Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

1961. január 19., vasárnap

népújság

S

A közelmúltban a megyei, városi, járási pártbizottságok által kiküldött brigádok tanulmányozták a pártunk szövetségi politikájának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokat megyénk három városában. A brigádok tagjai sok száz emberrel beszélgettek, s legtöbb tapasztalataikat az alábbiakban lehet összefoglalni.

Megállapítást nyert, hogy a három város párt-, állami és tömegszervezetei — különösen pártunk VIII. kongresszusa óta — eredményesen ismertették pártunk szövetségi politikáját, a párttagság és a párton- kívüli dolgozók körében. A sokrétű felvilágosító munka eredményeként most elmondhatjuk, hogy a párttagok, munkások, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek többsége világosabban látja e politika tartalmát és célját. Kitűnik ez abból is, hogy az olyan nézetek, amelyek pártunk szövetségi politikáját jóbbról, illetve balról szektás szemszögből bírálták, vagy értelmezték, szűkebb területre szorultak vissza.

Emlékszünk arra, hogy egykét évvel ezelőtt gyakrabban lehetett olyan megjegyzéseket hallani, amelyeknek lényege és értelme az volt, hogy a régen betanult tételek és megállapítások alkalmazását (például a lenini hármas jelszó) követelték a párttól a mai megváltozott viszonyok között. Elég gyakran találkoztunk olyanokkal is, akik ellenezték, hogy az embereket a szocialista építésben végzett munkájuk és magatartásuk alapján ítéljük meg s akik úgy nyilatkoztak pártunk szövetségi politikájáról, hogy ez „kesztyűskéz-politi- ka” — „liberális politika”, amely nem mást, mint az „osztályharc megszűnését” és az „ellenforradalomnak tett engedményt” jelenti. Igaz, hogy Ilyen és ehhez hasonló nézetekkel még ma is lehet találkozni, azonban az emberekkel történt széles körű beszélgetés azt bizonyítja, hogy az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulás az egy-két évvel ezelőttihez képest kevesebb helyen és kevesebb ember részéről hangák el.

A brigádmunka tapasztalatai azt is bizonyították, hogy azok az intézkedések, amelyeket a három város pért-, állami és tömegszervezetei tesznek politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális téren, eredményesen segítették elő pártunk szövetségi politikájának érvényesülését. A párt helyes politikája s az a munka, amelyet a három város párt-, állami és tömegszervezetei kifejtettek az elmúlt év során, tovább erősítették a párt, a munkásosztály vezető szerepét, a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság szövetségét, a munkások, parasztok, értelmiségiek, városi kisemberek összefogását a szocializmus teljes felépítésére.

A három városban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkásság politikai, szervezeti, eszmei egysége, általános műveltsége tovább fejlődött, erősödött Ezt olyan tényezők bizonyítják, mint az ipar termelési terveinek (az építőipar kivételével) rendszeres teljesítése, illetve túlteljesítése. Eddig még nem volt egyetlenegy olyan politikai, gazdasági kampány, amikor e városok munkásságának példamutató, élen járó szerepe ki ne tűnt volna. Megmutatkozott ez elsősorban a bányászok és a közlekedési dolgozók részéről, akik a téli lemaradás pótlására nagy erőfeszítést fejtettek ki, vagy most legutóbb a kenyérgabona-vetés idején, amikor sok munkás — több hétre otthagyva megszokott munkáját — traktorra ült, hogy segítse az őszi betakarítás és a kenyérgabona vetésterveinek a teljesítését. Ezen túlmenően a munkások politikai öntudatának növekedését, politikai érettségét mutatja, hogy a megye üzemeiben jelenleg mintegy 858 brigád dolgozik a. szocialista brigád cím elnyeréséért. Ezeknek a brigádoknak a fele a három város ipari üzemeiben tevékenykedik.

Ami a munkások tanulási kedvének növekedését mutatja:

PÁRTUNK SZÖVETSÉGI POLITIKÁJÁNAK

ÉRVÉNYESÜLÉSE

írta: DORKÓ JÓZSEF, a megyei pártbizottság osztályvezetője

csupán Egerben a felnőttoktatás keretében 1050 munkás tanul valamilyen állami iskolán, s mintegy 1500-an járnak párt. oktatásra. A könyvtárnak Egerben 1536 munkás olvasója ván, s 400-an bérletet váltottak a Gárdonyi Géza Színház előadásaira. A Népszabadságot, a Népszavát, a Magyar Nemzetet és a Népújságot 8046 ipari dolgozó járatja és olvassa.

M indez azt mutatja, hogy

1 * a három város munkásságának jelentős része érzi és tudja, hogy most a szocializmus teljes felépítése idején, a gazdasági, ideológiai és kulturális feladatok megoldása került előtérbe.

Nagyon pozitív hatással volt a három város munkásságának fejlődésére a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely lényegében megszüntette (nem teljesen) a kétlakiság alapját és ez kedvezően befolyásolta a munkások eszmei, politikai egységének alakulását. Most már elmondhatjuk, hogy a volt kétlakiak többsége megérti a termelőszövetkezet jelentőségét és sokan közülük úgy nyilatkoznak, hogy „jobb így, mert könnyebb a dolgom, kevesebb a gondom.”

Az elmúlt három-négy év során a legnagyobb fejlődés a parasztságnál tapasztalható. A gazdálkodás színvonalának emelkedését mutatja, hogy a közös vagyon három év alatt 32 millió forintról 110 millióra nőtt, az egy munkaegységre jutó részesedés a megyei átlagnál is magasabb a három városban és az idén is eléri a 35 —40 forintot. Növekszik az árutermelés, és az egri közös gazdaságok a szőlőtermés 80 százalékát az államnak adták eL

A gazdálkodás színvonala mellett fejlődött a három város termelőszövetkezeti tagságának politikai öntudata is. Egyre többen ismerik fel közü. lük, hogy érdekeik a közösben egybeesnek, s csak úgy érhetnek el nagyobb eredményeket, ha mindenki kiveszi részét a közös munkából. Egyre többen varrnak, akik még négy-öt évvel ezelőtt hallani sem akartak a termelőszövetkezetekről, s ma ők az élharcosai a közös munka szervezésének és irányításának. A termelőszövetkezeti tagság politikai fejlődését mutatja az is, hogy egyre többen kapcsolódnak be a szocialista munkaverseny-mozga- lomba. A munkások példája nyomán a termelőszövetkezetekben is kezd kibontakozni a szocialista munkacsapat és a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indult mozgalom. Ennek keretein belül a termelőszövetkezetek tagjai a termelés emelésére tett ígéretek mellett arra is vállalkoznak, hogy a különböző iskolákon és tanfolyamokon tovább bővítik politikai, szakmai és általános műveltségüket. Megállapítható, hogy a párt-, állami és tömegszervezetek eredményes felvilágosító munkája nyomán, valamint annak hatására, hogy a termelőszövetkezeti' tagok többsége évről évre rendszeresen részt vesz a közös munkában, megszűnőben vannak a korábbi, származásból és vagyoni különbségekből fakadó ellentétek.

A munkásság és a terme- lőszövetkezeti paraszt- ság fejlődése mellett jelentős az értelmiség eszmei, politikai fejlődése is. A megye értelmiségének többsége a három városban dolgozik és tevékenykedik. Túlnyomó többségük rendesen és becsületesen ellátja munkáját. Hivatásuk mellett egyre többen vállalnak állami és tömegszervezetekné] társadalmi munkát, tevékenykednek a különböző munkabizottságokban, főleg kulturális területen. A velük való beszélgetés során helyeslőén nyilatkoztak pártunk szövetségi politikájáról. Az utóbbi években megnövekedett érdeklődésük a marxizmus—leninizmus tanulmányozása iránt. Jellemző, hogy két-három évvel ezelőtt alig néhány orvos vett részt szervezett ideológiai oktatásban, most Egerben a 108 orvos közül 78-an, a pedagógusokkal, műszakiakkal és jogászokkal együtt pedig 435-en tanulmányozzák szervezetten a marxizmus—leninizmus tanításait. A különböző foglalkozású értelmiségiekkel történt beszélgetés, valamint munkájuk és magatartásuk alapján elmondható, hogy túlnyomó többségük ma már nemcsak lojális magatartást tanúsít a rendszerrel szemben, hanem aktívan kiveszi részét a szocializmus építéséből és szemléletükben is mindinkább szocialistává válnak.

Számarányánál fogva nem jelentős, de a lakossággal való kapcsolata miatt mégis számottevő az a réteg, amelyet városaink területén a kisiparosság képvisel. A kisiparosok és kiskereskedők száma a szocialista építés következtében a három város területén is csökkenő tendenciát mutat. Amíg 1958-ban mintegy 1000 kisiparost tartották nyilván, addig 1962-ben már csak 742-en rendelkeztek iparengedéllyel. A csökkenés oka elsősorban abból fakad, hogy a szocialista utat választva, fokozatosan belépnek a kisipari termelő- szövetkezetekbe. A kisiparosokról és kiskereskedőkről is elmondható, hogy gondolkodásukat jelentős mértékben befolyásolták a szocialista építés eredményei. Többségük lojális a rendszerrel szemben, nem egy közülük részt vesz a népfront és a tanácsok munkájában, s egyre kisebb mértékben tapasztalható részükről spekulációs tevékenység.

A l elmondottakból kitűnik, hogy azok a nagy változások, amelyek országosan a szocialista építés következtében a társadalom osztályszerkezetében végbementek, teljes mértékben tükröződnek a három város életében is, igazolva, hogy az a szövetségi politika, amelyet pártunk éppen a megváltozott osztályhelyzetnek megfelelően kidolgozott és alkalmaz, helyes politika. Helyes politika azért, mert általa a párt, a munkásosztály vezetésével elősegíti a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek összefogását és mozgósítását a szocializmus teljes felépítése érdekében, elősegíti a különböző osztályok és rétegek közötti barátság elmélyülését, a szocialista nemzeti egység kialakulását.

Azok az emberek, munkások, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek, városi kisiparosok és kiskereskedők, párttagok és pártonkívüliek, akikkel a brigád tagjai beszélgettek, túlnyomó többségben helyeslőén nyilatkoztak pártunk szövetségi politikájáról. Elmondották, hogy ez a politika „nyugodt légkört” biztosít a munkához, hogy ez a politika „a megváltozott helyzet szükségszerű következménye”, hogy a származás szerinti megítélés eltörlése, a pártonkívüliek vezető funkcióba állításának lehetősége, mind olyan eleme e politikának, amely ösztönzően hat a szocialista építésre.

Az elmondott pozitív tapasztalatok mellett azonban látni kell azokat a nehézségeket, hiányosságokat és esetenkint az értetlenséget is, amelyek akadályozzák a szövetségi politika teljesebb érvényesülését. Ma is hallani olyan véleményeket, hogy „nem túl nagyot ugrottunk-e előre?” — „Nincs-e jobbratolódás, liberalizálódás?” Akadnak olyanok Is, akik azt mondják, hogy „szövetségi politika miatt élednek a kispolgári és ellenséges nézetek”, stb. A brigádmunka során ténylegesen úgy tűnt, hogy az ellenséges nézetek megélénkültek. Megélénkülésük azonban nem a szövetségi politikának, hanem annak következménye, hogy mind a külső, mind a belső ellenség igyekszik fokozni tevékenységét és az „ideológiai fellazítás” politikájának megfelelően fokozottabb mértékben terjeszti a nacionalista, soviniszta nézeteket, ugyanakkor egyes elvtársak még mindig úgy értelmezik a szövetségi politikát, mintha az az osztályharc megszűnését jelentené. Az ilyen elvtársak még mindig nem értik pártunk VIII. kongresszusának azt az útmutatását, hogy a „szövetségi politika és az osztályharc pártunk oolitikáiának két, egységet alkotó oldala”.

Ez kitűnik abból is, hogy egyesek a szövetségi politikával, a nemzeti egység politikájával kapcsolatosan csak a „szövetséget”, az „egységet” hangsúlyozzák és hallgatnak annak az eszmei, ideológiai harcnak a szükségességéről, amelyet a szövetségen belül az egység megteremtése érdekében a polgári és kispolgári né- ~efek. szokások, a renyheség, a fegyelmezetlenség, a közömbösség ellen folytatni kell.

» mi viszonyaink között ' * továbbra is érvényben van Lenin elvtársnak az az útmutatása, hogy „a proletariátus, miután kivívta a politikai hatalmat, nem szünteti be az osztályharcot, hanem folytatja — persze más viszonyok között, más formában, más eszközökkel — egészen az osztályok megszűnéséig”. Majd e gondolatot továbbfolytatva, rámutat, hogy „az osztályok teljes megszüntetéséhez nemcsak a kizsákmányolókat, a földbirtokosokat és kapitalistákat kell megdönteni, nemcsak ezek tulajdonát kell megszüntetni, hanem meg kell szüntetni a termelési eszközök mindenféle magántulajdonát is, meg kell szüntetni mind a város és a falu közötti különbséget, mind pedig a fizikai munkát végző emberek és a szellemi munkát végző emberek közötti különbséget. Ez igen hosszadalmas dolog. Eléréséhez óriási lépéssel kell előre vinni a termelőerők fejlődését, le kell küzdeni a kisüzemi termelés nagyszámú maradványának ellenállását (gyakran passzív ellenállását, amely különösen szívós, s amelyet különösen nehéz leküzdeni), le kell küzdeni az e maradványokkal ösz- szefüggő szokások és renyheség roppant erejét”. E lenini tanításból világosan kitűnik, hogy a mi jelenlegi viszonyaink között az osztályharcban előtérbe került a gazdasági szervező munka és az eszmei ideológiai harc.

E harc célja, hogy felépítsük a szocialista gazdaságot, és felszámoljuk az emberek tudatában, magatartásában meglévő polgári és kispolgári szemléleteket, szokásokat, hogy még nagyobb energiát szabadítsunk fel a szocializmus teljes felépítése számára. E cél elérésére szövetkezik most a munkásosztály minden dolgozó osztállyal és réteggel. Pártunk nem törekszik arra, hogy az osztályharo kiéleződjön. Ugyanakkor harcol az olyan szemlélet, gyakorlat és felfogás ellen is, amely opportunista módon értelmezi a szövetségi politikát és a szövetség „erősítésének érdekében” eltűri a fegyelmezetlenséget, a renyhesé- get, a különböző téves nézetek hangoztatását „Szövetségi politikánk — mondotta Kádár elvtárs, a VIII. kongresszuson tartott beszámolójában — az osztályharcban elfoglalt álláspontunk szocialista rendszerünk megszilárdítását és fejlesztését, a rendszer ellenségeinek mind hatékonyabb elszigetelését, a még ingadozók megnyerését, a szocializmus pozícióinak általános megerősödését szolgálja”.

A szövetségi politika nem kellő értése és esetenként félremagyarázása mellett a brigádvizsgálat sorén azt is tapasztaltuk, hogy a három város párt-, állami és tömegszervezetei munkájuk végzése során nem eléggé törekednek egyes sajátos problémák tervszerű és céltudatos megoldására. Az üzemek összevonásával kapcsolatosan — egyes üzemeket kivéve — nem folyt eléggé hatékony felvilágosítás a munkásság között. Emellett a politikai tömegmunkában jobban figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy nemcsak a különböző osztályok és rétegek eszmei-politikai színvonalában vannak még különbségek, hanem az ipari munkásságon belül is. A három város közül Eger és Gyöngyös lényegében az utóbbi 10—12 évben iparosodott és így érthető, hogy munkásgárdája is fiatal.

A szocialista iparosítás természetes velejárója, hogy a munkásság számszerűségben is növekszik és bekerülnek a munkások közé olyanok is, akik korábban a földművelésben és a magánkisiparban, vagy máshol dolgoztak, s akik magukkal hozzák azokat a nézeteket és szokásokat is, amelyek korábbi osztályheJvzetük- ből fakadnak. Igaz, hogy az ilyen emberek a nagyüzemi munkásság között fokozatosan maguk is átalakulnak, szocialistává válnak. Erre számos példa van. Addig azonban előző osztályhelyzetükből fakadó szokásaik és nézeteik nehezítik a munkásosztály szocialista nevelését. Éppen ezért a párt, a KISZ és a szakszervezeti politikai tömegmunkában nem elégséges rábízni az ilyen emberek nevelését a „nagykohóra”, hanem az ilyen „fiatal” munkásokkal céltudatosabban és tervszerűen is foglalkozni kell, hogy minél hamarabb megszabaduljanak helytelen nézeteiktől és szokásaiktól.

Említettem, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt jelentős számban voltak városainkban is kétlaki munkások. Igaz, többségük megértette a termelőszövetkezet jelentőségét és vagy leadta földjét, vagy felesége belépett a termelőszövetkezetbe és azóta is ott dolgozik. Látni kell azonban a párt-, és tömegszervezeteknek azt, hogy nem minden volt kétlaki munkás győződött meg még a termelőszövetkezeti gazdálkodás helyességéről. Egyesek közülük most is úgy nyilatkoznak, hogy „kevesebb lett a jövedelem”. Az ilyen munkások még nemigen tudnak kiállni a szövetkezet mellett

Éppen ezért nevelésükkel a jövőben még hatékonyabban kell foglalkozni, hogy ne álljon elő olyan furcsa helyzet, mint Egerben, ahol ezek agitációjá- ra olyan munkások is kétíaki- vá váltak, akik korábban nem rendelkeztek földdel.

U asonló negatív jelenség- gél találkoztunk a három város termelőszövetkezeteiben. A három város parasztságának életmódja, gazdálkodása az egyéni gazdálkodás idején több vonatkozásban eltért a megye parasztságának életétől, gazdálkodásmódjától. Ezekben a városokban akkor is és most is döntően szőlő- és gyümölcstermeléssel, kertészkedéssel foglalkoztak a földművelők. A piac közelsége. a nagy kereslet termékeik iránt, viszonylag magas jövedelmet biztosított számukra. A városi párt-, állami és tömegszervezeteknek az átszervezés előtt nagy nehézséget jelentett a velük való foglalkozás. Nehéz volt őket gyűlésekre, megbeszélésekre hívni, mert a város különböző pontjain laktak, másrészt jelentős részük, akik helyben nem tudták értékesíteni ter- melvényeiket. távoli helyekre szállitották, kofásfcodtak. Ez a sajátos életmódjuk hatással volt politikai, világnézeti fejlődésükre Is. Az a furcsa helyzet alakult ki az évek során, hogy politikailag elmaradot- tabbak lettek mint a falvakban élő dolgozó parasztok. Ez az elmaradás már kitűnt a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején is és azóta sem szűnt meg.

Köztudott, dolog, hogy amikor a dolgozó parasztok a» egyéni gazaálkodás helyett • szövetkezeti gazdálkodást választották, tudatbelileg meg nem váltak szocialistákká. Ez hosszan tartó folyamat. Csak a közösben végzett aktív munka, s közöttük végzett kulturális nevelő tevékenység eredményeként valósulhat ez meg. Az ilyen munka jelentőségét egyre jobban felismerik a három város párt-, állami és tömegszervezetei. Tesznek i* erőfeszítéseket, hogy megjavítsák a termelőszövetkezeti tagok közötti politikai nevelőmunkát. Ez azonban még nem elégséges, mert a vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy különösen az egri és gyöngyösi termelőszövetkezeti tagok jelentős részében a megye más vidékéhez képest erősebben _ él a magángazdálkodás utáni vágy. Kitűnik ez olyan megnyilvánulásokból is, hogy itt e két helyen adták be az idén a legtöbb kilépési kérelmeit, S hogy Egerben, de más városokban is többen vannak olyan termelőszövetkezeti tagok, akik azért, hogy fuvarozhassanak, lovakat vásárolnak. Problémát jelent a szövetkezeti mozgalom szempontjából, hogy mindhárom városban vannak még olyan dolgozó parasztok, akik egyénileg gazdálkodnak. Számszerűségüket tekintve, ezek már nem jelentősek. Jelentőségük inkább abban van, hogy egyéni gazdálkodásukkal erkölcsileg és politikailag bom- lasztólag hatnak, különösen azokra a termelőszövetkezeti tagokra, akik még most is ingadoznak. Türelmes, meggyőző munkával el kell érni, hogy fokozatosan ezek is szövetkezeti tagokká váljanak.

A z elmondott néhány ne- gatív jelenség nem cáfolja azokat a pozitív tapasztalatokat, amelyeket a cikk elején a szövetségi politika érvényesülésével kapcsolatban tettem. Mind a jó, mind a negatív tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a szocializmus építésének jelenlegi időszakában a dolgozó osztályok szövetsége, a szocialista nemzeti egység nem automatikusan. hanem harcban fejlődik! és erősödik.

Minél nagyobb eredményeket érünk el a szocialista gazdaság fejlesztésében, az emberek szocialista tudatának átalakításában, annál erősebb lesz a különböző dolgozó osztályok szövetsége és annál hamarább alakul ki a szocialista nemzeti egység.

Ahhoz azonban, hogy ea megvalósuljon, arra van szükség, hogy a pártszervezetek* állami szervek, tömegszervezetek, a Hazafias Népfrontmozgalom mind tartalmilag, mind szervezetileg differenciáltabb és tervszerűbb munkát végezzenek. A különböző osztályok és rétegek érdekei ma már egybeesnek. Ezeket a közös érdekeket azonban még nagyon sokan nem ismerik fel. Nagy még . a különbség, nemcsak gazdaságilag, h'jiem eszmei, politikai tekintetben is a különböző osztályok és rétegek között, de az egyes dolgozó osztályokon éa rétegeken belül is. A pártszervezeteknek, a Hazafias Nénfront-mozgalom- nak. a szakszervezeteknek, a KISZ-nek. a nőtanácsnak és más szerveknek meg kell találnia a módját és formáját annak, hogy eljussanak azokhoz is. akik még nem értik pártunk politikáját.

A brigádmunka során so® ember elmondotta, hogy helyesnek. hasznosnak tartja a3Í a beszélgetést, amelyet a brigád tagjai velük folytattak. Azt kérték, hogy ilyen beszélgetésre gyakrabban kerüljön sor. Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy ne csak a választások, vagy más politikai kampány idején jussunk el s különböző rétegekhez és csoportokhoz, hanem gyakrabban és rendszeresebben. Meg keQ tanulni úgy dolgozni, a munkát úgy koordinálni, hogy ne minden szerv azonos „tömegeket” neveljen”.

fia így dolgozunk, még na. gyobb eredményeket

érünk el a munkásosztály és valamennyi dolgozó osztály, valamint réteg szövetségének erősítésében, s ennek alapján a szocialista nemzeti egység kialakításában.