Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

Tn.AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÄRA: 50 FILLÉR r SIE! K i AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA íi: i: E ?;• >í ;W !tV i It! l . v--» '1 r MAI leÁjíjziiünk az író—olvasó találkozókról szól, amelyek az elmúlt hó­napokban örvendetesen el­szaporodtak megyénkben. Különösen a falvakból ér­keztek elég gyakran effajta hírek hozzánk, s mint jóma­gam is tanúja voltam nem egy ilyen találkozónak, ál­líthatom: &z írót zsúfolt kul- túrházak, iskolatermek vár­ták minden községünkben. Az egyik faluban —, hogy ennek okát érzékeltessem —" a várakozás izgalmas percei­ben véletlenül beszélgettem az egyik idős, nagy bajuszú bácsikéval, aki többek kö­zött elmondotta nekem Vár­nai Zseni egyik versét is, a Katonafiamhoz címűt, nem sok tévesztéssel, s ami a leg­érdekesebb: jó egynéhány évtizeddel ezelőtt tanulta meg, s most kiváncsi volt arra, miképpen is született ez a nagyszerű érzésekkel te­lített vers. Persze, rögtön lehet „el­lenkezni" is ezzel a példával. Azzal a véleménnyel, hogy igen a fővárosi, befutott, nagynevű írók, költők est­jére márcsak azért is el­mennek a falusiak, mert ki­váncsiak arra, hogyan néz ki az az ember; magas-e, vagy alacsony, szőke-e vagy barna, akiről annyit beszél a rádió, írnak az újságok. Nos, csupán egyetlenegy esetet szeretnék ennek cá­folására felhozni. Nem is régen egyik hegyvidéki köz­ségünkben találkozott Heves megyei írónk olvasóival. Ö maga nagyon izgult — mert ez ideig csak városi tapasz­talatai voltak —, vajon lesz-e ott „olvasója”, lesz-e kivel találkoznia. Negyed­órával a kezdés előtt már nyugodt volt: a terem zsú­folásig megtelt, * két órán keresztül nem győzött vála­szolni a rengeteg kérdés­re... Nem tudom, készitettek-e már, s egyáltalán készíte­nek-e kimutatásokat arról, hogy a falvakban, vagy vá­rosokban járnak-e el többen az ilyen találkozókra, de en­nek ellenére állíthatom: a falvak népe nemcsak lelke­sedésben, kíváncsiságban, de olykor-olykor az érdeklődők számán túl, a művek isme­retében is felülmúlja a vá­rosi lalcosság érdeklődését. S amikor ezekről a talál­kozókról vitatkozunk, szó­lunk, jelentőségét méltat­juk, kimondatlanul is a falu és a város különbségei el­tüntetésének egyik bizony­ságáról beszélünk. v _______IlíJ tei’ a magyar-jugoszláv gépipa- < rí együttműködésről folytatott < túrgyálásökrál, a földművelés- < ügyi miniszter, a csehszlovák < földművelésügyi miniszterrel < történt megbeszéléseikről szá- < mólt be. A kormány a beszá- i mólóikat jóváhagyta. < A Csongrád megyei Tanács < Végrehajtó Bizottságának el- ? nőké a megye homokos terű- < léteinek hasznosítására tett < intézkedésekről, és a további < terveikről tett jelentést. A Mi- > nisztertanács a jelentést meg- < vitatta és tudomásul vette,; majd napi ügyeket tárgyalt. Cáfolják a Johnson—De Gaulle- találkozőró! elterjedt híreket A Fehér Ház körei cáfolták a De Gaulle—Johnson-találko- zóról elterjedt híreket. Ezek szerint, mint "jelentették, De Gaulle francia elnök tavasszal mexikói útja alkalmával a nyugat-indiai francia szigetek egyikén szeretne találkozni az amerikai elnökkel. Az ameri­kai elnöki hivatalhoz közel ál­ló hírforrások közölték, hogy Johnson elnök nein kapott hi­vatalos meghívást, de ilyennek úgysem tudna eleget tenni, mert belföldön oly sok problé­mával kell szembenéznie, hogy a közeljövőben nem hagyja el az Egyesült Államokat Idézett körök azonban hozzáfűzték: Johnson elnök szívesen látná De Gaulle-t Washingtonban. Edgar Faure a Kínai Kiplciifársaság diplomásai elismerésiről . Edgar Faure, volt francia miniszterelnök nyilatkozott a Figaro című lapnak legutóbbi kínai útjáról. Faure kijelentése szerint a francia kormánynak semmi oka sincs arra, hogy ne ismerje el a Kínai Népköztársaságot. A kezdeményező lépést Fran­ciaországnak kell megtennie, miután Párizs szakította meg 1949-ben a diplomáciai kapcso­latot Pekinggel. Faure-nak az a véleménye, hogy Franciaor­szágnak minél előbb el kell ismernie Kínát. A francia—kínai diplomáciai kapcsolatok helyreállítása gya korlatilag azt eredményezné, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalná helyét az ENSZ-ben. Ennek jogosságát senki sem vitathatja. Fronko-elIesi©s Ssssroesküvés Spanyolországban ? A L’Humanité Madridból ér­kező hírekre hivatkozva, arról ír; hogy a spanyol hadsereg több tisztje összeesküvést szer­vezett Franco ellen. A sevillai és huelvai helyőrségben mint­egy száz tisztet letartóztattak, köztük nyolc ezredest. Zara- gozában és Burgosban a tisz­tek „védelmi juntát" alakítot­tak, hogy megakadályozzák a katonai akadémia felszámolá­sát és a hadsereg tervezett átszervezését. A spanyol had­ügyminiszter utasítást adott a burgosi katonai körzet pa­rancsnokának, hogy lépjen fel a junta ellen, . a parancsnok azonban megtagadta az utasí­tás végrehajtását. A spanyol tisztek ellenzéki megmozdulását, a jelek szerint, a hadsereg tervezett átszerve­zése robbantotta ki. Egy tábor­nok a tisztikar egy jelentős ré­szének nevében a Prado-palo- tában tiltakozott az átszerve­zés ellen. tamszia merénylet a CGiL római ssékhása ellen Szerdán este fasiszta me­rényletet követtek el a CGIL római székháza ellen: bomba robbant az épület bejárata előtt. A robbanás kitépte az ajtót és az ablakoknak leg­alább a' felét betörte. Jóllehet, már késő este volt, 13-an tar­tózkodtak a székházban a me­rénylet időpontjában, de sebe­sülés nem történt. A rendőrség kiszállt a hely­színre; s a nyomozók tüzérségi szakértőket hívtak ki, akik megállapították, bogy a bomba kb. öt kilogramm nagy hatás­fokú robbanóanyagot tartal­mazott. Agostino Novella és Fernan­do Santi, a CGIL titkárai kommunista vezetők, valamint •rác szakszervezeti funkcioná­rius kíséretében a helyszínre siettek. Rövid nyilatkozatot tettek, amelyben kijelentették, vitán felül áll, hogy fasiszta, vagy neofasiszta elemek készí­tették elő, és - hajtották végre a bűnös merényletet. Az Unita követeli, hogy a kormány foganatosítson akciót a fasizmus maradványainak felszámolása érdekében. A római dolgozók csütörtö­kön általános sztráikkal tilta­koztak a fasiszta merénylet miatt. A római dolgozók tízezrei gyűltek egybe csütörtökön a szövetség székháza előtt, a gyűlés szónokai felhívtak min­den demokratát, tiltakozzék az egyre pimaszabb fasiszta ak­ciók ellen. A béke kérdése az angol választási küzdelem középpontjába került 1. Első lépésként be kel] fagyasztani a katonai költség­vetéseket az 1963—64-es szín­vonalon. 2. Az Európában szemben álló fegyveres erők szétválasz­tása (disengagement). A közép­európai ellenőrzött leszerelési és atomfegyvermentes övezet megteremtése felé teendő első lépésként megállapodást kell kötni, hogy az érintett orszá­gok területén — Kelet- és Nyu. gat-Németorezág, Lengyelor­szág és Csehszlovákia — nem helyeznek el újabb atomfegy­vereket. Wilson megemlítette, hogy a lengyel kormány he­lyesli ezt az elgondolást. 3. A közép-európai nukleáris fegyvertárak „befagyasztásá­nak” ellenőrzéséhez szükséges apparátus megteremtését össze kell kapcsolni a meglepeiés- szerű támadások megelőzésére szolgáló megfigyelő állomások felállításával. 4. Az atomoson degy&zmény logikus folytatásaiként meg­állapodást kell kötni az atom­fegyverek terjedésének meg­akadályozására. 5. Miután az államok túl­nyomó többsége jóváhagyta a moszkvai részleges atomcsend- egyezményt, további erőfeszí­téseket kell tenni mindenféle atomfegyverkísérlet, ideértve a föld alatti kísérletek betiltását. Az ellenőrzés kérdésében mu­tatkozó nézeteltérések meg­oldására össze kellene hívni a nyugati és a szovjet tudósok tanácskozását. 6. A nyugati hatalmaknak hozzá kellene járulniok a Szovjetunió által javasolt meg­nemtámadási egyezmény meg­vitatásához. A NATO. és a Varsói Szerződés hatalmai megállapodhatnának azon az alapon, hogy nyugati részről tisztázzák: a szerződés alá­írása nem jelentené az NDK diplomáciai elismerését, más­felől az egyezmény megkötése egyszersmind kizárná, hogy r szerződő felek erőszakhoz to lyam.odjanak a Berlinnel való nyugati összeköttetés megrk"- dályozására, vagy a ielcr’c"' német határok megváltoztatá­sára. Wilson befejezésül hangoz- tatta, hcsv a Murk-'snárt ha­talomra kerülése err-'én a kor­mány egyik r^nm’dős míntor tere minden idé’ét a leszerelés ügyének szenteli majd és f brit diplomácia legfőbb fel-l adatává teszi a nemzetközi le-1 szerelés előmozdítását. Szerdán este az angol Mun­káspárt memorandumot adott át a kormánynak, amelyben az ellenzék kifejti elgondolásait a nemzetközi enyhülés előmoz­dításának lehetőségeiről. Csütörtökön este Harold Wil­son, a Munkáspárt vezére vá­lasztási előadó kőrútjának első állomásán, a közép-angliai Bel- berban ugyancsak a béke kér­désének szentelte beszédét. Sürgette az angol kormányt, hogy január 21-én megnyíló genfi leszerelési értekezleten terjesszen elő önálló javaslato­kat a szovjet és az amerikai álláspont áthidalására. Felszó­lította a kormányt, hogy igye­kezzék rábírni Franciaorszá­got a leszerelési tárgyalásokon történő részvételre és indítvá­nyozta, hogy hívják meg Genf- be a Kínai Népköztársaság képviselőiét is. Ezért javasolta, hogy párhuzamosan dolgozza­lak aránylag könnyebben el­fogadható részleges Intézkedé­seket. amelyek elősegítenék a tárgyalásokat és hozzájárulná­nak a nemzetközi légkör to­vábbi enyhüléséhez. A munkáspárt nevében Wil­son a következő hatpontos ter­vezetet terjesztette elő: Illést tartott a Miüísztertaoáes A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Apró Antal a kormány elnökhelyettese je­lentést tett a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa végre­hajtó bizottságának 10. ülés­szakáról. A kormány a jelen­tést jóváhagyta, majd a közle­kedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján elfogad­ta a KGST-orszógok közös va­gonparkjára vonatkozó egyez­ményt. s úgy határozott, hegj megerősítésre az ' Elnöki Ta­nács elé terjeszti. A kohó- és gépipari minisz­Erhard kancellár február 14-én kétnapos tárgyalásra is­mét Párizsba utazik — maga a nyugatnémet kormányfő jelen­tette be ezt csütörtökön dél­előtt a bonni parlamentben. Erhard a parlament költség- vetési vitájában mondott be­szédet és abban feltűnően rész­letesen foglalkozott a nyugat­német—francia viszonnyal. Ki­fejezte azt a reményét, hogy a „sajnálatos Argoud-ügy” nem fogja károsan befolyásolni Párizs és Bonn barátságát. „Ismét hitet teszek a francia néppel való barátság és kibé­külés mellett” — hangsúlyozta tüntetőén Erhard, majd kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamokkal való szoros barátság semmiképpen nem csorbítja a francia—nyugatnémet együtt­működést. De Gaulle vele szemben egyáltalán nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy Bonn válasszon Párizs és Washington között. Erhard azt is hozzátette, hogy a francia—nyugatnémet együttműködés nem lehet ex­kluzív jellegű” és nem szabad „taszító hatást” kifejtenie. A kancellár idjelentette: „Angliá­nak a Közös Piachoz való csat­lakozása ugyan pillanatnyilag nem időszerű, erről a kérdésről azonban nem feledlzezünk meg és azt nem töröljük végleg”. Erhard azután arról beszélt, hogy nem szabad megelégedni azzal a „gazdasági integráció­val” amelyet a Közös Piac je­lent, hanem „politikai egység­gé” kell összefogni a nyugat, európai államokat. A De Gaiil- le-lal folytatott légutolsó meg­beszélésekor azit a benyomást szerezte, hogy a francia állam­fő is egyetért egy ilyen „poli­tikai kezdeményezéssel”, sőt De Gaulle értésére adta, küszö­bönálló római látogatásakor Erhard beszélhet az ő nevében is, s felvetheti ezt a kérdést. Londoni és római látogatása után — február közepén — Er­hard másodszor is ellátogat Pá­rizsba, mert — mint mondotta — a francia államfő szükségét érzi az újabb eszmecserének a küszöbönálló amerikai látoga­tása előtt. (De Gaulle március­ban Mexikóban tesz majd lá­togatást.) Amerikai útjáról beszámolva, Erhard büszkén kijelentette: Erhard februárban ismét Párizsba látogat A kancellár parlamenti beszédében hitet tett a francia — nyugatnémet barátság mellett Johnson elnök úgy érzi, hog Nyugat-Németország az Egye sült Államok legnagyobb súly lyal rendelkező partnere Eure pában. Erhard azt hangoztatta hogy Nyugat-Németorszá „nem amerikai protektorátus' majd hozzátette: ezt a kifejt zést csak abban az esetben lé hetne elfogadni, ha azt úg értelmezik, hogy Nyugat-N<' metors7ág rászorul Amerik védelmére. A Johnsonnal folytatott tál gyalásairól beszámolva Erhar egyébként lényegében megif mételte azt, amit Amerikái* való hazaérkezése után mór dött. Elmondotta, hogy az aílte rikai elnök közölte vele: fob tatni akarja Kennedy polit.' Icáját, a világon fennálló ft szültségek csökkentésére tt rekszik, s ebben a nyugatné­met kormány támogatására i számít. Ezzel kapcsolatba! Johnson azt mondotta: ÜdvönI Bonnak azt az elhatározását hogy kereskedelmi misszióka létesít a kelet-európai áUa mokban, továbbá az amerika 1 elnök pozitivon értékelte a ber­lini utazási engedélyekről kő tött megállapodást is. Ami újabb ilyen berlini megállapodás kérdését illeti, Erhard hangsúlyozta, Bonn semmi esetre sem járul hozzá olyan egyezmény megkötésé, hez, amely „meglazítaná Nyu- gat-Berlinnek az NSZK-hoz fű­ződő kapcsolatait”, és „alátá­masztaná a három állam elmé­letet” (vagyis azt a tényleges helyzetet, hogy a hajdani né­met állam területén ma három állam létezik: az NSZK, az NDK & Nyugat>-Berlin). Erhard beszéde végén csak. röviden emlékezett meg a Hruscsov szovjet miniszterel­nök üzenetét tartalmazó szov­jet jegyzékről. Azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban a szö­vetségesek között a tanácsko­zások még folynak, ugyanak­kor azonban kifejezésre juttat­ta, hogy Bonn nem szívesen vállalna kötelezettséget az erőszakról való lemondásra. A kancellár beszéde e részében ismét csak az NDK ellen irá­nyuló régi propagandaszólama, kát ismételgette és értésre ad ta, hogy kormánya tovább' sem mond le az NDK beke' lezésére támasztott igényé1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents