Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
1964. február 7., péntek NEPOJ8AG 3 Karakánság ? — ... És akkor megfogtam a grabancánál... Egy kicsit megemeltem és a művezető úr már kint is csücsült a szerelde ajtaja előtt... — Élénk gesztusokkal emigyen adja elő legújabb történetét a ceigruhás zömök férfi, s a borozótársak elismerő bólogatásokkal, váll- veregetések közepette hallgatják, s harsogják neki bíztatásképp. — Karakán gyerek vagy! A mindenit... Hadd tudják meg, hogy a melós se kutya, nem lehet vele kibabrálni. Karakán... Valamiféle új embertípust jeleznek talán ezzel a kifejezéssel, hogy annyira emlegetik manapság? Vagy új tartalmat nyert ez a régi, hasznos jellemvonásokat kifejező szó, amely az értelmező szótár szerint is öntudatos, szókimondóan fellépő, határozottan és talpraesetten cselekvő emberre mondható csak rá, vagy ezzel a kifejezéssel egyik kárt okozó társadalmi betegségünket próbálják leleplezni? Mert kire mondják azt, hogy karakán? A fent idézett „főnökverő” munkás elítélendő tetteit is ezzel a szóval mentették társai, sőt fel is magasztalták „bátorságáért”, amellyel idős művezetőjével elbánt, valóságos izomkolosszus létére. Akkor volt-e ez a munkás karakán, amikor első indulatában kilódította a szerelőcsarnok ajtaján felettesét vélt, vagy való sérelme miatt, vag> akkor lett volna az, ha véleményét őszintén elmondva, a kötelességek és jogok tudatában, a szocialista munkaerkölcs lehetőségeivel élve és nem erőszakos módon kereste volna igazát? Ügy látszik azonban, mindenféle durva, írott és íratlan törvényen kívüli cselekedetet el lehet bagatellizálni a karakán jelzővel. Nemrég fellelkesülten dicsérték szakszervezeti vezetőjüket egy munkásbusz utasai, s hogy szavuknak nagyobb hitelt adjanak, elmondtak róla egy epizódot — Az? íj. Olyan karakán «nber... Nemrég is rávágta az ajtót az igazgatóra, hogy csak úgy zengett az irodaház. Előtte meg ki tromf olt: itt nem lesz 15 százalékos termelékeny— Igen, Sturmbannführer úr! — És maga? Mit csinált maga ehelyett? Elindult egyedül, és majmot csináltatott magából. Érti? Majmot! — De ki gondolta volna? — mondta Toxp dühösen hadarva. — Megláttam, és azonnal, az első ránézésre nyanúsnak találtam. Utána indultam. Egy általán nem látszott rajta, hogy észrevette vol - na a követést. Nyugodt voltam, minden simán ment: gondoltam, elkísérem a búvóhelyig, és akikor már a markunkban van a fickó. — A markunkban! — ismételte gúnyosan Hteker. — Pontosan fordítva, Sturmführer úr! Maga került az ő markába, Torp. Alaposan felborítva az egész megbízatást. — De nem fejeztem be ... Szóval követtem. Jól tudtam, hogy nem messze egy átjáró- ház van. Felkészültem. Kiderült, hogy ő is tudott erről az épületről. Nem tudom, ön mit tett volna, ha az én helyzetemben van. A kapuig már csak néhány lépés, s ő besiet rajta. Ha besurran, átszalad az uő —■áris a főutcán van. Ott az'" i keresheti az ember, ön-mit Leit volna? Ügy Öjek én, hogy ment volna .ség-növelés, ha ő nem akarja — Igazi karakán fiú az! — helyeseltek hozzá a többiek is. Karakán? Vajon nem akkor lenne-e ez a vezető karakán, ha a gyár műszaki és társadalmi vezetőivel együtt azon igyekezne, hogy a munkások, az üzem és a népgazdaság érdekeit összeegyeztetve, az érvek felsorakoztatásával győzze meg az. igazgatót a termelékenység növelésének helyes arányairól, s a közös döntés után — ahogy ez a karakán emberekre ’"1- lemző — határozottan és talpraesetten munkálkodna a dol- dozók és a népgazdaság számára egyformán előnyös termelékenység növelésén? Igaz, akkor előfordulhatna, hogy veszítve, olcsó népszerűségéből nem használnák vele kapcsolatban a karakán jelzőt, noha akkor szolgálna rá legjobban. Karakán... De miért nem nevezzük igazi nevén, az idősebb korban lévő művezetőjét tettlegesen bántalmazó munkást, a kocsmai verekedő duhajt, aki szembe „mer” szállni egész vendégsereggel, a hivatalokban asztalt verő „bátrakat” az érvek helyett az ajtót csapkodó- kat, a nagyhangúakat, saájhősöket, könnyelműeket, indulatosokat ... Karakánok ők? Nem, olyan emberek, akik azt hiszik, hogy munkás, vagy vezető mivolt- juk felhatalmazhatja őket a durvaságra, tettlegességre, nagyhangú kijelentésekre, akik véleményüknek, akaratuknak nem munkájukkal, hasznos tetteikkel, találó, okos érveikkel akarnak érvényt szerezni, hanem ököllel, ajtócsapkodással, nvilt, „bátor” szidalmakkal. Karakánok ők? Nem. Csak az elvszerű bírálatot, a társadalmi együttélés szabályait tekintik feleslegesnek, a jogok és kötelességek elködösítését választják az igazságkeresés helyett s a hibák kijavításának őszinte akarását inkább pótolják a felelősség-áthárítással. Ügy is mondhatnánk: hasznos tetteket „pótolnak”, munkával nem járó, olcsóan népszerű, erőszakos cselekedetekkel. S nagyhangú kijelentéseiket, a társadalmi együttélés szabályait felrúgó tetteiket vajon mentheti az, hogy munkás, vagy éppen vezető a „karakán- kodó?” Kovács Endre Összevont termelési tanácskozás Petőfi bányán 750 ember a kultúrházban, 17 felszólaló és két új szocialista brigád. Milyen eredményt hozott, nem okozott-e túlságosan sok zökkenőt az összevonás? Mire számíthatunk 1964-ben? Ezekre a kérdésekre akartak választ kapni a Mátraaljai Szénbányászat! Tröszt szállító, szolgáltató és anyagellátó üzemének dolgozói, ezért vettek részt annyian az összevont termelési tanácskozáson, mint még soha. — Az összevonás nem akadályozta a tervteljesítést, sőt még túl is teljesítettük azt — jelentette be az üzemvezető. Mintegy 750 ember együtt örült a jó hímek. A megelégedés és bizakodás csendült ki a felszólalók szavábóL Tizenheten vettek részt a vitában, és lett volna több hozzászóló is, ha futotta volna az időből. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az átszervezés és a 12 üzemrész több szakmához tartozó dolgozójának összefogása, célszerű és gazdaságos irányítása nem kis feladatot rótt a vezetőkre. De nem rejtették véka alá a hibákat sem, mert a pe- tőfibányaiak szeretnék, ha az idén ezek már nem ismétlődnének. Mit, hogyan lehetne jobban megoldani, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a nyolcról 31-re szaporodó szocialista brigádok eredményesebben dolgozhassanak, jobb eredményeket érjenek el a tanulásban és példamutatóbban tudjanak élni? Az összevont termelési tanácskozás két brigádnak szavazta meg a szocialista brigád oklevelet, illetve címet, és az egyik női brigád. Ilyen Petőfibányán még nem volt, mondták a brigádra, és a termelési tanácskozásra. Kvacsányi Béla Sturmführer Torp (Günter Haack) (DEFA foto) utána. Ezt tettem én is. S ő éppen erre pályázott. Arra, hogy utána eredek, s beszaladok a kapu alá. És ott megvárt ... — Adolf Torp elhallgatott. Szomorúan leszegte a fejét. — Tudja-e azt, Torp, hogy Langet, akinél idegen névre szóló iratok voltak, és azt a másikat az oroszok küldték? — Igen, — suttogta Torp. — Ök szálltak le az ejtőernyővel. — Végre, hogy gondolkozik. Torp! A Sturmführer felszisszent — Mi az? Fáj nagyon? — kérdezte Becker. —, Pedig éppen ideje, hogy elmenjünk ahhoz a hísztérikához. — Az imént idiótának neveÄ zárszámadásokról ielentiük: Jövőbe néző számadások Nagy érdeklődés mellett tartotta meg zárszámadó közgyűlését az andomaktályai Búzakalász Termelőszövetkezet, amelyen megjelent és felszólalt Bíró József, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára is. Részt vettek a közgyűlésen a szövetkezetei patronáló üzemek képviselői is. Czifra Miklós, a közös gazdaság elnöke arról számolhatott be, hogy a termelőszövetkezet vagyona az elmúlt év végén meghaladta az ötmillió forintot, és a kedvezőtlen időjárás ellenére is, 28 forint tervezett munkaegység helyett 40 forintot fizetnek. A zárszámadó közgyűlésen elsősorban az elkövetkezendő feladatokról esett szó, hogy modernebb gazdálkodást kell folytatni és különös gonddal kell ápolni az új telepitésü szőlőket, gyümölcsösöket, amelyek a következő évben még magasabb jövedelmet biztosítanak. A tagság önömmel fogadta azt a bejelentést, hogy 2 millió 700 ezer forinttal több jutott az idén felosztásra és a felszólalók a hibákat bírálva, annak a reménynek adtak kifejezést, hogy a következő években még ennél is magasabb jövedelem származik együttes munkájukból. ★ Nagyrédén, a Szőlőskert Termelőszövetkezet tegnap délelőtt, a művelődési otthonban tartotta zárszámadási közgyűlését, amelyen megjelentek a járási pártbizottság, a járási tanács, valamint a helyi szervek képviselői. A nagytermet zsúfolásig megtöltő termelőszövetkezeti tagoknak Molnár Flórián elnök, Kivés János fő- agronómus, és Pajtás László főkönyvelő számoltak be az 1963-as év gazdálkodásának eredményeiről. Bejelentették, hogy a tagok részére több mint 20 és fél millió forint kerül kiosztásra az évi több mint 23 millió forint tiszta jövedelemből, az egy tagra jutó átlagos jövedelem az előző évihez képest több mint 4000 forinttal emelkedett. A zárszámadó közgyűlés befejezése után a művelődési otthon színjátszó csoportja, Bőgős Gyuláné rendezésében bemutatta a Dollárpapa című vígjátékot. ★ Domoszlón a járási párt és tanács vezetőin kívül Tamás László, a megyei párt-vb tagja, mezőgazdasági osztályvezető és Varga Ferenc, Eger Város Tanácsának elnöke is részt vett a Mátragyöngye Termelő- szövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Zombori Antal tsz- clnök a tagság megelégedésére elmondta, hogy a termelőszövetkezet egy évi gazdálkodás után nagyszerű eredményeket ért el, egymillió 197 ezer forinttal növekedett a fel nem osztható szövetkezeti alap, a jövedelem elosztásában bevezetett premizálás és százalékos módszer a tagok részesedésében is megmutatkozó eredményeket hozott. Balázs László főkönyvelő számszaki beszámolója, Zárd- rigecz Sándor ellenőrző bizottsági elnök jelentése után felszólalt Tamás László élvttárs és értékelte a szövetkezetnek azt a munkáját, amely az 1962. évi, egy tagra jutó átlagos 4700 forintos jövedelmet 8 és fél ezer forintra emelte. ★ Mezőszemerén Dobó Géza tsz-elnök az egyesített két termelőszövetkezet múlt évi eredményeiről számolhatott be a Dózsa Termelőszövetkezet tegnapi zárszámadó közgyűlésén. A közös gazdaság egy7 év alatt jelentős beruházásokkal és gépvásárlással növelte közös vagyonát. A szövetkezetben mindennek ellenére 40,15 forintot ér egy munkaegység. ★ Egerfarmoson délelőtt 9 órai kezdettel a kultúrházban értékelték az 1963-as gazdasági év eredményeit tegnap az Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai. Kovács Barnabás termelőszövetkezeti elnök és Nagy Sándor ellenőrző bizottsági elnök beszámoló jelentéseikben elmondták, hogy a tervezett 37 forint helyett 41,15 forintot tudnak fizetni egy munkaegységre, ami a gondosabb üzem- szervezés és az állattartásról az állattenyésztésre való fokozatos áttérés eredménye is. 120 százalékra teljesítették áruértékesítési tervüket, a kedvezményekkel együtt mintegy 700 ezer forinttal több jutott a részesedésre és az egy tagra számolt átlagos jövedelem 15 700 forint a szövetkezetben. ★ Terpesen délben került sor a zárszámadó közgyűlésre, ahol a teljes számmal egybegyűlt tagság megelégedéssel fogadta azt a hírt, hogy a munkaegység értéke emelkedett, 37 forintot ér és a tiszta vagyon növekedése 286 ezer forint, ami nagyobbrészt a 640 ezer forintos áruértékesítési terv túlteljesítésének is eredménye. zett, most meg együtt érez velem. Pedig sokkal nagyobb barom vagyok és reménytelenebb, mintsem megérdemeljem az együttérzést. Becker leült és rágyújtott. — Igaz, ami igaz, Torp — mondta Becker — saját kezével dobta el magától a „Vaske- reszt”-et, az obersturmführeri rangot, és könnyen lehetséges, hogy még más egyéb ráadást is. Torp bánatosan lehajtotta a fejét. — Eli kell fogni azt az ejtőernyőst — csapott az öklével az asztalra Becker. — Bármibe kerül is ez nekünk! Torp felemelte a kezét, mintha esküt fogadna. — Esküszöm, nem szabadul meg a kezem közül! — Azt hiszem — szólt hűvösen Becker — hogy a „Zöldre” kell tennünk a legfőbb tétet A főnök emellett van, és gondolom, nem téved. Szóval: minden figyelmet a „Zöldre” kell fordítani. Ejtőernyősünk minden körülmények között kénytelen kapcsolatot keresni vele. TIZENKETTEDIK FEJEZET 1. Staleckerék este nyolc óra körül értek haza. Aszker az ablakból látta, amint lassan közeledtek az utcán. Ottó jobbjával gyöngéden kanon fogta az asszonyt a bal kezében pedig Bertha táskáját hozta. Aszker nem várta meg, míg csengetnek. Előre ajtót nyitott Stalecker. amint beért, alig észrevehetően biccentett a fejével Aszkerra. Az ebédnél — amelyből már vacsora lett — nem beszélgettek. Frau Bertha később kiment a szobából, s a férfiak egyedül maradtak. Stalecker felállt, kinyitotta a díványon levő táskát, s élővet te belőle a rádióadót — Köszönöm! — Aszkei megszorította Otto kezét. Stalecker kivitte a rádióadói a szobából. — Minden eshetőségre számítva, ne felejtse el: a szeneskamránál dugtam el a leadót. — mondta Aszkemak, aimikoi néhány perc múlva visszajött. — Ott, a szeneskamra melleti áll a kutyaól. Abba tettem be a szalma alá. — És van ott kutya? (Folytatjuk) Ssásegyedik esztendő özvegy Berdobé Andrásné Csajka Eleonóra 1863. december 22-én jött a világra. A nap utószót csillant meg a tó jegén, amikor belépek a bogárkám pélyi házikóba. Itt lakik a százegyedik esztendős asszony, a megye legöregebb embere. Az utolsó jobbágy. — Miért jött? — Megírni magát, édesanyám. — Beszélnék én, akár a rádióba is... Nézem a századik esztendőn is túljutott asszonyt. Amikor szólok, feláll a díványról és remegő, de még tiszta hangon beszél. Arcát mint a pókháló, szőtték be a ráncok, apró egérke szemei olyanok, mint két kökény a, megszáradt galy- lyak között. — Hány gyereke volt? — Hét — mutatja az ujjain. — Mari lányom hetvenhá- rom éves. Jancsikám, a legkisebb, most töltötte a hatvannégyet. — Hogyan lehet ilyen szép kort megérni? — Mindent könnyen venni, sose mérgelődni. Teréz lánya, akinél most él, segít ® kérdezősködésben, bár ő maga beteges. — És az édesanyja? — Egészséges, mint a makk. Orvoskézen még nem volt és minden télen megmosakszik az első szűzhóban. — Az étvágya? — Azzal sincs baja. Minden reggel megiszik egy stampedli pálinkát. — Tavaly mindenszentekkor még kint volt a temetőben a fia sírjánál... Lebontja fejéről a kendőt és maga mellé teszi. Ekkor látom, hogy haja még mindig nem galambősz. — Mikor volt boldog életében? — Arra nem ér rá az ember. Száz esztendejéből hetvenet cselédségben töltött, és valami Mihály Jóska uradalmát beszéli. Csillag meg Rabló, így hívták a két lovat, amellyel szántott, amikor a férfiak háborúban voltak. — Dikricióba jártunk, úrdolgába, ahogy parancsolták. Megdöbbent a valóság. A megye utolsó jobbágyával beszélek, akinek ugyan 1848 szabadságot adott, de aki jobbágy maradt mindaddig, amíg 1944 telén kincsekkel teli hintákon ki nem kocsikázott Nyugatra a faluból az utolsó gróf is. — Ismeri-e a betűt? A fejét rázza és két kéz' l int nemet. — Tanyán laktunk mindig. Teri, Mari se tudnak olvasni, A képeket, a szép képeket azért szeretem lesni. Nézem őket, aztán gondolok róluk mindig valamit. — Kell-e szemüveg? — Minek az? Nem rontotta el az én szememet a betű. Esténként csak kukoricát mór- zsolgatok... Gyors számítást teszek. A nénike apja, nagyapja is cseléd volt hajdanán, rájuk még jól visszaemlékszik. Kilencven esztendőnél tovább élt mindkettő. Hármuk jobbágyideje meghaladja a kétszáz évet. Kétszáz év mások szolgálatában, mindig csak mások öröméért .;.. — Mi a kedvenc étele? — A tyúkleves, meg a hús. A hús adja az erőt... Teréz néni, a lánya, aki most hatvannyolc esztendős, később elmeséli, hogy nyáron, amikor beérik a búza, mindig kimegy a határba és szép teU kalászokat hoz haza. Ezeket simogatja, csókolgatja naphosz- szat az anyja és boldog, hogy megint megért egy évet. — Nekem aratástól aratásig tart egy esztendő. A cselédnek újkor mértek búzát. Akkor vagy felmondtak neki, vagy megtartották még egy esztendeig. Ezeket nem panaszképpen mondja, csak úgy, a régi idők emlékezéseként. Harag nincs benne. Egyetlen rossz szót se mond a múltról. — Hallom, táncolni is akar? — Majd a dédunokám lagzi- jában. Tizenkét onokám van, a dédonokáimat már számolni se tudom. — Mit csinál napközben? — Most már semmit, csak morzsolok. Fiatal koromban még szántottam is. Lánykoromban még lovagolni is tudtam. Engem szalasztottak, ha. valami kellett a tanyán. Ide, a temető melletti, félreeső házba, még nem jutott el a villany. A petróleumlámpa fénye imbolyoava táncol a falon és megvilágítja a falat, a búbos kemencét, öreg a ház. A kemencében már nem raknak tüzet, csak megszokásból áll a sarokban, mellette apró vaskályha adja a meleget. Tuskó vattoa a parázson, tetején' a fazékban. a vacsora melegszik. Távolabb villanni világit, járda vezet az utcán. De itt, a bogárhátú házikóban, mintha minden a régiben mn-ndt vol77,(7, Ol'l'Ctn ?r>i?7*hrr o leíróit 1 gy if f-’lejleitt volna az idő. Szalay István
