Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

4

RCPVJSAfl

1964. február 1., szembti

&QJJ nappal a bemutató elüti

a

_STUART MÁRIA főpróbáján

Do

bozy Irftre, a film forga- ókönyvének és meséjének írója. egy megkezdett, a fináléhoz erősen közelítő sakkpartihoz ültet le minket ebben a filmben, ahol az erős fehérre' szemben a már igen megfő gyatkozott fekete állja még a sarat. A fehér félnék semmi sem sürgős, türelmesen nézik, hogy a fekete hogyan hadakozik a csatavesztés bizonyossá váló végzete ellen. S még külön lassítja is ezt a tempót az író, hogy az érzelmek is megkapják a maguk méltó helyé* a történetben.

Tamburás és két siheder társa kint él. a törvény,szélén, a Villa Negrában, egy házszám nélküli kalyibában, amely nem apácazárda, de van benne televízió. többfajta rádió, lopott és nem lopott limlom, érték és kacat olyan összevisszaságban, mint ahogyan a három férfiban is minden rendezetlen. Tamburás kettős életet él, mert valamikor, tizenhat éves korában fellázadt a postamesteri beosztásban és lelki tartalomban élő apja szándéka ellen, aki őt altiszti sorsra szánta. A „diák”, ugyancsak az apja hibájából lépett a társadalom melletti világba, mert apja helyett rabként kétszáz angóra nyállal kellett bajlódnia. „Notesz” azért csatlakozott hozzájuk, mert gázolt, lopott és az így kapott erkölcsi és jogi sérüléseket nem bírta a társadalomban elviselni. Negyedik keréknek — és a történet szempontjából teljesen feleslegesen — csatlakozik a szemü.veges „doktor”, aki homályosan kirajzolódó arcéitól egy lebukott értelmiséget testesít meg.

A fehér sakkfigurák közül — ■ppen mert ők sokan vannak a színen — csak a középtisztek avatkoznak a küzdelembe: egy endőr, egy egyetemista lány, a művezető és az épülő új városrész.

A sakkparti figuráit azért mutattuk be jellemzésszerűen. hogy kiszámíthassuk, mi foly- hatik a filmvásznon két órán keresztül, amit egy vérbeli író fogalmazott: játék, játék és megint csak játék. A reális és irreális mozzanatok bohókás képe, ötletek, kitűnő mondatok vetnek itt egymás után bukfenceket. Az más kérdés, hogy ez a játék így, most és nálunk válhat-e reális valósággá.

Tamburás, a geng feje és motorja egy vénülni nem akaró kópé jókedvével ismer mindenkit a vásárcsarnok környékén. Kedélyesen megtréfálja a kofákat, ha azok ravaszkodni akarnak. Ha vitába száll a „doktorral”, ezzel a gerinctelen majommal, ugyancsak kioktatja műveltségből is, filozófiából is, vagányságbói is. Énekéi és előad a környező kiskocsmákban úgy, hogy százasokkal’ jutalmazzák őt a daltól és italtól megmámorosodó környékbeli kicsiny polgárok.

A „diák” is trógerol, mint a főnök, de éppúgy lop is, mert a társadalmon kívüli élethez is pénz kell. pláne, ha egy ingyenélőt, a „doktort” is ej kell tartaniak. „Notesz” polgári’ foglalkozásból szédült ide, neki többször jajdul fel a lelki- ismerete, hogy hitelesen-e, az megint más kérdés.

Amíg ezeket a „vagányakat” üzem közben, trógerolásban, „szerzés alkalmával” és vígsá- gaikban, a többféle szólamú beszélés és cselekvés állapotában rajzolja meg a film, addig pergő a játék és látványos, Mikor azonban a krízist a történet „leközelíti”, meggyűlnék a felhők a film egén, a jókedv elsötétedik, homályossá válnak az arcok, a játékba indokolatlan grimaszok vegyülnek. Mindent magyarázni kell, indokolni, hogy a mese útján tovább- mehessünik. A két fiatal vissza.

Megemlékeznek rólunk..*

Ezekben a napokban városon és falun hosszú délelöttöket, délutánokat ülnek át a termelőszövetkezetek tagjai, hogy ■meghallgassák vezetőik beszámolóját az elmúlt év gazdálkodásáról, a jövedelem alakulásáról. Figyelmesen hallgatnak, órák hosszán át „emésztik a mérlegbeszámoló adatait, ügyelik a számok garmadáját és az az érzésük támad, a gazdálkodási jelző adatok, számok tömkelegében nem maradt számításon kívül az ember, a szövetkezetek tagsága.

Különösen nem az öregek, akik igen számottevő részét alkotják a közösségnek, s akik erejükhöz mérten, hajlott koruk ellenére is részt vesznek a közös munkában.

Mindenütt megemlékeznek róluk, s a tagság lelkesen tapsol, amikor látja az idős társaikat övező anyagi és erkölcsi elismerést. Az egri Dobó István Termelőszövetkezetben is legmaradandóbb színfoltja volt a gazdálkodásról szóló tanácskozásnak, hogy a szövetkezeti tagság nevében átadták a nyugdíjas szövetkezeti tagoknak a közösség ajándékát, s Mező Dezsőné, Sándor Anna, Horváth Sándor, s a többiek nevének hallatára lelkes tavsba törtek ki életük munkájának elismeréseként.

Hasonló jelenetnek lehettünk tanúi Csányban is, ahol elismerően szóltak a közgyűlésen arról, hogy a betakarítás és sí- lózás idején a fiatalokkal vetélkedve segítettek, munkálkodjak a nyugdíjas szövetkezeti gazdák: Juhász Kálmán, Jónás Mihály, Lovász János, Magyar Sándor, Magyar József, Sulyok Istvánná és -a többiek, akiket a tisztesség és a közösség iránt érzett felelősség ösztönzött a munkára.

A személyre szóló dicséretek, ajándékok mellett a tagság helyeslése közepette azt is elsorolták, hogy a szociális alapból, több mint tízezer forintot adtak az öregek segélyezésére, a fejadagon, háztáji földön kívül.

S ha a szövetkezetek tagságának volt is ellenvetése a gazdálkodás néhány hibája miatt, ha bírálták is a különböző célokra szánt összegek kifizetésének jogosságát, egyetlen összeget nem reklamáltak, azt, amelyet az idős embereknek adott a. termelőszövetkezet vezetősége.

tgu találták ezt természetesnek... s így is az.

K. E.

(Balogh Bertalan rajza)

indul a rend, a társadalom keretei közé, mert — úgymond — mindig és mindenütt kell engedelmeskedni valakinek, vagy valakiknek. Az ilyen lázadásban nincs boldogság, ahhoz mintha a nyugalom kellene és a biztonság — mondja az író és'a film.

Szándékosan vezettem le a sakkparti fonák oldalát. Mert mindezt lehet kifogásolni. Dé el kell art is mondanom, hogy ebben a filmben a játék látszólagos öncélúsága ellenére ií magas szánton mozog. A szellemesség lendületet ad a történés első felének, bár akkor lélektanilag még sokkal kevesebb a változás, mint a haty- tyúdal előkészítésénél. A kitűnő szöveg, a hozzá hasonló zene és remek képsor szórakoztak s jóllehet, az egész történet inkább csak sziporkázó játéknak fogható fel, mégis örülünk, hogy ennyi jó művész adott találkozót egymásnak.

Keleti Márton rendezése szé. les gesztusokkal irányítja a színészeket. Engedi őket mozogni, mindenütt friss levegő árad, nyoma sincs itt a feszengő modorosságnak. Pásztor István képei Keleti Márton szemléletét szolgálják.

Páger Antalt régen láttuk ilyen lehetőségek között, ilyen sokoldalúan játszani. Mennyi elevenség, ötlet és képesség bújkál ebben az arcban!

Miatta is érdemes volt megcsinálni ezt a filmet.

Várkonyi Zoltánnak sabJce- figurát kellett megelevenítenie, de nem lehetett próbálkozást sikeres, mert a „lecsúsiaatt dók tor” kéretlenül került a filmbe

Sztankay István néhány je lenedben — Bodrogi Gyulává* együtt — jó partnere volt Páger Antalnak. A két fiatal szí' nésznő közül — Béres Ilonáról és Pécsi Ildikóról van szó —» sematikussága ellenére is a« előbbi tetszett jobban.

A sók végletből összesBőtöt; mesét Karakt György olaszosan behízelgő, invenciózus zenéje hatásossá teszi.

(farkas)

H.NKSZIBOV:

numtm

fiJL

\

MW

Fordította: Szathmári Gábor

XIII.

— Te meg gyere át hozzám, ügyelj a házra. Ha Gantz megjönne, zavard vissza Hamburgba. Én ott várom őt

— Akkor úgy is lesz — mondta Aszker Lange felé fordulva — Kár, hogy nem találtuk itt Mit tehetünk? Menjünk!

— Mit mondjak Lothar bácsinak?

Aszker elmosolyodott, s az ujjával pajkosan megfenyegette a lányt

— Ml lenne, ha meglepnénk az öreget? Gyerünk, menjünk egyenesen Hamburgba!

— Ahogy gondolják. — A lány a jóvágású káplárra nézett — Azért bejöhetnének, megpihenni egy kicsit.. i

— Köszönjük, — Aszker barátságosan integetett a lánynak, aki még sokáig állt a tornácon. Szemével kísérte a két férfit

Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett. Az imént elállt eső újból szemerkélni kezdett Egészen apró, ködszerű hideg cseppekben permetezett Mintha nem is magasból hullott volna alá, hanem állt volna a levegőben, s gombos- tűfejnyi cseppekkel hintette volna be a két férfi kezét, arcát, ruháját Megálltak, felvették a köpenyt. Amikor Aszker ismét felvette a bőröndjét, úgy érezte, mintha jóval nehezebb lenne...

Aszíker megszólalt:

— Most telefonálunk a gyárba, Staleckemek. Nem szükséges véle beszélni, csak meggyőződünk, hogy ott van-e. Aztán majd eldöntjük, mi legyen tovább.

— Értem. — Lange meglassította lépteit, s Aszkerra nézett — Egy kicsit izgulok ... Valahogy nem úgy történt... Mindjárt az elején... Az erdőben az a katona, most meg az öreg Fisch. Ki gondolta,

hogy.ez jut az eszébe. Hiszen évekig ki sem mozdult a viskójából! ...

— Megesik... No, menjünk. Hol van itt telefon?

— Nem messze a villamos- megállótól van egy telefonfülke.

— Menjünk — ismételte meg Aszker.

A fülkében a gyár telefonközpontjának a számát tárcsázta Lange.

— A hármas üzemet kérem — mondta Lange, mikor jelentkezett a telefonközpont kezelőnője.

— Hármas műhely — szólalt meg néhány pillanat múlva egy férfihang.

— Otto Stalecker műszerészszel szeretnék beszélni...

— Stalecker két óra múlva lesz bent — válaszolta a hang.

— Nem tudja, otthon van?

— A délutános műszakban dolgozott, bizonyára otthon van.

A vonal túlsó végén letették a kagylót.

Aszker és Lange kilépett a telefonfülkéből.

— Hozzá? — kérdezte Herbert.

— Igen. Csak először én egyedül megyek be. Sohase lehet tudni, ki van ott éppen, hátha pont valami ismerőse magának.

— Ilyen korán reggel? A szomszédok nem jöhetnek számításba Különálló házuk van, más nem lakik ott.

— Mindegy.

Ismét az utcákat rótták. Aszker az előbbi kimért nyugalommal ment, állandóankö- vetve Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utcakereszteződés. Itt be kell fordulni. s két háztömb után az az épület következik, amelyet ők keresnek.

Az utcakereszteződésnél járőr állt A tiszt kezének intésével odahívta Langet. Herbert készséget imitálva futott oda, s máris nyúlt a zsebébe az igazolványokért

Mire Aszker odaért, Lángénak már visszaadták az iratokat. "

Aszker egyenesen a járőrhöz tartott. Tisztelgett előtte.

— Szintén keletről? — kérdezte a tiszt.

— Igen, hadnagy úr.

— No és ... mi újság ott? — kérdezte a tiszt elgondolkozva.

Aszker határozatlanul vállat vont.

— Megteszünk mindent amit tudunk... De még megmutatjuk nekik !

— Jól van! — mondta a tiszt, s Aszkemek úgy tűnt, félelem volt hangjában. — Menjen.

Aszker katonásan megfordult.

Még egy háztömb van hátra. Már nincs messze. Ott, néhány házzal odébb van egy kis park, utána pusztaság, s aztán az első ház az. Lange éppen most megy el előtte. Igen, átmegy a másik oldalra. Most él kell mennie az utca végéig. Ott vár majd egy keveset, aztán jön vissza. Ezalatt Aszker a házba ér. Ha nincs semmi veszély, akkor bemegy Lange is.

De mi ez? Stalecker háza előtt autó áll! Különös. Neüd nincs kocsija. Honnan került ide az autó? Kié?

Aszker közelebb ment. Nagy, nyitott tetejű személykocsi volt. A volán mellett egy katona ült. Ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja. Két katonatiszt lépett ki rajta. A sofőr kiugrott a kocsiból, elvette tőlük a bőröndöket, s a csomagtartóba tette. Valahonnan, i

HATTYÚDAL

* r

Uj magyar film

A NÉZŐTÉREN még a papír zizegése is hallik, pedig sokan kíváncsiak a főpróbára, ismerősök, barátok, színész kollégák figyelik a komor szépségű dráma minden rezdülését. Ma még azért e figyelem, hogy ha szükség van segítségre, kéznél legyen, mielőtt felgördül a függöny, a premier izgalomtól fűtött színpadán.

Lacina László, a darab rendezője, még mindig talál csi- szolnivalót. A nézőtéri aprócska lámpa fényénél gyors jegyzet kerül a papírra, hogy a főpróba után még egyszer figyelmeztessen, megokoljon mozdulatokat, hangsúlyt adjon egy- egy kifejezésnek, vagy éppen utasítást a műszakiaknak.

Somoss Zsuzsa koreográfus árgus szemekkel ügyel a korhű mozgásra, Pethő Gyula, a színház „házi” zeneszerzője figyeli, hogy egy-egy komor, hangulatfestő dobszó, vagy zenei aláhúzás mikor, milyen erősséggel lépjen be a XVI. század vérrel, cselszövéssel telített cselekményébe.

Greguss Ildikó jelmeztervező a szünetben egy parányinak látszó, mégis hatásában érzékelhető igazítást végez — Stuart Mária hófehér brokát ruháién, a halálba induló királynő öltözékén igazíttat, s eldöntik, hogy a kereszt jobb, ha fekete szalagon övezi az ártatlanul haló ldrálvnő nyakát. De sok egyéb technikai tennivaló is akad. A terjedelmes ruhák, feidíszek és lovagok kardja .'»fe gondot, külön tanult mozgást jelent.

EZEN A PRÖBÄN Zakar István maszkmesternek is sok dolga akadt Minden simán ment de annyira szépen és annyira. igaz hangulatban törekszik a gárda színpadra vinni Schiller örökszép drámáját, hogy az igyekezetben minden színész mellett ott áll a láthatatlanok szerepe, a szabók, a maszkmester, a díszlettervező, a fodrászok, az öltöztetők, s így már csak a szerepre, az alakításra marad gondjuk.

Fenn a reflektoroknál még próbálkoznak. Melyik fény a legjobb, melyik biztosít kifejező erőt a monológoknak, a párbeszédeknek, hogyan lehet megoldani, hogy a komor sötétségbe annyi fény derüljön, ami mellett azért lépni is lát a színész.

Pereg az előadás. Már nem állítja meg senki, hiszen az akár nvilvános előadás is lehetett volna — összeállt a darab.

Lacina László joggal izgul a sikerért, ez kz első háromfelvon ásos — és nem is a legegyszerűbb darab —, amelyiket kívül a főiskola kapuján, egyedül rendez.

— Először dolgozom színészekkel, olvanokkal. akikben többé-kevésbé kiforrott a művészi elkénzelés. Nem könnyű, de nagyon szép munka — mondia —. és további rendezői munkámban sok-sok segítséget kaptam ettől a rendezéstől. Ez lesz a diolomamunkám. Majd meelá+iuk...

ANGLIAI ERZSÉBET szerepében Demeter Hedviget látja a közönség. —’

— Olyan forrongó egyéniség minden szerep, hogy vívódva, latolgatva, mindenkinek először, egyedül kell megoldania, hogy mit akar élesíteni az alak formálásakor. Sokat kellett olvasni hozzá, hiszen Angliai Erzsébet olyan, akiben pokoli kettősség él... de talán majd az előadás eldönti, sikerült-e azonosulnom a gonosz, uralkodni vágyó nővel.

A szünetben Simon György — Leicester alakítója — öltözőjébe vonul, még mindig talál formálni valót, még mindig talál kifogást saját magával szemben.

Kovács Mária — Stuart Mária szerepében különösen érdekes jelenség Szőke hajában a diadémmal, nyakán a fekete ékköves kereszttel, még szünetben sem változik meg.

Csendben, elmélyülten várja az öltöztetést, a nagy jelenet, a halálba menő ártatlan királynő jelenetét: a harmadik felvonásra készül. Minden a helyén van, csodálatosan szép ruhájában végigsuhog a csendes folyosón — mert most ez a jellemző az egész színházra, hogy a dráma komorsága még az öltözőkben is hat — önkéntelenül utat nyit nekik a statiszták serege.

De még vessünk egy pillantást az utolsó percekre.

A törtető lovag elhagyja Angliát, Erzsébet végre ráülhet a trónra ...

A FÜGGÖNY összecsapódik, a főpróba folyamán a színészek most ülnek össze először a nézőtéren, hogy még egyszer megbeszéljék a világítást, a kellékeket, az egyes mozdulatokat, aztán ki-ki „civil” lesz még egy napig, hogy ma este, amikor felgördül a függöny, megelevenítsenek egy kort, színpadra vigyék a vallási és hatalmi harcok Angliájának XVI. századbeli halhatatlan alakjait, kicsinyes és nagyvonalú cselszövéseit, mindezt Schiller komor királydrámájának formájában.

(ádárn)

Nagyobb követelmények ellenére jobbak a félévi vizsgaeredmények az Egri Tanárképző Főiskolán

közé sorolható az is, hogy az idén megszűnt a hallgatók között a szokásos vizsga előtti „tanulási kampány”, hiszen a hallgatók jelentős része év elejétől rendszeresen tanult. Az irodalmi tanszéken elmondották, hogy a nagy olvasóterem az előző években szinte kongott az ürességtől, az idei len- év első felében pedig állandóan zsúfolva volt. Jó hatással volt a tanulmányi előmenetelre a KISZ által kezdeményezett közös tanulás, mert ennek során egyes csoportok tagjai kölcsönösen segítették, támogatták, buzdították egymást. Az idén jelentősen csökkent a bukottak, s növekedett a jelesen vizsgázók száma.

Az Egri Tanárképző Főiskolán befejeződtek a félévi vizsgák. Az idén először már az új vizsgáztatási rendszer alapján folytak a kollokviumok. A hallgatók nem húztak tételt, lianem a vizsgáztató közvetlen beszélgetés alapján kérte számon a tanulmányi anyagot a vizsgázótól. Ez a módszer magasabb követelmények élé állította a hallgatókat, mégis, az eddigi eredményekből kitűnik, hogy számos tekintetben jobbak a vizsgaeredmények, mint más években. Az idén sokkal kevesebb hallgató — mindössze 21 — élt azzal a jogával, hogy vizsgahalasztást kérjen, máskor ez a szám több volt. A jobb tanulmányi eredmények oka