Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

2 N E P 0 J S A"G 1964. január 12., vao&rns» Livingstone ismét Koncéban Bécsi náci orvos FJiómáhan Az amerikai rendőrség útvesztői A .Nemzetközi Rendőrség Tolt főnökének nyilatkozata egyik párizsi lapnak juthat bizalmas katonai érte­sülésekhez. Ily eaiformán nem meglepő, hogy a Pentagon gyorsan válaszolt a rakétákról tett kijelentésére. McNamara hadügyminiszter nyilatkozatot adott ki, amely szerint Gold- water állítása „teljesen hamis képzeteket kelt, felelőtlen és a nemzetbiztonság szempont­jából káros”. &MSM0V: t namm, MN Benn és a Hruscsov-iteenet Adsnaunr álláspontjai foglalja el az Erhard-kamnet száll síkra. Ezzel az Erhard­kabinet teljes mértékben át­vette Adenauer kormányának álláspontját. Egyes sajtójelentésekből az tűnik ki, hogy az NSZK kor­mánya nemcsak maga helyez­kedett szembe a szovjet kor. mányfő levelével, hanem szö­vetségeseit is igyekszik állás­pontjának elfogadására bírni. A szövetségesekkel folytatott ta­nácskozások során, amint a DPA hírügynökség tudósítója megállapítja, az NSZK kor­mánya a „legteljesebb tartóz­kodást” fogja indítványozni. sabban vallott színt Krone kü­lönleges megbízatású bonni miniszter. Egy cikkében nyug­talanul jelenti ki, hogy a szov­jet javaslatok elfogadása a meglevő határok szentesítését jelentené. A hadjáratba bekapcsolódott maga Erhard kancellár is, aki „nagyszabású propaganda-ak­ciónak” titulálta a szovjet ja­vaslatot. Jellemző, hogy alig néhány nappal ezelőtit, egyik újévi üdvözletében a kancellár kijelentette: kormánya az 1937-es „német birodalom” ha­tárainak visszaállítása mellett A nyugatnémet kormány hi­vatalos képviselőjének korábbi bejelentése szerint Bonn tár­gyalásokat folytat a nyugati szövetségesekkel arról, milyen választ adjanak Hruscsov üze­netére. Ezzel kapcsolatban Bo-- riszov, a TASZSZ hírmagya­rázója a következőket írja. Bár a formális válasz még nem született meg, Bonnban valóságos hadjárat kezdődött a szovjet békekezdeményezés el­len, amely a világ legnagyobb részében pozitív visszhangra talált. A nyugatnémet kormány köztudomásúan aa' , egyetlen Európában, amelyik nyíltan ó'- lami politikájaként követel' a j második világháború után J megállapított határok megvál- j toztatását. Ennek ellenére, úgy döntöt­tek, hogy nem utasítják vissza egyér'elműen a szovjet javas­latot. A hivatalos Bonn helye­sebbnek tartotta a manővere­zést, a válasz késleltetését. Egyidejűleg kampányt indítot­tak a Hruscsov-levél tartalmá­nak elferdítésére és hatásánál? csökkentésére. A kormányhoz közelálló lapok, például a Frankfurter Allgemeine Zei­tung, nyíltan követelték a ja­vaslat elutasítását. Még világo­A napokban ismét egy, a tá- /olban rejtőző náci bűnözőre irányult az osztrák közvéle­mény figyelme. Mint a sajtó eszámol róla, a bécsi dr. Kari labor — aki akkor orvostan­hallgató volt — a Grossrosen-i hitleri koncentrációs táborban ciánsav- és fenolinjekciókkal „kísérletezett” a foglyokon, és a szívbe adott injekciókkal szá­mos áldozatát megölte. Bár Babor a háború után vizsgála­ti fogságba került, szabadon engedték. Befejezte tanulmá­nyait a bécsi egyetemen, majd három évig az osztrák főváros egyik klinikájánál? nőgyógyá­sza volt. Amikor a háború alatt elkövetett gyilkosságairól újabb adatok kerültek nyilvá­nosságra, elhagyta az országot, és azóta egy magánklinika ve­zetője Etiópia fővárosában, Addis-Abebában. Bár a náci bűnöző cáfolja a bécsi sajtó reá vonatkozó híradásait, ki­derült, hogy neve tíz éve sze­repel az osztrák rendőrség bűnügyi listáján. Kiadatását eddig nem kérték. Újságíró: Kezdjük talán a csendőrökkel... Válasz: Amerikában nincse­nek csendőrök. A városok és körzetek élén seriffek álnak. Kérdés: ök is az állami rendőrséghez tartoznak? Válasz: Nem. A seriffeket a községek, városok polgárai vá­lasztják meg. A seriff tölti be a csendőrparancsnok, rendőr és a békebíró szerepkörét. Kérdés: így van ez a na­gyobb városokban is? Válasz: Minden nagyobb vá­rosnak megvan a saját rendőr­sége. Például Dallasnak is kü­lön rendőrsége van. Kérdés: Az itteni rendőrfő­nököt az állami rendőrség ne­vezi ki? Válasz: A rendőrfőnököt a nagyobb városokban sem kine­vezéssel ültetik hivatalába, ha­nem a városi tanács illetékesei választják meg. Franciaország­ban megszoktuk, hogy a rend­őrfőnökök életük végéig betöl- tikk tisztüket, vagy innen men­nék nyugdíjba. Amerikában a helyi rendőrség főnökei épp olyan gyorsan változnak, mint ahogyan az uralmon lévő poli­tikai pártok váltják egymást. Az állami rendőrség csal? ekor avatkozik közbe, ha va­lamilyen esemény túlnő a vá­ros keretein. De még ekkor sem a szövetségi rendőrség, hanem annak az államnak a rendőrsége, ahol az illető hely­ség fekszik. Ezt a rendőrséget maga az állam szervezi meg. Kérdés: Például melyik rendőrség illetékes a Kennedy —Lee—Oswald—Ruby-ügyben ? Válasz: Dallas város rendőr­sége volt az illetékes. Dallasi- ak végzik a nyomozást, továb­bítják a jelentést az állam­ügyésznek. aki pedig az állam igazságszolgáltatási szerveit ér- 1 tesíti következtetéseiről. c Kérdés: Mi az FBI szerepe? Válasz: A helyi rendőrség nyomozásáról az ügyésznek ál­landóan tájékoztatni kell az FBI-t A rendőrség és az FBI § viszonya nem minden állam- r ban egyforma, mert különböző­ek a törvények. ó Kérdés: Tulajdonképpen mi t az FBI? Válasz: Az FBI a Szövetségi a Rendőrség angol nevének rö- Y vidítése. Az igazságügyminisz- a tórium, illetve a legfelsőbb a ügyész illetékessége alá tartó- r zik. (Jelen esetben Robert Ken- f nedynek számol be az FBI ve- r zetője). A szervezetet 1908-ban ala- r pították. Ügynökeik a harmin- a cas évek közepén kaptak fegy­verviselési engedélyt. A Lind- ^ bergh bébi elrablása után fel­hatalmazták őket, hogy bűn- . ügyekben is folytathatnak vizsgálatot Az FBI minden­képpen illetékes a szövetségi törvények elleni esetekben. Kérdés: Ilyen tetnek számft-e * az USA elnökének meggyilko­lása? Válasz: Nem. Ilyen esetekben először a helyi rendőrség az il­letékes. Aa FBI-nek minden államban van egy képviselője, akit azonnal értesíteni kell. ha valami bűntény történik, s utá­na is állandóan el kell látni fel vil ágosí tásokkal. Kérdés: Milyen szerepe van az FBI-nek a titkos szolgálat­ban? Válasz: Egyelőre semmilyen. A titkosszolgálat, amely a pénzügyminisztériumhoz tarto­zik, 1901 óta az elnök védelme- zésével, 1913 óta a leendő el­nök védelmével, 1917 óta az elnök családjának védelmével, 951 óta pedig az alelnök vé­lelmével is foglalkozik. Kérdés: És a CIA? Válasz: Ez a külügvminiszté- •iumhoz tartozó politikai szol- lálat. Semmi köze sincs a ■endörséghez. Kérdés: Térjünk vissza a lallasi rendőrségre. Miért kér- e az FBI közbelépését? Válasz: Elméletileg illegális us FBI közbelépése, hacsak a íelyi rendőrség nem kérte fel i közreműködésre. Itt viszont l washingtoni központ úgyis el- •endelte volna, hogy az FBI is 'oglalkozzon Kennedy elnök neggyilk olásával. Kérdés: Ha lezárul a nyo- nozás, melyik bíróság ítélkezik i vádlottak felett? Válasz: Kizárólag annak az illámnak az igazságszolgáltató szervezete az illetékes, ahol a jűntény történt. (Az Avanti cikkét fordította: Szentirmay László) Leopoldvilleben, Kongó fővárosában, szobrot állítottak a Kongó-vidék felfedezőjének, Livings tone-nak. Gohhcaler «serint fiz amerikai rakéták nem megbízhatóak bízom rakétáinkban és szeret­ném, ha a hadügyminisztérium megmondhatná a népnek, való­jában mennyire nem megbíz­hatók az alakulataink felszere­léséhez tartozó rakéták. Goldwater a szenátus had­ügyi bizottságának és a kato­nai felkészültség kérdéseivel foglalkozó szenátusi albizott­ságnak a tagja és így hozzá­WASHINGTON (TASZSZ): Goldxoater szenátor, aki tud­valevőleg minden követ meg­mozgat, hogy a Köztársasági Párt őt jelölje az Egyesült Ál­lamok elnöki tisztségére, a mi­nap beszédet mondott a New Hampshire állambeli Ports- mouth-ban. — Az igazat megvallva — mondotta —, én egyáltalán nem Az Argoud-iigy sötét mellékhajtása PÁRIZS (MTI): Párizsban megnyugvást keltett, hogy Er­hard kancellár a szövetségi gyűlésben rendkívül tapintato­san beszélt az Argoud-ügyről. B’rancia részről ezzel biztosít­va látják, hogy az OAS-vezető elrablásának ügyét sikerült jo­gi útra terelni, amennyiben a döntést egy jogászokból álló vegyesbizottságra bízzák. Áz Argoud-ügynek azonban egy sötét mellékhajtása van, ar'e’yet hosszasan szellőztet­nek a francia lapok. A mün­cheni ügyészség értesítette a francia hatóságokat, hogy le­tartóztatta és át al?arja adni Jacqueline Galland 41 éves francia állampo! gárnöt. A Szajna megyei bíróság múlt év júliusában távollétében 5 évi szabadságvesztésre ítélte Gal- Iiand-t, mert 800 000 frankot sikkasztott, teljésen kiforgatott vagyonából egy 76 éves öreg­asszonyt Jacqueline Galland a lopott pénzből két mulatót és házat vásárolt Münchenben. A francia bíróság kiadatási kérelme ellenére eddig senki som zavarta Galland-t Az Ar- goüd-perben a védelem egyik tanúja rávilágított a hirtelen változás okaira. Gallandnak nagy érdemei vannak abban, hogy Argoud a francia titkos, ügynökök kezére került, sőt a tanú azt is elmondotta, hogy a Szajna megyei bíróságon közöl­ték vele, az elítélt asszony ki­adatási ügyét „felülről” leállí­tották. A müncheni ügyészség most, hogy bosszút álljon az Argoud-ügyért, felajánlotta Galland-t a francia szervek­nek. amelyek szívesebben vet­ték volna, ha a kellemetlen ta­ELSd FEJEZET 1. Délelőtt tíz óra tájban vil­lanyvonat futott be a helyiér­dekű vasút állomására. A va­gonokból kiáramló tömeg egy idős embert sodort magával a peronra. A külseje semmi különöset nem árult el: rövidre vágott, ősz bajusz, ugyanolyan szakáll, közönyös, inkább talán fáradt­nak látszó sötét szemei?, nem nagy, szabályos formájú orr. Olcsóbbfajta gyapiúszövetből készült szilvákéi? öltönyt^ és lapos tetejű kaukázusi bárány­bőr kucsmát viselt. Azerbajd­zsán kis városkáiban, vagy falvaiban öltözködnek így ál­talában a hajlott karú, köze­pes jövedelmű emberek. Szi­kár, élénk mozgású volt az öreg Gyors, energikus léptek­kel haladt, miközben egyene­sen, szinte peckesen kihúzta Amikor kijutott az állomás melletti térre, a tenger irányá­ba vette útját. Durván fara­gott, lyukacsos kőből épült ré­gi, földszintes házak negyede volt ez a környék. A kucsmás emiber kimért léptekkel, nem sietősein haladt el a házsorok előtt, gyakran nézett fel az épületek számtábláira. Majd egy ósdi, rozzant ház elé ért. Ablaka alatt kis» virágoskert díszlett. Az öreg kétszer is elment a "házikó előtt, mintha szemű avre akarná venni, aztán a közel­ben levő élelmiszerüket fe’é indult. Az üzlet ajtai" előtt a járdán jókora tömeg várako­zott, fegyelmezetten, sorba áll­va. Az öreg is a végéne állt. Eltelt egy óra. Már közvet­len az üzletajtóhoz jutott, ami­kor a kertes házból kilépett egy férfi. Amint megpillantot­ta. zavartan köh ácsolni kez­dett «z öreg. Nyugtalanul Vi­selkedett, hol egyik, hol másik lábára állt, majd sietősen elő­szedte a zsebéből sárga irha­bőrből készült levéltárcáját, s kinyitotta. Aztán a sorban mellette álló — a karján gyer­meket tartó — éltes asszonyra nézett, s bosszúsan csóválta a fejét — Mi történt? — kérdezte az asszony. Az öreg kesernyésen elmo­solyodott. — Tartoztam egy úttal az ördögnek — szólalt meg végre. — Nincs itt a jegyem. Otthon felejtettem. — Akkor szaladjon haza. de minél gyorsabban. Addig majd tartjuk a h el .vét Az öreg hálásan bólogatott, • nyomban neki iramodott a járdán. Vagy kétszáz lépésnyire ment előtte az a férfi, aki le­jött a kertes házból. Magas, vékony dongájú volt az illető, bolyhos gyapjúszövetből ké­szült rövid felsőkabátot, s a katonaságtól kimustrált fülvé- dős, lapos tetejű kucsmát vi­selt. Hamarosan mindketten a villamosmegállóban voltak. Villamos — láthatóan — elég régóta nem jött. sokan vára­koztak már a járdaszigeten. Csak vagy jó húsz perc múl­va jött az első kocsi. Tülekedve, egymást taposva igyekeztek feljutni rá az em­berek. Fülsiketítőén zörögve, s a kanyarokban éktelenül csiko­rogva rohant a villamos a vá­ros központja felé. Minden megálló után egyre zsúfoltabb lőtt a kocsi. Az öreg és a kertes házból Induló férfi egymás mellett átttafc. Egyszer csak hirtelen a zse­béhez kapott az öreg. — Megloptak! — kiáltotta el magát kétségbeesetten. Nyomban valóságos riada­lom keletkezett a kocsiban. Az öreg pedig idegesen tapogatta magát, a zsebelt kutatta. — Megloptál? — ismételte. Kivettél? a levél tárcámat. Ben­ne voltak az élelmiszerjegyek is. . Hirtelen elhallgatott, mint­ha eszébe jutott volna vslam . Hátrafordult, s szeme a kertes házból kijött férfire villant. — Te loptál meg, kutyafa j- zat! Hol a levéltárcám? Add elő, vagy rendőrt hívok! Menekülve az öreg elől, az ajtó felé hátrált a férfi. — Nézzék csak! — kiáltotta él magát ismét az öreg. — Néz­zenek ide! • Mindenki a földre nézett A kocsi sáros, nedves padlóján ott sárgállott at irhabőr tárca. Az öreg előrefurakodott, s mellen ragadta a zsebmetszőt A villamos közben a megál­lóba ért Az öreg egy percre sem hagyta abba a lármázást. Az ajtó felé tuszkolta a zse­best. Végre mindketten leszáll­tak. S a járdán váratlan eset történt. Az eddig gyengének, félénknek tűnő tolvaj hirtelen kihúzta magát, egy rövid, jól irányzott ütéssel mellbe vágta az öreget, s futásnak eredt Szélsebesen rohant a gyét forgalmú utcán. Fejét leszegez­te. s maga elé tartott, ökölbe szorított kézzel vágott magá­nak utat, ha emberekbe ütkö­zött Az volt a terve: fut még egy jó darabon, aztán befordul az első mellékutcába. Azon végig­szalad, s eléri a széles, forgal

Next

/
Thumbnails
Contents