Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-22 / 17. szám

1061. január 22., szerda NÉPÚJSÁG ígéretes felirat. „Itt nyílik majd meg a GELKA kiren­deltsége". Ezt olvashatjuk az aranyozott betűk segítségével a gyöngyösi Fő tér 10. számú házának falán. A tábla már elég régóta hirdeti ezt az ígé­retet. De nagyon jól tudjuk, hogy a legszebb szó is csak annyit ér, amennyi valóságos tartalom van mögötte. A je­len esetben pedig... Minden félreértés elkerülé­se végett: Gyöngyösön már működik a GELKA kirendelt­sége. A Kossuth Lajos utcá­ban találhatjuk meg a szűk, kereteit már régen kinőtt szervizt. Nyugodtan mondhat­juk: itt még lélegzeni is alig van hely. A javításra váró ké­szülékek száma pedig egyre nő. Tarthatatlan itt a helyzet. És miért nem segít a városi tanács? Utóvégre a lakosság igényeinek kielégítéséről van szó! Mit tett a tanács? A közületek elhelyezésének ügyével Molnár Géza vb-tit- kár foglalkozik. Öt kerestük fel. — A tanácsi szervek segítő- készségén nem múlik a meg­felelő, korszerű GELKÄ-ki- rendeltség megteremtése — Válaszolja a kérdésünkre Mol­nár Géza vb-titkár. — A leg­jobb helyen, a Fő téren bizto­sítottunk helyet az új szer­viznek, még 1962-ben. Amióta a Tejipari Vállalat felszabadí­totta ezt az épületrészt, azóta már megkezdhették volna az átalakítási munkákat. Nagyon jól tudjuk, hogy a régi helyi­ség erre már alkalmatlan. Pe­dig ma még csak a rádiók, televíziók, magnetofonok javí­tásával foglalkozik a GELKA, bár a különböző háztartási gépek karbantartását is nekik kellene elvégezniük. De hol? A Vas- és Fémipari Vállalat ideiglenesen végez ugyan ilyen munkát, de nem min­den háztartási gép esetében, és nincs Is elegendő szabad munkaerejük • hozzá. Egysze­rűen nem értem, miért állí­tották le az új helyen az át­alakítási munkát Min múlik 1 Menjünk vissza a megkez­dett úton. Amikor a Gyöngyö­si Városi Tanács a már emlí­tett, helyiségeket kiutalta a GELKA részére, azonnal kér­ték a megfelelő Vállalat kije­lölését a tervek elkészítésére és az átalakítási munkák el­végzésére, A minisztériumi döntés Zárszámadási közgyűlések a füzesabonyi Járásban A VIZSGADARAB Hevesen csupán néhány he­gedűst, harmonikáit és zongo­ristát, meg egy-két énekes pa­lántát sikerült meghallgat­nunk, s ma még ugyan ki mer­né felelősséggel állítani, hogy Hiti Kati, Hiti Éva., Kováét Ili, Török Kati, vagy Ragó Ferenc és a többiek „soha nem lesznek muzsikusok”? Kovács Ilona és Törő Kati énekét Ragó Ferenc, Szűcs Ferenc harmonikáig Vadász Joli hegedűn és Hiti Éva zongorán kíséri majd a februári félévi vizsgán. (Foto: Kiss Béla) eredményes a sok munka. Nyolcvan növendék, öt tan- izakon, öt kiváló tanár veze­tésével ismerkedik a magyar és a nagyvilág zeneirodalmá­val. „Kottaolvasóikat” nevel­nek a jól képzett zenepedagó­gusok. — A községi tanács végre­hajtó bizottsága, a tanácsülés egyaránt foglalkozott a zene­iskola ügyével — mondja Ko­rdes papa — s ez jó, mert legalább nri is tudjuk, mire adjuk a pénzünket. No, ezt csak képletesen mondtam ar­ra, hogy a hírek szerint a köz­ségi tanács biztosította az épü­letest, e szeptemberben meg­kezdődhet az állami zeneisko­lai Oktatás. Meg aztán az is „kiszivárgott” már, hogy az I. számú Általános Iskolában ze­nei tagozatot szeretnének kez­deni. »V* Ordító a hideg. S fél­órája nézem a meleg szoba fagyos ablakain keresztül, hogy ott áll­nak néhány lépésre egymástól, állnak és állnak, nyilván beszél­getnek. Félórája ebben a kegyetlen hidegben. Nem mozdul sem az egyik, sem a másik, csak állnak, míg én nézpn őket és a meleg szobában is végigfut a hideg miattuk a háta­mon. Nem bírom to­vább: kabát, kalap és loholok az utcara, vajon mi lehet ez az érdekes és izgalmas téma, amely félórája tart a mínusz nem Is tudom, hány fokos hidegben, — Uram... az ég küldte magát - fordul felém egyszerre két agyonfagyott arc . .. — Min vitatkoznak? — Mi? Semmin! Le­gyen szives, rakjon egy kis tüzet mellém ... — Tüzet? — igen . . . Segítsen rajtunk . .. Megálltunk egy pillanatra és oda­fagytunk mindketten a járdához . . . Ugye se­gít? (-6) A lakosság, a tanács és a GELKA •> •> .> •>•> .> * .*♦ ,j,.3, **, ♦*. a **» * Amikor hónapok telnek el eredménytelenül ‘■Hi Csak egyetlen napon múlott _____________ És a lakosság igénye?__________________ Hi ába vonult fel az építőipari vállalat az új munkahelyre január 6-án, a GELKA beru­házási osztálya táviratban kö­zölte január 9-én a vállalat­tal, hogy a munkát azonnal állítsa le, mert a minisztéri­um a beruházási hitelt nem hagyta jóvá. Tehát: minden abbamaradt És a lakosság ? Tudjuk nagyon Jól, hogy a tervgazdálkodás minden vo­natkozásban fegyelmet köve­tel. Nem lehet pillanatnyi öt­letek alapján dönteni semmi­ben. ha azt akarjuk, hogy ne a káosz legyen úrrá felettünk. Ezt értjük. De amikor egyfelől az élet- színvonal emelésének biztosí­tására állandóan figyelembe vesszük például a háztartási munkák korszerű gépesítését, a másik oldalon nem feledkez­hetünk meg ezeknek a gépek­nek az ápolásáról, karbantar­tásáról. Ehhez pedig ma már elengedhetetlen a modern, gyors és kényelmes szervit A gyöngyösi GELKA-Wren- deltség ügye tehát nagyon szerteágazó és összetett kérdés­sorhoz kapcsolódik, és nem csupán a város lakosságának, hanem a jóval tágabb környék lakóinak életkörülményeit ia befolyásolja. Úgy érezzük, a két éve tartó Ígérgetés bevál­tása most már nem odázható el. Ezért tettük szóvá. ö. Molnár Ferenc rendezésére pedig csütörtökön kerül *or. A szövetkezetben 52 forintot ér egy munkaegység, amely igazolja, hogy az el­múlt évben is jól gazdálkod­tak és 402 ezer forinttal gya­rapodott a fel nem osztható közös vagyonúk. Hasonló munkaegység-része­sedést fizet Füzesabony másik termelőszövetkezete, a Petőfi Tse is. Egerfarmoeon az Aranykalász Tsz-ben 41 forin­tot fizetnek munkaegységen­ként. Cs. 1. Megkezdődtek és folyamato­san haladnak a zárszámadások a füzesabonyi járás termelő­szövetkezeteiben. Elsőnek az új- lőrincfálvi Május 1 Tsz-ben került sor a zárstaámadási köz­gyűlés megtartására. Füzesa­bonyban a Szabad Nép Tsz zárszámadásának megerősíté­sére került most sor a Járási tanács mezőgazdasági osztá­lyán. A szövetkezet pártszer- veoete kedden tárgyalta meg a zárszámadási közgyűlés be­számolóját, a közgyűlés meg­alapján még 1962-ben szerző­dést kötöttek a Heves megyei Tanácsi Tervező Irodával, azt is megemlítve, hogy eltekint az úgynevezett előzetes terv elkészítésétől, csak azért, hogy mielőbb a végleges terv birtokába jussanak. Miután azonban a tervező iroda ra­gaszkodott az előzetes terv elkészítéséhez is, a végleges terv csak 1963. augusztusban született meg. Az átalakítási munkák elvégzésére kijelölt Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat már nem tudott még abban az évben hozzá­kezdeni a munkához, a szer­ződést tehát úgy kötötték meg, hogy 1964. január 1-vel kezdik meg az átalakítást, a befejezés határidejeként pedig november 30-át jelölték meg. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy az átalakítási tervet a Műemléki Felügyelőségnek is jóvá kellett hagynia, mert a Fő tér 10. számú ház mű­emlék. Az építési engedélyt október 1-én kapták meg. Csak ezután kerülhetett sor a szerződés megkötésére. Az építőipart vállalat pedig októ­ber 30-án közölte a GELKÁ- val, hogy a munkát csak ja­nuár 1-1 kezdéssel tudja vál­lalni. Ezen a kezdési időponton múlott minden. Ha ugyanis legalább 1963. december 31-én elkezdte volna az átalakítást az építőipari vállalat, úgy át­húzódó munkaként kezelték volna, és erre lett volna hitel- fedezet. A GELKA azonban erre az új évre nem kapott beruházási hitelt a KGM-től. A kultúrháziak csak bólin­tanak. Az ő elgondolásuk alap­ján születtek meg ezek a gon­dolatok, s való igaz, hogy He­ves igen alkalmas arra, hogy a járás zenei életének köz­pontja legyen. Ide is érvényes a megállapítás: nem zenésze­ket, hanem zeneileg is műveit embereket akarnak képezni. S — A mi igényeink is nő­nék. Mi Is örmmel vesszük, hogy fiaink, kislányaink végre szaikavatott embertől, tanártól leshetik él a muzsikálás szép mesterségért. — Vadász Joli apukájának a véleménye való­színűleg egyezik a hevesi szü­lőkével, ha a szeptemberben megnyílt zeneiskoláról kerül szó. Mert volt már zeneisko­lai kezdemé­nyezés ezelőtt is Hevesen, de bizony vajmi keveset értettek a hangszerek­hez a gyerekek. Messze álltak a tudatos zenélés adta élmény­től, • talán ezért olyan szembetűnő a mostani válto­zás. A fiúk, lá­nyok, akár he­gedűt, akár zon­gorát, akár har­monikát, tanul­nak is, kedvvel, szeretettel gya­korolnak, s mindezt azért, mert van ér­telme, eredmé­nyes a tanítás. ha már itt tartunk, azt is meg kell mondani, hogy a tehetsé­gek előtt is csak így áll nyitva az út. Ez idáig hatalmas előnyt élvezett az a budapesti, vagy nagyvárosi gyerek, akiben, ha fellobbant a tehetség szikrája, csak beíratták a zeneiskolába, Senki. Mindössze néhány hónapja dolgozik az új zene­iskola, túl vannak a nehezén, az Ismerkedésen, még csaík most, s a következő években jön a kimunkálás. A tehetsége» muzsikusok előtt a hevesi já­rásban is nyitva áll műét már az út, s mindezt a munkát és törekvést nagy szeretettél é» gonddal istápolja a párt, a ta­nács, s a szülők nagy közössé­ge. Készül a vizsgadarab. Ké­szül. — tudatosan használtam ezt az igét, hiszen ezzel a Mo­zart-, vagy Haydn-darabbal legalább annyi munka van, mint egy vas-, vagy éppen asz­talos-tanuló munkadarabjával Néha talán több kitartásra éa megfeszített akaratra, mert a napi egy-két, sőt több őrá* gyakorlásnak bizony a legke­vésbé sincs annyi látszata, mint egy készülő kalapácsnak, szekrénynek, vagy kovácsolt vasnak. A zeneiskola a türelem, az akarat Iskolája is. Zeneileg műveltté, munkájában kitartó­vá és következetessé neveli S diákot. A hevesi gyerekek megérdemlik az istápolást, már egy fél esztendő alatt is szép eredményt értek él, s rászol­gálnak ők, de az utánuk kö­vetkezők is egy szép, „csak aí övék” hajlékra... Cs. Adátn Éva Hiti Kati első osztályos alig néhány hete, hogy a „pengetés­ről” a vonóhúzásra tért át. biztosították a tanárt, s már Megindulhatott — esetleg — a hírnév útján. én egy nagy archivszAllít- mányt hoztam Oroszország több városából. — No, és a karod? — firtat­tam tovább. Breier nem válaszolt. Későre járt; jóval elmúlt már éjfél, de mi még mindig | ittunk. Nem kérdeztem többet Breiert a megsebesült kezéről, mert őszintén szólva teljesen 1 érdektelen volt számomra. It- 1 iám és kitűnően éreztem ma- 1 gam. Azt hittem, hogy Breier sem gondol egyébre, csak az r ivásra. De tévedtem Az ital végleg levette a lábáról. Egy­szer csak hozzám hajolt — majdnem, hogy rám dőlt, — átfogta a vállam&t és suttogva mondta: — Akár hiszed, akár nem, majdnem odavesztem... Kép­zeld el. kőrös-körül víz, ér­zem, hogy fulladok, merülök el, és semmit sem tudok ten­ni, hogy megmeneküljek a pusztulástól... — De mégis egyben vagy és kutya bajod — mondtam. Breier bólintott, teletöltötte a poharát és kiitta. — Persze, hogy egyben va­gyok, — felelte. —; De igen drágán fizettem meg érte. Képzeld el: ott vagy a föld alatti rejtekhelyen, ahová eze­ket a bizonyos archívanyago­kat szállítottuk. Rakjuk sorba, egymás tetejére és teljesen körülforrasztott, jókora vas­ládákat. Már a munka végén tartunk. Aztán újabb szállít­mányt hoznak. De azt még át kell rakni vasládába, mert csak egyszerű deszkaládában, meg papírba csomagolva jött... És egyszer csak hirtelen kiál­tozásokat hallunk, és éktelen zúgást, morajlást. (Folytatjuk.) Sültem. Egyszóval nincs tán­colni való kedvem. Én kíváncsian, kérdőn néz­tem rá. de ő semmi többet nem mondott. Különben csakhamar beszé­des lett. A kocsmárosnak ki­váló rumja volt, és finom bencés likőrje, úgyhogy jócs­kán beittunk. És Breier dicse­kedni kezdett a dolgaival. Mellére bökött az ujjával, oda, ahol a friss külsejű „Vaske­reszt” fityegett, és kijelentet»“ te, hogy három nappal ezelőtt kapta, személyesen, Heinrich Himmler SS-Relchsführer ke­zeiből. — Minek a jutalmául? — kérdeztem. Breiner ravaszkásan, fölénye­sen elmosolyodott. — Tudod, ok van rá, elég sok. De a legfőbb: az archivá­ció! Vállat vontam. Nem tudtam, miről van szó. Aztán ő meg­magyarázta: a Szovjetunió nyugati vidékén, csakúgy, mint Lengyelországban, Cseh­szlovákiában és a Wehrmacht által megszállt többi ország­ban, sok osztályt, kirendeltsé­get létesített a Gestapo, az Abwehr és az SD. A meg­szállás ideje alatt elég tekin­télyes mennyiségű irat halmo­zódott fel ezekben. Ezeknek az archívanyagoknak óriási az értékük. Amikor megkezdő­dött a visszavonulás nyugat felé, szigorú utasítás érkezett, hogy szállítsák az összes ilyen iratokat a birodalom területé­re és helyezzék el a speciálisan erre a célra berendezett rej­tekhelyen. — És ezt a műveletet irányí­tottad te? — Nem az egészet .. — Breier zavarba jött. — Szóval, képeztek ki A részleteket is­merik. Amikor mindenhol kész voltunk, néhány nap szabadsá­got kaptam. Utána egy speciál- repülőgépmek kellett engem felvennie. Nappal nem mutatkozhattam a városban, de este szabad volt A sötétség beálltával elindul­tam valamerre, a kikötő felé. Ott elég sok kiskocsma van, amelyekben kellemesen eltölt- heti az ember az időt Az elutazásom előtti utolsó estén is a szokott időben men­tem a kikötőbe. S ott beleüt­köztem egy férfibe, akit még gyermekkorától kezdve ismer­tem, de már hosszú ideje nem láttam. Kari Breier volt az, a nemzeti szocialista, párt eléggé ismert tagja, aki Thüringia egyik kerületének Kreisleitere volt. aztán a Kripo valamelyik osztályának lett a vezetője, most pedig, amint megtudtam, az SS Standartenführere és az SD munkatársa. Mi soha sem tápláltunk egy­mással szemben különösebb szimpátiát. De — ahogy ez már lenni szokott — ha két földi idegen városban találkozik, mindig valamiféle közelséget érez egymás iránt. S ráadásul sem nekem, sem neki egyet­len ismerősünk sem volt Ost- burgban. Fél éra múlva egy kis éjjeli mulatóban ültünk. Egy szál zongorista kalimpált a billen- fyűkön, s néhány pár táncolt rá. Mi meg iszogattunk. Java­soltam a cimborának, hogy kerítsünk magunknak valami nőt, és álljunk ml is a tánco- lók közé. Szótlanul mutatott a bal karjára. Akkor vettem észre, hogy az a karja élette­lenül lóg a teste mellett. — Megsebesültem, — ma­gyarázta- — Erősen megsebe­ni. Kis híja, s otthagyja a bő­rét Azázov elnevette magát — Szemmel tartottuk ml ma­gát, Láss, enélkül is. S arról az ostburgi iskoláról is tudunk egyet-mást. Egyszóval eddig még semmi újat nem mondott Láss hallgatott. — Miért nem látták el ma­gát robbanóanyaggal? — Ügy volt, hogy utánam küldik. Megállapodtunk, hogy amint elhelyezkedem itt, kap­csolatot teremtek... — Ne meséljen. — Azizov felállt. — De hiszen rádióadója sem volt. — Az a megadott címeken lett volna. — Talán az öszszakállúnál? — Nem. Erről az emberről én soha semmit sem hallottam. Igazat mondok, nyomozó pol­gártárs. — ö viszont jól, kitűnően is­merte magát Hogyan lehet ez? — Gondolja, hogy ... kint­ről kapott megbízás alapján buktatott le? — ön saját maga Is így gon­dolja. — Kétszer dobtak át, egyszer Franciaországba, egyszer pedig Lengyelországba, s mind a két út sikeres volt — Liss megtö- rölte a homlokát. És most itt ... Nem, sehogy sem értem az egé­szet. Igaz lenne az, amit maga mond? Nem tudom elhinni... — Igen. Tulajdon társai árul­ták el. — Akkor, akkor... — Liss hirtelen kihúzta magát, s a ta­karó szélébe markolt — Fel­fedek maguk előtt egy titkot. Igen fontos ügy. Egészen vétet lenül tudtam meg... Olló 1/88 elbeszélése Amint már mondtam, a fal­adat elvégzésére Ostburgban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents