Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

19M. február 12., szerda NÉPÚJSÁG s — Higyje el, nem érdemes! 1945-től mindenhol ott voltam, segítettem, ahol segíthettem. Ki tudná már azt összeszámol- ni, hány órát, hány napot ál­doztam önzetlenül a társada­lomnak, és mit látok? Aki ke­resztbe szalmát sem tett, míg meg nem fizetik — vagy ki nem alkudta, mi lesz a fizet­ség — éppúgy ott van, ahol én, éppúgy élvezi a szocializmus előnyeit, mint én. Csak éppen neki több van, mert amíg én a közösség ügyében talpaltam, addig ő magának teoert, a sa­játját gyarapította. És ' a sze­membe röhög, amikor műszak után én még maradóik, vagy nem haza indulok, és fizetés­kor is, amikor az én1 borítékom­ban sincs több, mint az övé­ben. Mondja meg, hát érdemes? — zárta le egy szussizanássaí kifakadását. Igen érdemes! És nem is sok gvőziködés kellett hozzá, hogy .megértse: miért érdemes, hogy miért vannak milliók ebben az országban, akik pihenésükből, szórakozásukból, vagy éppen otthoni elfoglaltságukból sza­kítanak el néhány órát, hogy a társadalom érdekében tegye­nek — fizetség nélkül. Nem is az a fontos most, hogy ezt tovább részletezzem. Sok­kal inkább szükséges néhány szót azokról ejteni, akik nem adják meg ezt a pluszt, azok­ról, akik ha egyik kezűikkel adnak, a másikat már nyújt­ják Is — fizetségért. Van egy ismerősöm. Fizeté­se jóval felette van az átlago­san keresők jövedelménél. Munkáját szorgalmasan, becsü­letesen végzi él — rosszindu­lattal sem lehetne ráfogni, hogy nem dolgozik meg a fize­téséért De csak a fizetéséért Egy lépést sem hajlandó ten­ni munkáján túl, Igyekszik ki­bújni minden társadalmi meg­bízatás alól, mert azért nem jár fizetés. — Van ilyen ismerőse, gon­dolom, másnak is, nem egyedü­li eset, vagy példa ez. Kevesen vannak, sokan? Sok­kal többen, mint amennyire ..szükség lenne” majd húsz év­vel a felszabadulás után társa­dalmunknak. Ezek az emberek nem a szociailista embertípus ban: teljesen egy kutyái — Henrich Gube, egyéb ként szerencséi fickó. Burok­ban született — szólt közbe Krieger. Khümetz ér­tetlenül nézet az irodaveze­tőre. — Égy nap­pal azután hogy Gube el­hagyta a kór­házat — ma­gyarázta meg előbbi szavai Krieger —, a 22—40-es a le gőbe repült — Igen ... — dörmögte a- igazgató. — D' honnan tud­ja maga ez; Krieger? — Aztán, ho?' Gube jelentke zett nálam, te lefonáltam Hamburgba. A parancsnokság megerősítette mindazt, amit most ő elmondott Bár termé­szetesen ez még csak előzetes tájékozódás volt, küldünk ne­kik egy hivatalos megkere­sést is. Oda és Pillaubá. Khümetz elgondolkozott Az­tán még néhány kérdést feltett Gubenak a katonáskodásról, a családjáról, azokról a gépkocsi típusokról, amelyekkel eddig már dolgozott. Aszker válaszai világosak és pontosak voltak. Minden arról tanúskodott, hogy Gube ki­egyensúlyozott ember, s Khü- ínetz nem sokat kockáztat, ha Sofőrjévé fogadja. *"•* Öreg szívekben is él.. tűk, hanem az, hogy az erköl­csi, a politikai tényezők fon­tosságának magyarázatát elha­nyagoltuk. így alakulhatott ki aztán egy olyan egyoldalúság, hogy egyesek csak pénzért hajlandók a pluszt, a többletet adni, mert akarva-akaratlanul nem is igyekeztünk tudatukat, erkölcsi nézetüket formálni, megváltoztatni. Meg kell találnunk mielőbb a megfelelő arányt. A gazda­sági tényezők mellett jobban számításba kell vennünk a dolgozók erkölcsi, politikai ön­tudatában rejlő lehetőségeket is. Kanyarodjunk most vissza oda, ahonnét elindultunk: ér­demes-e önzetlenül tenni a társadalomért? Igen, érdemes! Tanúsítja ezt azon a néhány millió emberen túl, akik ezt teszik, az a tény is, hogy nem haladtunk volna ennyit előre, nem tartanánk még itt — enélkül a segítség nélkül —, ahol most tartunk. De érde­mes azért isi, mert az önzetlen, áldozatkész munka példája az az erő, amelyik kimozdíthatja az önzés, a közömbösség pa- lánkjainak tartóoszlopait. Papp János A búbos kemence mellet* Öreg spór, alatta kosárban kis j kutya, nagy kutya, macska, békés összebúj ássál. Az ágy szélén öregasszony, azazhogy öreg ember az, csak kendő a fején, mert az ágy az ablak mellett van, s ott mindig akad egy kis huzat, s jóval túl e hatvanon még akkor is vigyáz zon magára az emberfia, ha mint tsz-tagot ingyen gyógyít­ja az SZTK. Az egészségét óvó öregem­ber Szekeres Albert szövetke­zeti nyugdíjas és egyben a ti- szanánai Petőfi Termelőszö­vetkezet éjjeliőre, egyben tíz gyermek apja, s egyben End­rének volt alkalomadtán a ko­csisa. Ez, hogy Endre, nem tiszteletlenség Ady Endrével szemben, csupán e beszélgetés krónikásának ténybeli hűsége, mert Szekeres Albert per End­rének titulálja a magyar iro­dalom egyik legnagyobb rep­rezentánsát. ö teheti, mert ezért a ke­resztnévért becsülettel meg is dolgozott az crmindszenti Ady Lőrinc uraságnál, akinél Szó szerint is pendelyes lányként, az udvaros leányaként tapod- ta a nyári port a felesége is. — Azt tudtam, hogy valami iróféle az Endre — teszi le n Wámi ö oá n- x— _—m. __ ol vasom a Népújság­ban, hogy egy tudós olyan éles kést talált tel, amellyel egy hajszá­lat tízezer darabra lehet felszeletelni. Na ... na! Nekem mindig gyanús az olyan találmány, ahol nagy számokkal kápráz­tatják el a gyanútlan ol­vasót. Tízezer darabra vágott hajszáit Utána számolta már valaki? Mert, ha egy találmány, mondjuk, tíz vagy ötven darabra vág egy haj­szálat, az is nagy dolog, de legalább utána lehet számolni, ellenőrizni le­het, hogy nem esaláS-e a találmány? De ki tud tízezerig számolni egyen­kint és hajszdldarabon- klnt?l Ss ha csak 9 ezer, vagy 9 ezer 500? Vagy hallom, hogy a legutóbb kiszámolták: hárommillidrd éves a Földünk. Hogyan szá­molták ki? Miért pont hárommillidrd jött ki, miért nem négy, vagy ? Kél ptelen­ellen­kettő és fél ség ezt kérem őrizni ... Avagy: tíz deka pdri- zer a boltban.., Tíz deka! Ez is nagy szám. Annak kell lennie, mert ezt is képtelenség ellen­őrizni! (-*» Khümetz és Krai mow őrnagy Megszólalt a telefon. Az igazgató azonnal nyúlt a kagy­lóért. — Khümetz — mondta, s az arca nyomban felvidult. Örö­mében még a székről is fel­állt. — Üdvözlöm, Gruppen­führer úr! — szólt nyájaskod- va a kagylóba. — Örülök, hogy hallhatom a hangját, s még jobban örülök, hogy nem fe­lejti el a régi barátokat!... Hát hogyne! En is. Mondja, kedves Upitz úr, nem regge­lizne esetleg nálunk? A fele­ségem boldog lenne... Sok a munka? Igen, igen, megértem. Hát mit csináljunk? Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegy­hez, ahogy keleten mondják.,. Ügy szeretném látni magát, azonnal indulok. Khümetz letette a kagylót. Vidám volt, elégedetten dör­zsölte a kezét, s mosolygott. Fütyörészve lépett ki az asztal mögül, hogy levegye a fogas­ról a kalapját. Aszker felsegí­tette az esőköpenyét. — Krieger — szolt már az ajtóból — foglalkozzék ezzel az emberrel. Felvesszük pró­baidőre. — Ne kezdjük meg már most a kipróbálását, igazgató úr? — kérdezte Krieger. — Az új sofőr esetleg el is vinné az igazgató urat. Khümetz megállt, s gondol­kozva nézett Aszkerra. — Jól van — mondta kis­vártatva. — Vezesse Gubet a garázsba, s álljon elő a ko­csimmal. Krieger és Aszker kiment a szobából Aszker csakhamar megjelent a főbejáratnál az igazgató kocsijával. Khümetz már a járdán várta. Az új so­főr könnyedén fékezett, kiug­rott a kocsiból, g kinyitotta a hátsó ülés ajtaját az igazgató­nak. — Az Abwehr épületéhez — mondta Khümetz. miközben beült 3. Krieger a szemével követte a kocsit egy darabig, aztán visszament a szobájába s munkához látott Kis idő múlva csengett a te­lefonja. — Tessék — szólt Krieger a kagylóba. — Igen, én vagyok... Nem, már nincs szükségünk gépkocsivezetőre. Éppen most yettünk fel egy megfelelő em­bert — mondta, s letette a kagylót A vonal túlsó végén — egy városszéli telefonfülkében — Otto Stalecker akasztotta he­lyére a telefonkagylót — Derék fickó! — suttogta magában. Ez az elismerés Kriegemek szólt, Oskar Schubert legköze­lebbi barátjának és mozgalmi fegyvertársának... ★ Tíz nap telt el. Aszker, ami­kor egyik alkalommal találko­zott a gyárban Kriegerrel, oda­súgta neki, hogy szeretne vele beszélni (Folytatják) most már a nagy embernek kijáró tisztelettel a tányért az asztalra, amelyből eddig zsíros pirítóst faltozott. — Annyit tudtam én csak akkor róla meg, hogy nagyon rendes em­ber volt Ha hazajött, ment a parasztokhoz egy kis beszélge­tésre. Nem érdekelte azt se a Balázsi uraságék, se Réczei- ék ... Bizony — teszi hozzá nyomatékül és már Inti is az asszonynak, nyúljon csak a sublótfiókba. Az Ady-évfordu- lón Romániában kiadott kis Ady Endre emlékkönyvet ve­szi a kezébe, s mutogatja a képet: — Így ám, pontosan így né­zett ki a ház, ahol Endre szü­letett ... Egyszer meg voltam benn a szobájában, vagy két­szer is? — tűnődik, mintha ez rendkívül fontos lenne — és éppen ilyen volt, ahogy itt van a képen. Aztán nagy lélegzettel me­sélni kezdi, már ekkor kucs­mában, kabátban, már aho­gyan a vendég előtt illik, még ha az hívatlan is, hogyan is találkozott ő először EndréveL — Te volnál az Adyék ko­csisa? — ezt egy bőröndös fia­talember kérdezte tőle az ál­lomáson. Mondtam, hogy ón bizony, s ugrott is fél mellém a bakra, s már kocogtunk is hazafelé ... De a kocsmánál megálltunk, beszólt a kocSmá- rosnak, hozzon ki pálinkát. Hozott. Megitatott, csak azután mentünk tovább — peregnek a vékonyszálú emlékek számára mégis értékes gyöngyei. Az­tán még vagy négyszer-ötször vittem, hoztam az állomásról... Sajnáltam, amikor meghalt Ha jól emlékszem, 19-ben volt az, hogy meghalt — téteti vissza a szemmelláthatóan so­kat forgatott kis emlékköny­vet Lám, nemcsak ifjú szivék- ben, de az öregekében is él Ady Endre, mégha az emlé­kek nem is táplálkoznak dús talajból, mégha ezek az emlé­kek nem is irodalomtörténeti kuriózumok — csak egy volt kis cseléd, ma szövetkezeti nyugdíjas „kincsei”. Inkább az érdekes itt, hogy ez a kevés is féltett kinccsé válhatott! Gyurkó Géza Az első traktor Felépült az új gépszín és szerelőműhely Szajlán. A traktorok szépen lezsírozva so­rakoznak egymás mellett. Leg­többjükről még le sem kopott a festék. Büszkén mutatják az új épületet, a rövid néhány év alatt, szinte a földből kinőtt tanyát — Még egy lánctalpas kelle­ne é* készen is vagyunk a gé­pesítéssel — mondja valaki és arról beszél, hogy a javításhoz szükséges szerszámokat még csak most akarják megszerez­ni. Körülnézünk az udvaron is. A gépszín mellett, a falnál, megpillantok egy öreg traktort. Tálán Hoff er, talán másfajta gyártmányú, de így szemre is Hnéz legalább harminc esz­tendősnek. Az elnök észreveszi, hogy fi­gyelem az öreg jószágot: — Ez volt a legelső. Az ócs- kavastelepről vettük ötezer fo­rintért. Amikor hazaszállítot­tuk, sokan nevettek, mások sajnálkozva mosolyogtak: ugyan mit akarnak kezdeni ezzel a Noé bárkájával, egy olyan traktorral, amelyet már egyszer eladtak ócskavasnak. Néhány hét alatt rendbe szedtük az öreg gépet. Egyszer aztán a falu legnagyobb cso­dálkozására, megkezdtük a munkát. Prüszkölve, csöröm­pölve járta a határt, de azért dolgozott. Nekünk pedig akkor — a kezdés legnehezebb idő­szakában — ez volt a legfon­tosabb. Szántani, vetni kellett. A lovak nem tudták helyette­síteni a gépet, új gépre viszont még nem volt kilátás. Egy­szerre nagy tekintélye lett az öreg masinának. Amikor ven­dégek jöttek és kérdezték, honnan vettük a gépet, nem akarták elhinni, hogy a MÉH adta el nekünk. Azóta eltelt lcét-három esz­tendő. Egymás után érkeztek a modem erőgépek, amint lát­ta, álig van már helyünk az új szerelőszínben. Az öreg traktor kiszorult ide, a szabad ég alá. Nem dolgozik már, bár vala­mire talán futna még erejéből. Mennyit ér most az öreg ma­sina? — ötezret adnának érte bár­mikor. Átvennék szívesen ócs­kavasban is, de... nem adjuk. — AZ utóbbi években sokat változott nálunk az élet. Fel­építettük ezt a tanyát, s bdr ezer lelkes sincs a falu, mégis milliókról beszélgetünk a zár­számadáson. Egy munkaegység értéke már ötven forint és bi­zakodva nézzük a jövőt. — Az öreg traktor nekünk több, mint ócskavas. Ha a gaz­dák erre járnak, néha talán eszükbe jut 'az az idő, amikor nagy szolgálatot tett nekünk az öreg masina. A múltra visszaemlékezni pedig nem is árt néha. Nem fért be a színbe, hó, éSő csapkodja, rozsda rág­ja ütött-kopott testét. Dolgoz­nia már nem kell, de megtart­juk emléknek. A kedves emlé­ket pedig pénzzel kifizetni ne­hezen lehet... — szalay — Fejtrágyázás — repülőgépről Sok terméskiesésük volt a hoz láttak a gépek, a tarakto- búzából az elmúlt évben a me- rosok, és nagy hozamú búzára zőtárkányi Ezüstkalász Tsz szórták ki a péti sót. tagjainak. A hiba oka a ked- A szövetkezeteknek jelentős vezőtlen időjáráson kívül ab- vetésterülete van — 1150 hold, ban is keresendő, hogy nem ami igen sok munkát igényel, fordították kellő gondot a ve- Éppen azért az őszi vetéseknél tések ápolására. kialakult gyakorlathoz hason­Az idén már nem akarnak a lóan ismét igénybe veszik a múlt év hibájába esni, és az repülőgépes növényvédő gép­egyesített, új Aranykalász Tér- (állomás gépeit, és még ebben meloszövetkezet tagsaga már , . , . , február első napjaiban hozzá- a hónapban repülőgépek segít- látott az őszi vetések ápolásá- ségével szórják ki a műtrágyát hoz, fejtrágyázásához. Munká- a vetésterület jelentős részér» ÉRDEMES-E? megszemélyesítői. Magatartá­sukban a kispolgári életmód, a kispolgári életszemlélet, az önzés, a közömbösség nyilvá­nul meg. Nem a szocializmus ellenségei ők, egyáltalán nem. Csak egy letűnt társadalom szellemének kései képviselői. Akik így vélekednek: először, másodszor és harmadszor én — aztán jöhetsz te, és a többiek; akiknek a saját életük, érde­kük mindenekelőtt való, akik azt tartják: boldoguljon min­denki ahogy tud, én is úgy boldogulok, ahogy tudok. Tár­sadalmi ügy, társadalmi kö­telezettség, embertársai boldo­gulása? Tőlük ez idegen, ők a társadalmon belül, a maguk által elképzelt világ kerítése mögött élnek, és eddig ki sem akartak nézni ezen az általuk emelt palánkon. De a szocializmus örömei áthatolnak ezen a palánkon, és mert ez nekik is jó, lelke­sen fogadják, sőt a követel ro­vatában ezt is számon tartják. Tartozik rovatot viszont nem vezetnek. Miért vannak még mindig ilyen emberek? Megvan ennek is a magyarázata. Csírája a magántulajdonosi szemléletben gyökeredzik, és a kispolgári életmódban lom- bosodik. Nem tudták még meg­érteni a társadalom és az egyé­ni érdek összefüggését. Legtöb­ben ezek közül szocialista for­mában — szocialista üzemben, iparban, mezőgazdaságban dol­goznak, de még kispolgári mó­don gondolkoznak, és még nem jutottak el a szocialista erköl- csiséghez. Miért nem? Nemcsak azért nem, mert itt ténylegesen lassú a fejlő­dés, mert itt egyik napról a másikra nem lehet gyors ered­ményt elérni. Hanem azért, mert ezek nevelése bizony sok kívánni valót igényel még. Egyetlen példát: az elmúlt évek során sokkal gyakrabban hangoztattuk azt, hogy mit kap a dolgozó a fizetésben, ha valamit elvégez, minthogy az öntudatra, az áldozatvállalásra, a közösségre is apelláltunk volna. Ezt tesszük sokszor még ma is. Nem az a baj, hogy az anya­gi ösztönzők hatását propagál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents