Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-10 / 7. szám
2 NÉPÚJSÁG 19C4. január 16.. péntek Makcriosz a ciprusi törökök terrorhcdj áratáról Makari ősz elnöik nyilatkozatában foglalkozik a ciprusi török kisebbség vezetőinek ter- rorhadjárataival. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a török ve. zetők csak terrorral képesek irányítani közösségüket és a törökök között a letartóztatások mindennaposak. Az elfo- gottak életét veszély fenyegeti — mondja a közlemény. „Hivatalosan bejelentették, hogy a ciprusi török vezetőség elfogta A. Nizait és M. Hifiket, a török rendőrség parancsnokát, illetve parancsnokhelyettesét. Hamarosan törik bíróság elé állítják őket azzal a váddal, hogy a legutóbbi események során gyávaságot tanúsítottak és nem jól szolgálták a török közösség érdetalálják keit” — hangzik Makariosz rököket, a törvénnyel közleménye. magukat szemben.” „Ez^ a lépés a ciprusi török > Makariosz bejelentette, hogy vezetőség terrormódszereit vi. a ciprusi török vezetőség kü- lágítja meg. Más jelentések is lönböző törvénytelen módsze- azt támasztják alá, hogy nagy- rekkel önálló kormányzat létszámú török állampolgárt tar- rehozására törekszik. A törö- tanak fogságban, csak azért, kök már meg is teremtették az mert nem értettek egyet a tö- önálló postaszolgálatot és a rök terrorszervezetek szandé- különálló rendőri haderőt. A kaival es lépeseivel. Az elfő- ...... , . goltak élete veszélyben van.” ClPrusl Köztársaság kormánya Makariosz közleménye a to- törvénytelennek minősíti az vábbiakban hangoztatja, hogy ilyen intézkedéseket — hang- a köztársaság kormánya min- súlyozza Makariosz dent megtesz, hogy véget vessen a törvénytelen és terror- cselekményeknek. „Azok, akik jogtalanul bíróságokat akarnak létrehozni és bíróság elé akarnak állítani ciprusi állampolgárokat, görögöket, vagy tö/Megnyíil as FfiP hösponti Bizoít*áf»ának plénuma Ivryben, Párizs peremvárosában csütörtökön megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A napirenden két kérdés szerepel: 1. Dokumentumok megvitatása a párt soron levő XVII. kongresszusának előkészítésével kapcsolatban. 2. Járási választások. Mindkét kérdésről Jacques Duclos, a Központi Bizottság titkára tart beszámolót. A plenum két napig tart. ESEMENYEK _ CV'XXXXXXNXXNXXXXXXXXXXXNNXXXXXXXXXXXXXVvXV 9 ^ t'X. V S S. * » Az Express Wieczorny londoni tudósítójának tollából felháborító gaztettről számol be. A New of the World című londoni hetilap fellebbentette a fátylat a hitleri igazságszolgáltatás folytán életfogytiglan ra ítélt és ma is börtönökben sínylődő antifasiszta harcosok sorsáról. A háború alatt különböző haláltéborokban ellenállási harcot folytató esvé- neket közönséges bűnösként ítélték el. Ezek közül sokan ma is elfeledve, sínylődnek nyugatnémet börtönökben. A nyugatnémet igazságszolgáltatásnak sohasem jutott eszébe ezeknek a szerencsétlen embereknek ügyében perújrafelvételt vagy vizsgálatot indítani. El voltak foglalva a fasiszták mentésével. Az angol lap szerint 250 — de lehet, hogy több — lengyel, szovjet, cseh, jugoszláv és más nemzetiségű antifasiszta sínylődik ezekben a börtönökben ma is, mert hazája védelmében szembeszállt a fasiszta megszállókkal. Az Egyesült Államok életében a kongresszus ülésszalca mindig jelentős esemény, mivel a szenátust és a képviselő- házat magában foglaló_ szerv az ország legfőbb törvényhozó testületé. Az alkotmánynak megfelelően a jelenlegi tanácskozások során is azzal kezdték az érdemi munkát, hogy Johnson elnök megfogalmazta a kormány kül- és belpolitikai programját, amit az úgynevezett elnöki üzenet formájában hozott a kongresszus tudomására. Az „üzenet” külpolitikai része különböző elemeket tartalmazott. Általános célként „a háborútól mentes világ kialakításának szükségességét” hangoztatta az elnök. S ennek ellenpólusaként a tízpontos külpolitikai tervezetben első helyen szerepel az Egyesült Államok katonai erejének fenntartása. A továbbiakban Johnson kifejtette, hogy a nemzetközi kérdések megoldásánál az ENSZ-et hatékonyabbá kell tenni. Ugyanakkor viszont sürgette, hogy „szilárdítsák meg az atlantiét csendes-óceáni térség társas viszonyait, vagyis az agresszív paktumokat. Johnson külpolitikai programja mindazonáltal tartalmaz pozitív elemeket. A választások évében a Demokrata Párt részéről ugyanis az egyetlen hasznosnak látszó stratégia a széles tömegek előtt feltétlen népszerű a józanabb vonalvezetés hangoztatása. Különösen áll ez akkor, amikor Goldwater republikánus szenátor és a többi .,veszettek” szélsőséges kirohanásai a há- borús kardcsörtetö politikának úgyszólván minden elemét tartalmazzák. A következő és egyben legfontosabb kérdés, hogy a béke megőrzésének Johnson által hangoztatott elvi tétele hogyan érvényesülhet a Ol/akorlatban az Egyesült Államok részéről. Tény, hogy az eddig elért eredmények, mindenekelőtt az atomcsend- egyezmény, bizonyos kezdeti garanciákat nyújtanak. Ugyanakkor egyes aligha elhanyagolható részletkérdések viszont erősen zavarólag hatnak. Ide sorolhatjuk például az Egyesült Államok dél-vietnami politikáját, ahol á katonai beavatkozás minden eddiginél nagyobb méreteket ölt. A szorosabbá váló amerikai— nyugatnémet viszony sem biztat sok jóval. A nyugati szövetség másik pillére, Anglia pedig éppen a napokban igyekszik közel- és távol-keleti támaszpontjait megerősíteni. A külső szemlélő szerint minderre erősen rányomja bélyegét a jobboldal fokozódó nyomása. Nem közömbös az sem, hogy milyen reagálás várható az elnöki programra, a kongresszus részéről. Az előző ülésszak során a kongresszus sorra elvetette a belső népjóléti javaslatokat. Az egészségügy, a köznevelés és öregségi biztosítás céljaira csak töredék összegeket engedélyezett, annál bőkezűbb volt azonban katonai síkon. Johnson a belpolitikai kérdéseknél is szeretne előbbre jutni. Ezzel áll összefüggésben az üzenet kitétele „a kormány azonnali hatállyal hadat üzen a nyomornak, ami azonban nem lesz könnyű és gyorsan megoldható feladat”. Az úgynevezett „polgári jogok” törvényjavaslat pedig a négerek helyzetét javítaná meg. Ez ed dig a fajgyűlölő csoportok szilárd összefogása miatt nem tudott érvényre jutni, hiszen a szélsőséges köztársaságpártiak ennél a kérdésnél szövetségre lév*ek. a déli államok demokrata párti törvényhozóival. Ez a paktum jelenleg is fennáXL HAVANNA: A paraguayi febrerista párt nyilatkozatot tett közzé és abban akeióegységre hívja fel a demokratikus erőket a katonai diktatúra megdöntése végett. A nyilatkozatban a párt hangsúlyozza, hogy az ország jelenlegi katasztrofális gazdasági és politikai helyze*e a diktatúra tevékenységének és az imperializmus előtti behódolás- nak a következménye. ROMA: Mint az MTI római tudósítója jelenti, Olaszországban csütörtökön több mint 400 ezer texíilmunkás, valamint 80 ezer milánói kohász és gépipari munkás 24 órás sztrájkot kezdett. A textilipari munkások egy hónap alatt harmadszor szüntetik lse a munkát és olyan országos kollektív szerződést követelnek, amely biztosítaná anyagi helyzetük meg javulását és szakszervezeti jogaik tiszteletben tartását. A milánói kohászok és gépgyártók pedig az egy évvel ezelőtt, aláírt országos kollektív szerződés betartását követelik. NYUGAT-BERLIN; A Német Szocialista Egységpárt nyugat-berlini szervezete ünnepélyes keretek között megemlékezett a Német Kommunista Párt megalakulásának 45. évfordulójáról. ATHÉN: A görög fővárosban királyi rendeletet tettek közzé, amelynek értelmében a február 16- ra meghirdetett új parlamenti választásokig feloszlatják a görög parlamentet. OTTAWA: Kanada Ontario tartományának északi részén, Ottawától északnyugati irányban 560 kilométerre, erős földrengést észleltek. A lakosság körében riadalmat keltett, hogy a földrengést két órával előzte meg az amerikai nukleáris töltetek odaszállítása. Sokan attól féltek, hogy a rengés talán felrobbantja a tölteteket. LONDON: Az Egyesült Államok közoktatási minisztériumának legújabb statisztikája számszerűleg beismeri, a Szovjetunió műszaki kiképzésének sokszoros fölényét az amerikai fölött, minden szinten. Az 1961—62. tanévben az Egyesült Államokban 33 200 hallgató nyert műszaki főiskolai képesítést, míg a Szovjetunióban ez a szám 120 000 volt. BONN: Adoula kongói miniszterelnök, aki jelenleg az NSZK-ban tartózkodik, meglátogatta az essenj Krupp-műveket. A Nyugatnémet—afrikai Baráti Társaság ülésén pedig kijelentette, hogy Kongó örömmel venné, ha technikai segítséget kapna az NSZK-tól. PNOM PENH: Szihanuk kambodzsai államfő újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy kész megnemtámadási egyezményt kötni Thaifölddel, amennyiben a thaiföldi kormányt aggasztja a Kambodzsának nyújtott francia katonai segély. A thaiföldi külügyminiszter az utóbbi napokban ugyanis ilyen értelmű nyilatkozatban támadta Kambodzsát. TEHERAN: Teherán közelében felborult és a folyóba fordult egy autóbusz. Tizennégy utas életét vesztette és csak kettőt sikerült megmenteni, de ezeknek állapota is súlyos. A TRANSKEI ALKOTMÁNYÓSDI A Dél-afrikai Köztársaság kormánya kijelentette, hogy Transkei-nek garantálja a „teljes autonómiát és szuverenitást”. A nagyhangú bejelentést régebbi ígérgetések előzték meg: a Verwoerd-kormánv függetlenséget ígért a tartománynak, belső autonómiát. Transkeit négerek lakják, s a Vei’woerd-kormány terrorintézkedései ellen kibontakozott nemzeti ellenállás itt volt a legerősebb. Itt szervezték' a bantusztánokat, a bantunéger rezervátumokat: itt tömörítettók a szabadságuktól és földjüktől megfosztott bennszülötteket. A bantusztánok közelében nincs város, nincs ipar, nincs civilizáció, nincsenek ásványkincsek és közlekedési eszközök, — csak éhínség. És Verwoerd kormánya autonómiát ígért a transkei bantusztánoknak. Megtartották a választást, kidolgozták az alkotmányt, s miniszterelnöke van a tartománynak. A választás. — Előtte tilos volt a gyülekezés. Bűnténynek számított minden olyan kijelentés, amelyik alááshatta az állam tekintélyét, és bűn lénynek számított az is, ha valaki nem engedelmeskedett a törzsfőnök utasításainak. A jelölteket figyelmeztették, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a törvénnyel, s ha valaki mégis felszólalt a kormánypolitika ellen, azt letartóztatták, A választók nagy része analfabéta: de ők is megkérhettek valakit a választási tisztviselők közül, hogy segítsék kitölteni a szavazócédulát. Negyvenöt képviselőt választottak ilyen körülmények között a parlamentbe, a bábparlament hatvannégy tagja pedig automatikusan megkapta a mandátumot. — A meg■> bízható törzsfönökök „hivatalból” képviselők lettek. De a komédiához ez sem volt elég: a transkei törvényeket a dél-afrikai kormány bármikor hatálytalaníthatja. Ezek a törvények egyébként sem állhatnak ellentétben a központi kormány politikájával. A parlament nem változtathatja meg az alkotmányt. Vagyis: a bennszülöttek a saját bantusztánckban éppen olyan jogfosztottak, éppen olyan elnyomottak maradtak, mint régebben. Miért volt szükség erre a parlamentáris, látszatdemokratikus cirkuszra? Hiszen a köztársaság színes bőrű polgárainak helyzete semmit sem változott: ez a törvényesdf annyit sem befolyásolta a négerek helyzetét, mint egy náci haláltáborba látogató vöröskeresztes küldöttség annak idején az internáltakét. De a kormány kijelentette: garantálják a teljes autonómiát és szuverenitást. Milyen lehet ez a szuverénitás? Heltai Jenő írt egy sziporka zóan szellemes karcolatot a katonakönyvtárról. Az ezredes megszövegezi a könyvtári szabályzatot: „A könyvnek egymás között való kicserélése és a polcról való levétele tilos” — itt közbeszól az adjutáns: „De kérem, ezredes úr... ha a könyvet tilos a polcról levenni, hogyan olvassa a legénység? Az ezredes: Hogyan olvassa? Hogyan olvassa? Ki beszélt arról, hogy a katonáknak olvasnia kell?!” És ki beszélt arról, hogy a négernek emberséges élet kell? Hogy jogokat, életfeltételeket, egyenlőséget, szabadságot kell adni nekik! Talán a kormány beszélt így? Ugyan, kérem! A kormány sokkal őszintébb a parlamentben, amikor kerek-perec megmondja: „Ostobaság! Semmiféle autonómiát Transkeinek”. Ki beszélt itt autonómiáról? És főleg: Kinek beszéltek itt autonómiáról? Nem a bennszülötteknek, akik, úgysem kérnek a szögesdrótok autonómiájából. Nem a bantuknak, akik benépesítik a bantusztánokat, — hanem a közvéleménynek, a dél-afrikai embertelenségek, a kormánypolitikai rangjára emelt bestialitások miatt felháborodott nemzetközi közvéleménynek. ! Képes-e megtéveszteni a közvéleményt ez a primitív, átlátszó szélhámosság? Megváltoztatja-e ez az afrikai népek hangulatát? Mit szól ehhez Conton, ghanai író (magyarul megjelent könyve az „Afrikai vagyok”), aki talán maga is komolyan veszi egyik hősének jóslatát: majdani Afrikai Egyesült Államok első háborúját Dél-Afrika ellen viseli? Krajczár Imre Felhívás! Az Egri Városi Tanács VB egészségügyi osztálya felhívja a szülők figyelmét, hogy 1964. január 14. és 16-án délelőtt 9— 12-ig, du. fél 6—7-ig, 15-én 9— 19 óráig, gyermekbénulás elleni védőoltást tart, az 1960. október 1-től, 1963. szeptember 30-ig született gyermekek részére. Kérjük, hogy az oltáson, a torlódás elkerülése végett, lehetőleg mindenki az idézőn fel. tüntetett időpontban jelenjen meg. dr. Dely János városi főorvos Vasárnapi számunkban kezdjük új folytatásos regényünk közlését! NASZIBOl Egy bátor szovjet felderítő izgalmas kalandjai. Regényünkéi a Rejtekhely az Elbán című most készülő német film fényképeivel illusztráljuk. Dúl a harc Nyugat-Berlinben az egyezmény hívei és ellenségei között Az ultrák igen erős támadásával kell megküzdeniük azoknak a nyugat-berlini politikusoknak, akik úgy látszik, végre leszűrtek néhány tanúlsá- got, a reális helyzetből és hajlandók újabb tárgyalásokra a Német Demokratikus Köztársasággal. Az egyezménypárti szociáldemokrata Telegraf csütörtöki vezércikke például merő védekezés az ellen, hogy a megállapodás hívei „gyáva módon gondolkodnak” és „ijesztően ingadoznak.” A nyugat-berlini kereszténydemokrata vezérek azt követelik, hogy a nyugat-berlini szenátus semmi esetre se kössön még egyszer olyanfajta egyezményt, mint amilyen a decemberi volt. Megszólalt ebben a kérdésben Eckardt, a nyugatnémet kormány állandó nyugat-berlini képviselője, bár neki, mint bonni államtitkárnak semmi hivatalos beleszólása sem lehet abba, mit tesz, vagy mit nem tesz a nyugatberlini szenátus. Eckardt most kijelentette: „Rendkívül veszélyes úton vagyunk. Berlinben kikerülnek ugyan a hidegháború katlanából, de még fogalmuk sincs róla, hová is akarunk eljutni.” Erler, az SPD bonni parlamenti frakciójának elnöke — szintén kifejtette aggályait, hogy „ilyen módon Nyugat-Berlin egy szép napon eltűnik majd a fal mögött.” Erler tehát ezzel, ha burkoltan is, de mégis félreérthetetlenül megtámadta Willy Brandt nyugat-berlini polgármestert, párton belüli esküdt ellenségét. a városban azonban továbbra is olyan a közhangulat, hogy a nyugat-berlini szenátus egyszerűen nem engedheti meg magának az NDK-val való megbeszélések hirtelen megszakítását. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya részéről is vezető politikusok és az NDK központi lapjai újra meg újra hangoztatják', Nyugat-Berlin és az NDK békésen élhet egymás mellet, sőt a társadalmi rendszereik különbözősége ellenére szorosan együtt is működhet egymással — ha nyugat-berlini lakosság segítséget nyújt hozzá, hogy a frontvárosi és a bonni ultrák ne rángathassák bele ismét a hidegháború katlanába a nyugat-berlini szenátust. Antifasiszta harcosok húsz év óta Hitler börtöneiben? Megöl dó dőlt Oswald íérképéBiek „re síéi re” tóberben és novemberben szobát bérelt, elmondotta, hogy októberben Oswaldnak ajándékozta az Enco vállalat benzintöltő-állomásainak térképét, amikor a férfi állást keresett. A térképen található jelzések azokat a helyeket mutatták, ahol Oswald alkalmazásért folyamodott: így került egy jelzés a dallasi könyvraktár éoületét feltüntető pontra is. Mrs. Paine látta a térképet és elmondotta, hogy azon nyoma sem volt Kennedy elnök dallasi útvonalának. Az Oswald család szóllás- adónője kedden megoldotta Oswald térképének „titkát”. A dallasi .hatóságok korábban nagy hűhót csaptak egy térkép miatt, amelyet a Kennedy-me- rénylettel vádolt Lee Harvey Oswald lakásán találtak. A lapok szenzációként tálalták, hogy . a térképen az állítólagos gyilkos megjelölte Kennedy elnök tervezett dallasi útvonalát, s vázlatokat készített rajta, miként tudia lelőni az elnököt. Ruth. Paine asszony, akinek házában az Oswald család ok• • Ülésezik a
