Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
4 NEPCJSAG 1964. január 16.. csütörtök Ki miben tudós ? — némi akadállyal Nagy érdeklődés kísérte már tavaly is a Magyar Televízió és a KISZ közös szervezésében lefolytatott szellemi vetélkedőt, amit a Ki miben tudós? elnevezéssel ismer a közönség. Most nem ennék a nagyon hasznos szellemi tornának az értékelésére vállalkozunk, nem is arról akarunk néhány szót szólni, hogy milyen helyes volt ezt a versengést az idei tanévre is biztosítani, mert mindez nyilvánvaló. Csupán a megyei döntőre való felkészülés egyetlen oldalához fűznénk egy-két megjegyzést. A szervezésről van szó. A követelményeknek megfelelően megrendezték az iskolai döntőt a négy tantárgyból a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban is. A megadott határidőre, december 20-ra jelentették azt is, hogy tantárgyanként kik végeztek az első két helyen. És mint akik teljesítették föladatukat, várták, hogy megkapjál^ a megyei döntőre való behívást. Meg is érkezett az, de hogyan? A járási KlSZ-bizottságtól telefonon felhívták dr. Fülöp Lajos kollégiumi igazgatót — az iskola igazgatója helyett! —, hogy négy fiút küldjön be Egerbe a Ki miben tudós? vetélkedőiéi. Dr. Fülöp Lajos igyekezett a megfelelő tantárgyban legjártasabb kollégistákat kiválasztani, akii: el is utaztak Egerbe — másnap, január 8-án. Félmondattal jegyezzük meg: véletlenül köz-' tűk volt az iskolai döntő egyik második helyezettje is, aki tantárgyában a megye legjobbjának bizonyult. (Mit tudhat akkor az első helyezett?) Hogy a többi iskola sem járt a legjobban, bizonyítókként említjük meg: tudomásunk szerint a káli gimnáziumból egyetlen diák sem érkezett a megyei döntőre. Miért? Valahogy kellemetlen mellékízt ad a megyei döntőnek ilyen „nagyvonalú” szervezése. Veszélyezteti az egyébként nagyon hasznos szellemi vetélkedő komolyságát Azt a kérdést is megfogalmazta! ja velünk: vajon csali ennyire veszik komolyan a megyei KISZ-bizottságon ezt a mozgalmat? Ha a gyöngyösi gimnázium esetét vesszük alapul, hogy a megyei döntő ellen feltétlenül óvást kellene bejelentenünk. És ebben az esetben mi lenne a további teendő? Vajon nyugodjunk bele abba, hogy Gyöngyösről a legjobbak kénytelenek voltak itthon maradni? Akkor — minek kellett a vetélkedőnek ezt az alulról való felépítését erőltetni, hiszen a mostani gyakorlatnak megfelelően: elég lett volna csak úgy „saccolás” alapján kijelölni, a részvevőket, a versenyzőket. Ha a fiataloktól elvárjuk, hogy komolyan vegyék a feladataikat, előbb mi mutassunk példát a lelkismeretes- ségre. Ennyi minden következtetés kapcsolható egyetlen kis „szépséghibához”. (g. molnár) Háxgyár épüt Kubában Szovjet és kubai szakemberek megbeszélése eredményeképpen Oriente-tartomány fővárosában, Santiagoban nemsokára megkezdik annak , a házgyárnál: a felépítését, amelyet a< Szovjetunió a Flóraorkán pusztításai után ajándékozott Kubának. (TASZSZ) J. VLADA BULATOVICS: chtm, íiőzta A felbontotta a menetrendeket ás az órák járását. A vasútállomáson csalc a havazás rendszeres. Az első vágány mentén küldöttség toporog. Ezek a HANGSZÓRÓ óra- gyár képviselői. Svájcban járt szakemberünk hazatérését várják. Vörösre fagyott kezükben cédulákat szorongatnak és furcsa szavakat mormolnak. Ebben a dermesztő hidegben két idegen nyelven tanulják, hogyan mondják majd a hazatérő földinek, gyáruk szakemberének: — Köszönjük, hogy visszatért hozzánkl Tizenöt éve nem látták. Nem tudott jönni. Mindennap egy-egy új óracsavarral ismerkedett meg, nem akart lemaradni, mert azután miatta leestek volna a HANGSZÓRÓ órái. Elküldték hozzá Svájcba unokáit, hogy megsimogassa őket és kihallgassa számláidból. Rettentően elfoglalt volt. A fizetését havonta megkapta és két- hav ónként jelentkezett. Egy ízben azt kérte levélben, írják meg neki, vajon Jugoszlávia határos-e még Romániával. A HANGSZÓRÓ- ból megküldték neki az elemi iskolai földrajz-könyvet. Nos, hát, ez a szakember tér most haza Svájcból, tizenöt évi távoliét után. A küldöttség tagjai másik kezükben egy-egy fiata- labbkori fényképét szorongatják. Befut a nemzetközi gyors. A leüldöttség utoljára mered a cédulákra és fényképekre. Begördül a hálókocsi. A szakember kiszáll, két kalauz támogatja. — Moszjö, mer szí... — Mejn libe herr — dadogja a küldöttség. A szakember erőlködve, hallgatja őket. Hi&bz. Nagyon nagyothalló. Takaróba burkolják. Taxival viszik a vállalathoz. A HANG- SZÓRÓ-ban már mindannyian együtt vannak. A szakembert kicsavarják a takaróból. Beszédeket mondanak tiszteletére. Svájci órát ajándékoznak neki. Becsavarják a takaróba. Beültetik a taxiba. Viszik nyugdíjba. Ford: Péter Zsuzsa A legérdekesebb tantárgy Szaisácstanuió gimnazisták Hatvanban — Nem kell annyira nehézkesen nyomni azt a tésztát! Nem lesz belőle soha briós. — Pádár Pál, a cukrászműhely vezetője egyik gyerektől a másikig niegj7, vigyázni kell, hisz először „termelnek” köz- fogyasztásra, ez az első önálló munkájuk az elsős gimnazistáknak. — Cukrászok leszünk — néz fel a munkából egy pillanatra Birkás Lajos, aki Ludasról jár a hatvani Bajza Gimnáziumba. — Én legalábbis... — erősíti még meg. — És ti? — kérdezzük a többi hat gimnazistát, akik itt, a hatvani földművesszövetkezet cukrászműhelyében ismerkednek a cukrászipar rejtelmeivel. —■ Hát... majd még elválik. — Én is maradok. Nagyon megszerettem — mondja Váló- czi Vera, a magas, barna hatvani kislány. — Amikor bejelentette az igazgató bácsi, hogy az első osztályosok cukrász, szakács és pincér gyakorlati foglalkozáson vesznek majd részt, s élőből kapunk négy év múlva szakmunkás-bizonyítványt, akkor bizony nem nagyon rajongtunk. Csak Birkás meg Vá- lóczi jelentkezett azonnal — Józsa Ilonka és Dávid Marika felváltva mesélik az „izgalmas” szeptemberi napot, amikor választani kellett. — Mi ketten például kávét főzni is tanulunk, kinn vagyunk az üz. leiben. Már nem is csinálnék mást a gyakorlati foglalkozáson. — Ha majd odáig érék a tanulásban, készítek olyan fantázia-tortát, hogy megcsodálják! — Mi ez, ha nem az új szakma szeretetének hangja? A műhelybeliek mind szeretettel és türelemmel foglalkoznak a fiatal utánpótlással. Látják, hogy szívesen csinálják a lányok is és a fiúk is. A cukrásziparnak, a vendéglátásnak pedig szüksége van az új szakmunkásokra, s annak a reménye, hogy a politechnikásokból legalább néhány visszamarad érettségi után a műhelyben — megéri a velük való törődést. A Park Szálló éttermében szokatlanul sok a felszolgáló, de a konyhában is többen vannak, mint egyébkor. Négy leány sürög-forog Vida József főszakács körül. Egyikük — Ézsiás Ilonka — bátortalanul közelít a hatalmas kétágú villával a zsírt fröccsente, hangos sistergéssel sülő húshoz. Juhász Kati megpróbál kiadni egy adagot az ugyancsak gimnazista Szabó Andrásnak, alü a felszolgálásban akar jeleskedni. Maksa Irén és Boros Kati levest zöldségeinek. Milyen jó lesz ezeknek a lányoknak! Modem, fiús frizurájuk van, bizonyára nagyszerűen tvisztelnek a 15 esztendejükkel, szeretik a modem bútort, a levegős, világos lakást, s mégis különböznek majd a többiektől — megtanulnak jól főzni, mire eladósorba kerülnek. — Nem nagyon akadt senki szeptemberben, aki jelentkezett volna erre a gyakorlati foglalkozásra. Pedig nagyon érdekes. Most már megszerettük, kezdjük megismerni a szakma rejtelmeit — mondja felnőtte« komolysággal Galgó- czi István. — A legfontosabb az udvariasság és a figyelmesség. Azért mondattanul is hálás a vendég — egészíti ki Lénán Sámuel. Bodonyi Ferencnek van elég dolga a 12 gimnazista pincérrel, de nem panaszkodik. — Elevenek, értelmesek, s ami a legfontosabb, az iskolában kellő műveltséget tanulnak ahhoz, hogy . ha négy év múlva megkapják a szakmun- kás-bizonyítványí, akkor megértsék, miért is fontos, hogy a pincér művelt ember legyen. Talán nekik már sikerül áttörni a korlátot, s a felszolgáló szakmát sikerül „besorolniak” az egyéb szakmunkás-foglalkozások közé. A MÁV Utasellátó éttermében már csak egy pillantást vetettünk a hosszú asztalok mellett ülő, immáron iskolai ruhás elsősökre, akik éppen a szakácsmesterség elméleti oktatásában vettek részt. Azzal a jó érzéssel ültünk le ebédelni, hogy azért csak-csak nem hal ki a magyar konyha, hiszen itt az utánpótlás, a szakma jövendő, első érettségizett mesterei .,. Cs. Ádám Éva Birkás Lajos, Dávid Mária, Sebestyén István és Válóczi Vera elkészítették az első önálló munkát. (Foto; Kiss Béla) közeledett, majd benézett az ajtón. Zsigray bácsi tényleg szunyókált, térdén egy félrecsúszott újság. Néhány pillanat és Zakó már a kulccsal a kezében osont a kettes üzem felé. Ott dolgozott. „Ha tudnák ..még vigyorgott is erre a gondolatra... Minden ment simán. Felkattintotta az elemlámpát, Tulipán előkészítette a zsákot. — Ne túl sokat, mert nehéz leset.. — Ne félj ... A szerszámok, néhány értékes műszer, egymás után tűntek el a ffiák éhes szájában, öt perc sem telt belé, Zakó megtörölte a homlokát, s így szólt: — Azt hiszem, mehetünk... Békulcsolták az ajtót, s elindultak a kerítés felé, óvatosan cipelve a zsákot. Halkan csörrent a fém... — Vigyázz ... örökkévalóságnak tűnt, amíg a kerítéshez értei:. — Várj, visszaviszem a kulcsot ... Ekkor történt a baj. Zakó elfelejtett benézni a porta fülkéiébe. Éppen akasztotta vissza a kulcsok amikor lépteket hallott maga mögött. Zsigray bácsi alkalmasint szükségéről tért vissza, s megdöbbenve látta a kulcstáblánál kotorászó alakot. Zakó rémülten fordult meg, s szívverése is elállt. Az öreg megragadta a vállát, s cipelte az ajtó félé. — Na gyere csak, te csirkefogó!^ Zakó erős fiú volt, s az ijedtség még nagyobb erőt adott neki. Kiszabadította magát, de látta, hogy az öreg kiáltani akar... Azt nem szabad, mert akkor vége mindennek. Odaugrott, s befogta a száját, Az öreg igvekezett kiszabadítani magát, s már éppen sikerült is, amikor lecsapott a esavarimles ... Zakó nézte, ahogv összecsukd k az öreg Zsdg- ray bácsi, az éjjeliőr, s mellébe valami jeges kéz markolt... „Gyorsan ...” — mondta magának, s rohant a kerítés felé. „Nem hiszem, hogy megismert...” — igyekezett megnyugtatni magát... Volt annyi télekjelenléte, hogy a levetett cipőt tek, de a tárgyalásra behívnak... Én azt hittem, hogy te már tudsz mindent... — Nem tudtam... hallottam valamit, de egy pillanatra sem... na és hogy volt tovább? — Azt mondta a főhadnagy, hogy nem lett volna nekem semmi bajom* ha nem hagyom magam rábeszélni, — Miért hagytad? — Nem tudom... Úgy volt, hogy ők az igazi barátaim... Nem gondolkoz. tam. — Az üzemben mi volt? — Az igazgató hivatott délután* amikor bementem... nem akartam.de a főhadnagy azt mondta, hogy. menjek. Az igazgató jó ember... Igaz, nagyon kiabált, de azt mondta, hogy most az egyszer nem lesz semmi, s nehogy megtudja! — És a tárgyalás? — Zakó 'hat hónapot kapott, Tulipán meg kettőt... engem figyelmeztettek... pedig hát... fölösleges volt. Elég volt az, ami történt... Többé ilyen marhaságot... Még gondolni is rossz erre... Az üzemben fegyelmit kaptam. Csendben mentek az utcán, mint az első este. Jófiú törte meg először; •— Most mit csináljak? — Fogd meg a kezem, — Hát... nem haragszol? Egy kicsit fájt, de tudom, hogy te más vagy, mint ők. Te nem fogsz ilyet csinálni soha. Nem haragszom, s ne beszéljünk erről többet. A kapuhoz értek. — Tudod, mire gondoltam? — kérdezte Jófiú. — Arra, hogy szeretsz? — Arra is,., meg hogy jövőre beiratkozom a gimnáziumba, s folytatom, ahol abbahagytam. Jó, hogyha az ember többet tud. — Nem dolgozol? — Esti tagozaton csinálnám. — És aztán elveszel feleségül? — Ha hozzám jössz... Tudod mit? ...sétáljunk még egv kicsit (Folytatjuk.) VI. — Vigyázz, nehogy meglásson az öreg ... — Ne félj — megtapogatta a zsebében a csavarkulcsot. Azzal kell megemelni az ajtót, akkor nem nyikorog majd. — Tudod, hol van a kettes műhely?.., — Az ott balra? — Igen. Menj oda, jövök mindjárt ... Zakó a porta épülete felé osont, Télegzet-visszaíój tva figyelt, s minden neszre megállt. A porta épületén kis villanykörte égett. Már látta a falon a kulcstáblát. Tudta, hol a kettesé. Óvatosan felejtse a szögesdrótot újra összecsavarni. Lenézett a kerítésről, s látta, amint két cimborája ott áll lent, két rendőr között. Zseblámpa világított az arcába: — Na, jöjjön csak le szépen... és adja le azt a zsákot is! így történt... Zakó elhallgatott, s idegességében az ujjait tördelte. Homloka verítékben úszott. Ujjait nézte, jobb kezét, amelyben a csaZakó válla görcsösen rángatózott a zokogástól. „Nem halt meg... nem halt meg.. ★ — ... és azt mondta, hogy én maradjak még, mondani akar valamit. — Á többiek? — Bevitték őket a zárkába. — Mit mondott a főhadnagy? — Azt mondta, hogy haza mehefelvegye, aztán felugrott a falra, háttal ak utca felé, s intett Tulipánnak. Barátja veszélyt érzett, s remegve nyújtotta fel a nehéz zsákot. Nem tudta még, hogy mi történt, Zakó elég gyorsan visszatért... Látta, hogy már eltűnt - a túloldalon, feltornászta hát a falra magát. Közben arra gondolt, hogy Zakó el ne varkulcsot tartotta... amivel az öreget fejbe vágta... Szája remegett ... Talán meg is halt... — Zsigray bácsi nem halt meg... de két hétig a kórházban kell maradnia — mondta csendesen a főhadnagy, s eloltotta a cigarettáját. — Ez azonban mit sem változtat a dolgon.
