Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-06 / 3. szám

NÉPÚJSÁG »64. január 8.. Uj expresszvonat Moszkva és Leningrád között A vonat alatt még kattogtak az állomás váltói, de máris százkilométeres sebességgel ro­bogott. A repülőgép ilyen se­bességgel száll az ég felé. Sze­relvényünk azonban nem szár­nyas hajóra, hanem sokkal in­kább egy vasúti vágányon szá­guldó rakétára emlékeztet. Se­bessége óránként 160 kilomé­ter. Mehetne gyorsabban is? — Igen. Hamarosan befeje­ződik az egész vasútvonal új­jáépítése, s aztán óránként 200 kilométeres sebességgel szá­guldhatunk — mondja Borisz Bescsev közlekedésügyi mi­niszter. A miniszterrel a villa­mosmozdony fülkéjében uta­zunk. Harminc éve segédmoz­donyvezetőként kezdte ezen az útvonalon. Most pedig maga a miniszter vezeti a szerelvényt a rendkívüli sebességű moz­donnyal. Az expressz valósággal re­pül, mégis alig érezni az óriási sebességet. Az utasok a fote­lekben újságot olvasnak, sak­koznak. Kényelem, gyorsaság és ol­csóság — ez az expresszvonh- tok rendkívüli vonzereje. Ezért van az, hogy a vonat 680 ülő­helye mindig foglalt. A szerelvény 5 óra és 55 perc alatt Leningrádban vem. Az ellenvonat ezt a távolságot már 5 óra 27 perc alatt tette meg, s ebben benne van a tíz­perces bologojei időzés is. Az átlagos sebesség óránként 120 kilométer volt. Ez jóval nagyobb sebesség, mint .ami­lyennel a világ más or­szágaiban jár­nak a vonatok. A „Huszadik század” Ameri­ka leggyorsabb expresszvonata, a New York— Chicago vona­lon 102 kilomé­teres sebesség­gel robog. Angliában a London—Bristol vonalon az exp­resszvonat 108 kilométeres se­bességet ér el. Mindkettőt túl­szárnyalja a R/roszkva—Le­ningrád közötti új expresszvo­nat. A nemzetközi nyelv a tudomány területén A villanymozdony belseje laboratóriumhoz vagy kisebb erőmű kapcsolóterméhez hasonlít. Nem is mozdonyvezetői, inkább mérnöki tudás kell a nagyszerű gép irányításához. Az élő sejt energiája Évszázados titkok nyomában A világtérképen még szem­beütköző fehér foltok alig je­lentenek valamit, ha összeha­sonlítjuk azzal az ismeretlen­séggel, amely az élet lényegét — a biológiai sejtben leját­szódó folyamatokat fedi. Mindebből eddig csak az igen egyszerűeket tudta felfedni a tudomány, s azokat is igen el­nagyolt vonásokban. A feltá­ratlan titkok tömege miatt legtávolabb eddig attól va­gyunk, hogy irányítani tud­nánk az élő sejt működését. Márpedig akkor uralkodnánk igazán a természeten, s jut­nánk el olyan kérdések vizs­gálatáig, mint pl. a halhatat­lanság kérdése, ha módosítani tudnánk a sejtműködést Az út azonban még hosszú és ne­héz addig. Ennek az útnak egyik szakasza az élő sejt energiájának a vizsgálata, amellyel meg tudnánk hatá­rozni egy sajátos anyag, az ATP — az adenozintri foszfát — szerepét a sejtben. Az ATP az energia felhal­mozódásának és átalakulásá­nak az anyaga. Az ATP élettani szerepének egyetemes jellegéből ered az, hogy sok ttok kulcsának te­kintheti a tudomány. A durva, mennyiségi méré­sek nem vezetnek kielégítő eredményre. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája su­gárzási és fizika-kémiai bioló­giai intézetében kidolgozták a biolumineszcencia-analxzis rendkívül érzékeny módszerét, az élő sejtekből eltűnő igen kis foton-adagok méréséhez. A biolumineszcencia — élő szervezeteknek és szövetek­nek a foszforeszkálásra emlé­keztető fénykibocsátása — igen elterjedt az élők világában. A jelenség az állatvilágnak mint_ egy egyharmadával észlelhető, a baktériumoktól kezdve a ha­lakig és rovarokig. „Sugárener­getikájuk” évszázadokig rejtély volt, rejtély volt a hasznos teljesítményük együtthatója, amit a műszaki tudomány a maga számára eledictietlennek tartott Ugyanúgy megfej the­Le*;yen a nemzetközi szakirodalom nyelve az eszperantó! tetten volt a tengervíz roppant távolságain is áthatoló fény- villózás. Érdemes megjegyezni, hogy a kétéltűek, csúszómászók, ma­darak és emlősök nem bocsá­tanak ki fényt A szervezeteknek fény alakjában történő kisu­gárzását az oxidálódás folya­mataira kell visszavezetni. A legtöbb élőlénynél a kisugár­zás hő alakjában megy végbe. Az élő szervezet fénye mindig akkor keletkezik, amikor a benne keletkező sajátos anyag, a luciferin egyesül az oxigén­nél. A folyamat erjedés jelle­gű, csalás egy — luciferazának elnevezett és a fénykibocsátó szervezetekben jelenlevő — élettani katalizátor teszi lehe- ’ tővé. Ez a fermens egy igen bonyolult — közei ezer aminó- savat tartalmazó — fehérje- vegyületj, amely csak a fényki­bocsátó szervezetekben van je­len. A luciferin a luciferaza hatására sem egyesül oxigén­nel, ha nincs a sejtekben ATP, ennek jelentkezésekor azonban azonnal megindul az egyesü­lés. A módszer a luciferm-luci- feraza rendszerének a vizsgá­latán alapszik, minthogy ez a rendszer a fénybogarak szer­vezetének a fényhordozója. A vizsgált szöveteit és sejtek ATP-tartalmát pontosan meg lehet határozni a jelenlétében észlelt sugárzás fokából. Utób­bit — természetesen — nem elég egyszerűen szabad szem­mel megítélni, bármennyire érzékeny eszköz is a szemünk. Az intézetben konstruáltak egy eredeti ATP-mérő mű­szert, amelynek fotoelektrikus felvevői és szellemes erősítői lehetővé teszik nemcsak azt, hogy észlelni tudjuk a gyenge, másodpercenként mindössze néhány tucat fotont kitevő fényáramlást, hanem lehetővé teszi ennek a pontos mennyi­ségi mérését is. Az ATP-mé- rővel a 10—9 gramm nagyság- rendű ATP-mennyiség jelen­léte is megállapítható. 11 r. Wittinarm Tibornak, a Szegedi Tudományegye­tem tanszékvezető tanárának eszperantó nyelvű értekezésé­ről vettek örömmel tudomást a szegedi eszperantisták, amikor megkapták Vietnam előrehalad című folyóirat legutóbbi szá­mát A vietnami folyóirat szer­kesztősége Wittman professzor értekezését Az augusztus for­radalom 18. évfordulója — egy magyar történész gondolatai címen közölte, amely az eszpe­rantó mellett megjelent a fo­lyóirat angol és francia nyelvű kiadásaiban is. Tapasztaljuk és lépten-nyo- mon érezzük is, milyen ko­moly akadályokat és nehézsé­geket okoz a tudományos és műszaki életiben a nyelvi kér­dés. Különösen hátráltatóan hat a soknyelvűsóg a szakiro­dalomban, a szakfolyóiratok­ban és a nemzetközi tudomá­nyos kongresszusokon. Felesleges az alkotó és ku­tató tudósoknak és műszaki ér­telmiségnek hangsúlyozni, hogy mit jelenthet a tudományos és technikai eredmények közlésé­nél egyetlen nyelv használata. Napjainkban éppen ezért ők sürgetik legtürelmetlenebbül a nemzetközi nyelv bevezetését. Jól tudj ált, hogy e nélkül a tu­domány gyorsabb ütemben és eredményesebben nem halad­hat. Ily értelmű értekezések, ciltikek egész sora lát napvilá­got, a világ legkülönbözőbb szakfolyóirataiban. Íme, né­hány közülük: Internettónál Language Review 29—30. szá­mában Trimble professzor cikke, aki mint szerveskémiai kutató, fejtegeti a szakiroda- lomban uralkodó bábeli zűr­zavart és megoldást sürget Idézhetjük The UNESCO Cou­rier legutóbbi, novembert szá­mát és még sok más folyó­iratot. E. Aisberg a rádiótech­nikai sajtószervek nemzetközi elnöke követeli az eszperantó bevezetését a nemzetközi tu­dományos kongresszusokon, mert a soknyelvűség időtrabló és veszélyes félreértésekhez vezet A soknyelvűség problé­mája csaknem egy időben ke­rült napirendre a szovjet, a lengyel, a bolgár és a román tudományos akadémiákon- A nagyon időszerű kérdés ez év­ben a Magyar Tudományos Akadémián is felvetődött ahol egyik akadémikusunk előadá­sa során ezt emelte ki többek között: „Véleményem szerint ezért egészen ostoba és reak­ciós gondolkodás az, amelyik az összes nemzetközi „mester­séges” neyelveket: az algebrai, az elektrotechnikai, a műszaki kémiai, a forgalmi stb. nyelve­ket elfogadja, de hideglelést kap az eszperantónak, ennek a legzseniálisabb műnyelvnek még az említésétől is.” rd ernes idézni a japán kínai tudósok határo­zatából is ezzel kapcsolatban: Összesen mintegy tíz, hó­napot töltött a levegőben a troposzférát ku­tató rosztovi Martja Miros- nyik mérnök- aerológus, egyi­ke azoknak a szovjet nőknek, akik először re­pültek nagy se­bességű gépe­ken. Marija Mi- rosnyik tíz év óta vezeti a rosz- tovi magaslég­köri kutatőái- ícmást, amely­nek feladata a biztonságos légi útvonalak meg­állapítása, „A tudósok, akik nehezen be­szelnek más nyelveket és akik mégis alkotni kívánnak a saját munkakörükben, életük több mint felét arra kell fordítani­uk, hogy négy-öt idegen nyel­vet tanuljanak, mert egyéb­ként nem tehetik magukévá a már létező ismereteket, még kevésbé tudnak mindezekhez valamivel méltóan hozzájárul­ni. Az időnek és energiának ez a „túlfogyasztása” valóban nem megtérülő vesztesége & tudománynak. El akarjuk fo­gadni az egyszerű, könnyem megtanulható nemzetközi nyel­vet, az eszperantót, mint a tu­domány nyelvét nemzetközi használatra, továbbá abból a célból is, hogy műveinket ezen a nyelven adjuk ká.” A tárgyilagosságra torekvé* szándékával rövidéi megálla­píthatjuk, hogy a tudások és * műszaki szakemberek együtt­működése könnyebbé és ax egész emberiség részére gyü­mölcsözőbbé válna, ha minden szakfolyóirat, amely szerbe a világon nemzeti nyelveken megjelenik — számuk ma elé­ri a százezret — fontosabb köz­leményeiket, legalább össze­foglalóan. egy mindenki által könnyen megtanulható és könnyen érthető nyelven is ismertetné. Ugyanez vonatkor zik a nemzetközi kongresszu­sok tárgyalási, illetve munka- nyelvére is. f—r—n) Villámgyors szén elemzés Egy angol tudományos kuta­tóintézetben újfajta, teljesen önműködő módszert dolgoztak ki az acélok széntartalimának gyors meghatározására. A ma­ximálisan 4 percig tartó vizs­gálattal 0.01 százaléknyi szén­tartalom is kimutatható, 0,0005 százalékos pontossággal. A vizsgált acélforgácsot nagy- frekvenciás úton feiheviták, megolvasztják, s oxigént vezet­nek rá. Ennek hatására az acél széntartalma másodpercek alatt széndioxiddá ég el. A gázt megszűrik, majd infravörös gázelemzőbe vezetik, amely két és fél perc alatt elvégzi a gáz elemzését A műszerekről közvetlenül leolvasható a vias» gélt acélminta széntartalma. A világ leg­gyorsabb vona­ta Moszkva és Leningrad kö­zött 160 kilo­méteres sebes­séggel száguld.

Next

/
Thumbnails
Contents