Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-23 / 18. szám
s NÉPÚJSÁG 1964. január 23., csütörtök Pavel Szatyukovnak arra a kérésére, hogy beszéljen a kubai nép életéről, Fidel Castro elmondotta, hogy a kubai nép kezdeményezésére a forradalom 6. esztendejét „A gazdaság esztendejének” nevezték el. Most azonban — hangsúlyozta — Kubának minden eddiginél több lehetősége van fő gazdasági problémáinak megoldására, hiszen szilárd kapcsolatai vannak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, enyhült a nemzetközi feszültség. megszilárdult a kubai forradalom. Alekszej Adzsubej két kérdést intézett a kubai miniszterelnökhöz: „hogyan tudta a kubai forradalom legyőzni az ország keleti részein pusztító súlyos elemi csapás, a Flora hurrikán következményeit?” és „Milyen a?• idei cukortermés Kubában”? Elmondotta, bár az ország alapvető kincsét jelentő cukornádültetvények szenvedtek az orkántól, teljesítettük cukorszén itási kötelezettségeinket minden országnak, amellyel kereskedünk — jelentette ki Fidel Castro. Nyikolaj Csigir, a TASZSZ különtudósítója kérte, kommentálja egyes nyugati lapoknak azt az állítását, hogy a Flora hurrikán következményeinek felszámolásához Kubának hosszú évekre van szüksége. Fidel Castro azt mondotta, hogy ebben a hazugságban még sok kapitalista sem hisz. Meggyőz erről az a tény, hogy Anglia nagy tétel autóbuszt szállít Kubának, valamint a kubai külkereskedelem több más, si-/ keres vállalkozása is. A kubai miniszterelnök kijelentette, hogy a világ ma meg van győződve Kuba hitel- képességéről. a kubai forradalom győzelméről, arról, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szoros szövetségben levő ország sohasem lesz a sors önkényének áldozata, Leomyid Zamjatyin megkérdezte. milyen lehetőségei vannak annak, hogy a Karib-ten- ger térsége a béke övezete legyen és hogy véleménye szerint tovább erősödik-e a világ- béke. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy ebben a térségben nem Kuba felelős a feszültségért. Kuba a maga gazdaságát építi, a nép életszínvonalának felemelésére törekszik, de az imperialisták szerint ez bűn. Emlékeztetett arra, hogy amikor az imperialisták kőolaj nélkül akarták hagyni Kubát, a Szovjetunió úgy gondoskodott a sziget üzemanyagellátásáról, hogy Kuba egyetlen napié sem maradt kőolaj nélkül. Hangsúlyozta, hogy a békés együttélés híveinek tábora növekszik az egész világon, a Egy éves a De Gaulle— Adenauer paktum Szerdán volt egy esc, hogy De Gaulle és Adenauer Párizsban aláírta a francia—nyugatnémet együttműködési szerződést. A Figaro című konzervatív lap bonni tudósítója az évforduló alkalmából megvonja a szerződés mérlegét. Az egyezmény betűit úgy, ■shogy betartották, de szelleme nem valósult meg — írja a tudósító. — Az elmúlt 12 hónapban egy sor kérdésben — mint például a sokoldalú atomerő, a moszkvai egyezmény aláírása, a kínai probléma, a Szovjetunióval folytatandó puhatolózó tárgyalások, a Közös Piac és a kívülálló országok viszonyának kérdése — Párizs és Bonn eltérő polililcát követett. Bonn ugyan mindig azt mondotta, hogy döntése nem jelent választást Párizs és Washington között, de minden esetben az Egyesült Államok álláspontjához alkalmazkodott. A párizsi egyezmény aláírása erős ellenhatást váltott ki Washingtonban. Az amerikaiak először is dühödt kampányt kezdtek Bonnban a szerződés ellen. Washington ugyanakkor körül udvarolta a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy ne kerüljön Párizs vonzókörébe. Kennedy nyugat-németországi útjának is ez volt a célja. Az eredmény: két politikai klikk kialakulása Bonnban. Az amerikai klikk sokkal erősebb, mint a francia — a francia klikk jelentősége csak akkor növekedhet, amikor a nyugatnémeteknek az a kellemetlen érzésük támad, hogy az Egyesült Államok nem tartja eléggé szem előtt Bonn érdekeit a Szovjetunióval folyó tárgyalásokon. A legtöbb német politikus a Franciaországgal kötött szerződésben „ellenbiztosítást” lát arra az esetre, ha a Szövetségi Köztársaság úgy erezné, hogy az Egyesült Államok elárulta — írja a Figaro. (MTI) Építők tragédiája A „Tüzet szüntess !” parancs ellenére Folytatódik az angol konzervatívok „testvérháborlija,, választások előtt már „hallani sem akar többé vádaskodásról”, VIHAR LATIN-AMERIKABAN (Elfújta a szél) Már Anatole France megírta, hogy a rohanó, modern élet újra formálja a modern nagyvárosokat. Rohamosan szaporodik egy-egy világváros lakossága, a földszintes, vagy néhány emeletes épületek idc-'c végképp lejárt. Nem vízszintes irányban, hanem függőlegesen, fölfelé nyúlnak c házak. Éváikul túlságosan szétterülnének a városok, közlekedési nehézségek miatt is akadozna bennük az élet. Ez a szempont vezérelte a francia építészeket is, amidőn a lakóházakat 10 emeleten felüli méretekben kezdik tervezni. Sok ilyen építmény van már: kitűnően beváltak. Annál megdöbbentőbb az a nagyszabású szerencsétlenség, amely Párizsban történt. Egy 12 emeletes, acélvázas épület (félig kész mintapéldánya látható az első képünkön), ed ■ dig még ki nem derített okok következtében összeomlott. QeAv Johnson elnök: ott repüli:! (Gerő Sándor rajza) Fidel Castro a moszkvai televízióba!) MOSZKVA (TASZSZ): A Szovjetunió központi televíziója kedd. esti programjában sugározta Fidel Castrónak a legnagyobb szovjet lapok, a TASZSZ és a rádió szerkesztőivel lefolytatott interjúját. A beszélgetésben, amelyet a televízió nézőinek milliói néztek és hallgattak meg, részt vett Pavel Szatyukov, a Pravda főszerkesztője, Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, Enver Mamedov, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökhelyettese, Nyikolaj Csigir, a TASZSZ különtudósítója, Alelcszandr Alekszejev, a Szovjetunió kubai nagykövete és Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. hidegháború szószólóinak száma pedig csökken. Rámutatott a továbbiakban, hogy Kuba mindent megtesz a feszültség enyhítésére a Karib-tenger térségében. Az egységes szocialista forradalmi párt tevékenységét jellemezve Fidel Castro hangsúlyozta, hogy már az egész kubai népet kezdi áthatni az osztályöntudat. A dolgozók tízezrei vettek már részt pártoktatásban. Ez nagymértékben erősíti a forradalmat és a pártot — mondotta. Fidel Castro beszélt a Nyikita Hruscsovval és más szovjet vezetőkkel való találkozásain és beszélgetésein szerzett benyomásairól. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Kuba között olyan kapcsolatok állnak fenn, amelyek nem hasonlítanak az úgynevezett nyugati világban szokásos kapcsolatokhoz. Abban a világban a kis országok képviselői iránt rendszerint nem tanúsítanak semmilyen tiszteletet. A kubai miniszterelnök köszönetét mondott Hruscsovnak a kubai küldöttség tagjai iránt tanúsított figyelem számos megnyilvánulásáért. Emlékeztetett arra, hogy Kubában a nehéz pillanatokban mindig érzik Hruscsov segítségét. Elmondotta, hogy a szovjet kormányfővel folytatott beszélgetésein Hruscsovot olyan embernek ismerte meg, aki nagy rokonszenvet és tiszteletet kelt maga iránt az emberekben. LONDON (MTI): Az angol konzervatív párt három birminghami képviselője, John HolUngworth, Harold Garden és Leonard Cleaver hétfőn est« bejelentette, elejti azt a tervét, hogy távolmaradásra szólítja fel egy birminghami gyűlés közönségét, ha Macleod megjelenik a szónoki emelvényen. Jól tájékozott források szerint a képviselőkkel azt is közölték, hogy a kormány nagyon rossznéven venné, ha a tory parlamenti csoport úgynevezett „1922-es bizottságának” csütörtöki ülésén bár ki is felvetné a Macleod-ügyet. A kormányhoz közelálló Daily Telegraph parlamenti tudósítója szerint a miniszterelnök a Földrengésszerű morajjal dőlt össze a modem „Bábel-tornya”. A traverzek meghajoltak, összegörbültek és 15 halálos áldozatot követeltek. A kártyavárként összeomlott házból csak betonhalmaz és összekuszált vasszerkezet maradt Az életmentés rendkívüli nehézségekkel járt. Az építők e tragédiájának okait most kutatják. adott Aszkemak, hogy alaposan tanulmányozza az ellenség szokásait, modorát). Gyakran kiruccant a hitleristák front mögötti területeire. Az egyik ilyen útja alkalmával partizánok közé került1, akik egy SS- tisztet tartottak fogva. Rögtön adódott a gondolat: ki kellene használnia az SS-tiszt iratait. S Kerimovot át is dobták, mélyen az ellenség hátországába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítették ártalmat, lanná tenni egy ellenséges kémbandát, amely a Szovjetunió területén működött. ... Aszker most ismét Moszkvában dolgozott. Ribin ezredes és ő Bakuba repült, hogy helyszínen tisztázzanak néhány kérdést Otto Lissnek, a német titkosszolgálat archívanyagait őrző rejtekhelyről tett vallomásával kapcsolatban. Ribin és Kerimov a repülőgép kabinjának padlójához erősített, keskeny alumínium-pa- don ült. — Szundítsunk egyet, őrnagy, — mondta Ribin ezredes, s azzal a gép falához dőlt. Felhajtotta a kabátja gallérjai, homlokára tolta a sapkáját és mind a két kezét mélyen a zsebébe dugta. Hideg volt. — Próbáljuk meg. — felelte Aszker. — Különben én inkább előbb harapnék valamit — szólalt meg ismét Ribin. — Rettenetesen éhes vagyok. Mi a véleményed? — Őszintén szólva az én gyomrom is korog. Mind a ketten az előző napon éjjel két órakor fejezték be a munkát, s akkor derült ki, hogy azonnal Bakuba kell repülniök. Az állambiztonsági szervek vezetőit bővebben értól. A jelzett időben el is ment. Egy alezredes fogadta. Aszker ma is emlékszik fekete hullámos hajára, s az azzal teljesen ellentétes, kék szemére, magas, erősen felkopaszodott homlokára. Kiderült, hogy az alezredes nem a katonai parancsnokság, hanem az állambiztonsági szervek képviselője volt. Ajánlatot tett Aszkcrnek, hogy kérje felvételét az egyik különleges rendeltetésű iskolába. Meg. hökkent egy kissé. Nyomozó legyen? De hiszen semmit nem tud, ami ahhoz szükséges. Az alezredes elnevette magát, s megmagyarázta, hogy állambiztonsági nyomozónak nem születnek az emberek, hanem azzá nevelik őket, hosszú és alapos felkészüléssel. A legnagyobb csodálkozására Aszker észrevette, hogy az alezredes elég sokat tud róla: a nyelvek iránti rajongását, a futball imádatát, sőt, még az ejtőernyős ugrásáról is tudott, amely egy évvel ezelőtt volt1. „A legfontosabb azonban az — mondta az alezredes — hogy komoly* becsületes vagy és jól tanultál. — Itt egy kis szünetet tartott. — Hiszen apád egyike volt azoknak, akik létrehozták a szovjet hatalmat a Kaukázusban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia.” A háború hadnagyként érte Aszkert. Az állambiztonsági szervek munkatársa volt Bakuban. Aztán Moszkvába került. A zsákmányolt dokumentumok fordításával és kisifrírozásával foglalkozott. De közben számtalanszor, s igen energikusan kérte: küldjék & frontra. Végre aztán teljesült a kérése. A hadsereg felderítő és kémelhárító egységénél teljesített szolgálatot. Az új munka lehetőséget IhmárI Gábor mondta: a víz „áttörte a rejtekhelyei nyugatról határoló acélfalat”. Ez a hely tíz kilométernyire van Ostburglól, nyugati irányban. Egy erdő van ott, az Elba partján. ÖTÖDIK FEJEZET 1. Hajnalban szállító repülőgép emelkedett a levegőbe az egyik Moszkva környéki repülőtérről. Két utast vitt a fedélzetén. Az egyik Ribin ezredes volt, a másik pedig a beosztottija, Kerimov őrnagy. Amikor Aszker Kerimov elvégezte a középiskolát, még nem volt tizenhét éves. További útját már jó előre eldöntötte még elég határozottan: műszaki egyetemre megy, vegyészmérnök lesz. Ezenkívül tovább tökéletesíti tudását a német nyelvben, amelyet gyerekkora óta tanulmányozott. S váratlanul, egy éles fordulat jött az életében. Idézést kapott a katonai parancsnokságFordítotia: Sza X. A jó öreg Elba megtréfált bennünket: áttörte a rej fekhelyet nyugatról határoló acélfalakat és féktelen robajjal zúdult) a lat ')rakásra. Ekkor ordítottam fel én is. Magamon kívül voltam a félelemtől. Még most is, ha csak visszagondolok rá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszen, ha a víz megsemmisítette volna az iratokat, Himmler valamelyik ott tartózkodó embere egészen bizonyosan belém engedett volna egy sorozatot. Szinte már önkívületben belevetettem magam a vízbe, s minden erőmet összeszedve, kezdtem arrébb rakni a legutóbb hozott ládákat, amelyeket már elborítottak a sötét, örvénylő hullámok... Ott se- besítettem meg a karomat). Breier hosszan és sokáig mesélt még az esetről. Rengeteg apró részletet mondott el. Kifecsegte a környéket is, ahol a rejtekhely van. Emlékszik, azt
