Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

2 NÉPÜJSAG 1964. január 19., vasárnap Messvizfidésünk, bogy a népek győzni fognak, ahogyan mi is gyttztiink! Hruscsov beszéde Katinyinban Amint már jelentettük, Hruscsov és Castro beszédet mondott egy kalinyini textil­gyárban. Bevezetőben Hrus­csov a szovjet nép gazdasági sikereiről szólt, s kijelentette, hogy a szovjet nép már nem­csak barátainak elismerését vívta ki, hanem a szocializ­mus ellenségeinek is számolni- ok kell azzal, mire is képes a munkásosztály, a dolgozó nép, ha kezébe veszi a hatalmat. A szovjet népgazdaság fej­lődési üteméről szólva utalt arra, hogy Lenin annak idején 15 év alatt összesen másfél millió kilowatt teljesítőképes­ségű erőművek építését tervez­te. Ezt a tervet 11 esztendő alatt teljesítették. Ma pedig csupán 1963-ban a Szovjet­unió tízmillió kilowatt együt­tes kapacitású erőművet épí­tett. „Ilyen léptekkel haladunk előre — mondotta Hruscsov. — Űrhajóink, a szovjet kultú­ra, tudomány és technika tük­rei, mutatják, milyen színvo­nalat értünk el.” — Szívet-lelket örvendeztető érzés látni, mennyire megszé­pültek a szovjet városok, mennyire megváltozott az em­berek élete — folytatta Hrus­csov, majd kijelentette: „de még távolról sem tettünk meg mindent, ez még csak a kez­det”. — Egyesek, akik kommunis­tának nevezik magukat — folytatta — bírálnak bennün­ket, mert azt szeretnénk, hogy az ország gazdagabb legyen, hogy az emberek jobban élje­nek. Furcsa logikájuk van ezeknek a kritikusoknak! Va­lahogy így elmélkednek: minél jobban élnek a szovjet embe­rek, annál nagyobb az elpolgá- riasodás. veszélye. Mi viszont így gondolkodunk: ha valaki­nek egy öltöny ruhája van, adja isten, hogy kettő, s ké­sőbb három is legyen nsíd. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a jelenlegi nehézségek mellett is biztosít­va van a lakosság zavartalan ellátása. „A tőkések azt hit­ték, hogy a tavalyi rossz ter­mést kihasználva torkon ra­gadhatnak bennünket — mon­dotta. — Azt akarták, hogy a világpiaci áraknál drágábban fizessük meg a gabonát. De mi szilárdan megmondtuk ne­kik: „ha világpiaci áron adjá­tok, akkor megvesszük, de ha nem, süssétek meg magatok, mi nem vesszük meg. Erre mégiscsak világpiaci áron ad­ták el a kenyérgabonát”. — Azt hiszem, a jövőben nem szorulunk majd rá, hogy tőlük vegyünk gabonát. Min­dent megteszünk azért, hogy megteremtsük az igazi nagy vegyipart, hogy még több ke­nyeret, húst, vajat), ruhát, cipőt és más árut termeljünk. — Jól mennek nálunk a dol­gok, de azt szeretnénk, hogy még jobban menjenek — mon­dotta Hruscsov. — Az életbe ültettük át a szocializmus el­veit, most azonban már azért dolgozunk minden erőnkkel, hogy áttérjünk a társadalom egy magasabb fokára, vagyis felépítsük a kommunizmust, amelyben az emberek szükség­leteik szerint részesülnek mun­kájuk eredményeiből. Hangoztatta, hogy ehhez fej­leszteni kell a termelőerőket, át kell alakítani az emberek lelkületét és fokozni kell kommunista öntudatukat. Hruscsov ezután a szovjet nép, a párt és a kormány egy­ségét méltatta. A párt célja a nép boldogságáért, szabad, al­kotó életéért, jólétéért folyó harc. A párt mindent megtesz •zért, hogy kielégítse a nép anyagi és szellemi szükségle­teit — Az egyedül helyes lenini <Mon haladunk, » orról az út­ról senki sem téríthet le ben­nünket — folytatta. — Igaz, vannak külföldön olyan elvtár- sák, akik azt mondják, hogy Hruscsov helytelenül viszi az ügyeket, hogy fél a háborútól. Én már nem egyszer szóltam arról, hogy szeretnék egyszer egy olyan ostoba embert látni, aki nem fél a háborútól. Csak a gyerek — aki még semmit sem ért — meg a bolond, nem fél semmitől. Hruscsov utalt arra, hogy a Szovjetuniónak hatalmas had­serege, sok atombombája, ra­kétája, elsőrendű fegyverzete van, majd kijelentette: Mi nem akarunk háborút, de ha ellenségeink ránk kényszeríte- nék, szétzúznánk az ellenséget, hiszen megvan mindenünk ah­hoz, hogy ezt megtegyük. Ezt véssék emlékezetükbe az ag- resszorok. Hruscsov ezután válaszolt azoknak, akik bírálták a Szov­jetuniót azért, mert először ra­kétákat szállított Kubába, ké­sőbb pedig elszállította azo­kat „Ígéretet kaptunk, hogy nem lesz invázió Kuba ellen — mondotta. — Ellenkező esetben a rakéták szovjet területről is célba találhatnak. Az Egyesült Államok kormányával kötött megállapodásunk ma is ér­vényben van, s mi megtartjuk szavunkat, amíg a megállapo­dást tiszteletben tartják. Azt hiszem, a másik félben is lesz majd annyi józan ész, hogy megértse, milyen következmé­nyekkel járna a megállapodás megszegése”. Ezután kijelentette, éppen ma olvasta a szovjet tudósok egy jelentését, amelyben köz­ük, hogy egy új rakétát pró­báltak ki. Hruscsov nagyszerű­nek nevezte ezt a rakétát, majd így folytatta: De elv társak, a rakétáiból mégsem lehet le­vest főzni, a rakétával nem le­het jóllakni, a rakéta arra va­ló, hogy védekezzünk vele. A társadalom fejlesztéséhez vi­szont az kell, hogy dolgozzunk, anyagi értékeket teremtsünk. Nehéz idők járnak ma az imperialistákra — folytatta. — Üt majd egyszer az óra és minden nép elűzi utolsó elnyo­móját is. Meggyőződésünk, hogy a népek győzni fognak, ahogyan mi is győztünk! — A kapitalizmust nem le­het szitkozódással legyőzni. Konkrét harc kell, mégpedig nem puszta ököllel. Mi hozzá­segítettük Egyiptomot, Indoné­ziát, Algériát, hogy megszaba­duljanak ellenségeiktől. Más országokat nem is sorolok fel, úgyis tudják, miről van szó. A Szovjetunió mindig is han­goztatta és ismét kijelenti, hogy minden szabadságáért harcoló nép számíthat a mi né­pünk rokonszenvére. Az ellen­ségeik ellen fegyveres harcra kelt népek tudják, hogy segít­jük őket győzelmük kivívásá­ban. Hruscsov kigúnyolta azokat az amerikai dajkameséket, CASTRO: A SssovieSunló elismerte az új zanzibarl kormányt MOSZKVA (TASZSZ): A Szovjetunió kormánya hivata­losan elismerte Zanzibar és Bemba Köztársaság kormá­nyát. A köztársasági elnökhöz intézett, az elismerést beje­lentő táviratában Hruscsov szovjet miniszterelnök kijelen­ti, reméli, hogy a Szovjetunió, valamint Zanzibar és Pemba Köztársaság kapcsolatai a bé­kés együttélés elvei alapján, a két ország és a tartós béke ér­dekeinek megfelelően fognak fejlődni. Hruscsov a szovjet nép nevében sok sikert kíván a zanzibari népnek a nemzeti függetlenség megerősítéséért vívott harcában. hogy a panamai események Fidel Castro kezevnunkái. A panamai eseményeket az ame­rikai imperialisták rabló poli­tikája okozta. Hruscsov jogos­nak nevezte a panamaiak tö­rekvését, hogy lerázzák az amerikai imperialisták igáját és kijelentette: Mi a panamai nép melleit vagyunk. Meggyő­ződésünk, hogy előbb vagy utóbb minden nép kivívja va­lódi szabadságát és független-! ségéi, elűzi az imperialistákat saját földjéről. Ezért mondjuk: urak, vegyék elő jobbik eszü­ket — és menjenek el szépsze­rével, amíg nem késő, amíg nem zavarták el magukat. Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovjetunió üdvözli a kubai népnek a guantanamói ameri­kai katonai támaszpont meg­szüntetéséért vívott harcát. Guantanamo földje kubai föld. s Kubát illeti. — A szovjet emberek örül­nek kubai barátaik sikereinek, — folytatta. — Meggyőződé­sünk, hogy a kubai nép a gaz­dasági építőmunkában kivívja ugyanazokat az eredményeket, amelyeket a szovjet nép és a többi szocialista ország népe már elért Ezután Fidel Castróhoz for­dulva, kijelentette: „Együtt vagyunk önökkel ma, együtt leszünk holnap is. Akkor is együtt leszünk önökkel, ha el­lenségeink próbára akarják tenni, mit is jelent ez a szó: együtt.” Ellentétek a bonni kormánykoalícióban BONN (MTI): Thomas De­hler, a bonni parlament alel- nök’e, az FDP vezetőségi tag­ja a müncheni Abendzeitung- ban megjelent cikkében élesen bírálta a kormánynak azt a magatartását, hogy nem akar tudomást venni Walter Ulb­richt legutóbbi javaslatáról. Dehler rámutatott: teljesen ir­reális politikát követnek azok, akik azt hiszik, hogy közelebb lehet jutni a német újraegye­sítéshez az NDK-va-l folytatott tárgyalások nélkül. Dehler azt javasolta, hogy olyan helyzeteket kell terem­teni, mint az 1959. évi genfi külügyminiszteri értekezleten, amikor a két német állam kép­viselői a nagyhatalmakkal együtt tanácskoztak a német kérdésről. A bonni kormánykörökön belül egyébként tovább folyik a vita o berlini utazási engedé­lyek kérdéséről. A CDU veze­tőségének pénteki ülése ezzel a kérdéssel is foglalkozott és heves vita után végül arra a* álláspontra helyezkedett, hogy az a forma, amelyben a decem­beri berlini megállapodás lét­rejött, a „végső határt” jelenti ezen a téren. Őrizetbe vették a De Gaulle elleni merénylet egyik szervezőjét BERN (MTI): A Svájci Táv­irati Iroda jelentése szerint, Bernben őrizetbe vették az algériai-francia származású Georges Marcel Waün-t, akit a francia rendőrség mindeddig a legveszélyesebb szabadlábon levő OAS-terroristának minősí­tett. Watin, csúfnevén „a sán­ta” annak az agytrösztnek a vezetője volt, amely kitervelte a De Gaulle francia elnök ellen megkísérelt merényletet é6 ösz­szeesküvést. A svájci rendőrség közlemé­nye szerint a terrorista vezér most egy Beam környéki bör­tönben várja sorsát A svájci kormány ki fogja tolóncolni. Nem ismeretes azonban, Fran- ciaországba-e — ahol nyomban letartóztatnák, — vagy más­hová. Újabb felfüggesztések a vaijonti katasztrófa ügyében Népünk kötelességét teljesítette a szocialista forradalom győzelmének kivívásával Fidel Castro egyebek között kijelentette: — A kubai szocialista' forra­dalom azért vált lehetővé, mert előtte végbement az 1917. évi szocialista forradalom. A mi népünk csupán kötelességét teljesítette, s ezzel kivette a maga részét az emberiség fel- szabadulásáért vívott harcból. Számunkra megkönnyítette e feladat teljesítését az, hogy él­vezzük Lenin nagy hazájának támogatását. — Jól tudom — folytatta Castro —, hogy mindnyájuk szíve és szereitete a kubai for­radalomé. Ebben is megnyil­vánul a proletár nemzetközi­ség, amelynek érzését ily ered­ményesen alakította ki a nép­ben a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és Nyikita Hruscsov elvtárs. — önök a mi országunkra gondoltak, mi pedig az önök országára szegeztük tekinte­tünket ... A szovjet emberek érdemei nagyok, amint nagy az országuk, nagy a példájuk, nagy a történelmük. Gyönyörű az a jövő, amelyet ők tárnak fel az egész emberiség előtt. Castro szólt a vegyiparral szorosan összefüggő kalinyini üzemekben szerzett tapasztala­tokról és kijelentette: Hruscsov elvtáns helyesen mondja, hogy a kommunizmus felépítéséhez a vegyipar ma­ximális fejlesztésére van szük­ség, hiszen —, hogy az ő sza­vaival éljek — a kommuniz­mus azt jelenti, hogy az embe­rele szükségleteik szerint ré­szesüljenek mindenből, az ösz- szes anyagi javakból. Amikor ezen a gyűlésen az üzem murikásnőinek és veze­tőinek őszinte szavait hallgat­tam, a Szovjetunióra, a szovjet példátlan győzelme járt az nép, a kommunista párt nagy eszemben. Mindaz, amit az em- történetére gondoltam — mon- bér ma a Szovjetunióban lát, dotta. — A szovjet nép harca, igazolja Leninnek pártjába és önfeláldozó munkája, sok-sok népébe vetett hitét. g.mzíBor. tumm, MM Fordította: Szathmári Gábor VII. Igaz, próbált valamit tenni, hogy a rendőrségi vizsgálat közben ráterelődjön az állam- biztonsági szervek figyelme is. De mi lesz, ha azt a bizonyos dolgot nem veszik észre, s a rendőrség minden különösebb vizsgálat nélkül szabadon en­gedi? Tudta jól: a hírszerző-fő­nökség mindig igyekszik ellen­őrizni ügynökeit. Ilyen ellen­őrző feladatot maga is kapott már. Mi lesz, ha ezúttal is sor kerül egy ilyen ellenőrzésre, amely ráadásul könnyen kide­rítheti, hogy a rendőrség nem vette be a horgot, s az illető urasan távozott a börtönből... Ebben az esetben őt egyköny- nyen megvádolhatják, hogy félre akarja vezetni a gazdáit. Ezért pedig alaposan megfizet­het. S ő most már tudja jól, mivel jár ez a fizetség. Nem, nem. Cselekedni kell, méghoz­zá azonnal, órákon belül. Meg kell győződnie, hogy minden úgy sikerült-e, ahogy kell. 2. Csengett a telefon. Azizov ezredes felvette a kagylót. Si- rokov rendőrkapitány beszélt. Közölte, hogy gyanús látogató járt a rendőrség mellett levő teázóban. A tulajdonos tudta, hogyan kell felelnie, ha valaki érdeklődik a tegnapi eset után. Azt mondta, hogy a tolvaj megszökött. De az egész dolgot elrontotta a gyerek, akinek nagybácsija a tulajdonos. A kisfiú . meg akarta védeni a rendőrség becsületét, s meg­mondta, hogy nem igaz a szö­kés. A látogató megszimatolta, hogy valami nincs rendben, s időben kereket tudott oldani. Azizov megkérdezte: — öreg ember? Szilvakék öltöny, barna kucsma volt raj­ta? — öreg, de nem öltönyben, hanem zubbonyban és ellenzős sapkában. RÖMA (MTI): Az olasz köz­munkaügyi miniszter, a szo­cialista Pieraccini, nyilvános­ságra hozta annak a bizottság­nak jelentését, amely a váj­jon ti katasztrófa ügyében meg­állapította a gátat építő és idő­közben állami ellenőrzés alá került Sade villamosipari tröszt, továbbá egyes állami főtisztviselők súlyos felelőssé­gét. A szombaton napvilágot lá­tott közlemény szerint Pierac­cini felfüggesztette állásukból a közmunkaügyi minisztérium négy felelős funkcionáriusát, — Milyen intézkedést tettek? — Minden illetékest értesí­tettünk. A kézre kerítése folya­matban van. Azizov letette a kagylót. Szemin jött be hozzá. — Befejeztük a házkutatást, ezredes elvtárs. Semmi nyom­ravezetőt nem találtunk. Kivé­ve ezt — Egy nagy borítékot tett az asztalra. Azizov egy négyrétre hajtott újságot vett ki belőle. Szétterí­tette, s az egyik oldalán egy számosziopot talált. — Gondolja, hogy sifríro- zott? — Lehetséges. Az ezredes csengetett A tit­kár jött be a hívásra. — A laboratóriumiba. — Fe­jével az újságra intett. — A la­boratóriumba és a rejtjelesek­hez. Tegyék át folyóírásra. Kérje meg őket, hogy iparkod­janak. A titkár fogta a borítékot az újsággal együtt, s kiment Szeinin folytatta a beszélge­tést — Kiderült hogy tegnap es­te valaki járt Scsuko lakásán. — Azután, hogy letartóztat­ták? — Igen. Rögtön utána. Egy öreg ember. A főbérlő been­gedte a szobába, amelyet Scsuko bérelt. Negyedóráig pe­pecselt ott Levelet írt Sósuké­nak. De aztán mégsem hagyta ott az írást. Meggondolta. Azt mondta, hogy később, majd es­tefelé ismét elmegy. — És nem ment el? — Nem. Feltételezésem sze­rint az öszszakállú volt. — Figyelje meg ezt a mo­mentumot: az öreg azonnal Scsuko letartóztatása után ment oda. Közvetlenül a letar­tóztatás után. Miért? — így ítélhette meg a hely­akik tudva a Longaronét fe­nyegető veszélyről — a Sade vezetőinek nyomására —, ezt elhallgatták. Udine és Belluno megyék prefektusai ügyében — akik­nek felelősségét a jelentés szin­tén megállapította — a minisz­tertanács dönt. A kommunista párt lapja, az Unitá, amely a katasztrófát évekkel megelőzően, a lakos­ság közlései alapján figyelmez­tetett a veszélyre, szombati ve­zércikkében ismét felveti a parlamenti vizsgáló? bizottság felállításának szükségességét. zetet. Scsukót letartóztatták, de még nem érkeztek kihallgatni. Következésképpen egyelőre még nem kellett tartani a ház­kutatástól. Tehát kockázat nél­kül mehet oda, nem fenyegeti a veszély, hogy a nyomozók karjába fut Azizov egyetértőén bólintott. — Egyszerűen érthetetlen, hogyan van érdekelve ez az öszszakállú Scsuko sorsában, — mondta maga elé. mintha csak hangosan gondolkodna. ... Estére a laboratórium el­készült a vizsgálattal. Ujjle­nyomatokat találtak az újsá­gon. Egybevetették a letartóz­tatott Scsuko daktiloszkópiai lenyomataival, de nem azono­sak. Megnézte a laboratórium az újság égjük oldalára írotta­kat is. A toll rövid, meg-meg- szakított mozdulataival írták a számokat. Az írásszakértők összehasonlították Scsuko kéz­írásával, de nem jutottak egy­séges véleményre. A grafikai szakértői vizsgálathoz kevés­nek bizonyult az anyag. Nem sokkal később megér­keztek az adatok a rejtjelbon­tóktól is. A számoszlop való­ban rejtjeles írás volt. Minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerült megfejteni. Ezt a szö­veget kapták: ..Szerencsésen megérkeztem. Várom a küldön­cöt a csomaggal”. — — A csomaggal, — ismételte elgondolkozva Azizov. Hirte­len felállt, s felemelte a hang­ját. — Arra nem gondol, őr­nagy, hogy ez az újság és a raj­ta talált rejtjeles írás csak fon­dorlat? Igen, igen, fondorlat és semmi több. Azt gondolta őkel- me, hogy ezt is bevesszük. — ö? — Az öszszakállú. — Feltételezi, ezredes elv- társ, hogy övé az újság?

Next

/
Thumbnails
Contents