Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

1963. december 11., szerda népújság Amíg /óbban el nem mérgesednek a sebek , . . Az állatállomány téli átteleltetéséről Megyénk állatállományának takarmány-szükségletét erőfe­szítéseink ellenére sem sikerült teljes egészében biztosítani. Az előző évek takarmányhelyzetét figyelembe véve jelenleg mégis kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert az elraktározott takar­mányféleségek mennyiségben és minőségben is lényegesen kedvezőbbek a tavalyinál. Az őszi időjárás kedvező ala­kulása nagymértékben javítot­ta takarmány-helyzetünket. A késő őszi legeltetésekkel több ezer mázsa takarmányt tudtak szövetkezeti gazdaságaink meg­takarítani, mégis egy sor in­tézkedést javasolunk az állat- í állomány zökkenőmentes átte-j lelte téséhez. Továbbra is ki kén használ­ni — lehetőségekhez mérten — a legeltetést, különösen a ju- hoknál és szarvasmarháknál. Ha a déli órákban legeltetnek, úgy biztosítják az állomány mozgatását is. A szövetkezetekben lehetőség szerint fokozni kell a takar­mány-készleteket. főleg a siló-, illetve tömegtakarmányt. A megye éves silózás i tervét ugyan teljesítette, de egyes tsz-eknél még van lehetőség a tömegtakarmány-mennyiség növelésére. Minden szövetkezet a répaszelet-, melasz-járandó­ságát és a központi keretből ki­utalt takarmányokat a legsür­gősebben szállítsa el és gon­doskodjon a megjelelő tárolás­ról. Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol a takarmány- helyzet felülvizsgálata során a bizottságok hiányt állapítottak meg, a legsürgősebben kezd­jék meg a pótlást. A vásárlás feltételeiről tájékoztatást ad­nak a járási tanácsok mező- gazdasági osztályai, valamint az MNB-fiókok. Takarmányvá­sárlás útján már több szövet­kezeti gazdaság teljesen meg­oldotta gondjait. A takarmánybázis növelése mellett helyes ha minden szö­vetkezetben — a rendelkezésre álló készletek figyelembevéte­lével — megkezdik a szaksze­rű előkészítést. Itt a szecská- zásra, pácolásra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jobb minősé­gű, magasabb tápértékű takar­mány mellett az alacsonyabb tápértékü takarmány is kevert állapotban kerüljön feletetésre. Nem szabad előfordulni olyan esetnek, hogy egyregy időszak­ban kizárólag jó, vagy alacsony tápértékű takarmányt etesse­nek. A szövetkezetekben, az elő­ző évek tapasztalatai alapján igen fontosnak tartjuk a ta­karmányfelelősi hálózat akti­vitásának növelését. Ök gondos­kodjanak a szövetkezet veze­tőségének támogatásával a rendelkezésre álló takarmány­féleségek ütemszerű, takarékos felhasználásáról. TJ árom hete állt már a *"* harc a Pesttől alig 25 kilométernyire levő Pilisvörös- váron. A fővárosban tíz- és tíz. ezer munkás várta lélegzet­visszafojtva az új meg új híre­ket a vörösvári bányászok hő­si küzdelméről. A kommunis­ták kicsiny, de lelkes tábora szervezte és vezette a gyűjtési akciót a sztrájkolok megsegíté­sére. A szakszervezeti ottho­nokban gyűlt a ruha, az éle­lem és megrakott teherautók vitték a munkásság segély­szállítmányait, hogy vala­mennyire enyhítsenek a mér­hetetlen nélkülözésen. Keser­ves heteket éltek át a bányász- családok, fogytán volt az enni­való és kegyetlenül mart a hi­deg. S 1928. december 10-én este, amikor Tóth István elv­társ, a sztrájk egyik vezetője bejelentette az összegyűlt so­kaságnak, hogy az igazgatóság még mindig nem válaszolt kö­vetelésükre, egy emberként kiáltotta a tömeg: — Meniünk Pestre! Gye­rünk a Parlament elé! A december 11-re virradó éjszakán kevesen hunyták le szemüket Pilisvörösvárott, és PiliSszent.iványon. A havas eső áztatta országúton már a kora hajnali órádban gyülekezett a tömeg. Kiéhezett, elcsigázott bányászok, asszonyok és any­A továbbra is fennálló ab­rakhiány pótlására az államtól kapott segítséget elsősorban az állattenyésztésből várt áruk elkészítésére és a biztos terv­teljesítésre juttatjuk a szövet­kezeteknek. Az állomány takarmányszük­ségleteinek biztosítósa mellett még egy sor igen fontos fel­adatot kell szövetkezeteinkben megoldani. Ilyenek például az állatférőhelyek szükségszerű téliesítése, ahol az még nem történt meg. Ki kell javítani az istállók tetőszerkezetét, az ab­lakokat, ajtókat, stb., fokozot­Az északi fővonal — új bá­nya, új szénmező kapuja... A vágat elején sötétség, be­tonboltív, száraz homok. A vé­gén, karbidlámpák sárga fé­nye mellett gumiruhás, csuk­lyás, hajlongó alakok. Mozdu­lataikat szotyogás, cuppogás kíséri. Lábuk alól fröccsen a szürke, kásás massza. Az úszóhomok — ahogy ezt a kellemetlen, furcsa, amorf anyagot bányász nyelven titu­lálják. — Folyik a bánya? Látnivaló: most szelídebben folyik, de szünet nélkül, mint­ha nem akarná abbahagyni már sosem. — Nyolc órában 3—4 csillé­re való „kifolyik’’. De volt már egy műszak alatt 18—20 csillényi úszó is. Magas, vállas, erős férfi. Csals a szeme villan a csuklyás sapka alól, arcán, bajuszán is ott az úszóhomok. Bartha r. Frigyes, a többszörös szocialis­ta Bartha r. Dénes-brigád har­madvezető vájára. — Szentséges hely — mond­ja —, az ember egymást se ismeri, ha a szerszámokat át­adjuk váltáskor. Le^öbbször a szemünket se bírjuk kinyitni. Mintha malterba mártanák az embert, olyan. Negyedik éve, hogy az ak­namélyítők elvégezték ezen a részen a munkát. Aztán, aho­gyan nehezebb, nehezebb, mos­tohább lett a munkahely, egy­más után „elszökdöstek”. Két hónapja ember se maradt a környéken, mind odaálltak. Alikor vette át a vágat mélyí­tését Bartha r. Dénes, kilen­cedmagával, Először is kitisztí­tották a vágat folyosóját, amelyet talptól a tetőig merő úszóhomok töltött meg, 11 mé­teres szakaszon. S ez még csak ízelítő volt, kurta nyitány a juk szoknyájába kapaszkodó, apró gyerekek. Egészségesek és botra támaszkodó, bicegő be­tegek. A menet élén a hős bányász­asszonyok haladtak. Az or­szágúton megállt a járműfor­galom, a felvonuló tömeg ham- pölygött az úton előre. Meg­rendítő volt a kép és megren­dítő a meg-megújuló erővel feltörő kiáltás: — Kenyeret akarunk! Ke­nyeret akarunk! A budapesti munkásne­‘ v gyedekbe percek alatt eljutott a hír, s szinte futótűz­ként terjedt: a bányák népe megindult a város felé, hogy igazságot, kenyeret követeljen a kormánytól. De nemcsak a munkásnegye, dekbe jutott el a hír, értesült a felvonulásról a Horthy-fasiz- mus egyik legvérengzőbb rend- őrpribékje, Andréka főkapi­tányhelyettes is. S mire a me­net az ürömi dombhoz ért, ad­digra ott volt már Andréka és sok más. magas rangú tiszt ve­zetésével egy autós és egy lo­vas rendőrkülönítmény, az or­szágutat keresztben egy csend­őrszakasz zárta le; szuronyt szegezve várták a menetelőket. Mindenképpen vissza akarták fordítani a bányászsereget. Ve­zényszavak hangzottak, pus­fabb gondot kell fordítani az állatok gondozására, tisztogatá­sukat naponta többször kell elvégezni. Rendszeresen bizto­sítani kell a trágya kitermelé­sét, a száraz szalma pótlását. Az állatállomány takarmány­szükségletének biztosítása, va­lamint a szakszerű elhelyezés mellett a legfontosabb tényező az állatokat gondozó szakgár­da kialakítása és megbecsülé­se. Egész éven keresztül, de különösen a téli hónapokban, ráiuk hárul ugyanis a legne­hezebb feladat. A szövetkeze­tek vezetői az állatgondozókat ROKONOK — EGY MŰSZAKBAN ★ MENNYI SZÉNÁT „ESZIK" A BANYA? ★ AZ ŰSZÚHOMOK SPECIALISTÁI ★ minden izmot próbára tevő birkózáshoz. — Volt, hogy úgy felduz­zadt, akkorára püffedt a vá­gat alja egy darabon, mint a kövér asszony dereka. Mikor belevágtam, úgy eldobott ma­gától, mint valami pattanó labdát. Lábuk alatt víz, fejük felett víz. Hideg víz, ami homokkal együtt zúdul le a nyakukba. Keményen, foggal és köröm­mel kellett megharcolni min­den centiméterért, amit előre mentek. S most csak annyival könnyebb, hogy 18—20 csille helyett 3—4 csille a „terme­lés”. Akár az óra szerkezetei, pontosan, precízen, egybehan- goltan dolgozik a három em­ber. Értik egymást, mert 12 éve dolgoznak együtt. Ám nemcsak az évek száma, az együtt töltött munka adja a megértést — az ő esetükben más is: a rokonság, a vér sze­rinti kötelék. Elég csak a ne­veket felsorolni: Bartha r. Fri­gyes, Bartha r. Endre és Bart­ha r. Béla. Fri—es és Endre — apa és fia; Béla pedig Fri­gyes nagybátyjának a fia. ösz- szeforrott, eggyé ötvöződött család ez a kis közösség min- denkénpen. — Egy felvetőn már túlju­tottunk. Tizenkét méter után elérjük a másik vetőt is. Amö- gött rejtőzik a szén. Három­millió tonna. kák závárjai csattogtak, a tiszt urak kardja villant. A ron­gyaikban didergő tömeg elszán­tan nézett farkasszemet a jól táplált fogdmegekkel. Pillanat­nyi csend, majd kétezer ember ajkán felcsendült a dal: Ringy-rongy a göncünk, cafatos, Tőlünk a burzsuj riadoz, Cipőnkből kandikál a láb, Nem mehet ez már így tovább. S a dal végeztével hosszan zúgott az ütemes kiáltás: — Kenyeret akarunk! Kenye­ret akarunk! Andréka felszólította a tö­meget: válasszanak néhány ta­gú küldöttséget), azok menje­nek a Parlamentbe. A nyolc­tagú küldöttség, egy rendőr­tisztviselő vezetésével, autón elrobogott. De a tömeg nem oszlott szét. Egyetlen ember sem indult vissza, ellepték az országút mellett levő mezősé­get és egyik vezetőjük kije­lentette: addig maradnak ott, amíg a küldöttség vissza nem tér a városból. Több órás vá­rakozás után megérkeztek a küldöttek. Útjuk nem járt eredménnyel. Vass népjóléti miniszter, a bányabárók ki­szolgáltja, nem volt hajlandó szóba állni velük, csak akkor fokozottabban segítsék és mun­kájukban támogassák, mert így megteremtik a további fel­tételeket az állatállomány vesz­teségmentes át telel tetésére. Úgy gondoljuk, hogy ha me­gyénk szövetkezeteiben és az államigazgatás területén dolgo­zó szakemberek most minden erejükkel az állatállomány át- teleltetését segítik, az ered­mény a jövő évben több tonna húsban, tejben, tojásban je­lentkezik majd. Papp Sándor megyei főállattenyésztoö öreg, föld alatti ember Bartha r. Frigyes. Harminchat esztendőt töltött már bányász­kodással, 13 éves kora óta. Fia, Endre, már négy évet „késett”, 6 17 éves korában szállt le először a sötétség bi­rodalmába. Van tapasztalat a tarsolyukban bőven. — Folyik a bánya? Cseperészget rájuk a szürke. kásás lé, mintha nem akarná abbahagyni soha. És hiába raj­tuk a vízhatlan, gumírozott ruha, a csuklyás sapka, testük is szürke a létől, akár az ácso- latok. Kijjebb a munkahelytől, szárazabb részen, nagy halom­ba döntött — széna. Etetik, duggatják a bányát, szénával bélelik a feszke, a deszkák kö­zötti részeket, hogy szűn­jék a homok „csepegése”. Negyven csille szénát már ,,megevett" a bánya, s az ét­vágya még mindig nagy; de nem sajnálják az abrakot — el akarnak jutni a szénfalhoz! mindenképpen. És el is jutnak, nem fog ki rajtuk az úszóho­mok, megzabolázzák ők, kilen­cen. — Szilveszterre egy csille szenet kitolunk a vágat elejére — mondja Bartha r. Frigyes. — Az egyik aknamélyítő azt mondta, hogy neki műfoga van- de azt a csille szenet mind megeszi. Biztos, hogy meglesz az a csille szén. De ezt ne írja meg. Kiszámítha­tatlan az ilyen bánya s bármi közbejöhet. Akkor csak nevet­nek rajtunk... Nem hiszem, hogy bárki is nevetne rajtuk. Amit a kilenc ember tesz, arra kevesen, vagy egyáltalán nem képesek mások — Egercsehiben. Tisztelegni kell helytállásuk tárgyal., ha már megkezdték a munkát. A sztrájk vezetői, látván, hogy a továbbvonulás céltalan vérontáshoz vezetne, kiadták a jelszót: zárt sorokban vissza­vonulunk a vörösvári munkás- otthonba! — Miattatok kellett beadni a hízót! — Feléltetek mindent, nem termeltetek. — Hatezer tojást vittek el tőlünk is. — Ha nincs tsz-etek, fele beadás jut ránk. • így röpködnek az indulatot szavak az egykori tehetősebi' markazi földművesek szájá­ból a gyűlések szünetében, a határbeli vitákon —, az egy­kori szegényparasztok felé. És az 50-es években feloszla­tott kis termelőszövetkezet volt tagjai — zömében agjjár- proletárok és egykori szegény­parasztok — nem késnek a replikával. — Megadtuk mi az állam­nak ami járt. — Magatokra vessetek a be­adás miatt... — Miért volt annyi szőlő­tök? Az elkeseredett viták gyö­kerei ezúttal mélyre nyúlnak, hiszen az már megszokott, hogy az egykori szegénypa­rasztok és középparasztok kö­zött mai problémák vitáit fa­kasztanak. Ám Markazon ezt tetőn a régi ügyek lezárat­lansága is, amelyek taszító erőként lépnek fel a szövet­kezetiek között, akadályozva az egységes paraszti osztály kialakulását. Jó évtizede vitatják ezt a témát, évtizede marják egy­mást azon, hogy a rég felosz­lott termelőszövetkezet „miatt” Jcellett-e annak idején a beadást teljesíteni — amint ezt az egykori középparasztok tartják, — vagy pedig azért, mert akkor annyi volt a be- adá)si kötelezettség. És miközben egymást okol­ják a beadásért. — a volt ag­rárproletárok és szegénypa­rasztok foggal, körömmel véd­Önkéntes véradók Nagyrédén Több mint kétszáz nagyré- dei dolgozó jelentkezett Ön­ként, hogy vért adjanak rászo­ruló embertársaiknak. A nagy számú jelentkezés oka, meg­értették, milyen nagy szükség van az életet adó vérre, s az is, hogy a község vezetői, a tanácselnök, a tsz-elnök, a párttitkár az elsők között je­lentkeztek. Egész nap egymásnak adták a jelentkezők a kilincset, ami­kor a gyöngyösi Bugát Pál kórház dolgozói megérkeztek. Az ideiglenes véradó állomást az iskolában állították fel — az előkészítés a nagyrédei vö­röskeresztes aktívák munkáját dicséri. A kórház 22 dolgozója pan Vass miniszter autója je­lent meg a pilisvörösvári sztrájktanya előtt,.hogy a bi­zalmiakat Pestre vigye, a tár­gyalások megkezdésére. A bányabárók kénytele- '* nek voltak a bányászok minden követelését maradék­ve hajdani szövetkezetüket, az egykori középparasztok pe­dig szidva ugyanazt, — újból és újból végeláthatatlan vitá­ba keverednek, utcán, mun­kahelyen, taggyűlésen és bá­ró ; beszélgetéseken. És sem­mi sem történik a vita lezá­rására. A seb egyre hatalma­sodik, sértegetések kése haso­gatja, mélyíti évről évre. És vannak, akik legyinte­nek az egészre, mondván: mi­nek ezeket a régi sérelmeket felidézni, hiszen van elég mai probléma, ami tisztázásra vár. Valóban, az egységes szö­vetkezeti paraszti osztály ki­alakulását több mai tényező i: nehezíti. Markazon is, más­hol is. De a tényt figyelmen kívül hagyni — azt a tényt, hogy az egykori középparasz­tok és szegényparasztok min­den alkalmat megragadna1: hogy ez évtizedes ügy kapcsá- összeugorjanak és mélyítsé a szakadékot egymás közöti — úgy gondoljuk, cáfolja a-c kát, akik legyintéssel akarna-' pontot tenni erre a vitára. Rendkívül bonyolult fölyc mat az egységes paraszti ősz tály kialakítása, amely nag türelmet, sok-sok érvet, goi: dós, körültekintő nevelőmur kát igényel, s amely nei hagyhat figyelmen kivi egyetlen olyan tényezőt sen amely ezt a folyamatot aki dályozza. Ezért lenne időszer í türelmes, frappáns érvekkel, r való helyzet ismertetésévi közelebb hozni egymáshoz o elkeseredetten vitatkozó fele két, megfékezni az elszabc dúlt indulatokat és megfelel orvosságot találni a közszel lem egészségének visszaadó Sára. Amíg jobban el nem mér­gesednek a sebek. K. B. délután ötig dolgozott — de még így sem győzték a jelent­kezőktől a vérvételt. Akik le­maradtak, azok külön autó­busszal mennek majd be Gyöngyösre. A kórház dolgozói véradás után megvendégelték a vér­adókat. A nap eredménye 5f liter vér — amelyből két pa­lackkal még aznap éjjel fel is használtak egy beteg meg­mentésére. Hatvani István Gyöngyös Vöröskeresztesek Hevesvezekényen Ifevesvezekény községben, sajnos, nincs orvos. Gondot okoz ez hirtelen rosszullétnél. balesetnél. Ezen akarunk se­gíteni azzal, hogy egészség- ügyi előadások megtartását tervezzük. A községi vöröske- resztes szeivezet hatvan tagja sajátította el az elsősegély- nyújtás tudományát, s az is­kolás gyermekek is szorgos- kodnak az ifjúsági Vöröske­reszt-csoportban. Vöröskeresztes aktíváink ott vannak mindenütt, ahol első­segélyre van szükség, s hatha­tósan segítettek a véradás megszervezésében is. , Rozgonyi István Hevesvezekény Segít jük a termeí íi* söreik eset munkáját A gyöngyössolymosi Műve­lődési Ház kulturális munká­jával, minden vonalon igyek­szik segíteni a termelőszövet­kezet fejlődését. Munka'er- vünkben jelentős helyet foglal el a különböző szakmai tan­folyamok, előadások szervezé­se. Az idén a termelőszövetke­zeti akadémia III. évfolyama mellett megszerveztük a zöld­ségtermesztési tanfolyam II., a szőlőtermesztési és borkezelői tanfolyam első évfolyamát. Az ismeretterjesztő előadásod kö­zött helyet kaptak olyan té­mák. melyek a nagyüzemi gaz. dálkodás időszerű problémái­val foglalkoznak. Csillik Bálint, Gyöngy össoiymos. Bányászvers A vers 1929. Januárjában jelent meg a KMP Ü.j Március Bécsben kiadott folyóiratában. Szerző­je egy» » sztrájkban részt vett vörösvári bányász, neve ismeretlen. Kétezer bányász megindult a hegyeken keresztül, Kétezer bányász, asszonyostul, gyerekestül. Jöttek fegyvertelen, táblát vittek az élen, Jöttek remélve, esőben, sárban, télen. Kétezer bányász megállt a félúton, Kétezer bányász előtt hatezer szurony. Megfordultak; csillogtak a fegyverek, Visszafelé fordult a néma sereg. Mentek keserűn, nehezen, de tudván-tudva, Fölkerekednek még egyszer az útra. Nem kétezerén és keservesen, De százezerén, seregesen. Nem táblákkal és könyörögve, De fegyverekkel és dübörögve. Lepattan róluk fegyver és szurony, Proletárok serege végigmegy az úton. Esőben, vérben, harcban, az úton végig, Míg céljukat el nem érik. előtt! Pataky Dezső Kétezer bányász megindult... VIZITEN az iszapbirkózóknál... talanul teljesíteni! Győzött a sztrájk! Harmincöt év távlatából büszkén idézzük emlékezetünk­be a vörösvári bányászság di­cső harcát. A vörösvári bányászok harci elszántságát nem törte meg a felvonulás sikertelensége. A sztrájk folyt tovább. Még öt hétig állták a harcot, nem szálltak le a tárnákba. Egy na-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents