Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

1964. január 29., szerda NÉPÚJSÁG 3 Paraszti egység. A zárszámadásokról jelentjük: de nem máról holnapra Hogyan alakú/ az élet a Mátra alji földeken ? 21 és féleser forint as egy tagra jutó jövedelem Tarnabodon Kezdjük a gazdasági rész­szel. Ma már úgy szokás, hogy az anyagi alap összevetéséből indulunk ki, ha arra akarunk feleletet találni valahol: ho­gyan élnek az emberek? Nem is olyan rég, csak a külhoni adatokat hasonlítgattuk össze a miénkkel, s hol mosolyogva, hol bosszankodva hümmög- tünk hozzá. És ma? Valahogy úgy vagyunk vele, hogy min­denütt jó, de legjobb itthon. A közmondás tapasztalati alapon lett köznapi igazsággá nálunk. Megkezdtük tehát a „befelé fordulást”. Mintha egy kicsit kotnyelesebbekké lettünk vol­na, s a szomszéd portán folyó élet jobban vonzana bennün­ket, mint a távoli „érdekes­ség”. önzők lettünk, anyagia­sok? Nem hiszem. Csak szemé­lyenként is mindannyian érde­keltek vagyunk abban, ami nálunk történik. Megtanultuk azt, hogy a boldogságunkat ne a mesebeli kék madártól várják. Hanem: magunktól. A munkánktól. Erőfeszítéseink­től. Az összefogástól. Ennek az „új” szemlélet­módnak az igazolásáért néz­tünk szét a gyöngyösi járás­ban. Hogy mit találtunk itt? Néhány érdekes adatot, töb­bek között És különböző vé­leményeket. Gyöngyösön és a járásban összesen 27 termelőszövetkezet működik. 1962-ben a tiszta va­gyonuk 177,5 millió forintot tett ki, ami 1963-ban mintegy harmincmillió forinttal növe­kedett meg. A tsz-ek tulajdo­nában levő állóeszközök értéke meghaladja a 255 millió forin­tot. Három év alatt 1790 hold szőlőt telepítettek, ebből az idén már 542 hold szőlő for­dul termőre. Az állattenyésztésben olyan eredményekkel dicsekedhet­nek, mint amilyen a sertés- hizlalásban válik egyre általá­nosabbá, hogy hét-nyolc hónap alatt 110 kilogrammos súlyt érnek el a sertéseknél. A hí­zómarháknál pedig a súlygya­rapodás a járási átlagban ha­vi 35—38 kilogramm. Összesen 149 saját traktorral rendelkez­nek a szövetkezetek: ez is szép szám. És a jövedelem? A 27 tsz- ből tizenegy gazdálkodott jól, és a négy „leggyengébb’’ tsz­ben is meghaladja a nyolcezer forintot az egy tagra . jutó jö­vedelem, míg a járási átlag tizenegyezer forintnál több lesz. De találunk „beszédes szá­mokat” a kulturális területen is. Több mint nyolcszázan végzik az általános iskolát, kö­zel százan a mezőgazdasági technikumot, a 33 szakmun­kásképző tanfolyamnak 920 hallgatója van. Az elmondottak tehát azt bi­zonyítják, hogy nemcsak gaz­daságilag mérhetjük le a fej­lődést, hanem a gondolkodás- módban, a tudatban is. lé­nyeges dolog ez, hiszen az egy­séges paraszti osztály kialakí­tásának kérdésére irányítottuk most a figyelmünket és ezt az egységet nem elég csak óhaj­tani, mivel az „önmagától” meg nem valósul, de még au­tomatikusan sem alakul ki a gazdaságilag „egy szintre” való emelkedéssel, a gazdasági bő­séggel, a jóléttel. Hogy a gaz­dasági alap minősége mennyi­re befolyásolja a parasztság egységes osztállyá válását, az általában egyértelműen vilá­gos. De mi van a fejekben? Itt is ilyen szépen rendeződnek a dolgok? Sajnos: nem! Vannak még ma is jó né- hányan, akik figyelemmel kí­sérik, hogy volt szőlőjüket vagy lovukat hogyan gondoz­zák. De ezek a tsz-tagok csak a „sajátjukkal” szemben ilyen lelkiismeretesek — általában. A közös már kevésbé aggaszt­ja őket. A kellő tájékozottság hiánya különösen külpolitikai kérdé­sekben, események megítélésé­ben érződik. Ennek lesz a kö­vetkezménye az időnként ta­pasztalható félvásárlási láz, mint legutóbb is Kennedy meggyilkolása után. Nemcsak élelmiszereket vásárolnak na­gyobb mennyiségben ilyenkor, hanem lovakat és kocsit is. És belső politikánk elveinek* gyakorlatának megítélésben mi a helyzet? Itt van például a párttagok és a pártonkivüli- ek funkcióba állítása. Domosz- lón csak azért akarták a ki­sebb képességű párttagot tsz- vezetőképző iskolára elküldeni a szakmailag fejlettebb pár- tomkivüiUvel szemben, mert az — párttag. A gyöngyöshalászi­ak között akadnak olyanom, akik éppen az Idézett elv mi­att kétségbe vonják nálunk a proletárdiktatúra létezését. Nagyrédén az egyik párttag amiatt méltatlankodott, hogy őt még semmi komolyabb funkcióba nem állították be, pedig már régóta tagja a pártnak. Az egykori osztályhelyzet „felhánytorgatása” általában akkor következik be, ha sze­mélyi ellentét robban ki a volt középparaszt és szegény­paraszt között. Nincs abban sem semmi meglepő, hogy eze­ket a veszekedéssé feszülő „vi­tákat” a gyengébb gazdasági eredmények izzítják fel a leg­többször. Az ellentétek felvil­lanásának egyik oka Gyöngyö­sön az hogy a város négy tsz-e közül kettőben főleg volt, jó­módú parasztok, kettőben pe­dig zömmel egykori szegény­parasztok dolgoztak. Ennek következménye az a „félté- kenykedés”, ami fellelhető az itteni tsz-ek között, s aminek egyik velejárója az a vetélke­dés, hogy melyik tsz oszt majd többet. Ennek a célnak az el­érésére — sajnos — még a holnapról is megfeledkezné­nek, ami nagyon egészségtelen következményekkel járhatna. Mert csak a könnyelmű gazda él fel mindent ma, mitsem gondolva arra, hogy holnap is lesz még nap. Néhány egészen szélsőséges álláspontot még. Viszneken a párttagság sajnálattal állapí­totta meg, hogy nálunk az osz­tályharc megszűnőben van. A vécsiek viszont úgy látják, hogy az osztályharc ma a pa­rasztság és munkások között folyik, mert a munkásoknak jobb az anyagi helyzetük. Eddig tart a sor. A helyte­len. eltorzult nézetek sora. De nem mindegyiket szedtük most össze, inkább csak a legjellem­zőbbeket. Külön-külön nem is ezáUunk vitába ezekkel a hi­bás véleményekkel. Inkább csak arra jók ezek, hogy figyel­meztessenek bennünket: a va­lóságot soha nem lehet leegy­szerűsíteni, és sóira nem lehe­tünk elégedettek az elért ered­ményekkel, mert a legmeg­nyugtatóbb adatok mögött is ott kancsalkodik a még meg­oldásra váró hiányosság. G. Molnár Ferenc Tegnap délelőtt tartotta zár­számadó közgyűlését a tarna- bodi Tárná Gyöngye Termelő- szövetkezet, ahol 64 forint ju­tott egy munkaegységre, mun­kaegységenként hatforintos tartalékolás mellett. Kassa ’Jó­zsef, a szövetkezet elnöke be­számolójában elmondta, hogy másfél millióval túlteljesítet­ték az áruértékesítési tervet és áz érte járó kedvezmény is nö­velte a felosztásra kerülő ösz- szeget. Az egy redukált szántó- egységre számított termelési érték 4600 forint, az egy tagra jutó átlagos részesedés pedig 21 415 forint. A fejősök átlag­ban 32 ezer forintot kapnak, de van olyan család, amelynek 70 ezer forint az évi jövedelme. Felszólalt a közgyűlésen Tóth Sándor, a megyei párt­bizottság osztályvezetője és a pártbizottság' részéről elisme­rését fejezte ki a nagyszerű eredményért. Tiszta lappal kezdik az új éret Kápolnán A község kultúrházában ér­tékelték az elmúlt gazdasági év eredményeit és hibáit a ká­polnai Alkotmány Termelőszö­vetkezet tagjai. A vezetőség részéről megtartott beszámoló nem takargatta a hibákat, őszintén elmondták, hogy már az 1962-es évben „elfogyasz­tottak” a múlt év terhére négyszázezer forintot és a ked­vezőtlen időjárás is mintegy másfél milliós terméskiesést okozott. A gyenge eredmény miatt az idén 27,73 forintot ér egy munkaegység. A szövetke­zet vezetősége ugyanakkor ar­ról is beszámolt, hogy a ked­vezőtlen viszonyok között is 1 300 000 forinttal nőtt a közös vagyon és amíg a múlt évben tartozással kezdték az évet, az idén nincs terhelve a szövet­kezet számlája, tiszta lappal kezdenek. Többet fizetett az idén, félmilliót tartalékolt az egri Rákóczi Tsz A Vörös Csillag Filmszín­házban tartották zárszámadó közgyűlésüket tegnap az egri Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai, amelyen megjelent Klaisz Ferenc, a megyei párt- bizottság munkatársa és Varga Ferenc, a városi tanács vb­ráfban! Hány emberünk lelte kínhalálát a különböző Son- derkommandók és Einsatz- gruppék pincéiben és krema­tóriumaiban ... Azokban az archív-anyagokban bizonyosan megtalálhatjuk, hogy éltek, hogyan harcoltak és haltak meg ezek a honfitársaink. Az­tán: különböző utakon olyan híreket kaptunk, hogy ezek a Vadállatok embertelen, tömeg­irtó kísérleteket végeznek a hadifoglyokon. Oxigénszomj- jai, ultraalacsony hőmérséklet­tel, ultraalacsony légnyomással ölik meg őket. Mérgeket fecs­kendeznek be a foglyok ereibe, rajtuk próbálják ki a mérge­ző eszközöket, az új fegyver­fajtákat: a gránátokat, az ak­nákat, a lángaknákat. Ki tud­ja, nincsenek-e minderről ada­tok a fasiszták titkos archívu­maiban ...! S még egyszer hangsúlyozom: a hitleristák ügynökhálózatának feljegyzé­sei, iratai. Ezek a legfontosab­bak. Nagy kár származik be­lőle, ha elkésünk velük. Min­den módon, bármi áron meg kell szereznünk ezt a doku­mentációt. Vegye számításba: nemcsak mi érdeklődünk az archívumok után. Távolról sem. Nem bocsátja meg ha­zánk, ha ezek a dokumentu­mok, amelyekről szó van, más országok hírszerzőinek a ke­zére jutnak. Ebben az esetben a fasiszta ügynökök új és ve­szedelmesen energikus gazdá­kat kapnának. — Mindent megértettem, tá­bornok elvtárs — mondta Asz- ker. — Megértette és felmérte, mennyire fontos az a feladat, melyet meg kell oldania? — Igen, tábornok élvtárs.— És hevesen megszorította Li- kov feléje nyújtott kezét. NYOLCADIK FEJEZET 1. A megbeszélt napon Aszker ismét bement a tábornokhoz. Likov levette a szemüvegét — valami iratokat böngészett — s az asztal mellett álló ka- rosszékre mutatott. — Mi jót hozott, Kerimov elvtárs? Aszker elmondta a tervét A tábornok figyelmesen, éhné- lyülten hallgatta. Az egész terv igen bátor és szokatlan volt Likov belenézett a feljegy­zésbe, amit Aszker hozott — Szóval Lange? — Igen, tábornok élvtárs. Éppen 5 és nem Homann, bár minden bizonnyal megfelelne ő Is. De Georg Homamn kato­naszökevény. Katonaszökevény is, kommunista is, s ő maga vállalkozott. Likov fejbólíntásssl jelezte: tudja mire gondot — Lange pedig tiszta — folytatta Aszker. — Olyan tisz­ta, mint a szűz hó. Még egy­szer alaposan átnéztem a dol­gait. Minden lehető módon el­lenőriztem, megfelelnek-e a valóságnak azok, amelyeket el­mondott. Kihallgattam Ho- mannt is, meg azt a tizenöt másik németet is, akikkel együtt volt a harmadik zászló, aljban. Nincs eltérés a jellem­zésekben. Tessék, itt vannak a vallomások. — Egy vaskos dossziét nyújttjftt oda a tábor­noknak. — Pedig nem is sej­tik, hogy Lange itt van a ke­zünkben. Sőt, mi több, olyan hírek keringenék köztük, hogy Lange elesett. Ügyhogy telje­sen nyíltan, minden feszélyez- tetés nélkül beszélnek a volt bajtársiéi... Megjött az engedély: Her­bert Lange részt vehet az ak­cióban. Aszker ekkor beszélt először mindenről nyíltan a némettel. Lange izgatott volt — Ez igaz lenne? Maga hisz nekem? — mondita Aszkernak akadozó, elcsukló hangon. — Feledjen, uram... — Nyugodtan szólíthat élv­társnak. — Felperzseltük a szovjet városok és falvak ezreit, honfi­társainak a véne patakokban ömlik miattunk, maga meg... ilyen baráti... — Német bomba oltotta ki a nővérem életét A tábornok, akivel beszélt, egyetlen fiát vesztette el a háborúban. — Rendelkezzék velem, bár­miben —, felelte rá gyorsan Lange. — Csak mondja meg, mindenre kérem, ami szent: teljesen megbízik-e bennem, vagy... hogyan is fejezzem ki magamat... csak eszköz le­szek? Nem, nem, kész vagyok bármilyen szerepre. Végered­ményben ez nem is olyan fon­tos. Egyes-egyedül az ered­mény fontos: hasznos lehetek valamiben, és ha egy kicsit is, segítek eltemetni a nácizmust — Az életemet bízom magá­ra, Lange elvtársi — mondta Aszker. — Köszönöm. — Lange hir­telen felállt. — Köszönöm, ba­rátom. — összeráncolta hom­lokát. s ujjávai a szivére mu­tatott: — Ha tudná, mi megy végbe most itt Attól félek, nem marad a helyén ez a vén szívem. KILENCEDIK FEJEZET 1. Az Ostburg környékén elhe- . ezkedő hadianyaggyárak el­leni szovjet légitámadás késő éjjel kezdődött. A gyárnegyed­ben hamarosan rőt lángok vi­lágították be a horizontot, a bombák robbanása rázkódtatta meg a levegőt. Légvédelmi ágyúk torkolattüze látszott messziről. Nagy kaliberű ágyúk dörögtek szüntelen. Heinz Bohlm Standarten­führer, az ostburgi Abwehr­stelle főnöke a légitámadás befejezése után kiadta a szük­séges utasításokat, s hazament. Azonnal lefeküdt. Azt remélte, hogy legalább az éjszaka hát­ralevő részét ágyban töltheti. Ki kellett pihennie magát, mert az elintézni való ügyek tengere várta másnap reggel. De mégsem sikerült nyugod­tan pihennie. A telefon éles Csengetése hamarosan kiug­rasztotta az ágyból. Az Ab­wehr ügyeletese beszélt. Jelen­tette: kirabolták a birodalmi bank vasúti igazgatóságát. Fel­törték a három legnagyobb páncélszekrényt, amelyekben csaknem, félmillió márka volt. A légitámadás idején történt a betörés, amikor az őrök többet törődtek a tulajdon bőrük mentésével, mint a rájuk bí­zott objektum védelmével. — Értem — mondta Bohlm. — Mindent értek, kivéve egyet: miféle fenevad juttatta magá­nak eszébe, hogy pont engem csörömpöljön fel éjszakának idején. Vagy az este óta ki­múlt a világból a Kripo a sok nyomozójával és egyéb nap- lopóival egyetemben? (Folytatjuk.) elnöke. Szarvas Sándor, a szö­vetkezet elnöke ismertette a vezetőség'beszámolóját és töb­bek között elmondta; az 1963-as gazdasági év sikere­sebb volt az előzőeknél. A ta­gok intenzívebb részvétele a közös munkában azt eredmé­nyezte. hogy az átlagos mun­kaegység értéke negyven, a szőlőmunkásoké pedig negy­venhat forint lett, az 1962-es évi 7815 forint helyett 11 310 forint az átlagos jövedelem, mintegy kétmillió forinttal gyarapodott a fel nem osztha­tó szövetkezeti alap és míg a múlt évi zárszámadáskor 480 ezer forint' közévlejáratú hi­telt kellett igénybe venni a ré­szesedés kifizetésére, az idén közel félmilliót tartalékolnak az 1964-es évre. A határozati javaslat elfo­gadása után átadták Pócs Jó- zsefnének és Ábel Józsefnek a földművelésügyi miniszter di­csérő oklevelét, Vajdovics György mezőgazdásznak pedig a tsz pénzjutalmát. 55 forint egy munkaegység értéke a halmajugrai Béke Tsz-ben Tegnap már a kora délelőtt együtt volt a tagság és a meg­hívott vendégek a halmajugrai Béke Termelőszövetkezet ün­nepélyes zárszámadási közgyű­lésén. Itt 55 forint jutott egy munkaegységre, az átlagos jö­vedelem tagonként pedig ti­zenöt és fél ezer forint. A szö­vetkezet hárommillió-kétszáz­ezer forint helyett négymillió- négyszázezer forint értékben adott el árut az államnak. A bevétel növekedésével na­gyobb arányban gyarapodott a kö?;c>s vagyon és az idén már másfél millióval több értéket mondhatnak magukénak a szövetkezetben, mint az elő­zőekben. A jól sikerült zár­számadást este farsangi bállal egybekötött mulatság követte^ amelyen a tagságon kívül a község másik termelőszövetke­zetének meghívott vezetői tg részt vettek. ★ Tegnap este tartották zár­számadása közgyűlésüket a makiári Béke Termelőszövet­kezet tagjai. A szövetkezetben 48 forint az egy munkaegység­re jutó érték, 15 061 forint az egy tagra jutó átlagos jövede­lem. A zárszámadás ismerte­tésére holnapi számunkban visszatérünk. ÍP. E.j ... aki nem taxiéit émbexixaqxL élni A ZSŰPTETÖS, omladozó ház ott ácsorog a villának is beillő új házak tövén. Szűk, korhadó gerendájú konyhájá­ban mintha a jólét és a nyo­mor adott volna találkozót egymásnak. A politúros asztal mellett sánta lábú lóca, csep­pet sem vendéghívogató. Az új tűzhely, szintén vedlő vas­ágyra szórja gyér melegét. Lát­tam már ilyet, de másutt, a ja­vuló élet mutatója az új, s a régi emléke, a kopott. Itt for­dítva van. A piszkos, huzatú ágyon egy férfi hever. Kockás inge mosó- teknő után áhítozik, cipője or­ra kását kér. Tulajdonosuk szájából pedig árad a panasz: — Itt a tél, a hó. Nincs fám, és nincs ennivalóm. És nincs aki törődne velem, a beteg emberrel... Hetven év felé jár, bár kül­seje meghazudtolja korát. Fiataiabbnak vélné az em­ber. De valami hiányzik belő­le. Valami rejtett tűz, ami a nála sokkal roskatagabb pa­rasztembert is munkára ösz­tönzi. Ö nem dolgozik. Neki a tél kétszeres nyomort, egyedüllé­tet hozott. Pedig van családja! — A család? Ott pusztuljon valamennyi... — átkozódik. — Kint maradtak Kanadában — teszi hozzá rraagyarázóan. Jól megy nekik, ötszobás házat hagytam rájuk. Ök meg ki- semmiztek, nem küldenek egy dollárt sem. A család kint él Ameriká­ban. Valóban jól megy a so­ruk. Ez nemcsak szóbeszéd. Egy fiatalasszony tavaly járt kint a faluból. Látogatóba. A szom­szédok, a rokonok kérésére fel­kereste az öreg hozzátartozóit. Ö mesélte, szép nagy házuk van, s az unokát autón hord­ják iskolába. NÉLKÜLÖZIK az öreg — próbálta felkelteni bennük a részvétet a családfő iránt. A feleség, a gyermekeik hallani sem akartak róla. Azt mond­ták, eleget szenvedtek tőle és miatta, amíg együtt é’tek. — Miért hagyta ott őket — faggatom az öreget, de ő más­ra tereli a szót. Sárgult, öreg fényképeket szed elő. Rajtuk a feleség, az unoka, az autó. S a válasz helyett tovább árad a panasz. — Nincs mit enni. Kávér élek. A tsz-ban sem törődnek velem, nem segítenek az öre­gen. Hát csakugyan milyen tsz az, ahol sorsára hagynak valakit? Tizenöt öregről gondosko­dunk — teregeti elém a papí­rokat a tsz főkönyvelője. El­intéztük a járadékot, s a szo­ciális alapból időnként segé­lyezzük őket. Most egy méter fát vittünk ki minden nyugdí­jasnak. A földjáradékot is bú­zában adjuk ki, hogy legyen kenyerük. Ha valamelyik öreg megszorul, kölcsönt, vagy se­gélyt szavaz meg a tagság. Se­gítünk, hát ki is segítené őket, ha nem mi? — És ezt az öreget? Ráncba szalad az emberek homloka, amikor említem. Nem így kellene élnie! Hat hold földje, háza várta itthon. Hozott magával vagy hatvan­ezer forintnyi készpénzt. Elein­te még a család is küldött utána. ADUNK NEKI mi is. Hogy­ne adnánk! De ha egy százast érez a zsebében, mintha csak hivalkodna ott az a pénz, úgy igyekszik túladni rajta. Külön­ben ha akar, dolgozni is tud. Három hónap alatt száz mun­kaegységet teljesített. Csak hát... — Nincs egy ember, aki aj­tót nyitna rám. Akkor persze jó voltam, amikor küldtem a csomagot... A falu? Valóban, olyan sok­szor lehetünk tanúi annak* amikor egy magára maradottat szárnya alá vesz a falu. Üt­törők gondozzák, kiszesek se­gítik, s hol az egyik, hol a má­sik szomszédasszony visz egy kis meleg levest. A falu — Ítélkezett. Szom­szédok, ismerősök szavaiból kerekedik a történet. Amikor hazajött, rá sem le­hetett ismerni. Azt hitte, örök­ké tart a pénze. Taxi vitte, hozta a nőket, a barátokat. Ezresek úsztak el egyetlen éj­szakán a salgótarjáni mulató­ban. Hja, ha azok a falak be­szélni tudnának... AMIKOR MÁR fogytán volt a vagyon, elfogytak a barátok is. Elúszott az utolsó darab föld, otthagyta a feleségnek szegődött nő is. vitte magával a még mozdíthatók A házat két esztendeje adta el a feje ívj őt. Akkor költözött a kis - ' hmii Pz irgalom. - 1 no!---. Vagv talán az ébredő lelkiismeret? Mert az úszó vagyonból mindenki vitt, aki vihetett. A házat tizenöt­ezerért vették meg. Elbontot­ták. s csak a bontási anyagból +öbbet árult ki az új gazda. rrar, pi/,*. <jpnki sem hábo­rodik fel. Nem sajnálják az öreget, nem bubák elfelejteni neki a tékozlást. ... és a zsúpíedeles házba beköszöntött a nvomor. egy emberre. *"dott em­berséggel élni. Deák Rózsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents