Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
4 NEPCJSAG 1964. február IS., szerda Megértik egymást és megosztják a munkát az istenmezeji tantestületben A NÉPMŰVELÉSI év derekán járunk. A jóváhagyott kulturális tervekbe egyre több bejegyzés kerül. Javítás, dá- íumcsere, névátírás, új létszám ceruzával jelzi, hogy valóban mindennapos használatú lett az átgondolva összeállított program. Istenmezején is jó tervet készítettek. Az oktatás és ismeretterjesztés, a szakköri munka és a művészeti csoportok egyformán helyet kaptak a népművelés keretei között. Tizenegy fiatal, energikus pedagógus, laboratóriumi munkás és bányász, védőnő és orvos fogott össze, hogy tanítással, szórakozással töltse meg a kétezer lelkes község aprajának, nagyjának estéit, ünnepnapjait. A nyári felmérés alapos volt. — Itt nem tudott senki valótlant állítani a végzettségéről, hiszen személy szerint tudom mindenkiről, hány osztálya van — mondja az igazgató, a népművelési munka irányítója —, mindössze négy analfabéta van a községben, a nyolc általánost öt év múlva mindenki megszerzi, addig is folytatjuk a szaíkmai képzéseket. Esténként 17 hetedikes felnőtt, 170 bányászakadémáai hallgató, 40 KISZ politikai iskolás tanul az iskolában, a kultúrház nagytermében. A 16 előadásból álló ideológiai, pedagógiai, szociográfiai, természettudományi tárgyú vitaest- sorozat nagy népszerűségnek örvend a szülők körében. Tóth Margit védőnő kismamák számára szervezett tanfolyamán meglepően sokan vannak. De az orvós-égészség- ügyi előadásainak, a láng- és ívhegesztő, a gépkezelői tanfolyamnak is megvan a maga tábora. ESTÉN KINT olyan a falu, mint a mozgó méhkas. A fiatalok, a diákok sietnek a szakkörökbe, művészeti csoportokba, az idősebbek az érdeklődésüknek megfelelő előadásra, csak az öregek ápolják otthon a tüzet, s szunyókálnak, amíg a családtagok távol vannak. Vasárnap délelőtt kispuskát fognak a lövészek, sít csatolnak a fiúk, lányok, hangos kacagásuk felveri a téli erdőt. Élükön mindenütt a pedagógusok. — És a túlterhelés? — Súlyra, dekára kimértük, egyformán osztottuk el a terheket. Az iskolán kívüli jó munka lehetőségeinek legfon- tosabbja biztosítva van — minden nevelő a községben lakik, mindenkire lehet számítani. Megszerették a falut, ösz- székovácsolódott a testület, szívesen, zokszó nélkül dolgoznak. Albach Árpád igazgató szavai megnyugtatóak. A szűkös nevelői szobában beszélgetésünk alatt hat fiatal pedagógus olvasgat, sakkozik, könyvtárat rendez és dolgozatot javít. Este második műszakot kezdenek, szolgálják a népművelés nagy ügyét. Fehér József KISZ-tifkár — pedagógus — a falusi színjátszókhoz siet. — Elnézést kérek, de már mennem kell, utolsó hajrában vagyunk. Február 29-én mutatjuk be Bródy Sándor Szeretők című négyfelvonásos művét. — Egyedül győzködik vele? — Az úgy van itt nálunk, hogy mindenki-vezet valamilyen csoportot, de amikor a szereplésre kerül a sor, segítünk egymásnak. Ki maszkírozni tud, ki díszletet festeni, ki a jelmezek tervezéséhez, varrásához ért így próbálunk egységeset és művészileg valamennyire jót nyújtani. A MÁSIK színjátszó csoportot Kovács Zoltán, a fiatal vájár vezeti — sikeresen. A három tánccsoport köziül a falusi, 10 éves múltra tekint vissza. Az iskola folyosóján képek, oklevelek idézik a jó szerepléseket. Albach Ilona, a 19 éves tanítónő rendszeres oktatáson vesz részt Egerben, így további eredmények várhatók a csoport szereplésétől. A bányai leány tánccsoportot Gergely József né, a laboratórium dolgozója, a harmadikat Kovács Zoltán tanítja rendszeresen, Molnár Csaba keze alatt 24 tagú felnőtt, és 70 tagú iskolai kórus készül a kulturális szemle kötelező számainak tanulása mellett a falu ünnepélyeire. Bencsik Ernő állandóan emeli a könyvtár olvasóinak a számát, Hozatja az új könyveket, egyáltalán nem tartja be a heti , két kölcsönzési időt, akkor ad könyvet, amikor jönnek. Aztán állandóan döngeti a kaput: helyiségért. Nincs is jó helyen az iskolában a másfél ezer kötet könyv. Utasi János és felesége, Nagyidéi Ilona, Bőgős János, Somlyai Márta, Kivés Margit a sport, irodalmi, orosz, fizikai, gyermekjáték szakkörökben, a közkedvelt ifjúsági szellemi vetélkedők rendezésében végez sok munkát. Az ő dolguk a szépen sikerült társadalmi, családi ünnepségek. KISZ- esküvők. névadók megrendezése. s mindezt győzik, csinálják, értekezletén nem panaszkodnak. hivatásukhoz tartozónak érzik. S alakul a falu egységes arculata. Távol a várostól, vagy ahogy még tíz évvel ezelőtt mondták: az isten háta mögött, mindennapos tanulással, szórakozással zajlik a bis falu társadalmi élété. És késő estó, amikor mindenki álomra hajtja a fejét, a pedagógusok szobáiban felgyullad az éjjeli lámpa, kiteregetik a jegyzeteiket, a tankönyveiket — tanulnak. Ki a főiskolát, ki a tanítóképző akadémiát végzi levelező hallgatóiként —. mert elhatározták, hogy együtt maradnak, felosztották érdeklődési körök szerint a tantárgyakat, és amikor végeznék, Istenmezején megoldják a teljes szakosítást HIHETETLEN energia, nagyszerű akaraterő, és sok-sok vidámság jellemzi ezt a kis társaságot Bár nem sokat hallatnak magukról, ha munkájukat nézi az ember, ha a tervet összehasonlítja a megvalósítással. akkor igazolják, hogy ahol a pedagógusok a faluval együtt lélegeznek, ott hamarosan jelentkeznie kell a megvál- tozottnák, az emberek gondolkodásmódjában bekövetkezett újnak, s nem utolsó sorban a munkában, a munka végzésének minőségében is. Cs. Adám Éva Öt hét után — újra itthon A fényképezőgép is segít az élmények gyűjtésében. sévél együtt, akit jód ismer és szeret az egri közönség is. Esztrádműsorral utaztuk végig a Szovjetunió európai részét A A Wirbh-aenekax és a Vámosi- Zárai énekes házaspár társaságában sok sikert, forró tapsot könyvelhettünk eL És mindenek előtt a barátságot. — Részleteket, duetteket énekeltünk a Marica grófnőből, a Csárdáskirálynőből, (Kálmán Imrét jól ismerik, és szeretik a Szovjetunióban is!) a Lili bárónőből és a Denevér- bőL Sikerem volt Majláth Júlia, Vinicze Ottó könnyű számaival is. — Az is jólesett, hogy a le- ningrádi, a moszkvai és az ungvári rádió részleteket vett fed műsorunkból: az igazi elismerés mégiscsak az, hogy Szabadival együtt visszahívtak bennünket: még ebben a szezonban két szerepre kell vállalkoznunk, s aztán a jövő szezonban is akad számiunkra közönség az operettmuzsika kedvelői közül. — A szovjetórszág méreteihez képest nem naigy szám, de nekem nagyon imponáló, hogy műsorunkra hatvanezren voltak kíváncsiak és a nyelvi különbségek ellenére őszinte hatást értünk eL — Élményeim a muzsikán kívül és a közönség tapsain na és folyó. És mennyi nagyszerű épület. Felejthetetlen. Az Ermitázs most lett számomra igazán fogalommá. — Decemberben jártuk Jaltában és ott a rózsák már virágoztak. Megtekintettük a Vo- roncov-kastélyt, ahol a második világháború idején a jaltai egyezmény megszületett — Tyitov és Szamojlova végighallgatták a moszkvai bemutatkozásukat A mkenszenjet városokkal: az utcákat söprűk a hótól, jégtől és mini autós is megállapíthattam, hogy a téli utakon könnyebb a közlekedés a vendéglátó országban^ mint nálunk... És sorolná még az élményeket, a szorosan kötött barátságokat és az emlékezetes pillanatokat Lehóczky Éva, de próbára hívják. S most ez a kötelesség fontosabb, mint a kedves emlékeikről beszélni. (farkas) Juliska izgatottan érkezik a randevúra. Látom, történt vele valami és ahogy én Juliskát ismerem, el is meséli. És úgy is lön. — Hallottad, mi történt Lajossal? — Nem! Mi történt? — Hát képzeld! — kezdi és arca tüzel a felindulástól. — Ez a szerencsétlen Lajos reggel gyanútlanul elindult otthonról. Tudod, ott lakik a Fő utcán, az új házakban. Irtó cuki kis egyszobást kaptak, beépített bútorokkal. Te, hogy azok a beépített konyhabútorok milyen csodálatosak ... Na, persze, a Lajos remek, új. modern bútorokat is vett. Csak tudnám, hogy ' miből! Félbeszakítom: — Azt mondd már, szívem, hogy mi történt a Lajossal! — Éppen azt mesélem .... Szóval ... most nem tudom, hói tartottam! — Sehol nem tartottál, szívi- kém, A Lajos elindult otthonról! — Ja igen'- Elindult. Kiment a buszmegállóhoz. Várt. Nem jött a busz. Különben ez disz- nóság. Félóránként járnak a buszok közben az újságokban mindig azt olvasom, hogy az illetékesek mindent elkövet' nek a közlekedés megjavításáért. Így van ez mindennel. A múltkor nekem is időre kellett volna odaérnem valahová ... — Drágám, könyörgöm, ■ szí meséld, hogy mi történt azzal a szerencsétlen Lajossal? — Hát nem mesélem? — kérdi angyali ártatlansággal. — Szóval, végre jön a busz. Felszáll és ott találkozik Som Gyulával. Te is ismered azt a Somot. O csábította el Pöszméténél Na mondhatom, nagy fogás volt. Ez a Pöszméte biztos örült, hogy végre akadt egy bolond, aki hajlandó volt elcsábítani tőle ezt a női. Olyan rút, mint az országút, közben úgy viselkedik, mintha ő lenne a Brigitte Bardot... Apropó, hallottad, hogy a Belmondó meg a... — Könyörgöm, Juliska... Mi van a Lajossal? ■— Ne haragudj, szívem, ha te örökké félbeszákítsz, én nem tudok beszélni... Ha ideges vagy, ne rajtam töltsd ki a bosszúd! — Dehogy vagyok ideges — mondom és véletlenül leharapom a cigarettám felét. — Szóval, a Lajos reggel gyanútlanul elindul otthonról ... — Tudom! Soká jön a busz, aztán jön, felszáll, találkozik Som Gyulával... — Horniam tudod? Ja, persze, a kisváros. Valaki — Csak azt nem tudom, hogy mi történt a Lajossal! — rebegem és véletlenül egy kicsit kitöröm az egyik ujjam. — Ja, a Lajos! Szóval, találkozik a buszon a Sommal. Jaj, most jut eszemebe. Hallottad azt a viccet, hogy Ariszúld találkozik a buszon Taszilóval. — Hallottam ... Sokszor találkoztak ... Azt meséld, amikor a Somon találkozik egy busz a Lajossal... — zihálom, mert fülladozok egy kicsit, ugyanis közben megettem a fél nyakkendőmet és ezek a mai műanyag nyakkendők rettenjeMár szorgalmasan készül az egri színiház február végi bemutatójára, de még frissek az öthetes szovjetunióbeli út élményei és emlékei. — Hogy az elején kezdjem: Lenin.grádtól, .Moszkván át a Krímig és Ukrajnán át Ungvá- rig, tizenhárom városban, negyven hangversenyen énekei tem Szabadi Józseffel, á miskolci N- •-'•’ház kitűnő énekétől? Hogyan tudnám felsorolni? Hiszen az élmények csak hetek múltán rendeződnek. Utaztam a TU 104-esen, 800 kilométer óránkint. Felejthetetlen. Végigjártam Léningrá- dot, ahol az Admiralitás palotájától szöknek szét minden irányba a sugárutak úgy, hogy eltévedni a femekül megszerkesztett városban nem lehet. Hatszáz Ilid. a rengeteg csatorves űrhajóstól autogrammot szereztem. Szamoj lovával másodszor a Kinotyeátrban találkoztam, Szilveszterkor. A világhírű filmszínésznönek valóban csodálatosan kefejező sze- . mei vannak. — Hazai viszonyainkat ha- . sonlít-gattam mindig a meglátogatott városokhoz, és megállapítottam, hogy a mi utcáink nem bírják a versenyt a szovÚj berendezést szerelnek a ludasi takarmánykeverőben... A HÓNAP ELEJÉTŐL megcsendesedett a ludasi takarmánykeverő környéke. Az üzemben leálltak a gépek, s hogy a raktárak készlete megfogyott, a vontatók dübörgése, teherautók zúgása is alábbhagyott —, és elmaradoztak lassan a szekerek... Az épületben, alig látni valakit a molnárok közül —. viszont annál többen vannak az idegen dolgozók. No. de, lássuk csak, mi is történik hát voltaképpen Ludason? Kérdésünkre, talán a legille- tékesebbtői, az éppen a hely- , színen tartózkodó vállalati fő- <?■ technológustól, Kékesi Mihályit tál kapjuk a feleletet: ? — A takarmánykeverő üzem y korszerűsítéséhez, teljes átsze- x Teleséhez fogtunk hozzá a na- •? pókban. Szükségessé vált ez, 4 mivel a korábbi berendezés, f már úgyszólván teljesen el- •j avult, nem felelt meg a mai 1 technológiai követeknények- < nek. Ez így. furcsán hangzik talán azok számára, akik tud- i ják, hogy a ludasi üzem mind- j össze hároméves csupán. Jog- ■3 gal felvetődhet a kérdés: ilyen A rövid idő alatt, hogyan tudta ! magát ennyire .lefutni”? — Érthetőbbé válik azonban a helyzet, ha azt tekintjük, hogy az üzem berendezése, javarészt a régi malom gépeinek ^felhasználásával készült, s miI vel megyénk első ilyen takarmánykeverője volt —, sőt országosan is elsők között épült —. szerelésében nem voltok megfelelő tapasztalataink, nem állt előttünk kész, kialakult technológia, melyre alapozhat- _ tunk volna... — 1961-es szerelésünknél, 7 még a kezdetlegesebb, szaka- •fszos darálást valósítottuk meg, X őrlőhengerekkel és szitával, 33 000 az istáilóskő f A Heves megyei Tanács Ide- ’- genforgalmi Hivatala gondo- ■ j san szerkesztett szöveges ké- l|peskönyvet adott ki 15 000 pél- ^ dányban a Bükk egyik festői • tájáról, Szilvásvárad és kör- I nyékéről. A 18 oldalas, negy- -;Ven fényképpel ellátott útikalauz, Egertől vezeti a kirándulót Szilvásvárad felé. Bemutet- ■j>ja többek között az 1295-ben lépüli szarvaskői várat, a szikminék nagy hátránya toS egyebek mellett a mérhetetlen porképződés. Mondanom sem kell, mennyire veszélyeztette ez a dolgozók egészségét.«. — Az új, teljes átszerelés, terveim alapján készül, s a korábbiaktól eltérően, túlnyomó- részt idegen kivitelezővel, pesti szerelők és környékbeli ktsz-ek közreműködésével. MIT VAR A VÁLLALATI főtechnológus, az új ludasi takarmánykeverőtől? Egy szóban: sokat... Az átépítéssel, a kalapácsos darálók és kamrák alkalmazásával megszüntetjük többi között a nagyfokú porképződést, kiküszöböljük a rossz gépek hibájából adódó, korábban oly gyakori üzemzavart, s minőségjavulás mellett, óránként mintegy két mázsával emeljük a kapacitást is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ezután, óránként már 25 mázsa kész takarmánytápot fog adni az üzem. Ismét egy kíváncsi kérdés: mibe kerül ez a szerelés a Heves megyei Gabonaféhrásárlő és Feldolgozó Vállalatnak? — Mintegy nyolszázezer forint az előirányzatunk. Természetesen, ez az összeg nem végleges; hogy kevesebbe, vagy többe kerül-e, csak a későbbiekben kapunk mi is választ rá.;. Végezetül, mit közölhetünk a fogyasztókkal, a környékbeli gazdaságokkal, mikorra fejeződnek be a munkálatok? — HA MINDEN ÜGY történik, mint szeretnénk, akkor rövidesen, április végére befejeződik a szerelés — s a megye legrosszabb takarmánykeverőjéből, egyszerre a legjobba lép elő a ludasi... Gyón! Gyula őslelet i barlangban lába vájt vasúti alagutat, majd a festőién szép bükki tájakkal és a Bélkő nevezetességeivel ismertet. Megtudjuk azt is, hogy a Szilvásvárad közelében lévő istállóskői ősbarlangban az ősember korából mintegy 33 000 leletet gyűjtöttek össze az utóbbi négy évtizedben. Itt találták meg az őskorszaki tűzhelyet és a barlangi medve koponyája is előkerült. tesen rágósak. 2 — Ha még egyszer félbesza-' látasz, nem mesélek. Ne Harare gudj. így nem tudok koncévá-2 rálni — méltatlankodik Julis-' ka. — Na, szóval, a Som ... te- azt ugye, tudod, hogy ez a Som '. Gyula egy agresszív fráter.'. Persze, könnyű neki. Az ösz- szes főnökökkel jóban van,' mert hordja nekik a bort Az anyósának van egy kis szőlője ... Te, Laci! Ugye, te soha nem fogsz inni... Nem hasz-', válna neked, így is rosszak az; idegeid... ■ mesélte? Látod, ezért nem szeretek kisvárosban élni. Itta pletyka előbb hazaér, mint az akiről szól. Itt mindenki tud. mindenkiről mindent. Pici lila karikák ugrálnak e szemem előtt. — A Lajos... a Lajos ... — Apropó. Jó hogy mondoc a Lajost. Hallottad mi történ vele? Most nagyon kellemes he lyen vagyok. A koszt kitűnő Éppen ma kaptam egy puhi kis különszobát, ahová azér tartottak érdemesnek, mer egy fehér köpenyes urat eg\ kicsit fojtogattam. Meg is ér demelte. Nem akarta megmondani hogy mi történt a Lajossal.. Ősz Ferenc
