Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-06 / 3. szám

1964. január 5., vasárnap NÉPÚJSÁG Ha meg akarod tudni, hogy ki vagy és meny­nyit érsz: bosszantsd fel a feleséged. Majd 6 el­mondja! * ... és akkor eljött ama kínos, de elkerülhetet­len pillanat, amikor a gyermek és apja között a „felvilágosítás” kerül napirendre. — Megtörtént? — izgul az anya.- Meg.- Na és? — Most már én is tu­dok annyit, mint a fiad ... Minden ember szüle­tett pedagógus, — ha a más gyerekéről van szó, * Filozófus töprengés egy fa alatt: — ö, minő igazságta­lanság! A hatalmas te­hén kikötve egy jászol elé, az öklömnyi veréb itt a fán bitorolja a vég­telen távolságokat... Aztán a filozófus meg­nézi a kalapját és meg­elégedetten felsóhajt: — Ó, minő igazság! Mf lett volna, ha a veréb van a jászolhoz kötve ... * * 1964. icmuár 4. hét állapítani, hogy az USA ugyancsak a moszkvai szélién alapján igyekszik folytat® külpolitikai tevékenységéi Legalábbis a szavakból ez tű nik ki. Rusk külügyminiszte. az év első munkanapján tar tott sajtóértekezletén bejelen tette, hogy kormánya tovább tárgyalásokat óhajt a Szovjet­unióval és főként a leszerelés­ben szeretne előrehaladást el­érni. Ugyancsak kilátásba he­lyezte: az Egyesült Államok i közeljövőben tárgyalásokai folytat majd a kisebb szocia­lista országokkal is. Megítélé­se szerint 1963-ban bizonyos javulás történt Kelet és Nyu­gat viszonyában é® ez remél­hetőleg tovább fejlődik. I? usk sajtótájékoztatója és * ' az amerikai hírügynök­ségek jelentései arról tanús­kodnak, hogy korántsem helyt­állóak azok a régebbi feltevé­sek, amelyek szerint Johnson a közeli választásokig csak bel­politikai ügyekkel foglalkozik és a külpolitikában az „egy helyben maradás” álláspontjá­ra helyezkedik. A kelet—nyu­gati kapcsolatokban éppen ezért — mint az újévi megnyi­latkozások tanúsítják — fejle­mények várhatók, s reméljük, a béke számára kedvező irány­ban. Az újévi, ünnepi és bizako­dó hangulatnak természetesen ezúttal is akadtak megrontói. Talán kevésbé sorolható ide De Gaulle, aki nyilatkozatában a nála már-már elmaradhatat­lan „önálló francia atomhad­erőt” jelszót hangoztatta. De annál inkább Lübke nyugat­német elnök a bonni revansiz- mus szócsöveként az NDK fel­számolását sürgette és ezt ép­pen akkor, amikor az egysze­rű németek millióiban feltá­madt a remény, hogy lehetőség van a két Németország közötti viszony fokozatos normalizálá­sára. A nyugat-berlini szená­tus és az NDK között létrejött megállapodás ugyanis jogi ese­tet, példát teremtett a tárgya­lások fonalának felvételére. S ez, egyben szép, boldog, békési karácsonyi és újévi ünnepeket jelentett a berlinieknek. P óként az ilyen veszedel­1 mes, erőszakos terjesz­kedési politika megfékezését szolgálná a Hruscsov szilvesz­teri üzenetében előterjesztett javaslat. Szerencsére a világ nagyobbik részén a józanabbj megfontoltabb politika kezd felülkerekedni. És, ha a nyu­gati újévi nyilatkozatokat tet­tek is követik, akkor tovább növekedhet az emberiségben az a bizakodás, amely az esz­tendő fordulóján eltöltötte. Eck Gyula jut adott, beszédet mondott és üzenetet küldött a világ min­den tájára. Ezekből egészséges optimizmus árad. A Szovjetuni­ónak az a véleménye, hogy le­hetőségek nyílnak a fontos nemzetközi kérdések rendezé­sére. Sok feladat áll a diplomaták előtt, mert ha az óév hozott is sikereket, a2ért az új esztendő még igen sok problémát örö­költ, legtöbbjük már nagyon régóta húzódik. Ezek közül a legnagyobb horderejű: a lesze­relés. A tavalyi moszkvai egyezmény ugyan véget vetett a magaslégkÖri nukleáris kísér­leteknek, a levegő további szennyezésének, de a rengeteg tömegpusztító fegyver azért ké­szenlétben áll és puszta létével is fenyegeti a világot. A hadseregek létszáma igen nagy, és óriási mennyiségű hadianyag halmo­zódott fel. Nincs fontosabb ér­deke az emberiségnek, mintáz, hogy ezt az állapotot minél előbb felszámolja. Nagyon is eljött már az ideje a teljes le­szerelés megvalósításának. A Szovjetunió évek óta javasol­• ja ezt, és ha a nyugati hatal­minak nem tartják egyszeriben $ megoldhatónak, a szovjet kor- S Hiánynak számos részindítvá- Snya van, amely lépcsőzetes, i fokozatos előrehaladást ered­ig ményezhet. A szovjet kor- ‘mányfő újévi nyilatkozataiban íis vezető helyet kapott ez a ?gondolat. A hadikiadások csök- r kerítése, a fegyverkezési haj- -sza megállítása, az atómmen­tes övezetek létrehozása, a kül­földön állomásozó csapások visszavonása és más hasznos ; lépések, mind-mind közelebb ^hoznák a teljes leszerelést. > Ezekhez csatlakozott most :az új, nagy jelentőségű javas­lat. Hruscsovnak a kormány­főkhöz intézett szilveszteri üzenete azt indítványozza, k hogy fontolják meg egy olyan ■ egyezmény aláírását, amely 'száműzi az államok területi ! vitáiból az erőszak alkalmazá- ] sát, s csak a békés megegye- í zésnek ad helyet. Az üzenet, \ amelynek szövegét pénteken í hozták nyilvánosságra, kedve­lő visszhangot váltott ki a [nemzetközi sajtó jelentős ré­szében. A nagy horderejű ja- : vaslat, amely felölel szinte 'minden vitás kérdést, kiemel­kedik az újévi nyilatkozatok • sorából, hiszen még hosszú \ ideig a külpolitika előterében : marad. Johnson amerikai elnök ugyancsak egy rövid, szívélyes újévi üdvözletét intézett a szovjet vezetőkhöz, de más .amerikai forrásokból meg le­A z esztendő fordulóján a világ mindig érdeklő­déssel várja az államférfiak, vezető politikusok nyilatkoza­tait. Az idén szokatlanul sok üzenet, beszéd és köszöntő hangzott el. De szokatlannak mondható az is> hogy a mosta­ni újévi nyilatkozatok nagy többségét mennyire áthatotta a szívélyes hang. a derülátó bi­zakodás. Ennék elsősorban az az oka, hogy a világ eléggé si­keres külpolitikai esztendőt ha­gyott maga mögött: megszüle­tett az atomcsendegyezmény és a szovjet fővárosban- lefoly­tatott tárgyalások kedvező lég­köre — amely „moszkvai szel­lem” néven vonult be a diplo­máciai szótárba — tovább ki­sérte a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, főként a két legna­gyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszo­nyát. emberiség tehát jog­gal reméli és várja, hogy a múlt esztendő vetése kikeljen, s az idei év további előrehala­dást hozzon a tartós béke meg­alapozásához. Ez a jó szándék és cselekvő­készség különösen a Szovjet­unió kormányfőjének újévi nyilatkozataiból sugárzik nagy erővel. N. Sz. Hruscsov az esz­tendő fordulóján számos inter­segítséget nyújtani, s „előven­ni” a beiratkozott, de járni nem akaró tagokat Szükséges a tanulás, ha úgy tetszik, szük­séges rossz, mert felnőtt fej­jel, napi munka után tanulni, nem egy paradicsomi állapot. Viszont szükség van a művelt­ségre, ennélkül lassan nem le­het megélni. A tanácstag iskolavezető, természetesen mindenben se­gít, amit kémek tőle. Ez ké­zenfekvő, azért is, mert ő az egyetlen pedagógus, és a ta­nácstitkárt kivéve, az egyetlen értelmiségi a faluban. De ez csak a végzettség! S ha azt nézzük, hogy a tanácstagok milyen nagyszerűen ellátják feladatukat a közös vezetés te­rén, akkor önkéntelenül fel­merül az emberben — miért nem fognak össze az ismeret- terjesztő előadások látogatott­ságának megszervezésében.' Miért nem beszélnek a fiata­lok fejével, hogy öntevékeny művészeti csoportok létrehozá­sával ilyen kis faluban valósá­gos misszió, segíti a közösségi szellem kialakulását, a KISZ-, szervezeten belül, s szórako-' zást nyújt a falunak. Miért nem tesznek valamit, hogy a kocsmából méltóbb helyre ke-] rüljön a televízió, még akkor' is, ha az a földművesszövetke-; zet tulajdona. ■ A munka társadalmasítása ] erre is vonatkozik. Mindenre,] ami egy ember energiáját és idejét meghaladja. A tanács­tagok számára nem szabad i hogy véget érjen a vb- és ta-' nácsüléssel a munka, s a kife-; jezetten tanácsi feladatok mel­let mindenben segíteni kell a falut, s a faluért dolgozó em­bereket.. | Cs. Adám Éva 1 V V V» V ^ V IT V v V ■'V » w w w — w—- w V V v W v t v ’r V V w» V v v» V sr W Egy csapásra három gond Tar n aszent m á r iá n kiszolgál, árut vesz át, ha lel­tár van, becsukják az üzletei napokra, s akkor csak Verpe- léten lehet kenyeret venni, másról nem is beszélve. Kérte a tanács, adnának még egy em­bert a boltba, aztán még jobb megoldásnak javasolták, hogy nyissanak a falu másik végén egy kis üzletet. Így talán nem kellene órákig sorban állni egy szappanért, egy kiló kenyérért, s a leltár ideje alatt is lehetne vásárolni. Minél kisebb eOy község, az ilyenfajta gondok annál súlyo­sabban jelentkeznek. Joggal várják hát a szövetkezet veze­tőségétől, hogy minél előbb se­gítenek a falu lakosságának az üzlet ügyében. Tettekkel kelle­ne megcáfolni azt a kósza hírt is, hogy nem nyithatnak másik üzletet, mert a falu lakossága nem éri el a S00-at, hiszen a ta­nácshoz küldött válaszlevélben a földművesszövetkezet közli, hogy 1964 első felében fiók­üzletet nyit. Jó lenne ezt az első negyed­év legelső harmadában nyélbe ütni.., ★ Faludi Ferenc igazgató egyedül győzködik a kul­turális munkával. Vezeti két verpeléti tanár segítségével a dogozók esti iskoláját. Tanít heti 15 plusz órában. Arra már nem marad ideje, energiája, hogy figyelemmel kísérje, va­jon miért morzsolódnak le a hetedikes felnőtt hallgatók? Főleg a tsz-tagok. Ehhez a ter­melőszövetkezetnek kellene mielőtt megkezdődne. Este, napközi után ismét fagyosko­dás, várakozás, és ha nem jön az autóbusz, altkor a szülők legnagyobb kétségbeesésére gyalog indulnak neki a csúszós, jeges útnak a nagy szélben, esetleg hóesésben. Egyet kértek — a MÁVAUT busza jöjjön vissza a 25 gyerek­ért a faluba, s ugyancsak má- sodjáratként az iskolából vi­gye haza őket Tamaszentmári- ára. Nem intézik, a válasz az volt — járjanak vonattal. Ez viszont más okiból nehezen megoldható. A tanács napirenden tartja a gyerekek ügyét, határozat is született, hogy a régi iskola he­lyén számukra busz-várótermet létesítenek, berendezik kényel­mesen, s erre a pénzt is bizto­sították. Az a kevés községfej­lesztés nagyon sok mindenre kellene, de a tanácstagok — nagyon dicsérendő módon — előbbre valónak tartják a ta­nuló diákokat, s javukra dön­töttek. Igen ám, de ez az épü­let, mint kiderült, egyházi tu­lajdon. Kisajátításának ügye pedig több mint fél éve húzó­dik. Most hát se külön járat, de váróterem sincs... ★ A másik ügy a foldmüvesszö­vetkezet verpeléti központjá­hoz tartozik. Tarnaszentmári- ának egyetlen vegyes boltja van. Az áruellátással meg is lennének elégedve, ha — leg­alább még egy kiszolgáló sür­gölődne a pult mögött. Egy ember vezeti a boltot, ő maga Nem is gondolná az ember, hogy egy 650 lelkes kis köz­ségben mennyi gond van. De ha meghallgatja őket, akkor meg azon áll meg a lélegze­te, hogy miért nem segítenek ezeket a nehézségeket meg­oldani azok, akiknek ez szent kötelesség lenne. Ilyenkor ön­kéntelenül felmerül az em­berben a kérdés: vajon igaz, hogy csak az melegszik, aki közel van a tűzhöz? Mert Tarnaszentmária éppen hogy messze esik mindentől, talán meg is unja a zörgetést, s csak a gondok leülepedett, haraggá és keserűséggé érett ízével gondolnak a távoli „1LLETÉK ESEK”-re. ★ A felső tagozatosok három esztendeje átjárnak Verpelétre, mert ott a szaktárgyi ellátás természetesen jobb, mint az egy tanerős otthoni iskolában. Tavasszal és ősszel nincs is semmi hiba, ha zsúfolt a busz, vagy késik, akkor a gyerekek vidáman nyakukba kerítik az öt kilométeres utat, és kipihen­ve az iskolai fáradalmakat, sok kacagással és hancúrozással hazaballagnak. No, de mi van télföl? Reggel hat—fél hét között már az ut­cán, vagy az italboltban (!) fa­gyoskodnak, várják a mindig tömött kocsit Sok veszekedés­sel felpréselik magukat a já­ratra, aztán egyik-másik rosz- szul lesz, mire Verpelétre ér­nek. Ott még nagyon korán van. rendetlenkednek az isko­lában és — elunják a tanulást. Bizonyára ismerik ezt a tré­fás dalocskát: Kerek ez a> zsemle, Nem fér a zsebembe... — Itt kezdődik a baj, már­mint az, hogy az emberek egy része hajlamos arra, hogy va­lamilyen nehézség, baj bekö­vetkeztével megálljon ennél a strófánál, és makacsul megis­mételje: „Nem fér a zsebembe”. Valahogy így néz ez ki a gyakorlatban: — Ha megfeszülünk sem tu­dunk fogatosokat állítaná a lo­vak mellé, s így egész évben az istállóban pusztítják haszon nélkül az ennivalót. — Eképp panaszkodott a tsz elnöke, s a panasznál többet nem is tett, híven ahhoz az ismerős kór­hoz, amely politikai, köz- és gazdasági életünket mételyezi: a tehetetlen siránkozáshoz. Mért miután a közös gazda­ságban szétnéztünk, a követ­kező megoldásokat leltük az elnök által elsiránkozott meg­oldhatatlan fogatos problémá­ra. A tűzőrségbe eddig fogaito- sokat küldtek, akik az őrség előtti egy napon, sőt utána következő napon is alszanak, „fájdalomdíjként” ez kocsison­ként három nap veszteség. Volt közülük, akit a bakon dülön­gélve részegen találtunk a kocsma előtt. Egy másik foga­tos kijelentette, annyiért, amit itt fizetnek, nem fogom be a lovakat’. Aztán újabb kocsis „került élő", akit az elnök csak a téli hónapokra engedett el kisegítő munkára a bányá­hoz, s azóta is ott maradt. El­néztünk a takarmányosokhoz is, akik mellé külön kocsiso­kat állítottak, holott ők maguk is elhajtanák a lovat, de... nem adják a kezükre, nehogy a melléjük állított kocsisok elke­rüljenek „saját” lovuktól. Vé­gezetül még nyugdíjasok, sőt asszonyok is jelentkeztek: haj­landók bakra ülni, ha a szö­vetkezet érdeke úgy kívánja, s ha... szólnak nekik. De a tagságot senki sem kér­dezte meg ez ügyben, legfő­képp nem, a tehetetlenül si­ránkozó elnök, aki — mert sa­ját magától nem jött rá a meg­oldás nyitjára — befejezettnek tekintette a kocsiskérdést. Nincs, hát nincs. De bár csak ő lenne az egyedüli. Nemrég Hevesen járva egy­re-másra állítottak meg az Önkiszolgálás Recsken — az utcán át... A község új-telepi részének ellátását biztosító „mindenes” boltot hónapokkal ezelőtt önki- szolgálóvá alakították át é® ez­zel szinte lehetetlenné vált a gyors, pontos kiszolgálás, ame­lyet az átalakítás célzott vol­na. Ha tíz ember válogatott az egyébként ízléses árusító polc­ra kitett áruk között, akkor már újabb vendégek csak ne­hezen tudtak bejutni a helyi­ségbe. A tumultus következté­ben előfordult néha a ki csórna goit áru hiánya is, amelyr úgy válaszoltak az üzlet dolgo zói, hogy lezárták az ajtót é csak ötös csoportokban engedi! ki s be a vásárlókat Így for dúl elő olyan eset, hogy kint j 15—20 fokos hidegben topog nak a vásárlók és szidják a: egyébként jó önkiszolgáló rend szer bevezetését. (kovács) emberek, s mind azt kérdez­ték: „hol lehet itt ennivalót kapni?” Hát sehol se lehetett. De miért? Mert leváltották a kisvendéglő vezetőjét, s az al­kalmazottak se nem főztek, se nem szereztek be készételeket, konzerveket, felvágottakat, hogy addig is szolgálhassanak valamivel a vendégeknek, amíg vezetőt nem találnak. S az nem jutott senkinek az eszé­be, hogy megváltoztassák a bü­fék, fűszerüzletek nyitvatartá­si idejét, vagy az italboltokat lássák eí ennivalóval, hogy a nagy forgalmú község délidő­ben valahol ennivalóhoz jut­hasson. Ez a. „zsemle sem fért a zsebbe”. Mint ahogy az a „zsemle” sem, amelyet a mátraderecs- kei termelőszövetkezetben hiába forgattak tanácstalanul, ; mert sehogy se fért a zsebbe, s csak siránkozást szült, hogy nincs munkaerő. Mégis, a ha­tárban szétnézve, azt láttuk, hogy a silót emberi erővel ta­karítják bV, nagy költséggel szállítják a szárat a silózógép­hez, miközben nem messzire kihasználatlanul állt a gép, amely olcsón, gyorsan elvégez­hette volna a munkát, s főleg nagyon kevés munkaerővel, hiszen csak néhány asszonyt kellett volna biztosítani, akik , összeszedik az elhullajtatt cső- i veket. De a vezetők, úgy látszik, restelltek tanácsért fordulni a : tagsághoz, szakemberekhez, 9 : csak miután a megyei tanács • egyik kiküldötte sürgette a si- ; lózógép munkába állítását, ak- 1 kor „jöttek rá”, miként lehet '■ kevés munkaerővel megoldani a silózást. A tehetetlenül síránkozók, ’ mintha csak addig tudnák a fenti idézett dalocskát, hogy „nem fér a zsebembe”, nem olvassák tovább a strófát: „Kétfelé leéli vágni, Ügy kell megpróbálni, Hátha beleférne...” Pedig erre a megoldásra na­gyon jó példát produkált nem­rég az egyik üzem. Olyan csö­vet kellett megmunkálniok, amelyet hosszúsága miatt egyetlen esztergagépbe sem tudták befogni s megmunkál­ni. Ügy nézett ki ezúttal jogos a siránkozás: nem megy, nincs rá lehetőség. Mire az egyik műszaki ember felkiáltott, „vágjuk ketté a csövet’ és si­került az addig lehetetlennek látszó esztergályozást elvégez­ni. A siránkozás helyetti ta­nácskérésre, használható ötle­tek kimunkálására, élelmes­ségre nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban is adódnak példák. Idézhetnénk a hevesie­ket, akik a sivó homokon vi­rágzó kertészetet teremtve, a megyébén legmagasabbra tud­ták emelni az egy munkaegy­ségre jutó részesedést, vagy a markaziakat, akik az oltvá­nyok öntözését, a kertészet vízellátását az eddig kihaszná­latlanul foiydogálő patak el- rekesztésével biztosították. S másokat is, akik eljutottak odáig, hogy egyáltalán keresik a lehetőséget a „lehetetlennek” látszó problémák megoldására. Akik a siránkozás és bele­nyugvás helyett nem szégyell­nek tanácsot kérni munkatár­saiktól, s uram bocsá’ azoktól, akik feltehetően többet érte­nek a megoldhatatlannak lát­szó kérdés elintézéséhez. Mert az említett strófa nem fejeződik be ennél a sornál: „Nem fér a zsebembe”. ( Kovács Endre Megszegett ígéret Erről panaszkodnak a sene- ca törzsbeli indiánok, akiknek ősei 1894-ben szerződést kötöt­tek az Egyesült Államokkal. Ebben a szerződésben George Washington, az Egyesült Álla­mok első elnöke ünnepélyes ígéretet tett a senecáknak, hogy területüket „sohasem fogják elvitatni és nem zaixtrják meg a seneca nemzet életformáját”. Egyébként ez volt az Egyesült Államok történelmének első hivatalos szerződése. Ügy látszik, nem tartják töb­bé tiszteletben. New York állam ugyanis elhatározta, hogy a nagyszabású „Kinzua” duz­zasztót, amelynek feladata, hogy Pittsburgh városát és a környező településeket meg­védje az évente megismétlődő árvizektől, részben a seneca rezervátum feláldozásával épí­ti meg. A duzzasztó megépíté­sével a 12 150 hektáros rezer­vátum egyharmadát víz alá süllyesztik, az indiánokat pe­dig kényszer-kitelepítéssel he­lyezik el. „Kétfelé kell vágni úgy kell megpróbálni • •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents