Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. február IS., «zerá» Modern embervásár A genfi leszerelési értekezz let kedden délelőtt Dumitrescu román küldött elnökletével kétórás ülést tartott. A keddi tanácskozás témája az általá­nos és teljes leszerelés kérdése volt. Az ülésén négy felszólalás — a csehszlovák, az amerikai, az angol és a román küldötté — hangzott él, s a vita közép­pontjában „az atontemyő”-re vonatkozó szovjet javaslat állt. Az elsőnek felszólaló Simo- víc, a Csehszlovák Szocialista köztársaság külügyminiszter­helyettese kijelentette, hogy £ szovjet javaslat alapvető pont­jainak megfogalmazása vilá­gos és egyértelmű. Ha a NATO- országok küldöttségei á javas­latban foglalt elvekkel egyet­értenék, akkor eset mondják meg, s így azonnal meg lehet kezdeni a további tárgyaláso­kat erről a kulcsfontosságú problémáról. Foster amerikai küldött is­mét a stratégiai atomfegyver- hordózők „befagyasztására” vonatkozó amerikai javáslátot fejtegetté. Elismerte, hogy a Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke üzenetet intézett Haile Szelasszié etiópiai császárhoz és Ser mar ke Szomáliái minisz­terelnökhöz. Felhívja őket, „tegyenek meg minden lehetőt arra, hogy haladéktalanul meg­szűnjék a harc az etiópiai— szofnáli határon". Egyik fél érdekeinek sem fe­lelhet meg az összetűzés két szomszédos afrikai állam kö­zött, hiszen mindkettőjük előtt a nemzeti függetlenség meg­szilárdítása. a gazdaság és » kultúra fejlesztésének nagy feladatai állnak — Írja Hrus­csov, majd hangoztatja: a szovjet kormány meggyőződé­se szerint, korunkban nines is nem is lehet az államok között olyan területi vita, vagy olyan megoldatlan határkérdés, amely a fegyverek alkalmazá­sát tenné szükségessé. Ez tel­jes mértékben vonatkozik o2 etiójnai—xzomáli határvitáira is. Akadhatnak olyan erők, amelyeknek csak örömet sze­rez a két afrikai szomszéd ál­lam katonai konfliktusa. Ezek nem fogják elszalasztani az al­kalmat arra, hogy meggyen­gítsék, belülről aláássák az af­rikai országok egységét Az af­rikai népek egész energiáját, minden erejét nem a fegyveres leszámolásra, nem a területi viták fegyveres megoldásának kísérleteire, hanem az alkotás céljaira kell fordítani — mu­tat rá a szovjet miniszterelnök, majd reményét fejezi ki, hogy a két ország vitáját békés úton, mindkét nép érdekeinek megfelelően sikerül rendezni. ★ Szomália kormánya kedden közölte, hogy azonnali tűzszü­netet rendelt el Tug Wajalen körzetében, azoknak a határ- területeknek egyikén, amelye­ken az elmúlt napokban véres összetűzések folytak etiópiai és Szomáliái csapatok között Az etiópiai fővárosból érke­zett jelentések szerint keddre elcsendesedett a harc a határ­övezetben. EZI NEM LEHET KI1 HAGYNI Yés.1. ..u i.y.-iiharisnya . 52,00—56,00 Ft helyett 36,40—39,20 Ft Erős szálú nylonharisnya 42,00 Ft helyett 29,40 Ft Különböző anyagokból készült, divatos női télikabátok 30 szá­zalékos árengedménnyel, új ár: 560,00—1030,00 Ft-ig. qrwFfii e Áru beszállított áron: TÉLI VÁSÁR FIBRIÁR 10-22-11 >♦4 ♦♦♦♦ HMSmO¥:------------V­j wrfwm \mm f\ az iratokban, aztán az asztalra dobta őket — Hová való? — Tessék, igazgató úr. — Krieger egy teleírt papírlapot tett az igazgató élé. — Én részletesen kikérdez­tem Henrich Gubet, s ide le­írtam az egészet — Kedet-Poroszország — mormogta az orra alatt Kh ti­me tz. — PtUauból való? — Igenis, igazgató úr. Csak nem magából a városból, ha­nem vagy öt kilométerre attól délre. Apró kis települések vannak ott elszórtan. Én a Zolidé nevű településről szár­mazom. Aszker határozottan vála­szolt Nem felt, hogy hibázik, vagy belezavarodik a szerepé­be, noha könnyen meglehet, hogy az illető, akivel beszél, véletlenül szintén éppen arról a környékről való. Pillant is, Zolidét ia alaposan tanulmá­nyozta még Moszkvában. Fel­kutatott róluk minden aprósá­got. Ugyanilyen aprólékosan tudott beszélni Aszker a „csar ládjáról” is. Ezenkívül a szov­jet felderítő szervek nem hagyták ki a számításból, hogy a németek Kerimov-Gube el­lenőrzésére utána nézhetnék a személyének Kelet-Poroszor- szágban. Ha élnek ezzel a le­hetőséggel, akkor sincs vész: Pillauból kedvező válasz érke­zik majd, bárki érdeklődik... — Meleg van most ott, a maga vidékén — mondta az igazgató. — Meleg? Egyáltalán nincs. A tenger felől állandóén len­gedezik a szél, hozza a jó hús levegőt... — Nem úgy értem — sza­kította félbe bosszúsan Khü- metz. — Meleg helyzet van, nehéz napokat él most át Po­roszország, Gube. Aszker alig észrevehetően bicentett a fejével. — Valóban nehéz most ott, igazgató úr — felelte. — Ami igaz, az Igaz. — És hogy kerül ide, a mi vidékünkre? — kérdezte Khü- metz, miközben még egyszer alaposan végigmérte az előtte álló jövevényt. — Magam sem tudom, igazgató úr. Az utolsó amire emlékszem: az oroszok zuha­nóbombázójának éktelen zúgá­sa, s azután valami a fejem­hez csapódott:.. A sebesült- szállító kocsiban tértem esz­méletre ismét. Hamburgba ke­rültem, a 2'2-40-es kórházba Meggyógyítottak és idejöttem. Az „Ostburger Zeitungban” olvastam az önök hirdetését. Szeretnék... — De miért nem megy haza Pillauba? Khümetz észrevette, hogy a sofőrjelölt zavartan lehajtotta a fejét, vállait elernyesztve előre engedte, s addig ökölbe szorított újjait kiengedte. — Beszéljen — követelte Khümetz. — ön maga jegyezte meg, igazgató úr, hogy meleg most ott a helyzet — mondta csen­desen Aszker. — Nekem jócs­kán kijutott hnór a háborúból Nem megyek vissza Pillauba. Itt töltöm el ezt a néhány hó­napot, amit még pihenésre szántak nekem. Hiszen tudom, nem telik bele fél esztendő se, és megint jön a behívó, öl­tözhetek katonaruhába. — És miért nem maradt Hamburgban? — Ugyanaz az oka, igazgató úr. Nincs olyan nap, hogy ne látogatnának oda az angol, vagy az amerikai bombázók. Ég a kikötő, ég a város. Ham­burgban, vagy Poroszország­hirtelen felkapva a fejét — Ha veletó beszél, hozzá kell tennie azt, hogy „igazgató úr", — mondta Khümetz, — Érti? — Igenis, igazgató úr. Khümetz több, mint huszon­öt esztendőt töltött el katonai szolgálattal, s a világon min­dennél előbbre valónak tar­totta a fegyelmet és a rendet Aszkert figyelmeztették az öregnek erről a rigolyájáról, s ezért mindent szigorúan az előre kidolgozott terv szerint csinált — Mutassa meg az igazolvá­nyait Aszker előhúzta a zsebéből és átadta az igazgatónak a személyi igazolványát, a gép­kocsivezetői jogosítványát a katonai igazolványát a a kór­ház egy igazolását — Maga megnézte ezeket? — kérdezte Khümetz az iroda­vezetőt. — Igen, igazgató úr. Khümetz lapozott egy ideig XXII. Ami az iratait illeti: különle­ges ellenőrzést kérek majd, 9 akkor... — Rendiben van — mondta Khümetz. — Küldje be hoz­zám. Krieger kiment Egy pere múlva visszajött ■ Aszkert vezette be az igazgató szobá­jába. Kerimov külseje a felis­merhetetlenségig megváltozott. Haját kopaszra nyíratta, kis fekete kefebajuszt növesztett zöld sávolyból készült váll­bán szűk zakót, és sárga fla­nel! bricsesznadrágot viselt. Szemüvege mögül, tágra nyílt világos szeméből a félénkség és zavartság valami keverékét lehetett leolvasni. Khümetz figyelmesen nézte az egyszerű külsejű, kicsit még esetlennek látszó legényt „Falusi lehet”, — gondolta magában. — A neve? — Heinrich Gube — mond­ta világosan, tagoltan Aszker. Fordította: Szathmári Gábor A fiatal házaspár sokáig ke­resgélt a Salt Lake City- béli autótemető ütött-kopott roncsai között, míg végül is Clark Lynn az egyik kocsi előtt megállt. Egty kiskocsit Slierylért — Ez jó lesz — mondta, majd közelebb lépett a telep vezetőjéhez: — De pénzünk, sajnos, nincs... — Uram, ez nem jótékony­sági intézmény!... Lynn egyetértőén bólintott. — Nem is akarjuk ingyen. EUenérbékképpen itt hagyjuk Sherylt A telepvezető nem értette a dolgot A fiatalasszony, aki karján pórhónapos csecsemő­vel állt a férfiak mellett, a gyerekre mutatott: — öt adjuk a kocsiért... — Mit képzelnek, kérem — háborodott föl az idős telep­vezető és azonnal elzavarta a fiatal házaspárt Az ajánlat körül — bármi­lyen furcsán is hangzik — tu­lajdonképpen csak egy hiba volt: nem a kellő helyen hang­zott esL A bébik áruba bocsá­tása egyes nyugati országok­ban éppen olyan ismert és jól jövedelmező üzletág, akár a heroincsempészet vagy a nyil­vános házak „táncosnőinek” utánpótlása. Sok gyermektelen házaspár él ugyanis az Egye­sült Államokban, Svédország­ban. Hollandiában, Angliában is, s közülük nem egy minden áron szeretne örökbe fogadni egy apróságot Csakhogy éppen ezekben az országokban a tör­vények igen körülményessé te­szik az adoptálást, emiatt több az (kökbe fogadójelölt, mintáz az örökbe fogadható. „Ugye^” üzletemberek ezért olyan or­szágokban vásárolják fej — ügynökségek és magánfelek részére — a csecsemőket ahol lehet Egy amerikai űzér pél­dául Dél-Koreára specializálta magát, ahol az amerikai kato­nák és a helybeli lányok futó ismeretségéből származó cse­csemőknek senki sem örül. Mások Európának vagy Latin- Amerikának azokra az orszá­gaira vetették ki hálójukat ahol a munkanélküliség miatt nagy a nyomor. Mary Verden te Brazíliából költözött Angliába; munkát keresett Idegenben azonban éppen úgy nem sikerült állást találnia, mint odahaza. Hogy mégis fent tudta magát tartani, azt egy fiatal rendőrnek kö­szönhette, aki gáláns előzé­kenységgel „szárnyai alá vet­te”. De a gondoskodás csak addig tartott, amíg a lány be nem jelentette, hogy gyereket vár. Akkor a gáncsnélküli lo­vag kimutatta foga fehérjét — Nem bánom, mit csinálsz, és hogyan csinálod, de szaba­dulj meg tőle! A „jószívű“ Noémi A bábaasszony, akit Mary felkeresett csak tengersók pénzért vállalkozott a tiltott műtétre. A kislánynak persze, nem volt pénze, s így nagyon örült, amikor a kuruzsló meg­ismertette egy Noémi Álba nevű fiatal nővel, aki „meg­sajnálta” és házába fogadta a „kis brazíliait”. Mary éppen olyan gyanútla­nul fogadta el ezt a gondosko­dást, ahogy a rendőrét és he­teket töltött boldog várakozás­ban, az Álba család otthoná­ban. Később derült csak ki, hogy a barátságnak nagy ára volt A Penna-klinikán, a szü­lőszobában. csupán Noémi Al­ba, a jó barátnő volt mellette, és ő a szülés után azonnal ki­vitte a szobából az újszülöttet Mary azt hitte, . így szokás. Nagysokára — a percek is óráknak tűnnek ilyenkor — tért vissza Noémi és a felzak­latott anyának csupán ennyit mondott: — A kicsi meghalt... De aifníg a jó barátnő együtt zokogott Maryval, anyja, az idősebb Álba, már javában árulta a csecsemőt — csekély 80 ezer pesóért. A bűntény egészen véletle­nül került napvilágra. Az egyik ápolónőnek feltűnt, hogy a gazdasági vezető eggyel több gyermekholmit adott ki, mint ahány csecsemő a klinikán ta­lálható. Mivél már korábban is gyanakodott, az esetet azon­nal jelentette a városi elöljá­róságon. vizsgálat indult. így lepleződött) le a gyermekke- reskedő banda, amely a kór­ház orvosaival játszott össze. A kihallgatások során módsze­reik is ismertekké váltak. Ha a magányos anya nem akarta megtartani, egyszerűen, 10 pesóért megvásárolták tőle a gyermekét. De ha olyanra akadták, mint Mary, aki él- esettségében is ragaszkodott kicsinyéhez, félrevezették a szerencsétlen anyái), azt ha­zudták neki, hogy gyermeke meghalt... Vrephodochos A csecsemők adás-vételét a törvény természetesen bünteti, de nem mindenütt. Görögor­szágban éppenséggel állami fennhatóság alatt létesítették olyan intézményt, ahol a gyer­mektelen szülők — ha kiáll­tók a kérdőívek próbáit — ígéretet tettek arra te, hogy szeretni fogják a kicsit és megalkudtak az árban — örökbe fogadhatják az elha­gyott gyermekeket A szülők többnyire nem is­mertek. A görög főváros több pontján ugyanis, sőt vidéki városokban is van egy-két olyan ház, amelynek falára postaládához hasonló alkalma­tosságot függesztenek, rajta nagy betűkkel áll a szöveg: Vrephodochos, azaz kisgyerme­kek számára szolgáló hely. Egyszer vagy kétszer hetente, az éjszakai órákban, halk lép­tek közelednek a ház félé. Az­tán egy női alak tűnik fel. Aggódva néz jobbra-balra, majd kinyitja a láda fedelét és „valamit” belerak. Csönget. De a portás nem jön ki, csak ami­kor a fiatal anya, többnyire szerencsétlen vidéki lány, aki gyermekével a társadalmi és vallási előítéletek miatt sem­miképpen sem térhetne haza, már eltűnt. Évente 3—I ezer házassá­gon kívüli gyermek születik Görögországban. Nagy részü­ket ily módon „bízzák” az ál­lamra. A görög kormánynak egészen addig sok fejtörést és főleg anyagi gondot okozott az elhagyott gyermek gondo­zása, amíg kiutat nem talált. Azóta Görögország éppen ügy exportál gyermekeket, mint akár narancsot, vagy citromot. Már több mint ezer görög bé­bit szállítottak ki így — ke­mény valutáért — az Egyesült Államokba, Svédországba és Angliába is. Görögórszágban sem minden gyerek kerül az állami export- menhelyekre, az úgynevezett Metera-otthonokbá. A „Sie und Éf” Című svájci lap tudó­sítójának Papaukonómou kis­asszony, a Meters igazgatónője a következőket mondótta: — Tudom, hogy vannak olyan gyermekotthonok is, ahol bárki vásárolhat csecsemőket. Sokan Közel-Keleten tűnték el. ilogy miért és hogyan, azt nem tudom.. ? Hogy miért? Közülük kerül­nek ki azok a rabszolgák, akik még ma is ezerszámra találha­tók, például Szaúd-Arábiában. És hogyan? Közvetítő segédle­tével, valamelyik csempészha- ió fedélzetén.., De hogy-hogy? És tulajdon­képpen ez lehetne a kérdés — nemcsak Görögországban, ha­nem Olaszországban, Latin- Amerikában és másutt is, ahol csak lehetősége van a lelketlen gyerekkufároknak, a nyomor és az elesettség vámszedőinék. A nyugati világ egész rendőr­sége megmozdul, ha egy milli­omos gyereke eltűnik. Nyugat rendőrségének figyelme viszont csak elvétve téved, egy-egy na­gyobb botrány kapcsán, a mo­dern embervásáron hányódó csecsemőkre, akikkel szüleik nem tudnak, vagy nem akar­nak törődni, s akiknek terhét anyagi és erkölcsi felelősségét hazájuk sem szívesen veszi magára ónody György Folytatja munkáját a aenfi leszerelési értekezlet Szovjetunió legutóbbi javasla­tával közeledett a nyugati ál­lásponthoz, mégis további és részletesebb felvilágosításokat kért a szovjet javaslatról. Az amerikai küldötthöz hasonló módon nyilatkozott Mason, a brit küldöttség vezetője is. Dumitrescu, a román kül­döttség vezetője kifejtette, hogy véleménye szerűit az ed­digi tárgyalások legjelentősebb tényezője a szovjet javaslat volt, amely szerint a Szovjet­uniónak és az Egyesült Álla­moknak a leszerelés végrehaj­tásáig saját területén meg lő­hetne tartani bizonyos számú interkontinentális rakéta-elleni és szárazföldről levegőbe lő­hető rakétát. India, Burma Nigéria és a bizottság több más tagja, sőt — bizonyos fenntartásokkal — Olaszország és Anglia delegá­tusa is kijelentette, hogy kész megvitatni az „atomernyő’' szovjet tervét — jelentette ki Dumitrescu. A legközelebbi plenáris ülést csütörtök délelőttre tűzték ki. r Hruscsov üzenete Etiópia és Szomália vezetőihez Tenger fenekén az ausztrál flotta büszkesége Súlyos hajószerencsétlenség a Tasman-teneeren a hajó kapitánya, aki az ösz- szeütközéskor a parancsnoki hídon tartózkodott Nagy vesz­teség érte a Voyager tiszti ál­lományát is, mert a Melbourne kettészelte a torpedóromboló tiszti kabinjait A mentésben több repülőgép, 15 helikopter és számos hajó vett részt A Voyager legény­ségének egyik életben maradt tagja megmentése után elmon­dotta, hogy hajóján csak az árboclámpák égtek. A súlyos hajószerencsétlen­ségről az első hivatalos nyilat­kozatot Menzies ausztrál mi­niszterelnök adta. Menzies csu­pán „súlyos emberveszteségek­ről” beszélt, s kijelentette, hogy békeidőben Ausztráliában még sohasem történt ilyen nagy­arányú hajókatasztrófa. Beje­lentette, hogy haladéktalanul alapos vizsgálatot indítanak. w (MTI) A háború óta a legsúlyosabb veszteség érte hétfőn éjjel az ausztrál haditengerészeti flot­tát. A Tasman-tengeren, had­gyakorlat közben, összeütkö­zött a 19 000 tonnás MEL­BOURNE repülőgép-anyahajó, a flotta zászlóshajója és a két- ezernyolcszáz tonnás Voyager, az ausztrál haditengerészet legmodernebb torpedórombo­lója. A repülőgép-anyahajó a parancsnoki hid tájékán derék­ba kapta a torpedórombolót, amely ettől kettévált, s egyik fele azonnal, a másik része pe­dig három óra múlva elsüly- lyedti A szerencsétlenséget követő pillanatokban a legénység nagy része a tengerbe vetette magát Az eddigi jelentések szerint a 319 főnyi legénység­ből 234-et sikerült megmen­teni. Nyolcvanöt sorsa isme­retlen. Minden valószínűség szerint életét vesztette V. H. Stevens,

Next

/
Thumbnails
Contents