Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

1963. december 1., vasárnap RCPCJSA« 7 SASS ERVIN: Télapó várán Télapónak a ruhája jaj de szép, de piros! Puttonyába belenézni jaj de kár, hogy tilos. Pedig abban ott rejtőzik, százféle ajándék: finom alma, csokoládé, kifestőkönyv, játék. Télapócska, Télapócska, már annyira várunk, ugye, öreg, eljössz hozzánk, és Itt maradsz nálunk. Nem sokáig, csak egy percre, épp annyi időre, míg beteszed ajándékod, az én kis cipőmbe! Télapónak a subája jaj de szép, de piros! Puttonyába belenézni, most már nem is tilos... merik. Amikor újból fel villa*»* tak a kis fények, kiürült • csarnok, a tanulók a kabiné* tekbe mentek. A tanár egy ér­dekes helyiségbe vezette a két fiút. Ez volt az iskola múzeu­ma. Ismerős könyveket lát­tak. Az egyik albumban csu­pa ismerős arcra leltek. Taná­rok, gyerekek képe tekintett rájuk. Egyszer csak a saját ké­püket is meglátták. A tanár mosolygott. „Ezeknek az em­bereknek és gyerekeknek a szorgalmas munkája tette le­hetővé mindazt, ami széppé, kellemessé varázsolja a mai életet”. Amikor kiléptek az iskolá­ból, már beesteledett. Aho­gyan halványult a nap fénye* úgy fokozódott a város esti ragyogása. Lámpatestet sehol- sem láttak és mégis csillogott körülöttük minden. Az üveg­szerű falak kékes-fehér, rózsa­szín, halványzöld fényben vilá­gítottak. Még az úttest is sár­ga fényben ragyogott. Üjból suhant Pistával és Lacival a csodálatos közleke­dési eszköz. Amikor a fa alatt megtalálták a kerékpárjukat, nem szálltak fel, hanem a ke­rékpárt tolva, gyalog menteka város felé. Csodálatosan szép este volt. A csillagok milliói tündököl­tek, s a város fénye hívogató* lag feléjük ragyogott. Nem be­szélgettek, de a gondolatuk egy volt. Erős elhatározás született szívükben. Nagyon szorgalma­san fognak tanulni, fáradha­tatlanul dolgozni. Ök is részesei akarnak lenni annak, hogy a jövő nemcsak csodálatos, ábrándkép le­gyen, hanem tündöklő való­ság. (VÉGE) 2. rész. Az üvegpaloták között való­ban ott volt a régi évszázados barokk stílű iskola Az új épü­letek úgy ölelték körül, hogy nagyszerűen beilleszkedett a városképbe. A sok épület kö­zül különösen egy ragadta meg a figyelmüket, amelyiknek a bejárata felett ez a felírás tün­dökölt: „ISKOLA”. Elhatároz­ták, hogy megnézik belülről is. Amikor a bejárati lépcsőre léptek, az üvegajtók nesztele­nül megnyíltak előttük. Egy hatalmas csarnokba léptek. Puha szőnyeg borította az egész padlót. Szétszórtan üveg­lapé asztalkákat láttak, körü­löttük párnás, alacsony kagy­lófotelek terpeszkedtek. Dél­szaki növények díszítették a csarnokot. Gyerekeket sehol sem láttak. Egyszer csak egy fehér köpenyes férfi közeledett feléjük. A fiúk felálltak, tisz­telettel köszöntötték. „Jő na­pot kívánok”. — „Üdvözöllek benneteket!” „Kik vagytok, fiúk?” Pista kissé zavartan vá­laszolt. „Kérem szépen, mi a múltból jöttünk és szeretnénk megnézni az iskolát”. A férfi mosolyogva simogatta meg a fejüket: „Jó, megmutatom, én is az iskola egyik tanára va­gyok”. Most Laci kérdezte: „Tessék mondani: hol vannak itt az osztályok?” A tanár kis­sé csodálkozva nézett a fiúkra. „Osztályok?” Persze, a múlt Iskoláiban osztályok voltak. Nálunk nincsenek, hanem kü­lönböző kabinetekben tanul­nak a gyerekek.” A fiúk nem értették egészen, de már nem kérdezősködtek, hanem a ta­nár után mentek, aki a csar­nok oldalán megnyomott egy kis zöld gombot. Abban a pil­lanatban kinyílt. Egy élsötétí­tett tetembe léptek. A terem egyik oldalán hatalmas televí­ziós képernyőt láttak. Kis asz­taloknál egy-egy gyermek ült. Minden asztalon halványan vi­lágító írólap feküdt „Gyere­kek, most a csillagász kabinet­ben vagyunk” — magyarázott a tanár. A képernyőn egy nó alakja jelent meg és a csilla­gok világáról beszélt, közben egy-egy bolygó alakját láthat­ták. A gyermekek szorgalma­san jegyeztek a világító la­pokra. Majd megszakadt m adás. Egy idősebb férfi arca mosolygott a képernyőn. „Sze­retettel kőszöntrjük a múltból iskolánkba látogató fiúkat” — hangzott az üdvözlés. Majd tovább folyt a tévé-közvetítés a csillagok világáról. A gyer­mekek kíváncsian néztek a vendégekre. Az irodalmi kabi­netben a gyermekek írását egy érdekes gép sokszorosította. A a Télapóról Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, étt egyszer egy Peti nevű kisfiú. Ez a kisfiú nagyon szerette az édességet és elhatározta, hogy Mikulás estéjén kiteszi a cipő­jét az ablakba. Szép téli idő volt akkoriban. A hó nagy pelyhekben hullott és vastag jégpáncél fedte a patakok vi­zét. Már csak két nap volt hátra Mikulásig, «mates Peti édesanyja így szólt fiacskájához: Közeledik a Télapó, tisztítsd ki szépen a cipőket, mert a Télapó bácsi csak a tiszta cipőkbe hoz ajándékot Peti meghallgatta édesanyja szavait, könnyedén rántott egyet a vállán és elindult szánkózni. Másnap édesanyja újra figyel­meztette, de Peti most is elengedte a füle mellett szavait, és a másik percben már a jégen korcsolyázott. Elérkezett Mikulás este. Peti testvérei szépen kitisztítot­ták cipőiket és kirakták azokat az ablakba. Estefelé, amikor Peti hazatért a jégről és látta a tiszte cipőket, gyorsan gon­dolt egyet és azon módon, ahogyan a lábáról lehúzta, 6 is odarakta a többi cipő mellé az övéit. — Kitisztítottad a cipődet, fiacskám? — kérdezte később édesanyja, de Peti úgy tett, mintha aludna és nem válaszolt Péternek azon az éjjel gyönyörű álmai voltak. Almában látta a nagy szakállú Télapót, aki puVonyából mindenféle jóval telerakta a cipőjét. Volt abban minden, amit csak gye­rekszem megkíván. Dió, füge, narancs, szaloncukor, de még mogyoró is. Reggel, amikor felébredt, még emlékezett az álomra, majd eszébe jutott, hogy tegnap Mikulás estéje volt és az ablakban vannak a cipői is. Gyorsan kiugrott az ágyból, de legnagyobb csodálatára csak a testvérkék cipője volt tele cukorral, az övébe pedig csak egy jókora virgácsot és egy levelet talált: „így jár a rendetlen, lusta gyerek!“ Peti sírva fakadt, amikor a levelet elolvasta és megfogadta, hogy ezentúl mindig tiszta cipőben jár majd és nem akarja többé becsapni a Télapó bácsit. Balázs Tóbiás Elemér Aladár Róbert László A lent látható ábrába he» lyezzétiek él a hat nevet, úgyf hogy kezdőbetűik felülről le­felé olvasva egy hetedik ke­resztnevet adjanak, Melyik et a név? A megfejtéseket december 8-ig tegyétek postára. A borí­tékra írjátok rá: Törd a fejed! A megfejtéseket Úttörőélet Szerkesztősége, Eger, Úttörő- ház címre küldjétek. A legutóbbi rejtvények he­lyes megfejtése: Számtan: 2 . 8 + 1 = 17 6 . 4 — 7 = 17 5+9 + 3 = 17 Magyar költő: Vajda Jánoa. A rejtvények helyes megfej­téséért könyvet nyertek: Ju­hász Lajos, Heréd, Rákóczi a. 50. sz; Domboróczky Erzsébet, Eger, Makiári út 103. sz; és Fazekas József, Kékestető, Ál­lami Gyógyintézet. A könyve* két postán küldtük eL A kisbútorok szeles változat­ban állnak rendelkezésre; sok­féle tv- és rádióasztaltól kezd­ve a szív alakú kisasztalig, és a fémlábon álló, raíia-fonású újságtartóig kellemesen egészí­tik ki — az alacsony, kétszínű huzattal borított fotelekkel, szépformájú állólámpákkal együtt — a szoba berendezését. Mindenesetre: akár régi bú­toraink kicserélésénél, akár új lakás berendezésénél irányadó­nak fogadhatjuk el azt az alap­elvet, hogy a modern ember otthona nem bútorraktár, ke­rülni kell mindazt ami felesle­ges, öncélú — könnyedebb de­rűsebb formáival, színeivel el­sősorban a dolgozó ember ott­honosság igényét szolgálja. Bare Sári za, hamutál, vagy másféle dísztárgy is elfér. A komplett ebédlő helyébe a lakókonyha, vagy étkezőkony­ha lépett. A konyhaasztalt az egész helyiséget hosszában el­foglaló pult váltja fel, amelyen minden elfér, alsó része edény­szekrény, falra szerelt felső szekrényrészei elegendő helyet hagynak alapterületéből és fi­nomabb porcellánok, üvegedé­nyek számára alkalmasak. Az étkezőfülkét osztófal választja el a tulajdonképpeni konyhá­tól: bútorzata étkezőasztal, szé­kek — az asztal lapja lemos­ható műanyag, vagy ugyancsak mosható, színes lakk. A fekvőhelyek megoldására is számos, jó változat szolgál. Az egy- és kétszemélyes reka- miék alacsonyak, újabban gyakran külön ágyneműtartó szekrényke járul hozzájuk. Az egyszemélyes rekamiék felállít­hatók két fal összeszögellésé- nél találkozó sarokrekamié- ként, vagy a régi páros ágyat utánzó kettősként. Ilyenkor be­nyúlnak a szoba belső terében és — sok helyt alkalmas vá­lasztóvonalat képeznek a nap­pali használatra szánt lakótér, vagy a külön gyermeksarok számára. Mostanában igen sokunkat foglalkoztat, mi legyen és mi ne legyen a mai ember lakásá­ban? A bútor nem öncélú dí­sze a lakásnak, hanem hasz­nálati tárgy. Minden egyes da­rabja meghatározott rendelte­téssel készül s a lehető legki­sebb helyet foglalja él, hogy a szobában maradjon tér moz­gásra, munkára, kényelemre, otthoniasságra. Sima vonalú, alacsony méretezésű, inkább világos színeiben, könnyed szerkesztési formáikban meg­kapó bútorok a divatosak, amelyek egyszerűen kezelhetők és tisztíthatók s a nagyobb da­rabokat kiegészítő kis bútorok­ból válnak teljessé és tetsze­tőssé. ▲ bútorokat a falak mentén helyezik él a szoba belső terü­lete üres, legalábbis a közepe szabadon marad, teret engedve a járkálásnak, mozgásnak. A szobai szekrény szerepe telje­sen megváltozott: elsősorban a munkát és a szellemi életet szolgálja. Vannak egész falat elfoglaló szekrénysorok, ame­lyeknek alsó része könnyen nyitható—csukható iratszek­rény. Afelett könyvespolc, rá­dióállvány, íróasztal-lap, közei­ből asztali lámpa, kerámia-vá­Modern lakás — modern bútor A lakásberendezés új művészete jelent két igen érdekes hír: feltalálták a lenyelhető rádiót és: a testbe becsavarható elek­tromos szívszabályozót. Ezek a csodálatos szerkezetek valóban megvannak. Éppúgy, ahogyan a szaruhártyára simu­ló láthatatlan szemüveg, a pá­paszem szárába beépített halló- készülék, a fogatlan szájba be­operált, műcsonkra szerelt ál­landó fogsor, a művese, a mű­szív és a vastüdő is. De amíg vastüdő ma már minden na­gyobb kórházban, művese és műszív minden szakklinikán van, amíg kontakt szemüveget és pápaszemkeretbe épített hallókészüléket mindenki vá­sárolhat, akinek a láthatatlan használat feltétlenül szükséges, no meg akinek pénze van rá, sőt műcsonkos fogsort is készít­tethet, aki a többszörös műté­tek kellemetlenségeit vállalja az egyszerű berakható fogsor helyett, addig az újság is elis­meri, hogy szívszabályozó ké­szülék Magyarországon egyet­lenegy van, de lenyelhető rádió még egyetlen egy sincs. Sőt ta­lán azt merem hinni, hogy igen kevés, vagy csak egyetlenegy van annál, aki megszerkesztet­te, aki kitalálta és elkészítette. Minden találmány közkinccsé válik ha gyakorla­tilag hasznosítható. De amíg ezt el nem éri addig csak érdekes tudományos ritkaság, elképze­lés, kísérlet, vagy a legjobb esetben megállapítás, amiből a közönségnek csak annyi hasz­na van, hogy bizonyít, lehetősé­geket teremt, irányt mutat és munkára ösztönzi a gyakorlat lehetőségeinek kutatóit, a kivi­telezés szakembereit. De vigyázzunk, mert a hírek a felületes olvasókat tévútra vezethetik, mert ezt hiheti va­laki, hogy amit felfedeznek, az már meg is van a gyakorlat­ban. A rosszul értelmezett hír téves irányba tereli a betege­ket A gyógyítókat pedig meg­zavarják, mert olyanokat kény­telenek látszólag megtagadni, amiknek az ideje még el sem érkezett. —'buga— : Izgalmas hírek, érdekes cik­kek, csodálatos felfedezések beszámolói sorakoznak nap nap után az újságok és folyóiratok hasábjain. A betűszerető ember falja e sorokat felragyog a sze­me és rohan orvosához, vagy a gyógyszertárba, hogy megvásá­rolja, vagy kérje a legújább gyógyszert, esetleg részesüljön a gyógyítás korszakalkotó leg­újabb módszereiben. Aztán csa­lódottan hazatér és hazugság­gal vádolja a sajtót szidja az orvosokat, mert rosszakaratú- ak, szívtelenek, vagy a — leg­jobb esetben — nem haladnak a. korral és nem ismerik a leg­újabb felfedezések eredménye­it. Pedig nincs igaza! Az újság nem hazudik. A felfedezések, az újítások, az új módszerek valóban megvannak, de beve­zetésük vagy kidolgozás alatt áll, vagy olyan tudományos rit­kaság, aminek gyakorlati fel­használása egyelőre a lehetet­lenséggel határos. A legfőbb bajuk ezeknek a felfedezések­nek az hogy időnap előtt kerül­tek a köztudatba A módszerek, az eljárások területén nagyok az ugrások. Komoly erőfeszítésbe került amíg köztudomássá vált, hogy a rák-betegség kezdeti állapo­tában műtéttel és sugaras ke­zeléssel eredményesen gyógyít­ható. Nemrég azonban megje­lent egy ismertetés arról, hogy újabban a rákot baktériumok­kal is gyógyítják, mert felfe­dezték, hogy egyes baktériu­mok olyan enzimeket termel­nek, amelyek szétbontják a rá­kos sejteket. Azóta tömegével Jelentkeznek műtét előtt álló rák betegek és baktériumos gyógyszert követelnek, mert nyilván irtóznak az operációtól. Pedig hol van még az az idő, amikor majd ezt a tudományos megállapítást — ami igazság — gyakorlati aprópénzre válthat­ják! A villamos eszközök és mé­rőműszerek bevezetése valóban forradalmat jelentett az orvos- tudományban. A szív és az agy saját áramait mérő elektrokar- diográf és enkefnlograf ma már széliében hosszában használa­tosak. De a közelmúltban rrieg­Teryek, kísérletek a gyógyításban fények villantak. Erre benépe­sült a csarnok, a tanulók sétál­tak, kis asztalok körül beszél­gettek. Néhány fiú, leány Pis­ta és Laci köré csoportosult. A két fiú csodálkozva ta­pasztalta, hogy ezek a gyerme­kek nem ismerik mi az a sú­gás, puskázás, lustaság, de egymás segítését egyik leg­fontosabb kötelességüknek is­teleírt lapot több üres lap fölé helyezték. Az egyik kislány megnyomott egy gombot, arra ibolyaszínű fény villant és már kész is volt a sokszorosí­tás. Nem kellett betűt szedni. A fény sokszorosította a szö­veget, a fényérzékeny lapokra. Amikor néhány kabinetet meglátogattak, apró kis kék Látogatás a jövő iskolájában Jdég Eger áü, m puszta Eger, sasfészke Dobónak, Hon­nan az eltolódott haza vég villámait ontván. Már nem is ön mezején, meg-megdőrdíti hatalmát, S száguldó törököt rettent, és táborokat dűl. Ott Ali, * két földrész fiait tenger­nyi seregben, Hadba vivő Ámhát, elakadt dúltában: ijessze. Bár ezer ágyúival, fog rengeni tőle hegy és völgy, És az erős talpkö a várnak alatta megindul. Nem maga hare ije­delme Dobó s védői Egernek" Kérdésünk: ki írta ezeket a sorokat és mi a mű címe. Könnyítésül megmondjuk, hogy a költő 1827-ben írta eposzát Melyik a hetedik név? Kedves Pajtások! Főleg a Ti számotokra ké­szíttette el a Népújság szerkesz­tősége Gárdonyi Géza örök­becsű regényének, az Egri csillagoknak képregény-válto­zatát amelyet a mai naptól 60 folytatásban közlünk. Az eddig közölt képregénye­ket sokan kivágták az újság­ból, összegyűjtötték, s bekötöt­ték azt Úgy gondoljuk, sokan lesznek közületek, akik szere­tettel és érdeklődéssel forgat­ják az Egri csillagok képre­gény-változatát, s rendszere­sen összegyűjtik az egyes foly­tatásokat Most néhány sorban elmond­juk nektek, hogyan csináljá­tok. A megjelenő részletet tel­jes szélességben vágjátok ki az újságból, a Bélét is hagyjá­tok meg. Ragasszátok fel egy kemény papírra, kartonra, s amikor megvan a hatvan foly­tatás, ak .or beleteszitek a bo­rítólapba. A fehér széle adja a kis kötet közepét és egysze­rűen csak össze kell már fűzni, amihez nem szükséges könyv­kötő, magatok is megcsinál­hatjátok egy zsákvarró tű és egy szép zsinór segítségével. Még egyszer felhívjuk a fi­gyelmeteket arra, hogy aki a megjelenő regény sorszámát mindennap felragasztja egy papírra és február 20-ig össze­gyűjtve beküldi a szerkesztő­ségbe, az részt vesz a sorsolás­ban, amelynek díjai: 1 db fényképezőgép, 1 darab karó­ra és egy darab 10 kötetből ál* ló ifjúsági könyvtár. Mától i EGRI CSILLAGOK Képregény 60 folytatásban, 200 ra'zzal

Next

/
Thumbnails
Contents