Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

2 NÉPÚJSÁG 1964. február 14., péntek Szennyes háborúnak nevez­ték a francia imperialisták vad fegyveres rohamait Észak- és Dél-Vietnam népe ellen. Észak- Vietnam népének azonban si­került a szennyet és a francia imperialistákat klebrudalnia szép hazája földjéről. Dél-Viet­Több, mint szennyes t.NiSDBOV. ftmmu Szírájkőrség az USA rakétakilövő központjainál ELMtr Fordította: Szathmári Gábor NEW YORK (TASZSZ): Az Egyesült Államok szövet­ségi bírósága szerdán olyan határozatot hozott, hogy két napra meg kell szüntetni a sztrájkőrséget az Egyesült Ál­lamok rakétakilövő központ­jainál. Tizenhárom hónapja folyik ugyanis a sztrájk a Florida East Coast Társaság vasútvo­nalain, a tulajdonosok azon­ban továbbra sem hajlandók teljesíteni a vasutasok bér­emelési követelését solygott magában, s valami dalt dúdolt — Meg se kérdezi, Guba, mi­féle nyavalya miatt kell ebbe az Auschwitzba mennem? — szólalt meg hirtelen, ravaszul pislogva Aszkerra. Aszker vállat vont — Gondoltam, nem rám tar­tozik, igazgató úr. — Jól gondolta. — Khüínet* ki akart egyenesedni, s meg- tántorodott. — De maga jó so­főr, és én beavatom a dolgom­ba. Emberekért megyünk. Oj munkásokért a gyárnak. — De hiszen már így is elég sok fogoly dolgozik nálunk. — Most pedig... még több lesz! Khümetz mondatai szagga­tottak, összefüggéstelenek kezd­tek leírni. Az egyik szó félénél váratlanul abbahagyta, aztán hirtélen egy szuszra elhadarta az egész mondatét. Hol kiabál­va, hol meg egészen halkan, szinte suttogva beszélt, úgy­hogy Aszker jóformán semmit sem értett meg belőle. Azt azonban ki tudta hámozni az összefüggéstelen szavakból is, hogy miért igyekezett az igaz­gató annyira az utazással. Megtudta: Ostburg katonai pa­rancsnoksága értesítette Khü- metzt, hogy egy hét múlva a Ganz—Behmer gyár német munkásainak újabb csoportját hívják be a Wehrmachtba. Azért szóltak neki. hogy legyen ideie foglyokkal helyettesíteni őket. — És miért megyünk ilyen messzire? — Eh! — legyintett az igaz­gató. — Javasolták nekem, hogy a Szomszédos lágerekből hoz­zák embereket. „Vigye, Hert- Khümetz, amelyik tetszik!” — Khümetz ismét legyintett, s haragosan összevonta a szem­són. Aszker szétterített a füvön egy újságot, s telerakta enni­valóval. Khümetz bőven hozott az útra. Az igazgató elővett a zsebéből egy lapos, beduga­szolt kulacsot — Szesz — felelte Aszker kérdő pillantására. — Ez a szesz, Gube, orvosság. Gyógyír minden bajra és bánatra. Khümetz töltött egy útipo­hárba az üvegből, felhajtotta, s utána odanyújtotta Aszker- nek is, de az a fejét rázta. — Nem lehet — mondta. — Amikor a volán mellett ülőik, énfelőlem ez folyhat vala­mennyi patakban, akkor sem kelL Az igazgató helyeslőén bó­lintott. Csak ellenőrizni akarta az új sofőrt, nem iszákosáé, tudja-^jt kötelességét. Khümetz Ismét ivott egy po­hárral, s aztán még kettővel. Sovány nyaka és petyhüdt ar­ca egészen kipirult, a szeme csillogni kezdett Hosszú, vé­kony ujjaival időnként elvett egy-egy darabót a kirakott hi­deg disznósültből, s nagy fala­tokban a szájába gyűrte. Han­gosan csámcsogva evett, mi­közben folyton hunyorgott ap­ró szemeivel. Khümetz sokáig és mohón evett Amikor végzett a regge­livel, visszacsavarta a kulacs kupakját füléhez emelte, meg­rázta, s elégedetlenkedve csó­válta a fejét Aztán felállt, s lépett néhányat a füvön, hogy megmozgassa egy kicsit az üléstől elzsibbadt lábait. Asz­ker összegyűjtötte a reggeli maradékait s a kocsiba tette. — Akkor folytassuk az utat — mondta Khümetz, miközben rágyújtott és beült az autóba. A szesz nemsokára hatni kezdett Az igazgató a kocsi oldalának dőlt időnkint nő­nek, demokratikus érzelműnek tartotta magát S ezenkívül jól emlékezetébe véste a Führer szavait, amelyeket az egyik müncheni pártnapon mondott: erősíteni kell a germán nemzet a világot meghódító és uraló faj egységét Éppen ezért, —- miután belelapozott és minden tekintetben rendbenlévőnek ta­lálta az igazolványt — így szólt sofőrjéhez: — Ezt a kettős jubileumot akkor meg kell ünnepelni. Ott, nem messze, látom van egy kis tisztás néhány fával. Megpihe­nünk valamelyest Különben Is éppen ideje már, hogy megreg­gelizzünk. Khümetz a sofőrre nézett, s elégedetten állapította meg: zavar és meghatottság látszik az arcán. — Németek vagyunk, Gube! Németek, és ezzel mindent megmondtunk. — Khümetz le­ereszkedően megveregette Asz­ker vállát Jó félórát töltöttek a tisztá­XXIV. — Nem, nem! — Aseíker el­engedte a kormánylkereket, s szétnyitott ujjakkal rázta a ke­zét. — Nem rossz a Buick, de én nem adnék oda egy Mércé­dért, vagy mondjuk eigy Horc­het semmiféle BuiCkért, vagy L in colért. A motor, a sebesség- váltó, a kapcsolási rendszer mind ég és föld, igazgató úr! — Igen, ez az én vélemé­nyem is — felelte Khümetz, miközben érdeklődéssel nézett Aszkerra. — Régóta ül volán mellett Gube? Aszker felnevetett — Nem fogja elhinni, igaz­gató úr, de azt kell felelnem a kérdésre: éppen ma jubilálok. Méghozzá kétszeresen. Huszon­S yolc éves lettem és pontosan z esztendővel ezelőtt kaptam meg a gépkocsivezetői igazol­ványomat Aszker benyúlt a zsebébe, kivette az igazolványát s oda- riyújtotta Khümetznek. Az igazgató afféle jó ember­WARREN: Minden jel Oswald bűnösségét bizonyítja Fia már halott, tehát nem be­szelhet, és nyilvánvalóan a kormány sem mondja meg, hogy Lee Harvey Oswald a CIA szolgálatában állott Végül Oswald édesanyja ki­fejezte meggyőződését, hogy a gyilkos szabadlábon van, ezért mindent el kell követni kézre- kerítésére. Warren főbíró, a merénylet kivizsgálására alakított bizott­ság elnöke szintén nyilatko­zott az újságíróknak, és bár egyrészt hasznosnak minősítet­te Mrs. Marguerite Oswald vallomását, másrészt kijelen­tette, hogy ez a vallomás nem változtatott a helyzeten, min­den jel Oswald bűnösségét bi­zonyítja. WASHINGTON (MTI): Mint a Reuter és az AP je­lenti, szerdán este Washing­tonban véget ért Mrs. Margu­erite Oswaldnak, a Kennedy- gyilikossággal vádolt Lee Har­vey Oswald édesanyjának há­romnapos kihallgatása. A Warren-bizottság tagjai előtt befejezett kihallgatás után Os­wald anyja újságíróknak nyi­latkozott. Ismét azt bizonygat­ta, hogy nem fia gyilkolta meg Kennedy elnököt, noha ezt kézzelfoghatóan bizonyíta­ni tudja. A közvetett bizonyí­tékok viszont arra vallanak fűzte hozzá —, hogy fia aCIA amerikai hírszerző szolgálat ügynöke volt és őt szemelték ki, hogy vállalja a felelősséget az elnök meggyilkolásáért. hant és halálra zúzta magát. Tillmann valószínű öngyilkos­sága előtt Heyde az AFP tu­dósítójának még azt mondotta: „A megnyíló per bizonnyal felkavarja még a port, éspedig orvosi körökben. Ha szólásra kényszerítenek, repülni fog az orvostudományi egyetem né­hány professzora.” A harmadik vádlott dr. Bernhard Dohne tavaly au­gusztusban eltűnt düsseldorfi otthonából, és feltételezhetően külföldre menekült. A négy vádlott közül csak egy van még őrizetben dr. Hans He- felmann, volt kormányíőtamá- csos. Az öngyilkosságok után kér­désessé vált, vajon megnyíl­hat-e kedden a bírósági per. A limburgi ügyészség 84 000 ol­dalnyi aktát állított össze, ma­ga a vádirat 000 oldalas. A perben háromszáznál több ta­nút kellene kihallgatni. Három halott, — ítélethirdetés előtt Csütörtökön reggel öngyil­kosságot követett el cellájában dr. Werner Heyde náci hábo­rús bűnös, akinek három vád- lottárséval együtt kedden kel­lett volna bíróság elé állnia és számol) adnia bűncselekmé­nyeiről. Heyde nadrágszíjjával felakasztotta magát cellájának lámpájára. Az orvost azzal vádolták, hogy segédkezet nyújtott Hit­ler „Euthanasia programjá­nak” végrehajtásához, közre­működött százezernél több fo­gyatékos elméjű ember és szá­mos koncentrációs táborbeli fogoly meggyilkolásában. A kedden Lámburgban meg­nyíló tárgyaláson négy hábo­rús bűnös felett kellett volna ítélkezni, de a vádlottak közül hárman már nem állhatnak bíróság elé. Szerdán rejtélyes körülmények között halt meg Heyde vádlottársa, Friedrich Tillmann: egy nyolcemeletes épület ablakából az utcára zu­Csőmbe a Leopoldville-i vezetőket vádolja Lumumba meggyilkolásáért MADRID (MTI): A belgák bukott katangai bábja, a je­lenleg Madridban tartózkodó Moise Csőmbe — akit a világ közvéleménye felelősnek tart Kongó volt mini szi-erel nőké­nek. Patrice Lumuinbának és társainak meggyilkolásáért — a napokban megjelent sajtó- nyilatkozatában és legutóbbi sajtóértekezletén azt állította, hogy a gyilkosságért a jelenle­gi Leopoldville-i vezetőket ter­heli a felelősség. Bár Csőmbe megnyilatkozásainak hitele ké­tes, a nyugati hírügynökségek élénken felfigyeltek rá. A „kipakolás” a Brüsszelben megjelenő Puorquoi Pás? című hetilap műit heti hasábjain kezdődött (A lapot a belga ha­tóságok elkobozták.) Csőmbe az interjúban elmondotta, hogy Lumumba likvidálásának gondolata 1960. november 28-án egy Brazzavilleben le­folyt értekezleten vetődött fel. amelyen Adoula — akkor az Illeo kormány belügyminisz­tere volt — javasolta: szállít­sák át Lumumbát a katangai Jadotville-be. Ez a tárgyalás akkor eredménytelen maradt Január 17-én Kaszavubu el­nök — Csőmbe szerint teljesen váratlanul — közölte, hogy há­rom „csomagot” (Lumumníbát és két közvetlen munkatársát: Okitót és M. Pólót) útnak in­dított repülőgépen. A gép Eli- selbethville-ben szállt le. Ekkor Lumumba — Csőmbe állítása szerint — már agonizált, a re- pülőúton elszenvedett rettene­tes kínzások következtében. „Elisabethville-be nem. fog­lyokat, hanem haldoklókat raktak ki a gépből". — Csom- benek ez a kijelentése már nem a belga hetilapban jelent meg, hanem a szerdán este megtartott madridi sajtóérte­kezleten hangzott el. „Mind­hárman 1961. január 17-ről 18-ra virradó éjszaka haltak meg. Holttestüket Ruasi falu közelében, a kaszengai út men­tén földelték el” — tette hoz­zá Csőmbe. Csőmbe azt állította továb­bá, hogy a kongói vezetők megrettentek, amikor meghal­lották: az ENSZ vizsgáló bi­zottságot meneszt Lumumba halála körülményeinek kiderí­tésére. Adoula 1961. február 28-án Elisabethville-be érke­zett egy katonai egyezmény aláírásának ürügyével. Az egyezményt alá Is írták, utazá­sának célja azonban valójában az volt. hogy eltüntesse a holt­testeket és csírájában meghiú­sítsa a tervezett vizsgálatot. Csőmbe szerint ez az „eltün­tetés” végül la megtörtént: a holttesteket exhumálták és kénsawal telt kádba helyez­ték, hogy így végleg eltüntes­senek minden nyomot”. A volt katangai diktátor azt állította, hogy az elmondottak alátámasztására bizonyítékok­kal rendelkezik. földjeit, hogy a partizánok el­pusztuljanak tőle. Sajnos, kis­gyerekek, asszonyok és békés öregek adták meg az árát en­nek az „újfajta” szennyes há­borúnak. Az állig felfegyverzett khanh-istáik és jenki parancs­nokaik időnként elfognak egy- egy „gyanús” dél-vietnami (el­ső képünk) és erős fegyveres kísérettel viszik a vallató he­lyekre. De ezeket a mezítlá­bas, egyinges, éhező embere­ket vakmerő hősök védelme­zik. Hiába vonultatják fel el­lenük az U. S. Army — az amerikai hadsereg — legmo­dernebb emberirtó eszközeit. Amint második képünk doku­mentálja, a partizánok „lesze­dik” az idegen helikoptert a magasból is és napról napra diadalmaskodik elszánt akara­tuk a szabadságért.. ■ Harkins tábornok mind két- ségbeejtőbb eszközökhöz folya­modik. Eközben egyre jobban beszennyezi a kezét. A napi egymillió dollár „ellenértéké”, az utomata gyorstüzelő, az éhezteté», a virágzó földékre szórt vegyi méreg és a kiön­tött vér — végzetes jetiid be­fektetés. Erkölcsi törvény, hogy a szenny a tisztaságot nem győzheti le soha. Dél- Vietnamban pedig a tisztasá­got, az emberiességet és ai Önfeláldozó hősiességet — a* USA szennyes háborúja ellen — a vietnami hazafiak képvi­selik. n am ban azonban az amerikai imperialisták vették át a fran­ciáktól a stafétabotot és foly­tatják a szennyes háborút. Ámde, ha a szennyhez szenny tapad, akkor az elundorító mo­csoknak olyan tömege halmo­zódik fel, amire már nehéz kifejező szót találni. Az USA imperialistái eleinte tagadták, hogy jenki katonák lennének Dél-Vietnamban. Azután kény­telen-kelletlen beismerték, hogy „néhány” katonai tanács­adó mégiscsak jelen van. Ké­sőbb azt sem tagadták már, hogy a „jelentéktelen, szerve­zetlen söpredék” Viet-Ceng partizán alakulatok elleni napi egymillió dollárnyi hadikiadás­ba verték magukat. Legújab­ban Paul D. Harkins USA- generális fogadkozik égrc-föld- re, hogy dollárt, vért és hadi­anyagot nem kímélve, a viet­nami hazafiak fegyveres ellen­állását le fogja tömi. E célból stratégiai falvakat létesítenek, azaz eltökélték, hogy Dél-Vietnam 17 000 fa­lucskáját erődítménnyé alakít­ják át. Az erődítményekből lé­lek se be, se ki — hiszen, amint Harkins generális igen jól sej­ti: a partizánok nem az égből pottyannak. Annál Inkább a helikopteres bérgyilkosok. Ezek — amint Russel professzor Is tiltakozott ellene — halálos mé­reggel permetezik be Dél-Vlet- nam gyümölcsöseit és termő-

Next

/
Thumbnails
Contents