Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

1964. február 19., szerda NEPOJSAO s Nyugdíjba ment a legöregebb molnár... ötvenhárom éves szolgálat után — Heves megye legöre­gebbmolnáremberét, T ó t h Gusztávot búcsúztatták, en­gedték nyugdíjba szombaton délután, a gyöngyösi malom­ban... A kis kultúrteremben rögtönzött kedves, bensőséges han­gulatú összejövetelre eljöttek mind a régi szaJctársak, s az ünnepi asztal körül karéjban állva, a deres fejű embert kö­szöntötték egyszerű szavakkal, szerény ajándékaikkal... Az üzemvezető. a főmolnár, — egy fél évszázados, harcos küzdelmes útról emlékezett, amely a bekölcei visszaöntéses malomtól Guszti bácsi mostani munkahelyéig vezetett, az akaratról és kitartásról, mely a sanyarú sorsú tanoncgyerek- ből, okleveles, jelvényes kiváló dolgozót nevelt. Búcsúztatták az öreg szitaőrt, — és elbúcsúzott 6 maga is, csillogó szemmel, meghatottan, de nem örökre; hiszen visszajön még ide, látják még őt dolgozni, forgolódni az is­merős gépek között, tanig csak ereje engedi. Hatvannyolc éves fejjel, félszázados munka után, nehéz is volna már elszakadnia a vérébe ivódott szakmától, fájna bizony a végleges búcsú, rossz volna tudomásul venni, hogy nem hallhatja tovább a malom kellemes, lágy hangú, csodá­latos muzsikáját... (gy__gy) timföldgyártás meUékiterméke- ként nyert vörösiiszap, közis­merten nagy mennyiségű vasat tartalmaz, az iszapot azonban csak úgy tudják elszállítaná a kohászati üzemekbe, ha előző­leg megszabadítják viztartal- nátóil. Eddig nagy nyomású szivattyúkkal préselték az isza­pot a szűrőtartályokba, de a 10 atmoszférás nyomás sem volt elegendő a víz kiszűrésére, az iszap nedvességtartalma a szü­lés után is meghaladta a 40 Százalékot, ezért csaik különle­ges tartálykocsikon lehetett el­szállítani. A találmány lényege, hogy a haprományos szűrőtartályt fel­fújható gumitömlővel bélelik, ebbe levegőt bocsátanak, és a felfúvódó gumi 20-25 atmosz­férás feszítő ereje a víz nagy részét kiszorítja. Az iszap 40 százalékos nedvességtartalma 15 százalék alá csökken, így egyszerű teherautón is könnyen szállítható. A gépet természe­tesen nemcsak vörösiiszap, ha­nem sokfajta vegyi, gyógyszer- ipari és élelmiszeripari alapa­nyag sajtolására is fel lehet használni. Dietrich régóta foglalko­zik véle. Jó a véleménye róla. Azt mondja: becsületes, egye­nes. gyűlöli a nácikat... Még egy hír van. És Stalecker elmondta, hogy a „Nibelung” mulatóiból egy férfi a gyárig követte. „ — Hát ezek nem valami kel­lemes hírék, — mondta Schu­bert gondterhelten, miközben felállt. — Hol van most Kra­use? — Nem tudom. — Elő kel] keríteni. — Most? — Igen. — Nem kellene esetleg hol­napra halasztani? Hiszen már beestéledett. — Nem, nem lehet elhalasz­tani. Most azonnal kell őt meg­keresnünk — felelte Schubert — A helyzet rendkívül aggasz­tó. — Akikor én indulók is. — Stalecker szinté» felállt. — Induljon, s adja át néki mindazt, amit most elmondott nekem. Mondja meg Krause- nak, hogy minden eshetőségre, a legrosszabbra is számítva, én két óra múlva a másik laká­son leszek. — Ott, a vasúti hídnál? — Igen. Vegye számításba, Otto: Krauset nagy veszély fenyegeti. Figyelmeztesse őt, hogy semmi szín alatt sem sza­bad találkoznia Weisbachhal. Semmi körülmények között sem! — Értem. Akikor megyek. — Várjon csak. — Schubert megfogta Stalecker karját. — Erre az egészre adok magának egy óra hosszat. Ide ne jöjjön már vissza. Telefonáljon majd. Tudja hogyan? Emlékszik még a telefonszámra? — Igen. — A telefon ebben a házban ♦an ... Nekem átadják majd Ottó Stalecker Olvasóink Írják Megtartotta zárszámadását a káli Tamamenti Tsz is. Az elmúlt évben igen szépen gyarapodtunk. Megkezdtük egy 100 férőhelyes modern istálló építését, és növeltük az anya­koca-állományt is. Bár az idő­járás rossz volt, jó munka- szervezéssel sikerült pótolni a kiesést, így a tervezett 40 fo­rint helyett 42 forintot ért egy munkaegység. A zárszámadási közgyűlésen Farkas Lászlóné kertészeti dolgozó és Holló Já­nos növénytermesztési brigád­vezető kiváló termelőszövetke­zeti dolgozó kitüntetést kapott. (Antal István, Kál) . ★ Az Újpesti Dózsa két sok­szoros válogatott atlétája, Ko­vács Lajos középtávfutó és Retezár Imre gátfutó tartott igen érdekes élménybeszámo­lót Füzesabonyban. Az élmény- beszámoló során megismerhet­ték az érdeklődők, milyen az atlétika helyzete hazánkban, milyen külföldi tapasztalatok­ra tetteti szert sportolóink, de megismerkedhettünk azzal is, hogyan élnek atlétáink. (Jéger Ernő, Füzesabony). Éz az Innsbruck nem megy ki a fejemből, s hogy ne menjen ki, ah­hoz hozzájárul a Nép­sport egyik cikke is, amely szerint jégkoron- gozóink nagyszerűnek aligha nevezhető szerep­lése a rossz „hozzáállás­nak” köszönhető. Hm. . , hm ... Én ugyan nem vagyok szakember a jégkorongozásban, sőt még szurkolni is csak a televízió előtt tanultam meg. de ez a hozzállás valahogy nem tetszik nekem, — mint indok. Az elmúlt éveim alatt már sokszor hallottam ezt a szót, de valahány­szor megpróbáltam' ér­telmezni, sohasem az ál­lásnál és a hozz á-hál lyukadtam ki, — hőnem a tudatlanságnál. Most is az az érzésem, hogy e mögött az erői- leteltén megfogalmazott kiféjizés mögött egy könnyedén kimondható igazság húzódik meg: nem tudunk jéghoklzhi. S bár — mondom — nem vagyok szakember, de láttam néhány jégko­rong-válogatottat a tele­vízió képernyőjén, - amelynek jó vagy jobb volt a „hozzáállása”: jól, vagy jobban tudták gólba ütögetni a kis fe­kete korongot. Külön­ben egyetértek a javas­lattal: javítsuk meg a hozzáállást. De tanul­junk meg jéghokiznl is! Ügy hallottam, meg le­het tanulni, s ez csak hozzáállás kérdései r- 6) ŰJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK ISTENMEZEJÉN az üzenetet. Azt kell monda­nia: „Kurt egészséges”, s én tudni fogom belőle, hogy min­den rendben van. Stalecker a kijárat felé in­dult. Az ajtónál még egyszer megállította Schubert. — Mindenképpen kockáztat­nunk kell, Otto. Beszéljen Dietrichhel, s mondja meg ne­ki: ha őneki nincs ellenvetése, szóljon Krebsnek, hogy egye­lőre hallgasson a Gubeval va­ló beszélgetésről. Ismétlem, ez kockázatos, de mégis meg kell tennünk. Hajnal Tibor üzemvezető állt a bányászok elé. Nem ünnepi beszédet, hanem az idei fel­adatok pontos meghatározását várták tőle az emberek. Bizért jöttek a tervismertető termelé­si tanácskozásra. Jól tudta etet az üzemvezető is, ezért csak annyi időire kanyarodott visz- sza az elmúlt óv eseményedhez, amennyi a hasznos kezdemé­nyezések eredményeinek vég­leges értékeléséhez szükséges. A beszámolóban és a felszóla­lásokban is szó esett a hibák­ról és hiányosságokról. Tárgyi­lagos őszinteséggel mérlegelték és a maga helyére tették a jót és a rosszat, aztán tapasztala­tokban gazdagodva minden fi­gyelmet az idei feladatokra fordítottak. Határidő: júliu» 1 A hangyabolyosi új bánya feltárását teljes ütemben foly­tatni kell, hogy a fejtéshez elő­készített vágatok kihajtása jú­liusira befejeződjék. A 3. számú tárónál nagy az oldal- és a fő- tenyomás. Biztonságos műve­— Nekem is ez az érzésem. — Akkor hát megállapod­tunk. — Schubert az órájára nézett. — Most nyolc óra lesz néhány perc múlva. Kilenckor várom a hívását. Kilenckor, ne később. Ha nem találja meg Krauset, akkor ne telefonáljon. Stalecker elment. Schubert gondterhelten járt fel-alá a szobában. Megértette: a Krebssel folytatott beszélge­tés után a szovjet felderítő ar­ra a kockázatra is vállalkozik, hogy találkozzék Wiesbach- hal. A hegesztő pedig a fejle­mények alapján meglehetősein gyanús. Mert ha a Gestapo emberei nem jártak a gyárban a hegesztőapparátokért, s a raktáros nem adott ki ilyen szerszámokat, akkor nem dol­gozhatott azokkal Max Wies- bach sem ott a titkos rejtek­helyen. Mi az igazság ezek után abban a történetben, amelyet Georg Homannak mondott él? .... Csak Stalecker sikerrel járna! Csak találkoz­nának, mielőtt még bekövet­kezne a tragédia. Az idő pedig haladit. Az egy óra hossza, amelyet Stalecker- nék adott a szovjet felderítő felkutatására, már letelt. Schubert aggodalma egyre nőtt. Nem hagyta nyugodni a gondolat: lehetséges, hogy Krause ezekben a percekben éppen Max Wiesbachhal be­szélget. Vagy az is lehet, hogy a beszélgetés már megtörtént, és Wiesbach — ha áruló «— régi gazdái előtt áll, s tövéről- hegyére elmond nekik min­dent? <Folytatjuk.) lésre törekedjünk, a kiadott technológiai utasítást minden­ki pontosan tartsa be — hang­zott az üzemvezetőség felhívá­sa. — Megtesszük, hiszen első­sorban a mi érdekünk — erő­södött meg az elhatározás Köd- mön István, Kispál Vilmos és Pap Pál csapatában. A szo­cialista brigádoknak példát kell mutatniuk, ezt várja tőlük mindenki. De mit lehetne még tenni, hogy eredményesebben, kevesebb gonddal-bajjal men­jen az idén a termelés? — Megvizsgáltuk és ha min­denki akarja, ha a munkások és a műszakiak az év elejétől összefognak, lehetséges a ben- tonit önköltségének 4,5 száza­lékos csökkentése — hangzott az üzemvezető javaslata. — Mi vállalj ük — mondták Kovács Zoltán csapatának tag­jai és ezt aZ elhatározást tanú­sítja Utasi béres János és Or­szág Sándor szocialista brigád­jának az 1964-es évre megkö­tött szerződése. Vállaljak Eddig átlagosan 20 százalé­kos volt a fejtési veszteség. Omlásoktól és elpiszkolódások­tól teljesen nem lehet megvé­deni az anyagot De csökkent­jük a veszteséget — így hatá­roztak a bányászok. Nem könnyelmű ígéret ez, hiszen új fejtési rendszert dolgoznak ki a hangyabolyosi táróban. A műszakiak nagyobb termelé­kenységű fejtésre törekszenek és a tapasztalt vájárok segíteni fogják ezt a kezdeményezést Fejtésekben és elővái ásókban a bentanit és az egyéb anyag felrakását gépesítik. Rosszkút- tebőn Utasi b. János csapata kísérletezett a gépekkel, de ott kicsi volt a terület. Hangyaibo- lyoson Fodor Sándor csapata veszi át a gépet, persze, idejé­ben felkészülnek a munkára. Fodor István vájár nemcsak javasolta, de vállal» is a mun­kavédelmi őrség jobb megszer­vezését. A munkavédelmi fe­lelős a Bányaműszaki Felügye­lőség kiküldöttével együtt ve­gyen részt a bányabejárásban, a feltárt hibákat és hiányos­ságokat közöljék a munkavé­delmi őrökkel, hogy a munká­sok megbízottai és a bánya ve­zetői közös erővel és nyomban hozzálássanak a baleseti veszé­lyek megszüntetéséhez. — Csak méretszerű bányafát használunk, a korszerű biztosi- tásról és a kirabolt bányafa újabb felhasználásáról gondos­kodunk, a tavalyihoz képest 1964-ben 20 köbméterrel több fenyőt takarítunk meg, vállal- ■ juk, hogy az egy főre eső mű­szakteljesítményt 5,2 százalék­kal növeljük és a tartós bizto­sítássá] ellátott vágatszakaszok arányát 60 százalékra emeljük — diktálták a termelési tanács­kozás jegyzőkönyvébe. Mi a garaneiaf hogy Istenmezején a vállalá­sokat teljesítik, adott szavukat állják az emberek? Hajnal Ti­bor üzemvezető és Greff József bányamérnök együttesein ad­ták meg a választ. A munká­sok többsége 10—12 éve Isten­mezején dolgozik, összeforrott, jő törzsgárda alakult ki és most is bizakodó a hangulat. Ezt bi­zonyítja, hogy Hertelendi Ká­roly csapata most köt harmad­szor versenyszerződést. Sótér János csapatára is mindig le­het számítani. A termelési ta­nácskozás 17 kiváló dolgozó cí­met szavazott meg és Isten­mezején egyre többen dolgoz­nak úgy, hogy méltók legyenek erre a kitüntetésre, vagy a szo­cialista brigád címre. F. L. TÉLI TERELÉS (Balázs Piri Balázs rajza) Juhász Ádám és Konkoly Ferenc szabadalma alapján a Vegyipari Gép- és Radiátor- gyárban elkészítették az úgy­nevezett légpárnás — vörós- iszapprés mintapéldányát. A-------------------------------n»------------------------------------------------­Uj magyar találmány: a „légpárnás” prés találom fel magam. Ügy ér­zem, pályát tévesztettem. Ma már tudom, nem elég „valamit)' csinálni”, mert az embernek szeretnie is kell a foglalkozá­sát. Szeretnie kell a munkát. Én nem bányásznak, paraszt­nak születtem... Mindezt egy ötvenedik élet­évét betöltött ember írja, aki ilyen, vagy olyan oknál fogva, egyszer hűtlen lett a földhöz. Most tanulni szeretne — amint írja — akár saját költségén is. Egerszóláton most új terve­ket forgatnak a fejükben az emberek. Igaz, a termelőszö­vetkezet ma még nem áll ott, hogy havi 1600 forintos fixet adjon tagjainak, de a kilátá­sok biztatók. Ha Prokaj Kál­mán a szövetkezet új elnöké­hez fordul, bizonyára találnak majd közösen olyan megoldást, amely hasznára válik mind ne­ki, mind a szövetkezetnek. Egerszóláton ma szükség van minden dolgos kézre, minden szaktudásra. ★ íme két levél a sok közül. Két ember gomdja-baja — egy egész megyére szóló tanulsá­gokkal ... — szalay — lesleges a kommentár. Legfeljebb: javasolni lehet a gyöngyösi tanácsinak; tegyék lehetővé, hogy azok a gazdák, akik már korábban is mesterei voltak a szőlőmunkának és ré­gebben elvégezték az ezüstka­lászos tanfolyamot, mielőbb szakmunkás-vizsgát tehesse­nek. A levél figyelmeztető a szövetkezetnek is: Jobban be­csüljék meg szakembereiket, mert csakis Velük, az ő segít­ségükkel képzelhető el a szö­vetkezeti tervek valóra váltása. A másik levél egy olyan ember keze Írása, aki 14 hol­don gazdálkodott, de aki a szövetkezet megalakulása után a bányába ment dolgozni, ott­hagyta a földet. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen vannak szo­kások, tradíciók, amelyek — mint mondják — „kötik” az embert. Prokaj Kálmán most havi 1600-at keres a bányában, mint bányacsatflós, de a szíve visszahúzza a földhöz. Ezeket írja: gyermekkorom óta gaz­dálkodással foglalkozom, jelen, leg a bányaüzemben dolgo­zom, fizetésem a munkához képest nenn kevés, de mégsem Naponta érkeznek szerkesz­tőségünkhöz levelek. Ezúttal két olyan levél is jött, amely talán másokat is érdekel. Az egyik levél írója Toldi Antal gyöngyösi gazda, a másiké Prokaj Kálmán bányász, aki annak idején Egerszóláton 14 holdon gazdálkodott. Toldi Antal elmondja, hogy a gyöngyösi Dimitrov Tsz tag­ja és huszonhatodmágával már tíz éve elvégezte a hároméves ezüstkalászos tanfolyamot, vizsgát is tettek a mezőgazda­sági technikumban. Sajnos, ennek kevés hasznát látják je­lenleg a szövetkezetben. így ír: életemben mindig szőlővel foglalkoztam, úgy érzem, értem is ezt a munkát. 1960. novem­ber 16-án aláírtam a belépési nyilatkozatot és azóta is sokat gondolkoztam azon, hogy még­is van különbség ember és em. bér között. Különbségnek kell lenni, hiszen az egyik ember sokat, a másik csak keveset dolgozik. Az a baj nálunk, hogy minket, szőlész szakem­bereket, úgy kezelnek, mint azokat, akiknek életükben csak kevés közük volt a szőlőhöz. — Fejlődni kell, ha az em­ber élni akar — sommázza véleményét Toldd Antal. — Igaz, én nem vagyok párt­tag, csak haladó szellemű, de úgy érzem, ha valaki többe j tud, jobbam dolgozik, annak — ha pártonkívüli is — nagyobb megbecsülés jár... Eddig az első lev®. Egy gyöngyösi szőlősgazda, egy tsz-tag levele, aki közvetlen és őszinte szavakkal olyan igaz­ságokra jutott, amelyekhez fe­Ötét levél

Next

/
Thumbnails
Contents