Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

NÉPÚJSÁG 1964. január 14., kedd Arab csúcsértekezlet Kairóban ben Jordánia elismerte az EAK-ból kivált Szíriát. A megfigyelők a megegye­zésben kezdeti jelét látják an­nak, hogy a belső arab viszá­lyokat átmenetileg félreteszi k, s a részvevők minden erőfeszí­tésüket az Izraellel szemben kialakítandó közös politikának szentelik. Egyértelműen dollár- és centprobiéma” De Gaulle szocialista ellenjelöltbe kifejtette programját Kairóban hétfőn tanácsko­zásra ültek össze az Arab Liga 13 tagállamának állam- és kormányfői, hogy tárgyalja­nak a teendő intézkedésekről, amelyeket a Jordán folyó el­térítésével kapcsolatos izraeli terv miatt foganatosítanak. Hosszú évek óta ez az első arab csúcsértekezlet. Az arab államfők többségé­nek jelenléte lehetőséget ad az arabok belső vitás kérdéseinek esetleges rendezésére, mint amilyen az algériai—marokkói határviszály, az EAK és Szí­ria nézeteltérése, Szaúd-Ará- bia és Jemen ellenségeskedé­se. A tulajdonképpeni intézke­dések tekintetében is nézetel­térések mutatkoznak. Nasszer elnök technikai • ellenintézke­déseket javasol, például azt, hogy a Jordán folyó forrásait térítsék el, Szíria viszont a katonai beavatkozás híve. Nasszer, az EAK elnöke va­sárnap este találkozott Húsz- szein jordániai királlyal és megbeszélést folytatott vele. A két államfő első ízben találko- | aott 1957 óta. Ezt követően Nasszer Ben Bella algériai el­nököt fogadta otthonában. Az A1 Ahram című újság va­pontjából kedvezőbbnek talál­ja. Gaston Defferre beszédében leszögezte, megválasztása ese­tén „szocialista jellegű politi­kát” kíván folytatni, amelyet részletesen a szocialista párt február elején összeülő rend­kívüli kongresszusán fog ki­fejteni. Egyelőre csak annyit mondott), hogy Franciaország­nak a katonai kiadásokkal szemben előnyben kell része­síteni az iskolai költségvetést, és a francia kormánynak ak­tív szerepet kell vállalnia a Ke­let és Nyugat közötti enyhü­lés érdekében. Defferre elve­tette a „De Gaulle nélküli degaulleizmus” lehetőségét. A szocialista köztársasági elnökjelölt azt hangoztatta, hogy az egész baloldal jelölt­je kíván lenni, ugyanakkor leszögezte, nem akar tárgya­lásba bocsátkozni a Francia Kommunista Párttal, nem fo­gad el a kommunistákkal kö­zös programot. Sőt, nem en­gedi azt sem, hogy saját párt­ja egyes vezetői „megkössék” kezét. Defferre„kampánynyiitó” beszédét a polgári ellenzéki körökben kedvezően fogadták és csalódást keltett a baloldali egység hívei között. Az Hu- manité hétfői vezércikke elis­meri a szocialista elnökjelölt beszédének pozitív pontjait, de rámutat az ellentmondá­sokra, nevezetesen arra, hogy a baloldal elnökjelöltjeként akar fellépni, igényt tart a kommunista szavazatokra, ugyanakkor nem akar tárgyal­ni a kommunista párttal. A közös program — hangoztatja az Humanité — feltétlenül szükséges, de nem elegendő. Végrehajtásához biztosítani kell az eszközöket és a szövet­ségeseket. A Francia Kommu­nista Párt úgy véli, csak ilyen megállapodás esetén áll ki a választás első fordulójától kezdve nem kommunista jé- lölt mellett. 99 Könyvtárat lehetne megtöl­teni azokból a művekből, ame­lyek az automatizálás hatásai­ról, következményeiről szól­nak. A polgári közgazdászokat, statisztikusokat, szociológuso­kat, iparpolitikusokat' néha olyan pánik kapja el. mint a gépromboló korszak­ban, amikor a proletariátus a gépek rombolásával vélte fenntartani a több munkahe­lyet, munkaalkalmat jelentő — nagyrészt kézműipari-techno­lógiát Még egyetlenegy auto­mata gépsort sem törtek ösz- sze, még egyetlenegy új gépet sem rongáltak meg szándéko­san — a statisztikusok, a szo­ciológusok, a tőkések máris magyarázkodnak: mintha ezt akarnák megelőzni. Mert az automatizálás társa­dalmi következményei irgal­matlanul és feltartóztathatat­lanul jelentkeznek. Ezek kö­zött első helyen áll a munka- nélküliség. Az Amerikai Egye­sült Államokban például kü­lön intézet tanulmányozza az automatizálás és a foglalkoz­tatás problémáit. Indokolt is •az aggodalom, hiszen ebben a gazdag, hatalmas országban — mint George Meany, az AFL- CIO (jobboldali szakszervezet) elnöke jósolja — az elkövetke­ző 12 hónapban az automatizá­lás négymillió munkahelyet te­het feleslegessé. Wirtz munka­ügyi miniszter még komorabb színekkel festi álé a képet; szerinte a következő harminc hónap alatt öt és félmillió fl- atal-keres majd munkát,, s két és fél milliónak nem lesz kö­zépiskolai végzettsége — ami külön nehezíti helyzetüket az automatizálás korában. Az automatizálás szükség- szerű következménye, velejá­rója a fejlődésnek, éppenúgy, mint annak idején a gőzgépek és a villanymotorok forradal­ma' .volt. De az nem szükségszerű kö­vetkezmény, hogy a munkás, aki létrehozza a legbonyolul­tabb technikát, áldozatul essék ennek az újabb ipari forrada­lomnak. Mit tesz Amerika a fenyege­tő veszély elhárítására? A polgári körök egy része „mesék tejét” árulja, különbö­ző mítoszokkal bagatellizálja az automatizálás következmé­nyeit. — Az automatizálás nem te­remt olyan nagy munkanélkü­liséget — állítják, s szemérme­sen bedugják a fülüket, amikor azt emlegetik, hogy a legjob­ban automatizált detroiti ipar­vidéken a legkritikusabb a helyzet. Az „alaposabbak” azt bizony­gatják, hogy azok, akiket feleslegessé tesz az automati­zálás, elhelyezkedhetnek az automatikus berendezéseket gyártó iparban. — Ha ez igaz volna, nem lenne értelme az automatizálásnak... — Az elbocsátott munkások átképezhetik magukat, új hi­vatást kereshetnek — mond­ják mások. A chicagói Armour húsüzemből az automatizálás miatt 435 munkást bocsátottak el — s közülük csak húszán ta­láltak munkát újonnan elsajá­tított szakmájukban. Az automatizálás terheit te­hát a munkás viseli: főleg az idősebbek, a szakképzetleneb­bek — és a legfiatalabbak, akik számára megszűnik a munkaalkalom, mielőtt azt sze­mély szerint bárki is elvette volna előlük: feleslegessé tette őket a gép. A szakszervezetek az Egye­sült Államok gazdaságpolitikai rendszere próbakövének te­kintik ennek a kínzó ellent­mondásnak a megoldását. — Rendszerünk kudarcot vallhat egy probléma, éspedig az au­tomatizálás problémája követ­keztében — állapítja meg a már említett Meany. Kennedy rugalmasabb ke­reskedelem- és exportpolitiká­val próbálta felélénkíteni a gazdasági tevékenységet, amely nem marad hatástalan az ipari termelésre, a foglal­koztatottságra sem. Állami bizottságot szervezett a nyo­mor enyhítésére. A Kennedy- adminisztráció hívei arról be­széltek, hogy általános táma­dást indítanak a szegénység ellen — s ennek részfrontja lett volna a munkanélküliek szakoktatása is. Milyen kilátásokkal indul­hat a támadás? Az offenzíva már a dallasi lövések előtt elakadt; mert az elnök szerény terveit is elgán­csolták a képviselőházi obet- rukciók során. Johnson elnök nagyobb ap­parátussal és még nagyobb költségekkel akarja megindí­tani a „támadást”, amelyről Joseph Alsoph azt írja a New York Herald Tribuneben: még ha „milliárdokba kerül is, ez az ár kétségtelenül ala­csonyabb lesz, mint annak hosszú lejárati költsége — s ne felejtsük el, az adófizetők kiadásairól van szó —, hogy általános jólétünk közepette nem gyógyítjuk meg a sze­génység fekélyét”. J. Alsop még leszögezi, hogy a gyógyítás ’ „egyértelműen dollár- és centprobléma”. Éppen azért, a dollárért és a centért lépett működésbe az Egyesült Államok nyolcvan- nyolcadik kongresszusának (Walter Lippman az USA leg­rosszabb kongresszusának ne­vezi) obstrukciós mechaniz­musa. De az ellenzők között nemcsak a kongresszus vonul fel, hanem a katolikus egyház is, amelynek a legnagyobb«va- gyona van az országban. Az Espresso szerint „Az egyház ingatlanai és vagyona többet érnek olyan konszernek ingat­lanainál és vagyonánál, mit a Standard Oil, az American Te­lephone and Telegraph és az United Steel együttvéve.” Tehát egyedül többet koc­káztatna egy adóreformmal, mint ezek a társaságok együtt­véve. Az egyháznak talán egyedül nagyobb befolyása van, mint ezeiknek a társaságoknak együttvéve. Es ez a nagy befolyású egy­ház még attól is vonakodik, hogy segélyezze a középfokú oktatást (az automatizálás ko­rában ez is „nyomorenyhítő fikció” lenne) és az ínség súj­totta városok és körzetek ok­tatásügyét. Automata gépek kattognak, kétszeres, háromszoros tem­póban gyarapodnak a tőkések javai: s az automatizálás szo­ciális következményeiről bro­súrák születnék, s szakszerve­zeti funkcionáriusok szónokol­nak. Az „égi hangokra” érzé­keny füleik, a pénz és az ér­tékpapírok zenéjére érzékeny hallószervek süketek marad­nak, amikor az öregedő, szak­képzetlen munkások mögött örökre becsukódik a gyárka­pu. Rrajczár Imre 151.39-tői, 265.- Ft-ig. Lepedő: 95.-Ft-tól, 155.-Ft-ig. Pannnónia színes, 80 cm 37.-Ft OTP HITELLEVÉLRE IS KAPHATÖ! fi.NUSZMV:----------------­V [U Mtr Fordította: Szathmári Gábor IL — Ezt az embert letartóz­tatták — felelte Azizov. — ÜL Méghozzá éppenséggel itt ma­guknál. Sirokov maga elé húzta a nap bűneseteiről szóló jelen­téseket. — Tolvaj? — kérdezte. — Zsebmetszés a villamoson? — Pontosan ez az, — felelte Szernin. — Várjanak csak ... Várja­nak csak ... De hát éppen ma­guk érdeklődnek utána? Azizov bólintott. — Akkor meg mi értelme volt a lopásnak? — Sirokov felkelt a díványról. — Elment ennek az esze, vagy mi? Nem megy a fejembe. — Nekünk is feladta a lec­két. — Azizov kis szünet után folytatta. — Elég messziről küldték ide, még másfél hó­nappal ezelőtt. Szemmel tart­juk. Minden alapunk megvan a feltételezésre: fontos ügy miatt jött. Még alighogy ak­cióba kezdett, s nesze neked, belekeveredett ebbe a zseb­metszésbe. Sirokov megnyomta az asz­tali csengő gombját. Bejött a titkár. A rendőrőmagy átadta neki a villamoson történt eset jelentését, miközben ujjával aláhúzta a színhelyre vem atko­zó mondatot. — Ellenőrizze, hol van a le­tartóztatott és ki vezeti a nyo­mozást. A titkár hamarosan vissza­jött, s jelentette: a letartózta­tott beismerte a tolvajlást. — Beismerte, hogy zsebmet­szést követett el? — kérdezte csodálkozva Azizov. — Még meg is bánta a tet­tét. Megesküdött, hogy több­ször nem fordul elő. Azizov megkérte Sirokovot, adjon engedélyt titkárának a távozásra. A letartóztatottat pedig — mondta — jó lesz szemmel tartani, de kihallgatni egyelőre nem kell. Azizov ezután a nyomozati anyagok tanulmányozásával foglalkozott. — Igazolványok tehát nem voltak nála. Vagy inkább való­színű, hogy a letartóztatás előtt elhajította — mondotta az ezredes az iratok lapozgatása közben. — Alekszandr Scsukó- nak nevezte magát. Hamis lak­címet mondott be. Pontosan tudjuk, hol lakik... S min­dennek a tetejében: beismerte a zsebmetszést! — Azizov fel­emelte a' fejét és kérdően né­zett kollégájára. — S micsoda könnyedén be­ismerte! — szólalt meg Szemin. — Mindent kereken tagadha­tott volna, hiszen nincs meg a kárvallott, s tanúk sincsenek. — Ez valóban különös — mondotta Sirokov. Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára. — Nem különös ez, őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek ne­ki, befejezik a nyomozást, el­ítélik valamennyi időre... — Lopásért — tette hozzá Szemin. — Igen, egy jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt, vagy megszökik közben. S máris újra szabad és folytat­hatja a letartóztatás miatt ab­bahagyott akcióját. A legfőbb, amitől fél: egy alapos, hosszú ideig elhúzódó nyomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is. Az ezredes visszament az asztalhoz, s még egyszer átla­pozta a dossziéban levő irato­kat. Gondolkodott. — Engem most más foglal­koztat. Hogyan történt, hogy ő a tolvaj szerepébe került, s a rendőrségre jutott? Kinek volt erre szüksége? ... 3. Vagy három óra múlva Azi­zov hivatali szobájában csen­gett a telefon. A kagylóban Si­rokov őrnagy hangját hallotta. — Ezredes elvtárs, kérte, hogy jelentsük, ha netán vala­mi újabbat... — Igen, igen, csak tessék! — Bejött hozzám egy asz- szonyka... Tulajdonképpen nem Scsukóval kapcsolatban, hanem a másikról, a kárval­lottról mondott... — Rendben van. — Azizov felállt. — Kérje meg az asz- szonykát, jöjjön el ide hoz­zám. — Értem, ezredes elvtárs! Azonnal megy. Jegyezze meg a nevét a belépési engedély vé­gett: Orudzseva Safiga. Nemsokára kopogást hallat­szott Azizov ajtaján. A papír­jaiba merülő ezredes nem vet­te észre. A kopogás megismét­lődött, s nyomban utána gye­reksírás szűrődött be a szobá­ba. 'Azizov meglepetten emel­te fel a fejét, felállt, s kinyi­totta az ajtót. Egy asszony állt előtte, karján egyéves forma gyerekkel. — Orudzseva? — kérdezte Azizov. — Én vagyok az... Hallgass már el, te bőgőmasina! — ki­áltott rá a gyerekre. Az ezredes behívta az asz- szonyt a szobájába, s szólt Sze- mdn őrnagynak is. — Akkor hát tessék, hallgat­juk — mondta a nőnek. Az asszony az asztalra tette nagy, kivörösödött kezét, s .el­kezdte: — A cirkusz mellett lakom. Az élelmiszerjegyeket abban az üzletben szoktam beváltani, amelyik a házunk közelében van ... Itt ez a pan ír, ezen raj­ta a cím. A rendőrkapitánnyá* Gaston Defferre Marseille szocialista polgármestere va­sárnap az SFIO Bouches-du Rhone megyei szervezetének kongresszusán kifejtette el­nökjelöltségével kapcsolatos elképzeléseit. Az elnökválasztás ugyan csak a jövő év végén esedé­kes, a kampány azonban már megindult. Részben, mert az elnököt most már általános népszavazással választják, ami megköveteli a közhangulat) előkészítését, részben, mert De Gaulle bármikor előbbre hoz­hatja a választás időpontját, ha azt újraválasztása szem­* sámapi számában közli, Nasz- szer és Husszein király megbe­szélése .több mint két órán á1 tartott és azzal az eredmény­nyel végződött, hogy az EAK és Jordánia helyreállítják as 1961-ben megszakadt diplomá­ciai kapcsolataikat. E kapcsola- tok megszakítására azért ke­rült sor, mert 1961 októberé­Államcsíny Zanzibárban Az új zanzibári kormány baráti politikát kíván folytatni minden őr-tággal (Folytatás az f- oldalról) Az alig egy hónapja függet­lenné vált Zanzibár „villám- forradaiom” után köztársaság­gá alakult át. Ezzel a változás­sal a gazdag arab kisebbség ke­zéből — amelynek aránya a sziget afrikai lakosságához vi­szonyítva 1:5 — az afrikai ere­detű tömegek képviselőinek kezébe került a hatalom. Vasárnap éjjel még elszórt lövöldözés volt hallható, de az éjszaka folyamán feladta az el­lenállást a rendőrség utolsó ál­lomása is. Az új kormány, amely ,.a Zanzibári Köztársa­ság forradalmi pártja kormá­nyának” nevezi magát, rendkí­vüli állapotot rendelt el és fel­szólította a sziget felé közele­dő hajóikat, hogy maradjanak az ország felségvizein kívül. Felszólította továbbá a külföldi Országokat, hogy ne avatkozza­nak a Zanzibári Köztársaság belső ügyeibe. Az Owen brit hajót Zanzibár félé irányították, hogy a szige­ten lakó mintegy 300 angol ál­lampolgárt elszállítsa, ameny- nyiben azokat veszély fenyege­ti, de parancsot kapott, hogy egyéb céllal ne avatkozzék be. A Manley amerikai torpedó- romboló a partok előtt horgo­nyoz és azokat az amerikai csa­ládokat veszi fel a fedélzetére, amelyek a szigeten levő ame­rikai mesterséges hold-megfi­gyelő állomáson dolgoztak. A zanzibári rádió, „a forra­dalmi kormány hangja” közöl­te, Shamti Hamadi miniszter­elnök hajlandó volt lemondani azzal a feltétellel, hogy ő és családja bántódás nélkül tá­vozhasson. A rádió hozzátette, hogy a miniszterelnök a brit i főbiztossal együtt menekült el : a szigetről. i Az új kormányt az eddigi el- ■ lenzék és egyben a parlament ­legerősebb pártja, az Afro- ' sirazi Párt alakította meg. Ez I a hír vasárnap este nagy örö- < met és lelkesedést keltett Zan- ) zlbár afrikai negyedében. A ) miniszteri tárcákat egy kivéte- : lével az Afro-sirazi Párt tag- 1 jai kapták meg. Az egy kivétel < Abdul Rahman Mohamed Ba- : bu, a volt szultán kormánya i által betiltott Unna Párt ve- : zetője. Bábu a köztársasági ] kormányban a belügyi tárca i tulajdonosa, (Erre vonatkozólag i a nyugati hírügynökség egy- ] másnak ellentmondó értesülő- ; seket és helyesbítéseket közöl- : tek. Bábut hol beltigyminisz- ■ térnék, hol külügyminiszternek ] minősítve. — A szerk.) . Abeid Karúmé köztársasági i elnök vasárnap este hangsú- i lyozta, hogy a Zanzibari Köz- - társaság kormánya baráti poli- ] tikát kíván folytatni a világ : valamennyi országával. Az új kormány felkéri a külföldi ha­talmakat, hogy ne avatkozza­nak Zanzibar belügyeibe. Mohamed Bábu egy vasár­napi nyilatkozatában kijelen­tette, hogy Shamti Hamadi kormányának bukását a többi között az okozta, hogy igazság­talanul intézte az ügyeket, rendszeres előnyben részesítet­te az arabokat Az utolsó szik­ra, amely a megmozdulást ki­robbantotta, az Umma Párt be­tiltása volt Végül kijelentette, hogy a kormány hajlandó meg­beszéléseket folytatni a zanzi- bari arab vezetőkkel az egység megvalósítása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents