Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
1M4. február 20., csütörtök NÍPÖJSAO 3 Eredmények — tapasztalatok As ifjúsági mozgalom történetének feldolgozásáról A KISZ Heves megyed Bizottsága az elműlt év derekán érdekes mozgalmat kezdeményezett. Azzal a felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy kutassák fel és írják meg a kommunista ifjúsági mozgalom pasztalatalt és gyűjtsék össze a található dokumentumokat 1945-tól napjainkig. Ebbe a széles területen folyó, gazdag tevékenységbe az is beletartozik, hogy a KISZ-szervezetek dolgozzák föl a saját történetüket. A megyei KlSZ-bizott- ság a munka serkentésére értékes pályadíjakat is kitűzött és a pályázati muálcákat, dokumentumokat 1964. november 7-ig kéri be a fiataloktól. Ennek a mozgalomnak és az egész pályázatnak növeli Je- tőségét, hogy a gyűjtőmunka területe teljesen kötetlen — a lényeges az, hogy az ifjúsági szervezetek tevékenységével, fejlődésével legyen kapcsolatos és segítse elő a kommunista ifjúsági mozgalom tevékenységének eredményes összegezését és az ifjúság nevelése érdekében hasznos fedolgozását. A gyűjtőmunkában mindenki részt vehet, aki az ifjúsági mozgalomban dolgozott* dolgozik, vagy valamilyen adattal, dokumentációval vagy bármely ismerettel rendelkezik az ifjúsági mozgalom Heves megyei tevékenységét illetően. Az összegyűjtött dokumentumokból kiállítást rendeznek és a jelentősebb Írásos anyagokból pedig könyvet írnak felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére. Ez a kezdeménye, zés annál is jelentősebb, mert az országban elsőként Heves megyében indult el és így országos érdeklődésre is számot tarthat. Nagy jelentőségű a mozgalomnak az az oldala, hogy a megye ifjúságának tömegeit foglalkoztatja; tartós, romantikus feladatot hárít valamennyi KISZ-«zerveaetlre és módot ad arra, hogy csaknem 2« év történelmi távlatából megismerkedhet a kommunista ifjúsági mozgalom múltjának küzdelmes harcaival, eredményes tevékenységével, vagy kiküszöbölhető hibáival, de mih- denesetre hasznosítható tapasztalataival Ismerkedhet meg a ma mindennapi tevékenysége mellett. A gyűjtőmunkáról már jelentős eredményekben lehet számot adni, bár meg kell mondani azt is, hegy még mindig nem vált kellően széleskörűvé. Számos községben, üzemfekhely környékén szovjet felderítők dolgoznak, s mégis, a rengeteg áldozat és erőfeszítés ellenére sem sikerült a csoportot kézre keríteni a mai napig sem. A legértékesebb német dokumentumokat tehát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok kezébe kerülnek. Hogyan hárítsák el ezt az egyre növekvő veszedelmet? Wlesbach először tanácstalanul vállat vont, s azt javasolta, $(ífif vigyék el onnan az iratokat, helyezzék el őket máshol, az eddiginél is nagyobb körültekintéssel. Upitz azt felelte erre, hogy ez lehetetlen. Megmagyarázta Wiesbachnak: a szóban forgó archívumok anyaga túlságosan tetemes mennyiségű ahhoz, hogy titokban lehessen lebonyolítani az átszállítást, egy új helyre. Ha pedig nem lehet biztosítani a teljes konspirációt, akkor nincs értelme az. egész, műveletnek. Azonkívül az ország anyagi eszközei a legvégsőkig lecsökkentek. Könv- nyen meglehet, hogy egyszerűen nincs erő és eszköz arra. hogy ilyen rövid idő alatt felépítsenek valahol egy másik hasonló rejtekhelyét. — Hol van ez a rejtekhely? •— kérdezte Wiesbach. ben, iskolában megkezdték a tapasztalatok összegyűjtését, az ifjúsági szervezet történetének feldolgozását. A fiatalok fölkeresik azokat az „ifjú veteránokat”, akik a felszabadulás óta valamelyik időszakban tevékenykednek az ifjúsági mozgalomban, vagy éppen falujuk, üzemük, iskolájuk MADISZ-, illetőleg EPOSZ-, vagy DISZ- vezetői voltak. Kiskörén például azt tervezik, hogy összehívják a MADISZ alapító tagjait és az 1945-ös élmények alapján megtartják az első MADISZ-gyűlést. Az ott elhangzott vitákat magnetofon- szalagra veszik és így rögzítik majd elindulásuk harci élményeit. Bodonyban is megindult a gyűjtőmunka, ahol a MADISZ elindulásának néhány hónapos tapasztalatait írják meg. Előkerültek azok a fényképek is, amelyek 1949-ben a budapesti világifjúsági találkozón készültek a bodonyi EPOSZ-szerve- zet küldötteiről. Eredményes munka folyik a középiskolákban is. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium történelem szakköre a kommunista ifjúsági mozgalom gyöngyösi tapasztalatainak ösz- szegyűjtését tűzte idei programjába. Hasonló tevékenység folyik az egri Gárdonyi Géza Gimnázium honismereti szakkörében, ahol már részletes programtervet is készítették a hónapokig tartó gyűjtőmunkához. Az egri közgazdasági technikum diákjai saját ' falujuk KISZ-szervezeteit 1» segítik a munkában. Csak üdvözölni lehet azokat a kezdeményezéseket, amelyek az ifjúsági mozgalom egykori aktív tagjai részéről nyilvánulnak meg. Számosán jelentkeztek már ezek az „ifjú veteránok” a KISZ-szervezetekbe, a járási, de főleg a megyei bizottságon, hogy részt szándékoznak venni a gyűjtőmunkában és megírják tapasztalataikat. A KISZ-megyebizottságon nemrégiben lezajlott „ifjú veteránok” találkozója is nagyszerű eredményeket bontakoztat ki. Gondos tervekkel megalakult a „45-ös” és a „48-as” bizottság. Azok vesznek ebben részt, akik 1945-ben a MADISZ megalakulásának időszakában voltak az ifjúsági mozgalom klbontakoztatói és akik 1948-ban az Iskolák államosításának, majd az egységes ifjúsági szervezet megteremtésének aktív harcosai voltak a megyében. A legutóbbi napokban hír érkezett arról is, hogy több járásban, közöttük a pétervásá- rai és hatvani járásban, már megalakult az ifjú veteránok tanácsa, amelynek tagjai feladatul vállalták, hogy területükön részt vesznek az ifjúsági mozgalom történetének feldolgozásában. A füzesabonyi járási KISZ- bizottság munkatársai a helyszínen is segítik a falusi KISZ- szervezeteket a munka megkezdésében. A mozgalom széles körű elterjedését mostanáig is gátolja, hogy a KlSZ-alapszerveze- tek, következésképp a fiatalok jelentős része nem tájékozott ezekben a feladatokban, amelyekért a járási KISZ-bi- zottságokat is mulasztás terheli. Említést keit tenni arról is, hogy a gyűjtőmunka számos jó módszert nélkülöz, ezért több helyen a fáradságos munka mellett is kevés eredményt tudtak eddig felmutatni. A gyöngyösi gimnazisták például nemrégiben arról panaszkodtak, hogy a kutatómunkájukhoz az Egri Levéltárba kellene adatokért utazgatniuk és ez jelentősen nehezíti munkájukat. A nagy lelkesedéssel dolgozó diákok nem vették kellően számításba, hogy Gyöngyösön helyben is sokkal több anyag vár gyűjtésre, különösen az 1945/46-os időkből, mint amennyire egyáltalán képesek egy év alatt Ha pedig gyűjtőmunkájuk során mégis van szükségük egri adatokra, helyesebb lenne, ha valamelyik egri középiskola, vagy pedig a tanárképző főiskola KISZ- szervezetével veszik fel a kapcsolatot és őket kérik fel a segítségre. Ezáltal fölösleges fáradozásoktól is megmentenék magukat, egyben — a kapcsolatok révén — tovább szélesítenék a gyűjtőmunka területét. Többeknek az a problémájuk, hogy nem tudnak hozzákezdeni a munkához, nem tudják, hogy mit csináljanak. Ezeknek a fiataloknak azt tanácsoljuk: forduljanak problémáikkal és javaslataikkal a járási, vagy közvetlenül a Heves megyei KlSZ-blzottsághoz (írásban, vagy személyesen), ahol segítő tanácsokat kapnak a munkához. A Népújság hasábjain is foglalkozunk időn- kint a helyes módszerek elterjesztésével, valamint a beérkezett pályamunkák ismertetésével. Kovács András Utak és torlaszok Bohlm és Max Wiesbach Reália, megealóaíihnló tervek — lent Érthetetlen halig alán, elzárkózás — fent AZ IDŐ, az élet fejlődése, haladása mondott ítéletet a pe- tőfibányai altáró felett: be kell zárni, mert nehezebb körülmények között, kétszerte drágábban termelik a szén tonnáit, mint a napfényes, külfejtési üzemben í Április végén végleg megszűnik a munka a föld, alatt, laza néhány száz ember, ami még a korábbi 1400-as létszámból megmaradt, átkerül az ecsédi külfejtésre, A változás nemcsak földrajzi vonatkozású, a munka természete, fajtája sem ugyanaz; a mélyművelést bányásznak szokatlan, s idegen a külszíni világ, a környezet — beilleszkedni sem lehet az egyik napról a másikra. Ezt megkönnyítendő több intézkedés, kezdeményezés született a Mátroaljl Szénbányászati Trösztnél. — 400 órás nehézgépkezelői iskolát indítottunk még az őszszel, október közepén, s most nem kevesebb, mint 320 bányász tanulja új szakmáját — mondotta a tröszt személyzeti osztályán Lipták József szak- oktatási főelőadó. — Az iskola „hallgatói” közül 130 fő a mély- művelési bányász. Mindenféle tekintetben hasznos, előnyös a nehézgépkezelői tudomány elsajátítása, az iskola elvégzése. Előnyös és hasznos, mert a jelenleg használt minden földmunkagépre képesítést ad, tehát bárhová is vetné sorsa az embert, biztos szakma van a kezében. És anyagiakban sem éri veszteség a bányászokat, mert gépkezelőként 2500—3000 forintot kereshetnek, annyit, mint egy föld alatti vájár — átlagosan. MII TANULNAK a bányászok a nehézgépkezelői iskolán? Az első részben matematikát, anyagtant, kenéstechnikát, külfejtési balesettelihárí- tást; a második részben motor- tant, elektrotechnikát, mechanikát; legnagyobb erőpróba elé a harmadik rész anyaga állítja a leendő gépmestereket, 145 órán keresztül foglalkoznak a földmunkagépek, a robbanómotoros kotró- és elektromos gépekkel; a negyedik rész anyagát gépszerkezettani ismeretek, szállító- és fúrógépek, szivattyúk tanulmányozása képezi. Nem kis feladatra vállalkoztak tehát azok, akik a nekeH küldeni az oroszokhoz. Az ügynök ott megjátssza, hogy lebukik, a kihallgatáson pedig úgy tesz, mintha töredelmesen megbánna és beismerne mindent Elmondja azt is: tud arról, hogy Ostburg közelében egy titkos rejtekhely van, amelyben nagy fontosságú dokumentumokat őriznek. Az ügynöknek ekkor minden részletében az igazi rejtekhelyét kell leírnia: az elhelyezést, a belső berendezést, az iratok becsomagolásának pontos módját De azért szükséges, hogy az oroszok, ha máris volna valamelyes információjuk a rejtekhelyről. ne kételkedjenek a vallomásban, elhiggyjék a bűnbánást Ebben az esetben ők minden kétséget kizáróan átváltanak Ostburgra. Ott pedig már várni fogják őket... — Nem jó, — szólalt mee Upitz. — Teljesen megbízhat« és hűséges, önfeláldozó ügynökeink nincsenek. — De... — Maga a kellemes kivételek közé tartozik, kedves Wiesbach — mosolyodért el a Gruppenführer. — De nem magát küld- jük el, hanem valaki mást Az illető itt elvállalja, az oroszok előtt pedig kitalál majd mindent. Nem, itt valami egyéb módon kell eljárni. Először Is: az ügynököt nem szabad beavatni az előkészítő akcióba Az archívumokról mintegy véletlenül, csak a saját számára, „nem hivatalosan” kell tudomást szereznie, s a legtökéletesebben abban a hiszem ben kell lennie, hogy a rejtekhely Ostburgban van és az országnak nem valami más pontján. Másodszor: az ügynököt úgy lebuktatni, hogy észre se vegye a szándékosságot. (Folytatjuk) Upitz kitért a válasz dói. — Szóval, nem Ostburgban. ugye? — Nem. nem Ostburgban. — felelte Upitz. Wiesbach egy kevés gondolkozás! időt kért. Néhány nap múlva ismét megjelent a Gruppenführer szobájában, s előadta a tervét. Az elgondolás lényege abból állt, hogy félre kell vezetni az orosz fel derítőket, hamis nyomra kell őket Irányítani. így csapdát állíthatnak az oroszoknak, elfoghatják és megsemmisíthetik őket. Az archívumok pedig biztonságban maradnak. Az Abwehr két legyet üthetne ígv egy csapásra. Upitz szótlanul hallgatta Wiesbach szavait Nem látszott rajta, hogy hdyesli. vagy elutasítja a felvázolt gondolatot A hegesztő folytatta: — Minden attól függ majd, kellően el tudjuk-e hitetni az orosz felderítőkikel, hogy az iratok nem ott vannak, ahol ők sejtik, hanem egy másik helyen, mondjuk Ostburgban. — De hogyan érhetjük ezt d? — Roppant nehezen, de dórii etjük ... — Wiesbach elgondolkozva fejezte be a gondolatot: — Lehetséges, hogy két- három embert fd kell áldoznunk. S részletesen kifejtette a tervét. Ki kell választani egy olyan ügynököt, akinek a hűségéhez nem fér kétség, s át Tavasz előtt a Füzesabonyi Gépállomáson SzalagrendszerQ javítás folyik — Behozzák a lemaradást Hideg februári tárban, a varjak fázósan húzzák össze tollruháikat, és az ember is legszívesebben a melegre húzódik még ezekben a napokban. Kívülről nézve bizony déggé kihaltnak látszik a Füzesabonyi Gépállomás nagy szerelőcsarnoka, ám bdül ko- pácsolástól, munka zajától hangos a helyiség. — Most vagyunk legjobban a téli gépjavítás hajrájában — mondja Brassó Zsigmcmd üzemmérnök. — Igyekeznünk kell, hiszen erősen közeleg a tavasz, és meg kell mondani, lemaradásaink is vannak. December első napjaiban kezdődött az idei téli gépjavítás Füzesabonyban és a gépállomáshoz tartozó másik két szerelőműhdyben. Sarudon és Kálban. Ezt a nagy munkát alapos felkészülés dőzte meg. Az 55 főből álló szerelőgárdának a traktorosok is segítettek, s így több mint 100 ember végzi ezt az igen fontos munkát. A gépjavításokat az idén sza- lagrendszerűen végezték, méghozzá úgy, hogy öt csoportot szerveztek az egyes munkafolyamatok elvégzésére. Az egyik csoport a szétszerelést végezte, a másik a sebességváltókat, a harmadik a tengelykapcsolókat javította, egy másik csoport külsőleg hozta rendbe, festette a gépeket, ezenkívül még egy felújító csoport is dolgozott. — Munkánkat ismét nehezítette az évről évre mutatkozó alkatrészhiány — mondja Brassó elvtárs, majd dőhúz egy négy gépelt oldalnyi kimutatást a hiányzó alkatrészekről. Különösen hiány van itt is sebességváltó alkatrészekből, hiányzik több traktortípus hidraulikus berendezéséhez az olajálló tömítő gumigyűrű. Az a bosszantó, hogy filléres dologról van szó. mégsem sikerül beszerezni. Megpróbálták ugyan házilag pótolni ezeket, de így nem teljesen tökéletes. A gépállomás szerelői igyekeznék házilag pótolni, vagy helyettesíteni a hiányzó dolgokat. A Ze- torok első halkjának fdújítását házilag készítették ed az esztergályosok, s ugyanígy az UTOS traktorok kerékagyait is hegesztéssel és esztergál yozás- saű sikerült felújítaniuk. Különösen január ban végeztek sikeres munkát a gépjavítók, amikor is többek között 13 termelőszövetkezeti gép főgépjavítását végezték el. Nagy segítséget jdentett ez a füzesabonyi Petőfi és az újlő- rincfalvai Május 1 termelőszövetkezeteknek. Ebben a hónapban zömmel már a saját gépeiket javítják a szerelőbrigádok. Szorgalmasan és nagy igyekezettel dolgozik Perge Béla sze- rdőhrigádja, akik éppen most a motorok hüvelyezését, fdújí- tását végzik. Igyekszik a többi brigád is: be akarják hozni a lemaradást. A gépjavítók eddigi adóssága három gép főjavítása és két másik gép legmagasabb számú karbantartása. A gépállomás üzemvezetősége, párt- és szakszervezete már kidolgozta a maga tervét a lemaradás pótlására. Mindezt megbeszélték a dolgozókkal, a szerelőmunkásokkal és a tavaszi munkák idejére minden gépet a terv szerint üzembe tudnak állítani. Nincs lemaradás, sőt tervtúlteljesítés mutatkozik a munkagépek javításában. A tervezett 34 eke helyett 46-ot javítottak már ki, ezenkívül 6 vetőgép, 12 műtrágyaszóró, 34 sima és gyűrűs henger. 70 fogas várja a tavaszi munkák kezdetét. A nagy szerelőcsarnok előtt ott sorakoznak már a kijavított gépek, hogv gazdáik, a traktorosok elindítsák őket, ki a brigádszállásokra termelőszövetkezetekbe. A Tárná menti résben már munkához is látott az első Eéo. egy Sz 100-as forgatón a talajt Nemsokára nyomon ^ tik a többiek is, s a gépjavítók mindent megtesznek azért, hogy a_füzesabonyi járásban elegendő gép álljon majd rendelkezésre a tavaszi munkák ideién. Császár István 215. sz. Iparitanuló Intézet ügyébenI Régóta ellentmondás uralkodik az ipari tanulók el' vnéleti és gyakorlati képzése között. Petőfibányán korszerű és modernül felszerelt tanműhely áll rendelkezésükre, (csak az egyik esztergagép 120 ezer forintba került!) az intézet azonban nem tud megfelelő elméleti képzést biztosítani a fiatalok számára, szűkös-ködnek, nincs elég férőhelyük. Az ellentmondás szakadéka idén még tovább mélyül az elméleti és gyakorlati oktatás között: 1 800 000 forintos költséggel bővítik a tanműhelyt, előadótermet és modern szerelőcsarnokot építenék, daruval — az intézet azonban nem fejlődik, ott- minden marad a régiben. ÉS MEGINT egy torlasz* Idén ősszel szerették volna megkezdeni a tanítást az elek- trolaljatos szakközépiskolában, hogy 1967-ig összesen 200 új szakembert, műszaki gárdái neveljenek. Ez a tervük is kútba esett, mert a Munkaügyi Minisztérium — bár a szükséges tanerőt is biztosította volna a tröszt — a szakközépiskola megnyitásét nem engedélyezte. Már most főhet a Mát- raalji Szénbányászati Tröszt vezetőinek a feje, hónnap szerezzenek ennyi új szakembert?! De nemcsak ennyiről van szó, ez a szám csak kis töredéke annak a szakember«®- regnek, amelyre szükségé les* a trösztnek, ha a visőntai külfejtés is termelni kezd. Lehet, hogy a Munkaügyi Minisztériumban erről semmit se tudnak?? Palaky Dezső hézgépkezelői szakmával jegyezték el sorsukat. A -tananyag összehasonlíthatatlanul magasabb minőségű, terjedelmesebb, mint a korábbi továbbképző tanfolyamoké, s követelmények sem elem: szintűek. Ezért fordult a Nehézipari Minisztérium személyzeti osztályához a tröszt: segítsenek, hogy megvalósíthassák a szakmunkás értékű oktatást: segítsenek, hogy azok az emberek, akik a nehézgépkezelőt iskolát elvégzik, szakmunkásbizonyítványt kapjanak a kezükbe. A minisztérium támogatásáról biztosította a trösztöt, s a tröszt személyzeti osztálya elkészítette szakmunkás-szükségletének tízéves távlati tervét. Csak egyetlen adat a tervből: 1971—75-ben az összes szakmunkásigény 5450 fő! Ezen belül 1860 új szakmunkást akarnak nevelni — öt év alatt; nehézgépkezelőt nem kevesebb, mint 730 főt: 350 főt iparitanu- ló-képzés útján, 380 főt pedig felnőttoktatás keretébe«. Félő, hogy e tervek papíron maradnak, mert a megvalósítás útjában — egyelőre még — torlaszok magasodnak. 1963. november 13-án a tröszt személyzeti osztálya a szakmunkás-szükséglet távlati tervét — ajánlottan! — megküldte a Munkaügyi Minisztérium továbbfejlesztési csoportjához, név szerint Kiss Béla kezeihez. Választ azóta nem kapták, any- nyit se, hogy a küldeményt megkapták! De nemcsak választ várnak, intézkedést is sürgetnek a vörösmajori Mii. M.
