Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
1964. Január 19., vasárnap 9ÍPÜISAß 3 Szívének fele a gyáré... Szőke, mosolygós férfi Körösi József. 36 éves. Tizenkét éve él a város, Eger falai között; tíz évet a Finomszerel- vénygyárban töltött, mint meo-vezető, üzemvezető és termelési főnök. Másfél éve a Hajtóműgyárat igazgatja. Reggel végigjárta az új csarnokot. Kint ropogós, fagyott hó, köd feküdt az udvaron; bent az emberek káromkodtak és fáztak. Fejmagasságban plusz 3, a lábrácsokon nulla fokot mértek. Alapos tájékozódás a ‘ kazánházban. Gyenge minőségű, földes-poros, rossz a szén. És kevés! A budapesti igazgatóság energetikusa 350 tonnát engedélyezett felhasználásra. Ténylegesen pedig majd a duplája szükséges, 600 tonna. Dühös veszekedéssel, telefonálással, géptáviró- zással telik el mennyi idő, hogy intézkedést kicsikarjon. Nem tudtuk, hogy az új kazánhoz mennyi szén kell — ez a mentegetőzés. De hát volt itt régebben is egy kazán, legalább ahhoz az egy kazánhoz szükséges szénmennyiséget adnák. Igaz, hogy háromszorta nagyobb termelőterületet kell fűteni, de a régi kazán élelme is több volt, mint most a három újé. Kevés a gőz, nem képes felmelegíteni a csarnok levegőjét; az emberek dideregnek a gépek mellett. Az igazgató meg lerághatja a tíz körmét is, — szén nélkül nem lesz melegebb. „Jó az igazgatónak, könnyű annak.. ./” Hát hogyne. Ügy érezheti magát, mint az a madár, amelynek két szárnyát, két lábát kikötik, s arra biztatják, repüljön; gyorsabban, magasabbra. ö, a gyáregység vezetője, a* Igazgatóság termelési főmérnökéhez tartozik; a műszaki gárda viszont az igazgatóság műszaki főmérnökéhez; a főkönyvelő, a könyvelés szervei az igazgatóság főkönyvelőjéhez; de még a gyáregy ség meo- vezetőjének sem a helyi főmérnök parancsolhat, az is Pestről kapja a „paszportot”. Négyfelé darabolt a gyár, nincs s nem is lehet összhang a meo, a termelés, a műszakiak s a könyvelés között; egy-egy „érdekszféra” mindegyik, másmás főnökkel. Nem érzi, nem is érezheti a gyár igazi gazdájának magát. Ahány szféra, ahány főnök, annyiféle az ukáz, a parancs, utasítás. Hogyan is lehetne egységes vezetésről szó! A termelés meg zötyög, akadozik, cikk-cakkban fut. Rengeteg fonáksággal kell gyűrkőzni. Egy példa: a tejszivattyúk önvényeit hibásan kapták, reklamáltak az öntőcégnél, de ott szóba sem álltak velük, mondván:, pestiek rendelték azokat a bizonyos öntvényeket. nem az egriek, csak a pestiek reklamálhatnak. Másfél—két hónapba telt, amig végre nyélbe üthették a tárgyalást és sor kerülhetett az öntvények cseréjére. No, és a dömper-sebváltóhá- zak? E gyártmánynál nem lehetett elérni — a bürokrácia lépcsőit megjárva sem! —, hogy a hibás konstrukción változtassanak. Igaz, hogy visszavették tőlük ezt a gyártmányt, de milyen áron? Körösi József igazgatót tették meg bűnbaknak az igazgatóságot ért minőségi kötbérekért. Állandóan cseng a telefon az igazgató irodájában. Bekopogtatnak hozzá az emberek s elmondják gondjukat, bajukat. Neki nincs fogadóórája, nem szabott időt, hogy 10 és 12 között lehet csak panaszkodni, segítséget kérni. — Mi legyen ezzel az áj gyártmánnyal ? Három hónapja nincs főmérnöke a gyáregységnek: s öt új gyártmányt kell átvenniök a negyedév során. Káosz, zavar, határozatlanság. Olyan gyártmányokat kell vállalniok, amikhez sem gépük, sem szerszámuk nincs. A bolygómű alkatrészeinek gyártásához szükséges szerszámok elkészítése például három hónapba is beletart. De még nem tisztázott a gyár első negyedévi terve sem; lassan vétére jutunk a januárnak s velük még mindig nem közölték: hogy legyen, mint legyen, mit csináljanak. A jóból Is megárt a sok! S a Hajtóműgyárban minden rossznak tetejében ott a gyárbővítés, ami lassan halad s idegroncsoló gondot okoz munkásnak, vezetőnek — igazgatónak. A munkaidőnek régen vége. A csarnok hideg levegőjében új műszak emberei állnak a gépek mellett. Szürkül, sötétedik a délután. „Jó az igazgatónak, könnyű annak Akár haza se menne. Gondjait nem vetheti le magáról, mint a barna köpenyt; és nem zárhatja az íróasztal fiókjába... Pataky Dezső Tengernyi igénytelenség egyetlen szobában Melyik lehet a lakás? Hol lehet az a hajlék, ahol 10 ember egymás hegyén-hátáh él egyetlen szobában? Hol füstöl a kémény? Az újvarsányi gazdasági épületek között hóbuktatók állítják meg a gépkocsit. Ekkor tűnik szemünkbe egy hosszú kötél, ajtótól a némán ásítozó kemencéig, s mellette egy fiatal nő, amint a fagyott ruhahalmazzal kínlódik. Le akarja szedni. urammal, itt az én két gyermekem is — mondja a fiatal- asszony, a legidősebb Kovács lány, aki mindössze 18 éves, de már két gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. — Maga itt dolgozik a majorban? — Igen, baromfigondozó vagyok. — Milyen gazdaság ez? Kihez. hová tartozik? — Ezt én nem tudom. Megkapom rendesen a fizetésemet, legszükségesebb ruhadarab at igényük. Talán ha egy kicsit akarnának... talán jobban segítene mindenki. Nem jár egyetlen újság. Nincs vezetéket rádió, könyvnek nyoma sincs, csak a felkelés és a lefekvés jelent eseményt a nagy családnak. A családban csupán gazdasági munkájuknak élnek a felnőtt tagok. Pedig ha valaki OTTHONT AKAR magának é gyermekeinek teremteni, akkor DCikevneilka éj eszme Berkeley angol tudós nyilatkozatban követelte: az emberiség még most, idejekorán létesítsen nemzetközi bizottságot a kibernetikai gépek társadalmi ellenőrzésére. E* bizottságnak garantálnia kell az emberiség fizikai biztonságát e robotok ellen... Megmosolyogtató, derűt fakasztó lázálom, ugye? Van, aki attól fél, hogy majd olyan gépet szerkesztenek, amely önállóan gyakorolja a politikai hatalmat az egész világon... Ez legalább annyira komikus képzelgés, mint az előbbi. Az amerikaiak — jellemzően — már a jövő esetleges háborújának kimenete, lét latolgatják a kibernetikával kapcsolatban. S ez már nem megmosolyogtató vagy derűt fakasztó, inkább figyelmeztető, óvatosságra intő: kecskére nem kell bízni a káposztát, piromá- niásra a pislákoló gyertyát. Hogyan gondolják el ezek az elfajzott képzeletű emberek a háború utáni időt? így: „a győztesek orvosai a legyőzőitek minden újszülöttjének agyába művi úton kis lemezeket helyeznek el, s ezekhez elektródákat rögzítenek, Aztán később kicsiny, antennával ellátott rádióvevőkészülékeket illesztenek a lemezekre. A vesztes emberek igy köny- nyűszerrel — bioelektromos impulzusok segítségével — halálukig irányíthatók. Az operáltak agyában csakis olyan gondolatok támadhat, nak, amilyenekre a győztesek bioelektromos rádióadóközpontjából utasítás érkezik.’’. Hogy egyes embereknek mitől támadhatnak ilyen extrém gondolatai, azt hiszem, könnyebb kitalálni, mint olyan gépet szerkeszteni, amely önállóan gyakorolja a politikai hatalmat az egész világon... (tayd) ágyban. A Kovács gyerekek napi elfoglaltsága: üldögél és a sezlonon, hancúrozás a rácai (Foto: Kiss Béta, — Ma még egyszer figyelmesen tanulmányoztam azokat a jelentéseket, amelyeket munkatársaink adtak Scsuko egyes lépéseiről, kezdve az ejtőernyős leszállástól egészen addig, amíg a városunkba nem ért Olvassa el a szabad idejében. Rendkívül érdekes. Scsuko vagy háromszor mesterien átjátszotta a tiszteket az ellenőrző helyeken. Pedig azok tapasztalt, jószemű emberek. S most engem arról akarnak meggyőzni, hogy ez a hétpróbás ügynök a tulajdon bőröndjébe dugta azt a rejtjeles szövegű újságot. Micsoda badarság! — Igaz is. hiszen nem valami körmönfont módszerrel rejtjelezték — mondta elgondolkozva Szemin. — Nyilván azért, hogy teljes bizonysággal meg tudjuk fejteni... Azizov ezredes és Szemin őrnagy másnap a kórházba indultak, ahol a fogoly Scsükót ápolták. Mindketten fehér köpenyt öltöttek. Azizov hátra kézzel, töprengő arccal menta kórház folyosóján. Szemin egy nagy, disznóbőrből készült aktatáskát cipelt. Amikor beléptek a terembe, Azizov körülnézett. A tiszta kis szoba, amelyben az ágy előtt szőnyeg volt, mellette pedig éjjeliszekrény, semmivel sem különbözött volna a rendes gyógyintézetek kórtermeitől, ha az ajtó előtt nem állt volna egy rendőr, s az ablak alatt egy másik. Az ezredes az ágy mellé tolt egy széket, s leült. Szemin mellette helyezkedett el, miközben ráérősen kinyitotta az aktatáska zárjait — Kezdjük, — mondta Azi-' zov. — Az ön kihallgatása végett jöttünk, Scsuko! Felteszem az első kérdést... Scsuko megmozdult az ágyban. A könyökére támaszkodott. / — Egyszer már kihallgattak. Mindent elmondtam. — Kérdést teszek fel — ismételte Azizov. — Mondja, Scsuko, van-e magának haragosa, ellenfele Bakuban? — Az ezredes elmosolyodott — Bennünket az őrnaggyal és azokat, akik letartóztatták magát, meg akik elfogták a szökési kísérlete közben, minket' mindannyiunkat természetesen ne vegyen számításba. Szóval, hogy úgy mondjam, személyes ellensége van-e? — Nincs. — Scsuko behunyta a szemét, s végigdőlt a párnán. — Semmiféle ellenségem nincs. És hagyjanak engem békében. Beismerő vallomást tettem, aláírtam mindent, amit kértek. Állítsanak bíróság élé, ítéljenek él a törvény szerint. — A lopásért? Pontosabban ezért a jelentéktelen zsebtolvajlásért? — Azdaov hangjában olyan nyílt irónia volt, hogy Sscsuko azonnal, elhallgatott, s idegesen harapdálta a szája szélét. — Figyelmeztetni szeretném — folytatta Azizov —, hogy ezúttal az állambiztonsági hivatal ezredese hallgatja ki önt Scsuko nem válaszolt Erőlködve fordult meg az ágyon. — Nos, akkor beszéljen. — Nem értem magát, parancsnok polgártárs. Valamit összekever. Rám akar varrni egy ügyet, de nem sikerül. — Beszéljen, — ismételte Azizov változatlanul egyenletes, nyugodt hangon. — Tolvaj vagyok, — mondta Scsuko. — Tolvaj, érti? És kész. Pont — A ponttal még ráérünk. Pontot csak jó idő múlva tudunk ennék az ügynek a végére tenni — felélte Azizov, s a hangjában fenyegetés érződött Elvett Szeniintői egy borítékot — Közlöm, hogy a szobájában, abban, amelyet özvegy Szuhovától bérel... Azt hiszem így hívják az asszonyt, ugye? — Sziltanra, — bólintott Szemin. — Szóval, ebben a lakásban, az ön szobájában, házkutatást tartottunk. És az ön bőröndjében egy újságot találtunk. — Lehet írni, olvasni tudok, ezért időnként újságot is veszek. Sőt, néha könyvre vetemedem. — De ax újságon titkosírás van! Scsuko mozdulatán észrevették a nyomozók a csodálkozást — Tessék, —■ folytatta Azizov, — nézze meg ezt az írást Kiterítette az újságot, s megmutatta. — Nem az enyém, — mondta sietve Scsuko. — Életemben először látom. És nem én írtam. Ellenőrizzék az írást. Nem az enyém. Azizov, mintha nem is hallotta volna Scsuko szavait, folytatta: — A rejtjeles írást megfejtettük. A pontos szövege: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a csomaggal”. Tessék, megnézheti maga is. Ez itt a titkosírás, ez pedig itt hozzá a rejtjelkulcs. így van ez, Scsuko. — Nyomozó polgártárs! — Scsuko felült az ágyon, s a fejét fogta. — A színigazat mondom: én ezt az újságot soha életemben nem láttam! — Mi célból jött ide? Scsuko hallgatott. Kopogtak az ajtón. Azizov elégedetlenkedve fordult abba — Kovácsokat keressük. Jé helyen járunk? — kérdezzük. — — Igen, jöjjenek. Én vagyok a legidősebb gyerekük — beinvitál egy földes, gerendás helyiségbe, ahol hat gyerek ül ax ágyon, a sezlonon. Egyszeriben a levegő is megfagyott körülöttünk a hideg szoba fagyos hangulatától. — Hogy élnek üt? Hiszen alig fémek? Hc4 játszanak a gyerekek? — Jól van ez, esek legalább padlós lenne a szoba! A három fekhelyen alszunk mindnyájan. Én se élek együtt az az irányba. Szemin felállt, s kinyitotta. Egy percig hallgatott valakit, aki az ajtó mögött állt, aztán visszajött. — önt keresik, ezredes elv- társ — mondotta. Azizov kiment. Egyik beosztottja várta a folyosón. — Ezredes elvtárs! Most Jelentették, hogy egy kis faluban, pontosan itt — térképet terített ki, azon mutatta — egy idős férfi hullájára bukkantak. Odahaza halt meg. Hirtelen haláL Az a gyanú, hogy a szive okozta. A lakás átvizsgálásakor egy rejtett lejáratot lelteit, amely a padló alatti titkos helyiségbe vezetett. Itt egy álcázott üregben nagy hatósugarú rádió adó-vevő berendezést találtak. Az áramforrás be volt kapcsolva, tehát nem sokkal előbb használhatták. <. Az öreg;.. Azizov félbeszakította a nyomozót. — Hívjon azonnal kocsit. És telefonáljon, hogy semmihez se nyúljanak. Küldjön a helyszínre szakértőket és fényképészt Azonnal ott leszünk mi is. Azizov visszatért a kórterembe. Félte. még néhány kérdést a letartóztatottnak. Miután nem kapott rájuk választ abbahagvta a kihallgatást Tíz perc múlva a kis tengerparti falu felé rohant a gépkocsi Azizowal és Szeminnel. A halott arccal a föld felé feküdt. '--”,*t e!'~!V"ptve, lábát behaUItva, mintha kúszni akart volna. Alsóruhában volt Az áw igen rendetlennek látszott: a matrac oldalt lecsúszott kilátszott a rozsdás sod- ronv a lepedő és a takaró ösz- sze-vissza volt gyűrve, a párna a földre esett. (Folytatjuk^ nem tudom mi a neve. — Hány osztályt végzett Marika? — Én... mindig tanyán laktunk, meg aztán korán mentem férjhez... — Érteim. De a kisfia négyéves, hogyan neveli, ha maga sem akar többet tudni? Hogy lehet az, hogy egy 18 éves fiatalasszony ne tudja a munkaadójának a nevét? Melyik községbe kell menni ök, ha hivatalos dolguk akad.? — Nem tudom. A szobában csak annyi hely van, hogy ha a kisgyerekek felébrednek, akkor leülnek a sezüonra és egész nap ott motoszkálnak. A lakásban bizony nyoma sincs nZ asszomykéznek, talán mert lehetetlen is rendet tartani ilyen szobában, ahol a nyolc gyereken kívül még egy 'kiskutya és néhány macska is szorong. A szoba mellett konyha, a konyha mellett kamra. Használhatatlan. Igaz, hogy jó lenne, ha a gödöllői kísérleti gazdaság — a telep gazdája — valamit segítene abban, hogy Kovácsék rendbe hozhassák a lakásukat, mégis, az itt lakó család teljes igénytelensége megdöbbentő. Inkább tizen szorongnak a maroknyi helyen, minthogy nekiálLnának és megtapasztanák, kimeszelnék, lakhatóvá tennék a konyhát, s rendbe szednék a fáskamrát. A villany a* egyetlen civilizáció, pedig Hatvantól nincs messze a tánya. Pusztán az étel és a kézbe kellene vennie a csá kányt, a meszelőt, legalábl feltapasztani a padlót, s eg szoba helyett kettőbe válás* tani a két családot; — Miért nem hozzák rendbe a konyhát is? — Nem érdemes. Mindenk a maga baját tudja. Tanyasiak vagyunk, nem városiak — gúnyos megkülönböztetésnek szánták, s belénk fagyasztották a szót, hogy szebb, igényesebb életről beszéljünk, ahol az ember teremti meg a civilizációt és a kultúrát A gazdaságban, á irányításában minden bizonynyal nem egy egyetemet, főiskolát végzett ember tevékenykedik. Hogyan nézhetik el, hogyan tűrhetik, hogy a „végrehajtásban”, kint a tanyán ilyen primitív módon éjjen egy család? Miért nem segítenek nekik megtalálni a* emberi életbe vezető utat? Kovácsék el vannak keseredve. Részben fik a hibásak, mart hogy lehet eltűrni a becsorgó tetőt, a hepehupás padlót, az egy szobát, de hibás a gödöllői felettes szerv is, amiért nem gondol az emberre, a családra« amelyik fennhatósága alá tartozik? Nem szabad megriadni a szavuktól, gyakran el kell hozzájuk menni, hogy végre elfelejtsék, s ne mondják többé a közömbösséget legjobban kifejező két szót: — Nem érdemes — Cs. Adám Sva TERJEDELMESEBBEK LETTEK A NAPILAPOK t- Túlságosan nagy adag vasárnapi újságot vett be... (Erdei Sándor rajza
