Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

2 NEPÜJSAG 1964. január 28-, k«U Jubf I eumi ünnepségek Leningrádban Sándor, a Magyar Iroda tudósítója je­Prityi Távirati lenti: Hétfőn délben kegyeletes ünnepség színhelye volt a Le- ningrádtól nem messze fekvő Piszkarjovói temető, ahol a kilencszáz napos blokád áldo­zatai nyugszanak. A blokád teljes megszüntetésének 20. évfordulója alkalmából a vá­ros közéletének képviselői, Moszkva, Volgográd, Kijev, Szevasztopol és Ogyessza, a hős városok küldöttei koszorút helyeztek el a piszkarjovói emlékmű talapzatán. Ebben a temetőben a leningrádi blokád mintegy hatszázezer áldozatá­nak maradványait helyeztél: örök nyugalomra. Este a leningrádi városi ta­nács a Kirov Operában ünne­pi ülést tartott. Ezen megje­lentek a leningrádi pártszer­vezet, a szakszervezetek,- a Komszomol, valamint a lenin- grádi katonai körzet és a szov­jet balti flotta képviselői. Sz. M. Verezsnyikonnak, a városi tanács első elnökhelyet­tesének megnyitója után V. Sz. Tolsztyikov, a leningrádi területi ipari pártbizottság el­ső titkára mondott ünnepi be­szédet. „Leninnel a szívünk­ben’’ című cikkét egyébként ugyancsak hétfőn közölte a Pravda. A leningrádi blokád szétzú­zásának 20. évfordulója egybe­esett egy másik évfordulóval: 40 éve kapta Petrográd. a Néva-parti város új nevét és azóta nevezik Leningrád- nak. A kettős évforduló al­kalmából megnyitotta új ter­meit a Leningrádi Várostörté­neti Múzeum és a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom Múzeuma. Ünnepi köntösben jelentek meg a leningrádi la­pok, első oldalukon Lenin- portrékkal és a város hős vé­dőinek jelszavával: „Senkit sem felejtünk, semmit sem felejtünk!” ★ A Pravda, a Leningradsz- kaja Pravda és a Szmena, a leningrádi Komszomol-szerve- zet lapja beszámol arról, hogy a Moszkvában akkreditált kül­földi újságírók egy csoportja Leningrádban tartózkodik, részt vesz a jubileumi ünnep­ségeken, ismerkedik a város nevezetességeivel, a helyi sajtó munkájával. Az NDK («ormánya igyekszik legyőzni a nyuiat-berlini szenátussal folytatott ú'abb tárgyalásokon támadt Az NDK fővárosának mér­tékadó politikai köreiből szár­mazó értesülés szerint Horst Korber szenátusi tanácsos a múlt hét végén tartott megbe­Négerfüüfetések Atlantában Hírügynökségi jelentések szerin t szombaton és vasárnap az Egyesült Államok Georgia államában levő Atlanta város­ban a néger lakosság tüntetett jogainak védelmében és a faji megkülönböztetés ellen. Ezen a napon érkezett ugyanis a városba Atlanta pol­gármesterének meghívására az ENSZ vizsgáló bizottsága a helyzet tanulmányozására A polgármester a meghívás el­küldésével annak bizonyítását akarta elérni, hogy a városban már ledőltek a faji korlátok, megszűnt a négerek üldözése. Ezért kérte az ENSZ illetékes bizottságát, győződjék meg a helyszínen a helyzet javulásá­ról. A bizottság megérkezésének napján az egyenjogúságért küzdő négerek felvonultak egy olyan étterem elé, ahová csak fehérek léphetnék be. A 8 órán át tartó tüntetés békésen zajlott le, összetűzésekre nem került sor. Másnap azonban, a bizott­ság elutazásakor, a hírhedt fajüldöző szervezetnek, a Ku- Klux-Klan-nak több csuklyás tagja gyűlt össze az étterem közelében, hogy megtorló haj­szát indítson a négerek ellen. Ekkor ismét nagyszámú né­ger tüntető jelent, meg, és né­mán az étterem elé vonult. Néhány néger megpróbált be­lépni az étterembe, ekkor azonban *a Ku-Klux-Klan tag­jai rájuk rontottak és véres verekedést provokáltak ki. Többen korbáccsal estek neki a négereknek, hevesen ütlegel­ték őket. A rendőrök közbe­léptek és nagyszámú tüntetőt letartóztattak, illetve kórházba juttattak. Vasárnap estig a letartózta­tott négerek száma 86 főre emelkedett. A foglyokat csak hétfőn hajnalban engedték szábadon. nehézségeket szélesen sem tudott érdemle­ges választ adni az NDK kor­mányának azokra a javaslatai­ra, amelyet Erich Wendt ál­lamtitkár már korábban át­nyújtott neki, Willy Brandt polgármesterhez való továbbí­tás végett. A nyugat-berlini szenátus megbízottjának e passzív magatartása kétségkí­vül annak a jele, hogy a nyu­gatnémet és a nyugat-berlini hidegháborús körök ismét igen erős nyomást gyakorolnak a szenátusra a tárgyalások sike­rének megakadályozása, sőt a megbeszélések végleges meg­szüntetése céljából. Másrészt pedig arra is rávilágít, hogy e nyomás hatása alatt a szená­tus is ingadozik és visszakozni próbál a december 17-i meg. állapodás feltételeitől. fi Rias megszünteti adásait Nyugat-berlini hideghábo­rús körökben nagy megdöbbe­nést keltett az a vasárnap nyilvánosságra hozott hír, hogy a RIAS, az amerikai megszálló katonaság nyugat-berlini rádió­adója megszünteti hosszúhul. lámú programját. Ismeretes, hogy az NDK kormánya már hosszabb idő óta hangsúlyozta, a nyugat-berlini helyzet nor­malizálásához hozzátartozik a RIAS publicisztikai tevékeny­ségének megszüntetése. A Die Welt nyugat-berlini kiadása, amely a írontvárosi ultrák egyik szócsöve, hétfő reggeli számában azt igyekszik hangsúlyozni, hogy „a hosszú­hullámú adás leállítása sem­miféle okozati összefüggésben nincs az utazási igazolványok ügyével vagy a zórabeli kor­mány (az NDK kormánya Szerk i követelésével”. A RT AS három közéohuU*- mú. egy rövidhullámú és két ultrarövidhullámú adása ezen­túl is sugároz műsort. Hadgyakorlatok Okinawán A Csendes-óceán térségében nagyszabású amerikai had­gyakorlatok kezdődnek, amely nek során a Hawai és Fülöp- szigetekről csapatokat és har: eszközöket dobnak át Oki- nawára. Ez a gyakorlat az el­múlt év őszén Európában meg­tartott ..Big Lift” manőver megismétlése. Az Aszahi című japán lap jelentése szerint a Hawai-szi- getekről mintegy háromszáz katonát szállítottak Okinawá- ra. ök biztosítják majd a Fülöp-szi getékről érkező — tüzérséget, páncélosokat. pjwe KÜLPOLITIKA Megkerülte a lényeget Csütörtök óta, öthónapos szünet után, újra ülésezik a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet. Az elmúlt esz­tendő eredményei — elsősorban a moszkvai atomcsendszer- ződés és az ENSZ közgyűlésének szovjet javaslatra elfoga­dott határozata, amely megtiltotta a tömegpusztító nukleáris fegyvereknek Föld körüli pályára való juttatását — olyan légkört teremtettek, amelyben az emberiség nagyobb ré- ménnyel tekinthet a megbeszélések eredményei felé. Kétség­telenül hozzájárult a légkör enyhüléséhez c,z is, hogy a Szov­jetunió példamutató lépése (a katonai költségvetés 600 millió rubeles csökkentése) után az amerikaiak is elszánták magu­kat hasonló lépésre. A nyugati sajtó most az értekezlet első napjai uián különleges reklámozással próbálja népszerűsíteni azt az üzenetet, amelyet Johnson elnök intézett a genfi konferen­cia• megnyílása napján a részvevőkhöz. A nagyhangú nép­szerűsítés után el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon milyen alapon javasolja most az Egyesült Államok például, hogy „akadályozzák meg a nukleáris fegyverek elterjedését olyan országokban, amelyek jelenleg ilyenekkel még nem rendelkeznek”. Nem kétséges, hogy ez a javaslat — meg­valósulása esetén — ú>abb lépés lehetne az általános és teljes leszerelés irányába. Meglepő azonban, hogy ez a ja­vaslat akkor hangzik el az USA részéről, amikor körülbelül ugyanilyen hírveréssel próbálnak saját szövetségeseik köré­ben és a világközvéleményben megértést találni a többoldalú nukleáris atomhaderő megszervezéséhez — egy olyan kato­nai szervezet felállításához, amelyben éppen az európai békére oly veszedelmes nyugatnémet revansisták is kezükbe kaphatnák az atomfegyvert. A genfi értekezletnek természetesen minden ésszerű és kidolgozott javaslatot meg kell tárgyalnia, azonban a leg­fontosabb feladat az, hogy létrehozzák az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Hasonlóképpen a külön­böző atomfegyvermentes övezetek megteremtéséről szóló megállapodások — összekapcsolva a két Németország terü­letén állomásozó ellenőrző csoportok megteremtésével, az ottani külföldi csapatok létszámának csökkentésével, sokkai közelebbi, az európai és a világbéke szempontjából sokkal konkrétabb előrehaladást jelentenének, mint az USA gondo­san megfogalmazott, de a gyakorlati kérdéseket, a nemzet­közi feszültség csökkentése szempontjából napi a.ktualitású problémákat megkerülő új javaslatait. A Johnson-üzenetben foglalt gondolatoknál égetőbb és sürgősebb kérdések foglalkoztatják a világot — olyanok például, mint a1 NA.TO és a Varsói Szerződés államai közötti megnemtámadási szerződés megkötése. Gyakorlati lépésekre, konstruktív tettekre vám szükség, ezek pedig a szovjet javas­latok gondos, sokoldalú megvitatásával közelíthetők meg. lohn tollai a jövendő Angliáról John G oll an, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának fő­titkára egy londoni gyűlésen mondott beszédében a követ­kezőkben körvonala7.ta az Anglia számára szükséges po­litikát: 1. Igazán független Angliát akarunk, amely lerázza az Egyesült Államok és a NATO gyámkodását. 2. Anglia alakítson összhan­got a fejlődő világgal, a fel­szabadítás erőivel együttmű­ködve teremtsen békét. 3. Angliának legyen kor­szerű társadalmi rendszere, a magánkézben levő üzleti biro­dalmak helyett szocialista ál­lamosítással. 4. Igazán demokratikus Angliát akarunk; a parlament majd a maga szocialista több­ségével legyen a legfőbb hata­lom. A Lordok Házát meg kell szüntetni. 5. A szociális lehetőségek Angliáját kívánjuk, mindenki számára hozzáférhető egyete­mekkel, állami szolgálattal és szocialista ipari vezetéssel. fiMSZMV: Aiiffol—amerikai ellentétek a kelet-nyugati kereskedelem miatt Home miniszterelnök Ame­rikában közvetített televíziós nyilatkozatát, amelyben védte Anglia jogát, hogy kereskedhe­tek Kutyával, Londonban a Ho- me-Jóhnson-talál'kozó' előkészí­tésének tartják. Az angol jobb­oldali véleményt találóan jel­lemzi a Daily Mail karikatúrá­ja, amelyen Johnson telefonon ezt mondja a Londonban tar­tózkodó Robert Kennedynefc: Ha már Londonban vagy, szidd össze irgalmatlanul azo­kat az angolokat, mert autóbu­szokat küldenek Castrónak! A kelet-nyugati kereskede­lem miatt támadt angod-ameri­ESEMENYEK _ •XXVO.'.XVvXXVXX'vVXX'OANX'.VXXXXSXVVVvXVXXXXV' a..\s~w »/ ivl/ M í f HAVANNA: Dorticos kubai köztársasági elnök Matan zas városban be­szédet mondott a tartományi pártaktíva-értekezletén. Be­szédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­mény a kubai forradalom fej­lődésének új szakaszát nyitot­ta meg. „Most, hogy már meg­határoztuk a kubai gazdaság fejlődésének alapvető irány­vonalát, megkezdődhet a konkrét tervek és tervezetek kidolgozása” — jelentette ki. TOKIÖ Hétfőn a japán külügymi­nisztérium épületében Rusk amerikai és Ohira japán kül­ügyminiszter elnökletével meg­nyílt az Egyesült Államok és Japán harmadik gazdasági ér­tekezlete. BRASILIA: Brazília fővárosában, Brasí- liában vasárnap folytatta munkáját a latin-amerikai szakszervezeti egység kong­resszusa. A részvevőik meg­hallgatták a koordinációs bi­zottság beszámolóját MONTREAL. Két tűzvészben tíz személy, köztük hat gyerek pusztult el. vasárnap Kanadában, Calga. ryban négy gyerek égett ha­lálra, Pem-Broke-ban pedig egy hattagú család égett bent házában. RÓMA: A havazás következtében hétfőre járhatatlanná váltak az Olaszországba vezető alpesi hágók. MONTEVIDEO: Az El Diario című monte- videoi lap szerint „szélsőjobb- oldali” kormányellenes össze­esküvés* lepleztek le Uruguay- ban. A mozgalmat nyugalma­zott tisztek irányították. BAMAKO: Modibo Keita, a Mali Köz­társaság elnöke a bamakói re­pülőtéren megszemlélte a szovjet ipari kiállítás kereté­ben bemutatott TU—124. min­tájú szovjet sugárhajtású repü­lőgépet. Mali elnöke elismerés­sel szólt a szovjet technika nagyszerű vívmányáról. MEXIKO: Megérkezett a mexikói fő­városba a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának küldöttsége amelyet J. Paleckisz, a Legfel­sőbb Tanács elnökségének el­nökhelyettese vezet Fordította: Szalhmári Gábor IX. Hans erre azt felelte: „Ér­demrendet nem adunk ne­ki, de elküldjük szabadságra, hadd legyen odahaza egy pár napig”. — És Hans kitartott az ál­láspontja mellett? — Természetesen. Hatalmá­ban állt — Rendben van. — Asziker felállt — Egyelőre befejeztük beszélgetésünket. A következő nap reggelét a Georg Pomannal való beszél­getésre szentelte Asziker. Elő­ször egy csomó szokvány-kér­dést tett fel, miközben élmé- lyülten vizsgál gáttá a németet. Homann válaszai a legponto­sabban megegyeztek azzal amit Asziker a harmadik zász­lóalj elfogott katonáinak és tisztjeinek kihallgatása során megállapított. Homann egyszer sem mondott valótlant, még a legapróbb, semmiségnek lát­szó ügyödben sem. Pomtosam, készségesen, min­denféle mérlegelés és mellébe­szélés nélkül válaszolt a kér­désekre. S bár azok alapján, amit Schulztól megtudott, Aszkernak bizalmatlanul kel­lett volna fogadnia minden szavát, mégis az volt az érzése, hogy ez az ember talpig be­csületes. Aszker óvatosan az élelmi­szerraktárban történtekre te­relte a kihallgatás menetét. Ügy tartotta: a tűzesetről való beszélgetés komoly próbakő lesz Homann számára. Ha va­lami kémszervezet megbízásá­ból jött, akkor minden igyeke­zetével ki kell emelnie, fel kell nagyítania a maga szerepét a tűz oltásában, hogy a további­aknak, a soron kívüli szabad­ságnak és az ottani látogatás­nak megalapozott indoka le­gyen. De Homann pontosan ellen­kezőleg viselkedett. Kijelen­tette, hogy semmi különöseb­— Régóta ismeri Hans őr* nagyot? — Nem értem a kérdést — Szóval... Hans őrnagy va­lamiért talán kedveli magát? — Ugyan! — Homann elne­vette magát. — Gondolom, hogy a raktárban keletkezett tűzeset előtt azt sem tudta, hogy egyáltalán léteztem. HETEDIK FEJEZET 1. Három hét telt el azóta, hogy Aszker visszajött a front­ról, s Likov tábornokkal be­szélt. Likov most ismét Ke­rimov őrnagy jelentését hall­gatta. Aszker beszámolt Schulz hadnagy, Herbert Lange Ober­gefreiter és a többiek kihall­gatásáról, meg a Georg Ho­mann al folytatott beszélgetés­ről. — Következtetéseket, őrnagy — mondta Likov, amikor Asz­ker befejezte. — Vonjon le mindebből következtetéseket! — A következtetések? — gondolkozott el Aszker. — Ez a következtetésem: Georg Ho­mann igazat mond. Likov mintha kissé furcsán nézett volna Aszkerre. Aztán megnyomta a csengőt. Az adjutáns jött be. — Mondja, megérkezett Csisztov ezredes? — kérdezte Likov. — Igen, tábornok elvtárs. Itt van és vár. — Küldje be. Csisztov lépett a szobába. Hatvanöt év körüli, beteges külsejű, magas, szikár ember. Polgári ruhát viselt, akárcsak a többiek, akik a szobában tartózkodtak. — Tegyen jelentést arról az archív-anyagot őrző rejtek­kai nézeteltérések tréfán kívül alaposan kiélezikaz ellentéteket London és Washington között. Johnson elnöknek a választás évében számolnia kell a Kelet- Nyugat közötti kereskedelem követelésének ellenzésével. Ugyanakkor az angol kormány számára, amely ugyancsak az idén áll a választók elé, e ke­reskedelem fejlesztése létér­dek. mert az export növelése nélkül összeomlik a kormány politikai és gazdasági elgondo­lásainak alapja. A helyzet súlyosbodását mu­tatja az Observer washingtoni jelentése, amely szerint ás amerikai kormány komolyan aggódik, hogy heves viszály robbanhat ki Angliával és ez helyrehozhatatlan károkat okozhatna a NATO-nak. Azt várják, hogy Johnson a lehető legélesebb hangon köz­li Hornéval találkozójuk során az Egyesült Államok ellenveté­seit azzal kapcsolatban, hogy Anglia kereskedik Kubával és hosszú lejáratú hiteleket nyújt a Szovjetuniónak. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis attól tart, hogy a többi európai állam feltartóztathatatlanul követi majd Anglia példáját. bet nem tett, s tulajdonképpen nem sok alapja volt az ő ki­tüntetésének. — Hogy-hogy? — csodálko­zott Aszker. Homann vállat rántott. — Én magam sem tudom felfogni, miért történt az egész. Sok minden nem egé­szen érthető, őrnagy elvtárs. Itt van például, hogy egy hó­nappal ezelőtt megmentettem a századparancsnok életét. — Homann elmosolyodott, hang­jából melegség áradt — Volt nálunk egy Schul? nevű hadnagy. Becsületes fiú, a nácikat nem valami nagyon kedveli, a katonákhoz igazsá­gos ... Egyszer úgy adódott, hogy én mentettem meg az életét Ütközet volt, mi éppen visszavonultunk. Schulz és én egymás mellett álltunk, amikor a közelben egy akna vágódott le. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy magammal együtt a földre rántottani a hadnagyot is. S abban a pillanatban ak­kora robbanás reszkette tte meg ä levegőt, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyánk. Ké­sőbb, amikor magunkhoz tér­tünk, Schulz sírni kezdett Igen megindult, elérzékenyült jelentést írt az esetéről a pa­rancsnokságnak. Azt gondolja, hogy szóltak hozzám egy szót is érte? Azt sem mondták, hogy fapapucs. — Most pedig szabadság is, meg elismerő szavak is? — Pontosabban! És még egy: mielőtt elutaztam a sza­badságra, odamentem Schulz hadnagyhoz. Tudja, nekem úgy tűnt... hogyan is fejez­zem ki magam... hogy ő sincs teljesen tisztában ezzel az egész esettel, vagy a fene tudja...

Next

/
Thumbnails
Contents