Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
NÉPÚJSÁG 1964. január 14., kedd Arab csúcsértekezlet Kairóban ben Jordánia elismerte az EAK-ból kivált Szíriát. A megfigyelők a megegyezésben kezdeti jelét látják annak, hogy a belső arab viszályokat átmenetileg félreteszi k, s a részvevők minden erőfeszítésüket az Izraellel szemben kialakítandó közös politikának szentelik. Egyértelműen dollár- és centprobiéma” De Gaulle szocialista ellenjelöltbe kifejtette programját Kairóban hétfőn tanácskozásra ültek össze az Arab Liga 13 tagállamának állam- és kormányfői, hogy tárgyaljanak a teendő intézkedésekről, amelyeket a Jordán folyó eltérítésével kapcsolatos izraeli terv miatt foganatosítanak. Hosszú évek óta ez az első arab csúcsértekezlet. Az arab államfők többségének jelenléte lehetőséget ad az arabok belső vitás kérdéseinek esetleges rendezésére, mint amilyen az algériai—marokkói határviszály, az EAK és Szíria nézeteltérése, Szaúd-Ará- bia és Jemen ellenségeskedése. A tulajdonképpeni intézkedések tekintetében is nézeteltérések mutatkoznak. Nasszer elnök technikai • ellenintézkedéseket javasol, például azt, hogy a Jordán folyó forrásait térítsék el, Szíria viszont a katonai beavatkozás híve. Nasszer, az EAK elnöke vasárnap este találkozott Húsz- szein jordániai királlyal és megbeszélést folytatott vele. A két államfő első ízben találko- | aott 1957 óta. Ezt követően Nasszer Ben Bella algériai elnököt fogadta otthonában. Az A1 Ahram című újság vapontjából kedvezőbbnek találja. Gaston Defferre beszédében leszögezte, megválasztása esetén „szocialista jellegű politikát” kíván folytatni, amelyet részletesen a szocialista párt február elején összeülő rendkívüli kongresszusán fog kifejteni. Egyelőre csak annyit mondott), hogy Franciaországnak a katonai kiadásokkal szemben előnyben kell részesíteni az iskolai költségvetést, és a francia kormánynak aktív szerepet kell vállalnia a Kelet és Nyugat közötti enyhülés érdekében. Defferre elvetette a „De Gaulle nélküli degaulleizmus” lehetőségét. A szocialista köztársasági elnökjelölt azt hangoztatta, hogy az egész baloldal jelöltje kíván lenni, ugyanakkor leszögezte, nem akar tárgyalásba bocsátkozni a Francia Kommunista Párttal, nem fogad el a kommunistákkal közös programot. Sőt, nem engedi azt sem, hogy saját pártja egyes vezetői „megkössék” kezét. Defferre„kampánynyiitó” beszédét a polgári ellenzéki körökben kedvezően fogadták és csalódást keltett a baloldali egység hívei között. Az Hu- manité hétfői vezércikke elismeri a szocialista elnökjelölt beszédének pozitív pontjait, de rámutat az ellentmondásokra, nevezetesen arra, hogy a baloldal elnökjelöltjeként akar fellépni, igényt tart a kommunista szavazatokra, ugyanakkor nem akar tárgyalni a kommunista párttal. A közös program — hangoztatja az Humanité — feltétlenül szükséges, de nem elegendő. Végrehajtásához biztosítani kell az eszközöket és a szövetségeseket. A Francia Kommunista Párt úgy véli, csak ilyen megállapodás esetén áll ki a választás első fordulójától kezdve nem kommunista jé- lölt mellett. 99 Könyvtárat lehetne megtölteni azokból a művekből, amelyek az automatizálás hatásairól, következményeiről szólnak. A polgári közgazdászokat, statisztikusokat, szociológusokat, iparpolitikusokat' néha olyan pánik kapja el. mint a gépromboló korszakban, amikor a proletariátus a gépek rombolásával vélte fenntartani a több munkahelyet, munkaalkalmat jelentő — nagyrészt kézműipari-technológiát Még egyetlenegy automata gépsort sem törtek ösz- sze, még egyetlenegy új gépet sem rongáltak meg szándékosan — a statisztikusok, a szociológusok, a tőkések máris magyarázkodnak: mintha ezt akarnák megelőzni. Mert az automatizálás társadalmi következményei irgalmatlanul és feltartóztathatatlanul jelentkeznek. Ezek között első helyen áll a munka- nélküliség. Az Amerikai Egyesült Államokban például külön intézet tanulmányozza az automatizálás és a foglalkoztatás problémáit. Indokolt is •az aggodalom, hiszen ebben a gazdag, hatalmas országban — mint George Meany, az AFL- CIO (jobboldali szakszervezet) elnöke jósolja — az elkövetkező 12 hónapban az automatizálás négymillió munkahelyet tehet feleslegessé. Wirtz munkaügyi miniszter még komorabb színekkel festi álé a képet; szerinte a következő harminc hónap alatt öt és félmillió fl- atal-keres majd munkát,, s két és fél milliónak nem lesz középiskolai végzettsége — ami külön nehezíti helyzetüket az automatizálás korában. Az automatizálás szükség- szerű következménye, velejárója a fejlődésnek, éppenúgy, mint annak idején a gőzgépek és a villanymotorok forradalma' .volt. De az nem szükségszerű következmény, hogy a munkás, aki létrehozza a legbonyolultabb technikát, áldozatul essék ennek az újabb ipari forradalomnak. Mit tesz Amerika a fenyegető veszély elhárítására? A polgári körök egy része „mesék tejét” árulja, különböző mítoszokkal bagatellizálja az automatizálás következményeit. — Az automatizálás nem teremt olyan nagy munkanélküliséget — állítják, s szemérmesen bedugják a fülüket, amikor azt emlegetik, hogy a legjobban automatizált detroiti iparvidéken a legkritikusabb a helyzet. Az „alaposabbak” azt bizonygatják, hogy azok, akiket feleslegessé tesz az automatizálás, elhelyezkedhetnek az automatikus berendezéseket gyártó iparban. — Ha ez igaz volna, nem lenne értelme az automatizálásnak... — Az elbocsátott munkások átképezhetik magukat, új hivatást kereshetnek — mondják mások. A chicagói Armour húsüzemből az automatizálás miatt 435 munkást bocsátottak el — s közülük csak húszán találtak munkát újonnan elsajátított szakmájukban. Az automatizálás terheit tehát a munkás viseli: főleg az idősebbek, a szakképzetlenebbek — és a legfiatalabbak, akik számára megszűnik a munkaalkalom, mielőtt azt személy szerint bárki is elvette volna előlük: feleslegessé tette őket a gép. A szakszervezetek az Egyesült Államok gazdaságpolitikai rendszere próbakövének tekintik ennek a kínzó ellentmondásnak a megoldását. — Rendszerünk kudarcot vallhat egy probléma, éspedig az automatizálás problémája következtében — állapítja meg a már említett Meany. Kennedy rugalmasabb kereskedelem- és exportpolitikával próbálta felélénkíteni a gazdasági tevékenységet, amely nem marad hatástalan az ipari termelésre, a foglalkoztatottságra sem. Állami bizottságot szervezett a nyomor enyhítésére. A Kennedy- adminisztráció hívei arról beszéltek, hogy általános támadást indítanak a szegénység ellen — s ennek részfrontja lett volna a munkanélküliek szakoktatása is. Milyen kilátásokkal indulhat a támadás? Az offenzíva már a dallasi lövések előtt elakadt; mert az elnök szerény terveit is elgáncsolták a képviselőházi obet- rukciók során. Johnson elnök nagyobb apparátussal és még nagyobb költségekkel akarja megindítani a „támadást”, amelyről Joseph Alsoph azt írja a New York Herald Tribuneben: még ha „milliárdokba kerül is, ez az ár kétségtelenül alacsonyabb lesz, mint annak hosszú lejárati költsége — s ne felejtsük el, az adófizetők kiadásairól van szó —, hogy általános jólétünk közepette nem gyógyítjuk meg a szegénység fekélyét”. J. Alsop még leszögezi, hogy a gyógyítás ’ „egyértelműen dollár- és centprobléma”. Éppen azért, a dollárért és a centért lépett működésbe az Egyesült Államok nyolcvan- nyolcadik kongresszusának (Walter Lippman az USA legrosszabb kongresszusának nevezi) obstrukciós mechanizmusa. De az ellenzők között nemcsak a kongresszus vonul fel, hanem a katolikus egyház is, amelynek a legnagyobb«va- gyona van az országban. Az Espresso szerint „Az egyház ingatlanai és vagyona többet érnek olyan konszernek ingatlanainál és vagyonánál, mit a Standard Oil, az American Telephone and Telegraph és az United Steel együttvéve.” Tehát egyedül többet kockáztatna egy adóreformmal, mint ezek a társaságok együttvéve. Az egyháznak talán egyedül nagyobb befolyása van, mint ezeiknek a társaságoknak együttvéve. Es ez a nagy befolyású egyház még attól is vonakodik, hogy segélyezze a középfokú oktatást (az automatizálás korában ez is „nyomorenyhítő fikció” lenne) és az ínség sújtotta városok és körzetek oktatásügyét. Automata gépek kattognak, kétszeres, háromszoros tempóban gyarapodnak a tőkések javai: s az automatizálás szociális következményeiről brosúrák születnék, s szakszervezeti funkcionáriusok szónokolnak. Az „égi hangokra” érzékeny füleik, a pénz és az értékpapírok zenéjére érzékeny hallószervek süketek maradnak, amikor az öregedő, szakképzetlen munkások mögött örökre becsukódik a gyárkapu. Rrajczár Imre 151.39-tői, 265.- Ft-ig. Lepedő: 95.-Ft-tól, 155.-Ft-ig. Pannnónia színes, 80 cm 37.-Ft OTP HITELLEVÉLRE IS KAPHATÖ! fi.NUSZMV:----------------V [U Mtr Fordította: Szathmári Gábor IL — Ezt az embert letartóztatták — felelte Azizov. — ÜL Méghozzá éppenséggel itt maguknál. Sirokov maga elé húzta a nap bűneseteiről szóló jelentéseket. — Tolvaj? — kérdezte. — Zsebmetszés a villamoson? — Pontosan ez az, — felelte Szernin. — Várjanak csak ... Várjanak csak ... De hát éppen maguk érdeklődnek utána? Azizov bólintott. — Akkor meg mi értelme volt a lopásnak? — Sirokov felkelt a díványról. — Elment ennek az esze, vagy mi? Nem megy a fejembe. — Nekünk is feladta a leckét. — Azizov kis szünet után folytatta. — Elég messziről küldték ide, még másfél hónappal ezelőtt. Szemmel tartjuk. Minden alapunk megvan a feltételezésre: fontos ügy miatt jött. Még alighogy akcióba kezdett, s nesze neked, belekeveredett ebbe a zsebmetszésbe. Sirokov megnyomta az asztali csengő gombját. Bejött a titkár. A rendőrőmagy átadta neki a villamoson történt eset jelentését, miközben ujjával aláhúzta a színhelyre vem atkozó mondatot. — Ellenőrizze, hol van a letartóztatott és ki vezeti a nyomozást. A titkár hamarosan visszajött, s jelentette: a letartóztatott beismerte a tolvajlást. — Beismerte, hogy zsebmetszést követett el? — kérdezte csodálkozva Azizov. — Még meg is bánta a tettét. Megesküdött, hogy többször nem fordul elő. Azizov megkérte Sirokovot, adjon engedélyt titkárának a távozásra. A letartóztatottat pedig — mondta — jó lesz szemmel tartani, de kihallgatni egyelőre nem kell. Azizov ezután a nyomozati anyagok tanulmányozásával foglalkozott. — Igazolványok tehát nem voltak nála. Vagy inkább valószínű, hogy a letartóztatás előtt elhajította — mondotta az ezredes az iratok lapozgatása közben. — Alekszandr Scsukó- nak nevezte magát. Hamis lakcímet mondott be. Pontosan tudjuk, hol lakik... S mindennek a tetejében: beismerte a zsebmetszést! — Azizov felemelte a' fejét és kérdően nézett kollégájára. — S micsoda könnyedén beismerte! — szólalt meg Szemin. — Mindent kereken tagadhatott volna, hiszen nincs meg a kárvallott, s tanúk sincsenek. — Ez valóban különös — mondotta Sirokov. Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára. — Nem különös ez, őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek neki, befejezik a nyomozást, elítélik valamennyi időre... — Lopásért — tette hozzá Szemin. — Igen, egy jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt, vagy megszökik közben. S máris újra szabad és folytathatja a letartóztatás miatt abbahagyott akcióját. A legfőbb, amitől fél: egy alapos, hosszú ideig elhúzódó nyomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is. Az ezredes visszament az asztalhoz, s még egyszer átlapozta a dossziéban levő iratokat. Gondolkodott. — Engem most más foglalkoztat. Hogyan történt, hogy ő a tolvaj szerepébe került, s a rendőrségre jutott? Kinek volt erre szüksége? ... 3. Vagy három óra múlva Azizov hivatali szobájában csengett a telefon. A kagylóban Sirokov őrnagy hangját hallotta. — Ezredes elvtárs, kérte, hogy jelentsük, ha netán valami újabbat... — Igen, igen, csak tessék! — Bejött hozzám egy asz- szonyka... Tulajdonképpen nem Scsukóval kapcsolatban, hanem a másikról, a kárvallottról mondott... — Rendben van. — Azizov felállt. — Kérje meg az asz- szonykát, jöjjön el ide hozzám. — Értem, ezredes elvtárs! Azonnal megy. Jegyezze meg a nevét a belépési engedély végett: Orudzseva Safiga. Nemsokára kopogást hallatszott Azizov ajtaján. A papírjaiba merülő ezredes nem vette észre. A kopogás megismétlődött, s nyomban utána gyereksírás szűrődött be a szobába. 'Azizov meglepetten emelte fel a fejét, felállt, s kinyitotta az ajtót. Egy asszony állt előtte, karján egyéves forma gyerekkel. — Orudzseva? — kérdezte Azizov. — Én vagyok az... Hallgass már el, te bőgőmasina! — kiáltott rá a gyerekre. Az ezredes behívta az asz- szonyt a szobájába, s szólt Sze- mdn őrnagynak is. — Akkor hát tessék, hallgatjuk — mondta a nőnek. Az asszony az asztalra tette nagy, kivörösödött kezét, s .elkezdte: — A cirkusz mellett lakom. Az élelmiszerjegyeket abban az üzletben szoktam beváltani, amelyik a házunk közelében van ... Itt ez a pan ír, ezen rajta a cím. A rendőrkapitánnyá* Gaston Defferre Marseille szocialista polgármestere vasárnap az SFIO Bouches-du Rhone megyei szervezetének kongresszusán kifejtette elnökjelöltségével kapcsolatos elképzeléseit. Az elnökválasztás ugyan csak a jövő év végén esedékes, a kampány azonban már megindult. Részben, mert az elnököt most már általános népszavazással választják, ami megköveteli a közhangulat) előkészítését, részben, mert De Gaulle bármikor előbbre hozhatja a választás időpontját, ha azt újraválasztása szem* sámapi számában közli, Nasz- szer és Husszein király megbeszélése .több mint két órán á1 tartott és azzal az eredménynyel végződött, hogy az EAK és Jordánia helyreállítják as 1961-ben megszakadt diplomáciai kapcsolataikat. E kapcsola- tok megszakítására azért került sor, mert 1961 októberéÁllamcsíny Zanzibárban Az új zanzibári kormány baráti politikát kíván folytatni minden őr-tággal (Folytatás az f- oldalról) Az alig egy hónapja függetlenné vált Zanzibár „villám- forradaiom” után köztársasággá alakult át. Ezzel a változással a gazdag arab kisebbség kezéből — amelynek aránya a sziget afrikai lakosságához viszonyítva 1:5 — az afrikai eredetű tömegek képviselőinek kezébe került a hatalom. Vasárnap éjjel még elszórt lövöldözés volt hallható, de az éjszaka folyamán feladta az ellenállást a rendőrség utolsó állomása is. Az új kormány, amely ,.a Zanzibári Köztársaság forradalmi pártja kormányának” nevezi magát, rendkívüli állapotot rendelt el és felszólította a sziget felé közeledő hajóikat, hogy maradjanak az ország felségvizein kívül. Felszólította továbbá a külföldi Országokat, hogy ne avatkozzanak a Zanzibári Köztársaság belső ügyeibe. Az Owen brit hajót Zanzibár félé irányították, hogy a szigeten lakó mintegy 300 angol állampolgárt elszállítsa, ameny- nyiben azokat veszély fenyegeti, de parancsot kapott, hogy egyéb céllal ne avatkozzék be. A Manley amerikai torpedó- romboló a partok előtt horgonyoz és azokat az amerikai családokat veszi fel a fedélzetére, amelyek a szigeten levő amerikai mesterséges hold-megfigyelő állomáson dolgoztak. A zanzibári rádió, „a forradalmi kormány hangja” közölte, Shamti Hamadi miniszterelnök hajlandó volt lemondani azzal a feltétellel, hogy ő és családja bántódás nélkül távozhasson. A rádió hozzátette, hogy a miniszterelnök a brit i főbiztossal együtt menekült el : a szigetről. i Az új kormányt az eddigi el- ■ lenzék és egyben a parlament legerősebb pártja, az Afro- ' sirazi Párt alakította meg. Ez I a hír vasárnap este nagy örö- < met és lelkesedést keltett Zan- ) zlbár afrikai negyedében. A ) miniszteri tárcákat egy kivéte- : lével az Afro-sirazi Párt tag- 1 jai kapták meg. Az egy kivétel < Abdul Rahman Mohamed Ba- : bu, a volt szultán kormánya i által betiltott Unna Párt ve- : zetője. Bábu a köztársasági ] kormányban a belügyi tárca i tulajdonosa, (Erre vonatkozólag i a nyugati hírügynökség egy- ] másnak ellentmondó értesülő- ; seket és helyesbítéseket közöl- : tek. Bábut hol beltigyminisz- ■ térnék, hol külügyminiszternek ] minősítve. — A szerk.) . Abeid Karúmé köztársasági i elnök vasárnap este hangsú- i lyozta, hogy a Zanzibari Köz- - társaság kormánya baráti poli- ] tikát kíván folytatni a világ : valamennyi országával. Az új kormány felkéri a külföldi hatalmakat, hogy ne avatkozzanak Zanzibar belügyeibe. Mohamed Bábu egy vasárnapi nyilatkozatában kijelentette, hogy Shamti Hamadi kormányának bukását a többi között az okozta, hogy igazságtalanul intézte az ügyeket, rendszeres előnyben részesítette az arabokat Az utolsó szikra, amely a megmozdulást kirobbantotta, az Umma Párt betiltása volt Végül kijelentette, hogy a kormány hajlandó megbeszéléseket folytatni a zanzi- bari arab vezetőkkel az egység megvalósítása érdekében.
