Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-21 / 16. szám
4 septus aú 1964. jtuttiAr ti., keié Odakint fúj a szél és hid*»; Teái. Igazi tél, az embereit iá 2ósan sietnek dolguk után, ta. púk alatt ropog a hó. A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet irodáján javában készül a zár számadás, a főkönyvelő és a? irodai dolgozók a számokat, a* adatokat összesítik. Az embereik, akik erre vetődnek ép betérnék néhány szóra a szövetkezetibe, erről beszélgetnek kérdezősködnek, hiszen . most ez a legnagyobb- beszédtéma a faluban: mennyi lesz a munkaegység értéke? — A tervezett 38 forint biz os meglesz! — nyugtatja őket az elnök: Fekete Győr Endre. 'ci tudja hányadszor, aki néhány perccel ezelőtt tért vissza a határszemléről és most az udvaron levő nagy, modem berendezésű pince felé megy. Vele tartunk mi is, hiszen a pincébe most nagy munka folyik '■— akkor is, ha erről nem- okát beszélnek — most végzik a bor első fejtését. A rácsos, nagy lakatokkal ellátott. de most nyitott pinceaj- ió pipál a mélyéből felszálló melegtől. Bent a hatalmas hordók között egy-két ember hajladozik, forgolódik. Kezükben edények, fiavályúk, gumitömlők, léhók váltogatják egymás'*, attól függően, hol tartanaik a munkával. Olykor-olykor a/, üveglopó is élőkéiül, hiszen a boalej lésd munkában is meg- saamjazik az ember... Nézzük őket ahogy dolgoznak. Simon Péter, — aki egyúttal kádánmester is — a szivattyúnál serénykedik, ö irányítja a tömlőbe folyó bor útját. ügyelni kell rá nagyon, mert az olasz rizling minden naskkodhatunk — pedig a terület 30 százalékát jégverés ért? — 1600 hektoliter bora termett a szövetkezetnek — magyarázza az elnök, és még hozzáteszi ■ — Ennek nagy részét * VOSZK-nak adtuk el szerződéses alapon, de a pincegazdaságnál is igyekeztünk teljesíteni vállalásainkat Igaz. ez nem sikerült a jégverés miatt. — Ami bort itt látnak a» kell az ózdi borkóstolónknál. Fekete Győr Endre tsz-el- nök a most fejtett bor vizsgálatát végzi. kerül a tömlő; szinte halljuk is, amint buborog a bor új he lyén, rendezkedik egy hosszabb pihenésre. tó' sok pénzt jelent. És ezt a jó I minőségű, híres bort kezeim, j mindennap gondozni kell — Mibői áll a bor gondozása? — kérdezzük a pincemestert. aki gyerekkora óta foglalkozik ezzel a „tudománnyal”. — Sok csinje van ennek — válaszol egy kis szünet után. — A hordót kezelni kell, például kívül is meg belül is. Kívül diópáccal tartjuk tisztán, az abroncsokat lefestjük, hogy szemre is tetszetős legyen. Az üres hordókat belülről kénez- zük, a penészedés ellen. A bort megadott időben átfejtjük, vigyázva persze arra, hogy színe törjön, minősége sem csökkenjen. Ahogy ezeket mondja tölt egy pohárral valamennyiünknek és az elnök a meggyújtott gyertya elé tartja a poharat. A gyertyafény átvilágítja a bort. amely olyan tisztán csillog a fényben, mint-1 ha folyékony | arany volna. Aztán illatát vizsgálja és megízleli. Borszakértő ember, így elhiheti ük néki. hogy a bor minőségileg is kifogásolhatat- lan. — Jó summázza kurtán a véleményét. Kiss bácsiék rendesen elvégezték a munkájukat ... Még egy ideit» beszélgetünk a 2200 hektoli tér befogadására alkalmas pincében. Aztán elindulunk a lépcsőn felfelé a felső ágba, ahol a hő' mérő 12 fok meleget mutat. Mint mondják: ennyinek kell lenni, hogy a bor tárolása zavartalan legyen. Majd búcsúzunk. Azzal a meggyőződéssel távozunk, hogy nem hiába és nem véletlenül jártaik itt taáimon Péter a szivattyút kezeli cseppjéért kár lenne, ha kifolyna a földre. Kiss Károly pincemester ott áll a 77 hekto- iiteres hordó tetején amikor rá- köszönünk. —Már az utoljánál, járunk... — mondja, s aztán néhány perc után lek'iált a hordóról: — Elég lesz, Péter, álljon meg! Tetőzik a hordó, szájából kiAz elnöHtikei és a pincemesterrel beszélgetünk a borkeze. lés tudományáról és arról, milyen termésük volt az idén, és milyen a bor minősége Verpe- léten? — 225 hold közös művelésű szőlőnk van. 180 holdat nemrég telepítettünk. A háromévi sek már holdanként 5 mázsát adtak. A régi szőlőkre sem paÉrdekes statisztikai vizsgálat a bűnesetek elkövetésének körülményeiről A társadalmi tulajdon és a polgárok javai ellen elkövetett bűncselekmények száma az utóbbi években — a korábbi evekhez viszonyítva — kedvezően alakul. Ennek ellenére nagy érdek- ' odésre tarthat számot az a iirirhináletiológiai vizsgálat, amelyet a közelmúltban, végeztek a statisztikusok, ezer Budapesten elkövetett bűnesettel kapcsolatban. Egyebek között vizsgálták a rossz útra tévedt emberek kor és nem szerinti megoszlását, családi állapotát, cselekményük elkövetésének indítékait és körülményeit. A felmérés tapasztalataiból iVv‘óHe1műen megállapítható, hogy a bűncselekmények elkövetőinek nagy része a rendezetlen családi körülmények között élőkből került ki. Az ezer bűneset vizsgálata egyébként azt mutatja, hogy társadalmi tulajdon kárára elkövetett cselekmények 50 százalékát nem könnyítette meg semmilyen objektív körülmény. Az elkövetők 7 százalékának cselekményét azonban — a bírói Ítélet szerint — az ellenőrzés hiánya, illetve e felületes, rossz ellenőrzés, 5 százalékánál helytelen szervezeti, vagy ügyviteli rendelkezések, 3 százalékánál raktározási hiányosságok, 5 százalékánál pedig munkatársak, felettesek, vagy ellenőrök részvétele könnyítette meg; — ezt pedig a pincemester mondja. — Évente 40(1—500 hektoliter is elfogy. Nagyon szeretik a kohászok a verpeléti rizlinget, muskotályt... így beszélgetünk már jó ideje a hordók között, s így tudom meg, hogy tavaly kiváló minőségű bort termett a terület. 1000 hl. bor átlag maligánfoka 13,5-et mutatott, ami nagy szó Az utcán találkoztam véle. — Miért vagy olyan rossz sínben? — kérdeztem. — Beteg vagyok — mondta komor arccal. — Voltál orvosnál? Megvetően nézett rám. — Orvosnál? Soha! Majd ft« elmegy az eszem! Én élni akarok. Tudod te, hogy ki az or- vos? Mondjuk, hogy annyira ostoba vagyok, hogy orvoshoz megyek. Elmegyek, és teljes bizalommai a kezébe adom magamat. Mi történik ezután? Felületesen megvizsgál és felír valamilyen orvosságot. Az orvosság, persze, nem segít a tévesen felismert betegségen, ellenben árt egy másik betegségnek, amelyről az orvos még csak nem is álmodott. Egészségi állapotom óráról órára rosszabbodik, mivel rossz orvossággal mérgezem magam. Az orvos semmiféle felelősséget nem vállal magára. Azt gondolod, hogy a holttest felboncolása valamit kimutat? Ó, ne ámítsuk magunkat! A boncolást is elpuskázhatják. Az orvosokkal még más is előfordulhat. Nekem például fáj va- lamim és ők nem tudnak kimutatni semmiféle diagnózist. Specialistától specialistához futok. Mindnyájan tanácstalanul tárják szét a karjukat. Az én betegségemmel eddig még nem toiáikoztak. Ez persze, egyszerűen csak a tudás hiánya. Amikor végre kiderül, hogy nincs semmi bajom, a szervezetem annyira kimerült az orvosokhoz váló futkosástól, hogy komolyan veszélyezteti életemet. A kórházba utalnak. Tervaly is csehek, irakiak, franciák, marokkóiak, szovjetek, jtt- goszláivok, bolgárok, nyugatnémetek, a verepiéti jó minőségű, kiváló zaroatú bor megfelelő kezekben, szakavatott gondoskodás mellett érlelődik, hogy asztalra kerülve vidámságot, jókedvet gyújtson az emberekben. Fazekas István JANVSZ OSEKA: Mint mindenütt, Domoszlón is nagy az érdeklődés: hogyan zárunk? Az előző húrom esztendő sok baja még nem tűnt el nyomtalanul, az emberek szívéből, s ezért is várták olyan nehezen, mit tartogat számukra az 1963-as év zárszámadása. , Végül Varga Ferenc elvtárstól hallották meg először a jó hírt; egy munkaegység értéke 35 forint körül lesz — a tervezettnél több, s ezenfelül még tartalékolni is fognak több mint egy milliót. Végre ezt is megértük — mondják az emberek, helyesen cselekedett Varga elvtárs, amikor a tsz tagjaihoz fordult és rájuk támaszkodva, velük együtt igyekezett kivezetni a termelőszövetkezetet a káoszból. Nem lehet elismerés nélkül beszélni Paulenka István, Horváth István, Árvái Dezső brigádvezetőkről, akik a legjobbal! segítségével igyekeztek a helyes útra terelni a közös munkát, s felléptek, a : n u n 1 megy ség hí gí tások ellen. Társaik, Németh István, Bánszki István, Safranka Kálmán brigádvezetők ugyanezt az utat járták és sorolhatnánk végig a munkacsapatvezetőket, a példamutatókat. Nagyot nőttek egy esztendő alatt a domaszlói emberek, öntudatban, emberségben. Hittek a vezetők szavánál: és reményeik valóra is váltak. Az idén már magabiztosabba» néznek a zárszámadás elé, s az a kérésük Varga Ferenc elvtárshoz, hogy a lehetőségek szerint támogassa továbbra is őket, segítsen ahol lehet. Munkatársaiban, utódjában is bizakodnak, — s remélik, hogy az idei esztendőben is gyümölcsöző lesz munkájúi:. Fekete Janót Domoszló 30 forintot ér egy munkaegység Februárban kerül sor termelőszövetkezetünkben a sárszámadási közgyűlésre, de azért nagyjából már ismerjük az eredményeket. Tagságunk reménykedve várja az év végi számadást, s a reményre az ad alapot, hogy az elmúlt évben jól és időben végeztünk minden munkát. 1962-ben kétszeresére nőtt a szövetkezetben az egy munkaegységre eső jövedelem nagysága, 33 forint lett. Az elmúlt évben a gabonatermés ugyan nagyon alacsony volt, s a •termelőszövetkezet jövedelme nagy részét a tövénytermesz- tésből nyeri, mégis 30 forint felett számítunk egy munkaegységre. Ezt annak köszönhetjük, hogy nőtt a munkafegyelem, a dolgozók és a vezetők közötti viszony is javult. Az elmúlt gazdasági évben építkeztünk is, két juhhodály épült, s meglévő Zetorunk mellé még egyet vettünk. Az- új gazdasági évben tovább folytatjuk az ''építkezést, egy 100 férőhelyes istálló készül, mert el akarjuk érni, hogy jövedelmünk nagyobb részét a biztosabb állattenyésztés adja. A közgyűlés új tagok felvételéről is dönt. majd, s ez bizonyítja talán a legjobban szövetkezetünk erősödését, javulását, ífj. Kováes Ferenc Bükkszék cA iiUxobíL látó tmliEX mészetesen a kórházból már vem jutok ki élve. Vagy a betegség miatt halok meg, vagy tévedés áldozata leszek. Nem tudom, min alapszik ez? Nagyon egyszerű. Például tévedésből amputálják, mondjuk a lábamat. Tévedésből Idvágják valamelyik egészséges szervemet. Az orvosi műszereket * gyomromban felejtik és bevarrják. Ezt is tévedésből. Mulatságos, mi? A kórház, az orvos — biztos halál. Ó, nem, én nem megyek orvoshoz. Elevenen engem nem visznek oda! Túlontúl a jövőbe látó ember vagyok, ha nem tudnám, mivel végződik az! — Hol dolgozol? — kérdeztem, hogy eltereljem a beszélgetést a kellemetlen témáról. — Sehol. Otthagytam a munkahelyemet. Nem tudok dolgozni, mert tehetséges vagyok és különb, mint más. Azonnal előléptetnének. Referens, osztály- vezető, igazgató, főigazgató, valamilyen elnök, vagy más magas állású ember lennék a minisztériumban. Sajnos, nem mindenki olyan tehetséges, mint én. Óriási gondjaim lennének az emberekkel. Beleőszülnék. Különben a beosztottjaim között mindig lennének becstelen gonosztevők. Visszaélések, sikkasztások, és mindenért nekem kell felelni. Hiszen nincs ezer pár szemem. De a bíróságot ez nem érdekli. „Gondatlanság” — mondja ki az ítélet, és börtönbe csuknak. Megborotválnak, fegyenc- ruhába öltöztetnek, rácsos ablak mögé zárnak. Pszichikailag nem bírnám ki. összeroppannék, és isten veled, élet. Sír, börtön — temető. Nem, nincs értelme magas állásban dolgozni. Hát tudod te biztosítani nekem, hogy nem léptetnek elő? — Nem — vallottam be. — Különben nem kell feltétlenül börtönben végeznem — folytatta. — Ne felejtsük el, hogy rendelkezésemre áU * szolgálati autó. Állandóan úton vagyok. A sofőrök rendszerint alkoholisták. Képzeld, megiszik egy üveg pálinkái és egyenesen nekimegy egy lámpaoszlopnak, egy kőkerítésnek, vagy egy másik autónak. Felrobban a benzin, és a lángokban pusztulok el. Szép kilátás! Nem, az én jövőbe látásom nem engedi meg, hogy dolgozzam! — Látom, kissé baj van az idegeiddel — jegyeztem meg. — Meg kellene nősülnöd, családot alapítanod... — Semmi kincsért! — kiáltott fel a távolba látó. — A feleség is halál. Esküvő előtt tetszik nekem, aztán múlnak az évek, a feleségem csúnya lesz. Nem fog tetszeni, nem fogom szeretni. Mint becsületes ember, magamba rejtem ezt, de <ö megérzi, hogy nem vagyok őszinte. Meggyanúsít, hogy megcsalom-, botrányt rendez. Végül is elválnék tőle, de ott vannak a gyere* izek. Kölcsönösen gyötrődnénk. Rettenetes hangulatban, kölcsönös gyűlöletben élnénk. Egy tönkretett élet tragédiája lenne ez. A kínlódás aláásná egészségemet. Halál, temetés és az árvák sírása... Nem, nem, soha nem nősülök meg! — Ez bizony szomorú — ismertem be. Búcsúzóul kezet nyújtottunk egymásnak. — Ó, várj csak — mintha- hirtelen eszébe jutott volna. m* lami távolba látó ismerősömnek —, nem tudnál kölcsön adni száz zlotyt? — Nem — válaszolóit határozottan. — Lehetetlen! Száz zlotyból __ többször elmehetsz pálinkázni. Gyenge akaratod van, s ez elég. hogy alkoholista légy. Ha alkoholista leszel, nem lesznek gátlásaid. Lezül- lesz. Nem dolgozol, a pénzt csak becstelen úton tudod majd megszerezni pálinkára. Betörsz egy üzletbe'. Az őr lármát csap, te meg akarod, fojtani, fejbe ütöd egy bottal. Sajnos, a bot• kemény, a fej viszont puha. Rendőrkézre kerülsz, bilincsbe vernek, az őr meghal, gyilkossággal vádolva kerülsz a bíróság élé, a legnagyobb büntetést liánod: akasztófán lógsz és a levegőben hintázol. Megbocsáss. de ezek után nem tudok neked száz zlotyi kölcsönözni. A jövőbe látó rám meresztette szemeit és elment... lengyelből fordította: Bába .Mihály \ LEVELEZŐIEK ÍRJAK ■ a zárszámadásokról 3 forinttal magasabb lesz a munkaegység értéke A napokban sor kerül a zagyvaszántói Aranykalász Tsz-ben is a zárszámadási közgyűlésre. Az 1963-as évben a kalászosokból sajnos nem sikerült a tervet teljesíteni, de a kapások a kívánt termésátlagon felül adlak. Ez elsősorban a tagság jó munkájának köszönhető. A termelő- szövetkezet tagjai, különösen az asszonyok, derekasan dolgoztai»; egész éven át. A termelőszövetkezet első volt az elmúlt évben a járásban a betakarítás idején, és a növény- ápolásban is. A közös munka eredménye, hogy a tervezeti 40 forintos munkaegység helyett 43 forintot oszthatunk munkaegységenként. Ezen az összegen felül a termelőszövetkezeti tagok 1500—2000 forint prémiumot is kaptak a tervek túlteljesítéséért. A jól végződő év után meg altarjuk alapozni az 1964. év jövedelmét is, s már most a zárszámadásnál gondoskodtunk a munkaegység-előlegek biztosításáról, erre 200 ezer forintot tartalékoltunk. Havas Tamásné agrcmómus Ont adatban, emberségben erősödtek a domosxlóiak Kiss Karoly pincemester „birodalmában” egy lopó borral a szomjazok segítségére siet. (Foto: Kiss Béla)
