Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
NÉPÚJSÁG 1964. február 19., szeré» CIMISYOMOZAS Nagy a sürgés-forgás a hatvani postahivatal kézbesítő szobájában. Kilenc postás ül az asztalok előtt, válogatják, szortírozzák a beérkezett leveleket, postai küldeményeket. Szoros az idő, már sietni kellene. de egyszer csak egyikük kezébe akad egy boríték. íme: A képen látható kék, szabályos borítékon furcsa címzés keres egy kislányt. A postások előbb félreteszik a levelet, aztán csak előveszik újra, és összeadják minden helyi ismeretüket. — Ki lehet ez a kislány? Juliska ... — Ez eddig még egyszerű, mert a vezetéknév helyetti rajz talán Kocka nevűt sejt. Nem ismertek ilyet? — Az én kerületemben van, de az öreg nyugdíjas és nem is volt soha gyermeke, nem hogy lánya. Csábi József, Fodor János, Juhász János van már csak benn, a többiek elmentek, nagy és messze van a körzeEgyszerűbb lett volna ráírni: Kocka Juliska, Hatvan, ' Jókai utca 37. Két példa — egymás ellen A tsz egyik vezetőségi tagja mondja a megbeszélésen: — A raktárosunk túl van terhelve a munkával. Igaz, feladatát felkészültség hiányában nem is tudja ellátni. Mindenképpen szükséges, hogy valakit tegyünk melléje. Igazán körültekintő és nemes vonásra mutató javaslat. Dicséretére vállik a kiötlőjének. De ugyanitt van még más probléma is. Hallgassuk csak! — Mintegy kétmillió-kétszázezer forint értékű munkát kell a tsz gépeinek elvégezniük, ha a gépállomásokra érvényes normálholdankénti száz forintos egységet vesz- szük alapul. Ennek a munkának az irányítására feltétlenül szükségünk lenne egy gépcsoport-vezetőre. Kellene, de senki sem lelkesedik az ötletért. Hátha meglehetne úszni a dolgot gépcsoport-vezető nélkül is. Havonta legalább két és fél ezer forintot lehetne megtakarítani így a szövetkezetnek. Ez sem kis összeg! Tehát — egyfelől még egy raktárost, mert a meglévő képtelen feladatát ellátni, másfelől — több millió értékű munkát veszélyeztetnek, rosszul felfogott takarékoskodás miatt, pedig milyen egyszerű a megoldás: a rossz raktárosnak meg kell köszönni eddigi tevékenységét, és olyan embert kell a helyébe állítani, akinek felkészültsége megfelelő ehhez a beosztáshoz. Ez az ésszerű takarékosság. A gépcsoport-vezető „megspórolása” nemcsak fukarság, hanem vétkes köny- nyelműség is. Az a bizonyos több mint két millió forint — ennyit már csak megér! Jó: legyünk emberségesek, ez a társadalmi rendünkből fakadó követelmény. De az emberiesség leple alatt nem bujtatgathatjuk a hozzá nem értést, az alkalmatlanságot. Állandó ráfizetésből csak az egyszeri kereskedő tudott megélni. Mert nálunk olyan elv Is van, erre sem árt gondolnunk, hogy mindenki képessége szerint... és munkája szerint. Kicsit jellemző ránk az elmondott két példa. Az viszont a véletlenek furcsa találkozásának következménye, hogy mindkét javaslat egyazon vezető szájából hangzott el, s a két javaslat között még percek is alig teltek eL Hej, ezek a véletlenek...! (g. molnár) tűk. A levél sorsán töprengnek. ök is voltak fiatalok. Hátha megismerkedett ez a kislány valakivel, aki néhány kedves sort küld néki? Újra meg újra latolgatnak, végül Csábi János fakiált. — Megvan! Nem idevaló, de ismerem. Néhány hete lakik itt), Jókai utca 37. szám alatt. Adjátok ide, majd én elviszefn! Ezt jól kitalálta a vérző szívű feladó. Még hogy Egy jó író utcája! Sok jó íróról neveztek el itt utcát! Elindulnak. Ki-ki bejárja a 30—40 kilométeres napi utat, becsengetnek az emeleteken, tapossák a sarat, vállukon egyre csökken a nagy táska súlya, s amikor vége a napnak, minden levél és újság a tetthelyre kerül, akkor bejönnek a hivatalba és a reggel félretett leveleket, a hibás címzésűeket elkezdik „nyomozni”. Mert akad bőven. Nem mind ilyen érdekes, mint a Kocka Juliskáé, de sok bosszúságot okoz a kézbesítőknek, és nagyon hátráltatja vállalásuk teljesítését — azt, hogy minden küldeményt gyorsan, pontosan szállítsanak a címzettihez. Ezen a napon éppen a Kisker. 68-as áruda, Hatvan — címzésű levelet körözték. — Ilyen itt nincs. Jó lenne, ha ráírnák a Kisker. Vállalatnál, hogy milyen utcába képzelik ezt az árudát. A földművesszövetkezet, a tömegszeivezetek és a tanács okoz e területien a legtöbb gon. dot. „Nagyvonalúan” címeznek. Sokszor félórákig telefonál, a telefohkönyv nyomán, vagy ismerősöktől próbálja megtudni a kézbesítő, hogy hová is kell vinni a hibásan címzett levelet. Mint elmondották, volt már olyan is, hogy az árudával, illetve vezetőjével árváltozást akartak közölni felettesei.; de az egy nappal később ért rendeltetési helyére, mert egyszerűen elírták a számot, a csak hosszas keresés után lehetett kézbesíteni. Egy másik alkalommal a cukorgyárból érkezett reklamáció, mert az újságot nem kapta meg a megrendelő. Kovács a neve, s ilyen a háromezer ember között legalább ötven van. Ha ráíratta volna megrendeléskor, hogy melyik üzemrészbe kéri, akkor nem kallódott volna el. A postások igyekeznek legjobb tudásuk és lelki ismeretük szerint elvégezni a munkájukat, de ehhez az is szükséges, hegy minél kevesebb időt töltsenek a címnyomozással, s a szétválogatott levelek így időben, a pontos címre érkezhessenek. (ódám) A járás közegészségügyi helyzetéről tárgyalt Hevesen a tanácsülés A szomszéd asztalnál ülő vendég a pincért hívta, magyaros gavallériával öt forintot nyomott az udvariasan hajlongó felszolgáló markába. Nem álltam meg szó nélkül. — Már elnézést... de nem volt ez sok egy háromhusza>s feketéért? Kissé csodálkozva, szinte ok- tatóan mosolyog. — Drága uram, én fodrász vagyok. A főár naponta jár hozzám borotválkozni. Duplán visszakapom tőle a borravalót. Hm! így már érthető. Az esetről már szinte megfeledkeztem, amikor másna-p a fodrászüzletben viszont láttam presszóbeli ismerősömet. Fürge ujjal alatt simára szelídültek a kócos hajfürtök. Közben szidta a Gyöngyösi Bányászt és dicsérte a Spartacust. A vendég távozott. A mester örült, hogy ismét túladott egyen. Ám a paciens is megkönnyebbült, hogy nem rásznak a nyaka körül pávai. Én következem... — Pardon... — és éppen az orrom előtt egy most érkezett, mosolygós, pirospozsgás képű férfi telepedett a székbe. Felhergelődtem... — Ue kérem, ez mégis... A „láncreakcióról" szóló mese Ki hogyan jut húshoz és német briketthez — A kétszeresen megtérülő borravaló, a csinos lány és a protekció kotoborot— Pszt...! — intett a mester. — Régi ismerősöm, TÜZÉP-es... Ugye, megérti? Sorbaállás nélküli szén, fa, meg ez az... A pirospozsgás kedélyesen heherészve bólogatott a magyarázathoz. Hát persze hogy megértettem. Az eset hatása alatt, kissé paprikás hangulatban érkeztem háza. Hatványozta a hangulatomat a feleségem panasza is, hogy ilyen, meg amolyan silány tüzelővel kínlódjak át a telet, mert minden élelmes férj gondoskodik néhány mázsa német brikettről. No, majd én megmutatom...! — Üdvözlöm, kedves barátom! — köszöntöttem másnap irodájában a pirospozsgást. — Hát nem emlékszik? ... Tegnap a borbélynál. — A borbélynál gyakran megfordul az ember — hangzik visszautasitóan. — Mit kíván? — Egy kis német brikettre lenne... — Hah, hah... — azt hittem, elájul. — Hói él maga? Mannát kérjen, uram, azt hozok az égből... Nyikordul az ajtó és ő, mint a kilőtt nyílvessző rohan el mellettem. — Csókolom a kezeit! Csinos és friss, mint a tavaszi rózsa. — Halk sustorgás, töredezett félmondatok. — Tíz mázsát...? Bagatell! önnek mindent. Tiszteletem a kedves férjének. A levegőbe szimatolva kóstolgatom a francia parföm illatát. — Ki polt ez a hölgy? — csúszott ki számon az örök kíváncsiság. Uegényesen egyengeti gömbölyű derekát. — Ez, kérem..., egy istennő volt! Egy jónevű ügyvéd felesége, aki egy fontos házrészesedési peremet képviselt Megértheti tehát. Ennek az asz- szonynak egyszerűen nem lehet ellentálllni. — Ö viszont magával szemben ellent tud állni.— jegyzem meg epésen és bevágom magam mögött az ajtót. No, de sebaj! Német brikettet ugyan nem szereztem, de lesz hús. Péntek lévén, ilyenkor már mérik. Rövidkaraj...! Ez a fiam kedvenc étele. Az üzletben, nem sok vevő tartózkodott, így néhány perc múltával már a megtermett henteslegény előtt álltam, egy másik férfitársammal egyetemben. — Egy fél kiló rövidkarajt kérek! De mit fél kilót... egy egészet! — vágtam ki hetykén. — Sajnálom, kérem, elfogyott, — hangzik az udvarias válasz. Ám ekkor a főnök jelent meg, és a mellettem várakozó férfitársnak csomagot nyújt át. — Tessék, kérném tisztelettel... A papír alá pillantok. Rövidkaraj ...! — nyilallik belém a látvány. — A panaszkönyvet kérem! — sziszegtem vészjóslóan. A főnök nem zavartatta magát. A járás közegészségügyének helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén a Hevesi Járási Tanács. A vb jelentését Kamiczki István vb-alnökhelyettes terjesztette a tanácsülés elé, s tanácstagok átfogó, részletes elemzést kaphattak a járás közegészségügyi helyzetében élért eredményekről, s a további feladatokról. Az elhangzott hozzászólások egy-egy terület részproblémáira hívták fel a figyelmet. Dr. Varga János, a hevesi — A kedves vevő ne hákliz- zon itt a közönség előtt. Talán fáradjon be az irodámba! Egy kényelmes karosszékbe süllyedtem és kéjelegve mor- zsolgattam ujjaim között a panaszkönyv lapjait. A főnök könnyes szemmel, remegő hangon esdekett. — Családom van. Három apró gyerek vásrja otthon a betevő falatot. Legalább azokra az ártatlanokra legyen tekintettel. Majd magától kérdezik meg, hogy: bácsi kérem, miért tetszett kirúgatni az apukámat? A szabad levegőn mélyet sóhajtottam. Mellettem autó fékez. — Ülj be, kérlek álássan, hazaviszlek. — Gyújts rá, kérlek tisztelettel! Külföldi cigarettát találsz a kesztyűtartóban, — közben nyílsebesen száguldottunk a város széle felé. Újra kezdi. — Lenne egy kis problémám. Tudom, hogy te olyan mindenfelé járó-kelő ember vagy. Nem tudnál valamiféle icipici kis állást a lányomnak? Tudod, ma olyan nehéz... Igen, én tudom. LACZ1K JÁNOS tbc-kórház igazgatója a tbc eilend küzdelem eredményeiről számolt be. Évente 150 beteget gyógyítanak meg a járásban, a gyógyult tbc-6ék száma több mint 3000. Elhelyezésükhöz sokkal nagyobb megértésire van szükség. Elsősorban a termelőszövetkezetekben kellene gondoskodni könnyebb munkára való beállításukról. Dr. Orosz Árpád a csecsemőhalandóság alakulásáról adott számot, Dr. Szabó Ferenc, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője a Vörös- kereszt munkáját értékelte s a véradó mozgalom megszervezésének fontosságáról beszélt. Felszólalt a tanácsülésen Nagy Károly, a járási pártbizottság titkára is. Foglalkozott azzal a munkával, amit a járásban az egészségügy terén végeztek 1959. óta. Az egészségügy dolgozói derekas munkát végeztek a termelőszövetkezetek szervezése óta. Megállapította hozzászólása során azt is, hogy sok lehetőség van az egészségügy1 továbbfejlesztésére nagyobb beruházások nélkül is. Magyar István, a járási tanács elnöke arról beszélt, hogy milyen sokat segíthet, ha a körzeti orvosok szorosabb kapcsolatot tartanak a község vezetőivel. Beszámolt arról, hogy feldolgozzák egyes termelőszövetkezetekben, hány munkaegységet írnak jóvá betegség esetén és igyekeznek a járásban egységesen megoldani ezt. Javasolta, hogy a községi tanácsok egészségügyi állandó bizottságai tűzzék napirendre az alkoholizmus elleni küzdelem megvitatását is. A tanácsülés részvevői hozzászólásaikkal sok segítséget adtak a járás közegészségügyének továbbjavításához Szökő Alajos Heves Eddig közel háromszázan nézték meg Egercsehiben az ízléses otthon kiállítást Nagy népszerűségnél! örvend az Egercsehi-bányatelepen megrendezett Ízléses otthon, szép lakás kiállítás, amelyet eddig közel háromszázan néz- tek meg. Elismerésre és követésre méltó ökrös Imrének, Kovács Bihari Károlynénak és Hegedűs Józsefnének az ötlete, akik javasolták ennek a kiállításnak a megrendezését. Különösen nagy sikert aratott a Háziipari Szövetkezet sok szép, lakást díszítő függönye, térítője, Barta Józsefné kétezer csillag mintából összeállított térítője és Ostoróczki József népművész sok szép fafaragása. Kisebb hibáktól eltekintve, a kiállítás nagyon értékes, mert hozzájárul a bányászok ízlésének, lakáskultúrájának fejlesztéséhez. (hanus) leli, összehasonlítva a használatban levőkkel, a legmagasabb ...” A víz orvosi körökben is nagy érdeklődést keltett, hiszen aránylag ritkák a jódtartalmú források. Megindultak az ellenőrző klinikai vizsgálatok. A Klinikai Füzetek-ben maga Bauer ismertette a gyógyvizet: „ .. .jódtartalma valamennyi eddig ivókúrának használt forrásénál magasabb, miután egy liternyi mennyiségben közel 50 milligramm foglaltatik...” A vegyész ivókúrára javasolta. A Budapesti hírlap is cikket közöl 1908. november 10-i számában dr. Polgár István tollából, az egri jódos vízről. A FORRÁS hasznosítása után élénken érdeklődött a külföldi tőke is, — németek és párizsiak, de nem lett a tervből semmi. A lassú feledés, s a cső eliszaposodása következett be. Érdekes módon, ma a forrás vizének kevesebb a jódtartal- ma, mint féltöréskor volt. Papp Szilárd és Dippold egy literben az egykori 50 milligramm helyett csak hatot muJ tatott ki, de ez is hatásosnak bizonyult. Rausch hosszabb ideje diffúz golyvában szenvedőket kezelt a vízzel, 3—8 hétig, naponta 2—3 decit itatván meg és „az esetek többségében” — mint dr. Schulhof Ödön, a Magyar Balneológiái Kutató Intézet igazgatója írja — az alapanyagcsere normálissá vált és a nyaktérfogat csökkent.” Telegdi Róth is tanulmányozta az egri Dobó jódos forrás vizét és megállapította, hogy összetétele hasonló a sós- hartyáni és pesterzsébeti vizekhez. Joggal merül fel a gondolat, hogy súlyos mulasztás lenne továbbra is elhanyagolni a ma már szinte semmivé zsugorodott forrás vizét. Kétségtelenül megérné korszerű fúrással feltárni a mélyben lappangó, páratlanul értékes, magas jódtartalmú gyógyvizet, mert hiszen annak összetételét, 50 milligrammos jódtartalmút nem szájhagyomány, de hivatalos vegyvizsgálat őrzi! De ne felejtsük el, hogy jelenlegi 6 VAN EGEKNEK egy értékes, jódtartalmú forrása a Makiári út 91. számú ház udvarán. Elhanyagolt, elfeledett állapotban. Kihasználása szinte a nullával határos, csupán egy-egy ismerős vásárol a gyógyvízből. A levéltári kutatás során sikerült tisztázni ennek a ma Dobó-forrásnak nevezett természeti kincsünknek az eredetét. Itt valamikor egy szeszgyár állott. 1908 tavaszán a tulajdonos kutat fúratott. 220 méter mélyből bő vizet kaptak, de sajnos, 338 méter mélységben beletörött a fúró. A be nem fejezett fúrás eredményeként a fúrat egyre jobban eliszapoló- dik. Érdekes, hogy a fúró bele- törése után nem jött a cső végéből víz, az csak egy hét után indult meg, s mennyisége is fokozatosan emelkedett 600 literig naponként. Később ez a mennyiség mintegy 240 literre csökkent, ma pedig egészen minimálisra zsugorodott. A szeszgyár tulajdonosának feltűnt a felbugyogó víz különös szaga és enyhén sós íze, meggvújtva pedig kékes lobot vetett. AZ ÉLELMES Preszler vízmintát küldött a neves „országos vegyészhez”, Felletár Emilhez, „hadd süsse ki ő, miféle ördög zavarta meg a kút vizét”. Nagyot nézett, amikor leérkezett Felletár véleménye, azt írta, hogy „csapják be az öregapjukat. A küldött víz rendkívül sok jódot tartalmazó patikai művíz és semmi esetre sem lehet forrásvíz, mert nem létezik olyan forrás, melyben annyi jód lenne”. Mikor megtudták Budapesten, hogy bizony a gazdag jódtartalmú forrásvíz valódi, megjelent a helyszínen Bauer Kálmán állami vegyész. Sikerült megtalálni vegyészeti szakvéleményét, mély szerint „egy liternyi mennyiségben közel 50 milligramm jód foglaltatik, ami 63 milligramm jódkáliumnak fe- fel meg..Megtudjuk, hogy a „víz értékes, hideg, alkali- kus, jódot és brómot aránylag nagy mennyiségben tartalmazó kisebb töménységű konyhasó halóid víz, melynek alkaldtását a szénsavas nátrium, a sziksó adja. Ann a jód tartalmát ilmilligrammos jódtartalmúval is értékes gyógytényező, kivált a megyénk területén elég gyakori golyva gyógykezelésében. — amint azt hivatalos klinikai vizsgálatok támasztják alá. „Természetes jódos vizekben a jód más alkatrészekkel kombinálódva fordul elő, melyekkel együtt komplex hatást fejt ki, melyet részleteiben mesterséges oldatokkal utánozni nem lehet” — mondja Schulhof professzor. NE HAGYJAK az illetékesek végleg elveszni az egri jódtartalmú gyógyforrás értékes vizét! Állítsák azt, mint gyógy tényezőt, népegészségügyünk szolgálatába! Komplet- tálják Eger fürdőváros jellegét: a rádiumos és a képes- szénsavas víz mellett, hasznosítsuk a jódtartalmú Dobó forrás vizét is! Sugár István EGY ELFELE/TETT EGRI TERMÉSZETI KINCS: A jódtartalmú gyógyvíz nyomában . . .
