Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

1963. december 15., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Bírósági krónika amint új tájak íelé repülve hirdetik a magyar népművé­szet romlatlanul szép, kifejező erejű. gazdagságát. FEKETE NÉNI most egy ki­csit „rákapcsolt”, mert jön az ünnep, s a bankon keresztül külföldre küldhetők ezek a ba­bák. Jönnek a megrendelők, s a kis konyha megtelik csodál­kozásukkal. „Nahát! Hogy le­het ilyen ügyesen megcsinál­ni?!” Aztán elviszik a meny­asszonyt, a menyecskét, a hety­ke bajuszú kis vőlegényt. S ké­szítőjük, aki mindegyiket szív­vel, szeretettel alkotja — ki­csit szomorúnak érzi amúgy is üres hajlékát, mikor egy-egy elmegy, hogy útra keljen a tengeren túlra... Cs. Adám £va VÁLTOZATOK EGY TÉMARA IIOITAT1ÄI A speizni, amit vet­tem, nem csak ke­resztben volt erez­ve, de hosszában is. Mindezt otthon vet­tem észre, amikor jobban megnéztem a minőségi, keresztben is erezett speiznit, amely a legnagyobb meghökkenésemre, hosszában is erezett volt. Fogtam tehát a minőségileg erősen ki­fogásolható speiznit és visszavittem a boltba, ahol vettem, s átnyújtottam annak az eladónak, aki ne­kem átadta, mond­ván: — Kérem, én minő­ségiért fizettem, és ez a speizni hosszában is erezett... Az eladó gondosan megnézte a speiznit, megcsóválta a fejét, aztán így szólt hoz­zám: — Na, és aztán... — Mi az, hogy na és aztán. Megfizet­tem egy minőségi speizni árát és nem azt kaptam. Kérem, cserélje ki — szö­geztem le hajlithatat- lan álláspontomat a speizni ügyében. Az eladó jól meg­nézett, aztán keresz­tülhajolva a pulton, kissé undorodott arc­cal megkérdezte: ' — Az uraság tudja azt, hogy mit jelent szocializmust építe­ni? — Tudom — rebeg- tem a meghökkenés­től. — Hát, ha ezt visz- szahozta, akkor azt kell mondanom, hogy az uraság enyhén szólva is, hazudott, mert fogalma sincs róla. Na, majd én megmagyarázom. Hát idefigyeljen, jó uram. Mi építjük ezt a szo­cializmust, dolgozunk és küszködünk hogy nekünk és unokáink­nak több és jobb le­gyen; hogy legyőzzük az átkos kapitaliz­must. Érti? Es le ts fogjuk győzni, kérem, az tuti. Na, de ebben a küzdelemben adód­hatnak kisebb-na­gyobb hibák... — ... hát éppen ez az, hogy adódhatnak, ügye — makogtam, de rám förmedt: — Ne szóljon köz­be, míg én egy kis szemináriumot tartok magának, pedig nézze meg, húszán is vár­nak, hogy kiszolgál­jam őket... Nos, te­hát, ha adódnak is kisebb-nagyobb hi­bák, de ezeket kiélez­ni, ebből tűkét ková­csolni, visszaélni ve­le, hánytorgatni, nem dolgozó emberhez méltó cselekedet. Az ilyesfajta alakok csak kerékkötői na.gyszerű építőmunkánknak, csótányai napsugaras életünknek, akik elő­másznak rejtekhe­lyükről, de ijedten menekülnek vissza az élet sugárzó napsuga­rától ... — szólt, s ezzel sarkon fordult. — De a speizni, ami hosszában is erezett... Halló ... Kérem! — kiabáltam utána. Megfordult, galléron Tagadott és kidobott az üzletből. Még hal­lottam felháborodott megjegyzését: — S még ilyenek­nek építjük mi a szo- cializmustt (egri) képességeiknek és képzettsé­güknek megfelelő munkát vé­gezhessenek. (33/1963. (XII. 3.) Korm. sz. rend.) A vállalat a balesetet szen­vedett dolgozót köteles a mun­kakörülmények módosításával, elsősorban eredeti munkahe­lyén és szakmájában tovább dolgoztatni, vagy más, megfe­lelő munkakörbe, esetleg más vállalathoz áthelyezni, más munka végzésére betanítani, vagy szakmunkásképzésben részesíteni és ennek megfelelő munka végzésére áthelyezni. A vállalat igazgatója és a dolgozó megállapodhatnak ab­ban is, hogy a dolgozó a mun­kakörében meghatározott tel­jes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkozzék. Az intézkedést a dolgozónaí kell kérnie a vállalat igazga­tójától. A kérelem mindaddig előterjeszthető, amíg a dolgo­zó baleseti járadékban, illető­leg rokkantsági nyugdíjban részesül. A vállalati igazgató a kére­lem kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles intéz­kedni és a dolgozót az intéz­kedésről Írásban értesíteni. A rendelet a csökkent mun­kaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságról is ren­delkezik. Ez a bizottság há­rom tagból áll, s az a felada­ta, hogy három napos határ­időn belül tegyen javaslatot az igazgatónak a balesetet szenvedett dolgozó foglalkoz­tatásáról. A dolgozó az igazgató intéz­kedései ellen a munkajogi vi­tákra szabott határidőn beWl élhet jogorvoslattal. Nemrég jelent meg a ma- ;yar forradalmi munkás-pa­raszt kormány rendelete, amely erről a kérdésről is tartalmaz rendelkezést. A ren­delet intézkedik, hogy az üze­ni balesetet szenvedett dolgo­zók részére a foglalkoztatást íz egészségi állapotuknak megfelelő munkakörben és. munkafeltételekkel kell bizto­sítani. Törekedni keil arra is, hogy a balesetet szenvedők a' Jogászunk válaszol K> S. kérdési s Üzemi balesetet szenvedtem, nem tudok maid régi munkakörömben dolgozni — A MI RUHÁNK is ilyen volt valamikor, mink is ma­gunk csináltuk a szoknyától a pártáig minden darabját — veti közbe a szomszédasszony. — Hát ezért gondoltam, hogy majd csak megy. Vettem ba­bafejet, lebontottam, herédie- sen befésültem a haját, aztán darabról darabra megcsináltam rajta mindent úgy, ahogy azt valamikor viseltük. Ismét az üvegbúrát nézege­tem. A menyasszony babán annyi babramunka, apró plisz- szírozású szoknya, finom mir­tuszkoszorú a fején, miniatűr függő a fülében. S a vállken­dő, a fehér „slingolt” alsószok­nya mind megannyi munkás órát jelent. — A vőlegény meg úgy „szü­letett”, hogy az iskola igazga­tója kérdezte tőlem, nem tud­nék-e a menyasszonyhoz egy vőlegényt is fabrikálni. Meg­próbáltam, az is sikerült. így most már háromféle babát ké­szítek. A vőlegény kalapja, csizmá­ja, fehér csokornyakkendős in­ge, mellénye, kabátja —mind­mind Fekete néni munkája. — Értékesíteni? Nem szok­tam. Nem olyan babák ezek, amikkel játszani lehet. Drága díszbabák. Inkább külfödiek veszik, vagy külföldieknek vá­sárolják. Utaztak már innen nagyon messzire az én kis ké­szítményeim. Dániába, Hollan­diába, Montrealba, Oslóba ül valahol az ágyon, vagy tudom is én micsodán és azért büsz­ke is vagyok egy kicsit, hogy öregségemre, amikorra elrom­lott a szívem, nyaggat a vér­nyomásom, mégiscsak tudok valamit csinálni. Kezembe veszem a szekrény tetejéről a gondosan csoma­golt és előrámolt babákat Egyik szebb, mint a másik. Nincs bennük semmi giceses, tisztán őrzik a népi viselet legszebb darabjait, s csodál­kozva bámulnak ki az abla­kon a hajóból vagy a vonat­ból, nemegyszer a repülőből — VASPOGŰ HIDEG este ter­peszkedik Heréd felett. Egy lelket sem találunk az utcán, aki útbaigazítana a gyéren égő lámpák között: hol is lakik Özvegy Fekete Mihályné, a hí­res herédi babák készítője. Végre nyílik egy ablak, s mo­solygós fiatalasszony szól ki rajta: — Jöjjenek, majd én beko­pogok hozzá. Már biztosan le­feküdt — Lefeküdt?! Hiszen még csak hat óra múlt — Egyedül van, mit csinál­jon. Különben is, padlóztatta a szobáját biztosan elfáradt már ... Keljen már fel, Fekete néni, vendégek jöttek! — ko­pog a menyecske. Halk kászálódás, motoszká- lás bentről, aztán kinyílik a kis konyha ajtaja. Minden ide zsúfolva, a szoba padlója szá­rad. A renoválási felfordulás­ban mégjs van egy olyan hely, ahová nem juthat el a rámo- lás — a jobb sarokban magas emelvényen egy üvegkalítka, benne egy menyasszony, vőle­gény és a híres herédi me­nyecske. — Ezek miatt jöttünk volna, Fekete néni — mutatok a ba­bákra. — Megyeszerte ismerik a babákat s most azt szeret­nénk, ha azt is megismernénk, aki készíti őket. — Jaj, hát nem ez az én fő foglalkozásom — hárítja a di­cséretet. — Évekkel ezelőtt a fiam kérésére fogtam hozzá. Az úgy volt, hogy a fiám a járási tanácsnál dolgozott... de ülje­nek már le valahová, úgy res­tellem, hogy éppen most jöt­tek. Nálam mindig olyan szép rend van ... szóval oda, a ta­nácshoz szovjet vendégek jöt­tek. Van ennek már vagy öt éve. Azt mondja az én fiam: s,nem tudna, édesanyám, csi­nálni egy herédi babát, hogy ajándékba adhassuk az elvtár­saknak?” Olyan még nem volt, hogy ha a fiam kért valamit, ^meg ne csináljam, hát meg­próbáltam, Külföldre készülnek a herédi babák a hatvani iparitanuló-iskola. Mennyiségileg sem tudják ki­elégíteni a megye iparának igényét, főleg az új profilok szakmunkásigényét nem. De az oktatási munka minőségét nagyon kedvezői! ;ui befolyá­solják olyan körülmények, mint amilyet az egri iparita- nuló-iskolában tapasztalha­tunk. öt saját tantermük van, ki tudja hány szakmára, és több mint 1100 tanulóra. Köl­csön kapják a többi termet a Dobó és a Gárdonyi Gimnázi­umtól. így reggel 8-tól este 8-ig folyik a tanítás, a taná­rok egyik helyről a másikra, a vidékről bejáró tanulók pe­dig a vonatra, buszra rohan­nak. Ügy véljük, inkább szemlé­let, mintsem pénzhiány okoz­ta, hogy oktatási célokra eddig csak annyit áldoztunk, ameny- nyi beruházás a legfontosabb termelési célt szolgáló igények kielégítése után megmaradt és a feltétlenül szükségesnél szűkmarkúbbak voltunk a költségvetési tételek folyósítá­sában is. Lesz-e elegendő és kellő szaktudású mérnökünk, ha az egyetemre nem juthat ele­gendő számú, képzettségű és képességű hallgató? De ha magasabb az igény a középis­kolásokkal szemben, akkor a megalapozást az általános is­kolában kell kezdeni. Ugyan­ilyen szükségszerű és kölcsö­nös a hatás a szakmai gyakor­lat és az általános műveltség között. Tehát átfogó és főleg előrelátó intézkedésekre van szükség. Ugyanis 15—20 éves távlatban kell gondolkodni a gyáraikban és az oktatási intézményeknél is, mert a szakemberképzés „átfutási ideje” kissé hosszadalmas. Ép­pen ezért az oktatási beruhá­zásoknak időben meg kell előzni a termelési befektetése­ket. A gazdasági és a műve­lődésügyi szakemberek szoros együttműködésére, sok szelle­mi és anyagi erőfeszítésre van szükség, hogy biztosíthassuk az igényeknek mégfelelő szak­emberképzést Dr. Fazekas László tantervét, a tananyag korsze­rűsítésére van szükség — hang­zott az országos konferencián. Mikor és mennyi valósul meg ebből? Sürgősen intézkedni kell. Bi­zonyságul nézzünk Heves me­gyei példákat. A Finomszerel- vénygyárban 720 embernek nincs meg az általános iskola nyolc osztálya. Az Egyesült Iz­zóban talán valamivel jobb a helyzet, Sirokban nem. De ma már több olyan szakma van, melynek megszerzésének elő­feltétele legalább az általános iskola nyolc osztálya. Nincs időnk, nem várhatjuk meg az iskolaköteles gyerekeket, ezért nem nélkülözhetjük a felnőtt- oktatás különböző formáit, a dolgozók általános és középis­koláit sem és sürgősen létre kell hozni a dolgozók szakkö­zépiskoláit. Meg lehet terem­teni annak módját, hogy a kö­zépfokú végzettséget és a szakmunkás képesítést egyszer­re szerezzék meg a felnőtt „diákok”. De a Finomszerel- vénygyár és az Egyesült Izzó dolgozóinak ne biológiát, ha­nem technológiát, szakrajzot és anyagismeretet tanítsanak a felnőttek általános és szakkö­zépiskolájában. Kevesebb ver­set és kevesebb történelmi év­számot magoltassanak velük, inkább az szerepeljen a tan­tervben, amire az üzemben már holnap szükségük van. Tíz edző dolgozik a Finom- szerelvénygyárban, de csak egynek van szakképzettsége. Egy egész osztályra való fel­nőtt jár a galvanizáló üzemből az egri III. számú iskolába. Nemcsak a rendelet, hanem a szakma jellege is megköveteli a nyolc általánost. De a fel­nőtt iskolások és az élet igénye korszerűbb tani érvét, ésszerűbb tananyagot követelne. Tehát szükség van arra a reformra, amit az országos felnőttoktatási konferencián hangsúlyoztak. Tíz éve 250 fiatalt oktattak az egri iparitanuló-iskolában, ma 1100-nál is többet, valami­vel több a gyöngyösi intézet növendékeinek létszáma és hasonló arányban növekedett Hány szakmunkásra és hány mérnökre van szükség egy éven belül? Ezt a kérdést tet­tük fel az egri Finomszerel- vénygyár és az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető és gépgyár személyzeti osztályvezetőjének. A Finomszerelvénygyárban legalább 20 mérnököt keres­nek, az Egyesült Izzóban 16-ot és 1965-re újabb igényekkel számolnak. Gyöngyösön a be­ruházások előrehaladásától függően, mintegy 40 százalék­kal emelni kell a gyár dolgo­zóinak létszámát, a Bervában sok géplakatos, több és főleg jó elektroműszerész, kalorikus, hőkezelő és edző kellene. Gyöngyösön már az idén si­kerrel gyártották az ampullázó berendezéseket és félvezető­ket — hazai és a távoli orszá­gok megrendelésére — és a jö­vő évtől kompresszorokat fog gyártani a Finomszerelvény- gyár, a tervek szerint nagy mennyiségben, a szomszédos államok számára is. Az új gyártmányok bevezetése és nagy mennyiségű termelése újabb és jól képzett szakembe­reket követel, újabb szakmák honosodnak meg megyénkben. önként felvetődik,a kérdés, hogy oktatási rendszerünk és oktatási intézményeink ki tud­ják-e elégíteni a gyors gazda­sági fejlődés igényeit? Me­gyénk két gyárának mai prob­lémái csak kiragadott példák az ország életéből, de meggyő­zően jelzik, hogy a gazdasági fejlődés és szakképzés között szoros összefüggés van. Ugyan­is, az igények, a népgazdaság tejlődése közvetlenül meghatá­rozza az oktatási rendszer fej­lesztését, de ennek a fordított­ja is igaz: az oktatási rendszer adottságai meghatározzák a népgazdaság szakember-ellátá­sának lehetőségét és így köz­vetlen befolyást gyakorolnak gazdasági életünk fejlődésére. Ezt bizonyítja az elmúlt héten Budapesten megtartott orszá­gos felnőttoktatási konferencia. Életszerűbbé, vonzóbbá kell tenni a dolgozók iskoláit, az élet és a felnőttek igényeinek megfelelően kell átalakítani a Az igények és a szakképzettség Hátba szúrta a barátját, — egy évet kapott Czicza András kőművessegéd zeptember 28-án, szombaton délután betért az egri Heren­di-féle italboltba. Ott. italozott Czicza barátja, T. P. Sándor is, aki Cziczát meghívta aszta­lához. Együtt ittak, majd ket­tejük között szóváltás kereke­dett. T. P. Sándor durva kife­jezésekkel sértegette a már kapatos Cziczát. A szombat délutáni forgalomban az ital­bolt közönségének a lökdösés és sértegetés különösebb feltű­nést nem keltett. Amikor azonban az asztaltól T. P. Sán­dor felállt és indult a kijárat felé, Czicza utánaugrott és a nála levő hatcentis késsel hát­ba szúrta T. P. Sándort. A kés pengéje a hát jobb oldalán hatolt be a mellhártyán át a tüdőbe. A sértettet két hóna­pig kezelték. Az egri járásbíróság dr. Tö­rök Lászióné tanácsa Czicza Andrást egyévi szabadságvesz­tésre ítélte. Figylembe vette a cselekményben és a vádlott személyében rejlő fokozott társadalmi veszélyességet. Az ítélet nem jogerős. Lóval, tehénnel, sertéssel üzérkedett — tíz hónapra ítélték Nagy Imre maMári lakos ismert alakja a megye állatvá- sárainak. A környéken min­denki úgy ismeri, hogv állatok vásárlásával foglalkozik. Az ügyészség húsz pontból álló vádiratot nyújtott be Nagy Imre ellen, mert 1962. febru­árjától 1963 augusztusáig lo­vakat, teheneket, sertéseket vásárolt fel és adott el — ha­szonnal. Az is megtörtént, hogy az ugyanazon a vásáron vett lovat több száz forintos haszonnal továbbadta és a pénzbeli nyereségen túl az ál­lattal együtt vásárolt takar­mányt is visszatartotta magá­nak. Kiűnően érthet a vásári fogásokhoz, mert az alig más­fél esztendős időtartam alatt három lovat, öt tehenet és hét sertést vásárolt tizenegy ma­laccá!: huszonöt : forint híján Kilencezer forint nyeresége származott az üzletkötésekből. Az egri járásbíróság dr. Tö- -ökné tanácsa visszaesőként elkövetett üzérkedésben mon- lotta ki bűnösnek Nagy Imre. és ezért tizhónapi szabadság- vesztésre, mint főbüntetésre és tétezer forint mellékbüntetés­re ítélte. Miután a füzesabo­nyi járásbíróság 1959-ben kelt ítéletével hathónapi felfüg­gesztett szabadságvesztést sza­bott ki Nagy Imrére, most az ítélet ezt a hat hónapot is vég­rehajtani rendeli. Az ítélet nem jogerős. A forgalmi szolgálattevő elaludt: Egy halott — Négyszázezer forint kár — Másfél év szabadságvesztés Krecsák János forgalmi szol­gálattevő ez év július 15-én nulla óra 56 perckor a Mátra­vidéki Fémmű állomásán át­menesztette a menetrend sze­rinti 2675-ös szerelvényt, aztán néhány percre vagy pillanatra elaludt, majd az újabb 399-es szerelvényt is átmenesztette az állomáson. Az alvás következ­tében megfeledkezett arról, hogy a 2675-ös már elment, így utána sem kérdezett annak, hogy ez a szerelvény Hatvanba megérkezett-e már. Ezért nem :s kért engedélyt a lomástól a 399-es szerelvény menesztésére. Ekkor jelentke­zett a hatvani állomás szolgá­lattevője, Tabi Dénes és a hi­bát közölte Krecsák Jánossal. A gyors intézkedések a hiba felismerése után követték egy­mást, de a 2675-ös szerelvény Hatvanban a jelzőnél veszte­gelt, nehezen tudott lendület­be is jönni az indulásnál, s a 399-es szerelvény hátulról be­lerohant. Az összeütközés kö­vetkeztében Rékási László, az utolsó kocsiban tartózkodó fé­kező a helyszínen belehalt sé­rüléseibe. A 2675-ös szerel­vényből nyolc, a 399-esből hét kocsi megsérült. A kár — még pontos felmérés nem állt ren­delkezésre a bírósági tárgyalás idején — körülbelül 400 000— 450 000 forintra tehető. Az egri járásbíróság dr. Medgyesi tanácsa Krecsák Já­nost egy év és hat hónapi sza­badságvesztésre ítélte, míg a MÁV-ot polgári jogi igényé­vel külön perre utasította. Az ítélet nem jogerős. Ittasan vetetett — 1500 forint pénshiintetést fixet Bajzáth Kálmán az Egri Gép­állomáson ünnepségen vett részt. Nen fogyasztott túl sok italt. Este kilenckor motorke­rékpárra ült és két barátját is felvette a járműre. Behajtott a városba és a Csiky Sándor ut­ca sarkán lerakta két utasát, majd az Otthon vendéglői): ment feketére. A véralkoholvizsgálat meg­állapította, hogy Bajzáth — előadásával ellentétben — al­kohol hatása alatt vezetett. Az egri járásbíróság Bajzáth Kálmánt 1500 forint pénzbün­tetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. (f. a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents