Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
IKt február 2., vasárnap NÉPÚJSÁG « Nap nap után járja az ember Eger város utcáit. Sok gondja-bajában, a sietésben talán észre sem veszi, s ha észreveszi is, csupán bosszúsan legyint, hogy mennyi minden van ebben a városban, ami lehetne másképp is, csak egy kis jóakarat, meg egy kis jóérzés kellene hozzá. Nézzünk néhányat ★ Reggelenként az Alkotmány utcán járni életveszélyes, de a legjobb esetben is művészet. A Dobó tér feléli sarkon áll a gyöngyösi vágóhíd hatalmas, szekrényes teherautója, előtte a dohányosok pakolnak bálaszám Kossuthot és Tervet, ez jó háztulajdonosok ugyanis ez- •zel szórták le a síkos utat, s nincs, aki elsöpörje azt. A ron még csak istenes, mert kirakják a padokat, le lehet ülni, még trécselni is van kedvük az embereknek. De a pad nyáron sem véd az eső ellen! Olyan szép, szétszedhető, műanyag pavilonokat láttunk jdrtunkban-keltünkben az ország más városaiban. Nem lehetne ide is „teremteni” egyet? ★ A Széchenyi utcán nem egyszer kaján nevetés hangzik fel, mert a Foglár utca és a Széchenyi utca sarkán a járdán, egészen a közút széléig, olyan kupacban hagyták a kábelosok a földet, hogy a legügyesebben manőverező tűsarkú cipős nő is csak nagy csúszkálás árán jut szilárd talajra. De sok idős is legalább fél óra. A cigarettes teherautó előtt egy lovas kocsi, meg egy kis teherautó, — a szódát rakják le s fel. A húselosztó és a hentesüzlet előtt ismét teherautók, triciklik sora, s aztán a Csemege előtt még egy-két magánautó parkíroz, s mindezek felett ez as ntca vezet ki a Széchenyi ut- eára, s a tér felől érkező járművek pokoli tülköléssel kérnek utat, felmennek a járdára, • falhoz, ajtóméiy«lésbe és kapualjba szorítva az igyekvő gyalogosokat Kérdezzük: Ilyen szűk utcába minek ennyi rakodás, de ha már kell, akkor miért mind egy időben, a reggeli csúcsforgalomban pakol, amikor a felnőttek munkába, a gyerekek iskolába sietnének? ★ A Bródy Sándor utcában árva koszorú lóg az Író szülőházán. Az idegenek — kezükben a városról szóló ismertetővel — keresik a híres házat Igen ám, de míg felérnek a Kacsaparton, addig lábuk, cipőjük megtelik csirketollai, hamuval, szeméttel és üvegdarabokkal, — a — Meg kellene reggelizni élőbb, nem? Bizonyosan éhes »tár, ugye! őszintén megmondom, én magam nem lennék ellene... — Én sem tiltakozom — felelte Aszker. aki elég régen látott utoljára ennivalót Hamarosan visszatért Lizel. A nagymama — újságolta — igen megörült a kisunokának. Három napig nála lesz Rozié. — Most pedig reggelizzünk meg — mondta Lángé — Készíts valamit, Lizel. Az asszony lehajtotta a fejét a szája szélét rágta. — Értem —, szólt ismét Herbert — De azt hiszem, akad valami az én bőröndömben is. Menj, Lizel. pakold ki azt a nagyobbik bőröndöt. Lizel arca felderült, s azonnal kiszaladt a szobából. — Nagyon jó felesége van — mondta csendesen Aszker. — Azt elhiszem! — Lange Őröimtő] sugárzó szemekkel nézett Aszkerra. — No. és a maga felesége? Bizonyosan az ís... — Nem fejezte be, mert észrevette, hogy valami igen gondba ejtette Aszikert — A leadó — súgta Aszker. Lange bólintott, s kinyitotta Aszker bőröndjét Az alján egy kié fémdoboz volt Aztán Aszkerral együtt a konyhába mentek. Lizel a tűzhelynél állt, vizet tett a gázra. — Mondd. Lizel, ez itt a vízcsap alatt a felmosóvödör? — Igen. Herbert — Az asz- ezony elmosolyodott. — Tudhatnád, mindig ott szokott állni. — Igazad van. Mindig. Lange a vödörhöz indult. — De minek kell az neked. Herbei? Csak nem te magad akarod birtokba venni? — De igen. Lizel. Egész időGárdonyi Gimnázium elfelejti, hogy a járda az ő „fennhatósága alá” tartozik, tehát söpörnie kéne. A kérdés: mikor lesz tiszta a Bródy Sándor utca, ha már a Kacsapart nevet megváltoztatva, egy hires íróról nevezték el, ami tudvalevő, vonzza az idegeneket, miért nem fordítanak rá több gondot? ★ Naponta száz meg száz ember várakozik a főiskola előtt \ embernek okoz kellemetlen perceket az „átkelés”, mert áz úttesten járni veszélyes, nagy a forgalom, s meg kell mászni a csúf dombot. Nem lehetne azt a kupacot valahogy elhordani onnan? A bosszúságok sora ezzel korántsem ért véget, csupán pillanatnyi lélegzetvételt hagyunk az illetékeseknek, s néhány nap múlva ismét „felfedezünk” valamit, szíves figyelmébe ajánlva annak, akihez tartozik... (ádám — kiss) Amerika a korlátlan lehetőségek hazája volt valamikor. Nyomaiban az még ma is. Már ami sajátos ízlés-ficamait illeti, Dehát: de gustibus non est dis- putandum, vagyis az ízlések nem vitathatók. E tétel igazolására bemutatunk egy hiteles fényképet a legújabb jenki hóbortról. Az egyik amerikai porcelángyár nagy póldányszámban ke- gyeletes sótartót készített. De nem akármilyen sótartót. Egy hintaszék ez a mestermű. A hintaszékben Kennedy, néhai elnök ül. Ha az ülő elnököt le- esavarják ülőhelyéről, akkor a hátán lévő három lyukból sót lehet szórni, ahol pedig ült —■> egy másik lyukból — bors varázsolható elő. Kennedy és hintaszéke tehát sózásra és borsozásra egyaránt alkalmatos. Vajon, divattá válik-e ez a gyári ötlet? Mert ml következ- hetik még ezek után? Tegyük fel, hogy Goldwatert is eléri a sorsa és kegyeletes szobor lesz belőle. Nos, ha lecsavarják az ülőkéjéről — vitriol ömlik-e majd a hátából? És belladonna, avagy gebula onnét, ahol ült? Áh, nem érdemes ezt találgatni. A jámbor „konzervatív” európaiak, akik már_ leszoktak a korlátlan lehetőségekről, csóválgatjók a fejüket és szelíden megjegyzik: „Ez a kegyeletes sótartó, bizony, eléggé — borsos .. Kegyeletes sótartó Kálban már a tavaszra készülnek Alaposan benne járunk még a télben, s a hőmérő higany- szála is nap nap után jelzi számunkra a hideget A déli órákban azonban, ha a nap kisüt. már meg-megcsordul a déli fekvésű háztetők eresze, és az egyre hosszabbodó nappalok figyelmeztetnek bennünket: kifelé haladunk a télből. Jól tudják ezt a káli Március 15. Termelőszövetkezet tagjai is, s ha a szövetkezet gazdaságában szétnézünk, már többfelé is láthatjuk a tavaszra való készü’ődés jeleit. az autóbuszokra. Veri őket az esó, a hó, topognak a metsző szélben, s ha megtelik a busz, várhatnak a következőre. NyáKöxlemény A gyöngyösi Vak Bottyán Gtm- náztum keretében működő felnőtt középfokú oktatási Intézményekben az 1983—84. évi félévi beszámoló, Illetve vizsgarend a fagyszünet miatt a kővetkezőképpen alakult: A gimnáziumi esti tagozat félévi vizsgái február 5-én és 5-án, délután 4 órától. A tanítás február 1-én 5 órától kezdődik. A gimnáziumi levelezd tagozat szünet utáni első tanítást napja február 11, a félévi beszámoló február 13-án délután 2 órától, és február 15-én, délután 2 órától lesz. Február 4-én a levelező tagozaton nincs foglalkozás. A gépipart és építőipari technikumok félévi beszámolói február 7-én és 8-án délután 3 órától lesznek. A második félév első tanítási napja február 10. A közgazdasági technikum Írásbelije február 7-én és 8-án lesz, első tamtasl nap február 14. Kerimov őrnagy, Herbert Lange és felesége (Hans-Peter-Minetti, Helga Göring). Rudolf Ulrich és (DEFA Foto) re birtokba veszem, amíg itt leszünk Ostburgban. Te ne foglalkozz vele. Beleönthetsz és beledobálhatsz mindent, amit csak akarsz, de ne nyúlj hozzá, érted? — Értem, Herbert. — Lizel. — mondta Lange, miközben a dobozra mutatott. — Ez a doboz rendkívül értékes a számunkra. Neked és nekem. — Mi ez, arany? — kérdezte suttogva az asszony. — Drágább, mint az arany, érted? — Igen — mondta határozatlanul LizeL — Akkor most már rendben van. Először a bőröndben akartam hagyni, de aztán úgy gondoltam, hogy ott veszélyes lehet — Veszélyes, Herbert? — Képzeld el, hogy tolvajok törnek a lakásba. Hová nyúlnak először? A bőröndökért, természetesen. —Most nagyon sok a betörő, Herbert. Nincs három napja, hogy kirabolták a szomszédokat. Az égvilágon mindenüket elvitték. — Látod csak! De melyik tolvajnak jut eszébe, hogy • konyhában, s ráadásul a felmosóvödörben kutasson értékes holmik után? — Igazad van, Herbert. A felmosóvödörre nem is gondolnának. — Akkor tehát odadugjuk. Nézz ide, beleteszem a dobozt a vödörbe. (Folytatjuk) — Itt nálunk korábban beköszönt a tavasz, mint máshol — mondja Káli Mihály tsz- elnök —, mert a homokos káli talajon a nagy hideg enyhülése után máris hozzá lehet látni a talajmunkákhoz. A tavaszt várják, a tavaszra készülnek a szövetkezet gépjavító mesterei. A gépjavító színben Ruttkai Lajos kovács és Krisztián József szerelő vezetésével jelenleg a lókapákat javítják, de ezenkívül előkészítették már a tavaszi idényre a szövetkezet hét erőgépét, a vetőgépeket, fogasolókat, és kijavították &z összes lovas kocsikat. Nagy munkában vannak * fogatosok is. akik most sem pihennek. A szövetkezet kertészetéből mintegy 80—100 holdnyi területet kell leszórniuk trágyával, és ide kerül majd a dinnye, meg a paradicsom. Mind az öt lovas kocsi munkában van hát, és a vontatók is segítenek. A tavaszi felkészülés gondjai közé tartozik a vetőmagvak ßzakszeni előkészítése. Ebben nagy segítségükre van a Füzesabonyi Gépállomás laboratóriuma, ahol a vetőmagvak csíraképességét, használati értekét vizsgálják meg. A szövetkezet egyik raktárában kézi szelektorral tisztítják a vetőmagvakat. Ezt a munkát főleg asszonyok végzik. Nem kevés a tennivalójuk, hiszen 350 mázsa vetőmagot kell a vetésre megfelelően előkészíteniük. A szövetkezet asszonyai mindenekelőtt a tavaszi árpa és a tavaszi bükköny vetőmagját szelektálják, majd később a napraforgómag tisztítására is sor kerül. Legtöbb dolguk talán mégis a kertészeknek akad ezekben a napokban, akik máris hozzáláttak a melegágyak előkészítéséhez. A szövetkezet kertészetében mintegy 100 holdnyi területre ültetnek ki palántákat, és ehhez bizony sok palántára lesz szükség. A szorgalmas kertészeik több mint 1000 négyzetméternyi területen, 900 tábla üveg alatt készítenek melegágyat. Előkészítették már a talajt, most pedig a trágyát terítgetik szét a melegágyak talaján. Szorgalom és igyekezet — ez jellemzi ezekben a napokban is a káli Március 15. Tsz tagságát, akik idejében hozzáláttak a tavasz fogadásához. Cs. I. JANUS OSEKA: TjalíUkűzds Egyik ismerősöm, aki diplomáciai szolgálatban tisztviselő volt, a következő történetet mesélte el nekem, amelyet változtatás és kommentár nélkül idézek: „Bielanira mentem látogatóba. Késő volt, ezért elhatároztam, hogy taxival megyek. Félórás várakozás után végre megpillantottam egy közeledő taxit. Futottam elé. Sajnos. Amikor kinyitottam a taxi ajtaját, velem szemben egy deresedé hajú, előkelő tekintetű urat pillantottam meg, aki a másik oldalon akarta magát befészkelni a kocsiba. Villámgyors szóváltás robbant ki közöttünk: — En foglaltam le a kocsit. — De uram, hiszen látja, hogy én! — Tessék kiszállni! — Szálljon ki ön! — Nagyon fontos ügyben megyek a repülőtérre! — En meg a miniszter feleségének a temetésére! — Szálljon ki gyorsan! — Hogy merészel Így beszélni?! — Kimászol, vagy nem? — Te menj innen a fenébe! •— Ne lássam itt tovább a pofádat! — Pofája az ökörnek van, meg neked, te marha! — Idegbeteg vagyok és szétcsaphatom a koponyádat! — Csak ki ne tépjem a ... — Hallgass, idióta. — Tűnj el innen, te tökfilkő! — Gazember! E rövid szóváltás után kinyújtottam jobb karomat, erősen összeszoritottam a fogamat és a disztingvált urat kezdtem kituszkolni a kocsiból. Egy pillanat múlva már kint volt, de még maradt annyi ideje, hogy ököllel oldalba csapjon, úgy, hogy nyögve estem a kocsi ülésére. Elsuttog- ta.m a címet. Elindultunk. Még láttam, hogy a deres hajú férfi egy másik taxihoz rohan. Nemsokára megérkeztem ismerősömhöz. Kiszálltam a taxiból, fizettem. Es már üdvözöltem is ismerőseimet. Néhány perc múlva megérkezett a következő vendég is. A deres hajú, disztingvált úr volt, akit nem is olyan régen volt szerencsém megismerni. A háziasszony bemutatott bennünket: — K. úr, a mi híres diplomatánk ... — Z. úr, az akadémia professzora. Barátságos mosollyal üdvözöltük egymást. Ügy láttam, hogy egészen kedves ember. Szürke szemének szelíd tekintete volt, homloka magas, intelligens, finoman élcelődött. Hiába., mégiscsak az akadémia professzora ... (Bába Mihály fordítása)
