Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

1964. február 26., szerda NÉPÚJSÁG s Befejeződött a az ifjúsági szervezetekben Kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Csuhaj Ferencnek, a megyei tanács elnökének megnyitója után a vb első na­pirendként a mezőgazdasági termékek felvásárlásának kér­dését tárgyalta. A napirend előadója Takács Sándor, a megyei tanács felvásárlási osztályának vezetője volt A beszámoló szerint a me­gye a mezőgazdasági termékek felvásárlását összességében te­kintve tavaly 98,2 százaléikra teljesítette. Zöldségből, cukor­répából, sertésből, baromfiból és tejből tervtúlteljesítés mu­tatkozik. míg kenyérgabonából 2876 vagon a kiesés. A megye múlt évi felvásárlási eredmé­nye 1957-hez viszonyítva 38 százalékkal nagyobb, 1962-höz képest pedig 20 százalékos emelkedést mutat. A háztáji gazdaságok a növényi termé­kekből 1963-ban ugyanannyit értékesítettek az állami keres­kedelemben, mint egy évvel korábban, élőállat és állati termékekből pedig 5 százalék­kal kevesebbet. A beszámoló és a hozzászó­lók részletesen foglalkoztak az 1964. év felvásárlási feladatai­val. A feladatok általában na­gyobbak a múlt évinél, ezért a tavalyi hibákból okulva min­dent el kell követni a felvá­sárlási tervek teljesítéséért — hangoztatták többen. Csuhaj Ferenc, a megyei ta­nács elnöke vitaösszefoglaló­jában az alábbi főbb tenniva­lókra tért ki: 1. El kell érni, hogy a me­gye teljesíteni tudja minden cikkféleségben 1964. évi felvá­sárlási tervét 2. Már mOst gondolni kell arra, hogy megalapozzuk; az 1965. év felvásárlási feltételeit, különös tekintettel a sertés- és szarvasmarha-felvásárlásra, 3. Továbbra is napirenden kell tartani az abraktakar- mány-termelés növelését, kü­lönös tekintettel a kukorica­hozamok emelésére. Az idén minden feltétel adva van ah­hoz (műtrágya, vegyszer, jó talajmunka, vetőmag, stb.), hogy a kukoricaterméshoza­mát jelentősen növelhessék a szövetkezetek. 4. Fő kérdésként kell kezel­ni a sertés- és baromfitenyész­tést, mert ezen a két ponton lehet gyorsan és jelentősen növelni a hústermelést. 5. Fokozottabban be kell kapcsolni a háztáji gazdaságo­kat a hústermelésbe, annál is inkább, mivel az abraktakar­mányok jelentős része a ház­táji gazdaságok tulajdonában van. A háztájiból származó termékek nagyobb mennyisé­gű felvásárlásáért sokat tehet nőnek a tömegszervezetek, mindenekelőtt a nőtanács és a Hazafias Népfront is. Az elnöki összefoglaló után a végrehajtó bizottság meg­felelő határozatokat hozott, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Villanás a jövőből Kérdőjel az utolsó szó előtt Négy év alatt Gyöngyösön: erőmű, külszíni bánya, élelmiszeripari kombinát, 3800 lakás = hatmilliárdos beruházás Még csak tanulmányterv, a végső szót a Gazdasági Bizott­ság mondja kj, de már most olyan szédületes fejlődés vona­lai bontakoznak ki Gyöngyös jövőjéről, hogy érdemes a leg­főbb vonásokat felvillantani. Higgadtan és óvatosan kell fo­gadnunk ezeket a terveket, hi­szen a mondatok végén még mindig kérdőjelek vannak. Ezek a kérdőjelek azonban csak a módosítás lehetőségét jelzik, a lényeget viszont nem érintik. De szükséges mindezt a közvélemény tudomására hoz­ni. Négy év, hatmilliárd A program szerint a két leg­nagyobb beruházás, a külszíni bánya és az erőmű összesen 3100 munkást foglalkoztatna. Az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyára végső soron 5 000 fő­re növelné dolgozóinak a szá­mát. A vágóhíd megkétszerez­né dolgozóinak jelenlegi lét­számát, az ércbánya mintegy másfélszáz újabb munkaerőt alkalmazna, s ha ehhez hozzá­számítjuk még a további üze­meket is, végső soron 4600 férfi munkáserő betelepítése válik szükségessé. A fejlődés elhatá­rozott üteme azt is megkövete­li, hogy ezt a munkaerő-igényt 1968-ig kell bizosítani Gyön­gyösön, Az egyik oldal tehát a mun­kaerő kérdése. És a másik? Maga a beruhá­zási program. Az Egyesült Izzó fejlesztésé­re megszabott több mint négy­százmilliós összeg a kisebbik tételekhez tartozik, ha a kül­színi bánya közel kétmilliárdos és az erőmű közel ötmilliárdos beruházását is melléje állítjuk. De a sort tovább folytathatjuk: az ércbánya 400 milliót kap, a vágóhíd közel negyvenmilliót, az AKÖV-telep „csak” hétmil­liós tétel, a hűtöház 30 milliója Után még következik a ke­nyérgyár bővítése, ezenkívül szerepel a tervben az élelmi- szeripari kombinát megépítése, amely napi hét és fél vagon kapacitású malomból, napi 12 vagon kapacitású takarmány­keverőből és egy ezer vagon gabona tárolására alkalmas si­lóból állna. A felsorolt ipari létesítmé­nyek még mindig csak a főbb tételeket adják. És mindezt — hangsúlyozzuk — négy év alatt. 3800 lakás Az ipari fejlesztési program­nak egyenes következménye a lakás kérdés megoldása. Miután Gyöngyös és környéke a szük­séges munkaerő-létszámot nem tudja önmagában biztosítani, több mint négy és félezer férfi munkást kell máshonnan hoz­ni. Velük együtt természetesen a női munkaerők száma is nö­vekszik, de ez olyan mérték­ben, hogy mintegy négyszáz felesleg származik majd ebből. Az elhelyezésükről való gon­doskodás, más kérdés. A betelepített munkásoknak lakás kell. Ha az állandó jel­legű munkásszállókon elhe­lyezhető 1200 fő mellé még az ideiglenesen elhelyezett 2000 főt Is hozzávesszük, a város lakóinak létszáma 1968-ra el­éri a 44 000-et, ami éppen ti­zenegyezerrel több a jelenlegi­nél. A tervezett lakólétszám viszont szükségessé teszi, hogy a következő négy évben 3800 la­kás épüljön meg Gyöngyösön. Tegyük mindjárt hozzá: a vá­ros ezzel végső fejlődésének határát is elérné, mert a kül­színi bánya és az erőmű üze­melésének ideje alatt további ipari fejlesztés egyáltalán nem lenne Itt célszerű. De ugyanakkor: huszonöt év múl­va gondoskodni kellene a la­kosság foglalkoztatásáról, azaz akkor már szükség lenne újabb ipari telepítésre. meglevő, de elavult városré­szek lebontásával és újra való beépítésével lehet megoldani, E mellett szól az a körülmény is, hogy akkor tetemes köz- művesítési gondoktól szaba­dulhatnánk meg. A lakás azonban önmagá­ban még nem minden. És a közintézmények? Óvoda, böl­csőde, iskola, kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat, műve­lődési és sportlétesítmények... de ne is folytassuk a sort. Minderre arányosan szükség van. Különben a város egyen­lő lesz a mesebeli félkarú óri­ással, amely nem képes önma­gáról gondoskodni. Ha tehát a tervekről beszé­lünk, nem feledkezhetünk meg a gondokról sem! A nagy­szerű tervek — fokozott mér­tékű gondokat is vonnak ma­guk után. Olyan ellentét ez* amivel komolyan kell számol­nunk. A mezőgazdaság és a Mátra Büszke szám a hatmilliárd: mindez az erőműre és a kül­színi bányára. De ez a nép- gazdaságilag jelentős és fontos két ipari létesítmény összefügg néhány más vonatkozású nép- gazdasági érdekkel is. Közvet­lenül, területben is érinti a Mátra aljának nagyhírű mező- gazdaságát, főként egyre job­ban fejlődő szőlőkultúráját. Például a meddőhányó mos­tani tervezett helyén 540 hold erejének teljében levő szőlő virul. Ha csak egy kilométer­rel árrébb, a kopár Tatár-me­zőre vinnék át a meddőhá­nyót, ezt a jelentős szőlőterü­letet meg lehetne menteni. Kérdés, hogy a szállítási tá­volság megnövekedésével elő­álló kiadási többlet megéri-e a szőlők megóvását? A kérdést el kell dönteni. A másik: ha az erőművet a vécsi elágazásnál telepítenék, az így nyert nagyobb távolság következtében a kétszáz méte­lat vont. — De ezt csak egy siettetni az eseményekei Likov magához kérette Csisz- tov ezredesi Hármasban ültek le, hogy kidolgozzák a további teendők tervét. Igyekezni kel­let, az idő sürgetett. TIZENKILENCEDIK FEJEZET X. Késő este van. Ostburg elsö­tétített utcáin szinte egyetlen járókelőt sem látni. A házak némán, komoran állnak egy­más mellett. Egy fénysugár sem szűrődik ki az ablakaikon. Egyik-másik ház — mint a vi­lágtalan — üres szétlőtt, ki- efbtt, sötéten ásítozó ablaksze- mekikel mered a környékre, A bombázók keze nyoma ... Csak a járőrök lépteinek za­ja töri meg a csendet, s az ut­cákon időnkint végignyargaló fütyülő süvöltés: szél tépi az épületromokból kiálló tégla- és betonkötegekét, amelyek időn­kint hangos csattanással válnak le és hullanak alá á meghajlott, rozsdás vasvázakról. A város felett, a felhőfoszlá­nyok között bujkáló hold csak fokozza a félelem, a ridegség és a pusztulás benyomását... Aszker néhányszor már pró­bálkozott, hogy találkozzon Schuberttel, de sehogy sem si­került A helyzet nagyon bo­nyolult volt. A front egészen Németország határáig ért, s a városban — mint a sebzett vad — megsokszorozott dühvei, és vandalizmussal szaglásztak a Gestapo és az SD kopói. Schubertnek el kellett hagynia eddigi lakását, mert egyre több gyanús alak mászkált és ólál­kodott a környéken. Arra az időre, amíg új, biztos fedelet kerített neki, átköltözött a va­súti híd melletti házba. És Stalacker — kihasználva fez alkalmas pillanatot — ma végre azt súgta Aszkemak, hogy este várja Scubert. Egyedül voltak a szobában. Schubert beszámolt Aszkemek a város legújabb eseményei­ről. Az illegális antifasiszták segítségével sikerült megszök­nie az Ostburg melletti láger­ből a szovjet és lengyel fog­lyok nagyobb csoportjának. A kiszabadult foglyok kisebb csoportokban keleti irányban indultak el, Lengyelország fe­lé, a partizánokhoz. — Most pedig megmutatom még ezt is. — Schubert négy­rétre hajtogatott papírlapot te­rített szét maga előtt. — Asz­ker vigyázva húzta közelebb magához a papírt. A fejléc alatt több rövid cikk volt, amelyek a front és az ország szépítés nélküli, valódi helyze­tét tárták fel. Aszker Schubertre emelte örömtől csillogó szemét. — Hol nyomták? — Megmondom, de nem fogja elhinni. — Nos? — A fasiszta „Ostburger Zeitung” nyomdájában. Aszker maga elé képzelte, mennyi hősiesség, ravaszság, szakmai ügyesség kellett hoz­zá, hogy az ellenség orra előtt kiszedjenek, betördeljenek és kinyomtassanak több száz pél­dány illegális antifasiszta la­pot. Meghatottan nyújtott ke­zet Schubertnek, hogy gratu­láljon a nagyszerű teljesítmé­nyért. — Most akkor beszéljen, magán a sor — mondta Schu­bert. — Ügy informáltak, hogy valami fontosat akar közölni. — Karlslusteba kell utaz­nom, — Mikor? — Minél hamarább. Moszk­va jelezte: Karlslusteba készül az egyik hírhedt kémélhárító- főnök. Siefert tábornok, Upitz Gruppenführer főnöke. Ügy tudom, hogy Seifert és Upitz találkozni készül ott. Ez a ta­lálkozó sok mindent eldön.t>- het. — A rejtekhelyre gondol? — Igen. — Azt hiszem, igaza van. Mégis, mikor szeretne átmen­ni Karlslusteba? — Körülbelül két nap múl­va. — Vonattal? — Igen. Most, hogy sikerült itt legalizálni magamat, ez már nem olyan veszélyes. Mindent elkészítettem: igazolványókat, meg ami még szükséges. — Aszker kis szünetet tartott, s közelebb hajolt Schubertíhez. — Meg lehetne azt csinálni, hogy Krebs, a raktáros jelent­se az Abwehmek: a hegesztő- készülékek felől érdeklődtem nála? Schubert kissé meglepetten kérdő tekintettel nézett Asz- kerre. — Megmagyarázom. — Asz­ker az ormyergét dörzsölget- te, mint általában, amikor gondolkodni szokott. — Tud­ja, nagyon hasznos lenne, ha a kémelhárító... — Mindent értek — vágott közbe Schubert. — Az szüksé­ges, hogy ők elhiggyék: ma­guk bevették a cselt, és most Ostburgban keresik a rejtek­helyét. — Igen. Ez elvonhatja a figyelmüket Karslueteról, s megkönnyítheti a mi munkán­kat. — Egyszóval az ő saját fegyverüket akarja alkalmaz­ni? — Miért ne? — Aszker vál­esetben lehet megtenni: Ha Krebsben abszolút megbízha­tunk ... — Efelől nyugodt lehet — felelte Schubert. — Figyeljük minden lépését. És aztán: vé­gül mégsem ■telefonált a ma­ga ügyében az Abwehrhez. Ez pedig komoly próbatétel volt néki, nem igaz? — Így van. — Elvileg tehát eldöntöttük. De én még beszélek Stalecker- rel. A beszélgetés további részé­ben Aszker közölte Schubert­tel, hogy megjelent Berlinben és Ostburgban Freed Thedder, s találkozott Lausennel, az Abwehr tábornokával és Upitz Gruppenführerrel. — Most is itt van Ostburg­ban ez a Thedder? — érdek­lődött Schubert. — Csak volt. Ha jól tudom, ma utazott el. Vagy ha még nem, akkor ma utazik. Upite- zal együtt. — Aszker felállt. — Na, de nékem is ideje el­mennem. Schubert is felállt, s vállon fogta Aszkert. — Annyi mindent szerettem volna mondani magának — szólt Schubert és elhallgatott. — De van az úgy... nem ta­lál szavakat az ember, igaz? Aszker bólintott. — őszintén megmondom: boldog lennék, ha ilyen nagy­szerű fiam lenne, mint maga. — És Schubert megölelte, megcsókolta Aszkert. (Folytatjuk.) Két megoldás önkéntelenül felmerül a kérdés: lehetséges-e egyáltalán ilyen arányú fejlesztésről reá­lisan beszélni — ilyen rövid idő alatt? Biztosítottak-e éh­hez a feltételék? Kétségtelen: nemcsak az anyagi erőforrások nagyfokú koncentrálását tételezi fel a tervezet, hanem a szubjektív tényezők erő télj es összefogását is. Gondoljuk meg: csupán a szükséges tervrajzok elkészíté- | séhez mennyi idő kell? Győz­zük ezt? De csak két megoldás között választhatunk: vagy a feszített ütemű, rövid határidős fej- j lesztést tűzzük ki célul, vagy Számolunk a szükségletek és az igények közötti nagy lemara­dással, és vállaljuk ennek minden ódiumát. A külszíni bánya kialakítása ugyan nem igényel nagyfokú építkezést, annál inkább az erőmű, s bár az egyéb ipari létesítmények, illetve bővítések is építőipari kapacitást tételeznek fel, a legsúlyosabb terhet mégis a lakásépítési program jelente­né. A lakás... A város kiterje­dését nem tanácsos fokozni nagyobb mértékben. A déli városrészben a lehetőségek korlátozottak. Ha elfogadjuk Visonta lakosságának a vá­rosba való betelepítését, ami a külszíni bánya miatt elke­rülhetetlen, a lakásépítési terv végrehajtását főként a már rés kémény által pernyével beterített terület nemcsak gazdaságilag értéktelenebb földet veszélyeztetne, hanem a Mátra üdülői adottságait sem fenyegetné, kevésbé árthatna a félvezető-gyártásnak, és — nem is utolsó szempont — a mátrai gyógyintézményeknek sem. Ha a külszíni bányászásra alkalmas szénmezőnek a ten­gelyében épül meg az erőmű, a szállítási költségeket ez nem befolyásolhatja. A kezdeti el­képzelés szerint is a vécsi el­ágazás környéke volt kijelölve az erőmű helyéül. Egy kétségtelen: ennek a csakugyan nagyarányú fejlesz­tési programnak a kidolgozása nemcsak gazdaságossági szá­mításokat igényel, hanem az alternatívák megjelölését is, és végül: a különböző tárca-ér­dekek összehangolását az egye­dül fontos alap, a népgazda­sági érdek biztosítására. A program más, szerteágazó, de lényeges területéről most nem esett szó. Például az út­építésről, a vasúthálózat fej­lesztéséről, a vízszükséglet biz­tosításáról és így tovább. Ezek is mind szervesen kapcsolód­nak a programhoz. De az el­mondottak is kellőképpen ér­zékeltetni tudták, hogy Gyön­gyös előtt milyen fejlődés áll a következő években. Jó ezt tudni, és erre felké­szülni. G. Molnár Ferenc Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden: a mezőgazdasági termékek felvásárlásának tapasztalatai, a jövő feladatai családtagként tevékenykedik a közösben. Tehát a valóban me­zőgazdaságban dolgozó fiatalok száma még az 50 százalékát sem éri el a tsz KlSZ-szerveze- tekének. S ha ehhez hozzávesz- szük, hogy az egri, hevesi já­rásban, valamint Egerben az elmúlt évhez képest még csök­kent is a termelőszövetkezetek­ben dolgozó KISZ-tagok száma, úgy ezek a számok nem marad­hatnak figyelmen kívül, s min­den bizonnyal arra törekednek majd az ifjúsági szervezetek, hogy minél több olyan fiatal legyen tagja a tsz KISZ-s>zerve- zeteknek, aki valóban a közös gazdaságban dolgozik. K. E. — Minden harmadik fiatal KlSZ-tag — Ezernél több „félanalfabéta” — Három és fél ezer „érett” kiszlsta Munkásfiatalok a tsz-ifjúsági szervezetben ség, hogy a munkásfiatalok részvétele jelentősen megnöve­kedett az ifjúsági szervezetek­ben olyannyira, hogy a terme­lőszövetkezeti KlSZ-szerveze- tek 26.7 százalékát is munkás­fiatalok teszik ki. Komoly fi­gyelmeztetést ad az a szám is, amely ezerint a termelőszövet­kezeti KISZ-szervezetek tagsá­gának csak mindössze 11.5 szá­zaléka dolgozik a közös gazda­ságban, alig 30 százaléka pedig Hatalmas munkát végeztek megyénk ifjúsági szervezetei­ben az utóbbi hónapok során, hogy összeírják a KlSZ-tagsá- got, s emellett tájékozódjanak arról, hogy a fiatalok milyen­nek képzelik az ifjúsági szer­vezetben végzett munkát. Az összeírás során igen ta­nulságos következtetésre jut­hattak az ifjúsági szervezetek vezetői, hiszen a statisztika számai jó néhány érdekes, megszívlelendő jelenségre hív­ták fel a figyelmet Örömmel tapasztalhatták, hogy az ifjú­sági szervezetekben mind több fiatal tevékenykedik, s a me­gye kiszistáinak száma 23 580- ra növekedett, ez azt jelenti, hogy minden harmadik fiatal tagja az ifjúsági szervezetnek. Különösen örvendetesen sza­porodott a kisiszták száma a gyöngyösi, hatvani járásban, s Egerben, ahol kétezerrel több tagot számlálhattak, mint az előző évben. Az egri és péter- vásári járásban azonban — ha nem is nagy mértékben —, de csökkent a szervezett fiatalok száma. A megye KlSZ-szerve- zeteiből csak mindössze 91 fia­tal lépett ki, viszont ötezernél többen jelentkeztek felvételre. Hasonlóan örvendetes jelen­ség, hogy „fiatalodik” az egyébként is fiatalokból álló szervezet, különösen a 14-től 16 éves korosztály érdeklődik az ifjúsági szervezet iránt, míg a 26 éven felüliek száma még a 6 százalékot sem éri el. ★ A fiatalok iskolai végzettsé­gét vizsgálva kiderült, hogy csökken ugyan a nyolc általá­nost el nem végzettek száma, de még mindig ezernél többen ..tartoznak” az általános isko­lák elvégzésével, örvendetes viszont, hogy érettségivel, vagy ennél magasabb képzettséggel rendelkező kiszisták száma meghaladja a három és félez­ret Megszívlelendő jelenségre hívja fel a figyelmet a tagösz- Bzeírás, amikor kimutatta, hogy a párttagok száma csökkent az ifjúsági szervezetekben, s a fia­falok nem tartják „méltónak”, hogy párttag létükre a kászis- ták között végezzenek politikai munkát, holott nagy szükség lenne rájuk fiatal társaik neve­lésénél. Érdekes és bíztató jelen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents