Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

2 NEPÜJSAG 1964. január 26., vasára* Kelet-afrikai fővárosok az angol csapatok ellenőrzése alatt A Bratszki Vízierőntw DAR ES SALAAM: Mint már jelentettük, a Centaur brit repülőgépanyahajó fedél­zetéről a hajnali órákban több mint hatszáz angol katona szállt partra Tanganyika fővá­rosában, hogy Nyerere elnök kérésére „segítsen a rend hely­reállításában”. Az akciót az a Douglas őrnagy vezette, akit csak néhány nappal ezelőtt váltottak le a tanganyikai had­sereg éléről a katonák követe­lésére. Az őrnagy elmondotta, hogy a korábbi hírekkel ellen­tétben, nem hagyta el az or­szágot és kijelentette, hogy to­vábbra is a tanganyikai hadse­reg főparancsnokának tartja magát. Ez annyit jelent, hogy a kormány korábbi intézkedé­sével ellentétben, az angolok egyszerűen érvénytelennek tartják azt a döntést, amely­nek értelmében afrikai tiszt került a hadsereg élére. Az angol katonaság, amelyet helikopterek szállítottak a ha­jóról a partra, rövid idő alatt lerohanta a tanganyikai kato­nák ellenállását, akiknek mint­egy fele az erdőbe menekült. A hatóságokat nyugtalanítja az a körülmény, hogy a katonák fegyvereiket is magukkal vit­ték. Az angolok géppuskákat ál­lítottak fel Dar es Salaam kulcsfontosságú pontjain. Az akciónak három halálos áldo­zata van, a sebesültek száma nem ismeretes. A tanganyikai katonák újabb megmozdulásának háttere még mindig tisztázatlan, egyes ma­gyarázatok szerint a katonák nem látták biztosítva zsold- követeléseik teljesítését. A brit hatóságok igyekeznek úgy beállítani a dolgot, hogy a za­varos helyzet miatt egyre na­gyobb veszély fenyegette a Tanganyikában élő angol ál­lampolgárok biztonságát és vagyonát NAIROBI: Hasonló a hely­set Kenya fővárosában, Nairo­biban. Mint kiderült, a fővá­rostól 160 kilométernyire fekvő katonai tábor legénysége meg­tagadta az engedelmességet az angol tiszteknek és fegyvereit magánál tartva, ülősztrájkba kezdett a tábor egyik védhető részében. Nairobiból azonnal angol katonákat vezényeltek a helyszínre, akik egy afrikai katona élete árán „helyreállí­tották a nyugalmat”. A főváros utcáin angol kato­nai egységek cirkálnak, csapat­erősítéseket vezényeltek Mom­basa kikötőjébe, ahol újabb megmozdulásoktól tartanak. Az említett katonai tábor felé vezető utat lezárták és katonai, illetve rendőri járőrök ellen­őrzik. Kenyatta miniszterelnök rá­dióbeszédet mondott, s beje. lentette, hogy a kormány a leg­szigorúbb eszközökkel fogja megbüntetni a zavarikeltőket. Nyugalomra intette a lakossá­got, s figyelmeztette, hogy ne adjon hitelt a rémhíreknek. A kelet-afrikai nyugtalanság az elmúlt két hétben bozót- tűzként terjedt és rendkívül nehéz helyzet elé állította az angol kormányt. A feszülíség miatt a helyszínre vezényelt angol csapatokat a Közel-Ke­letről kellett elszállítani. A brit hadseregnek pillanatnyilag a Közép-Keleten, Délkelé* Ázsiában és Cipruson vannak „kötelezettségei”, s ezért az illetékes brit hatóságok mérle­gelik, hogy az anyaországban levő egységeket mozgósítják a „lyukak” feltöltésére. Meghalt Sebes Imre a párt és a munkásmozgalom régi harcosa Hosszabb idő óta tartó súlyos betegség következtében szombaton elhunyt Sebes Imre, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosa. Sebes Imrét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Belügyminisztérium és a Magyar Partizán Szö­vetség saját halottjának tekinti. Hamvasztás előtti búcsúztatása e hó 29-én, 14 órakor lesz a Mező Imre úti (kerepes!) temetőben. Az 54 éves korában elhunyt Sebes Imre egész életét a ma­gyar és a nemzetközi kommu­nista mozgalom ügyének szen­telte. Fivérei kimagasló harco­sai voltak a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának és az ő hatásukra, Imre, mint fiatal szövőmunkás, már 1930 óta ott küzdött az illegális KIMSZ és a KMP soraiban. 1931-ben a KIMSZ budapesti titkára, ké­sőbb a KMP kerületi titkára és más fontos funkciókat tölt be. 1936-ban kéri a párttól, hogy fegyverrel a kézben, harcolhas­son a fasizmus eilen, a spanyol nép szabadságáért. 1937 au­gusztusától végig küzdött« a leghíresebb csatákat a nemzet­közi brigád soraiban, az estra- madurai harcokban meg is se­besült. Századpárttilkár és századparancsnok 'volt. Később végigszenvedte a francia In­ternáló táborok poklát. A tá­boron belüli pártmunkában nagyon aktívan vett részt. Ott is azok közé a forradalmárok közé tartozott, akiket ezért sa­nyargattak. A Francia Kom­munista Párt segítségével, 1943 áprilisában az intemálótábor- ból sikerült megszöknie és et­től kezdve Grenoble városban vett részt az ellenállási mun­kában. Nyolc és fél évi távol­iét után, 1945 februárjában si­kerül végre visszajutnia Ma­gyarországra. A párt soraiban küzd az ország újjáépítéséért, a párt forradalmi célkitűzéseinek megvalósításáért. 1945-től a KV alosztályvezetője, 1946—49- ben a Pest megyei Pártbizott­ság titkára, majd 1956-ig a Fe­jér megyei Pártbizottság tit­kára. Több éven keresztül or­szággyűlési képviselő, 1956 no­vemberétől, mint pártmunkás, a Belügyminisztériumban a BM végrehajtó bizottságának tagja, ként dolgozott. Áldozatos, kimagasló tevé­kenységéért több ízben is ma­gas kormánykitüntetésben ré­szesült, emelett partizán tevé­kenysége miatt több nemzet­közi klntüntetést is kapott. Sebes Imre pártunk példa­mutatóan lelkiismeretes, sze­rény, a munkásosztály ügyéért minden áldozatra kész, kima­gasló harcosa volt. Emlékét a kommunisták, dől. gozó népünk szeretettel meg­őrzi. (MTI) Kavmda nyilatkozott TASZSZ tudósítójának LUSAKA (TASZSZ): Ken­neth Kaunda, az újonnan megalakult Zambiai Észak-rho_ desiai kormány elnöke fogadta a TASZSZ tudósítóját és kije­lentette: — Október 24-én, amikor ha­zánk teljesen függetlenné vá­lik, megvalósul népünk évszá­zados álma. De már most, az önkormányzat elnyerésével is megkezdjük életünk átalakí­tását Egyetlen példát köve­tünk: a szocializmust Ez már csak azért is természetes, mert népünk egész életformája — a közösség alapját képező köl­csönös segítség — jó alapot ad az ország szocialista fejlődésé­hez, s a szocializmus felél meg leginkább népünk szellemének. A miniszterelnök a továb­biakban elmondotta, hogy mi­vel Zambia elsősorban mező- gazdasági ország, igen jelentős­nek tartják a szövetkezeti moz. galmat Emellett ösztönözni kívánják az ipar, különösen a feldolgozó ipar fejlődését. Befejezésül kijelentette, hogy minden baráti országgal, így a Szovjetunióval is fel kívánják venni a diplomáciai kapcsolat», kát. (MTI) OOMVÍCN Hiába, a Béke-versenyben nem lehet megelőzni! (Endrődi István rajza) Dobi István távirata as Indiai Köztársaság elnökéhes Dobi István, az Elnöki Ta­nács Elnöke táviratban köszön­tötte dr. S. Radhakrishnant, az Indiai Köztársaság elnökét, az indiai nemzeti ünnep alkalmá­ból. (MTI) 1964 első havában avatták fel a Bratszki Vízierőművet. Húsz turbina majd négymillió kilowatt elektromos energiát szolgáltat. ★ Ez a kép még építkezés köz­ben készült. Szerelik az egy tagban odaszállított hatalmas turbina álló részét. Egy tur­bina teljesítőképessége körül­belül 225 ezer kilowatt. Fordította: Szathmári Gábor xni. Emlékszem, nagyon «nő­mön tartottunk minden pfe­ni nget, hús csak az ünnepek­re jutott „Látod, — mondta — kiderült, hogy azelőtt sem ment jobban az embereknek, mint most Pedig világháborúig volt Németországnak élettere is, helye is a nap alatt, har­matai is, meg sok más minde­ne, a te apád pedig, a dokk­munkás, mégis alig tudott öt­ről hatra vergődni, éppen hogy csak tengődött. Miért vagy annyira biztos benne, hogy most majd minden megválto­zik és ezután tejben-vajban fürdik valamennyi munkás?” Alább hagyott a hangulatom. Belekötöttem minden szavába. „Te haragszol, Jupiter! — ne­vette el magát. — Ez azt je­lenti, hogy nincs igazad”. — Csak jóval később értet­tem meg, hogy nem őrá voltam dühös, hanem saját magamra. S szégyellettem bevallani... Hát így ismerkedtünk meg. Ot­tó Staleckernek hívták az ille­tőt. Kiderült, hogy mind a ket­ten ugyanabban a hajógyárban dolgozunk, csak más-más só­ján. ö műszerész volt, én meg lakatos, összebarátkoztunk, ha­bár ő jó néhány évvel idősebb nálam. A műszak után meg­vártuk egymást, el-eljártunk iszogatni egy kis kocsmába, ha éppen volt pénzünk. Sőt a nő­sülésünk is úgy sikerült, hogy két barátnőt vettünk él. Ne is mondjam, a két asszony a há­zasság után is sülve-főve együtt volt... Amikor én át­költöztem Ostburgba, jött utá­nam Otto is. Ugyanabban a gyárban dolgoztunk. Amikor megkezdődött a háború, engem besoroltak a „Wéhrmachtba”, Staleckert pedig nvugton hagy­ták. Neki aligha akad verseny­társa a szakmában, annyira is­meri a mesterség minden csin- ját-binját... — És a barátja, ez a Stalec­féle pártnak? — Nem tudom, tiszt úr. — Lange élgondolkozva folytatta: — Amit nem tudok, azt nem állítom. De Staleckernek rég­óta van elszámolni valója a nácikkal. Azok a gazemberek alaposan megkínozták az in­ternáló táborban a bátyját S a karmaik között volt a felesé­ge is. Egyszóval, visszafizetett volna már nekik, ha lett volna alkalma. Ezt nyugodtan állít­hatom. — Lehetséges, hogy már meg Is kezdte a törlesztést? — szólt kőibe Aszker. — Bizo­nyosan nem ölbe tett kézzel ül ott Ostburgban, mi? Lange vállat vont — Ki tudja? — felelte. —Ot­tó bátor, határozott természe­tű ember... — Igen, — dörmögte elgon­dolkozva Aszker. — Rendes barátai vannak. — Nem rosszak, — bólintott rá Lange. — No, és a harmadik? — A harmadik katona. Együtt szolgáltam vele Georg Homann. — Együtt szolgáltak, — is­mételte Aszker, gondosan vi­gyázva, hogy megőrizze hang­jának közömbös nyugalmát, kér szintén nem tagja semmi­— Na és, miféle ember ez a... hogy is hívják? — Homann, tiszt úr. — Mi van ezzel a Román­nál? Most nincs maguk között? Vagy elesett? — Sem az egyik, sem a másik. — Hát akkor hol van? — Ahogy egy héttel ezelőtt kihirdették: dezertált. Átszö­kött a maguk oldalára. Most valami fogolytáborban őrzik, vagy valami ilyesmi hir jött róla. Kivéve természetesen, ha útközben nem lőtték agyon. — Maga úgy beszél, mintha nem tudta volna, hogy Homann dezertálni készül. — Én valóban semmit nem tudtam róla. — De hiszen maguk jó bará­tok voltak! Lange kiegyenesedett a szé­ken. — Ilyen az 6 természete, tiszt úr. Ha egyszer nem mond­ta, bizonyosan azért van, mert nem mondhatta. Nem mond­hatta és kész. — Maguk a háború előtt is ismerték egymást? Lange a fejét rázta. — Nem. Bár nem laktunk távol egymástól: mind a ket­ten Ostburgban éltünk. Ho- mannal másfél éve ismerjük egymást Azóta, hogy egy szá­zadba kerültünk. — Maga mikor ToJt otthon utoljára a családjánál, Lange? — kérdezte váratlanul Aszker. — Régen. — De gondolom, szeretett volna már elmenni? — Természetesen, tiszt úr. Nagyon szerettem volna. De hát most már vége. Várni kell, amíg befejeződik a háború, vagy hadifogolycsere lesz. — A családja hol él? Ost­burgban? — Igen, ott tiszt úr. A fele­ségem és ötéves kislányom van ott. Nagyon nehéz most a helyzetük. Kevés az élelem, t ráadásul elég gyakran bom­bázzák Ostburgot Homann mesélte, hogy... — ö levelet kapott talán on­nan? — Nem. Odautazott. El is fe­lejtettem mondani, tiszt úr. Georg Homann most nemrég Ostburgban járt ördögi sze­rencséje révén jutott a szabad­sághoz. A dolog akkor történt

Next

/
Thumbnails
Contents