Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-26 / 47. szám
2 népújság 1964. február 26.. szerda A Borba a benn bíróságok magyarázkodásáról BELGRAD (MTI): A Borba keddi száma rendkívüli éles hangú kommentárban foglalkozik azzal a bonni hírrel, amely bejelenti, hogy a jugoszláv külügyminiszter és mások ellen, akik állítólag ..háborús bűntetteket” követek el német hadifoglyokkal és más személyekkel szemben, nem indítanak eljárást, mivel a vád tisztázása és a perrendi tárgyalás lefolytatása német bíróság előtt „beláthatatlan nehézségekbe ütközne”. £p- nen ezért az államügyészség figyelembe vette azt a rend- zabályt, amelynek értelmében „el lehet állni oly^n bűntettek üldözésétől, amelyeket külföldi állampolgár követett el külföldön”. A Borba felteszi a kérdést: mit jelent a nyugatnémet bíró. sági szervek e fura magyarázkodása? Az államügyészség és az NSZK bírósága felfüggesztette az eljárást jugoszláv személyiségekkel. a nácizmus ellen vívott harc tevékeny részvevőivel kapcsolatban, de nem azért, hogy határozottan és félreérthetetlenül elhatárolja magát egy náci ügyvéd képtelen kiagyalásaitól és rágalmaitól, hanem — akár hisszük, > Franciaország; az NDIi-ral is keresi az érintkezést? A nyugat-berlini Telegraf keddi számának első oldalán szenzációs tálalásban közli Bonnból származó értesülését arról, hogy Georges Picot, aki az első kapcsolatokat megteremtette Párizs és Peking között, most újabb titkos feladatokat kapott. A Telegraf szerint Picot az NDK fővárosát is felkeresi és megpróbál valamilyen kapcsolatokat teremteni Párizs és a demokratikus Berlin között „anélkül, hogy ezek a kapcsolatok Párizs és Bonn barátsági szerződését érintenék és zavarnák”. akár nem — azért, mert a bírósági eljárás „beláthatatlan nehézségekbe” ütközne. Más szóval — hangsúlyozza nyomatékosan a jugoszláv sajtó vezető lapja — ez azt jelenti, hogy készek lettek volna az említett bírósági eljárásra, ha nem állna fenn a „beláthatatlan nehézségek” kockázata és az a félelem, hogy széles körű elítélésre és megbélyegzésre találnak. A Borba teljes mértékben minősíthetetlennek tartja azt a ténykedést, amelynek keretében előbb a náci Schöttler nyilvánosságra hozza a közismert fasiszta fegyvertárból előszedett rágalmait és provokációit, azután az e rágalmak és provokációk alapján elkezdett bírósági eljárás megszüntetését Bonn úgy találja, mint valamiféle „engedmény” jelét annak, hogy az NSZK hajlandó a Jugoszláviával való együttműködésre! Nyilvánvaló — húzza alá a Borba —, hogy ilyen alapokon nem lehet fejleszteni az együtt, működést és az egymás közötti megértést, amelynek érdekében az NSZK felelős személyiségei oly gyakran szállnak síkra szavakban. A tekintélyes jugoszláv lap megállapítja: ha a Német Szövetségi Köztársaságban úgy vélik, hogy az együttműködés és a megértés javítását Jugoszláviával és népével a jugoszláv vezetők úgynevezett elítélésének felfüggesztésére lehet építeni, nem pedig a náci provokációk radikális megbélyegzésére és a jugoszláv- ellenes tevékenység erőteljes és tartós megszüntetésére, akkor természetszerűleg javulásról szó sem lehet. A jugoszláv —nyugatnémet megértés és együttműködés javítását — szögezi le a Borba — ott kell keresni, ahol meg is lehet találni: azaz, túl kell lépni a múlt súlyos tapasztalatain és határozottan lehetetlenné kell tenni, hogy a nácizmus újból kísértsen. (MTI) Figyelem! Figyelem! Az állattenyésztésben biztonságot nyújtanak a több éves szerződéses akciók. /ljíz-taqfík, egyéni termelők a meglévő kocáikra 3 évre, a meglévő teheneikre 3 és fél évre köthetnek A kocák szaporulatait az Állatforgalmi Vállalat minden évben szerződéses áron átveszi, a tehenek szaporulataira minden évben a termelő választása szerint, nevelési,, vagy hizlalási szerződést köt. A kocák és tehenek szaporulataira kamatmentes előleget és takarmány-juttatást biztosít az AllatforgaJmi Vállalat. Bővebb felvilágosítást a helyi felvásárlóink nyújtanak. SZOLNOK—HEVES MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT A genfi értekezlet ülése GENF (MTI): lást foglalt az atomfegyverek Butler angol külügyminisz- elterjedésének magakadályo- ter elnökletével kedden dél- zása mellett, de ugyanakkor előtt ismét összeült a genfi le- védelmezte a „sokoldalú szerelési értekezlet. Az érte- NATO-atomhadefő” létreho- kezlet napirendjén az általá- zásának tervét. A külügymi- nos és teljes leszerelés kérdé- niszter követelte, hozzanak se áll. létre „nemzetközi békefennButler a tanácskozás meg- tartó alakulatot”, mert ez „a kezdése előtt megbeszéléseket béke biztosítását” szolgálná, folytatott több küldöttség ve- v. Carapkin, a Szovjetunió zetőivel, köztük Carápkinnal képviselője fenntartotta magá- is. nak azt a jogot, hogy később A keddi ülés első felszólaló- térjen ki Butler kijelentéseire, ja is az angol külügyminiszter Carapkin azonban rámutatott, volt. Butler beszédében vég- hogy már most meg lehet ál- eredményben elutasította az lapítani, hogy az úgynevezett általános és teljes leszerelés- „nemzetközi rendőri erők” ről eltőerjesztett új szovjet megteremtése igen veszélyes javaslatokat, azt hangoztatva, lépés lenne. Carapkin utalt hogy azok „irreálisak” és arra is, hogy a „sokoldalú „csupán propaganda célokat” NATO-atomhaderő felállítása” szolgálnak, A külügyminiszter hozzájárulna a nukleáris fegy- ugyanakkor lelkesen dicsérte verek további elterjedéséhez, az amerikai leszerelési javas- A genfi leszerelési érfekez- latokat. let keddi ülésén ezután HaszA Butler által indítványo- szán egyiptomi és Foster ame- zott program néhány vonatko- rikai küldött szólalt fel. A zásban megegyezik az ameri- következő ülést csütörtökre, kai javaslattal. Butler is ál- február 27-re tűzték ki. Péter János fogadta a Ghánái Köztársaság úi nagykövetét Péter János külügyminiszter rendkívüli és meghatalmazott kedden fogadta Henry Botch- nagykövetét megbízólevelé- way Kofi MarraJi-t, a Ghánái nek a közeljövőben történő Köztársaság új budapesti átadásával kapcsolatban. BONN ÉS A NYUGAT-BERLINI HÚSVÉTI LÁTOGATÁS W. BRANDT; Na, ez fuccsra ment, hiába, nagy volt a nyomás! (Gerd Sándor rajza) Beipoiiiikai fordulat Ausztriában Tegnap vegre hivatalossá vált, amit mindenki tudott: az Osztrák Néppárt leváltotta miniszterelnökét, Gorbachot és az osztrák kormány élére a párt jobboldalának (úgynevezett „reformszárnyának’') vezetőjét, dr. Josef Klausot állította. Ezzel régóta húzódó belső harc, az Osztrák Néppárt régóta érlelődő és fekélyesedő belső válsága robbant ki. E válság első szakaszát hónapokig tartó titkolódzás és kulisszák mögötti harcok jellemezték. Igazán nyílttá akkor vált a helyzet, amikor néhány nappal ezelőtt Gorbach az osztrák televízió felvevőgépei előtt bejelentette lemondási szándékát. Ezután már csak néhány napos utócsatározás következett, amely a tegnapi hivatalos miniszterelnök- cserében öltött testet. Az osztrák semlegesség hívei nem minden aggodalom nélkül szemlélik a Néppárt fokozatos távolodását attól a politikától, amelyet Raab, a közelmúltban elhúnyt kancellár neve fémjelzett. Aligha véletlen, hogy Figl volt kancellár, Raab személyes barátja és híve felemelte figyelmeztető szavát: „Nem a miniszteri székekről, hanem az állam létéről” van szó. A Gorbach—Figl-szárny, a néppárt józanul mérlegelő politikát követő mérsckeltjci már hónapok óta egyre fokozódó nyomás alatt állanak. Az első konfliktusok már a néppárt múlt év szeptemberében tartott klagenfurti kongresszusán kirobbantak. A szélsőjobboldal akkor kezdett tömörülni Klaus volt pénzügyminiszter körül, aki közismerten jó kapcsolatokat tartott fenn az európai monarchists mozgalmakkal és személyileg Habsburg Ottóval. Emellett számottevő összeköttetései voltak a nyugatnémet kereszténydemokrata pártban, s Bonn vezető politikai és gazdasági köreiben. A Klaus-szárny — mint a klagenfurti kongresszus bebizonyította — negatív értelemben „reformista”. Meg akarja gyengíteni ugyanis az osztrák semlegességl politika, valamint a bel- és gazdaságpolitika pozitív elemeit. Hangsúlyozottan támogatja Ausztria társulását a Közös Piachoz, a belpolitikában pedig követeli a nagytőke pozícióinak kiszélesítését, s mindenekelőtt az Ausztriában igen erős szektort jelentő államosított ipar visszaadását magánkézbe. Klagenfurt már előre vetette a későbbi események árnyékát. Kemény harcok után ugyanis Gorbachot a párt elnöki tisztségéből kibuktatták. Helyébe Klaus került, a főtitkári széket pedig Klaus politikai barátja, Withalm szerezte meg. A párt vezető pozícióiból kiindulva, indult meg azután a mostani roham, amely Ausztria vezető pártjának jobbra tolódását állami, kormánysíkra is átvitte. A másik koalíciós párt, a szocialisták álláspontja e pillanatban ingadozó és határozatlan. Pittermann al- kancellár legutóbbi rádióbeszéde szerint a fordulat „egy időre megszakítja” a két koalíciós párt együttműködését. Arról azonban nem beszélt részletesen az alkancellár, hogy ez a „megszakadás” milyen formákat ölt. Vannak olyan áramlatok is, amelyek „be nem avatkozó álláspontra” akarják rávenni az osztrák szocialistákat a néppárti fordulattal kapcsolatban. A jelek szerint, úgy látszik, hogy a válság előbb-utóbb magában a szocialista pártban Is kiélezi a helyzetet. Sokan bírálják ugyanis a szociáldemokrata pártvezetés taktikáját. Ez ugyanis nem támogatta a néppárt mérsékelt szárnyát a „reformistákkal” folytatott harcban, hanem politikai flörtöt kezdett a szélsőjobboldali szabadelvű párttal. Egyes szociáldemokrata körök ugyanis azt remélték, hogy a néppárti válságot felhasználhatják a hagyományos kétpárt—4 koalíció fel- robbantására és olyan „kis koalíció” alakítására a szabadelvűekkel, amelyben a szociáldemokratáké lett volna a vezető szerep. Ez a taktika az eredmények fényében hibásnak bizonyult, s voltaképpen hozzájárult ahhoz, hogy a néppártban a jobboldal erői a mérsékeltek fölé kerekedhettek. A fordulat megtörtént — s az elkövetkező néhány hónap során derül majd ki, hogy milyen hatást gyakorol Ausztria belpolitikájára s külső kapcsolataira. — I. E. — fi.MSMOV: Utmmm \ £LBkN Fordította: Szathmári Gábor XXXIV. Likov a helyére tette a kagylót, de látszott rajta: csak gépiesek a mozdulatai, a gondolata másutt jár. — Ejh... — tört fel belőle a sóhajtás. Nehéz napok voltak ezek. Már kétszer ráteJefonáltak a felettesei: igyekezni kell az ostburgi akcióval, mert újabb és újabb hírek érkeznek arról, hogy nem csupán a szovjet felderítők érdeklődnék a fasiszta archívumok iránt. Likov megértette, hogy az idő vesztegetése igén súlyos áldozatokkal járhat? De ő mit tehet most? Egyes egyedül csak várhat. Várhat és Kerimovban reménykedhet. Ismét megszólalt a telefon. Ezúttal Csisztov ezredes érdeklődött Kerimov felől. Aztán megint a várakozás hosszú, gyötrő órái következtek. A tábornok — fel-alá járva a szobájában — újra és újra átgondolta, mi minden is történhetett Ostburgban. Majd akaratának megfeszítésével nyugalmat parancsolt magára, leült az asztalhoz, s azokkal az aktákkal foglalkozott, amelyeket az adjutáns már jó régen behozott. Este hat órakor felállt az asztal mellől, páncélszekrénybe rakta az iratokat, s elhatározta: átmegy a rádiósokhoz. Jól tudta ő, hogy Kerimov falkutatásáért nélküle is megtesznek ott mindent, amit csak lehet. De mégis... Léptek hallatszottak az előszobában. „Ez Rióin lesz” — gondolta a tábornok. Kinyilt az ajtó, s valóban Ribin lépett a szobába. Egy papírlapot lobogtatott nagy boldogan a kezében. Sugárzó arccal újságolta: Kerimov pontosan a korábban szokott időben jelentkezett az éterben. Amiatt szünetelt az adása, mert elromlott a leadó egyik alkatrésze, s igen nehezen tudta pótolni. Aszker beszámolt a közleményében az Abwehrstelle konspirativ lakásán végrehajtott akcióról, s jelentette, mi volt az igazi szerepe Max Wiesbach- nak az egész rejtekhely-ügyben. Bebizonyosodott: Ostburgban nincs rejtekhely. Wiesbach vallomását megerősítette Bohlm is. Wiesbach leleplezése után beigazolódott, hogy Georg Homann becsületes ember, kommunista lelkiismerete szerint cselekedett, amikor az igaznak vélt fontos hírrel étszökött a szovjet hadsereghez. Kerimov kért, hogy ezt vegyék tekintetbe Homann további sorsának eldöntésekor. Ismét megszólalt az állambiztonsági hivatal vezetőjéhez kapcsolt közvetlen telefon. Likov a kagylóért nyúlt. — ö már tudja, telefonáltam neki — mondta sietve Ribin. Likov bólintott, s felvette a kagylót — Jöjjön be hozzám! — kérte Likovot a vezető. Likov tábornok egy fél óra múlva ment vissza a szobájába. Ribinnel együtt az ablak melletti kis dohányzóasztalhoz ültek le. Likov egy papírlapot terített ki maga előtt. Akkurátusán kisimogatta az asztal lapjától elálló részeit. A különleges szolgálat által előkészített operatív közleményt tartalmazta az irat. Ez állt benne: Berlinben látták Freed Theddert, az egyik nyugati titkos ügynökség vezetőjének megbízottját. Theddert titokban fogadta Erwin Lausen tábornok, az Abwehr I. számú igazgatóságának vezetőjét. A kém ezután eltűnt. Thedder ma megjelent Otsburgban, ahol — szintén titokban — találkozott Heinz Upitz Gruppenführerrel. A találkozó célját nem sikerült megtudni. — Csak nem az archívumok? — kérdezte Ribin. — Alighanem — bólintott Likov. — Nagyon valószínűi hogy abban az ügyben jár. Amint már említettük, a Szovjetunió állambiztonsági szervei meglehetősen sok híradást kaptak arról, hogy az egyik nyugati hírszerző iroda igen érdeklődik a német titkos szolgálat archívumai iránt, s különösen a keleti ügyekkel foglalkozó iratokat szeretné megkaparintani. Adatokkal rendelkeztek a szovjet állambiztonsági szervek, hogy milyen kitartó kísérleteket folytatott ez a kémiroda az RSHA embereivel való kapcsolat megteremtéséért, pontosan számon tartották a két kémszervezet képviselőinek azokat a találkozóit, amelyekre semleges országokban került sor. Most tehát, amikor a szovjet felderítő tevékenység egyik területén sikert értek el — hatalmas erőfeszítés árán kiderítették, mi az igazság az Elba- parti rejtekhely körül, s hozzá lehetne kezdem az archív- anyagok megszerzésének előkészítéséhez. — Kerimov őrnagy és a Karlslusteban dolgozó többi szovjet felderítő előtt egy új akadály torlaszolja el a gyors akció útját. Különösen az adott aggada- lomra okot, hogy Thedder olyan kockázatos lépésre szánta el magát, mint ami a Németországba való utazással járt. Ebből nyilvánvalóan látszik: elhatározták a gazdái, hogy megkaparintják a titkos iratokat, bármibe is kerül, s ennek érdekében igyekeznek
