Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-21 / 16. szám
1364. január 21., kedd NEPÜJSAG * Milliók álltak fedetlen fejjel Moszkvából nem hosszú az autóút Gorkiha, ahol az őspark mélyére rejtett házban Lenin élte utolsó éveit. Alig fordultunk be a (kapun, vezetőnk nemsokára megállított. — Ez volt Lenin kedvenc orgonabokra. Továbbsétálva a fák árnyai alatt egyszerűen faragott pad íróasztala, amelyen egy berepedt, agyonhasznált tollszár hever, mintha csak pár perce tette volna le gazdája, nem 40 évvel ezelőtt. Lenin írt vele. S lent a telefonszobában ósdi készülék a falon. De nagyon becses szerkezet. Ezzel tartotta Lenin a kapcsolatot a Kreml-lel, adta javaslatait, véAhol Lenin utolsó éveit töltötte: lakóháza Gorkiban. két éjjeliszekrényre. Aztán az ajtóhoz lépett. — Vezesse be Szuhanova polgártársnőt. A kórterembe Scsuko háziasszonya lépett be. — Ismeri ön ezt az asszonyt? >— kérdezte Azizov. — Igen. Önála bérelt szobát? — Igen. — No és önnek, Szuhanova bolgártársnő, ismerős ez a férfi? Szuhanova megerősítette: ez ugyanaz az ember, aki nála ideiglenesen albérletben lakik. — Mondja, Szuhanova pol- gártárs.nő, azon a napon, amikor utoljára látta albérlőjét, járt-e magánál valaki? — Hozzám személyesen nem jött senki. — Hát kihez? — Őhozzá. •— Szuhanova Scsukóra mutatott. — Ki volt ez a látogató? —■ Egy öreg ember. — Mikor volt ott? — Délelőtt. Tizenegy óra tájban. — Jól. figyeljen, Scsuko! — Azizov egy kis szünetet tartott. — Tizenegy óra körül járt ott, vagyis közvetlenül azután, hogy magát bekísérték a rendőrségre. — Az ezredes most ismét az asszonyhoz fordult: —• És mi történt ezen a látogatáson? — Az öreg kérte, engedjem be az albérlőm szobájába. Azt mondta, egy néhány sort leéli írnia a barátjának. Én erre beengedtem... — Hová engedte be? Mondja meg pontosabban. —• Scsuko polgártárs szobájába engedtem be a látogatót. — Tisztázzuk: az öreg maga kérte, hogy engedje be Scsuko szobájába? — ő maga... Aztán, amikor bement, leült az asztal mellé, s írni kezdett De később meggondolta, és abbahagyta... v'— Bocsásson meg, hogy közbevágok. ön egész idő alatt benn volt a szobában, amíg az öreg ott tartózkodott? Vagy esetleg közben magára hagyta egy idéig. — A kásám majdnem odaégett. Egy percre kiszaladtam, hogy elzárjam a gázt. — Tehát az öreg körülbelül egy percig egyedül tartózkodott Scsuko polgártárs szobájában? — Igen, körülbelül egy percig. — Hallja ezt», Scsuko? Az öreg egy teljes percig egyedül volt a maga szobájában. — Aztán elment folytatta Szuhanova. — Azt mondta, hogy később majd visszajön. — És nem ment? — Nem. — Miféle ember volt ez az öreg? — Hát miféle! Mint a többi öreg ember. Barna báránybőr kucsma volt a fején, az öltönye ... — Megismerné, ha találkozna vele? — Már hogyne ismerném meg! — Szemin, aki eddig a két éjjeli szekrény előtt állt, arrébb lépett. Az éjjeliszekrényeken kiterített fényképsorra mutatva ezt kérdezte Szuhanova tói: — Nézze meg, hincs-e ezek között annak az öregnek * fényképe. — Ez az. —; Szuhanova az egyik fényképre mutatott. — Vegye kezébe ezt a képet és mutassa meg Albérlőjének. Az asszony felvette az éjjeli- szekrényről az öreg fényképét. — Köszönjük, — mondta Azizov. — Elmehet, Szuhanova polgártársnő. Szemin kikísérte az asz- szonyt, aztán visszajött, s leült az ágy mellé. Azizov folytatta a kihallgatást. — Ezek után, Scsuko, azt hiszem, érti, miért nem jelentkezett ez az ember a rendőrségen. Vagy még mindig nem világos minden? Akkor megmagyarázom. Azért igyekezett bejutni a lakására, hogy legyen még ideje az ön bőröndjébe csempészni ezt az újságot, amelyen a rejtjeles írás áll — Miért? — kiáltott fel hirtelen Scsuko, miközben könyökére támaszkodott. Egészen belevőrösödött az erőlködésbe. — Miért?! Azizov vállat vont. — Mert ugyanolyan külföldi kém, mint maga. S lebuktatta magát. Először megrendezte a villamosban a zsebmetszést, zajt provokált, s elérte, hogy magát letartóztatták. Aztán elment a maga lakására, s belopta a bőröndjébe az újságot). Nagyon egyszerű volt a számítása. Ha egyszer letartóztatták magát, gondolta, akkor házkutatás is lesz. Akkor pedig megtalálják a rejtjeles újságot). A rejtjeles szöveget megfejtik, s a szovjet kémélhárító szervek rájönnek, kivel van dolguk. És megsemmisítik az ügynököt. Vagyis, magát. Scsuko ' mesterkélten erőltetve elnevezte magát. — Durva módszereikkel dolgoznak, nyomozó polgártárs. Megvásárolták az öregasszonyt. Meg azt a szakállas öreget is. Az újságot pedig maguk tették a bőröndömbe. Maszlag az egész, főnököcskéim. Meg akarnak etetni vele, ezredes volt következő emlékállomá- suník. — Itt...ezen a padom szeretett leginkább üldögélni. Az évszázados fákkal övezett sétányon Lenin sétált, s legjob- ban ne 3rette azt az óriás fenyőt, amely a kert végén magasodott Gorkijban minden Lenint idézi. Az oszlopcsamokos épületben lefojtott szavakból a kegyelet árad, ahogy kísérőink magyaráz: — Ennél az asztalnál írta a sokat idézett mondatot: „A kommunizmus = szovjethatalom + az egész ötszög válla- mosítása”. Minden úgy maradt az egyszerűen berendezett házban, ahogy Lenin hagyta 1924. január 20-án. Orvosságai, tubája, kisszéke, amelyen Krup- szkája felolvasását hallgatta, De én nem vagyok veréb, és nem veszem be ezt a maszlagot). — Azt mondja, maszlag? — Azizov felállt. — Szemin őrnagy! Hívjon kocsit. — Aztán Scsukóhoz fordult. — Készüljön, azonnal indulunk. Scsuko hunyorogni kezdett. — Idegeskedik a kedves főnök ... Éppenséggel nem az öreghez akar vinni? — Fejével az öreg fényképére intett. — Őhozzá magához. Csak aligha telik benne majd nagy öröme. 4. Azizov ezredes kocsija a nap folyamán már másodszor tette meg az utat Bakutól a kis tengerparti faluig. A sofőr meg a kísérő felemelte Scsukót, bevitte a lakásba. A szobában minden változatlan volt. Csak a padlón heverő hullát fedték le egy lepe- dővel. Scsukót) leültették, a sebesült lába alá pedig kis széket tettek. Azizov jeladására felemelték a lepedőt, s a halottat arccal felfelé fordították. Scsuko felszisszent. — Ügy látszik, megismerte, — mondta Szemin. Azizov ezredes magához intette az egyik beosztottját. — Hozzon ide mindent, amit a rejtekhelyen találtak. A nyomozó egy csomagot) hozott a szobába. Az asztalra tette, s kipakolta. Két fémdoboz volt benne, mindkettőn kapcsolók és skálák voltak. — Nézzen ide, Scsuko — mondta Azizov. — Ez rádióleadó. Ez a kisebb doboz pedig a hozzávaló energia-telep. Látja, a vezetékek össze vannak kötve. Tehát az áramforrás be volt kapcsolva. (Folytatjuk.) leményét, tanácsát még betegen is. Bármerre jártunk a házban, azt láthattuk, hogy Lenin csak azokat a tárgyakat tűrte meg maga bőrül, amelyek fényűzéstől mentesek voltaik, hasznosak és elengedhetetlenül szükségesek munkájához. Ezt mutatták a számára természetes egyszerűséggel berendezett szobák, háromezer kötetes könyvtár, a gyászlepel borította. Valakinek a gondos keze virágokat hintett szét a homlokzat előtt. A fehér hótakarón valósággal rikítónak a színes virágok. A félhomályos szobákban csönd honolt. Az ablakokat, a tükröket fekete fátyollal takarták le. Az emberek halkan beszélgetnek. A csöndes, szomorú Nagyezsda Komsztantyinovna, az orvosok, ápolónők szótlanul járkálnak. Átmentem két—három félhomályos szobán és egy kisebb terembe jutottam, ahol a szóba közepén feiravatalozva feküdi Vlagyimir Hjics. A ravatalt virágerdő borította. Az erkélyre nyíló ajtó nyitva volt, a terembe hideg levegő tódult. Közelebb mentem a ravatalhoz: Vlagyimir Iljics nyugodt arc- kifejezéssel feküdt, a halál ah? változtatta el. Az emberek hosszan, hallgatagon állnak. Nem tudják levenni a szemüket Vlagyimir Iljicsről. Az egyik szobában 'Szemaskó vezetésével az orvosok jelentést készítenek Vlagyimir Iljics betegségéről és haláláról. Közeledett az éjfél Moszkvában még szinte senki sem tudott Vlagyimir Iljics ha Iái áról — így emlékezett Sz. R Gil, Lenin gépkocsivezetője. De reggelre már nemcsaj Moszkvát, (hanem az egész világot bejárta Lenin halálhíre Gyászba borult az ország. Bal jósán búgtak a gyárak kürtjei A munka leállt. Országszert» gyűlésre jötték össze az embe refc. A gyász és bánat jelei ellepték a házakat, a tereket, mindenki Lenin haláláról beszélt. Moszkva lakossága kon - ágéitól gyülekezett a pályaudvarnál, s a Szakszervezetei Házához vezető útvonalakon Megérkezett a Vlagyimir Éjid holttestét szállító külön vonat A csípős hideg ellenére mindenki fedetlen fejjél áHt Végtelen folyamban áradt a búcsúzok serege. Közeledett az elválás perce. A Vörös téren más készen állt a mauzóleum. Pontosan négy órakor leemelték c koporsót, hogy a mauzóleumba Tíz- és tízezrek gyülekeznek naponta a Vörös téren, hogy a mauzóleumban láthassák Lenint, (Foto: Kovács E.) legminimálisabb technikai berendezések* is. Asztalán naptár, amelyről r lapokat 1924. január 20-ig tépte le Lenin. A következő nap tragikus eseményéről Sz. K. Gil gépkocsivezető, aki hat évig vitte Vlagyimir Iljicset utazásaira, így emlékezik meg. — Dermesztő hideg volt, egész nap hóvihar tombolt. Egyszercsak segédem toppant be. Halottsápadtan megállt az ajtónál s elfulladó hangon, szinte suttogva ejtette ki: — Lenin meghalt... — Gorkiba rohantam. Az oszlopsort már fekete—vörös vigyék. Ágyúk dörögtek, dísz- s őrtüzek ropogtak. Ebben a percben az egész hatalmas ország mozdulatlanságba merevedett. állt az. utcai közlekedés, álltak a vonatok, a hajók, állt a munka a bányákban, a gyárakban, a hivatalokban. Sok millió állt mozdulatlanul, fedetlen fejjel... S évtizedek múlva, akik a mauzóleumban láthatják, vagy Gorkiban Lenin emlékeivel találkoznak, a késői látogatók is ezt teszik, kegyelettel emlékeznek a munkásosztály nagy ta- nftó*árn. K, R Az ember és a szabad idő ■ ■ ■ a gazdagság kritériumát nem a munkaidő, haliam a szabad idő jelenti! Marx Egy bizonyos francia polgár, Monsieur Siffre, hatvan napot töltött egy szakadékban, egyedül, áthatolhatatlan sötétségben, óra, valamint kozmikus és társadalmi jelzőpontok nélkül, így akarván személyes tapasztalatokat gyűjteni az idő múlásáról. Haszontalan időpazarlás! De hát, ha Siffre-nek az volt a vágya, hogy ilyen szokatlan módon töltse idejét, kinek mi köze ahhoz; az idejével az ember maga parancsol! Sokan a szabad időt is eny- nyire jellegzetes egyéni problémának tekintik, holmi „pri- vát-terület”-nek tartják, ahol nincs joga senkinek, a közösségnek sem „rnagánlaksértés”-t elkövetni. Hamis ez a gondolkodás. A szabad idő: társadat- ' mi probléma ! Mindig is az volt. Szabad idő és kutúra, szabad idő és művelőd«! — elválaszthatatlanok egymástól. Épp ezért nem lehet közömbös, hogyan használják fel munka utáni idejüket a dolgozók, milyen tartalommal töltik meg azokat az órákat, amelyek munkaerejük felfrissítését képességeik kibontakozását egyéniségük gazdagodását szolgálhatják. Régebben jártam egy szocialista brigádnál, az Egercsehi Bányaüzemben. Érdekelt, hogyan töltik a szabad idejüket s ehhez kapcsolódóan, teljesítik-e kulturális vállalásaikat. Mit tudtam meg? Olvasni nem olvasnak, otthonukban csak a gyermekeik tankönyvei jelentik az „irodalmat”. A két brigádtag, akikkel beszélgettem, azt sem tudta, jár-e újság a többieknek s hányán vannak hátuk közül, akik még a szükséges - általános műveltséggel sem rendelkeznek. Marx azt mondja: a szabad idő —> gazdaság! Ezeknek az embereknek tele a zsebük pénzzel, nem panaszkodhatnak a keresetre, jutót már ‘ új bútorra, ruhára, tv-készülékre, autóra. Részletesein meg _ tudják magyarázni mi a lökésgát- íó, de nem tudják, hogy Arany János vagy Petőfi írta-e a Toldi-t. Egyébként rendes, csendes emberek — hogy közömbösek egymás sorsa iránt, is, ez keveseket vagy senkit sem érdekel; nem koosmáznak, nem verekednek s teljesítik a tervet, amit rájuk kiszabnak — csak elpazarolják szabad idejüket, amit tartalmasán és hasznosan lehetne kitölteni! A sötét, negatív példát mindjárt ellensúlyozom is egy má-S síkkal, ugyancsak Egercsehi bői: A Bíró-brigád két tagja bejött Egerbe azért, hogy megnézze a Boccaccio 70 című olasz filmet ... Vagy hozhatnánk elég példát, jó példát, a gyöngyösi Xlt-es aknából, ahol a bányászok 75—80 százaléka tanul, általános iskolákban, technikumokban, egyetemen, munkásakadémián. Szabad idő — gazdagság! Ezeknek az embereknek az anyagi gyarapodás mellett a szellemi gyarapodásra is van gondjuk. A szabad idővel s annak fel- használásával rengeteg probléma van a mezőgazdaságban. Korábban nem lehetett beszélni a sztabad időről, ami kevés akadt, éppen arra volt elég, hogy a földet művelő ember munkaereje regenerálódjék. Most a kollektivizált falu új életformájának kibontakozásával a „látástól vakulásig” dolgozó paraszt helyét elfoglalja a korszerű mezőgazdasági technikát kezelő, rádiót hallgató, a táj színiráz előadásait látogató, televízióval rendelkező tsz-tag. Van tehát idő nem csak a pihenésre most már-, de a tanulásra, olvasásra, művelődésre äs. Elvileg van; de a gyakorlat azt bizonyítja a ,,látástól vakulásig” még mindig nem szűnt meg — a háztáji földeken! Nagyrészt ezért nem sikerült — véleményem szerint — tökéletesen végrehajtani az egri tsz-ekben a termelőszövetkezeti tagok továbbképzéséről szóló 77/1962. tanácsi határozatot. Az oltványkészítő, metszési és egyéb szakmunkásképző tanfolyamok látogatottsága körül nem volt különösebb hiba; érthető is, hiszen ez anyagi előnyökkel járt minden tanfolyamot végző tsz-tag számára. A dolgozók iskolájába viszont — amelynek elvégzése már nem jelentett anyagi előnyöket — kevés tsz-tag tanult. Az egri tsz-ek közül csak a felnémeti Petőfi Tsz szorgalmazta ezt az oktatási formát, s 25 tsz- tag el is végezte az általános iskola hetedik osztályát. Szabad idő — gazdagság! Amelyik tsz-ben gondot fordítottak és gondot fordítanak a tagok szabad idejének helyes felhasználására, ahol a szellemi gazdagság gyarapításával is törődnek, ott az anyagi gyarapodás is szép eredményt mutat Ahol közömbösen kezelik a szabad idő fel- használásának problémáját, ott az anyagi alapok is gyengék, hiányosak, ingatagok, mint pl. a felsőtárkányi Dózsa Tsz-ben vagy az egercsehi Alkotmányban; és lehetne sorolni rengeteg példát máshonnan is. A mai polgári szociológusok, kultúrfilozófusok különösen nagy figyelmet szentelnek a szabad idő kérdésének, kongresszusokon, ankétokon vitatják, vizsgálják felhasználását. S a marxista szociológusok, kultúrfilozófusok, ideológusok is ezt teszik. Mert a két világrend versenyét nemcsak az dönti el, ki termel olcsóbban több tejet, vajat húst, zsírt vagy gépeket, hanem az is, hogy melyik társadalomnak sikerül előbb a milliók értelmét, öntudatát magasabb szintre emelni, az emberek alkotó erejét kezdeményezését korlátlanul kibontakoztatni, az emberek képességeit minden irányban fejleszteni. A lehetőségek a szabad idő helyep felhasználásában, a felhasználás módszere iben, tartalmában adottak. S mert a mi társadalmunk az egyre csökkenő munkaidő s az egyre növekvő szabad idő társadalma: biztosan eljuttatja az embert oda, ahol legértelmesebben hasznosíthatja szabad idejét. Pataky Dezső Juhászta Iái kozó Bélapátfalván nyit meg. Vitaindító előadást a járás juhtenyésztési helyzetéről Horváth Ferenc járási főállattenyésztő tart. Részt vesz a találkozón dr. Török György, a Földművelésügyi Minisztérium juhtenyésztési osztály vezetője, valamint dr. Gaál Mihály, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa. A nap érdekessége közé tartozók, hogy megválasztják az északi vidék bacsogazdáját, amellyel kapcsolatosan vidám poharazgatásra is sor kerül. Nagyszabású jühásztalálkozót tartanak ma Bélapátfalván. A juhásztalálkozón és a véle kapcsolatos juhtenyésztési tanácskozásom országos j megyei és járási szakembereken kívül mintegy ötven juhász vesz részt, akik Heves, illetve Nóg- rád megye termelőszövetkezeteiben teljesítenek szolgálatot. A tanácskozás délelőtt fél tízkor kezdődik, amelyet dr. Kovács Géza állatorvos, az Egri Járási Tanács mezőgazdasági • állandó bizottságának elnöke
