Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

2

KBPÜJSAÖ

1964. február 18., esütörfll;

II szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű

kérdései

Apró Antal előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerda délután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései címmel előadást tartott. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterkl Lajos és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, ott volt az előadáson az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, politikai és gazdasági életünk sok ismert személyisége.

A pró Antal bevezetőben a

^ KGST másfél évtizedes fejlődéséről szólott. Az utóbbi 15 éves időszak gazdasági fejlődését — mondotta —, ha nem is teljes mértékben, de érzékelteti az a tény, hogy 1950- hess képest 1962-re a KGST- országok ipari termelése együttvéve több mint 3,5-sze- resére növekedett. Ezen belül Bulgáriáiban az ipari termelés csaknem ötszörösére. Magyar- országon 3,2-szeresére, az NDK-ban 3,3-szeresére, Lengyelországban négyszeresére, Romániáiban 4,5-szeresére, Csehszlovákiáiban 3.2-szeresére, a Szovjetunióban 3.6-szeresére emelkedett.

Amíg a szocialista országokban az ipari termelés 1962-ig a háború előtti évekhez viszonyítva csaknem nyolcszorosára emelkedett, addig a világ több országában mindössze csupán 2,6-szeres a növekedés. A KGST-tagállamok telje«

árucsereforgalma az 1950-es 7,4 milliárd rubelről 1962-re 28,6 miHiárd rubelre, vagyis 3,8-szeresére emelkedett

Ezek a számok és tények világosan igazolják az országaink között kialakult új típusú gazdasági kapcsolatok eredményességét

Apró Antal ezután a KGST szervezetének, munkamódszereinek fejlődését ismertette, majd az együttműködés továbbfejlesztésének legfőbb alapelvedról beszélt

A KGST tagállamok pártos komiányvezetöi — mondotta — a múlt év nyarán tartott ülésükön összegezték a nemzetközi gazdasági együttműködés jelenlegi kérdéseit, az együttműködés továbbfejlesztésére tett intézkedéseket. Külön szeretnék idézni Kádár elvtárs beszédéiből, amelyet a Központi Bizottság megbízásából mondott el ezen a tanácskozáson:

„Az a véleményünk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkája — a munka fő vonalát tekintve — helyes irányban, a tavalyi tanácskozáson közösen elfogadott irányelvek alapján fejlődik. Azonban a fejlődés üteme — megítélésünk szerint — lassúbb. mint ahogyan szeretnénk, illetve ahogyan azt az országaink politikai és gazdasági életében bekövetkezett szocialista fejlődés lehetővé és szükségessé teszi.

Ahogy a politikában, úgy a gazdasági épitőmunkában sincs „saját külön út”. Csak egy út van, amelyen eredményesen lehet továbbmenni, új sikereket elérni: ez a szocialista nemzetközi együttműködés útja.

Tgen nehéz a gyakorlat■*- ban a különböző gazdasági fejlettségi színvonalon álló országok céljait és érdekeit összeegyeztetni, összehangolni a KGST egészének fejlesztésével. Ez az oka elsősorban annak a lassúságnak, anut Kádár elvtárs — de a többi szocialista ország vezetője is

— jogosan felvetett az 1963. évi moszkvai tanácskozáson.

A gazdasági fejlődés egyes problémáinak mérlegelésekor

— amelyek a gazdasági fejlődés különböző színvonalán levő országokra vonatkoznak —

nézeteltérésekre kerülhet sora KGST-országok között is. A probléma elsősorban az, hogy a nemzeti érdekék automatikusan nem esnek egybe a közösség egészének érdekéivel. Sőt a kapitalizmustól örökölt színvonalkülönbségek miatt a nemzeti és a közösség érdekei között ellentmondás szinte törvényszerűen jelentkezik. De csakis a szocializmusban az egész közösség érdekeinek ösz- szehangolása, a proletár internacionalizmus alkalmazása során valósítható meg ezen nem antagonisztikus ellentmondások leküzdése olyan úton, amelyen haladva nem utasítjuk el egyetlen ország érdekeit sem, hanem az egész közösség érdekeivel egyeztetve oldjuk meg.

Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja a nemzetközi gazdasági kapcsolatok problémáira, a fejlődés meggyorsítására vonatkozóan egyértelmű. Mi a közös út, a szocialista országokkal való két)- és sokoldalú szoros gazdasági összefogás mellett foglaltunk és foglalunk állást. Ennek a mind jobb gyakorlati megvalósítása vezet él a nemzetközi együttműködés kiszélesítéséhez, a fejlődés meggy őrsi tilsához.

Apró Antal a továbbiakban a kőolaj- és földgázvagy ónra vonatkozó adatokat ismertetett. Szólt a nyersanyag- és energia-ellátásunkról és a nálunk mutatkozó hiányoknak a KGST keretein belül történő kölcsönös segítéséről.

Utalt a Barátság kőolajvezetékre, a Béke nemzetközi villamos távvezetékre és a megépítendő magyar—csehszlovák közös dunai vízierőmű rendszerre.

Ez a vízi erőmű-rendszer kedvező gazdasági mutatók mellett kereken 900 Mgw biztosított csúcsteljesítményt és évi 3700 millió kwó villamos energiát szolgáltat így kereken évi ötmillió tonna barnaszén kitermelését, illetőleg behozatalát pótolja.

A közös vízi erőmű-rendszer

beruházási költsége — az előzetes számítások szerint — 12.4 milliárd forint. A csehszlovák és a magyar fél a közös beruházási költségekben 50:50 százalékos arányban vesz részt, és ebben az arányban osztják meg a termelt villamos enér- giát és ilyen arányban viselik n vízierőmű-rendszer igazgatási. fenntartási költségeit is. A megvalósításra előreláthatólag az 1966—1975-ös tervidőszakban kerül sor. A nagymarosi vízierőmű első gépei az építés megkezdését követő negyedik évben lépnek üzembe.

Az előadó ezután a színes- fémipari együttműködéssel foglalkozott:

— Magyarországon az adott

színesfém! pari nyersanyag- helyzetnek megfelelően a távlatban elsősorban a timföld- ipar fejlesztését irányoztuk elő — mondotta. — Egyéb nehéz- színesfémlpar létesítését hazánkban távlatilag sem tervez., zük. Ezt az indokolja, hogy amúgy is csekély réaérckészle- tünk, a közeljövőben kimerül, a termelhető ólom- és cink- kon centrátumok mennyisége pedig nem teszi lehetővé gazdaságosan üzemeltethető kohók létesítését.

i~| azánk ipari fejlődése 1 szempontjából igen nagy jelentősége van az alumíniumiparnak. Az alumíniumipar megteremtéséhez mindenütt a nyersanyagon ki vü] nagy mennyiségű olcsó villamos energia és jelentős beruházás szükséges.

Magyarországnak előnyösek az adottságai a bauxitbányászat fejlesztésében. Országunk energiaadottságai azonban nem teszik lehetővé aiumíniumko- hászati termelésünk megtöbbszörözését. Emiatt alapvető jelentőségű a magyar alumíniumipar fejlesztése szempontjából az 1962. november

15-én megkötött magyarszovjet timföldalumínium- egyezmény, amely feloldja a Magyarország bauxitgazdasá- ga és energiaszegénysége közötti ellentmondást Az egyezmény szerint az 1967—1980. évek folyamán fokozatosan növekvő mennyiségben évi 830 000 tonna timföldet szállít Magyarország a Szovjetunióba, amelyből ott a rendkívül olcsó vízenergia felhasználásával 165 000 tonna alumíniumot nyernek és ezt a mennyiséget tömbalumínium alakjában visszaszállítják Magyarországra. (Egy tonna alumínium előállításához két tonna timföld szükséges.)

A magyar timföld a Szovjet kohókhoz vízi utakon, a Dunán felfelé szállított nagy mennyiségű szovjet áru visszatérő üres hálóterének kihasználásával szállítható. A szállítási költség csajt töredéke az abból adódó gazdasági előnynek, hogy a Magyarországról szállított timföld kohósítása a Szovjetunió korszerű, alacsony önköltséggel működő vizlerő- műveinek energiájával történik.

Terveink szerint az 1980-ra rendelkezésre álló fiómmennyi- ség alapján Magyarország egy főre jutó alumíniumfelhasználása lényegesen meghaladja az Egyesült Államok 1900. éld színvonalát és Franciaország illetve az NSZK jelenlegi alu- míniumfogyasztását.

Apró Antal ezután áttért a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja problémájának ismertetésére, s ennek során elsősorban a gépiparban és a vegyiparban megvalósuló szakosításról szólott.

A Magyar Népköztársaság az eddig végrehajtott szakosítások alapján 215 termékfájta gyártásában érdekelt a KGST- ben. Ismertette, hogy a fánk szakosított gépek és berendezések milyen főbb gyártást területeket érintenék, majd kifejtette, hogy a gépipari szakosítás eddigi eredményeivel még nem vagyunk megelégedve. Tévőiről sem merítettük ki a

A, NASH BOY:

szakosítási lehetőségeket. Ennek bizonyítására rengeteg példát lehetne felsorolni. Motorkerékpárt például valamennyi szocialista ország gyárt, de nem kellő szérianagyságban.

Nálunk idehaza is van jó néhány szerszámgép — a speciális típusoktól eltekintve — amelyekből kis szérianagyságot állítunk eíó. Nem lehet gazdaságosnak tekinteni, hogy termelésünk például autóbuszból 235Ö darab; teherautóból 4600 darab; traktorból pedig 3100 darab.

A KGST Végrehajtó Bizottsága több alkalommal foglalkozott a KGST-orseágokban hiányt képező, legtöbbször tőkés piacról importált gyártmányok szakosításával. Ezen a területen a munka az utóbbi hónapokban Jó irányban halad Sokkal nehezebb megvalósítaná a munkamegosztást az úgynevezett hagyományos, már régen, de kis szériában, magas önköltséggel gyártott gépek szakosítása területén.

Elmondotta ezután: A Magyar Népköztársaságnak különösen érdeke fűződik ahhoz, hogy a KGST keretén belül minél több vegyipari termék szakosítása valósuljon ■ meg. Adottságainkat véve figyelembe, arra törekszünk, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő termelési ágazatokban részt vállaljunk. Ebből következően hazánk jelentős fejlesztést irányoz elő például a gyógyszer- ipari termékek gyártáséban. Gyógyszeriparunk fejlesztésének alapja — saját szükségletünk mellett — a Szovjetunió, és más szocialista országok igényeinek kielégítése. A Szovjetunióba irányuló gyógyszer- exportunk például 1958-tól 1962-ig négyszeresére nőtt, de hasonlóan bővült a szállítás más országokba is, Széles körű együttműködés bontakozik ki a növényvédő szerek gyártásában. Valószínűleg csehszlovák és magyar közös erőfeszítéssel létesítünk Olyan üzemet, amely a növényvédő szerek egyik fontos alapanyagát fogja termelni. A Bolgár Népköztársaság elvállalta, hogy a Magyar Népköztársaság fenoligényét 1966-1970 között biztosítja benzol szállítása ellenében.

A Nemzetközi gazdasági együttműködés egyik fontos kérdése a távlati tervek két- és többoldalú egyeztetése. A KGST határozatainak megfelelően már korábban megkezdődött a húszéves tervnek a konzultációja. Ez kiindulási alapot adott az 1970-ig terjedő tervek kidolgozásához és kétoldalú kozultációjához. Azok közül az előzetes tárgyalások tapasztalatai közül, amelyek az 1970-ig szóló terveink megalapozását elősegítik, példaként a következőket kívánom megemlíteni:

a) A vegyipar fokozott fejlesztése miatt igen fontosak azok a szakosításokra és kölcsönös szállításokra vonatkozó egyeztetések, illetve megállapodások, amelyeket főleg a műanyagok, műszálak, növényvédő szerek és finomvegysae- erk területén értünk el. Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával való konzultációkon.

Ezután a távlati tervek egyeztetéséről beszélt, ismertette az eddigi eredményeket, közös intézmény munkájáról, majd részletesen szólt néhány tékről, a Béke nemzetközi vil- köztük a barátság kőolajveze- lamosenergia távvezetékről, és a nyersanyag kitermelés fokozását célzó közös beruházásokról.

— Jó tapasztalataink Vannak — mondotta a továbbiakban — olyan közös intézmények előnyeiről, mint a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet, amely 1956 márciue óta dolgozik. Az intézet létrehozása lehetővé tette a szocialista országok tudósainak, hogy a fizika legaktuálisabb kérdéseivel foglalkozhassanak olyan berendezések segítségével, amelyeket az egyes országok, a Szovjetunió kivételével, megépíteni és üzemeltetni nem tudnának. Hazánkból eddig 39 kutató tanult és dolgozott a dubnal intézetben. ,

Apró Antal a KGST-or- \ n szágok közös vasúti tehergépkocsi-parkjáról elmondotta, hogy az új KGST-szerv' lehetővé teszi, hogy a részvevő országok jobban kihasználják kocsiparkjukat és ezzel növeljék a vasúti szállítás gazdaságosságát. A közös vagonnark ez év közepétől lép működésbe. Első lépésként a KGST-országok 92 700 vagonja vesz részt a közös kocsiparkban —, amiből Magyarország részesedése 9000 darab.

1964. január elsejével kezdte meg munkáját a KGST-országok nemzetközi együttműködési bankja. A közös bank felállítása szorosan összefügg a KGST-országok közötti többoldalú elszámolások bevezetésével.

Az előadó ezután a műszakitudományos együttműködésiről szólott. Ennek formái — mondotta — a KGST-országéit népgazdaságfejlesztési tervednek megvalósításában döntő szerepet játszottak és játszanak ma is. A sokoldalú segítségnyújtásban a Szovjetunió járt és jár az élen. A tudományos-műszaki és közvetlen technikai segítségnyújtás hatékonyságát jellemzi, hogy például hazánkban, a szovjet dokumentációk átvételével és közvetlen technikai segítséggel épült üzemelt szolgáltatják nyersvastermelésünk 40 százalékát, acéltermelésünk 20 százalékát, hengereltáru-terrne- lésünk 34 százalékát, golyós- csapágy-gyártásunk 50 százalékát.

Az együttműködő országok népgazdaságfejlesztési terveinek egybevetése mindjobban rávilágít arra, hogy egyes alapvetően fontos célok megvalósításához új tudományé« felismerésekre, lényegében új konstrukciókra és új technológiai eljárásokra lesz szükség. A KGST ennek megfelelően a következő problémáit megvizsgálását vetette fel első lépésként: a műanyagok alkalmazása a népgazdaságiban; a mezőgazdaság kemlzálása; különféle tudományos kutatások végrehajtáséra szolgáló műszerek, berendezések kidolgozása; az önműködő szabályozási rendszerek elméletének kidolgozása; a fotoszintézis; a rakodó-szállító munkák komplex mechanizálása, stb.

A mezőgazdasági együttműködés kérdéseiről Apró Antal elmondotta, hogy még csak kezdeti lépesek történték a mezőgazdasági termelés szakosításában. A további munka során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a talaj* éa éghajlati adottságok és egyéb természet! tényezők sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a termelést, mint az iparban, s a rendelkezésre álló munkaerő nagysága, valamint a kialakult hagyományok egyik vagy máalk országban ugyancsak alapvetően befolyásolhatják a mezőgazdasági termelés szerkezetét.

"p1 bből adódik, hogy Magyar- ,J ország számára a termelés szakosítása keretében fontos szerep jut a gyümölcs-, a szőlő. és a zöldségtermelés növe(Folytatása a 3. oldalon)

Dcmtun,

IBM

«Fordította: Szathmárl Gábor

XXÍÍL

Aszkér nemsokára az irodavezető szobájában ült, s egy kérdőívet töltött ki nagy buzgalommal.

— Ismeri ezt a nevet.: Heinz Üpltz? — kérdezte, közben suttogva.

— Az SS Gruppenführere?

— Igen. Most itt van Ostburgban, s már többször kellett elvinnem hozzá az Igazgatót.

— Jól ismerik egymást Upltzzal, Khümetz nagy fasiszta. „Hóche Schulet” végzett valamikor, és egy időben Zellenleiter volt. Úgyhogy eléggé útálatos figura. — Krieger elnevette magát. — Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna. S ráállásul régi tagja az SS-nek is.

— Igen... — Aszker elgondolkozott. — A napokban hosz- szabb útra indulnak Khümetz- zél. Nem máshová, mint Auschwitzba.

— Mit akar ő ott? Aha, értem már. Foglyokat. Munkaerőt. Érdekes. Nekem nem szolt, hogy menni készül.

Krieger félállt, s fel-alá járt a szobában.

— Mikor ind tűnök? — kérdezte.

— Holnapután.

— Igen ... Moet jut eeaem- be: tegnap megjött a rendőrség válasza, úgyhogy meet már végleges az állása.

— Köszönöm... Szerettem volna említést tenni Wiesbach- ról, a hegesztőről.

—- Igen, tudok róla. Schubert már beszélt értől. Foglalkozunk Wiesbachhal. Mire visszajönnek Auschwitzból, bizonyosan tudnak valami közelebbit. Attól tartok, hogy ön téved ennek az embernek a megítélésében. Ma ismét utánanéztem Csak jót mondanak róla.

— Nem egészén értettük meg egymást. Én egyáltalán nem remélek tőle semmit. Csák pusatán szeretném megnézni egy kicsit jobban. Klfé- le-nüféle. Ennyi az egész.

4.

A következő reggelen, amikor Aszker a gyárba vitte az igazgatót, Khümetz érdeklődött: útrákész állapotban

van-e a „Bútok”.

— Tegnap, amikor bevittem a garázsba a kocsit, futólag megnéztem, igazgató úr. Azt hiszem fel kell majd nyltfti a motort és alaposan meg kell nézni a hátsó futóművet is.

— Jól van — mondta Khü- mete. — Csinálja meg, csak igyekezzem vélé. Majd intézkedem, hogy adjanak maga mellé segítséget.

Amint beértek a gyárba, Aszker a külön színbe vitte a kocsit. Azonnal jelentkezett nála a műszerész, akit Krieger küldött*. Otto Stalecker Volt az.

Gyorsan végigvizsgálta a motort, aztán a kocsi alá bújtak. Aszker a hátsó tengelynél matatott, Otto pedig ellenőrizte a kórmánykorék húzószerkezeteát, s a fékrendszert. Stalecker kezéből hirtelen kipattant a csavarkulcs, n erősen a kocsi széléhez Vágódott, 8 látták: egy kis repedés támadt' a karosszéria szélén. Aszkernek éppen kapóra jött ez.

— Hívja fel Krlegert — kérte StaleekeTt. — Mondja meg neki, hogy mi történt, s kérje még, hogy küldjön egy hegesztőt. A legjobbat.

Stalecker kimászott a kócsi alól s a telefonhoz sietett.

Aszker jól számított. Krieger Máx Wiesbachot küldte.

Wiesbach negyvenöt év körüli, kellemes, nyílt tekintetű férfi volt. Magas homlokát hullámos, őszülő háj keretezte. Értelem Sugárzott a szeméből. Barátságodén üdvözölte Staléckert, akit régóta ismert a gyárból, fejbiccentéssel köszönt Asakertték ,s a kocsi alá bújt. Tüzetesen megnézte a repedést, s óvatosan kopogtatta a környékét, hogy meggyőződjön, Ott nlnes-é hiba.

— Folytassuk a műnkét — mondta aztán. — A műszak vége felé idejövök majd, megmutatom, hová kell vinni a kocsit, s ott meghegesztjük.

Wiesbach elment.

Aszker és Stalecker ismét munkához látott. Megtisztították és kimosták a karburátort, meg a szűrőt, megnézték a gyertyákat, az akkumulátort, megforgatták a kerékabroncséWiesbach öt órakor Jött Vissza. Ászkor kivezette a kocsit a Színből, » a hegesztő- műhelyhez hajtott vele.

Tíz perc alatt kész volt a

javítás.

— Köszönöm szépen. — Aszker kézét nyújtott a hegesztőnek. — Hálából meghívom égy pohár sörre.

— Egy pohár sörre? — mosolyodon él Wiesbach. — Az nem is olyan rossz. Különösen, ha jó társalgóval issza az ember.

— Holnap elutazunk tíz igazgató úrral. Csak néhány napra. Ha visszajövünk, megkeresem magát.

— Jó. Tehát: ha Visszajöttek.

A munkanap végén a főbejáratnál várta a kocsi az igazr gatót.

— Kész a kocsi — mondta Aszker, miközben kitárta az ajtót Khümetz előtt — Indulhatunk akár azonnal is.

— Ha velem beszél. mlrtd'B tegye hozzá, hogy „igazgató úr” — szólt mogorván Khü- metz, bár magában elégedett