Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

4

RCPOJSáO

1963. december 11., szerd»

Megkezdődött az egri gyógyfürdőkórházi részleg építése

ció-tartalma és hogy a víz bőségesen, percenként átlagosan 6 ezer köbméter mennyiségben bugyog elő a föld mélyéből. Semmiképpen sem megvetendő annak a figyelembevétele sem, hogy előzetes orvosi adatok szerint Heves megye területén a megrokkanást előidéző okok között messze első helyen állnak a mozgásszervi bántalmak.

Kétségtelenül nem hagyható figyelmen kívül az Andor- naktályáról Egerbe vezetett

1963. DECEMBERE igen jelentős dátum az egri gyógyfürdő, illetve a város fejlődése szempontjából: megkezdődött a fürdőkórházi osztály építése.

Az utóbbi évek során merült fel konkrét formában a magas rádiumemenáció-tartal- mú gyógyvíz egészségügyi hasznosításának a gondolata. Az első elképzelések szerint, a tervezett kórházi osztály a jelenlegi gyógyfürdő emeletráépítése révén nyert volna kialakítást. Ehhez azonban az Országos Műemléki Felügyelőség nem járult hozzá az épület műemlék volta miatt. A városi tanács gyógy- és üdülőhelyi albizottságának egy ülésén, amelyen a fürdőügyi igazgatás és á balneológia szakemberei is részt vettek, azt javasolták, hogy a jelenlegi gyógyfürdő épületétől délre eső területen nyerj er elhelyezést a kórházi osztály. Az állásfoglalást tett követte,

1962—63-ban elkészültek a kivitelezési tervek.

Az épület számára rendelkezésre álló hely hossza mintegy 90, szélessége pedig 20—22 méter. A jelenlegi gyógyfürdő és a most megépítendő kórházi osztály közötti összeköttetést egy üvegezett folyosó biztosítja. Az épület a legkorszerűbb, az igényeknek és rendeltetésnek megfelelő lesz.

Dr. Schulhof Ödön kandidátus, az Országos Balneológiái Kutató Intézet igazgatója így fogalmazta meg a kórházi osztály megépítésének szükségességét: „A gyógyvizek gyógy- hatását a kémiai és fizikai vizsgálatok eredményei alapján csak valószínűsíteni lehet. Az egyszerű mindennapi tapasztalat ezfc megerősíti, amint ez az egri gyógyvizek felhasználásakor már évtizedek óta történik. De az alkalmazás lehetőségeinek pontos, tudományos szintű megállapítását csak az egzakt észlelés és a laboratóriumi vizsgálatok együttese adja meg s ez csak megfelelően berendezett és felszerelt kórházi osztály keretében lehetséges.’’

A TÁVLATI elképzelések szerint a megépülő kórházi

VÉGRJE a megvalósulás küszöbére érkezeit a nagy egri orvosok. Markhót Ferenc és Fejes Mihály álma: Eger egyik legnagyobb természeti kincse, gyógyvize, a betegségiek gyógyítását fogja szolgálni.

Sugár István

KARÁCSONYI

BEVÁSÁRLÁS

Hajnali fagyban

• • •

Mínusz nyolc fokot mutat a hőmérő az egri „piaci” patika védett ajtajában. Két méterrel odébb már jóval hidegebb a metsző, hajnali levegő.

Nagy robajjal, sok prüszkölésTusnelda: Manó, ügyesebben tartsd azt az ernyőt, az ég sze relmére ...

(Toncz Tibor rajza)

Gyermekrabló remeték

A FRANCIAORSZÁGI és

magyarországi lapok már hetek óta foglalkoznak egy gyermekrablással: Strasbourgban

elrabolták André Kovács magyar származású francia tudós két fiát, a 12 éves Franci st és a 10 éves Pierre-t. A lapok beszámoltak arról is, hogy a gyerekeket a Fatima-remeték szektája nevét viselő fanatikus szervezet tagjai Portugáliába hurcolták.

André Kovács 1938-ban ment ki Franciaországba a Sorbonne-on tanulni. Ma 43 éves, és egyike a nyugati világ legismertebb műanyagkutatóinak. Haladó gondolkodású, kommunista érzelmű. Részt vett az ellenállási mozgalomban is. A Sorbonne-on kapott katedrát, fizikát tanított, onnan hívták meg Stras- bourgba, egy kísérleti kutató intézet vezetésére.

Felesége, Francoise Hanff dúsgazdag francia nemesi család lánya. Három gyermek anyja. 1956-ig' jól élt férjével, de akkor zarándokúira ment Lourdes-ba, ott „látomása volt”, és vallási megszállott

lett. A vele levő kislányát, az akkor hétéves Babettot magára hagyta, s úgy kellett visz- szavinni Strasbourgba. ő maga többé nem ment vissza férjéhez. Később elváltak, a gyermek nevelését a gyámhatóság az apára bízta, de Kovács beleegyezett, hogy Babette nevű lányuk az anyjánál maradjon. Az asszony azonban néhány hónap múlva visszavitte az apának azzal, hogy a kislány „istentelen”.

AZ ASSZONY ugyanis időközben csatlakozott a Fatima- remeték ultrareakciós szektájához. A szektát egy Boyer nevű elzüllött katolikus pap alakította, titkára pedig Kovács elvált felesége lett. A szektának kiterjedt . hálózata van Franciaország szélsőjobboldali köreiben. Boyer egy újságírónak kijelentette, hogy Frey belügyminiszter támogatását élvezi. Központjuk Seignosse- ban van, ahol Boyer egy régi épületet kolostorrá alakított át A szerzetesek a kolostor körüli barakkokban laknak. A szakállas fiatalemberek khakiszínű egyenruhát viselnek. Kovácsnén kívül más nők is élnek a Fatima-remeték közösségében. A szekta Párizsban is irodát tart fenn. Anyagi forrásaikat teljes homály fedi, mivél a „remeték” semmiféle hasznos foglalkozást nem űznek.

Az algériai puccs idején a Fatima-szekta Lagaillarde és az ultrák támogatására szólította fel a környék lakosságát. Bevallott céljuk „a kommunisták megtérítése”. Az „elkerülhetetlen polgárháborúra” készülnek, amelyben — mint hangoztatják — Seignos- se lesz a kommunisták elleni harc fellegvára.

A szektához csatlakozás után Kovácsné egyszer csak a bírósághoz fordult és magának követelte a gyerekeket. A bíróság előtt kijelentette: az Úr megjelent neld. felelősségre vonta, hogy gyermekeit miért hagyta az eretnek házában, istentagadók között A bírák látták, hogy vallási tébolyo- dott, és persze nem ítélték oda neki a gyerekeket Erre a szekta tagjainak segítségével a két fiút elrabolta.

I NÉGY ÓRA.

sej 'áll meg a hatalmas hűtő- kocsi a belsőségbolt előtt, hogy a Gyöngyösről hozott árut lerakja. Juhász József, az üzlet vezetője, már megszokta ezt a nem éppen kellemes munkát, s gyorsan, sok beszéd nélkül rakják a vesét a borjúlábat, a tüdőt hogy mire az első vevő megjelenik, minden a helyén legyen.

— Nem mulatság, az igaz. Nyáron még csak...! De télen! No. nem érdekes, amikor inasnak mentem, tudtam, hogy a hentesüzletet nem lehet fűteni ... — kedélyeskedik, s aztán még hazaszalad egy negyedórára, hegy a műszak előtt jól átmelegedjen.

'Csak a neonfény .árulkodik a város

süti a hurkát s fél hatkor, M első vevő mindjárt jóízűen «©* lii is lát a jól elkészített reggelinek.

— Szóiátról jöttem be. Nagyon jó, hogy itt van ez a szép, új üzlet, most már be merek jönni reggelizni, mielőtt munkába megyek. Addig nagyon csúnya volt .míg át nem alakították, egy nő nemigen mert volna belépni — mondja a fiatalasszony, aztán sietve összeszedi a holmiját, fél hétkor várja a műszakja.

HAT ÓBA. gflSSÄ.

FÉL ÖT.

hollétéről apró, kis pontokban, mert nagy köd ereszkedett le, a a járókelőket, azt a néhány hajnali munkába siető embert, úgy körülburkolja, hogy alig látszanak.

Varga Jenő sietve rámol a piacon. Felesége árul ugyan a kis pavilonban, de van benne együttérzés, fázik még eleget ma az asszony, mint már tíz éve minden télen, elkél hát a segítség. Tegnap reggel Varga Jenő volt az első a piactéren. Rekeszekben szétosztva várja a vevőket a bab, a borsó, letakarva a zöldség, s mindaddig vigyáz, elad, amíg Cél hét félé meg nem jön a felesége árulná, mert akkor aztán számára is kezdődik a munka a RÖVI- KÖT-nél.

— Minden reggel így van ez, én vagyok az első kirakodó — mondja.

— Egy hónapban csak egyezer öltözik fel, hogy mindig ébren legyen — ékelődnek embertársai, de van is valami igazuk, mert a külsaolgálatce Varga Jenő bizony késő este tér meg mindennap, s télen nyá- ron egyformán hajnalok hajnalán kél.

rVr rSoA |A Kőid Hordó van- 1 UKA' Idegi oben is kigyulladt a villany. Feltették forralni a bort, Kocsis Sándomé már

is az Állami Áruház előtt. Dudás Vilmosné tegnap reggel nem kapcsolta be a fűtőtestet, mert egy kis hiba csúszott be.

— Nem jöttek meg a reggeli lapok, csak a Népújság. Hét óra után újra át kell menni a postára, úgy látszik, csak a későbbi vonattal hozzák.

Kilencvenöt folyóirat hatféle napilap, sok-sok könyv között válogaüiatnak már a kora reggeli vevők.

— Nem is tudok mit kezdeni, amíg el nem olvasom gyorsan a reggeli lapot — mondja Pelyhe Sándor asztalos, az első vevő. — Olyan dolog ez, hogy az újság azért csak újság. Harminc esztendeje megszoktam — ez a reggeli szórakozásom. Azért indulok el mindennap egy félórával előbb, hogy míg reggelizek, zavartalanul végigböngésszem. Este aztán majd a hosszabb cikkeket

A köd egyre sűrűsödik. Alig látni. Hol egy rendőr, hol egy siető nő, hol egy diák alakja tűnik fel. Csak azt látja az ember, hogy valaki közvetlen közelében bukkan ki a tejfehér sűrűségből. Hideg van. Lassan közeledik a napkelte, ami r „szakértőik” szerint a leghidegebb időszaka a reggelnek.

De sokat töprengeni nem érnek rá azok, akiket munkájuk a hajnali órákhoz köt. Gyorsan, pontosan, megszokott ritmusban dolgoznak, számukra a hideg csak addig hideg, amíg meg nem kezdik a napi munkát. Aztán, ha nem is szokják meg a dermesztő időt mégis igyekeznek legyűrni a fagyot, a meleget kívánó kéz, láb, arc nagy ellenségét ...

Cs. Adám Éva

[J ELEN CRAMER 45. évét töltötte be.

, A Virginia állambeli Richmcmdban lakott. Házában volt egy hatalmas festmény, amely nagyapját ábrázolta, aki ezredesként harcolt Washington seregében.

Helen Cramert gyakran meglátogatták a barátai, akikkel együtt sokat énekeltek, de még többet ittak. Néha berúgott és ezekről az esetekről furcsa dolgokat suttogtak a szomszédok. De ez most nem tartozik a történethez, hanem csak az, ami John Murphyt is érinti. John Murphy néger volt. Bádogból es ládadeszkából készült kunyhójában lakott.

John Murphy nagyszülei minden valószínűség szerint az afrikai Szudánban élhettek, de ő nem tudott róluk semmit sem, még a nevüket sem. John Murphynek tehát nem volt mit mesélnie őseiről. Az igaz, hogy kiskorában sokat hallott az öregektől, de ezt igyekezett minél előtt elfelejteni.

Őseiről volt szó, akik egykor még szabadon éltek Szudánban. A szomszédos területen gyakran jelentek meg kannibálok, akik a tehetetlen öregeket, vagy akit észrevétlenül elcsíptek, borzalmas lakomán megfőttek és megettek. John Murphy nem ismételte el senki előtt ezeket a tönténeteket, sőt, önmagát is igyekezett meggyőzni, hogy nem igaz, amit hallott. Még a puszta gondolat is félelemmel töltötte el.

A néger Jolin Murphy mindennap ugyanazon az útón haladt a munkahelyére. A vasútépítésnél dolgozott, nem messze Mrs. Cramer villájától. Este is ugyanazon az útón tért, haza.

Á LLANDÓAN TÉPETT, szakadt inget hordott. Szétmarta a nap és izmainak egész napi megfeszített munkája. Mrs. Helen gyakran látta őt villája ablakából és egyszer az utcán is találkoztak. De John Murphynek az volt a szokása, hogy mindig az út közepén járt lesütött szemekkel. Mrs. Cramer nagyon meg volt elégedve, mert így nyugodtan követhette tekintetével és feltűnés nélkül utána fordulhatott. A néger folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Az embernek az volt a benyomása, annyira jelentéktelennek érzi magát, hogy a legszívesebben eltűnne, de nem teheti, mert az út közepén kell járnia.

Mrs. Helen az egyik napon kileste, mikor jön a néger és leeitette előtte napernyőjét. Tekintve, hogy nem tudta a nevét, egyszerűen rászólt:

„Vedd fel!”

Helen asszony tudta, ez jaz egyetlen módszer, amivel' egy négerhez közeledhet. És John Murphy szó nélkül lehajolt, anélkül, •hogy felemelte volna tekintetét, felvette az esernyőt. Mrs. Helen nem szólt egy szót sen»j

íZíer r*ppM :

A lincselem

a néger folytatta útját, de közben átment a másik oldalra. Az asszony jól megfigyelte a néger izmos hátát, karját, amikor az lehajolt.

A következő nap ismét várta a négert. Kiment az utcára, amikor látta, hogy feltűnik a sarkon. John ismét az út közepén jött, lehajtott fejjel. Az asszony kihasználta a kínálkozó alkalmat, és amikor közelebb ért, elindult a férfi irányába. John Murphy csali a lábait látta, amelyek félé tartottak. Látta, hogy egyre közelebb jönnék, egy pillanatra megállt, majd átment az utca másik oldalára.

„Gyere ide!” — kiáltott rá az asszony.

John Murphy lehajtotta a fejét és még gyorsabban haladt tovább. Helen Cramer ekkor elvesztette minden tartózkodását, a férfi után sietett és megragadta kezénél fogva. A néger elrántotta karját, de Helen már szemben állt véle. Látta fekete vállát, erős, izmos karját, domború mellkasát és a karjaiba vetette magát. A néger szeretett volna feltűnés nélkül szabadulni.

A Z ASSZONY KÜLÖNBÖZŐ őrült sza- - ^ vakat suttogott néki, de John rémülten hátrált Az asszony nem engedte, de a férfi erősebb volt, és Johnnak sikerült kiszabadítania magát a nő őrült szorításából, majd futásnak eredt.

Helen asszony összeszorította a fogát:

„Te fattyú ... te bestia!..

Ezzel ő is elindult hazafelé...

Amikor a rendőrtiszt megérkezett a munkahelyre, John Murphy társaival együtt súlyos beton talpfákat rakott a helyére.

A rendőrtiszt négy nyomozóval érkezett. Valamennyien kiszálltak az autóból. A kapitány egyenesen John felé tartott, mintha ismerné és csak ennyit mondott neki.

„Gyere!”

A néger nem kérdezett semmit. A többiek néhány lépéssel hátrább húzódtak es onnan figyelték, hogyan száll fel John Murphv a rendőrség autójára, amely azonnal elindult véle.

Két nyomozó gyalog ment a rendőrség épületébe. Útközben, ha fehérekkel találkoztak, megálltak beszélgetni és megelégedettséggel közölték:

„Letartóztattuk., 5

„Kit?«

í,A négert, aki erőszakot követett el.. .” „A fattyú néger...! És a kislány?”

„Nem kislány. Már éltesebb hölgy... Mis. Helen Cramer.”

„Helen asszony?”

„Néger volt? Itt az ideje, hogy leszámoljunk véglegesen ezekkel a kurafitókal!”

„De vannak, akik védik.”

„Hol a néger?”

„A rendőrállomáson."

„Meg kell lincselnünk,. *■

A két detektív nyomában mar egész tömeg haladt, mindazok, akik hallották a történetet. Valamennyien meggyorsították lépteiket.

„Egy nigger. Gyere! Meglincseljük!” „Rendben van! Mit követett el?”

„Helen Cramer!”

„Rögtön jövök.”

„A rendőrállomásra megyünk.))

„Hívom a bátyámat.”

A detektívek az élen haladtak. Csakhamar a rendőrállomásra értek. A parancsnok irodája az első emeleten volt. Fink kapitány éppen a négert hallgatta ki. Az merően nézett rá, míg végre megszólalt a rendőrtiszt.

„Hajlandó vagy elmondani, aj igazságot? Hajlandó vagy bevallani, hogy megerőszakoltad a fehér hölgyet?”

„Ez tévedés! Sohasem nézek fehér hölgyekre. Egyáltalában nem nézek fehérekre!” „Bűnös vagy?”

„Nem vagyok bűnös. Tévedés az egész.” A kapitány megvonta a vállát. Jelentős pillantást váltott az őrmesterrel és hallgatásba burkolózott. A néger megfélemlítve nézett rá. Már, lehetett valamit hallani, de csali messziről.

A KAPITÁNY ISMÉT az őrmesterre n nézett, aki szélesre tárta az ajkait, mintha nevetni akarna. A néger mindkettőjük arcát figyelemmel kísérte. Nem akarta tekintetét levenni róluk, de hirtelen lehor- gasztotta á fejét, mert az utcáról egyre jobban behallatszott a közeledők ordítása. Az irodában senki sem szólt egy szót sem.

A rendőrállomás elqtt, az utca fekeíéllett az emberektől. Ilyen kiáltásokat lehetett hallani:

;>Add wfeönfc a niggert. Fink kapíijämy!”

A tömeg ütemesen kiáltozott:

A piszkos niggert akarjuk!”

Az asszonytól is ott voltak,

„Le a niggerekkel!”

„Gyerünk, kaparintsuk kezünkbe a négert! Talán féltek? Ha nem lépünk fel ellenük, legközelebb már betörnek a házainkba is.”

Megmentjük Amerikát/!”

„Gyújtsátok fél a rendőrállomást?”

A kiáltozás egyre fenyegetőbb tett. AB első kövek már az épületre hullottak. Néhány ablak betört.

A kapitány megragadta az ajkaimat.

„Jól van. Ha nem vagy bűnös, nem tart- hatlak itt.”

Az őrmesterre pillantott.

„Nem tarthatjuk itt. Nincs eüteate bizonyíték.”

A kapitány félrelépett, hogy a néger kiláthasson az utcára. Azt mesélték neki, ami-; kor még kicsiny volt, hogy a kannibálok éjszaka jöttek. Az egész erdő tele volt vétók. Hangosan ordítoztak és messzehangzóam. szólt a dob. Aki nem tudott menekülni, azt elfogták és kihurcolták a mezőre. Agyonverték és a húsán megosztoztak. Reggelig tartott a vére« lakoma.

Az álmában oly sokszor kísértett lidércnyomás érzése tért vissza. Sokszor látta már* hogyan lincselték meg néger testvéreit. Ugyanez a hangzavar, a tömeg mozgása, fenyegető mora ia és végül a ceremónia, amikor valaki a nézer nyakába kötötte a kötetet, de az már halott volt. A néger ott lógott a fán egész éjjel, még reggel sem vágták te a tetemét.

Az őrmester halkan megkérdezte:

„Most szabadlábra Helyezzük? Aztán majd meglátjuk?”

„Azután? John, mit gondolsz?” — kérdezte a kapitány. „Neked nincs semmi mondanivalód?”

John Murphy nem válaszolt, de a kapitány nagyon jól látta rémült tekintetét.

„Májd meglátjuk, mit tehetek az érdekében.”

Fink kapitány az asztalhoz ült és diktálni kezdte a vallomást így történt, hogy a néger John Murphyt megmentették a lincseléstől. Nyugodtan tölthette az éjszakát Richmond börtönében.

A GENERAL COURT cellájában he- lyezték el. A törvényszék ilyen ügyekben csak halálos ítéleteket szokott hozni.

Fordította: Szentirmai László

osztály kimutatandó gyógyászati eredményei magját fogják képezni egy későbben létesítendő fürdőkórháznak. Dr. Székely Miklós, az országos gyógy- és üdülőhelyi igazgatás vezetője ezt így fogalmazta meg egy egri ankéten elhangzott előadásában: „A fürdőváros érdekében mindenekelőtt a gyógyfürdő kérdésében kell dönteni. Meg kell említenünk, hogy erre a gyógyfürdőre volna alapozva a balneológiái távlati fejlesztési tervbe felvett, Eger városában létesítendő 100 ágyas kórházi részleg is.” Ebben az irányban tehát végre — hosszú vita és sok-sok ankét gyümölcseként, — megtörtént az első lépés.

At egri gyógyvíz egészség- ügyi hasznosítását indokolja annak magas rádiumemená-