Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
2 NÉPÚJSÁG 1964. február SO., csütörtök Súlyos földrengés az Azori szigeteken Szovjet—bolgár közős nyilatkozatot Írtak alá MOSZKVA (TASZSZ): A Kremlben szerdán Nyikl- ta Hruscsov szovjet és Todor Zsivkov bolgár kormányfő szovjet—bolgár közös nyilatkozatná írt alá. A nyilatkozat aláírásánál szovjet részről jelen voltak az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai és a KB titkárai, a szovjet minisztertanács elnökhelyettesei és más hivatalos személyiségek. Bolgár részről a párt- és kormányküldöttség tagjai és a moszkvai bolgár nagykövetség diplomáciai munkatársai jelentek meg. A bolgár párt- és kormányküldöttség Todor Zsivkov vezetésével szerdán látogatást tett a szovjet népgazdaság vívmányait szemléltető kiállításon. LISSZABON (MTI): Kedden, a délutáni órákban heves földlökések rágták meg az Azori- szigetcsopon több szigetét. A földrengés a Sao Jorge szigeten volt a leghevesebb, ahol Velas városka mintegy kétezer házából csupán három maradt sértetlen, összedőlt a kórház is, ahonnan azonban a betegeket rögtön elszállították, amikor az épület falain megjelentek az első repedések. Sao Jorge szigetének távíró- és távbeszélő összeköttetése a külvilággal majdnem teljesen megszakadt. Velas polgármesterének utolsó segélykérő üzenete közli, hogy a kénes gőzökkel teli levegőben fulladoznak « menekülők, akik a sziget kikötőhelyei felé vették útjukat. A Lages szigetén levő amerikai légitámaszponttól mentő- repülőgépek kísérletet tettek Sao Jorge megközelítésére, de a 120 kilométer óránkénti sebességgel tomboló vihar és a zuhogó eső visszatérésre kény- sZerítette a pilótákat. Az Azori-szigetek más kikötőiből kifutott, valamint a nyílt tengerről Sao Jorge íelé közeledő hajók sem tudtak bejutni a földrengéssel sújtott szigetek kikötőibe, mert a földrengés és a vihar ház magasságúra korbácsolta az Atlanti- óceán hullámait. Megnehezíti a mentést, hogy a roaaist világítótorony sem működik többé. AZ AUSCHWITZI FIGURÁK... = Semmit sem láttunk ** sem hallottunk - semmitől nem tudunki (Oerő Sándor rajea) Ualinuvszkij marsall beszéde a komszomolisták értekezletén dofcta. — A nagy számú és bonyolult haditechnikai berendezés megjelenése még inkább fokozza az ember szerepét és jelentőségét a modern háborúban. állapította, hogy az Adéula- 1 kormány által szolgáltatott 1 „bizonyítékok” sem elegendők. A leopoldvillei kormány Lumumba sorsára akarja juttatni két politikai ellenfelét 3 Az ENSZ Biztonsági Taná- s csa kedden este összeült, hogy - megvitassa Nagy-Britannia és Ciprus panaszát. A rövid ügyrendi vita folyamán a Szovjetunió és Cseh- I Szlovákia képviselője követel- ‘ to, hogy elsőnek a ciprusi küldött kapjon szót. c Bernardes, a Biztonsági Tanács brazij elnöké azonban . nem volt hajlandó helyet adni . a Szovjetunió és a csehszlovák [ küldött kérésének, a így eiő>- > szőr Patrick Dean, Nagy-Bri- . bánnia képviselője emelkedett i szólásra. Bevezetőben kétes értékű bizonyítékokat sorolt fel annak . a garanciális szerződésnek a , „sérthetetlenségére” Vorrktko- 5 zólag. amely biztosítja Angliá- . nak és Törökországnak á Cip- i rus belügyeibe való beavatkozás lehetőségét. Vitatta Maka- rt asznak azt a szuverén jogát, hogy változtatásokat hajtson Végre Ciprus alkotmányában. Nagy-Britannia küldötte beszéde befejező részében részletesen ismertette a ciprusi rendfenntartó erők létrehozására vonatkozó angol-—amerikai javaslatot. Az angol küldött által kifejtett másik indítvány szerint Nagy-Britannia, Görögország, Törökország és a két ciprusi közösség megegyeznének egy kölcsönösen elfogadható közvetítő felkérésben. A ciprusi kör. mánynak „fel kellene kérnie a Biztonsági Tanácsot, vegye tudomásul a nemzetközi rendfenntartó erők megalakítására és a közvetítő kijelölésére vonatkozó intézkedéseket”. Végül a ciprusi kormány kérje fel äz ENSZ főtitkárát: utasítsa ciprusi képviselőjét, hogy maradjon a szigeten és vállalja el az összekötő tisztét az ENSZ és a rendfenntartó erők között. Ezután Kiprianu ciprusi külügyminiszter okiratokkal alátámasztott beszédében azzal vádolta a török kormányt, hogy már Ciprus függetlenségének kikiáltásától kezdve a szigetország kettéosztására és eszel Ciprus függetlenségének megszüntetésére törekedett. Kiprianu bizonyítékokat terjesztett elő arra, hogy a török kormány a ciprusi függetlenséget kimondó, lfl0ö-as zürichi és londoni egyezményeket csak azért irta alá, mért azokat csupán átmeneti megoldásnak tekintette. A nemzetiségek közötti Viszály étezésénék célja éppen az tőit, hogy alkalmat adjon Törökországnak az agresszióra — hangoztatta Kiprianu. A nyugati nagyhatalmak Kiprianu New Yórkba érkezése óta árra törekedtek, hogy rábírják a külügyminisztert: ne hozza ezeket a tényeket nyilvánosságra — állapítja még az MTI New York-i tudósítója. — Ezért szerettek volna valamiféle megegyezést elérni még a Biztonsági Tanács ülése előtt és hétfőn délután utolsó szalmaszálként a tanács ülésének 24 órás elnapolásába kapaszkodtak. A ciprusi külügyminiszter egyértelműen leszögezte, hogy a Ciprusi probléma lényege nem az, amit a nyugati hatalmak hangoztatnak: a nemzetiségi összetűzések megszüntetése. „Félmillió főnyi nemzetközt haderőt is küldhetnek Ciprusra és mégsem lese béke — mondotta —, ha nem szüntetik meg az összetűzések alapvető okát, a török agresz- sziöt* A Biztonsági Tanács fő feladatta — hangsúlyózta Kiprianu —, hogy megvédje és biztosítsa Ciprusnak, az ENSZ egyik tagállamának egységét és függetlenségét. Éppen ezért, a ciprusi kormány — jelentette ki Kiprianu —- nőm mehet bele más megoldásba, mint abba, hogy a kiküldendő nemzetközi rendfenntartó csapatok a Biztonsági Tanácsnak legyenek alárendelve. A ciprusi külügyminiszter beszédének befejezése után a török küldött,kapott szót. Kiprianu feltűnést keltő leleplezéseit. azzal igyekezett gyengíteni, hogy úgy állította be a dolgot, mintha a ciprusi probléma lényege a török kisebbségnek a görög többség által történő elnyomása lenne. Végül azonban a tőrök képviselő nem tudta megcáfolni a ciprusi külügyminiszter okiratokkal alátámasztott állításait. Bieíosz, Görögország képviselője felszólalásában támogatta a ciprusi külügyminiszter kérését, hogy a Biztonsági Tanács szólítson fel minden államot — az ENSZ tagországait — a Ciprusi Köztársaság területi épségének és függetlenségének tiszteletben tartására. A Biztonsági Tanács szerdán folytátja a ciprusi probléma megvitatását. ★ NICOSIA: Makariosz érsek, ciprusi köztársasági elnök fogadta a CTK hírügynökség nicosiai külön- tudósítóját és nyilatkozatot tett előtte. — A ciprusi kormány —mondotta — azt várja, hogy o Biztonsági Tanács olyan 1 ' ozatot hoz, amely elítél a jZtársas águnk ellen irányuló mindennemű agressziót. Számítok arra, hogy a kérdésnek a Biztonsági Tanácsban történő megvitatása során szembetaláljuk magunkat olyan törekvésekkel, amelyek gátolni próbálják a ciprusi probléma igazi lényegének megtárgyalását. It,t elsősorban az úgynevezett garanciákra és szövetségi szerződésekre gondolok. E Szerződéseket rákénysaeritették Ciprusra, ezekből fakadnak az állandó nehézségiek. ★ A ciprusi kormány szóvivőjének bejelentése szerint a törökök kedden Paphóe környékén két görög falu ellen gép- fegyvertüzet nyitottak. A görögök nem bocsátkoztak harcba, halálos áldozatokról nem érkezett jelentés. A säget nyugati részében fekvő Aszproja falu közelében szintén volt egy kisebb incidens, amelynek egy görög asszony esett áldozatul. A Biztonsági Tanács ciprusi vitái a PÁRIZS (MTI): A párizsi ügyészség kedden részleges döntést hozott Pakassa ezredes és Emanuel Lonzsi kongói hazafiak kiadatása ügyében. Az Adoula-kormány azzal vádolta Pakassát, hogy 1962 júliusában Hinduban részt vett a tizenhárom olasz repülő meggyilkolásában, Lonzsira pedig ráfogta, hogy kirabolta Kongó londoni nagykövetségiének pénztárát. A leopoldvillei kormány vádja alapján az olasz kormány is kikérte Pakassát, Az ügyészségi éljárás során Pakassa és Lonzsi védői kimutatták a vád alaptalanságát, az Adoula-kormány egyszerűen kezébe akarja kaparintani két politikai ellenfelét, hegy Lámámba sorsára juttassa őket A párizsi ügyészség kedden elutasította az ólasz kormány kiadatási kérelmét és megszórnék elől. Ebben a házban volt a helyi kémelhárító szervek egyik konspirativ lakása. Itt fogadták és látták el instrukciókkal az Abwehr legszigorúbb titokban tartott ügynökeiket Ebben a lakásban kellett ma találkoznia Boltimnak és Beckernek a „Zöld” fedőnévre hallgató ügynökkel. Amint a két tiszt kiszállt a kocsiból, a sofőr azonnal a sarok mögé hajtott, s hosszú várakozásra készült fel. A kémelhárítók a ház felé lódultak. Átmentek a bozótos kerten, s otthonosan mozogva léptek fel a veranda lépcsőjére. Becker elővette a zsebéből a kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Előre engedte a főnökét, aztán maga is bement az épületbe. Vagy tíz perc múlva megjelent a ház előtt egy másik férfi: átmeneti kabátban, felhajtott gallérral, szemére húzott éllenzős sapkában. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Kinyitotta, s belépett a lakásba. Heinz Bohlm és Bruno Becker a kis társalgóban ültek. Cigarettáztak, hanyagul elvetették magukat a fotelekben, s beszélgettek. Becker hallotta meg elsőnek, amint nyikordult az ajtó. — Ö az — mondta Becker. Bohlm bólintott. Léptek hallatszottak az előszobából, s egy másodperc múlva már ott állt előttük a férfi. Lehajtotta a kabátja gallérját, s levette a sapkáját. Max Wiesbach hegesztő volt az illető. Wiesbach húsz esztendővel ezelőtt lett a kémelhárítók titkos munkatársa. Ravasz és ügyes volt, leleményesen dolgozott, S ezért igen nagyra tartották a képességeit nemcsak az Abwehr helyi vezetői, de maga Üpitz Gruppenführer is, aki személyesen Ismerte a „Zöldet” és nemegyszer kényszerült a szolgálataira. Wiesbach, aki egy időben Berlinben dolgozott, elsőnek Szagolta ki, hogy Röhmnek, a rohamoeztagok parancsnokának környezetében elégedetlenség érlelődik, zendülő kijelentéseket tesznek az emberek. S könnyen lehet, hogy éppenséggel „Zöld” Jelentése adta meg az első lökést, hogy leáldozzon Röhmnek, ennek a Hitlerhez talán legközelebb álló fasiszta vezetőnek a karrierje. Wiesbach a későbbiek folyamán segített a Gestaoónak felkutatni és elfogni a Német Kommunista Párt két illegális pártmunkását, akikre mór több év óta sikertelenül vadásztak. Ugyancsak ő volt az, aki tulajdonképpen felvetette az Abwehrnek a „Himmlér- akció” gondolatát: a lengyel katonai egyenruhákkal, fegyverekkel és igazolványokkal való provokációt, amelynek eredményeképpen a fasisztáknak lehetőségük nyílt zajt csapni az állítólagos lengyel agresszió felett és bevetni a ,,Weiss Plant” —, vagyis lerohanni Lengyelországot. A múlt év tavaszón, amikor Upitz azon törte a fejét, hogyan terelje el a szovjet földerítők figyelmét az archívumokat őrző titkos rejtekhelyről, a Gruppenführernek hirtelen eszébe jutott Wiesbach. Gyorsan Berlinbe hívták az ügynököt. Upitz felvázolta előtte a helyzetet: most, ezerkilencszáz- negyvennégyre az orosz felderítő szolgálat annyival megerősödött és megjavította a tevékenységét, amennyiben meggyengült a német kémelhérítás és t>tko«szoigé1ot. A példákért nem kell messzire menni. Tudnak róla, hogy a titkosszolgálat iratait őrző egyik titkos rej* eget felhők borították. Eső szemerkélt A legmegfelelőbb idő — gondolta. Visszatette az elsötétítő függönyt s ismét villanyt gyújtott Felvette az eső- köpenyét s mielőtt még elindult volna, a köpeny külső zsebébe rakta át a pisztolyt Kilépett az előszobába. Néhány szót váltott a háziasszonnyal, aztán becsukta maga mögött a lakás ajtaját. Elindult, hogy megkeresse Aszkert. Nem hagyhatja magára a bajban. TIZENHETEDIK FEJEZET 1. Másnap, késő este, egy nagy csukott gépkocsi gördült ki az Abwehr épületéből. Bohlm Standartenführer és Becker Sturmführer ült benne. Az autó átszelte csaknem az egész várost, s Ostburg keleti részén, egy kis emeleti nyaralótól vagy kétszáz méterre állt meg. A magányosan álló villaépületet sűrűn benőtt bokrok, magas fák takarták el az avatatlan XXIX. Az Abwehr épületének kapuján riadóautók fordulnak ki, marcona kómelhárítokkal megpakolva, s indulnak, hogy elfogják Krauset... — Baffin! — a sarokban álló falióra ütése most úgy hatott, mintha ágyúszó rezegtette volna meg a levegőt. Az idégein táncoltak a hangok. — Bimm! Bamm!... — kilenc egyforma ütés. S a telefon még mindig néma. Hol van Stalecker? Csak nem történt vele is valami? Elfogták volna az úton? ... — Bamm! — ismét ütött az óra. Fél tíz. Stalecker még mindig nem adott élétjeit magáról. Mitévő legyen? Egy világos: tovább nem szabad várnia! És döntött. Eloltotta a Villányt, s levette az ablakról az elsötétítő függönyt, kinézett. Fénytelen volt a környék. Az Fordította: Szathmári Gábor fi. nusmov: V-j j KJTjmSf \umh Ruby-per — Oswald-iigy értekezletet tartott mrs. Marguerite Oswald — az állítólagos Kennedy-gytikos Oswald anyja — ás Mark Lane New York-i ügyvéd, aki elvállalta, hogy bebizonyítja Oswald ártatlanságát. Lane egyebek között kijelentette, hogy tájékoztatási kapott egy, a Kennedy-me- rényletet megelőző körülményről. Eszerint két héttel az 1903. movember 22-én végrehajtott merénylet előtt Jack Ruby sztriptíz-bárjában titkos tanácskozásra ült össze az ügy számos, azóta hírhedté vált részese. Ott volt) állítólag az a Bemard Weisman, aki Kennedy elnök dallasi kortes-kör- útjának előestéjén az elnök személyét gyalázó, fizetett hirdetést tett közzé egy helyi lapban. A tanácskozás egy másik részvevője I. D. Tippitt rendőr volt, aki a merénylet napján meghalt. Meggyilkolásával szintén Oswaldot vádolják. A tanácskozás harmadik részvevőjének nevét Lane egyelőre elhallgatta. Az ügyvéd, mint mondotta, titkos tanút tartalékol a további bizonyításra. Az ismeretlen tanú szerint a merénylet pillanatában nem három lövés dördült el, mint ahogy ezt a hatóságok állítják, hanem— hat. A másik három puskalövést az elnöki kocsi felől bal oldali irányból adták le. Az orvlövész Lane szerini egy parkban rejtőzött), ételiemben annak a könyvlerakafcnak az épületével, amelyből — mondja a rendőrség — Oswald lőtt rá az elnökre. Oswald anyja a sajtóértekezleten ismét azt mondta hogy fia a Központi Hírszerzc Hivatal szolgálatában állt. A Kermedy-merén ylettel gyanúsított Oswald gyilkosának, Jack Ruby dallasi bártulajdo- núenak bűnpere szerdán harmadik napjába lép, az esküdtek páholya azonban még mindig üres. Csaknem 900 emberből válogatták ki azt a 190 főnyi csoportot, amelyből 12 ember lenne tagja az esküdtszéknek. Eddig mindössze négy leendő esküdttel foglalkoztak — egyik sem felelt meg. Mind a vád. mind a védelem 15—15 leendő esküdtet utasíthat el anélkül, hogy ezt megokolná. Amikor kimerítették a „keretet”, a két fél továbbra is megvétózhatja a neki nem tetsző esküdt kijelölését, ekkor azonban már a bíró dönti el, eleget tesz-e az elutasító kérésnek. Kedden Ruby védőügyvédéi, indokolás nélkül, két leendő zsűritagot „dobtak vissza”, további kettőt maga Brown bíró, mert az egyik elvből ellenzi a halálbüntetést, a másik pedig elismerte, hogy Oswaldot tartja Kennedy elnök gyilkosának. Az esküdtek kikérdezésének időbeli rekordját egyébként a védelem tartja, amelynek az a vesszőparipája, hogy Dallas város elfogult Rubyval szemben, dallasi esküdtszék nem alkalmas az ügy „pártatlan” elbírálására. Érdekes, hogy Melvin Belli védőügyvéd kizáró oknak tartja ha a leendő esküdt akár csak iátta is televízión, amikor Jack Ruby agyonlőtte az előzetes letartóztatásban levő Oswaldot. Az esetnek akkor több millió televíziónéző volt a szemtanúja, hiszen a rendőrség jóval előbb bejelentette, mikor kísérik át Oswaldot a megyei börtönbe. Időközben maga az Oswald- ügy is újabb fordulatot vett. Kedden New Yorkban sajtóMOSZKVA (TASZSZ): Mint a Krasznaja Zvezda közli, Ma- linovszkij marsall, a Szovjetunió ' honvédelmi minisztere beszédet mondott a moszkvai katonai körzet komszomolistái. nak értekezletén. A honvédelmi miniszter kiemelte, az SZKP Központi Bizottsága decemberi plénuma határozatainak történelmi jelentőségét a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtése szempontjából. „Népünk a kommunizmus építésében elért sikerei — mondotta a honvédelmi miniszter — jogos büszkeséggel töltik el barátainkat és vad dühvél ellenségeinket. Ellenségeink semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy elfojtsák a népeknek az új életre való törekvését és a legeszeveszet- tébbek nem mandtak ..még le arról a tervükről, hogy katonai hadjáratot szervezzenek a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen”. Malínovszkij kijelentette, „ilyen körülmények között kétszeres éberségre van szükség.” A szovjet honvédelmi miniszter rámutatott azokra az alapvető változásokra, amelyek a tudomány és a technika rohamos fejlődése alapján bekövetkeztek a haditechnika és a fegyverzet fejlesztésében. „Az új hadviselési eszközök megváltoztatják a háborúról alkotott képzeteinket is — mon.
