Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
2 NEPÜJSAG 1964. január 26., vasára* Kelet-afrikai fővárosok az angol csapatok ellenőrzése alatt A Bratszki Vízierőntw DAR ES SALAAM: Mint már jelentettük, a Centaur brit repülőgépanyahajó fedélzetéről a hajnali órákban több mint hatszáz angol katona szállt partra Tanganyika fővárosában, hogy Nyerere elnök kérésére „segítsen a rend helyreállításában”. Az akciót az a Douglas őrnagy vezette, akit csak néhány nappal ezelőtt váltottak le a tanganyikai hadsereg éléről a katonák követelésére. Az őrnagy elmondotta, hogy a korábbi hírekkel ellentétben, nem hagyta el az országot és kijelentette, hogy továbbra is a tanganyikai hadsereg főparancsnokának tartja magát. Ez annyit jelent, hogy a kormány korábbi intézkedésével ellentétben, az angolok egyszerűen érvénytelennek tartják azt a döntést, amelynek értelmében afrikai tiszt került a hadsereg élére. Az angol katonaság, amelyet helikopterek szállítottak a hajóról a partra, rövid idő alatt lerohanta a tanganyikai katonák ellenállását, akiknek mintegy fele az erdőbe menekült. A hatóságokat nyugtalanítja az a körülmény, hogy a katonák fegyvereiket is magukkal vitték. Az angolok géppuskákat állítottak fel Dar es Salaam kulcsfontosságú pontjain. Az akciónak három halálos áldozata van, a sebesültek száma nem ismeretes. A tanganyikai katonák újabb megmozdulásának háttere még mindig tisztázatlan, egyes magyarázatok szerint a katonák nem látták biztosítva zsold- követeléseik teljesítését. A brit hatóságok igyekeznek úgy beállítani a dolgot, hogy a zavaros helyzet miatt egyre nagyobb veszély fenyegette a Tanganyikában élő angol állampolgárok biztonságát és vagyonát NAIROBI: Hasonló a helyset Kenya fővárosában, Nairobiban. Mint kiderült, a fővárostól 160 kilométernyire fekvő katonai tábor legénysége megtagadta az engedelmességet az angol tiszteknek és fegyvereit magánál tartva, ülősztrájkba kezdett a tábor egyik védhető részében. Nairobiból azonnal angol katonákat vezényeltek a helyszínre, akik egy afrikai katona élete árán „helyreállították a nyugalmat”. A főváros utcáin angol katonai egységek cirkálnak, csapaterősítéseket vezényeltek Mombasa kikötőjébe, ahol újabb megmozdulásoktól tartanak. Az említett katonai tábor felé vezető utat lezárták és katonai, illetve rendőri járőrök ellenőrzik. Kenyatta miniszterelnök rádióbeszédet mondott, s beje. lentette, hogy a kormány a legszigorúbb eszközökkel fogja megbüntetni a zavarikeltőket. Nyugalomra intette a lakosságot, s figyelmeztette, hogy ne adjon hitelt a rémhíreknek. A kelet-afrikai nyugtalanság az elmúlt két hétben bozót- tűzként terjedt és rendkívül nehéz helyzet elé állította az angol kormányt. A feszülíség miatt a helyszínre vezényelt angol csapatokat a Közel-Keletről kellett elszállítani. A brit hadseregnek pillanatnyilag a Közép-Keleten, Délkelé* Ázsiában és Cipruson vannak „kötelezettségei”, s ezért az illetékes brit hatóságok mérlegelik, hogy az anyaországban levő egységeket mozgósítják a „lyukak” feltöltésére. Meghalt Sebes Imre a párt és a munkásmozgalom régi harcosa Hosszabb idő óta tartó súlyos betegség következtében szombaton elhunyt Sebes Imre, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosa. Sebes Imrét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Belügyminisztérium és a Magyar Partizán Szövetség saját halottjának tekinti. Hamvasztás előtti búcsúztatása e hó 29-én, 14 órakor lesz a Mező Imre úti (kerepes!) temetőben. Az 54 éves korában elhunyt Sebes Imre egész életét a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom ügyének szentelte. Fivérei kimagasló harcosai voltak a Kommunisták Magyarországi Pártjának és az ő hatásukra, Imre, mint fiatal szövőmunkás, már 1930 óta ott küzdött az illegális KIMSZ és a KMP soraiban. 1931-ben a KIMSZ budapesti titkára, később a KMP kerületi titkára és más fontos funkciókat tölt be. 1936-ban kéri a párttól, hogy fegyverrel a kézben, harcolhasson a fasizmus eilen, a spanyol nép szabadságáért. 1937 augusztusától végig küzdött« a leghíresebb csatákat a nemzetközi brigád soraiban, az estra- madurai harcokban meg is sebesült. Századpárttilkár és századparancsnok 'volt. Később végigszenvedte a francia Internáló táborok poklát. A táboron belüli pártmunkában nagyon aktívan vett részt. Ott is azok közé a forradalmárok közé tartozott, akiket ezért sanyargattak. A Francia Kommunista Párt segítségével, 1943 áprilisában az intemálótábor- ból sikerült megszöknie és ettől kezdve Grenoble városban vett részt az ellenállási munkában. Nyolc és fél évi távoliét után, 1945 februárjában sikerül végre visszajutnia Magyarországra. A párt soraiban küzd az ország újjáépítéséért, a párt forradalmi célkitűzéseinek megvalósításáért. 1945-től a KV alosztályvezetője, 1946—49- ben a Pest megyei Pártbizottság titkára, majd 1956-ig a Fejér megyei Pártbizottság titkára. Több éven keresztül országgyűlési képviselő, 1956 novemberétől, mint pártmunkás, a Belügyminisztériumban a BM végrehajtó bizottságának tagja, ként dolgozott. Áldozatos, kimagasló tevékenységéért több ízben is magas kormánykitüntetésben részesült, emelett partizán tevékenysége miatt több nemzetközi klntüntetést is kapott. Sebes Imre pártunk példamutatóan lelkiismeretes, szerény, a munkásosztály ügyéért minden áldozatra kész, kimagasló harcosa volt. Emlékét a kommunisták, dől. gozó népünk szeretettel megőrzi. (MTI) Kavmda nyilatkozott TASZSZ tudósítójának LUSAKA (TASZSZ): Kenneth Kaunda, az újonnan megalakult Zambiai Észak-rho_ desiai kormány elnöke fogadta a TASZSZ tudósítóját és kijelentette: — Október 24-én, amikor hazánk teljesen függetlenné válik, megvalósul népünk évszázados álma. De már most, az önkormányzat elnyerésével is megkezdjük életünk átalakítását Egyetlen példát követünk: a szocializmust Ez már csak azért is természetes, mert népünk egész életformája — a közösség alapját képező kölcsönös segítség — jó alapot ad az ország szocialista fejlődéséhez, s a szocializmus felél meg leginkább népünk szellemének. A miniszterelnök a továbbiakban elmondotta, hogy mivel Zambia elsősorban mező- gazdasági ország, igen jelentősnek tartják a szövetkezeti moz. galmat Emellett ösztönözni kívánják az ipar, különösen a feldolgozó ipar fejlődését. Befejezésül kijelentette, hogy minden baráti országgal, így a Szovjetunióval is fel kívánják venni a diplomáciai kapcsolat», kát. (MTI) OOMVÍCN Hiába, a Béke-versenyben nem lehet megelőzni! (Endrődi István rajza) Dobi István távirata as Indiai Köztársaság elnökéhes Dobi István, az Elnöki Tanács Elnöke táviratban köszöntötte dr. S. Radhakrishnant, az Indiai Köztársaság elnökét, az indiai nemzeti ünnep alkalmából. (MTI) 1964 első havában avatták fel a Bratszki Vízierőművet. Húsz turbina majd négymillió kilowatt elektromos energiát szolgáltat. ★ Ez a kép még építkezés közben készült. Szerelik az egy tagban odaszállított hatalmas turbina álló részét. Egy turbina teljesítőképessége körülbelül 225 ezer kilowatt. Fordította: Szathmári Gábor xni. Emlékszem, nagyon «nőmön tartottunk minden pfeni nget, hús csak az ünnepekre jutott „Látod, — mondta — kiderült, hogy azelőtt sem ment jobban az embereknek, mint most Pedig világháborúig volt Németországnak élettere is, helye is a nap alatt, harmatai is, meg sok más mindene, a te apád pedig, a dokkmunkás, mégis alig tudott ötről hatra vergődni, éppen hogy csak tengődött. Miért vagy annyira biztos benne, hogy most majd minden megváltozik és ezután tejben-vajban fürdik valamennyi munkás?” Alább hagyott a hangulatom. Belekötöttem minden szavába. „Te haragszol, Jupiter! — nevette el magát. — Ez azt jelenti, hogy nincs igazad”. — Csak jóval később értettem meg, hogy nem őrá voltam dühös, hanem saját magamra. S szégyellettem bevallani... Hát így ismerkedtünk meg. Ottó Staleckernek hívták az illetőt. Kiderült, hogy mind a ketten ugyanabban a hajógyárban dolgozunk, csak más-más sóján. ö műszerész volt, én meg lakatos, összebarátkoztunk, habár ő jó néhány évvel idősebb nálam. A műszak után megvártuk egymást, el-eljártunk iszogatni egy kis kocsmába, ha éppen volt pénzünk. Sőt a nősülésünk is úgy sikerült, hogy két barátnőt vettünk él. Ne is mondjam, a két asszony a házasság után is sülve-főve együtt volt... Amikor én átköltöztem Ostburgba, jött utánam Otto is. Ugyanabban a gyárban dolgoztunk. Amikor megkezdődött a háború, engem besoroltak a „Wéhrmachtba”, Staleckert pedig nvugton hagyták. Neki aligha akad versenytársa a szakmában, annyira ismeri a mesterség minden csin- ját-binját... — És a barátja, ez a Stalecféle pártnak? — Nem tudom, tiszt úr. — Lange élgondolkozva folytatta: — Amit nem tudok, azt nem állítom. De Staleckernek régóta van elszámolni valója a nácikkal. Azok a gazemberek alaposan megkínozták az internáló táborban a bátyját S a karmaik között volt a felesége is. Egyszóval, visszafizetett volna már nekik, ha lett volna alkalma. Ezt nyugodtan állíthatom. — Lehetséges, hogy már meg Is kezdte a törlesztést? — szólt kőibe Aszker. — Bizonyosan nem ölbe tett kézzel ül ott Ostburgban, mi? Lange vállat vont — Ki tudja? — felelte. —Ottó bátor, határozott természetű ember... — Igen, — dörmögte elgondolkozva Aszker. — Rendes barátai vannak. — Nem rosszak, — bólintott rá Lange. — No, és a harmadik? — A harmadik katona. Együtt szolgáltam vele Georg Homann. — Együtt szolgáltak, — ismételte Aszker, gondosan vigyázva, hogy megőrizze hangjának közömbös nyugalmát, kér szintén nem tagja semmi— Na és, miféle ember ez a... hogy is hívják? — Homann, tiszt úr. — Mi van ezzel a Románnál? Most nincs maguk között? Vagy elesett? — Sem az egyik, sem a másik. — Hát akkor hol van? — Ahogy egy héttel ezelőtt kihirdették: dezertált. Átszökött a maguk oldalára. Most valami fogolytáborban őrzik, vagy valami ilyesmi hir jött róla. Kivéve természetesen, ha útközben nem lőtték agyon. — Maga úgy beszél, mintha nem tudta volna, hogy Homann dezertálni készül. — Én valóban semmit nem tudtam róla. — De hiszen maguk jó barátok voltak! Lange kiegyenesedett a széken. — Ilyen az 6 természete, tiszt úr. Ha egyszer nem mondta, bizonyosan azért van, mert nem mondhatta. Nem mondhatta és kész. — Maguk a háború előtt is ismerték egymást? Lange a fejét rázta. — Nem. Bár nem laktunk távol egymástól: mind a ketten Ostburgban éltünk. Ho- mannal másfél éve ismerjük egymást Azóta, hogy egy századba kerültünk. — Maga mikor ToJt otthon utoljára a családjánál, Lange? — kérdezte váratlanul Aszker. — Régen. — De gondolom, szeretett volna már elmenni? — Természetesen, tiszt úr. Nagyon szerettem volna. De hát most már vége. Várni kell, amíg befejeződik a háború, vagy hadifogolycsere lesz. — A családja hol él? Ostburgban? — Igen, ott tiszt úr. A feleségem és ötéves kislányom van ott. Nagyon nehéz most a helyzetük. Kevés az élelem, t ráadásul elég gyakran bombázzák Ostburgot Homann mesélte, hogy... — ö levelet kapott talán onnan? — Nem. Odautazott. El is felejtettem mondani, tiszt úr. Georg Homann most nemrég Ostburgban járt ördögi szerencséje révén jutott a szabadsághoz. A dolog akkor történt
