Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

1964. február 22., szombat NEFUJ8AO 8 Műszaki konferencia és termelési tanácskozás az Eger-Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaságnál Tegnap délelőtt az Egri Vá­rosi Tanács tanácstermében műszaki konferenciát és ter­melési tanácskozást tartottak az Eger—Gyöngyösvidéki Álla­mi Pincegazdaság dolgozói. A tanácskozáson megjelent Ta­más, László, a megyei .párt­végrehajtóbizottság tagja, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője. Dancz Pál, a gazdaság igaz­gatója a szüreti munkák érté­keléséről és az idei év felada­tairól tartott beszámolót. — Most, hogy a szüreti ki­értékelések birtokában va­gyunk, lehetőségünk van bizo­nyos számadásra. arról, hogy mit végeztünk, hogyan váltak valóra elképzeléseink és meny­nyiben tettünk eleget a ránk szabott tervfeladatóknak — mondta, majd beszámolt arról, hogy az egri feldolgozó telepen a hagyományos gépek új, hori­zontál rendszerű présgépekkel Való kicserélése döntő folya­matot indított el a feldolgozó üzemek technológiai fejleszté­sében. Tovább növelték a sző­lőfeldolgozó telepele számát. A felvásárlási dolgozók megfelelő munkastílusa és állandó tett- rekészsége lehetővé tette, hogy a szüreti időszakban 147 071 hektoliter árut dolgozhattak fel, a szüreti felvásárlási terv­feladatokat pedig 113 százalék­ra teljesítették. A szüreti fel­dolgozás folyamán valamennyi pincészetnél biztosítani tudták a torlódásmentes átvételt, amely elsősorban annak kö­szönhető, hogy a termelőszö­vetkezetek megfelelően segí­tették az átvételt, mindemel­lett a feldolgozó és átvevő te­lepek, pincészetek munkáját a minőségi eredményekre való törekvés jellemezte. A szüret folyamán 109,4 százalékra tel­jesítették feldolgozási tervü­ket A pincegazdaság igazgató­ja ezután az évi feladatokról beszélt. Idei tervfeladataink megkö­vetelik, hogy fokozottabban kiaknázzuk a műszaki fejlesz­tés, a munka- és üzemszervezés meglevő lehetőségeit. Biztosíta­nunk kell 171 000 hektoliter áru felvásárlását és természe­tesen ennek az alapját képező évi szerződéskötési előirányza­tunkat is. Megnövekedett fel­adatok várnak ránk az értéke­sítés, a tervszerű és folyamatos borellátás biztosításában. Hor­dós áruból 64 650 hektolitert — 13,200 hektoliterré! többet, mondta Aszker. — Előbb én, vagy három perc múlva Otto, (utána pedig maga, Schubert elvtárs... Igaz is, van-e fegy­verük? Schubert bólintott, Stalecker pedig széttárta a karját. — Nem hordok, — mondta. — Túlságosan nagy kockázat lenne állandóan magamnál tar. tani. — Nálam csak egy pisztoly van, — felelte határozatlanul Aszker. — El kellene menni a pisz­tolyáért magának is. Otto. Tudja hová? — Tudom, — válaszolta Sta- lecker. — Csak az elóg messze van ide. Mi lenne, ha én men­nék ki elsőnek innen? — Jól van. — Aszker a vál­lára tette a kezét. — Induljon, Stalecker elvtárs. Otto kiment. Amikor a világos szobából a koromfekete utcára lépett, egy pillanatra úgy érezte, mintha Botét, mély verembe zárták Volna. Nem merte felemelni a lábát, csak a földön csúsztatta óvatosan, amíg a tornác lép­csőjéről a járdára nem ért, s még ott is a fal mellett tapo­gatva haladt előre. lépések hallatszottak. Egy ember ment utána. Stalecker szeme még mindig nem szokta meg a söté­tet. Az illető pedig, aki kö­vette, jól látott. Max Wies- bach volt az. Gondokba merül­ve ment, alig vetett ügyet a házból kijövő emberre. De né­hány lépés után úgy tűm ne­ki, hogy valahonnan 'smeri az előtte haladó férfit. S csakha­mar rá is jött: az illető nem más, mint Stalecker, a műsze­rész. Wiesbach tudta, hogy az Ab- toehr erősen gyanakszik Her­mint az előző évben — palac­kosból pedig 22 800 hektolitert, közel négymillió palacknak megfelelő mennyiséget kell forgalomba hoznunk. A meny- n.viségi emelkedések mellett fontos szerep jut a minőségi követelmények betartósála és fokozására. A beszámoló után számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Pozitívan értékelte a pince- gazdaság munkáját Tamás László elvtárs is. Többek között kijelentette, hogy a pártbizottság eredmé­nyesnek értékeli a gazdaság munkáját, hiszen az 1955—60 ig terjedő időszakkal szemben, az 1963-as évben 17 százalékkal több szőlőt vásároltak és dol­goztak fel, ennek ellenére szer­vezettebb volt a munka. A tanácskozás végén érté­kelték a vállalat vezetői, párt­ós' szakszervezeti bizottsága ál­tal szervezett szocialista ver­senymozgalmat. A pincegazda­ságok közötti versenyben a gyöngyösi 1. számú pincészetet jutalmazták oklevéllel, vala­mint ötezer forintos pénzjuta­lommal, másodiknak a vison- tai pincészetet, harmadik-ne­gyediknek pedig a halmajugrai és a gyöngyöstarjáni pincegaz­daság eredményeit ismerték el. Megjutalmazták a mellók- és segédüze-mág dolgozóit. 14 dolgozónak kiváló dolgozó ki­tüntetést, 34-nek pedig okleve­let nyújtottak ót. ezenfelül 80 ezer forint pénzjutalmat osz­tottak ki a pincegazdaság élen­járó dolgozói között. (P.E.) Nyilvánosságra hozták Lenin egy eddig nem közölt levelét A Pravda pénteken közölte V. I. Lenin: „Az észak-ameri­kai orosz kolóniának” küldött levelét, amelyet eddig nem hoztak nyilvánosságra. Lenin ebben az 1922. november 14-én keltezésű levelében azokhoz az Egyesült Államokban élő oro­szokhoz fordult, akik szolida­ritást tanúsítottak Szovjet- Oroszország irányában. Válaszol az illetékes Az egri vár helyreállításáról FEJTBÄCYÄZAS Az egri vár helyreállítási munkálatainak üteme eddig nem hitelkeretek biztosításán múlott. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség az ország terü­letén az egri váron kívül még számos nagy jelentőségű mű­emlék helyreállításán dolgozik, — így például Visegrád, Sáros­patak, Kisnána, Diósgyőr, Sü­meg stb., — várainak, az eger­vári várkastélynak, számos templomnak és lakóháznak helyreállítása szerepel az évi programban. A rendelkezé­sünkre álló személyi keretek sajnos nem teszik lehetővé, hogy egy-egy nagyobb feladat — pL az egri vár helyreállítá­sa — egy tervező, vagy régész munkája legyen, hanem ezen­kívül több más helyreállítással is kell foglalkozniuk egy idő­ben. Különösen szűk a kapaci­tás a régészeti kutatók tekin­tetében. E műemlékek szakszerű res­taurálása gondos régészeti és történeti előkészítést kíván, sokszor munka közben is ke­rülnék elő újabb leletek, me­lyek miatt a megtervezett helyreállítást menetközben mó­dosítani kell. Az egri várban e nehézségek ellenére is jelentős munkákat végeztünk. így elkészült a dé­li várszoros, és a Varkoch-kapu, a keleti várfal nagy része, • folyamatban vannak a Töm­bért Lange barátjára. Mit csi­nálhatott Stalecker késő éjjel, ilyen távol a saját lakásától? Nem messze, az utca másik oldalán, egy lerombolt ház alig kivehető sziluettje lát­szott. Wiesbach meggyorsította a lépéseit, átment a túloldalra, s elrejtőzött egy romikupac mögött. Kisvártatva Stalecker haladt át mellette. Hová me­het? S miféle ház lehet ez, amelyből kijöttek? Szinte válaszként ezekre a gondolatokra, az utca végén, pontosan annál a háznál, amelyben Stalecker volt, egy fénycsík vetődött a járdára, s egy pillanat múlva nyomban el is tűnt. Wiesbach megértette: ajtó nyűt. Valaki bement a házba, Vagy kijött onnan. Igen, kijött: Wiesbach egy mozgó alakot vett észre a járdán. A hegesztő visszament az utca másik oldalára, s alkalmas helyet keresett, ahonnan észre­vétlenül kilesheti, ki volt a másik éjszakai látogató abban a házban. Az egyik épület lép­csőházában bújt meg, amely előtt az elsötétített utcai vilá­gító lámpa kék fénye enyhén bevilágította a járda egy da­rabját. A léptek közeledtek. S ami­kor a férfi elhaladt előtte, Wiesbach alaposan elcsodál­kozott. Gube volt az! Gube, a sofőr! Tehát ő és Stalecker ugyanabban az épületben vol­tak. Lehetséges, hogy kapcso­latban vannak? Megálljunk csak! Hiszen Gube ott lakik, abban a házban. Az egyik nap látta, amint korán reggel a gyárba indult onnan. Különös, nagyon különös. Wiesbach már éppen indulni akart tovább a kapualjból, de aztán maradt. Üjabb lépések löcbástya és a Föidbástya helyreáll!táKi munkálatai. Most fejeződik be az úgynevezett gótikus épület múzeum céljára való helyreállítása. Mivel az elmúlt év során néhány nagy műemlék helyre- állítási munkálatai befejeződ­tek, ez évben lehetőség nyílik az így felszabadult régészeti és tervezői kapacitás átcsoporto­sítására, s ezzel egy időben az egri vár helyreállításának meg­gyorsításéra. Terveink szerint ebben az év­ben befejezzük a már elké­szült gótikus épülethez kapcso­lódó Föld- és Tömlöcbástya, valamint az északi falszoros helyreállítását, a gótikus épü­let körüli terület rendezését, és parkosítását. Ennek végez­tével az idegenforgalmat a várnak erre a felére lehet irá­nyítani. s ezzel egy időben megkezdhetjük a vár délkeleti részein a Szép-bástya, a Füles­bástya. a Gergely-bástya, és a Törökkert helyreállításéhoz szükséges fel tárásokat Hivatalunk tehát mindent megtesz, hogy az egri vár hely­reállításának folyamatosságát biztosítsa, s ez évben a mun­kák ütemét meggyorsítsa. Gólya József, Országos Műemléki Felügyelőség Helyet a minőségellenőrzésnek! — hogy jobb legyen a liszt Gyöngyösön, a Heves me­gyei Gabonajelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat műszaki osz­tályán, — akták, irathalmazok között, papirtasakokban, kis üvegekben a legkütÖJifélébb liszt- és terményminták, ta- karmánvtápok, minőségellen­őrző műszt^ek ... S mindez nagy zsúfoltságban az aszta­lok. szekrények tetején! Nem egy különös kiállítás­ról, — hanem kényszerű ..al­bérletről" van szó, s ebből következően a minöségellen- őrzések lehetetlenné tételé­ről! Megdöbbentő, egyenesén érthetetlen, hogy új helyre költözött a vállalat és két év alatt sem volt képes változ­tatni a helyzeten, s megfelelő helyiség, korszerű laborató­rium híján, ma is ibien mos­toha viszonyok között kény­telenek dolgozni meósaik! A jelenleg használatban le­vő, kényszerből helyet kapott néhány műszerrel csak a leg­szükségesebb minőségi vizs­gálatot lehet elvégezni, — egyébre nincs lehetőség, mi­vel a többi berendezésnek: egyszerűen nincs helye! szek­rénybe zárva, összezsúfolva a szűk folyosón, vagy távol in­nét, a város túlsó felén levő malomban hevernek haszná­latlanul hónapok, évek után.,. A „kényszerszabadságon” le­vő műszerek komoly értéket képviselnek, — de ilyen értel­mű kíméletének egyáltalán nincs értelme! Dolgozni kel­lene azokkal... Szót érdemelnek mindezek, mert korántsem helyes ez így, s hogy mennyire nem, — arra talán éppen a minőség­gel kapcsolatban oly gyakran érkező panaszok, és tizennégy ember lehetetlen munka- körülményei a bizonyítékok! Manapság, amikor annyi szó esik a minőségről, amikor mindenütt, mindenből a leg­jobbat, a legmegfelelőbbet kö­veteljük és várjuk e fontos iparágban, ennél a nagy me­gyei vállalatnál, ahol a liszt készül, s az állatok etetésé­hez szükséges takarmány­tápok megannyi különféle változata, vajon megenged, hető, hogy ilyen körülmények között történjék továbbra is a minőségellenőrzés? Nem, — semmi esetre sémi Helyiség, megfelelő laborom tórium kell sürgősen a válla* lati meó számára, — és az eh­hez szükséges segítségadás elől, az épület tulajdonosa, a kevésbé kihasznált irodákkal rendelkező állami pincegaz­daság sem zárkózhat el oly mereven. Az ügy, két év után, — iga­zán sürgető! A Heves megyei Gabona* felvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnak és az állami pince­gazdaságnak közös akarattal, — ha szükséges, tanácsi hatá* rozattal, Így vagy úgy. de mindenképpen megoldást kell találnia... (gy-gy) A nyolcszázadik ... | A LÄNCÜZEM viszonylag ! csendes zugába húzódva ül- I tünk le egy kis véleménycse- I rére Tóth István meo-csoport- vezetővel. Kenetlen kocsi­kerékként nyekergett, kellet­lenül fordult előre a beszélge­tés, ismerkedés. Nem tudtam okát hiszen ránéztiből olyan embernek véltem, aki jó beszé­des, barátságos, mindenkihez kedves „szaki bácsi”. Miután az összes szokványos időjárásról, üzemi problémá­ról előszedhető témákat kime­rítettük, egy diákköri élmény kapcsán sikerült rátapintani kedvenc beszédtémájára. — Diákkor... — kezdte fél­derülve — ... azt hittem, a ré­gi gyermekkori1 élményeimet már mind elmeséltem, most meg... megint elkezdtem az élménygyűjtést. 36 éves fejjel, a gépipari technikumban. zaja hallatszott. Egy magas, Éltes ember haladt el mellette. Wiesbach alig tudott lélegze­tet venni az izgalomtól. „Bere­pültél hát a kalitkába, kis­madár” — suttogta magában, s a lépcsőház hideg falához dőlt. Most már nem kételkedett, hogy ez a három ember kap­csolatban van egymással. Csak az ütött szeget a fejébe, hogy köztük látta Khümetz gépkocsi- vezetőjét is. „Vagy te is egy követ fújsz velük? — gondol­ta megvetéssel róla. — Micso­da kis ártatlannak tette magát, a gazember.” A férfi már messze járt. A lépései sem hallatszottak. Wiesbach hirtelen ideges, nyugtalan lett. Nyomukba in­dult volna, de aztán meggon­dolta, elállt tőle. Nem lehet kockáztatni. Észrevehetik, s akkor fuccs az egésznek. A leg­főbbet elérte: ő, éppen ő vette észre Schubertét, s derített fényt a kapcsolataira. Nyomoz­ni utána — ez már mások dolga. S Wiesbach futni hagyta mind a hármat. Aztán lassan elindult a járdán. Nem sietett. Meg kellett nyugodnia, össze kellett szednie a gondolatait Eszébe jutottak Bohkn Stan­dartenführer szavai, amelyeket az egyik találkozójuk alkalmá­val mondott: „Wiesbach, ju­tassa nekem kézre a városban illegálisan működő kommunis­tákat, s én semmit sem fogok sajnálni magától. Megígérem: vaskeresztet kap, Sturmführe- ri rangot, és egy villát a he­gyekben”. Soha jobbkor! Másfél óra múlva találkozóra megy Bohlmhoz és Beckerhez. Most aztán szolgálhat egy-két vas­kos meglepetéssel! Valóságos izgalom fogta el Wiesbachot Már egyenruhá­ban látta magát — annyi év után végre leszámolhat ezzel az átkozott kettős élettel. Ma­ga előtt látta a kényelmes kis házat, az ő saját házát az er­dők sűrűjében, valami idilli tó partján. S Wiesbach meg­gyorsította lépteit. Igyekezett a mulatóba, hiszen a siker akko­ra volt, hogy feltétlenül áldo­mást kellett inni rá. Néhány perc múlva már a mulatóhoz ért. Bement, ruha­tárba adta a felöltőjét meg a sapkáját, s egy szabad asztalt nézett. A pinoér hamarosan hozta a sört. Alaposan meghúz­ta a korsót Aztán széjjelné­zett, s csodálkozva ráncolta össze a homlokát A szomszéd asztalnál Heinrich Gube, a so­főr ült Aszker, amikor pillantása ta­lálkozott a hegesztőével, üd­vözlésre emelte a korsóját — Egészségére, Wiesbach úr! Wiesbach összeszedte magát* s fanyar mosolyt vágott. — Köszönöm, — válaszolta. — Hogy szuperál a masinája? — Nincs véle semmi baj ... De jöjjön, üljön át hozzám, Wiesbach úr. Itt kellemesebb, jobban belátni az egész termet. Wiesbachnak nem volt el­lenére az invitálás, a kis be­szélgetés Gubeval, legalább jobban szemügyre veheti. Most még kapóra is jött az alkalom. Bólintott, fogta a söröskorsó­ját, s áttelepedett a szomszéd­hoz. CFolytatjuk.) — Kötelezték az elvégzésé­re? Sietve tiltakozik. — Dehogy, de érzi az ember; itt van az ideje. A többiek is így vannak. Azt hiszi olyan egyedülálló az én esetem? Ta­lán a nyolcszázadiknak szá­mítóik azok közül, akik itt a Mátravidéki Fómművektoen önszántukból tanulnak. — Mind a nyolcszáz önszán­tából? — Legtöbbje. Néhány veze­tőtől ugyan megkövetelték, hogy elvégezze a technikumot, de a zöm úgy „verekedte ki”, hogy tanulhasson. — S miért e nagy tolongás, menekülnek talán a munka­padtól? E KÉRDÉSRE felkapja a fe­jét és közelebb húzódva hitet­lenkedve kérdi: — Valóban ezt mondták? Nem hinném. Hiszen én is meg vagyok elégedve a helyemmel, hem törtetésből járok iskolá­ba. Majd hosszas magyarázat­ba kezdett arról, hogy aligha találna hasznosabb elfoglalt­ságot, mint a tanulás. — Meg az az igazság, hogy akár előírják, akár nem, tanul­ni kell. Otthon a gyerekek kér­dezgetnek, „apu hogy van,, mi­ért van?”. Az egyik már nyol­cadikos, s olyan kérdéseket tud feltenni, hogy műszaki le­gyen a talpán, aki mindre vá­laszt ad. A gyárban sem kü­lönb a helyzet. Ügy érezzük néha, hogy műszaki tudásunk a szükséghez képest még na­gyon gyatra. Pedig én is és itt még jó néhányan — mutat kö­rül a gépek fölé hajló munka­társaira — úgyszólván vete­ránjai vagyunk a lánckészítés- nek. Mi tehát a megoldás? Megint csak a könyv, a tanu­lás. — Csak ezért? — Meg valahogy többnek, fontosabbnak érzi magát az ember, ha ilyen nagy fába vág­ja a fejszéjét. — De hiszen nem kis áldo­zatot követel a munka melletti tanulás. — Különösen az első évben, bár a másodikosok meg azt mondják, az a nehezebb. Ügy van ez, mint a cigány a lová­val, mindenki a sajátját tart­ja legnehezebbnek, legfonto­sabbnak, legszebbnek. Pedig Inkább nehéz. Hetenként 18 óra, három délután ée este kö- telező Iskolapad. Más napokon meg egyéni tanulás. — Gyakorlatilag tehát min­den idő foglalt — mondom együttérzéssel, mire mosolyog­va megnyugtat. —- Azt tartom: ügyeskedj, öregdiák, az időbeosztással és nem fulladsz bele a tanulás­ba... és főleg ne panaszkodj, mert mások még nehezebb kö­rülmények közt tanulnak, mégse hagyják abba. — Tehát még csak nem íb kísértette az a gondolat, hogy le kellene dobni a tanulás ter­hét? — Nem mondom, akadt ilyen pillanat, főleg a hajrában, ami­kor a munka Is, a tanulás is nagyon összefut, vagy a vizs­gák előtt, amikor ugyancsak „ránk nehezedik” a technikum. De aztán ez is elmúlik, s ahogy gyarapszik a tudás, úgy köny- nyül a munka terhe. Akkor meg mire való a kishitűség, nem igaz? ÍGY BÜCSŰZOTT a liszkói öreg diák. A nyolcszázadik. Kovács Endre VASÁRNAP ESTIG tart nyitva Gyöngyösön a rádió, tv és villamossági cikkek kiállítása. Működés közben is megtekinthető az OTP hitel­re is kapható nagyképemyős„AIba Régia” és az „AT 6H”-es televíziós készülék. A kiállításon szereplő áruk megvásárol­hatók a Gyöngyösi Rádió—Villamossági szaküzletben. XSOOOOOOOOOOC >C 'OOGOOOCXXX»GCXXXXXX)OC>OOCX50CJOOO< )| 'NDO JOOOOOOOO'Xy ' - h). A l» XXMOOOUO AZ EGER ÉS VIDÉKE MÉHÉSZSZÖVETKEZET 1964. március 1-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Eger­ben a Vasutas Klubban (Lenin űt 98.) tartja évi rendes (küldött) gyűléséi. Napirend: 1. Az igazgatóság beszámolója u szövetkezet 1963. évi működésről, valamint a felügyelő bizottság jelentése. 2. A mérleg és eredmény kimutatás megállapítása, 3. A határozat tiszta felesleg felhasználásáról. 4. A szövetkezet 1904. évi tervének jóváhagyásai 5. Az 1964. évi mézszerződés ismertetése. A mérleg és eredménykimutatás az igazgatóság és felügyelő­bizottság jelentése a mai naptól a közgyűlés napjáig a szö­vetkezet helyiségében a hivatalos órák alatt megtekihthetők. Eger és Vidéke Méhészszövetkezet Igazgatósága.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents