Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-06 / 3. szám

4

NEPÜ.ISAG

1964. Január 5.; Tasämap

\ISO.\TA

STOCKHOLM

Ezt látta Svédországban egy magyar mérnök

KÁRPÁTI GÁBOR, a Mát- raalji Szénbányászati Tröszt távlati fejlesztési osztályának vezetője, tanulmányúton járt Svédországban. Megkérdeztük, hogy mi ragadta meg leginkább a figyelmét? A kérdőjeles mondatra kérdéssel válaszolt.

— Szakmai, vagy társadalmi problémák érdeklik?

— Talán először a szakmai.

— Érdekes náluk a mérnökképzés, egyáltalán nem egyezik a mi fogalmainkkal.

— Miért?

— Például mérnököket képeznek bizonyos munkafolyamatokra. A bányáknál a fúrással és robbantással külön mérnök foglalkozik.

— Ez maga szerint helyes?

— Feltétlenül! így mestereivé válnak a szakmájuknak. És a technika fejlődése nálunk is egyre • sürgetőbben követeli, hogy egy bizonyos szakmai területre — mondjuk a gépészetnél — ne univerzális mérnököket képezzünk.

— Maga, aki sokat járt már külföldön és a nyelvtudása lehetővé teszi a külföldi szak- irodalom tanulmányozását, milyen utat javasolna?

GONDOLKOZÁS nélkül válaszol.

— Nálunk az elméleti oktatás nincs párhuzamba hozva a gyakorlattal. Ha egy fiatal mérnök kikerül az egyetemről, bizonyos ideig csupán tapogatózik azon a poszton, ahová állítják. De..., ha egy fél évet az egyetemen, a másik felet kint a gyakorlaton töltené, már az oklevél kézhezvétele után fontos műszaki feladatokkal lehetne megbízni.

— Ügy gondolom, hogy Kárpáti elvtárs már távlatokban is gondolkozik, amikor ezeket mondja. Valószínűleg ez kapcsolatban van a tröszt műszaki emberigényével is.

— Természetesen. Példával is megerősítem: ha a visontai külszíni fejtés teljes kapacitással üzemel, 280 gyakorlatilag és elméletileg jól képzett mérnökre és technikusra lesz szükség. Honnan vesszük...?

— Nem túlzott ez a létszám?

— Egyáltalán nem! Olyan gépek érkeznek majd Visontá- ra, amelyek jelenleg még ismeretlenek nálunk. A gépek értéke, több százmillió forint. Gondolkozzunk reálisan! Ha egy gépkocsivezetőtől, akire 60 000 forintos értéket bízunk, tanfolyamokat és megfelelő képzettséget követelünk, akkor ezeket a bonyolult gépóriásokat nem bízhatjuk egy, mondjuk hat elemit és gépkezelői tanfolyamot végzett emberre. Felelőtlenség lenne részünkről. A parancsnoki beosztáshoz tehát ezeken a gépóriásokon feltétlenül mérnök, vagy technikus kell. Olyan, aki megfelelő műszaki szaktudással rendelkezik. Lehet, hogy furcsán hangzanak most ezek a szavak, de a rohamos technikai fejlődés így követeli. És ezeket az embereket külföldön kell ki- képeztetnünk.

— EGY KÖZBESZŰRT kérdést: mennyi szenét adnak ma országos viszonylatban a külszíni fejtések?

— A válasz igazolja az előbbi szavaimat. Mert ma kétmilliót adnak csupán, de ez a mennyiség 1980-ra eléri a 20 millió tonnát.

— Ebből Visonta...?

— Évi hatmilliót...! Ehhez még annyit, hogy jövőre megkezdjük a letakart tást, és ezzel párhuzamosan az erőmű építését.

— Vázlatos társadalmi helyzetképet ígért Svédországról... Érdekes, egyes dolgokra a svédek hívták fel a figyelmemet. Például, hogy minden városban, a legszebb és legtekintélyesebb épület az adóhivatal.

Elképesztően magadak az adók. A túlórázást is annyira megadóztatják, hogy már alig találni embert ilyesmire. Ezért magas a munkadíj. Ugyanez vonatkozik a házbérekre. Egy négyszobás lakás bérleti díja — egyébként kisebbeket nem is építenek — 500 korona, ami

2500 forintnak felel meg. Egy mérnöki fizetés 2300 korona.

—■ Milyennek látta a svéd fiatalok életét?

— Az ifjúsággal nagy probléma van. A 15—16 éves gyerekek éjszakai mulatóhelyekre járnak és részegeskednek.

— Nincs szülői szigor?

— Lenne, de van egy érdekes törvényük. A gyerekeket nem verhetik meg, mert ha a rendőrség tudomást szerez ilyesmiről, szigorúan megbüntetik a szülőt. És ezzel bizony a gyerekek visszaélnek.

KIITTUK MARADÉK feketénket, és befejeztük a beszélgetést, mert minket is csábított a szomszéd helyiségből átszűrődő zene. A Bányász—Kohász Egyesület tartotta rendes negyedévi összejövetelét, amelyen előzőleg Kárpáti Gábor számolt be svédországi útjáról.

Laczik János

Gépírirműlutajftonofioli, figyelem!

Megváltozott a gépjárműadó fizetésének rendje

Vox Humana...

A Sheed-tetős, világos nagycsarnokban a váltás idejére elhallgattak a gépek. Aztán egyszerre — a szinte látható, tapintható csöndbe — belevágott a köreszterga monoton, rekedtes mormogása; s a szólamot átvették, színezték a többi gépek: fogazok, köszörűk, gyalulj, radiálfúrók. Az egyik enyhe zöld „horizont” mellett tömzsi, sűrű fiatalember figyelte elmerülten a vasat hámozó kések fényes barázdáit.

(— ő Z. Imre! Minőséget ad. Elit munkás. De... nem valami tiszta a múltja.)

Kikapcsolta a gépet, átszólt szomszédjához, igazítottak a nagy súlyú öntvényen. S a kések még vadabb forgással marták a durva, egyenetlen felületet. •

(— Eleinte nem lehetett bírni vele. Hangoskodó volt, kötekedett. Ha olyan lett volna, mint a többiek, szóra se méltatja senki. De priusszal jött a gyárba, szemet szúrt, hogy nem húzza meg magát. Csak az mentette meg az elbocsátástól, hooy mindig jobban dolgozott, mint bármelyik „szeplőtelen.”)

Targonca csattogott a gépsor előtt, a raktár irányában. Távolabb, a csarnok másik végén, apró daru emelte magasba zümmögve terhét. A sarokban nagy zajjal vésték a betont, új masinának készítve helyet.

Nem nagy lelkesedéssel fogadott. Hallgatott, s továbbra

is a gépet vigyázta szemével, mint aki várja, magától olda- logjon el mellőle a hívatlan látogató. Cigarettával kínáltam. Elfogadta.

Lassan, szakadozottan kezdte a beszédet.

(— Javítóintézetben tanultam szakmát. Előbb csavarogtam, megszöktem a fiúotthonból is, de megtaláltak, visszavittek. Már nagykorú voltam, amikor egy kocsmai verekedésnél megütöttem egy embert, s olyan szerencsétlenül talált elesni, hogy a vállperece eltörött. Bírósági tárgyalás ... Fizetnem kellett volna kétezerötszáz forintot. Perköltség, kórházi kezelés. Nem volt annyi pénzem, le kellett ülni a börtönben.)

Apját, anyját nem ismerte. Nem tudja, kik lehettek, akik őt világra hívták. Csak a nagy fehér épületre emlékszik. Az volt a fiú nevelőotthon, fenyőfák között. Egyik nevelőszülőtől a másikhoz került nyaranta. Zsúfolt szobák, szegényes bútorzattal, zsémbes asszonyok, kétségbeesés. Hamar, könnyen megtanulta, hogy ne mutasson semmit, ne erezzen semmit. Megosztotta a családok törvényes gyermekeivel a hároraszor kifőzött csontból készült levest, de egyedül kellett elviselnie a szeretetlen pofonokat. Mert nem azért vette tetője alá egy család se, hogy otthona legyen. A pénzért kellett, amit az állam fizetett érte havonként.

(— Rászoktam az italra is ... Ha valamennyi pénzre szert tettem, ha korgott is a gyomrom az éhségtől, inkább csak ittam.)

Mint egy öreg ember, aki ei- mélyülien lapozgat visszafelé élete történetében, s aztán megtorpan, mert rossz- dologra bukkan, — elhallgatott. Emlékei torkon ragadták. Gondolkodni is nehéz így, nem beszélni.

(— Sokat ténferegtem. Nem volt jó az az élet. Csak egy alkalmi gyöngéd szó, csak egy alkalmi baráti kéz, s akkor megváltozhatott volna minden. Nem ismertem, nem szereltem senkit. Inkább csak félelem volt bennem. Bizonytalanság.)

Mennyit csatangolt városok utcáin. Leste a kirakatokat, s olyan elkeseredett volt, álig bírta elviselni. Leült egy utcai padra, aztán valaki melléje telepedett. Régi fiúotthoxii szobatárs. örült, hogy nincs egyedül. Ittak, belekötöttek a rendőrbe is, s csalj másnap, a fogdában tért magához.

(— Jól megtanultam a szakmámat. Mikor letelt a kiszabott időm fele, jó magatartásom miatt kiengedtek, s munkát is szereztek.)

A gyárban az első pillanattól kezdve nem lustálkodott; elsők között emlegették. Kegyetlen nehéz volt beleilleszkednie az új életbe. Munkatársai szemmel tartották a „flekkes palit”; a legkisebb mulasztást is — amelyet másoknál észre se vettek — egyesek felrótták neki. De többen voltok, akik mellé álltak, hogy legyűrje az előítéleteket.

(— Egy művezető mindenáron haverkodni akart velem, bizonygatta^ hogy mennyire kedvel, hogy egymagám többet érek, mint az egész műszak. En meg biztosan tudtam, hogy meghamisítja a százalékomat csak azért, hogy bemártson a főmérnök előtt).

Jobban elkeseredett, mint mikor apátlan-anyátlan sorsa ide-oda vetette. A művezető egyszer alá akart íratni vele egy papírt a prémiumról, de úgy, hogy ő pénzt nem látott volna semmit, a pénz a művezető zsebében maradt volna. Nem tette, összetépte a papírt. S jött a kitolások sorozató;

í

Az Ideiglenes forgalmi engedéllyel és próbarendszám- táblával üzembe helyezett gépjárművel kapcsolatos bevallást az ideiglenes forgalmi engedély és a próbarendszám- tóbla kiadásának napján kell , beadni.

A gépjárműről újabb bevallást csak akkor kell adni* ha a tulajdonos személyében változás áll be, vagy a gépjárművet átminősítik (pl. annak rendszáma megváltozik). Az új bevallást az új adatoknak a forgalmi engedélybe történő bejegyzésétől számított 15 nap alatt köteles megtenni a tulajdonos.

A kivetett adóról a tulajdonost első ízben a részére kiadott „gépjárműadólap”, a későbbiek során pedig adóív útján kell értesíteni. A gépjárműadólap a bevallási kötelezettség teljesítésén éli bizonyítására szolgál, ezért a tulajdonos azt az ellenőrzés céljára magánál tartani köteles.

1964. január 1-től a gépjárműadót az együttes adókezelésbe be kell vonni.

Ha az átminősítés folytán sm adóalap változik, az adót ennek megfelelően helyesbíteni kell.

Késedelmes fizetés esetöt a gépjármű adója után az esedékesség időpontjától kezdve havi 1 százalékos adópótlékot kell fizetni. A késedelem minden megkezdett hónapja egész hónapnak számít.

A gépjárműadót az adócsoport adóbeszedési számlájára kell befizetni.

Ha a forgalmi engedély beszolgáltatásával a forgalomból kivont gépjárművet újra forgalomba helyezik, az adót annak a hónapnak az első napjától kell megfizetni, amely hónapban a gépjárművet újra forgalomba helyezték.

Azt a körülményt, hogy a gépjármű üzembentartója* vagy használója' adólappal rendelkezik-e, a rendőri szervek, valamint a pénzügyőrség, a rendőri szervekkel együttműködve, a közúti forgalomban ellenőrzik.

A módosításokat tartalmazó 19/1963. (XII. 30.) PM. sz. rendelet január elsején lépett hatályba.

A napokban jelent meg a pénzügyminiszter rendelet*, amely az eddig érvényben levő végrehajtási rendelkezéseket az alábbi lényeges rendelkezésekkel egészíti kd és módosítja:

A belföldi rendszámú gépjármű adóját az állandó lakhely szerinti illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi osztályának adócsoportja veti ki a gépjármű tulajdonosára.

Az adó kivetése céljából a . tulajdonos 1964. január 31-ig : az adócsoportnál beszerezhető, erre a célra szolgáló forma- nyomtatványon bevallást köteles adni — gépjárművenként külön-külön. A bevalláshoz az . 1963. évi gépjárműadólapot . csatolni kell. Ha a forgalmi en- ] gedélyben több személy van , megjelölve, ezek a bevallás • megtételéért egyetemlegesen j felelősek. j

♦'

csupa olyan munkát adott ne-1 ki, amivel sem haladni, sere J, keresni nem tudott rendesen. * Egy ideig tűrte, tűrte. Mikor ♦ nem bírta tovább, felizzott $ benne a harag — és...

„Kirúgat a gyárból!” — ka- ;■ lapált fejében a gondolat. El- 4 telt egy hét, egy hónap — dől- J gozott, mint a megszállott —,» s egyszer csak hivatták. ELin-Jl dúlt s észre se vette, hogyan 4 jutott az igazgató elé. ♦

Az igazgató íróasztala mö- J ■ gött ült, mellette a szakszer-4 vezeti titkár, meg a párttitkár. í „Ez lett a vége, menni kell!”» — gondolta s nem tudott meg- ♦ szólalni, csali félszavakat da- 4: dogott. Megvizsgálták az ügyet, ♦ mondták, s a művezetőt fe- * gyeim! úton elbocsátották. ♦] (— És átadtak egy rózsa- J- színű papírt... jutalomüdiilés.*; És közölték velem, hogy fel- ♦ terjesztettek a kiváló dolgozó £ címre.) ♦ ;

Vidám a hangja, minden * gátlás nélkül beszél. Kereti 4: arcán mosoly; magas homloka, í élénk tekintete rokonszenves. ♦ (— Azért mégis csak szeren- 4‘ esés ember vagyok én...) 4'

Nyolc esztendeje dolgozik aj: gyárban. Ismer minden szegle- * ’ tét, a gépek szokását. „Múltja” nem akadályozta életútját a*' bizalomig, a tiszteletig.

Aat mondhatni: természetes»1 utat, a legtermészetesebb utat J járta be. Mélyről a magasba.): Hegyre fel.

Pataky Dezső ii

a sem kacsingatnak a jövőben.- Ha a hagyományokra hivatkoztunk a kezdetben, most

. térjünk vissza ismét a hagyo- : mányokra: az egyfelvonáso1 sokra. Az egyik megoldási le- hetőség itt kínálja magát. A ’ másik pedig: hadd hivatkoz- ’ zunk a MÁV Kitérőgyártó ÜV

2 szatirikus együttesére, ök itt- találtak igazán magukra és- közönségre. A rádió sem hiába l közvetítette augusztus husza- » dikán a műsorukat.

A lehetőség még tovább bő- • vül az irodalmi színpaddal, a 1 különböző összeállítások szín- ■ revitelével.

, De: fölösleges azt várni,

! hogy a közönség tódulni fog a . műkedvelő előadásokra. Ha már azt nem vesszük figyelembe, hogy a színjátszás terüle- [ tén mégiscsak itt van a Gárdo- ; nyi Színház, ami egyetlen hi- t vatott intézmény megyénkben , Thália odaadó szolgálatára; ne feledkezzünk meg arról, hogy ’ a tv által közvetített színházi . előadások is ezreket nevelnek hétről hétre: ízlésre, művészi . igényre, színházi kultúrára. És , lassan eevre kevesebb lesz az.

amit néhány színiátszó cso- , port tud nyúltam akár három- ; felvonásos drámában, akár . operettben; egvre kevesebben . lesznek erre kíváncsiak. Ért- , hető okból.

: Tehát — véleményünk sze' rint — csak ott tud vonzóvá lenni a műkedvelő színjátszás, ahol még a tv és a hivatásos színészet ma még keveset ad: napjaink jelenségeinek kari- kirozásában és az ízléssel és igénnyel összeállított, világos mondanivalójú, valóban pozitív nevelő szándékú műsorokban.

Tudjuk, hogy es a terület nem olyan könnyen járható, mint a „hagyományos” műkedvelés, de hát: a felett már eljárt az idő. Ez pedig: a ma igénye, ha úgy tetszik.

DE AZ SEM „MEGY” mar gától! És nemcsak az összeállítás nehézségeire kell itt rámutatnunk, hanem a tudatos színjátszás elsajátításának követelményeire is. Viszont ez utóbbi. * j Sajnos, ettől még messze vagyunk.

A műkedvelő színjátszók tevékenységével összefüggésben még sok egyébről is lehetne beszélnünk, de csak a műsorpolitika köré csoportosítottunk néhány gondolatot. Bár: inkább csak érintettünk néhány megoldásra váró kérdést, éppen a mindennapi gyakorlat alapján.

G. Molnár Ferenc

■ kultúráért, amit terjesztenek, ;

kultúráért, amit terjeszteni en . gedünk.

Hohó, micsoda fariezus szem 5 forgatás ez! Talán ezt mondjál - most néhányan magukban. M 1 az, olyan műsort már nem sza , bad színpadira vinni, ami ..csak' 1 szórakoztatni altar, ami „csak’ 1 pihentetni akar, jókedvrí ; akarja deríteni a nézőket? Mi- : ért ne lenne szabad ilyen műsorral is a közönség elé lépni' t A nevetés, a vidámság legalábl , annyira „életigényünk”, mim . — mondjuk — a kenyér. A be- : savanyodott embernek még z . látása is lehangoló. De gondol- . kodó emberek nélkül sem tudjuk elképzelni az életünket! És erre az utóbbira sem árt legalább egy oldalpill aratást vetnünk, ha a műsorterv összeállításán törjük a fejünket.

Mert valamiről nem szaíbac . megfeledkeznünk a műkedvelő színjátszást illetően: ez nem a pénztár istenéneit szolgálatát és alázatos imádatát jelenti, még akkor'sem, ha nem célunk né- I hány szerepelni vágyó embei kedvéért tízezreket felhasználná, hogy az esetleges érdektelenséget ellensúlyozzuk. Mondjuk ki azt is végre: olyan mű- kedvelésnék nem vágyunk támogatói, ami nem tud többet adni, mint amennyit évtizedekkel ezelőtt nyújtott. A műked- vélés nem azt jelenti, hogy beporosodott népszínműveket emelünk le a polcról, de azt sem, hogy csak a könnyű műfaj feltétlen szolgálatára állítjuk be. Végtére is: 1964-et írunk!

ÉS A MÜKEDVELÉS ne

akarjon konkurálni a színházzal. Sem feltételekben, sem lehetőségben nem képes versenyezni a színházzal. Ezt be kell látniok azoknak a néhányak- nak, akik azért szerveznek maguk köré csoportod hogy ők színpadra léphessenek. Ennek egyik következménye az a nagy nívókülönbség is. ami minden műkedvelő színjátszó csoportnál megtalálható a szereplők között Hogy előadásukat a_legtöbbször bizonyos finom közömbösség kíséri, az — többek között — ennek az egyenetlenségnek is következménye. És itt nyugodtan hivatkozhatunk a gyöngyösi színjátszókra is. Talán az Izzó prózai együttese az egyetlen kivétel, ahol még tudják tartani a szintet.

De hát akkor mit csináljanak a színjátszás műkedvelő szerelmesei? Fordítsanak hátat a színpadnak? Ne tegyék ezt! De keressék meg az adottságaiknak legjobban megfelelő műfajt, sőt: az sem árt, ha a valamikori nagy művektől örökre elbúcsúznak és nem akarnak primadonna és táncoskomikus szerepeket alakítani, de a tragikus hős babérjaira

;..ÉS FELGÖRDÜL a függöny.

A súgó már az első mondatot közli a .szereplővel, a levegőben ott van az a különöf vibrálás, amely minden előadáskor kifeszül láthatatlanu, a színpad és a közönség között megkezdődik az előadás — e várakozás izgalma gyömöszöl gombócot a színész torkába éí a várakozás gyújt kiváncsiságol ä néző szemében.

A várakozás pedig egyetlen kérdés körül, mint mágneses sarok körül gyűrűzik: mit kapunk? Mit kapunk, mi: nézők — a színészektől, és mit kapunk, mi: színjátszók — a közönségtől? Mert most csak a színjátszásnál! azt a részét szeretnénk egyetlen gondolatnak a jegyében kicsit közelebbről megnézni, amit úgy szoktunk emlegetni, hogy műkedvedés. Tehát a kérdés: mit kapunk a műkedveléstől, mit adunk, a műkedveléssel ?

Hogy életképes-e a műkedvelés, a műkedvelő színjátszás, erre a feleletet maga az élet adta meg. Az évtizedes hagyományok ezen a területen is kötelezettségeket hárítanak ránk. De egyben az is igaz, hogy a műkedvelést, éppen megváltozott életkörülményeink, megváltozott életszemléletünk, világnézetünk, kibővült ismereteink birtokában — nem lehet ott folytatni, ahol apáink, nővéreink abbahagyták.

És a falusi színjátszást illetően egy kicsit innen kell elindulnunk, ha — véleményünk szerint — a legfontosabb kérdésre egyértelmű és megnyugtató választ akarunk adni. Példákat csak a megye egyetlen járásából említünk most, de föltételezve, hogy ezek a példák alkalmasak az általánosításra i®.

NÉZZÜK CSAK, mit játszanak a gyöngyösi járás színi műkedvelőd? Mit visznek a „nagyérdemű" közönség elé?

Gyöngyöstarjánbara a Mágnás Miskát, Szűcsiben pedig a Rongyos bakákat. És ha a legjobbak közé tartozó hidasiak műsorát mérjük fel, náluk is a Kisszínpad Susmusát találjuk meg. amit a Legfeljebb elválunk és a Szeress bélóm egészít ki. Pedig a hidasiak nem kevesebb, mint harmincezer ember előtt játszották darabjaikat az utóbbi néhány év alatt Csak egyetlen csoport harmincezer ember előtt terjesztette a „szocialista kultúrát”! És a többiek? Ha valamennyi színjátszó csoportot vesszük alapul? Ebben az esetben a nézők száma ugyancsak a százezres szám körül mozoghat: Téliát: van itt felelősség, méghozzá nem is csekély! A

Kasszasiker és színvonal

Műkedvelők a Rongyos bakák-tól a Susmus-ig