Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

19M. február 9., vasárnap NÉPÚJSÁG % Találgatások helyett ­tényekkel Interpelláció a gyöngyösi lakosság nevében da­A vándorló falu ÄTÄNY három dologról hí­res: itt lakik a megyében a legtöbb öregember, itt van a legtöbb nádfedeles ház és in­nen járnak el legtöbben dol­gozni. A hetvenhét esztendős Öt­vös Imrével beszélgettek. Ö a fa­lu lexikonja. Huszonöt évig volt harangozó, huszonöt évig kisbíró, jelenleg televízió­kezelő a tűzoltószertárban. — Mióta tűzoltó? — 1904 óta — áll elém kato­násan, mert mint mondja, ezt a „testtartást” még a régi vi­lágból hozta magával. Csupa derű, csupa humor az öreg. Úgy fogja a kezében a kopott báránybőr-stiveget. mintha csákó lenne és nem akar kifogyni a történetekből: „Azt mondja egyszer a gaz­dám; indulj, vidd ezt a levelet gyorsan a szomszéd faluba. Megyek és ha délre vissza nem jövök, megeszem a sap­kámat. Mire harangoztak, mái itthon voltam. A gazdám na­gyot nézett és megkérdezte: mondd csak, Imre! Mit csinál­tál volna, ha mégsem érsz ha­za délre? Jót nevettem és azt mondtam: — Semmit kérem alásan. Én mindig csak kalapot hor­dok”. Ilyen ember az Öreg Ötvös Imre, akitől megtudom, hogy a faluban háromszáznegyven, hatvan éven felüli ember la­kik. Flóra János bácsi kilenc­venhat évével még jól bírja magát, de Barna Andrásné is egészséges, aki most tölti majd a kilencvenhármat — fis a házak? — öreg ember, öreg ház. Kereken kétszáz nádfedeles ház van a faluban. Tíz esz­tendeje gyűjtöget itt ezt-azt egy pesti muzeológus, azt mondja, ennyi régiséget együtt még sehol sem látott. Átányban nem építkeznek az emberek? — A falu szélén, Inkább az istállók helyén. Régen az is­tállók a falu szélen sorakoz­tak, bent a házak melleti egyet sem látni. Ez a szokás még abból az időből maradt amikor a poroszlónak mej akarták támadni Átányt. A gazdák a falu körüli istállók­ban vasvillákkal védték a fa­lut. Később megjön az elnök, a titkár is. A három szövetke­zetről beszélgetünk. A Dózsá­ban ma van a zárszámadás. 36 forintot ér egy munkaegy­ség, a másik kettőben valami­vel rosszabb a helyzet. — Sokan eljárnak a falu­ból? A szám Ijesztő. Hárorn- százhatvannégy embert szállít el Átányból hetente a vonat, az autóbusa Vasárnap éjjel Itt senlld sem pihen. Olyan a fa- i lu, mint egy bolygatott méhkas i Két autóbusz jön és viszi az . embereket. A fiatalokat. Akik eljárnak, azoknak nyolcvan szá­zaléka tizennyolc és harminc­öt közötti. — Hová járnak dolgozni? — Termelőszövetkezetbe — mondja a titkár. — A táti Vörös Csillag, a du- naföldvári, a szentedrei tsz-ek tagságát jórészt a mi falunk adja. Ezeknek a szövetkezeteik­nek parképítő részlegük van, ahol havi fíxórt dolgoznak. Barna Ferenc, Sebők György, Barát Sándor, meg a többiek szintén ott találtak munkát, de a táti Vörös Csillag tagja mái T. Juhász Imre, a Petőfi Tsz Volt elnöke Is. Beszélek az asszonyokkal. Egyikkel a termelőszövetkezet zárszámadásán, a másikkal a háziipari ktsz szövődéjében. Egy vékony asszonyka munkát hoz vissza. Bedolgozó. Fiatal házasak, hetente egyszer látja a férjét. — Mennyit keres az ember? — Kétezret. Abból ötszáz el­megy utazásra, erre-arra. — Annyit kereshetne Itt a Dózsában is. Láttam a kimuta­tást — Itt csak év végén van fo­rint, augusztusban osztottak utoljára előleget, azóta sehon­nan egy fillér... MEGYEK a tanácshoz, a szövetkezeti irodákba és ér­deklődöm. Az utcán valaki fel­ismer: —- Azt kérdezze meg a Bé­kében, az idén miért nem ter­veztek dinnyét? Tavaly 25 hold dinnye 300 ezret hozott. Most ezt a pénzt is ki akarják dobni az ablakon. Nem kell ezeknek csak búza, meg kuko­rica! A hízómarhára is most kezdenek csak „rákapni” — Tudja, mennyit kapott; Fuder András egy hlzóblkáért? — Tizenegyezreit. Juhász La­tos négy bikát nevel a háztáji­ján és kilencezerért adta da­rabját. Kézfogás után ketten is utá­nam szólnak: — Erre csak most jöttünk rá. Tavaly még a szövetkezetek is eladták a takarmányt... Harmadszor nyitok be a kultúrházba. A zenekar tust húz, az asszonyok szoknyája karéjban forog. A titkár mu­tatja: — A sárga kardigánoanak kétszáztíz munkaegysége van* a kék kendősnek százkilenc­venhat. övék a szövetkezet. Hölgyválasz van. Az egyik menyecske elém áll és táncol­ni hív: — Nem tudok táncolni. — Csak lépegetni kell, — mondja, és már csárdásozunk a placcon. — Hol dolgozik a férje? — Egy pesti tsz-ben. 2200-at keres. Mire hazakerül a pénz- zel, 1500 van belőle. Lebben­cset, szalonnát hord magával. Bográcsban főznek. — Miért nem hívja haza? Annyit maga is keres itthon, a falujában. — Nincs előleg. Nálunk csak néha kerül forint. MÄR NINCS időm beszélni a három elnökkel, aztán jócs­kán fogy a bor is a birkapör­költ után. Lehetne tenni valamit? Le­het, biztosan tudom. Valamit, amiből forint lenne minden el­sején. Nem igaz, hogy három­százba tvann égy ember azért jár él Átányból, mert a falura* a tsz-re haragszik. Nem igaz, hogy százhúsz nős ember örömmel hagyja ott egy hétre a családot. Meg kellene hallgatni az em­bereket. Azokat la, akik a dinnyét, meg a takarmányéi- adást panaszolják. És ha egyet­értenek majd a vezetők az el­vándorlókkal — akkor eltűn­nek majd a nádfedeles házaik, amelyek közül legfeljebb csak mutatót hagy meg a falut járó muzeológus. Akkor majd elé­gedettebbek lesznek az öregek, és hazajönnek a fiatalok is... Szalay István Műszaki rajzmásolói tanfolyam Egerben A 15. számú Általános Gép­ipari Technikum műszaki rajz­másolód tanfolyamot szervez, Jelentkezési lap az iskola igaz­gatóságánál: Eger, Szilágyi Gimnázium (Kossuth u. 8. sz.). A tanfolyamra azokat veszik Cél, akik középiskolai érettsé­givél rendelkeznek, vagy szaik­munkás-bizonyítványuik van és akiket a vállalat javasoL. Oktatás hetenként két alka­lommal. Február 24-én kezdő­dik és június végéig tart. A tanfolyamra február 20-ig lehet jelentkezni az iskola igazgató­ságánál, — Anyuka veszekedett apu­kára, mert tegnap este későn jött haza — selypített a trón­örökös. — Jaj, de aranyos — dicsér­te örömtől reszkető hange« az újonnan jött. — Mint egy professzor... De ti hogy vagytok, szívem? A gyerek? — Nálam laknak. Tudod, olyan szükségmegoldás. Épít­kezni akarnak jövőre. •. Csak a főzés! — Ezzel van gond nálam Is Látom, hogy nem mindig ízlik,­— Én beosztom... Be bi­zony! Ma például tejes nap volt. Tejfölös becsinált leves, tejfölös paprikás csirke és ma­dártej. — Madártejet kérek, nagy­mama! — süvít közbe Lacika. HALK SUTTOGÁS. Hogy miként csinálták, ma sem tu­dom, de csupán szófoszlányok jutottak el a fülemhez. — ... és elváltak! Az igazat megvallva, nem csodálkozom rajta. — Áldott jó férj volt... — így a nagymama. — ... az as®- szony az oka. — Csak a férje nem kellett neki. A zenekar ismét munkához látott. És meg kell hagyni, hogy bér csupán ketten húzták a talpalávalót, derekas zajt csaptak. Annyira, hogy az ed­dig fülemhez jutó szavak szür­ke mormogássá olvadtak. De mit is keresnék itt to­vább, hiszen a kávémat már megittam! Laczik János én azoknak af vigéceknek! Megtudják, hogy ki a... Jóska! — Nem akarlak felpaprikáz­ni, de nem volt igazad. A ve­zetők azért vezetők, hogy ren­det tartsanak. — Rendet. s.! Azért a ron­gyos egy tekercs drótért ekko­ra hűhót csapni! Fegyelmi, kártérítés. Majd én megmuta­Ott Ftpőt'f Ifogyaszt az ember tóm! — Közel hajol a gumi­csizmáshoz. — Az öcskös fe­jes. 5i Egy szó, és a nyakukat töri. A GUMICSIZMÁS felkakas­kodik. — Az öcséd annál okosabb, hogy ilyen fekete ügybe üsse az orrát. Ennek egy útja van... mea culpa... megtéríted a kárt, mert a drótot, ugyebár... — Te is egy követ fújsz ve­lük, amióta csoportvezetőt csi­náltak belőled. — Szervusz, drágám;.. ezer éve nem láttalak — hallom a hátam mögül és valaki alapo­san tarkón taszított. — Ó, par­don . i.! — Semmiség... — rebegtem, és megráztam kissé szédülő fe­jem. — Hát ez a kis édes? — Bizony, nagymama va­gyok ... No, köszönj szépen a néninek, Lacika! — suttogja a barna autószere­lő. Jobb oldalon nevetés. A fe­jek szinte összeérnek az asztal felett — Majd kiesik a szemük — szol az egyik lány. — Az a hullámos hajú egész csinos — így a múhajkucsmás. — Már egyszer oda volt ér­c/tz eJl&p Amíg egy feketét e tem, de dobtam. Egyébként autószerelő. — Na, jó...! Ha nem akarod, akkor is megyeik, — csattan fel balról, és a hullámos hajú, na­gyot taszítva székemen, a mü- hajkuosmáshoz hajol. — Sza­bad kisasszony. HOGY MENNYIRE összesi­mulnak tánc közben ezek a fiatalok... Jobbról... — Ez a Manci mindenkivel kikezd. És nézd, milyen vastag bokája van! —• Pincér... — a hang túl­licitálja a zenét, a nevetést, a presszó moraját. — Még két dupla konyakot! — Elég már, Jóska, ne igyunk többet! — kérleli társát a szemben levő asztalnál egy gumicsizmás. — Elég? Nekem? A Dunát is kiiszom, akkor sem látni meg rajtam... Majd megmutatom ; MAR ELÖLJÁRÓJÁBAN ■tisztázni óhajtom a való ;tényt: a minap nem hallgató- ■zó szándékkal ültem be úgy [ alkonya ttájt a gyöngyösi Sport- presszóba. Utam célja kizáró­lag a mindennapi kávé elfo- [gyasztása volt, egy kis újság- tallózgatással körítve, össze­gezve ezt a műveletet én pi­henésnek nevezem. ' Vattát nem cipelhet magá­ival az ember, amivel a fülét alkalómadtán betömhetné. Így [ azokra hárítoni a hibát, akik az 'asztalokat úgy egymás he- gyére-hátára halmozták, hogy bárkinek a suttogása eljuthat illetéktelen fülekhez. — Kassa melóm van hallom bal oldalról. Barna, [hullámos hajú fiatalember az i illető. — Borravalóval együtt ■megüti a két és fél ezret.., .kőhint egyet a kocsi, és máris ■hozza a maszek. Isznak... A poharakban ver­• mut piroslik. [ — Nektek könnyű. Lehet ! operálni, — hallom a másikat. ■Nálunk nincs mellékes. Darab­árban dolgozunk... De azért ■lehet keresni. Egyébként én is [főzöm a fatert, hogy vegyünk kocsit. Nekem is van egy kis [összedobott dohányom. ! Ssss ... Fejük szinte dróton ■ rándult a hátam mögé. [ — Micsoda nő! • Jobb oldalamhoz csinos fia­ital leány telepedett két barát­nője mellé. Műhajkucsmájának szálai kackiásan simulnak orra mellé, mintha álarcot viselne. [ — Ismerem ... fodrászlány. i — Ha haver vagy. átjátszód, Az egészséges élet titka hogy is mondjam,.; szóval, a nők? *; — öt év! 3 — Nem, uram,', téved, a nők tíz’’: évet vesznek el az-: ember életéből. Tíz gyönyörű, szabad,% gondtalan évet.-- Pedig - kár magá-!• ért, igazán kár.'. Délceg, fiatal, csu-’j: pa erő, egészség,-: s mégis ezt teszi.. Látja, uram, én’i más vagyok. Én'- időben észhez tér-,jj tem, s bár már•: közel járok a negy-‘"i venhez, mégis-: hosszú évek óta'} vigyázom, óvom'.- egészségem, éle—j tem,,. Mondja,’,: fiatalember, ne ha—: ragudjon, hogy'} így szólítom, hisz a.j kis öcsém lehetne, hány éves maga? [• — Én, kedves bátyám? Most töl-'} főttem, a múlt hé-i ten a hatvanat’ *; (egri) 1­kot végez. Az az ember, aki nem tartózkodik az al­koholtól, legalább öt gyönyörű évet dob el magától... Kávé? — Természete­sen ... Megszok­tam a feketét, s le­fekvés előtt, ha megiszom egy duplát, jobban al­szom. Három, né­ha négy dupla is lemegy a torko­mon ... — Szédületes. Hát magának fo­galma sincs, hogy a koffein milyen ártalmas? Fogad­junk, hogy nincs... Uram, aki ennyi kávét megiszik, az legalább öt évet, ötször háromszáz­hatvanöt szép, bol­dog napot dob el magától felelőtle­nül, meggondolat­lanul... Na, és «= Uram, maga dohányzik? — Igen. S nem is kévését. Néha őt- venet is elszívok egy nap alatt — C... c... c. Kár, nagyon kár. A nikotin méreg, uram, rettenetes méreg. Az az em­ber, aki rendsze­resen dohányzik, legalább öt évvel megrövidíti az éle­tét. S mondja, ké­rem, iszik is? — Igen. Ha jől­esik, örömmel fel­hajtok néhány po­hár bort, vagy né­hány konyakot, evés után Sört, vagy fröccsöt... — Hm... hm... Kár, nagyon kár. Uram, magának fogalma sincs ar­ról, hogy az alko­hol milyen ártal­mas az emberi szervezetre, hogy az agykéregben milyen roncsoláso­sé vegyék úgy, mintha csak valami újságírói ügyeskedés fogalmaztatta volna meg a la­kosság nevében benyújtandó interpellációt. A közügyek iránt mindenki fogékony, sok­szor személyes kérdést is csi­nálunk ilyenekből, ami lénye­gében nagyon hasznos tenden­ciát tükröz, de hátránya az, hogy nem mindig jár együtt a megalapozottsággal, a tények bizonyságával. Találga­tunk, elképzeléseinkre hagyat­kozunk. Most egyetlen gyön­gyösi vonatkozású kérdésben megkíséreljük ezt a bizonyta­lanságot feloldani. Interpellációnknak ez a moz. gató rugója. Miről beszélnek mostanában a gyöngyösiek? A városfejlesz­tésről. Mit építünk most és mit várhaltunk a jövőben? Ho­gyan valósulnak meg a terv­feladatok, hogyan épül­nek ezek a feladatok a már meglevő és egy­re sürgetőbben jelentkező igé­nyekre? Mielőtt azonban hoz­zákezdenénk a helyzetfelmé­réshez és az ebből fakadó kö­vetkeztetések megfogalmazásá­hoz, jegyezzük meg a közvéle­mény tájékoztatására, hogy a beruházások gazdája a megyei tanács. A városi tanács csak felméri és jelzi a szükséglete­ket, illetve a már elkészült lé­tesítményeket kezelésbe veszi át. Beruházási ügyekben nem dönt Ezek után térjünk át a lé­nyegre. Bár lakásüggyel nem aka­runk foglalkozni, kénytelenek Vagyunk érinteni ezt is. Az összefüggések kedvéért Hiszen .mindenki láthatta, áld keresztül utazott Gyöngyösön, hogy a déli városrészben új la­kónegyed épül. A lakosság szá­ma évről évre nő. A betelepü­lés következtében évente át­lagban félezer emberrel emel­kedik a lélekszám. Legfőbb magyarázata ennek a mozgás­nak az ipari fejlesztés. Igen ám, de ahogy nő a la­kosság száma, ugyanúgy nő a beiskolázásra kötelezett tanulók száma is. Alapkérdésünk tehát: milyen lehetőségek vannak Gyöngyösön a tanulók elhelye­zését illetően, és milyen fejlő­désre számíthatunk ezen a te­rületen a közeljövőben? Előbb a kérdés első részét vizsgáljuk meg Ml a helyseit ma az Iskolák­ban? Kénytelenek vagyunk szá­móikat idézni, mert egyéb bi­zonyítékaink nincsenek. Indul­junk el a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya által ki­bocsátott statisztika adataiból. Eszerint az egy tanteremre jutó tanulók száma Gyöngyösön 64,9 — ugyanez a szám Hatvanban 5,7, Egerben 5,6 tanulóval, míg megyei átlagban 15,3 tanuló­val kevesebb. Nyugodtan meg­állapíthatjuk, hogy a legrosz- szabb a helyzet Gyöngyösön. Vessünk egy pillantást a múltra is. Tanulságos lesz az összehasonlítás. Ha a tanter­mek számát állapítjuk meg, azt kell közölnünk, hogy a fel- szabadulás előtt Gyöngyösön összesen 50 tanterem volt a hattól tizennégy éves korú gyerekek számára. És ma? Ugyanitt, tehát kizárólag a vá­ros területén, most kikapcsolva a közigazgatási szempontból ide tartozó mátrai üdülőhelye­ket, a tantermek száma változatlanul 50. Hogy lehet az, hiszen 1960-ban megépült a nyolctantermes V-ös számú Általános Iskola? Ez Igaz. De az is igaz, hogy közben nyolc tartermet napkö­zi otthonok és egyéb iskolai célokra vettek igénybe. És hogy még tovább bonyolódjék az ügy: az V-ös számú Általános Iskolában viszont két szükség­tantermet alakítottak ki a ter­més zettani előadóból, illetve az úttörőszobából. Lényeg az, hogy a felszabadulás előtti tényleg ges számok semmit sem vál­toztak a mai napig a tanter­mek esetében. Annál inkább változott a tanulók száma. Az 1511 tanulóval szemben ma 3806 tanuló jár iskolába, ti­zennégy éves korig bezáróan. Tehát: éppen a háromszorosa! A tanulók számának emelkedé­se évente átlagban 160—200 kö­zött mozog. Ez a .természetes „felfutás” évente legalább két tantermet tenne szükségessé — ha két műszakra számítjuk! Ma már a meglevő Iskolaépületek­ben semmi lehetőség nincs a további helykialakításra. A déli városrészben folyó lakásépítés azt is magával hoz. za, hogy az itt működő V-ös számú Általános Iskola a leg­zsúfoltabb. A mostani félévi létszám 805 tanuló! Tessék ezt az eredeti terv szerinti nyolc tanteremre átszámítani. A la­kások pedig tovább épülnék. Ezzel együtt jelentkezik a to­vábbi igény. Csak egy példát erre! Januárban átadtak egy negyvenlakásos épületet. A tanköteles tanulók száma ezzel 64-gyel nőtt meg! Hová he­lyezzék el ezeket a tanulókat? Vannak tehát olyan gyerekek* akik két iskola mellett« is elmennek, hogy a lakásuktól több kilo-’ méterre levő iskolában helyet*: kapjanak. Hány szülő érti ezt meg? A túlzsúfoltság tehát .máris felülmúl minden képzeletet. Egyszerűen: nincs hely. A ta­nulók száma és az elhelyezési lehetőségűit között már eddig is kialakult szakadék, nemhogy szűkült volna az évek múlásá­val, hanem egyre inkább mé­lyült. Mi lesz még szeptemberben? A gimnáziumról most csak annyi említést teszünk, hogy ott a helyzet, ha lehet, még rosszabb. Viszont a másik ol­dalt is meg kell mutatnunk: jövőre megépül Gyöngyösön a hetvenöt férőhelyes napközis óvoda és az ötvenférőhelyes bölcsőde. Ezen a területen te­hát a jelentkező legsürgetőbb igények kielégítésére mód nyí­lik majd. Térjünk vissza az iskolákhoz. Tegyük fel a kérdést: a máso­dik ötéves terv nem számolt a fejlődéssel? De igen. Előirá­nyozta a déli városrészben a tizenhat tantermes általános iskola megépítését. Ugyanak­kor a nyolctantermes gimná­zium megépítését is. Hírre az utóbbira az idei évben három­millió forintos beruházást je­lölt ki. A tizenhat tantermes általános iskola megépítéséhez ebben az évben hozzá sem kezdenek. A gimnáziumra for­dítandó idei 110 000 forintos összeg pedig azt bizonyítja, hogy csak a tervek készülnek el ebben az évben. Ha a má­sodik ötéves tervet végre akar. juk hajtani ebben a vonatko­zásban is, mindkét iskolának a következő évben kell elkészül­nie. Lehetséges ez? Gyöngyösön általános beszédtéma az iskolai helyzet Az elmon­dottak alapján ezen nem is le­het csodálkozni. Az embereit találgatnak, „morfondíroznak”. Meg nem sző végezett interpel­lációjukat tehát ml juttatjuk el a megyei tanács tervosztá­lyához, kérve, hogy a vitatott kérdésekre szíveskedjenek ér­dembeli választ adni. Szeretnénk a kétségeket el­oszlatni, ehhez kérjük a terv­osztály segítségét G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents