Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

NEPOJSAG 1964. február 7„ péntek Milyen ,egyen a tavaszi divat? Általában azt szoktuk meg­kérdezni, s a válaszok aiap- ján rhegírni, így február ele­jén, hogy milyen lesz a ta­vaszi divat. Most fordítottunk a kockán, s a divat viselőit kértük meg, mondják el, mi­lyennek szeretnék látni a ka­bátokat, kosztümöket és ru­hákat. Egyben minden válasz meg­egyezett — kerüljük a sablont ruhában, frizurában és . cipő­ben. Ne a divat, hanem az arc és az alak szabja meg, hogy ki mit vegyen fel, ki miben le­gyen csinos. A másik általá­nos kívánság — a csípővonal maradjon a helyén, hiszen a lezser övviselet és a zsákfazon nem mindenki számára egy­formán előnyös. Érdekes mó­don úgy kaptunk választ a praktikus viseletre vonatko­zóan, hogy a nők minél több blúz, minél kevesebb ruha mellett törnek pálcát. A blúz — valóban nagyon öltöztet, egy kosztüm öt blúzzal, öt öl­tözéket jelent. Itt került szóba a kívánság is: gyártson az ipar minél több műszálai, könnyen mosható és kivágott blúzt, ad­ják el végre az utolsó darab­jait is a divatjamúlt, drága műanyag blúzoknak, ami tel­jesen zárt, hosszú ujjú és nem praktikus. Most nézzük, mit mondanak, ami egy „tételt” bi- 5 »nyít: ízlések és ... egyebek különbözők. Iványi Illésné háziasszony. Tőle a háziruhák iránt érdek­lődtünk. — Minden asszony szeret otthon csinosan, de praktiku­san öltözködni. A tavaszi divat hozhatna számunkra érdekessé­get. Én például elképzelek né­hány olyan különleges mintájú anyagot, ami bár világos és tetszetős, de „számol” azzal, hogy mindennap viseljük. Fa­sorijában inkább kötényszok­nya legyen, s hozzá minden­nap cserélhető, könnyű blúz. Elegáns és célszerű lenne ha minél több műszálas szövet! B. Homonnai Klára, a hiva­talnoknő így vélekedik: — Aki hivatalba jár, an­nak elsősorban az a vágya, hogy olyan ruhákat „kompo­náljanak” a divattervezők, hogy utcán elegáns, hivatalban ké­nyelmes viselet legyen. Nem ízléses, ha a hivatalba járó nő munkahelyén egy ócska fekete köpenybe öltözik át, s a ruhá­ja, valami sarokban lóg. A hi­vatalba ügyfelek jönnek, esz­tétikai .követelménynek tartom, hogy ott az ember csinos le­gyen. De mivel az utcán is végigmegyünk, a kettőnek az összehangolását legjobban a kompiéban és a kiskosztümben képzelem el. A kompié lehet háromrészes. A ruha maga ki­nőtt, vagy rövid ujjú, később esetleg ujjatlan, délután már hozzá lehet venni egy rövid bolerót, s estefelé vagy korán reggel jól mutat vele a ka­bátka. Mindennél jobb a szok­nyablúz, de kardigánt már :sak kirándulásra, vágy egy nagyon finom anyagból estére sépzelek él. Legszebb a kis­babát. Íme a vélemények, s mi­vel a tavaszi divatbemuta­tók, a tavaszi fodrászverse­nyek és a cipőmodell-bemu- tatók még csak ezután követ­keznek, hátha szűkebb ha­zánkban, a méretes egysé­gekben találnak valami „fan­táziátí” a nők, a divat hordo­zóinak véleményében... (ódám) Terv a ma^ánszemélyaiifók gumifseréjének eoyszeríísílésére A magánszemélyautó-tulaj- donosok régi óhaja, hogy egy­szerűsítsék a gépkocsi-abroncs' köpenyek és tömlők cseréjét. Az Országos Gumiipari Válla lat azt tervezi, hogy az idén teljesíti kívánságukat. Az erre vonatkozó, tárgyalásokat meg­kezdte felettes szerveivel és más, illetékes hatóságokkal. A jelenlegi csererendszer ar- ra kötelezi a magángépkocsi tulajdonosokat, hogy elkopcitt gumijaikat beszolgáltassák. A terv az. hogy megszüntetik a kötelező beszolgáltatást, mi­vel a beadott gumimennyiség nem nagy és többnyire annyi ra kopott, hogy jóformán már semmire sem használható, tulajdonosok elhasznált pneu jaikat tetszés szerint eladhat­ják majd a MÉH-nek. Az új gumit a Készletező és Értékes! tő Iroda a hozzá postán - eljut­tatott igénylésre utánvéttel el­küldi a megadott címre, vagv átadja az értle jelentkező igénylőnek. A gumiabroncs-ér­tékesítésnek ezt a. módját, amely meggyorsítja a magán- autósok kiszolgálását és meg­kíméli őket a hosszadalmas utánjárástól, az előkészítő tár­gyalások befejezése után előre­láthatólag ebben az évben élet­be léptetik. A vállalatokra közületekre kötelező használt abroncs-beszolgáltatás termé szetesen továbbra is érvény­ben marad. Február: MEZŐGAZDASÁGI KÜNYVHÖNAP .íiiwV'*V'V Szörnyen felvág, amióta könyvet írtak róla! (Fülöp György rajza) VAN EGY MESE a hatalmas falról, amelyet egy matuzsále­mi korú sas koptat, amint ezer- évenként egyszer végigkarcol­ja sízámyadval. Egyszer — ami­kor elrepül mellette. Ezt a sast valami élettelen öselemnek képzeltem el mindig: mint a vizet, amely a természeti tör­vényekben megfogalmazható céltudatossággal járja évmil­liárdos körforgását. De amint „visszafelé” repült, hogy meg­nézze: ez a repülésnyi súrlódás mit ártott az épületnek, nem sas volt már — gondolkodó valami, vagy valaki — bizo­nyára ez is megfordult a fejé­ben, hogy hány ezer év telik el addig, amíg ezzel a „tempóval” elpusztul a fal. A legnagyobb csapás az lett volna a számára: ha abban az órában „kihagy­tak” volna az érzékszervei. •k Selényi Erzsébet a szilvásvá­rad! üdülő kultúrfelelőse. Huszonnégy éves, tavaly jött a SZOT-üdülőbe. Szőke, kelle­mesen határozott arcéllel. Fér­fiasán határozott, mint a já­tékmesterek, akik bármelyik pillanatban képesek arra, hogy a kedélyes arckifejezést eltün­tessék, s úgy nézzenek az aka- dékoskodókra, hogy bennünk rekedjen a szusz. Szabályos, hivatalos hangú jelentés/ad a kezembe, amikor a munkájáról, a szilvásvárad! SZOT-üdülő kulturális életéről kérdezem. Könyvtári munka, ismerke­dési est, kirándulás, szánkótú­ra, sportverseny, mozielőadás, szellemi vetélkedő, zenés iro­dalmi est, TIT-előadás, ope­rett-műsor, a szilvásvárad! népszokások ismertetése szere­pel egy-egy jelentésben. — Mindegy, hogy melyikben, mert általában ezek ismétlőd­zet, a táj értékeit bemutatni, közvetíteni: a helyi régészeti, muzeológiai leletek gyűjtője, rendszeresen tart előadást a vendégeknek, a helyi csontfa­ragó népművészt most már du­nántúli és tiszaháti falvakban is ismerik. Pesten állandó lakása van, „szolid” polgári foglalkozása, A VAK SAS nek egész évben, a változatos­ságot az jelenti, hogy nyáron nincs szánkókirándulás. SZÁMOK, ADATOK nincse­nek, vagy ritkák a jelentés mondataiban: Ügy sem lehetne semmiféle következtetést le­vonni belőlük, hiszen a cso­portok változnak állandóan: koncepciózus, módszeres, kul­turális munkára, ahol ponto­san meg lehet állapítani az előrelépést, vagy a lemaradást, nincs lehetőség. Nem is ezt kívánják tőle: csak a tartalmas szórakozást, azt, hogy a tengernyi szabad idő hasznos, színvonalas eltöl­tését szervezze meg. Mégis — hagyományos érte­lemben vett — népművelési munkának tekinti azt, amit csinál, Megpróbálja a környe­az érettségi után letette a köz­lekedés-tiszti vizsgákat, és a fővárosban dolgozott az autó- buszüzemnéL Miért I**! e’ ' - be a távoli — ha nagyoh szép, mégiscsak nagyon távoli —: üdülőbe? Miért hagyta ott a várost? RAJTUNK mostanában el­uralkodott valami „fordított képmutatás”, szégyelljük a „nagy szavakat” még akkor is, ha éppen jogosan használják őket. ö kertelés, magyarázko­dás helyett, minden patetikus banghordozás nélkül mondja: hivatásból. — Jelentkeztem az egyetem­re, népművelésből akarok dip­lomát szerezni. Hivatásból? Hiszen hosszú tanfolyamokon elsajátított, bi­zonyára anyagilag is megbe­csült szakmája van, ami sok más egyébbel együtt a város­ban is biztosítana kenyeret ne­ki. De ő csak a népművelési munkát érzi olyannak, aminek valami köze is lehet a válasz­tott hivatáshoz. Akkor is, ha nem tudja le­mérni az eredményét, akkor is, ha csak annyit tud megálla­pítani róla, hogy a „felek” elé­gedetten mentek el az üdülő­ből? Akkor is, ha hatékonysá­gát, eredményességét nem tud­ja statisztikákkal, megbízható felmérésekkel megállapítani? Akkor is, ha soha nem lehet olyan elégedett önmagával, mint az a falusi tanító, aki megállapítja, hogy a faluban mindenki megszerezte, mond­juk, a nyolcadik osztályos bi­zonyítványt? Akkor is, ha a munkának éppen ez, az önbizalmat adó része elmarad, ha az ered­ményből nem lát. többet, mint a visszafelé repülő vak sas? Nem hiszem, hogy érti a kérdést: szerinte az ember ak­kor is elvégezhet becsülettel egy munkát: ha nem látja a végeredményt. DE ENNEK egy feltétele van, hogy szívből, lelkesedés­ből csinálja. Vagy ahogy ő mondja: hivatásból. És akkor teljesen mindegy, hogy a visz- szafelé repülő sas látó, vagy vak. Krajczár Imre Este a munkásszálláson {Képes riport folytatása az l. oldalról) Sokan járnak a lakók közül technikumba, vagy egye­temre. Tatai József mérnök szívesen segít a kollégáinak, Póz- mánházi Mihály másodéves technikumi hallgatónak is jól­esik, ha segít a lakótárs. Vannak, akik szívesebben olvasnak könyvet. Győri Mi­hály, a könyvtár kezelője biztosítja ezt a szórakozást. Ha minden a jó meleg szobában pihenni térnek. Hegyi István ümikus azért villanyoltás előtt még néhány viccet elmond a szobatársaknak. Több mint bárom és fél milliós könyyforgalom 402 bizományos dolgozik a megyében eredménnyel jár. Az úgyneve­zett háztól házig történő árusí­tások alkalmával közel 300 ezer forint értékű könyvet vá­sároltak az olvasók. Érdemes megemlíteni, hogy megyénkben létesítettek elő­ször a földművesszövetkezetek vendéglőiben, cukrászdákban, kultúrsarkokat, ahol a köny­vespolcokon a vendégek meg­találták az igényeiknek megfe­lelő könyvet. Két hónappal ezelőtt — az országban elő­ször — bevezették a „becsület­kosár” házról házra történő árusítást is. Termelőszövetkezeteink, gaz­dasági fejlődésüknek megfele­lően, mind többet fordítanak könyvvásárlásra. Amíg 1982-ben csupán 60 ezer, a múlt évben már 180 ezer forintot fordítottak e cél­ra. E tekintetben különös di­cséretet érdemel a gyöngyösi járás. A mezőgazdasági könyvhó­nap során a falu dolgozóihoz eljutnak a legjobb mezőgazda- sági szakkönyvek, s ebben a munkában a földművesszövet­kezetek élen járnak. A könyvesboltokon kívül a fal­vak könyvellátását szövetkeze­ti, iskolai és társadalmi bizo­mányosok végzik. Ma már minden községben dolgozik bi­zományos, sőt van olyan falu, ahol hatan-nyolcan is terjesz­tik a könyvet. A múlt évben 1402 bizományos, több mint két és fél millió értékű könyvet adott el. Az esetenként megjelenő könyvterjesztés mellett rend­kívül népszerűvé váltak a kü­lönböző sorozatok is. Megyénk­ben 2000 előfizetőjük van a könyvsorozatoknak, s több­ségükben a termelőszövet­kezeti parasztokból kerülnek ki. Érdekességként említhetjük meg, hogy csupán a népszerű Világirodalom sorozatot 642 előfizető rendelte meg. Szinte hónapról hónapra nö­vekszik a járási székhelyeken lévő könyvesboltok forgalma. A múlt évben ezek az üzletek 3.761.000 forint értékű könyvet adtak el. Szép eredményt hoz­tak a könyvterjesztés különbö­ző mozgalmai, rendezvényei, ahol a könyvek propagálása jó A falusi könyvterjesztés oroszlánrészét a földművesszö­vetkezetek vállalják. A múlt év elején már hat könyvesbolt munkájának irányítását vették át a földművesszövetkezetek. például oldalt nagy zsebbel ol­danák meg, így a kötény nem zavarná, s különleges is lenne. \ kalaposok számára is aján­lanék valamit: gondolkoznának ..zen, hogyan lehetne valami állandó, csattal feltűzhető, kis yulát készíteni, mert a ken- '"> lenyomja a hajat, viszont gy ilyen tokszerű megóvná a háziasszony haját is a rendet­lenségtől és biztosítaná, hogy a főzésnél higiénikusan dolgoz­zon. Karajcz Gabriella, a fiatal fő­iskolai testnevelő tanár, a mindennapos utcai viselet ala­kulásához a következőket ajánlja: — Nem igaz az, hogy a la­pos sarkú cipő egészséges. Lúdtalpat idéz. elő és nem is elegáns. Mindennapos haszná­latra legjobb a kubán sarkú — félmagas — cipő, különösen azok számára, akik sokat men­nek, vagy sokat állnak. Alkal­mi cipőnek továbbra is leg­szebb a magas, tűsarkú, köny- nyű bőrű cipő. Sima, sportos öltözködés irányában kellene már az idén „eltolódni” — vé­lekedik, — mert a túl szűk ruha kényelmetlen, a zsákruha jellegtelen. A frizuradivat re­mélhetőleg ismét megváltozik, s az ótthon fésülhető, archoz jól álló, természetesbe hajlik. A szakajtófej már egy ország­ban sem divat, csak nálunk tartja magát makacs erősség­gel. Ezen a tavaszon kerülni kéne a nagy kockás, nagy min­tás anyagokat, mert nem elő­nyös. Sok szép pasztellszín és

Next

/
Thumbnails
Contents