Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
2 NEPÜJSAG 1964. február 7., péntek Köves Tibor, az MTI tudósítója írja: Valja 25 percet késett az ebédről, de Amery légügyi miniszter, Guintin Hogg, tudoményügyi miniszter és az előkelő társaság megértő mosollyal várakozott, az angolok királynője és a szovjet traktoros lánya, a protokolláris menetrendet túllépve, elbeszélgették az időt — Az űrhajózásról és más kölcsönös érdekű dolgokról beszélgettünk— mondotta Tyeres- kova, s mivel a Buckingham- palota fogadóterme az újságírók előtt bezárul, a riporterek találgatásokra vannak utalva, hogy a két leendő mama — a királynő márciusra várja negyedik gyermekét — milyen kölcsönös érdekű témákról tárgyalhatott. Este zsúfolásig megtelt a Piccadilly Hotel nagyterme.1 A AMSimv tanúén mint gában A&zker. — Hadd jöjjön! S elérte a ház szürke kőrengetegét. Csak nehogy legyen valaki a bejáratnál! Vagy tizenkét méterre lehetett tőle, amikor megpillantotta a homlokzati faltól kissé beljebb álló kaput. Nem volt ott senki. Változatlanul nyugodt, kimért léptekkel ment a kapualjig, s amikor eltűnt alatta, futni kezdett Áthaladt a kapun, félreugrott, s a fái mellé, a kapu becsukott szárnyához húzódott Eltelt egy másodperc, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid árnyék jelent meg a kapualjban. Aszker visszatartotta lélegzetét Szívének dobogását is lehalkította volna mo6t, ha tehetné. Az árnyék égy pillanatig mozdulatián volt, aztán megnyúlt. A kapu szárnyánál megjelent a férfi profilja. Aszker figyelmesén megnézte magas, szép homlokát szabályos formájú orrát, energikus állát, a nyakán lüktető kis kék eret Pontosan odasújtott: a nyakára. Azzal a rövid, erős ütéssel, amelyet olyan hosszú ideig gyakorolt, de végül hibátlanul elsajátított. Mielőtt Torp elesett volna, Aszker megragadta, a falhoz szorította, s ismét rásújtott Ezúttal azonban az állára. Aztán leengedte a földre a férfi ösz- szecsukló testét. Aszker egy mély lélegzetet vett és kijött a kapualjból. Feltűnés nélkül, nem sietősen folytatta útját. Gépiesen zsebébe dugta a kezét Ujjai a pisztoly recés markolatához értek. Ismét visszaállította rajta » biztosító zárat. Amikor Torp kinyitotta a szemét bolthajtásos mennyezetet látott maga felett s ő a földön hevert, még mindig a kapu alatt Iszonyúan fájt a feje. Nagy nehezen hasra fordult, feltápászkodott, s a falba kapaszkodva kifelé indult Odaszaladt egy járókelő. — Valami baj van? Ó, véres? — Az illető felmutatott Torp állcsontjára, amelyből nagy sötét cseppekben folyt a vér. — Hívjon rendőrt. — nyögte ]d nagy nehezen a Sturm- führéf. Az idegen elszaladt a sarokra, s hamarosan egy rendőrrel jött vissza- Torp körül bámészkodók kezdtek gyülekezni. A rendőr Szétzavarta őket, megállított egy arra haladó autót, s beültette Torpot. Torp Sturmführer fél óra múlva — az erős fejfájástól a homlokát összehúzva — ült a hivatali szobájában. A felcser bekötötte az állát és a nyakát. Nem sokára megjelent nála Becker is: Apró szemei megvetően szikráztak. Torp megpróbált felállni. Becker bosszúsan nyomta vissza a székbe. — Üljön csak, üljön, — dör- mögte gúnyosan. — Felugorhat, ha bejön a felettese, összecsap, hatja a bokáját, kifeszítheti a mellét, nézhet a főnökére olyan hűségesen- és szolgálatkészen, mint egy nyomorult kutya, akkor is sült bolond marad. Idió. ta! A felcser sietősen befejezte a munkáját, s távozott. — Igen, igen — folytatta a háborgást Bedker — maga kész idióta, Torp. Idióta és ostoba, üreslejű. Mit csinált, maga szerencsétlen? Mi volt az utasítás? ... Feleljen, ha kérdezi a parancsnoka! Torp alig érthetően düny- nyögte hogy a parancs úgv szólt: — másik két felderítő kíséretében menjen el és figyelje Herbert Lange házát — Tehát hárman? Fordította: Szathmárl Gábor Az angolok királynője és a szovjet traktoros leánya elbeszélgették az időt logirigyeltebb ember a teremben dr. Shephard, a társaság elnöke volt — az aranyérem átadója —, aki viszonzásul csókot kapott Váljától és egy jelvényt, amely „feljogosítja” őt világűrutazásra. A forrón ünneplő közönség egyáltalán nem csodálkozott, amikor az átszel- lemülten ragyogó Shephard doktor tüstént bejelentette: — Valentyina, szívesen lennék az utasa... Még nagyobb volt a derültség, amikor egy kérdésre válaszolva, Ty eres kova ezt mondotta: — Természetesen örömmel indulnék világűrutazásra férjemmel, jobb, ha az asszonyok még a világűrbe se engedik el egyedül a férjüket... „Amerika nemzetközi ügyei mind rosszabbul állnak" — állapította meg teljes joggal a U. S. News and World Report. De ez a rövid, találó elemzés teljes mértékben ráillik az egész atlanti politikára. A legújabb dél-vietnami eseményeknél például maga az Egyesült Államok mozgatta a rugókat és a rezsimváltozás elsősorban mégis azt tükrözi, hogy a Fehér Ház délkelet-ázsiai vonal- vezetése egészében elhibázott. 1963-ban a Diem-kormány megbuktatása után az amerikaiak azt remélték, hogy az új garnitúra majd lendületet ad a hazafiak elleni harchoz. Ez nem következett be, és az sem valószínű, hogy Washington által hatalomra juttatott jelenlegi kormány az eddiginél nagyobb sikert tud majd felmutatni. Johnson elnök egy sajtóértekezleten ismét a katonai beavatkozás mellett foglalt állást és ezzel kb. egy időben Dél-Vletnamban a felszabadító mozgalom egységei csúfos vereséget mértek az amerikai megszálló csapatokra. Az új saigonl katonai klikk hatalomra jutása tehát az Egyesült Államok számára rossz előjelek közepette kezdődött meg. Az sem közömbös, hogy a mostani puccsot De Gaulle ázsiai politikájának az aktivizálódása előzte meg, ami újabb problémát Jelent a* Egyesült Államok és Franciaország viszonyéban. Egy másik földrészen, Latln- Amertkában is a sikertelenség jegyében zajlik Washington vonalvezetése. Londonban hivatalosan bejelentették, hogy a Leyland Motors autógyár, az USA-bojkott felhívása ellenére új egyezményt írt alá a Kubai Köztársaság képviselőivel A korábban lekötött négyszáz autóbuszon felül további ezer autóbuszt szállítanak Kubának. Az amerikai kormányt, mint ismeretes, már a korábbi szerződés is felbőszítette. Kétségtelen, hogy az említett megállapodás nem gyakorlati síkon érinti az amerikai politikát, ez elvi jelentőségű Washington számára. A Fehér Ház ugyanis nem hajlandó tudomásul venni, hogy szövetségesei nem hajtják végre százszázalékosan az amerikai politikai diktátumokat Ezen a síkon bizony nemcsak London helyezkedik szembe az Egyesült Államokkal. Napjainkban már alig akad olyan NATO-ország, KILENC POFON Kavicsok a NATO fogaskerekében amely szolgaian követné a kelet-nyugat kereskedelmi kapcsolatok korlátozására irányuló amerikai parancsokat. A latin-amerikai erjedést tükrözi a panamai helyzet alakulása is. Jellemző, hogy még az Amerikai Államok Szervezetének, a kifejezetten Washington politikai érdekeit követő testületnek a bizottsága is azt javasolta, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki a Panama-csatorna övezetéből. Az angol és francia lapok pedig nyíltan megírják, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedik Panamában, mint az OAS annak idején Algériában. Ez azt mutatja, hogy Panama és ezen keresztül a latin-amerikai helyzet esetleges fejleményei nem elszigeteltek a világ többi részétől, még a folyamatban levő, vagy elkövetkező nemzet, közi eszmecseréktől sem. A panamai krízis tulajdonképpen a Johnson-kormány első, komoly és átfogó valóságává nőtt, A gyarmatosító politika egyre növekvő nehézségeire, a neókólonialista jellegű hátvéd- harcok eredménytelenségére mutatnak a kelet-afrikai események. A legjelentősebbek a Zanzibar! változások, ahol az ország függetlenné válása után megdöntötték a 6zultanátust A nyugati lapok azt is megírták, hogy az angol hírszerző szolgálatnak fogalma sem volt a készülő robbanásról. Az angol kormány később hadihajókat és egy repülőgép-anyahaj ót vezényelt a kelet-afrikai vizekre, de nyüt katonai beavatkozásra nem került sor, aminek több oka van. Angliának Cipruson, Adenban, Malaysiában, Brit-Guyanában és más térségekben megsokasodtak a problémái. London pedig tisztában volt azzal, hogy egy valóban független és szilárd köztársasági kormányzat fegyveres megdöntés! kísérlete nemzetközi síkon igen súlyos következményekkel járt volna. Zanzibaron kívül még három kelet-afrikai országból érkezett hír katonai felkelésről. A megmozdulások alapvető oka az volt, hogy a három ország hadseregét a függetlenség kikiáltása után is angol tisztek irányították és a különböző gazdasági kulcspozíciókat is angolok töltették be. Jellemző például, hogy Tanganyikában háromszor annyi brit származású személy volt a hivatalokban és intézményekben, mint afrikai. Hasonló volt a helyzet Ugandában és Kenyában is. A tanganyikai. ugandai és a későbbi kenyai megmozdulások után újabb brit csapatokat küldtek az említett országokba. Valószínű azonban, hogy az angol gyarmatosító szakemberek is érzik, hogy ez nem jelentheti a végleges megoldást, mert Londonban most lázasan tanulmányozzák a felkelések indítékait, és már olyan javaslat is elhangzott, hogy a jövőben brit tisztek ne töltsenek be parancsnoki tisztséget más országok hadseregében. A következő neuralgikus góc Ciprus szigetén alakult ki. A dráma előjátékaként a londoni értekezleten olyan döntés született, hogy NATO-csapatokat küldenek a szigetre. Még az is lehetséges, hogy az Atlanti Paktum hangadói ezt a „megoldást” már korábban, a tárgyalások előtt elhatározták. A lényeg az, hogy!Anglia a csendőrt szerepkört meg akarja osztani szövetségeseivel, de — és ez jellemzi az ellentmondásoktól terhes nyugati politikát — a ciprusi vonalvezetés éppen a NATO válságának új szakaszát nyitotta meg. Franciaország máris közölte, hogy nem vesz részt az akcióban, Makariosz érsek pedig, kerülő úton ugyan, de elutasította a NATO beavatkozást kísérletét. Ragaszkodik hozzá, hogy a csapatokat a Biztonsági Tanács ellenőrzése alá helyezzék. Ennek az a jelentősége, hogy a Biztonsági Tanács döntéséhez a Szovjetunió szavazatára is szükség van, az pedig biztos: a szovjet kormány sohasem egyezik bele, hogy az ENSZ zászlaja mögött atlanti csapatok szállják meg Ciprust. Végül, de nem utolsósorban, utalnunk kell a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvételére, amely a legnagyobb zavart és megdöbbenést váltotta ki Washingtonban. Az már régen nyilvánvaló volt, hogy a „népi Kína nem létezik” jelszó alatt kialakított amerikai politikát a többi szövetséges csak vonakodva, vagy pedig egyáltalán nem követi. Francia- ország nem az első, hanem Anglia, Dánia, Hollandia és Norvégia után az ötödik NATO-állam, amely elismeri a népi Kínát. Az kétségtelen, hogy Franciaország magatartásának most, ebben az ügyben a legfontosabb eleme a realizmus, vagyis az a felismerés, hogy eddigi politikája kudarcra van ítélve. vágy egy fa mögé lépett. Aszker végérvényesen megbizonyosodott. Tovább indult. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megfogta a pisztolyt, s eltolta rajta a biztosító zárat Még egy háztömb van hátra. Utána már egy emeletes épületekkel szegélyezett utca következik. S az egyik épületnek. — a saroktól a harmadiknak — több udvara van. Bizonyosan átjáró ház. Tegnap, amikor Lángéval Staleckerékhez tartottak, egy vak öregember újságokat árult ennél az épületnél. Igen, itt van, jól emlékezett. Valamivel arrébb, ahogy tegnap látta, egy keskeny kapualj az első udvar bejárata. Vagy ötven lépés még odáig az út. Aszker szíve hevesen vert. De hiszen erről az , átjáró házról bizonyosan a követője is tud! Ismeri és természetesen nem marad az utcán Várakozni, hanem bemegy utána abba a hosszú sötét kapualjba. — Jól van, — mondta ma- 0 XVTIL Adolf Torp volt az Siető. A határozott, erős jellemű, céltudatos embereik a veszély pillanataiban határtalan nyugalmat. valami különleges rendezett és világos gondolkodást tudnak magukra parancsolni. Ennek birtokában a másodpere töredéke alatt képesek félmérni az adott körülményeket, kiválasztani a szükséges lépést s gyorsan és pontosan végrehajtani, amit elhatároztak. A felderítőnek ez a felbecsülhetetlen értéke tökéletesen megvolt Aszkerban is. De mit tehet most ebben az idegen, ellenséges német városban, amelynek az utcái ilyenkor, a késő délutáni órákban ráadásul már népidének is? Aszker néhány száz lépést tett. Megállt a kirakatok előtt, mintiha azokat nézné, s fél szemmel mindig visszasandi- tott. Kitartóan követte. Ha Aszker megállt, ő sem ment tovább, egy hmietőoszlop, Gaston Deffer elnökvá I asztál Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója írja: Gaston Deíferre, De Gaulle szocialista ellenjelöltje az 1965-ös elnökválasztáson szer. dán, francia parlamenti tudódtok sajtóértekezletén megnyitotta elnökválasztási kampányát Deíferre bejelentette, hogy „Horizont 80” név alatt (az elnökjelölt az SFIO kongresz- szusán 15 éves távlati politikai tervet körvonalazott) bizottság alakul. Ez irányítja majd elnökválasztási kampányát. A bizottság tagjai szocialista és nem szocialista politikai személyiségek lesznek, de nincs szó arról, hogy az angol Munkáspárt árnyékkormányának mintájára belőlük alakuljon ki az új kormány. Olasz közalkatmí A másfél millió állami alkalmazott sztrájkja szerdán egész nap csaknem megbénította Olaszország életét. A sztrájk rendkívüli sikerrel járt, sok helyütt százszázalékos volt. Húsz év óta először fordult elő, hogy a kormány egyáltalán meg sem kísérelte katonaság kivezényiését a sztrájk letörésére. Preti miniszter, aki a kormány nevében tárgyalt a szakszervezetek képviselőivel, az utolsó pillanatban végső erőfeszítést tett, hogy rávegye á szakszervezeti vezetőket, re megkezdte §i kampányát Az elnökjelölt közölte, hogy hármas találkozót javasolt Willy Brandtnak és Karold Wilsonnak, akik elfogadták a tervet Üjből megerősítette, hogy számít a kommunista párt szavazataira, mivd az egész baloldal jelöltje akar lenni, de politikájáról nem tárgyal és nem alkuszik senkivel. Etienne Fajon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az Huma- nité csütörtöki vezércikkében kiemeli, hogy a szocialista párt kongresszusa nem titkolta aggodalmait Defterre jelölése miatt, de mégis hozzájárult. Ettől azonban Deíferre nem lett a demokratikus ellenzék jelöltje, mivel a demokratikus pártok és szervezetek nem egyeztek meg személyében. izottak sztrájkja mondják le a sztrájkot, de próbálkozása nem járt sikerrel. Az állami alkalmazottak sztrájkjához csatlakoztak a rádió és a televízió dolgozói is, akik sztrájkjukat csütörtökön és pénteken is folytatják. Mindezek az általános sztrájkok — amelyekben több mint hárommillió dolgozó vesz részt — mutatják az olasz munkásosztály hatalmas harci lendületét, valamint azt, hogy az olasz dolgozók helytelenítik a kormány gazdaságpolitikáját. Befejező szakaszába lépett az ENSZ világkereskedelmi konferenciájának előkészítése Az előkészítő bizottság szerdai ülésén felszólalt G. P. Arkagyev, a Szovjetunió képviselője. Arkagyev megjegyezte: a szovjet küldöttség megérti a fejlődő országoknak azt a törekvését, hogy meg^ akarják találni a konferencián a gazdaságuk fejlesztését gátló, alapvető problémák megoldásának útjait. A szovjet küldöttségnek azonban szilárd meggyőződése, hogy a fejlődő országok gazdasági és külkereskedelmi problémáit nem vizsgálhatja a konferencia elszakítva a világkereskedelem •egésze fejlesztésének égető kérdéseitől, egyebek között a szocialista országok és a fejlett kapitalista országok közötti kereskedelem kérdéseitől. Világosan látni kell, hogy az egyes országok vagy államcsoportok közötti kereékedelem abnormis helyzete az egész világkereskede- lem helyzetét rontja éa negatív hatást gyakorol a fejlődő országok külkereskedelmére éa gazdaságára is. A konferencia fő feladata: kidolgozni olyan indítványokat és intézkedéseket, amelyek az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján megkülönböztetések és mesterségesen teremtett gátak nélkül a kereskedelem fejlesztésére irányulnak. a világ minden országa között A szovjet küldöttség véleménye szerint ki kell dolgozni és él kell fogadni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatoknak azokat az elveit, amelyek majd minden országot vezérelnek. A szovjet küldöttség, Lengyelország éa Csehszlovákia küldöttségével együtt ennek alapján hivatalos dokumentumként terjesztik a konferencia élé „A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és a kereskedelmi politika elvei” elnevezésű tervezetet A tervezet szerzői igyekeztek figyelembe venni a különböző küldöttségeknek az előkészítő bizottság ülésein elhangzott javaslatait Ebben a dokumentumban helyet kaptak annak a deklarációnak a tételei, amelyek az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszaka egyhangúlag jóváhagyott 75 fejlődő ország közös javaslata alapján. Ugyancsak figyelembe vették a nemzetközi gazdasági együttműködésről szóló nyilatkozat tervezetének számos tételét A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttsége kiindulási alapként fogadta el azt az álláspontot, hogy a javasolt elveknek elő kell segíteniök a nemzetközi kereskedelem általános normalizálását, ezen belül szolgálniok kell a fejlődő országok kereskedelmi érdekeit, exportjuk bővítését és jogos helyet kell biztosi tan iok ezeknek az országoknak a nemzetközi munkamegosztásban. A tervezet értelmében a fejlett országok megteszik a szükséges intézkedéseket a fejlődő országok export-struktúrájának megjavítására oly módon, hogy az ezekből az országokból való behozatalukban növelik a készáruk és a félkészáruk részarányát. A Szovjetunió — amely állandó figyelmet fordít a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fejlesztésére — kész a jövőben is széles körű együttműködést folytatni velük olyan megoldások keresésében, amelyek megfelelnek független nemzetgazdaságuk és külkereskedelmük fellendítését szolgáló alapvető érdekeiknek. A szovjet küldöttség teljes komolysággal foglalkozik a fejlődő országok azon javaslataival, amelyek a különböző társadalmi rendszerű és különböző fejlettségi színvonalú országok kereskedelmének kérdéseivel foglalkoznak. A szovjet küldöttség érdeklődéssel tanulmányozta a brazil küldöttségnek azt a javaslatát, hogy a fejlődő országok teremtsenek sokoldalú kereskedelmi kapcsolatokat a KGST tagállamaival. A szovjet küldöttség kifejezte, hogy a Szovjetunió elvileg egyetért ezzel a javas- jattal. Arkagyev hangot adott annak a reményének, hogy a három küldöttség által előterjesztett dokumentum alapján dolgozza majd ki a konferencia a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok éa kereskedelmi politika elveit A konferenciának azt is biztosítania kell, hogy ezek az elvek meg is valósulja- nak. A szovjet küldöttség véleménye szerint ennek a feladatnak a nemzetközi kereskedelmi szervezetre kell hárulnia Ez a szervezet hivatott arra hogy a nemzetközi kereskedelem kérdéseinek teljes komplexumával foglalkozzék. Szovjet felszólalás az ENSZ világkereskedelmi konferenciája előkészítő bizottságának ülésén