Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

2 NEPÜJSAG 1964. január 29., szeré* APravda Franciaország és a Kínai Népköztársaság diplomáciai viszonyának megteremtéséről Két kiroha MOSZKVA, (TASZSZ): a Pravda kedd reggeli számá­ban „Realista magatartás” címmel kommentárt fűz Fran­ciaország és a Kínai Népköz- társaság diplomáciai kapcsola­tainak megteremtéséhez. — Azt a bejelentést, hogy a Kínai Népköztársaság és Fran­ciaország felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatot — ír­ja a lap — a nemzetközi közvé­lemény érdeklődéssel és he­lyesléssel fogadta. A népek eb­ben a lépésben azoknak az erőknek újabb sikerét látják, melyek az államok közötti kapcsolatában a józan ész dia­daláért szállnak síkra és úgy vélekednek, hogy ez a lépés hasznos a békés együttélés el­veinek érvényesülése szem­pontjából. — De Gaulle kormánya meg­értette, hogy a népi Kína elis­merése előbb-utóbb elkerülhe­tetlenné válik. Ezért elhatároz­ta, hogy kül- és belpolitikai té­ren igyekszik a lehető legna­gyobb hasznot húzni ebből a tényből. Ügy véli, hogy a fen­ti lépés fokozza Franciország­nak, mint nagyhatalomnak a jelentőségét. Ez a lépés egye­zik az üzleti világ azon körei­nek óhajaival is, amelyek ér­deküknek tartják Franciország és a Kínai Népköztársaság ke­reskedelmi kapcsolatainak fej­lesztését Mint a külföldi sajtó több­szőr rámutatott, a diplomáciai kapcsolatok felvételében sze­repet játszott De Gaulle kor­mányának az a tüntető törek­vése is, hogy kihangsúlyozza külpolitikai álláspontjának függetlenségét. — A nyugati sajtó közlemé­nyei már napokkal ezelőtt el­árulták, hogy küszöbön áll e kapcsolatok rendezése Francia- ország és a Kínai Népköztár­saság között. Az Egyesült Álla­moknak, Nyugat-Németország- nak, valamint az agresszív tömbök más tagállamainak re­akciós körei megkísérelték megakadályozni a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonat­kozó francia—kínai megállapo­dást, igyekeztek olyan benyo­mást kelteni, hogy az — úgy­mond — a jelenlegi helyzet­ben „nem időszerű”. — Egyes nyugati lapok arra is célozgattak, hogy — úgy­mond — a Szovjetunió is „helyteleníti” a diplomáciai vi­szony megteremtését ilyen fo­gásokhoz csak azok folyamod­hatnak, akik nem viselik szí­vükön a normális államközi kapcsolatok kifejlesztésének ügyét. A Szovjetunió állás­pontja világos és változatlan, s az egész világ előtt jól isme­retes. Kifejezésre jutott, ez az álláspont a szovjet kormány hivatalos dokumentumaiban. Mindenki tudja például, hogy a Szovjetunió több, mint tíz éve határozottan sürgeti, hogy a Kínai Népköztársaság meg­kapja törvényes jogait az ENSZ-ben. — A Szovjetunió következe­tes elvszerűséggel síkraszéll azért, hogy a népek érdekében a világbéke megszilárdítása ér­dekében, jó kapcsolatok fej­lődjenek ki minden állam kö­zött. Kína és Franciaország As Humánt te­tt Kínai Népköztársaság elismeréséről Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti: Az Humanitéban Etienne Fajon, a lap igazgatója, az FKP Politikai Bizottságának tagja foglalkozik a francia- kínai diplomáciai kapcsolatok felvételével. Rámutat, a Fran­cia Kommunista Párt a Kínai Népköztársaság megalakulása Johnson elnök üzenete U Thant afrikac útja NEW YORK (Reuter, DP A): U Thant ENSZ-főtitkár ked­den afrikai körútra indul. Út­jának első állomása Marokkó, ahol előreláthatólag február 1-ig tartózkodik majd. Ezt kö­vetően a világszervezet főtit­kára ellátogat még Algériába, Tunéziába, Szenegálba, Guine­ába, Ghánába, Nigériába és Etiópiába. A főtitkár február 20-án tér vissza New York-ba. Háromhetes körútja során U Thant elsőízbén lép közvet­len érintkezésbe a világszerve­zeten belül egyre nagyobb je­lentőségűvé váló afrikai kon­tinens népeivel. Az ENSZ-nek jelenleg 35 afrikai tagállama van és így Afrika a legna­gyobb fölrajzi csoport a világ­szervezeten belül. Afrikai útja során U Thant nem látogat el Tanganyikába, Zanzibarba, Ugandába és Ke­nyába, ahol az utóbbi időben zavargások voltak. Eredeti ter­vétől eltérően Líbiát is elke­rüli a főtitkár. Ügy tudják, hogy líbiai látogatásának le­mondására az ottani kormány kérte fel a főtitkárt, tekintet­tel a hét végén több líbiai városban lezajlott tüntetések­re. Tanácskozások Gén f ben GENF: A genfi leszerelési értekezlet munkájában részt vevő nyolc semleges ország küldöttei a Brazil küldöttség székházéban másfél órás ta­nácskozást tartottak. Jól érte­sült források szerint megvitat­ták, hogy a semleges országok miként járulhatnának hozzá a leszerelési értekezlet sikeres munkájához. A küldöttek meg­állapodtak abban, hogy to­vábbra is fenntartják egymás­sal az érintkezést. A Reuter és az AFP szerint a nyugati, majd később a szo­cialista országok képviselői szintén munkaülésen találkoz­tak egymással. (MTI) 2L HETILAP FEBRUÁR l-ÉN INDUL A MAGYARORSZÁG X\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\^^^ A világról, hazánkról híven tájékoztat hetenként 24 oldalon Már most jegyeztesse élői WASHINGTON (TASZSZ): Lyndon Johnson, az Egye­sült Államok elnöke üzenetet intézett a kongresszushoz la­kásépítési kérdésekről. Az el­nök rámutat, hogy végre ki kell elégíteni az eddig mellő­zött rétegek hatalmasra nőtt lakásigényeit, mert — mint mondja — „túl sok nemzeti kisebbségi, túl sok alacsony- jövedelmű család, túl sok ag­gastyán” nem élhet a modern lakásépítkezés előnyeivel. Az elnök aggodalommal szól a falusi lakosság életkörülmé­nyeiről. Több mint egymillió falusi család továbbra is olyan házban él, amelynek állapota veszélyezteti a lakók egészsé­gét és biztonságát, hárommillió falusi család háza tatarozásra szorul, a falusi házak kéthar­madának fűtésrendszere nem kielégítő — írja. A nyomortanyákból új laká­sokba költözők legfőbb prob­lémáját abban látja az el­nök, hogy nagy többségük szá­mára elviselhetetlen teher a jobb lakás bére. A bajok or­voslására Johnson több intéz­kedést és törvényjavaslatéi ajánl; például az alacsony jö­vedelmű családoknak, az ag­goknak és a lebontásra ítélt házak lakóinak állami kölcsönt kíván nyújtani. Ugyancsak in­dítványozza, hogv létesítsene'.- lakásépítési és városfejlesztési minisztériumot. óta nem szűnt meg hangoztat­ni Kína elismerésének szüksé­gességét. A francia kormányok 14 évig nem akarták tudomá­sul venni a népi Kínát. Ha most De Gaulle mégis elis­merte a Kínai Népköztársasá­got, annak az az oka. hogy kénytelen volt meghajolni a nálánál erősebb realitások előtt. A nagy francia ipari és pénzügyi vállalatok — hangoz- 1 at ja Étienne Fajon — való­san nehezen tudják üzleteiket kifejleszteni Ázsiában, nehe­zen védhetik meg érdekeiket a hatalmas vetélytársakkal szem­ben. ha továbbra is tagadják a Kínai Népköztársaság letét. Ehhez járulnak még a nemzet­közi enyhülésnek mélységesen ellentmondó politikai számítá­sok is. A békére vágyó franci­ák bizonyára mind örömmel iidvözlik a Kínai Népköztór- saság elismerését, a két ország kapcsolatainak rendezését'. Egyre épületesebb az össz­hang hiánya a NATO sorai­ban. Azonos jellegű hangvé­tel érezhető viszont Rusk és Adenauer legutóbbi nyilat­kozatában. Amikor ugyanis az amerikai külügyminiszter tlesen kirohant a Kubával kereskedő nyugati szövetsé­gesei ellen, ezzel elvileg ha­sonló politikai vonalat köve­tett a bonni kancelláréval. Adenauer szinte fanatikus dühvei támadta a kelet-nyu­gati Icapcsolatok minden megnyilvánulását. Félreért­hetetlenül kritizálta a jelen­legi bonni vezető gárdát is. mondván: „aláaknázzák a Párizs-Bonn paktumot.” Á kubai kereskedelem kér­désében. minden eddiginél élesebben elsősorban Anglia és az Egyesült Államok állt szemben egymással. A vita csúcspontján az amerikai külügyminisztérium tiltako­zott amiatt, hogy egy angol cég 400 autóbuszt adott el Kubának. Ráadásul az ame­rikaiak meg is fenyegették az angol kereskedőket a hírhedt hajózási feketelistával, vagy­is közölték, hogy a Kubának szállító hajókat az Egyesült Államok a jövőben bojkot- tdlnl fogja. Ezzel kapcsolat­ban a Guardian című angol lap szatirikus hangon felszó­lította a kormányt, hogyha legközelebb kubai megrende­lés érkezik, a brit hadiflotta vállalja a szállítást. „Vajon emiaH kiközösítik majd a NATO-ból az angol hadiha­jókat? — tette fel a kérdést az angol újság. A kubai hajózás körü­li viharok azonban más te­rületekre is átterjedtek. Az amerikaiak feketelistái ellen felháborodottan tiltakoztak a japán, a svéd, az angol, a ka­nadai hajótulajdonosok, nem­egyszer az érintett kormá­nyok is. Lester Pearson kanadai miniszterelnök pedig John- sonnal folytatott tanácskozá­sai után sajtóértekezleten ki­jelentette: „A két ország el­lentéteit nem sikerült eltün­tetni. Kormányom a nemzet­közi hajózás kérdésében Was­hington kívánságaival szem­ben meg fogja védeni Kana­da érdekeif’. így fast tehát a nyugati ellentmondásoktól terhes po­litikai egyenlet. Az Egyesült Államok úgyszólván minden partnerével szembekerült a kubai kereskedelem kérdésé­ben. Adenauer szintén a párbeszéd és a kapcsolatok felvétele ellen hadakozik, dk neki már az amerikai vonal- vezetés sem elég erélyes. Vi­lágos, a blokád-politllta sú­lyos problémákat szül, akár Washingtonban, akár a Raj­na mellől hirdetik meg azt. A kibontakozáshoz nem elég a Fehér Ház „eltn” deklará­ciója a tárgyalási készségről, ha azzal egyidejűleg az ame­rikai kormány fontos kérdé­sekben lényegileg együtt ha­józik az irreális és ugyanak­kor veszélyes vonalat követő bonni ultrákkal. Török hadmozriuktok miatt riadókészültségbe helyezték a görög fegyveres erőket elnök tudomására hozta az amerikai nagykövetnek, hogy Görögország határozott ellen- intézkedéseket léptetett életbe Törökországgal szemben; ria­dókészültségbe helyeztek kato­nai szállítórepülőgép-, vala­mint ejtőernyős és különleges egységeket, továbbá riasztották a krétai és a szalamiszi hadi­tengerészeti támaszponton hox- gonyzó torpedórombolókat. A TASZSZ közli, hogy Ma- kariosz ciprusi elnök Nicosiá­ban sajtóértekezletet tartott, tt ezen többek között kijelentet­te: — Teljes biztonsággal nem lehet megjósolni a ciprusi fej­leményeket Kötelességemnek tartom azonban kijelenteni, bármi történjék is. bátor el­szántsággal nézünk szembe az ATHEN (Reuter, TASZSZ, AFP, AP. DP A): Az UPI hír­ügynökség jelentése szerint a görög kormány kedden riadó­készültségbe helyezte fegyve­res erőit, és közölte, kilép az Izmdri NATO-parancsnokság- ból, ha Törökország támadást intéz Ciprus ellen. A kormány elhatározásáról Paraszkevopiüosz ügyvezető miniszterelnök tájékoztatta az athéni amerikai nagykövetet, miután előbb kormányának tagjaival, majd hadügyminisz­terével és a vezérkari főnök­kel tárgyalt. A -megbeszélé­seidre azért került sor, mert hírek érkeztek arról, hogy Is­mét török hajók tartózkodnak ciprus északi partjainak köze­lében. Az UPI szerint a miniszter­esemény eleked. Washingtonban az amerikai kormány szóvivője elismerte, hogy Nagy-Britanmia felkérte az Egyesült Államokat, küld­jön rendfenntartó erőket Cip­rusra. A szóvivő kijelentései­ből nem derült ki, milyen vá­laszt ad az Egyesült Államok az angol kérésre. Csak annyit mondott, hogy kormánya je­lenleg „más érdekelt államok­kal együtt a Ciprussal kapcso­latos kérdések egész sorát ta­nulmányozza.” Mint ismeretes, a ciprusi kormány határozottan elutasí­totta Sandys angol nemzetkö­zösségi miniszternek azt a ter­vét, hogy a szigetre, nemzet­közi rendőri erők „létrehozá­sának ürügyén NATO-alaku­latokat vezényeljenek. (MTI) gMSlUor:—— muf Fordította; Szathmári Gábor A lap példányonkénti ára 2,— Ft, előfizetési díja egy hónapra 8,— Ft, negyedévre 24,— Ft. Kapható az újságárusoknál. Előfizethető a kézbesítőknél és a postahivatalokban. diplomáciai viszonyának meg­teremtését a Szovjetunió olyan lépésnek tekinti, amely a különböző társadalmi rend- -------------------------“----------­sz erű államok békés együtt­élését szolgálja, ez pedig min­den szocialista ország célja — írja befejezésül a Pravda. X. — Érdekes — szólalt meg Likov elnyújtott hangon, gon­dolkodva, miközben a hamu­tartóba verte cigarettájáról a hamut — Tábornok élvtárs, ő egy cseppet sem igyekszik mosni magát. Ellenkezőleg: gyakran mond el olyan dolgokat, ame­lyek csak árthatnak neki. S a szeméről, hangulatának és hanghordozásának változásá­ról látom, hogy amikor ilyen, számára kedvezőtlen témákat hoz elő, jól tudja: baja lehet belőle ... Pedig senki sem kényszerí­ti, hogy elmondja ezeket Is. Önszántából cselekszik így, mert sok mindenről hallgatna is. Mindez, amit lehetőségem volt ellenőrizni a vallomásból: igazság Az első betűtől, az utolsóig a legfontosabbtól, a leglényegtelenebbig Igaz... Azt lehetne erre mondani: ez csak . fogás, amellyel megnyerheti a nyomozó bizalmát, hogy az fel­tétlenül elhiggye a továbbbi vallomását. De hát az ilyen fo­gás csak egy esetben szüksé­ges. Mégpedig, amikor a bűnö­ző ludja, hogy a nyomozók el­lenőrizhetik a vallomását. Nem így van? — Megengedem. — Homann viszont nem is sejti, hogy a kezünkben van Schulz hadnagy, Lange Ober­gefreiter, és még több más egykori katonatársa. — Mit javasol tehát, őrnagy? Hogyan kell fogadnunk mind­azt, amit Csisztov ezredes kö­zölt? Aszker hallgatott. — No jól van. — Likov fel­állt, Aszker tudtára adva ezzel, hogy a beszélgetés befejező­dött. — Magával hozta Ho­mann vallomásait? — Igen, eblően a dossziéban vannak. — Hagyja Itt. Még ma ide rendelem hozzám Homannt. Szeretnék megismerkedni vele. Magát pedig holnap délelőtt tízre várom. Másnap a megbeszélt idő­ben, Aszker ismét megjelent Likov szobájában. A tábornok fáradtnak látszott. Nem aludt az éjjel. — Homannt kihallgattam — mondta. — Pontosan ugyanaz a benyomásom, mint a magáé. Likov egy ceruzát vett fel az asztalról, szórakozottan, elgon­dolkozva forgatta az újjal kö­zött, aztán visiszatette. — Ezek szerint — szólalt meg kis idő múlva a tábor­nak — megegyeztünk, hogy hi­szünk Homannak... De ho­gyan legyünk azzal, amit Csisztov ezredes jelentett? Ma­gának van valamilyen oka rá, hogy ne higgyünk neki és az embereinek? — Nincs, tábornok élvtárs. — Én sem tudok semmi ilyen okot. Csend lett. Egyikük sem szólt. Likov is, Aszker is gon­dolataiba merülten ült. Lehetséges, hogy Ostburg- ban is és Karlsiusteban is van rejtekhely? — folytatta a tá­bornok. — Az adott körülmé­nyek között nem lehet alapta­lannak tekinteni ezt a feltéte­lezést sem. De egyelőre nem tudom elfogadni. Két ok mi­att. Az egyik: a két város túl­ságosan közel fekszik egymás­hoz. Éppen ezért semmi értel­me nem lett volna kétszer el­végezni egy és ugyanazt a nagy munkát... A rejtekhely építésére gondolok. A másik ok pedig: Csisztov ezredesnek a rejtekhelyről közölt adatai meglepően hasonlítanak Ho­mann és a Bakuban letartóz­tatott ügynök adataira, önkén­telenül adódik a gondolat: eb­ben a két esetben vajon nem egy és ugyanarról a rejtek­helyről van szó? Emlékezzék vissza, minden egyezik: a rej­tekhelyek berendezése, elhe­lyezése, az őrzés módszere... A tábornok felállt, fel-alá járt a szobában, majd As2Öcer mögött állt meg. — Az éjjel jelentést tettem a vezető elvtársnak. Megkér­dezte tőlem: „Nem kellene-e inkább kockáztatnunk, a a Karlsiusteban dolgozó csopor­tot átdobni Ostburgba? — Én nem tartottam ezt lehetséges­nek. Végül arra a megállapo­dásra jutottunk, hogy innen küldünk felderítőt Ostburgba. Hadd nézzen utána mindemnek a helyszínen. Aszker fel akart állni. Likov a vállát fogta, s nem engedte felkelni. Az asztal túlsó felére ment, s fáradtan a karosszék­be ült. — Magának kell mennie, Kerimov elvtárs. Aszker bólintott. Likov megfogta az őrnagy kezét. — Mi már beszélgettünk ar­ról, milyen nagy szükségünk van ezekre a dokumentumók­ra. Csak emlékeztetni szeret­ném a régi fasiszta kémháló­zatra, meg azokra az új ké­mekre, akiket a megszállók természetesen igyekeztek ősz- szeverbuválnl, s amikor el­hordták az irhájukat, itthagy­ták őket a felszabadított ré­szeken. Gondolja el, mennyi felbecsülhetetlen értékű infor­máció van erről az összes gaz­emberről azokban az iratok­ban, amelyeket keresünk. De ez még távolról sem minden. Gondoljon bele, mennyi szov­jet hazafit hurcoltak meg és küldtek halálba a Gestapo, az Abwehr és az SD kínzókara-1

Next

/
Thumbnails
Contents