Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

1944. január ß, vasárnap RÉPÜJ8 SC f verjük, köziben vérrel hígítjuk. Vastagbélbe töltjük, megfőz­zük és füstre tesszük. Hidegen tormával, ecettel fogyasztható. Hideg májas: Egyenlő meny- nyisógű nyers májast, kövérsé­get megdarálunk. Darab sza­lonnát kissé átfőzünk, és koc­kára vágjuk. Hagymát páro­lunk, megdaráljuk, teszünk hozzá sót, borsot, paprikát. Mindezeket jól összevegyítjük, vastag bélbe töltjük, nem hosz- szú hurkákat kötözünk belő­lük. Sós vízben kifőzzük, pár percre hideg vízbe tesszük, az­tán deszkára rakjuk. — Füstre téve hosszabb ideig eltartható. Tormával, ecettel, vagy cit­rommal ehetjük. tett kirándulásra és ezúttal is köszönetüket tolmácsolják mindazoknak, akikkel útjuk so­rán megismerkedtek és gazda­gították programjukat. Krokodilvadászat — késsel dulatokkal beszúrta kését a ho­mokba, éllel felfelé, azután ki­áltott valamit. A bozót félő) nagy zaj hallatszott. A fala lakosai kiabáltak és doboltak. A krokodil rosszat sejtett, csa­pott egyet a farkával, megfor­dult, s kúszni kezdett vissza a víz felé. Az útról nem tért le, egyenesen a kés felé tar* tott. A következő percben a kés felmetszette a hasát. Ez­után a lakosok rávetették ma­gukat az állat tetemére, s hoz­záfogtak egymás között felosz­tani. Amikor rejtekhelyünkét ét- hagy'Juk, megkérdeztem Aman­dát. miért nem tért le a kro­kodil az útról .miért ment ne­ki a késnek. — Tudományosan nem tu­dom megmagyarázni — felelte Ananda —, de a krokodil föl­tétlenül, mindig a saját nyomán tér vissza eredeti helyére, (Fordította: Hornok Mária) GYERMKKKÖNYVESPOLC mmmmm imm A hálás harétúiyrói Jancsiék kertjé­ben évek óta egy piros fejű, zöld dolmá.nyú, tarka harkály lakik. Ta­vasszal, nyáron kint tanyázik a falun kívül, de amikor megérlce- zik az első hó, ve­le együtt megjele­nik a harkály is. Felkúszik a fák törzsén és vaskos csőrével végigko­pogtatja az ága­kat. Néha olyan kopácsolást csap, hogy még a szom- i szed kertek is hangosak a fako­pács zajától. Az egyik hideg, zimankós januári napon Jancsi ész­revette, hogy a harkály szomorú­an gubbaszt az egyik ágon. — Beteg talán? — gondolta Jancsi, de később észre­vette, hogy a fá­kat jégréteg bo­rítja és vastag zúzmara ül min­denfelé. Gyorsan munlcához látott. Édesapja segítse­gével takaros ma­dáretetőt szer­kesztett és mire besötétedeit, a madárházikó már ott függött a vén körtefa revés ol­dalán. — Ezt az öreg körtefát már úgy­is kivágjuk — mondta édesapja, amikor rászegezte az etetőt. — Tör­zse tele van jé-» reggel, kukacok mászkálnak odvá­bán. Telt-múlt az k. Néhány nap múlva már nem­csak a színes, tar­kaharkály, de egy cinkecsalád is lá­togatta a madár­etetőt. Jancsi bol­dogan leste dél­utánonként az ab­lakból a didergő madárkákat, s bol­dog volt, hogy menedéket nyúj­tott szegényeknek. Később enyhült az idő, a szürke felhők mögül ki­bújt a ngp és le­olvasztotta a jeget a gyümölcsfák ágairól. Nosza, est várta csak a páros fejű harkály. Munkához látott és egész nap ko- pácsolta a beteg fákat. Különösen a vén körtefa ágas-bog as gallyai között tanyázott szívesen és végig­kopogtatott min­den gyanús foltot. Mire kitavaszo­dott, a harkály el­tűnt a kertből, a cinkecsaláddal együtt. Csodák csodáidra azonban a vén körtefa ki­hajtón és lassacs­kán hegedni kezd­tek a féregrágta sebek. Májusban már tele volt rü­gyekkel a körtefa és később meg­jelent a termés is. — A te piros fe­jű harkályod mentette meg az öreg körtefa éle­tét — mondta Jancsi édesapja. — ő a fák orvo­sa, aki hálából jó­ságunkért most gazdagon fize­tett .,. *- szalag ** TÁRKONY! KATAI.IN: Kislányomnak örülj a tavasznak, a nyárnak,« a télnek, piruló, sárguló őszi levélnek, gondtalan, csuda jó, víg nyaralásnak, harmatos füveknek, virágnak, fáknak — örülj az esőnek, a hónak, a dérnek, távoli csillagos égnek, a kéknek, a (űznek, a víznek, a csengő kacajnak, versnek, -énének, csapongó dalnak, örülj, hogy zeng, buzog -enned az élet, kiáltsd a világba: De jó, hogy élek! : M. FILM AZ ISKOLÁIBAN azok számára, akik szeretnék, ha a film otthonra lelne az iskolákban. Ehhez természete­sen filmek kellenek. A megfe­lelő címlisták összállításával és a pedagógusokhoz való eljut­tatásával most foglalkozik az Ifjúsági Filmbizottság. A me­gyei mozivállalatok pedig szí­vesen éhnek az iskolák ren­delkezésére, 'különösen akkor, ha egy évre előre tervet készí­tenek. mit szeretnének bemu­tatni és mikor. Mindez a filmmel nevelés egyik útja. Nem kevésbé fon­tos a másik: a film a rendes iskolai tantervben. Az új kö­zépiskolai reform a magvar irodalom és rajzórákon bizto­sít némi helyet a filmoktatás számára. A lehetőségek azon­ban jóval nagyobbak. Alig van olyan tantárgy, ahol ne lehetne a filmet jól felhasz­nálni, s így ne lehetne még sokoldalúbban a filmre taní­tani. A nagy kérdés természe­tesen az, ki tanítsa az iskolá­ban a filmet. Á jövő pedagó­gusai a magyar főiskolákon már — önkéntesen, nem köte­lezően — külön kollégiumo­kon tanulmányozhatják a film­esztétikát, filmtörténelme*, de ők sincsenek még sokan és el­telik még néhány esztendő, amíg az itt végzett diákok ki­kerülnek az iskolákba. Addig is, s majd a jövőben is a film iránt érdeklődő tanárokat kell mozgósítani, ellátni könyvek­kel, tájékoztatással. Több mint harminc eszten­deje, hogy a film megjelent a magyar iskoláiban. Viszont nem túlságosan so­kat változott a helyzet. Az is­kolai vetítéseken hasonló jel­legű oktatófilmeket pergetnek, mint 30 évvel ezelőtt. Néhány, a korszerű pedagógiával együtt haladni akaró tanár tör­ténelmi, irodalmi, oktatás vagy egyszerűen nevelési céljai ér­dekében filmekre hivatkozik óráin, mondandóját filnjek idézésével illusztrálja. Az or­szág három-négy középiskolá­jában filmszakkörökkel bőví­tették a, szakkörök számát, s a kötelező pedagógus tovább­képzések napjain rendszerint moziba viszik a gyerekeket. Korunkban nincs még egy olyan íömeghaiású művészeti ág, különösen a fiatalok szá­mára, mint a film és a televí­zió. Ennek ellenére a film és a televízió értésére, történetére, esztétikai törvényeire az isko­la nem tanít A közelmúltban könyvsoro­zat indul a film és az iskola kapcsolatiról. Fontos tanulmány jelent meg a Film és Ifjúságban az „Iskolán kívüli filmrendszer”- ről. Az iskolán kívüliség itt annyit jelent, hogy nem a hi­vatalos óraterv részeként kí­ván foglalkozni a filmoktatás­sal. Természetesen ez csak ter­vezet, amelynek most folyik a Vitája, de jó vezérfonal lehet cák felmásztak a gida oldalá­ra és beszívódtak a tomporá­ba. A gida keservesen kezdett mekegni. Még 40 perc sem telt el, máris két dudor jelent meg a folyó tükrén — a kro­kodil szemei. A gida egész idő alatt ke­servesen sírt. Végül már kilát­szott a vízből a ragadozó teste is. Én azt gondoltam, hogy a krokodil, amelyet odavonzott a gida mekegése, kijön a parira, Ananda pedig késével rátá­mad és leszúrja. De tévedtem. Ananda nem hagyta el rejtek­helyét, sőt akkor sem, amikor a krokodil erőteljesen iramo­dott áldozata felé. Azonban, amikor már a kecske és a kro­kodil között csak egy méter távolság maradt, láttuk, hogy Ananda két ugrással arra az újra került, amelyet a kroko­dil hagyott maga után a ho­mokon. Ügyes és könnyű moz­Egyszer egy újságíró, aki Ceylonba való utazásunk al­kalmával elkísért minket, ezt mondta: — Meglepetést tartogatok az önök szóimára, krokodilokra fogunk vadászni. őszintén bevallom én nem nagyon örültem ennek az új­ságnak. Izgulni kezdtem. Autónk ekkor mintegy 300 kilométert futott Colombótól délre, s megálltunk egy kis fo­lyómenti falu mellett Kocsin­kat körülvették a falu lakosai. A tömegből kivált egy magas, széles vállú ifjú. Kezében sar­ló alakú kés és aranysárga kó­kuszdió volt. Az újságíró szó­ba elegyedett a fiúval. Anan- dának hívták, egyike a legjobb krokodilvadászoknak. Az ifjú meghívott minket kunyhójába. A kunyhón nem volt ablak. Ananda beszélni kezdett ar­ról, hogy az ország déli ré­szén levő kisebb folyókban rengeteg krokodil tanyázik. A leghatalmasabbak elérik a 7— 3 métert is. A krokodilok fő­leg a gyermekekre támadnak. A. felnőttekre úgyszólván so­hasem. Ananda a krokodilva­dászat jó néhány fortélyát is­meri. Az egyiket közülük mindjárt látni is fogjuk. Az ifjú intett egyet, hogy köves­sük. Ananda eltűnt a bozót­ban és néhány perc múlva megjelent egy kecskegidával. A gidát egy pálma törzséhez kötözte, amely nem messze a parttól állt, azután élő piócá­kat dobott a lába alá. A pió­Ha a vers több sorból áll, mint ahány játékos a vetélke­dőn részt vesz, akkor a játék­vezető újra sorra veszi a csa­patok tagjait. Az a csapat győz, amelyik kevesebb hibapontot gyűjtött össze. Tréfás versenyfutás Versenyszámok: Futás hát­rafelé (táv 5—20 méter). Szög- délés páros vagy féllábon. Négykézláb futás (előre, hát­ra). Hátsó fekvőtámaszból négykézláb futás (előre, hát­ra). A versenyeket előfutamok­kal és döntőkkel bonyolítjuk le. Versstaféta Itt derül ki az, hogy ki, mennyire készül fel irodalom­ból. A játékvezető mond egy verseimet. Olyan vers címét, amit mindönki ismer, vagy legalábbis ismernie kellene. Az első csapat első számú játé­kosa mondja el a vers első so­rát, a második csapat első szá­nd játékosa a vers második ;orát... Ha nem tudja, akkor csapa­ta rossz pontot kap, és a má­sodik sort az első csapat má­sodik tagjának kell elmonda­nia, majd a harmadik sort a második csapat második tagja — s így megy a versstaféta egészen a vers végéig. Disznóölés ideién tag, fodrosabb belekbe. Óvato­san főzzük, hogy ki ne pukkad­janak. Addig főzzük, amíg tű­vel megszúrva nem vér, Iranern zsíros lé nem jön ki belőle. Ha kész, a forró vízből kivéve hi­deg vízbe tesszük, majd desz­kára ralijuk. A májas hurka ugyanígy ké­szül, de nem teszünk bele vért; Hideg véres: A disznóbőrt nagyon puhára főzzük, hason­lóképpen a tüdőt és a szívet is. Nyers szalonnát vágunk koc­kára, majd két evőkanálnyi zsírban párolt és megdarált hagymát, a jól megfőtt tüdőt, szívet, disznóbőrt apróra vag­dalva sóval, borssal jól összeke­A téli fagyok beálltával a hi­deg hajnalokon kellemes bi­zsergéssel melegíti fel az em­bert a fülébe hasító disznóvisí- tés, a perzselés lángja, a disz­nóöléssel együtt járó kellemes fáradozás. Olvasóink közül többen is kértek hurkareceptet, hogy változatossá tegyék az ilyesféle gasztronómiai gyönyö­röket Most amikor eleget te­szünk ezeknek a kéréseknek, előre is bocsátjuk, hogy csak akkor fog igazán izleni a csa­lád tagjainak a falat, ha a há­ziasszony a maga ízlése és tu­dása szerint készíttet a hentes­sel minden hús-, hunira- és kol­bászkeveréket A legjobb hen­tes is az eladásra szánt vegyü- léket készíti el. így hurkánk, kolbászaink nem lesz valódi háza készítmény. Véres és mátjas hurka: Rizs- kását párolunk, de nem szabad eipuhítani. Hagymát hámozunk és nagyon finomra vágjuk, vagy reszeljük. A megfőtt disz­nóié) et felvagdailjuk, a szalon- nás részből kis kockákat vá­gunk, a húsosabb részeket fél­retesszük a disznósajtba. A többi húsmaradékot felvagdal­juk, húsdarálón leőröljük, a megfőtt tüdővel, vesével, lép­őéi együtt Zsemlyét, vagy fe­hér kenyeret vágunk kockára. Mikor mindez el van készítve, megszűrjük a vért, hogy ne le­gyen benne véletlenül szőr­szál Bgy mély, tálba beletesz- ssüik a darált húsnak a felét, a másik felét a májas hurkához hagyjuk. A darált húst. a koc­kára vágott zsemlyét (kenye­ret). szalonnát hagymát meg­sózzuk, borsozzuk, egy kevés rózsapaprikát adunk hozzá. Mindezt felhígítjuk vérrel, és végül beletesszük a rizst Meg­ítéljük, megfelelő-e a fűszere­zés, szükség esetén pótoljuk a Mányi. Utána betol tjük a vas­kiránduláson azoknak a csapa toknak a küldöttei vettek részi, amelynek tagjai általában 10 forinton felüli értékű hulladé­kot gyűjtöttek. Szolnok megyé­ből novemberben mintegy 20 úttörőcsapat küldöttei, — a legjobb hulladékgyűjtők — tet­tek kétnapos kirándulást He­ves megye területén. Ennek vi­szonzáséul Heves megyéből a karácsonyi ünnepek előtt mint­egy 50 úttörő vett részt azon a kétnapos, feledhetetlen kirán­duláson. amelyet a legjobb hulladékgyűjtők részére szer­veztek. Á Heves megyei úttö­rők a kirándulás alkalmával tovább növelték baráti kapcso­lataikat a szolnoki palásokkal és több üzemet, és iskolát is meglátogattak. Szívesein látott vendégek voltak a Martfűi Ti­sza Cipőgyárban és a Szolnoki Cukorgyárban is. A Heves megyei úttörők és vezetőik szívesen emlékeznek vissza a szomszéd megyében A Szolnok ég a Heves me­gyei úttörők évek óta tartó sokrétű barátsága az idén ered­§ ményes, köz­hasznú tevé­kenységében bontakozott ki. A két megye út­törői ugyanis közösen hulla­dékgyűjtési ver- senyt indítot­tak. A barátsá­gos verseny ez évi eredményeit már értékelték és kiderült, hogy eredményes volt az úttörőknek ez a tevé­kenysége; túlteljesítették vál­lalt tervüket. A szorgos munlcának a jutal­mazása sem maradt el. A túl­teljesítés eredményeként mint­egy százezer forint értékű ju­talmat kaptak az úttörők. A hulladékgyűjtésben legjobb eredményt elért úttörőcsapatok kölcsöns kirándulást szervez­tek a két megye területén. A Barátságos verseny Szolnok megyével Százezer íor.nl jutalom

Next

/
Thumbnails
Contents