Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

1M4. február I„ szombat nepOjsaq I Tanácskozik az országgyűlés {folytatás a 2. Oldalról) nauer ment, de a leglényege­sebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a reali­tásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tu­domást venni a szomszédságá­ban levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságról, amelynek nemzetközi pozíciót erősödnek. A Német Demokratikus Köztársaság létéről, ereié­ről, fejlődéséről tudomást nem venni — politikai vakság jele. A német nép és a béke ér­dekét az szolgálná, ha a Német Szövetségi Köztársaság vezetői tovább nem ezen az úton jár­nának. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köz­társasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcsolatainkat. Ennek szelle­mében kötöttünk megállapo­dást kereskedelmi kirendeltsé­gek kölcsönös felállításáról és a kereskedelmi forgalom bőví­téséről. Ezen az úton haladva, látunk lehetőséget kapcsola­taink további bővítésére. Egyetértünk vele, s üdvözöljük a Szovjetunió kormányának újabb javaslatait A békés egymás mellett élés politikájának érvényre jutá­sát szolgálja Hruscsov elvtárs javaslata, amelyet a világ ál­lam- és kormányfőihez intézett a területi és határviszályok bé­kés, fegyveres összetűzéseket kizáró megoldására. Bár a ma meglevő területi és határviszályok jellege kü­lönböző, bár vannak még el­nyomott, nemzeti függetlensé­güktől megfosztott népek, ame­lyeknek szent Joguk, hogy — ha másként nem megy — fegy­verrel vívják ki szabadságu­kat, Hruscsoy elvtárs javasla­ta alkalmas arra, hogy meg­szabadítsa a világot a háborús feszültségek sok forrásától és megerősítse a békét. A Magyar Népköztársaság kormánya Üdvözölte a Szov­jetunió kormányának újabb javaslatait, és kifejezte egyet­értését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egybe­esik a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel; köményünk a mag» részé­ről kész minden szüksé­ges lépést megtenni, amellyel elősegítheti az egyezmény megkötését. Meggyőződésünk, hogy a kormány állásfoglalása, amely az országgyűlés által megha­tározott külpolitikánk szelle­mében fogant, képviselőtársa­im helyeslésével és egyetérté­sével találkozik. A nemzetközi helyzet fontos vonása, hogy a gyarmati rend­szer felbomlása erőteljes lép­tekkel halad előre. Nemrégi­ben újabb független álla­mokat üdvözölhettünk: Ke­nyát és Zanzibari. A gyarma­tosítók természetesen nem szí­vesen válnak meg a jogtalanul bitorolt birtokaiktól, s katonai erők alkalmazásától sem riad­nak vissza, ha arról van szó, hogy volt gyarmataikon fenn­tartsák uralmukat, vagy leg­alább befolyásukat. Tudniok kell azonban, hogy a Zanzibari Népköztársaság, vagy más független állam katonai fenye­getése ma már nem vezet eredményre. Mindazok a né­pek, amelyek képesek kivívni szabadságukat és függetlensé­güket, meg is tudják azt vé­delmezni. Azt is tudniok kell, hogy a szocialista világrend- szer és a világ haladó erői eb­ben a küzdelemben a nemzeti függetlenségüket kivívott, azt védelmező népek mellett van­nak. A nemzetközi helyzet továb­bi enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a 18 ha­talmi genfi leszerelési értekez­let. Korábban ez a testület má- zsányi papírhegyet termelt, de érdemleges eredményre nem jutott. A szocialista országok részéről a jóakaratban itt sincs hiány: elég csak arra emlékezz tetni, hogy a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának decemberi ülésszakán egyoldalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1964. évi katonai kiadásokat. Or. H- Nagy Anna, Heves megyei képviselő — az ebéd­szünet utáni első felszólaló —* elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam gondoskodásá­nak eredményeként az egész­ségügyi ellátásra legjellemzőbb mutatók, így például a kórházi ágyak, a szociális otthoni férő­helyek. valamint az orvosi kör­zetek száma már most megkö­zelíti a második ötéves terv végére tervezett mennyiséget. A betegségek megelőzése, a la. kosság egészségének védelme egész társadalmunk feladatává vált. örvendetesen emelkedett az egészségügyi ellátás színvo­nala. Ügyszólván zökkenőmen­tesen oldottuk, illetve oldjuk meg azt a nagy feladatot, amely_ abból adódott, hogy dol­gozó parasztságunkra is kiter­jedt a társadalombiztosítás, jo­gosulttá váltak az ingyenes or­vosi ellátásra. — Nálunk, Hevesben, de az országban másutt is — folytat­ta a képviselőnő — egyik je­lentős soronkövetkező tenniva­lónk a falusi egészségügyi szolgálat fejlesztése. A körzeti orvosok számának növelésén kívül emelni kell az egyéb egészségügyi dolgozók — a vé­dőnők. az ápolónők és a kör­zeti fogoi'vosok — számát is. Megnehezíti munkánkat, hogy ma még sokhelyütt nehézsé­gekbe ütközik a lakásellátás:, étkezési gondok megoldása — hangoztatta dr. H. Nagy Anna és javasolta: — Helyes lenne, ha az or­vosokhoz hasonlóan a falu­si védőnőknek, ápolónők­nek is letelepedés: sewélvt nyújtana államunk. Meg kellene vizsgálni a mun­karuha-ellátás kérdését Is. — Országszerte megnőtt az érdeklődés a bölcsődék iránt — folytatódott ezután a felszóla­lás —, olyannyira, hogy .az igények megelőzték a lehetősé­geket. Éppen ezért sajnálatos, hogy Heves megyében a köz­ségfejlesztési alánból elén ala­csony összegeket fordítottak er­re a célra. Tavalyelőtt mind­össze 2,8, a múlt évben pedig 2,8 százalékot költöttek tut. egészségügyi ellátás javítására, fejlesztésére. Az országos átlag —, bár ez sem felel meg véle- : ményem szerint a követeimé- nyéknek —, magasabb, 1963- ban 5,6 százalék volt. — Államunk férőhelyenként j 20 000 forjntos központi hozzá­járulással segíti azoknak az új bölcsődéknek az építését, ame­lyeket a helyi erőforrások ki­használásával hoznak létre. Bő­vítéseknél 10 000 forint a tá­mogatás. i Az egészségügyi miniszté­rium ezenkívül a tervezési költségeket is fedezi. Olyan le­hetőség ez. amelynek igénybe­vételével nagyot léphetnénk előre és közelebb juthatnánk a bölcsődék hálózatának teljes kiépítéséhez, — hangsúlyozta a képviselő, majd a csecsemő­halandóság további csökkené­sének, s a kórházakban szak­mai gyakorlatra kötelezett fia­tal orvosok, ápolónők elhelye­zésének, élet- és munkakörül­ményei javításának feladatai­val foglalkozott. Végül bejelen­tette: — Idei költségvetésűnk al­kalmas arra, hogy megvalósul­janak céljaink, jobb legyen az egészségügyi ellátás, ezért, azt elfogadom. (A költségvetési vita ismer­tetését lapunk holnapi számá­ban folytatjuk.) A harmadik köztársaság rvforduíójára Fontos dátumként emlege­tik az 1946. február 1-én meg­jelenő újságok a nap esemé­nyét, a magyar köztársaság kikiáltását. Február 1-ét ak­kor nemzeti ünneppé nyil­vánították, transzparense­ken örökítették meg az éj törvényjavaslat második pa­ragrafusát. amely kimondja, hogy Magyarország köztársa­ság. Az ünnepi szónokok ak­kor 1848—1919 eseményeit, az első két magyar köztársa­ság Jelentőségét Idézték, • a kommunista párt képviselői arról beszéltek, ez a köztár­saság kiindulási alapja lehet a társadalmi élet gyorsabb fejlődésének, a szocialista eszmék elterjedésének, győ­zelmének. S a harmadik köztársaság, amely már biztosította, hogy az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép legyen, jó kiindulási alapnak bizonyult arra, bogy megteremthessük a népköz­társaság. s majdan a szocia­lista köztársaságot. Erre em­lékezünk most a köztársaság kikiáltásának 18. évforduló­ján, amikor elérhető közelsé­gébe kerülhettünk a köztár­sasági államforma mélysége« humanizmust és demokratiz­must, gazdasági és kulturáltat fellendülést biztosító legma­gasabb fokához, a szocialista köztársasághoz. Hazánk felszabadításának 20. évfordulója jegyében A szocializmus teljes felépí­tésének munkája ma elsősor­ban termelő, gazdasági, kultu­rális és tudományos tevékeny­ség. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szervező­nevelő munka, a pártszerveze­tek, az állami- és a társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult, vagy másodrendűvé vált? Nem, természetesen nem je­lenti ezt. Feladatainkat csak a tö­megek odaadó munkájával, a szocialista építésben va­ló öntudatos részvételével oldhatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémi­um és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dolgozóinkat az eredményesebb, a jobb munká­ra. Ipari, mezőgazdasági, kul­turális terveink teljesítésének elsőrendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek odaadással, alkotóerővel vegyenek részt valóra váltásukban. Ez pedig nélkülözhetetlenül szüksé­gessé teszi a tömegek között a kiterjedt, széles körű felvilá­gosító és szervező munkát. A párt- és kormány az élet minden területén arra törek­szik, hogy kipróbált és helyes­nek bizonyult politikai vona­lát következetesen megvalósít­sa és attól a jövőben sem tér el. Minél többen teszik belső meggyőződésből magukévá ezt a politikát, annál bizto­sabban és gyorsabban hala­dunk előre a szocializmus tel­jes felépítésében, annál erőtel­jesebben növekedhetik népünk jóléte. Országunk fejlődése árinál biztosabb, minél szilárdabb társadalmunk egysége. Az alapvető politikai célok tekin­tetében általában egész társa­dalmunk egységes: megszűnt a belső széthúzás, s minden erőnket az építőmunkára * for­díthatjuk. Kállai Gyula emlékeztetett arra, hogy az idén ősszel lesz 20 éve, hogy megkezdődött a történelmi fordulat, amelynek eredményeként hazánk felsza­badult a fasizmus rabsága alól és elindulhatott a demokrati­kus fejlődés útján. Októberben lesz 20 éve, hogy hazánk földjére léptek a fel­szabadító szovjet hadsereg el­ső egységei, üldözve és verve a fasiszta ellenséget. Húsz év­vel ezelőtt, 1944. december 22- én alakult meg Debrecenben az ideiglenes nemzeti kormány. A jövő év március 15-én lesz a huszadik évfordulója annak, hogy a magyar parasztság a munkásosztály támogatásával, az új demokratikus hatalom segítségével diadalra vitte az ezeréves pört, s megkezdte a földreform megvalósítását. A jövő év április 4-én ünnepel­jük nemzetünk legnagyobb történelmi eseményét: Magyar- ország teljes felszabadulása 20. évfordulóját. Ha visszatekintünk az el­múlt időszakra, az öröm és büszkeség érzése hat át ben­nünket. Népünk küzdelme, munkája nem volt hiábavaló! Legyőzte az ellent, a tornyosu­ló millió akadályt, kijavítva saját hibáinkat, végül is közel értünk a célhoz: a szocialista Magyarország teljes felépítésé­hez. Azt hiszem, mindnyájunk gondolatát tolmácsolva mond­hatom: hazánk felszabadulásá­nak huszadik évfordulóját ez évi terveink pontos végrehaj­tásával, a szocialista építőmun­kában elért újabb eredmé­nyekkel ünnepelhetjük, mél­tóképpen! Czinege Lajos honvédelmi miniszter felszólalása (Czinege Lajos, honvédelmi miniszter beszédét, amelyet az országgyűlés első napján mon­dott el, hely hiányában nem tudtuk közölni lapunk tegnapi számában. Most közöljük a beszédet.) Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter hozzá­szólásában a honvédelmi ki­adások, a fegyveres erők cél­jaira 1963-ban előirányzott Összegek felhasználásáról és az idei előirányzatok rendelteté­séről tájékoztatta az ország­gyűlést. Beszámolt arról, hogy tavaly tovább folytattuk hadseregünk korszerűsítését. Fegyveres erőink jelentős mennyiségű korszerű fegyver­zetet, harci-technikai eszközt kaptak. Fejlesztettük a kor­szerű kiképzéshez szükséges anyagi-technikai bázisainkat, s gondoskodtunk a fegyveres erők tagjai szociális, kulturá­lis és egyéb ellátásának to­vábbi javításáról. Mindezek­nek hatására fegyveres erőink ütőképessége, erkölcsi, politi­kai értéke tovább növekedett. Tavaly a néphadsereg tagjai az elemi csapások elhárításán túl, több mint egymillió mun­kanapot! dolgoztak az iparban, mezőgazdaságban és mintegy 400 millió forint értékű mun­kát végeztek. — Az évi kiképzési felada­tok maradéktalan teljesítése és az említett munka elvég­zése a parancsnoki állomány­tól nagyon gondos szervezést, az egész személyi állománytól pedig odaadó helytállást kí­vánt. Jelenthetem, hogy nép- köztársaságunk fegyveres erői e követelményeknek becsüle­tesen eleget tettek — mondot­ta Czinege Lajos. 450 millióval csökkentjük a katonai kiadásokat — Az 1964. évi költségvetés parlamenti tárgyalásainak elő­készítése során a kormány ha­tározatot hozott, hogy a fegy­veres erők 1964. évi költség- vetését a népgazdasági ter­vekben előzetesen jóváhagyott előirányzatokhoz képest mint­egy 300 millió forinttal kell csökkenteni úgy, hogy az alap­jában ne érintse védelmi ké­pességünk, harckészültségünk színvonalát. A költségvetés to­vábbi előkészítése során azon­ban úgy ítéltük meg a hely­zetet, hogy a kormányhatáro­zatban megszabott 300 millió forintos csökkentésen túlme­nően mintegy további 150 millió forinttal lehetséges az 1964. évi költségvetési elő­irányzatot csökkenteni. A fenti csökkentést a követ­kező szempontok figyelembe vételével javasoljuk: 1. a csökkentés ne befolyá­solja a fegyveres erők és tes­tületek harckészültségét, ütő­képességét, az 1964-re terve­zett fejlesztés fő tételeihez te­hát ne nyúljunk; 2. ne befolyásolja hátrányo­san a kiképzést és a katonák anyagi, kulturális ellátásának színvonalát; 3. a megtakarítások közvet­lenül a fogyasztói árualapok növelését segítsék. A bevonulási korhatár módosítása Czinege Lajos ezután beje­lentette: az Elnöki Tanács módosította az 1980. évi 4. szá­mú honvédelemről szóló tör­vény egyes rendelkezéseit. A módosítások között a legjelen­tősebb, hogy a bevonulást alsó korhatárt a korábbi 19 évről 18 évre szállította le. — Miért volt szükség e mó­dosításra és ml a módosítás lényege? Az eddigi sorkatonai alsó korhatár 19 év volt, a gyakorlatban azonban a sor­kötelesek 20. életévük betölté­se után öltötték magukra az egyenruhát. A 20. éves kor utáni bevonulás — fejlődésünk következtében — több vonat­kozásban ellentétbe került a közösség, és az állampolgá­rok egyéni érdekeivel. — Bízva abban, hogy kép­viselőtársaim egyetértenek a csökkentésre vonatkozó javas­latommal és hozzájárulnak, hogy a népgazdasági tervben 1964-re előzetesen megszabott előirányzatokhoz képest a vé­delmi kiadásokat 450 millió forinttal csökkentsük, szeret­nék rámutatni, hogy ez nem­csak takarékossági intézkedés, hanem egyben kézzelfogható bizonyítéka is népünk őszinte, a béke ügyét szolgáló törek­véseinek. — Nyugodt szívvel kijelent­hetjük azt is, hogy ha a hely­zet megengedi és ha mások — értem ez alatt a NATO-orszá- gokat —, elindulnak a tartós békét biztosító úton, akkor a Magyar Népköztársaság, an­nak népe és kormánya az el­sők között lesz az újabb és még jelentősebb lépéseket meg­tevők sorában. — Oktatási rendszerünkből következik, hogy a középisko­lát vagy technikumot általá­ban 18 éves korban fejezik be fiataljaink és közülük évről évre mind többen kerülnek egyetemre, főiskolára, ahol ta­nulmányaikat általában 23 éves korban fejezik be, ami­kor már egyéni és közösségi szempontból is hátrányos hosszabb sorkatonai szolgálat­ra való behívásuk. A helyzet tehát úgy alakult, hogy a főiskolát végző fiata­lok sorkatonai szolgálatot nem teljesítenek, csupán egy részük kap rövid tartalékos tiszti kiképzést a főiskola be­fejezése után. — A honvédelem fejleszté­sével összefüggően jelentős problémát jelent az is, hogy a középiskolát, technikumot végzett fiatalok jelentős, a fő­iskolára kerülő része nem tel­jesít katonai szolgálatot. — A honvédelmi törvény 3 évben szabja meg a sorkato­nai szolgálati időt, ténylege­sen azonban ma Is éonen úgy, mint a korábbi években 2 évre hívjuk be a fiatalokat A hadsereg felszerelése vi­szont egyre korszerűbb, bo­nyolultabb, s ennek megisme­rése, kezelése — különösen a technikai fegyvernemeknél — vagy a katonai szolgálati idő felemelését kívánja, vagy pe­dig azt, hogy az ilyen fegy­vernemekhez magasabb mű­veltséggel, bizonyos technikai ismeretekkel rendelkező fia­talok vonuljanak be. — A tényleges szolgálati időt nem volna célszerű fel­emelni — sőt. ha lehetne, sze­retnénk csökkenteni — ezért az a célszerű megoldás, hogy a középiskolát és technikumot végzett fiatalok is teljesítse­nek katonai szolgálatot főis­kolai tanulmányaik megkez­dése előtt, Tanulást nem szakít meg a katonaság — Gyakorlatilag azok. aki­ket felvesznek a főiskolára, illetve akik középiskola el­végzése után szakmát tanul­nak, a középiskola elvégzésé­vel nagyjából egy időben so­rozásra kerülnek. AzoQtnak, akik tovább tanulnak, és akiket egyetemre, illetve főiskolára felvesznek, a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése biztosítja a következő év őszén induló évfolyamon a he­lyet. Tehát bevonulnak kato­nai szolgálatra, s ha egy esz­tendőt leszolgálnak, olyan idő­ben szereljük le őket, hogy egyetemi tanulmányukat rend­ben megkezdhessék. További katonai kiképzést részben az egyetemi tanulmányok alatt, részben az egyetem befejezése után kapnak. Jelentős részük tartalékos tiszti kiképzést kap. Biztosítani fogjuk, hogy a had­seregben lehetőlég a válasz­tott egyetemi szaknak megfe­lelő, vagy ahhoz kőzeláöé fegyvernemhez kapjanak be* osztást: ezzel is elősegítjük felsőfokú tanulmányaikra va­ló felkészülésüket. — Akik nem kerülnek főis­kolára. hanem valamilyen szakmát kívánnak tanulni, azok szakmunkás képzésük. Il­letve első szakmunkás éviik idejére szolgálathalasztást kapnak és csak ezt követően vonulnak be katonai szolgád latra. — Fontos része az új ren­delkezésnek annak az elvnek az érvényesítése, hogy tanu­lást nem szakítunk meg. Ha például valaki 18 éves korára nem fejezi be a középiskolát, vagy a szakmunkás-tanfolya­mot, annak a befejezéséig szolgálathalasztást adnak. — A bevonulási életkorral összefüggően egy másik, lé­nyegesen kevesebb állampol­gárt érintő, de mégis jelen­tő* kérdéssel kívánok foglal­kozni. Ma 20 éves fiataljaink nagy része önálló keresettel rendelkezik, közülük sokan ilyen idős korban megnősül­nek. családot alapítanak. A fiatal házaspár közötti kap­csolat nem is szilárdul meg oly mértékben, hogy minden esetben törés nélkül bírja 5d a katonai szolgálattal együtt járó különélést. Ez a külön­élés a családok egy részénél anyagi problémával is jár és mindez együttvéve a katonai szolgálat teljesítésére is hát­rányos. E problémát vizsgál­va szintén olyan meggyőző­désre jutottunk, hogy előnyö­sebb. ha ifjúságunk fiatalabb korban kezdi meg katonai szolgálatának letöltését, mert így az említett probléma nagy* részt megoldódik. — Felmerülhet olyan kér­dés, hogy fizikailag alkalma­sak-e fiataljaink, egészségi szempontból érettek-e 18 éves korban katonai szolgálatra? Általános és katona szakorvosi vélemény szerint igen. Ha azonban valaki ilyen ökok miatt 18 éves korban nem tud bevonulni, akkor szolgálatha­lasztást kap. — E nagy jelentőségű javas­lat benyújtása előtt sok érde­kelt véleményét kértük ki. Szinte egyöntetű volt szülők, pedagógusok, ipari, gazdásági vezetők, meghallgatott fiatalok véleménye: helyeslik a bevo­nulási korhatár 18 évre történő leszállítását. — A 18 éves bevonulási kor­határra való áttérés természe­tesen nem történhet meg egy­szerre. Az űj bevonulási kor­határra való áttérést már eb­ben az évben megkezdjük, de több éven át, folyamatosan hajtjuk végre. A honvédelmi miniszter megemlítette, alaposan meg­vizsgálják, hogy az új kor­határnak megfelelő-e a kikép­zési rendszer, a tananyag mennyisége és minősége, s hol szükséges esetleg módosítás. fir. ff. IVtíffY Anna t Emelkedett as esiésssé^ii^yi ellátás színvonala megoldására, eredményes jé munkára hívom fel — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét Kállai Gyula. Az idei költségvetésünk e cé­lok elérését szolgálja. Elfogad­va a költségvetést, képviselő- társaimat e nagy feladatok

Next

/
Thumbnails
Contents