Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-22 / 17. szám

4 »ßPtJS AG »«4. jaxra&r *8., r KEZDŐ HAZASOK Négy ember 2351 munkaegység Négy szövetkezeti tagot mii- tatunk be most olvasóinknak, mind a négyen a pélyi Dózsa Termelőszövetkezet tagjai ás összesen két és fél ezer tnuvr kaegységet teljesítettek — jo­gos derűvel tekinthetnek hát * zárszámadási közgyűlés elé. A tárgyalóteremből RAB ISTVÁN fogatos, 643.. Balázs—Piri Balázs rajza Tiltott határátlépésért... Berki József hatvani lakos már régebben elhatározta, hogy elhagyja az országot. Ter_ vét alaposan átgondolta, be­szerezte az ország nyugati te­rületének részletes térképeit, s úgy határozott, hogy Szent- gotthárdnál kísérli meg a ha­tárátlépést. Mivel sehol nem dolgozott, pénze nem volt, az utazási költségeket nyíregyhá­zi rokonainál „szerezte meg”. Amikor a rokonok egyedül hagyták a lakásban, 780 forin­tot elhozott. Ezután Hatvanba utazott, ahol társakat szerzett JHi Lehel belőled, emberke . — Nem is tudod, hogy milyen nagy­szerű dolog ott állni a kocsi felett és néz­ni a gyereket — lel­kesedett fel és bol­dogságában beletúrt gyérülő hajába. A gyerek alszik, két ök­le a füle mellett és te tervezhetsz min­dent róla, amit csak akarsz... Nagyszerű dolog, én mondom. Például lehet a gye­rekből Nobel-díjas vegyészmérnök, vagy orvos... Hát nem? Olyan gyógyszert tar­lói majd fel, amelyet ha bevesz az ember, pirulánkint, egy évvel hosszabbítja meg az életét ... — Ez kicsit bizarr ötlet — véltem sze­rényen. — Jó — helyeselt belenyugvóan. — Ak­kor ne legyen belőle se orvos, se kémikus. Író legyen. Mi? Hí­res író, akinek a könyveit minden nyelvre lefordítják, s ezért kap Nobel-díjnt. Aztán a világ minden nagy városában van villája, a tengereken yachtja, meg min­den ... — Minek annyi yacht egy embernek? — próbáltam tárgyi­lagos lenni. — Jó, ne legyen yachtja, s ne legyen író sem... Lehet ze­nész is. Muzsikus. Or. jöngve kémek tőle a koncertek után autog­ramot. Én meg ott állok szerényen a fiam mellett, én, az apja, aki nevelte, aki­től származik... Hát nem nagyszerű? — Kétségtelen. Va­lóban nagyszerű. Most már elragadta a hév, a tervezés, már rám se nézett, szemei előtt a babakocsi rin­gott, benne az alvó gyerekkel, felette ő, amint tervezi, hogy: — ... meri, ugye, miért ne lehetne, mondjuk, atomfizi­kus. Egészen szép pá­lya az, nagy jövője van, s hallatlanul iz­galmas is... Bár nem veszélytelen. A sugár­zások, meg miegymás. S utóvégre más is le­het a gyerekből. Hí­res sportoló. Váloga­tott focista, vagy ököl­vívó, vagy mit tudom én, hogy még mi min­den ... — Mennyi idős a kicsi? — kérdeztem közbe. Zavartam né­zett rám: — Milyen kicsi? — Hát a fiad. — Nekem nincs gyerekem, de nem is kellene... — Hát akkor nem értelek... — Mit nem lehet érteni ezen? Ki nem állhatom, ha nekem éjjel-nappal ott böm­böl egy bőgőmasina a lakásban, s állandóan hajlonganom kell, ne­hogy a nyakam kö­ré csavarodjon egy vizes pelenka... Fuj! Te-... hát ahhoz mit szólnál, ha mondjuk űrhajós lenne e™y gyerekből, akinek az apját elárasztanák a gratulációkkal, hogy nemhiába, ilyen apá­nak csak nagyszerű gyereke lehet... (egri) Verekedésért Kristóf Zoltán és Popity Jó­zsef petőfi bánya-telepi lako­sok között napirenden voltak az összeszólalkozások. Az el­múlt év októberében ismét összevesztek, s a veszekedés hevében Kristóf a földre lökte Popityot, s többször megrúg­ta. Popity József orra a rúgá­sok következtében eltörött, s több sérülést szenvedett. A hatvani járásbíróság bűnösnek találta Kristóf Józsefet és ezért hathónapi javító-nevelő mun­kára ítélte, 10 százalékos bér­csökkentés mellett. — ez— FEKETE SÁNDOR növénytermelési dolgozó, 462-., VONA b. JEREMIÁS állattenyésztő, 70*... VERDI-EST EGERBEN Az Országos Filharmónia má­sodik bérleti estje hétfőn este zajlott le az egri Gárdonyi Gé­za Színházban. Ez. alkalommal a Postás Szimfonikusok zene­karát Oberfranck Géza, az ope­raház fiatal karmestere vezé­nyelte. Verdi muzsikáját hallgatni egyet jelent a drámai élmény fennkölt nyereségével. Minden hőse kitűnően jellemzett, a ze­ne fegyvereivel száll küzde­lembe előttünk. Verdi hősei nem csak énekelnek, de küz­denek és a küzdelemben a győ­zelem és elbukás fensége kie­gészítik egymást. Traviata élettől búcsúzása éppúgy meg­rendít bennünket, mint az, ahogyan az extatikus félté­kenység megszállotja, Othello megfojtja szerelmét. A Verdi-est sem ígért keve­sebbet, mint azt, hogy négy enekes és a Postás Szimfoni­kusok Verdi két zeneórámé,iá­nak, az Aidának és a Truba­dúrnak legszebb részleteit megszólaltatva maradandó él­ményt adnak az egri közönség­nek. Nem ez történt. Pedig a város közönsége azért kéri a bérleti hangversenyt a Filhar­móniától, a nagyzenekarok és a kitűnő operaénekesek, a hangversenyező művészek által megszólaltatott klasszikusokat azért kívánja gépi közvetítés nélkül hallani, mert az élő ze­ne hatása nem. fogható a rádi­óéhoz, a hanglemezéhez, még a tv zenei közvetítéséhez sem. A közönség látja a zene­kar hegedűit, fúvósait, a kar­mestert, az énekeseket, azok arcát és belső izgalmát az ar­con — az egészet együtt — és ez külön nyereség még az élő zenei interpretáláson kívül és felül. De csak akkor, ha a ze­nekar tagjai a fellépő művé­szek teljes fegyelmezettség­gel, felkészültséggel és művészi átéléssel szolgálják a megszó­lal tandó műveket. Itt nem ez történt. Mintha már a műsor összeállításánál sem az lett volna a fontos, hogy a hallgatóság az Aida legszebb részleteit, a Truba­dúr leghatásosabb áriáját kap­ja: a részleteik összeválogatá- sa, összeillesztése szeszélyes­nek tűnt A zenekar — híján a drámái erőnek és teljes össz­pontosításnak — különösebben nem vétette magát észre: nem hinnök, hogy ennek oika pusz­tán a fiatal karmester egyéni­ségében rejlett Nem hallgat­juk el véleményünket: az az érzésünk támadt, mintha a négy énekes csak a koncerten adott volna találkozót egymás­nak. Nem segítette elő a mű­vészi élmény megszületését az sem. hogy az énekesek a par­titúrát használták. A kék bo­rítóé kottakönyvek puszta lá­tása zavarta a közönséget és minden valószínűség szerint fe- szélyeztette az énekeseket is: élni a Verdi költötte zenedrá­mát, belefigyelve a kottasorokr ba, nehezen megy. Így nem le- hct hitele az alakításnak, a fel­magasodó áriáknak nincs szug- gesztív hatásuk, mert csak produkciónak látjuk azt, ami! alkotásnak kellene elfogad­nunk. Éppen a Filharmónia által korábban szerzett élmények hatása alatt (Fischer Annie is zongorázott már Egerben, Ga­rat György hegedült, az Év­szakokat is végig élveztük, Radnai György robosztus egyé. niségét kedves emlékeink kö­zött tartjuk számon,) többet vártunk ettől a Verdi-esttől. Objektíve: komolyabban vett művészetet, szubjektíve: tüzes élményt, a fagyosan és lagyma­tagon lépergő műsor helyett Papp Júlia, Tamay Gyula és Sebestyén Sándor mellett a külföldi vendégel, Anina Biczerhardit kell dicsérettel említenünk: Azucenát énekelte. Nemcsak kulturált hangja, de fegyelmezettsége, átélése is üde színfoltként jelentkezett „a tájolási szürkeségben”. Rácz György szellemes és hangulatot előidéző bevezető­jét most is dicsérnünk kell, mint legutóbb, az Erkel-est alkalmával. (farkas) Mikor lesz kész a füzesabonyi mozi? Mivel a füzesabonyiak szá- \ mára gondot jelent a jó szó- ! rakozás nélkülözése, megkér­deztük a Heves megyei Mozi­üzemi Vállalat igazgatóját, mikorra készül el a mozi, s mi akadályozta eddig a mun­kát? — Vállalatunk az 1963-as évre a füzesabonyi mozi fel­újítási munkálatait százezer forint értékben betervezte. A kivitelező vállalat — a Füzes­abony és Környéke Vegyes­ipari Ktsz — a munkát augusz­tus 10-én a szerződés értelmé­ben meg is kezdte és határ­időre, november 15-re be is fejezte. Azonban a Füzesabo­nyi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága építési és közleke­dési osztályának vezetője az építkezés folyamán történt el­lenőrzése során megállapítot­ta, hogy a mennyezet erősen behajlik, ezért elrendelte az épület födémszerkezetének fe­lülvizsgálását. A Heves me­gyei Tanácsi Tervező Irodával történt felülvizsgáltatás ered- j ^ menyeképpen megállapítást nyert, hogy a födémszerkezet nem felel meg a statikai kő- vetelményeknek. Életveszé- r lyesnek nyilvánították s fel- - hívták figyelmünket a tető- - szerkezet megerősítésére. Az intézkedést vállalatunk " megtette, ez újabb tervkészí- 6 test, költségvetést és szerző- z déskötést jelentett. A munká­latokat a Füzesabony és Kör­nyéke Vegyesipari Ktsz mind a mai napig nem tudta elkez­deni a megerősítéshez szüksé­ges anyagok hiányában. A mozi üzembe helyezése előreláthatóan az anyag be-1 szerzésétől függően 1964. áp-j rilis első hetében történik j meg. Papp Ernő, a Heves me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz- | gatója, rövid tájékoztatójához! még hozzáfűzte, hogy pontos' és végleges határidőről a saj-j tó útján is tájékoztatja a fü-; zesabonyiakat. j m a határátlépésre. Rábeszélte j Oláh Jánost és a fiatalkorú j Cs. B-t, hogy tartsanak vele.! Az elmúlt év novemberében I indul talc útnak, vonaton Szent- i gottihárdra, s úgy tervezték, onnan már gyalog teszik meg pz utat A szombathelyi gyor­son a vámőrök igazoltatták őket, majd Zalaegerszegre kí­sérték, ahol az őrsön mind a hárman bevallották; céljuk a nyugati határ illegális átlépé­se volt. Ezt bizonyította a ná­luk talált térkép is, amely Szentgotthárd és vidéke részle­tes térképe volt A hatvani járásbíróság Rő- czei tanácsa bűnösnek mondta ki Berki Józsefet lopás és til­tott határátlépés előkészületé­nek bűntettében, s ezért nyolc­hónapi felfüggesztett szabad­ságvesztésre, és 400 forint pénzbüntetésre ítélte, míg Oláh Jánost, és a fiatalkorú Cs. B. bűnösségét tiltott határátlépés­ben állapította meg, s Oláh Jánost hathónapi javító-nevelő munkára ítélte, 15 százalékos bércsökkentés mellett, Cs. B.-t bírói megrovásban részesítette. ★ l és TOTH K. MÁTYÁS növénytermesztési dolgozó 557 mtinlcaegysége valóban méltó a megörökítésre, de arra is, hogy példa legyen az egész megye előtt. (Kiss Béla rajzai) „A helyiarlo*1 Bérsben A bécsi Volkstheaterben e héten mutatják be Rolf Ho- chuth, a fiatal nyugatnémet író „A helytartó” című híres színművét. Mint ismeretes, a dráma alap-mondanivalója: XII. Pius pápa azzal, hogy nem emelte fel tiltakozó sza­vát, részesévé vált a hitleri zsidóírtásnak. A darab nyugat, berlini bemutatója, majd ba- seli és párizsi premierje viha­ros jelenetekhez, tüntetésekhez és ellen tűn tetősekhez vezetett­át lehet Iábolni, ma televízió, * rádió, rekamié járja, hadd« lássa a világ: nemcsak az] örömszülőknek, de a vendé-í geknek is telik. < Mind jobban elmosódik háté a régi kasztrendszer világa,? amely legfeljebb még az őre-5 gek fejében, szívében mozgo-i lódik, de a fiatalok mit sem) törődnek már vele. S ha már? ilyen ez a világ, legfeljebb, de; csak belül berzenkedve, tudo-J másul veszik azok is, akik? még egy másik világban kö-S töttek házasságot nem annyi-J ra szív, mint inkább a birtok J viszonya miatt. < Változnak az idők, s lám,« változnak benne az emberek J is. S változnak az emberek,? hogy tovább változtassák, ne-? mesítsék az idők szülte holna-« pi világot, — itt Gyöngyöstar- Í jánban is. J A TÁJÉK FAGYBA der-? medt az acélkék ég alatt. A- föld kemény páncélként hever* mozdulatlan a kopogós hój alatt. Tél van. Január. Amt márciusra megoldódzik a tél? fagya, a dermedt világ. A ter-í mészet is követi az ember ter-S mészetét? < Gyurkó Géza J kit jegyeznek be egymás mellé az anyakönyvbe, hogy: kié le­szek és ki az enyém. A szegény­ember házassága azelőtt még mélyebb nyomorúságot hozott: szemre gazdag lakodalom, amely után — talán nem is túl­zás — hét még szűkebb eszten­dő következett. A szegényem­ber házassága sajnálkozó fin­tort jelentett itt, Gyöngyöstar- j ónban is, a gazdagé száj táti és sóvárgó irigységet. Még a nászban is kétféle világ élt és kétféle világban éltek. A MÓDOS GAZDA azelőtt félrehúzta a függönyt az ab­lakon, hadd lássa mindenki, micsoda stafírungja van a lánynak, de inkább összébb húzták a függönyt a földnél­küliek, a kis „birtokosok” há­zainak ablakán. A szegénység sohasem volt dicsekvő! Most minden lakodalmas ház abla­kán szemérmesen félrehúzó­dik a függöny, hogy aki arra jár, lássa, és ha akarja, térjen be és nézze meg közelről is, megadják a módját esküvő­nek, lánynak, de a szokásnak is. Régen csizmát vittek aján­dékba a lakodalomba, amely sokáig tartott, és amellyel ta­lán még a nyomorúságon is alig a tízholdassal, a tízholdas még valahogy beletörődött a hat—hét holdas fiának szerel­mébe lánya iránt, de kívül tá­gasabb volt annak, aki' olyan házban született, amely mö- , gött nem húzódott egy talpalat­nyi föld sem. Mennyi tragédia és milyen kevés őszinte, emberi érzés, mennyi megvetés és gőg és mi­lyen kevés szerelem. Itt, Tar- j ónban 'még az unokatestvérek is házasságra léptele egymás­sal, de nem egymásért, hanem a földért. A föld nem eszköz volt az élethez, hanem maga az élet, a minden. Minél több hold. annál inkább rabszolga, s e sok hold szolgája fennhé­jázó gőggel szemlélte a kevés holdasok világát. Mi maradt meg ebből? Jó­formán semmi. A közelmúlt­ban egy lány csak úgy ment férjhez, ha az, após házat vesz neki: fejcsóváíó beszédtéma ez ma már. Évről évre 15—20 pár köt házasságot a községben, vagy a 1 községből, s bár a lagzi ma sem i olcsó mulatság, 6 bár a lagzi ma is nagy eseménye a falu- i nak. nem a holdak száma, de a . szívek vonzalma dönti el, hogy múlt korok ezernyi dermedtté vált és feloldhatatlannak vélt szokását. A döntő, a forradalmi lökést itt is a termelőszövetke­zet adta: a közös munka, a kö­zös erőfeszítés, ahol már nem a holdak száma, hanem az em­ber munkája, becsülete, értel­me „rangosítja” azt, aki rang­ra apellál. S ez az új életforma, amely új és sokáig hihetetlen­nek vélt szemlélet kialakulá­sát is szolgálja, betört olyan intim területre is, mint a sze­relem, a házasság, amely ugyan­csak most lehetett és válhatott intimmé, a fiatalok magán­ügyévé, mert azelőtt itt is nyíl­tan. vagy burkoltan adásvételi szerződés volt a javából. INDIÁRÓL« OL.VASVÄN, szinte hihetetlennek tűnt és tű- . nik még ma is a kasztok rend­szere, amely vallási — de gaz- ■ dasági alapon is — szétválaszt- i ja az embereket, s már eleve páriának, vagy brahminnak, . alacsonyabb rendűnek, vagy : éppen magasabb rendűnek je- í gyezve be az újszülöttet. Nem , kellett pedig a . kasztrendszer- tanulmányozásáért Indiába . menni! A húszholdas még sző­- baállt, ha házasságról volt szó- a tizenötből elássál, de már alig­GYÖNGYÖSTARJAíff. 1964, Január. A földeken még a de­cemberi első hó. Az égen tegyanaz a nap, amely szőlőt érlel a határban, de a kék ég­ből, mintha a világmindenség hidege zúdulna a földekre. Üresek az utcák, néma és ki­halt a falu, s ha a kémények nyílegyenesen magasba szökő füstje nem árulkodna, hogy a falak mögött, a házak mélyén dacol az ember a hideggel, azt hihetnék, hogy csak a házak lharadtak, az emberek rég el­költöztek már innen. Öreg házak, új házak ve­gyest. De az öreg házakon is van valami új, kerítés, tető, megtoldott épületszámy: nem kihal, de ha lassan is, szaporo­dik Gyöngy östarján — évente harminc újszülöttel. A felsza­badulás előtti 60—70-nel szem­ben. Igaz. hogy akkor meghalt annak több mint a fele, s aki életben maradt, hevese nőtt fél a jómódra, gazdagságra. A fa­lu közepén, szemben a tanács­csal, modern, bár kissé ridegen modem, s a falu stílusának fity- tyet hányó üzletház. presszó. Szemre — tíz új házak és az újuló házak mellett — csak ez árulkodik a korok változásáról. Pedig több. sokkal több tör­tént itt r.z eliramló évek alatt. Törtért lassan, szinte észre- VAfier. évről évre oldva az el­Kié leszek s ki az enyém?

Next

/
Thumbnails
Contents