Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

4 nereisAe TMS. december 8., vasárna* ÖTPERCES KOMMENTÁR Itt az ideje Gyöngyös lassan gyárváros lesz. Üzemek, gyárak, bányák sorakoznak a város határában, s egyre inkább az ipari tevé­kenység határozza meg a vá­ros arculatát, befolyásolja mű­velődésügyét, kulturális életét is. A nagyobb üzemek műked­velő csoportokat tartanak fenn, táncegyütteseket, kórusokat támogatnák, fizetik az oktatók tiszteletdíjait, a próbatermek takarítási és fűtési költségeit. Az áldozatkészség tehát a leg­több esetben nem hiányzik, de — mint a gyöngyösi pártbi­zottság mellett működő kultu­rális bizottság ülésén megálla­pították — ennek ellenére nem mindenütt teremtenek jó kö­rülményeket a műkedvelők­nek. A csoportok egy részével jóindulatú, de gyenge felké­szültségű vezető foglalkozik, aki nem tud kellő szakmai irá­nyítást adni a szabad idejüket feláldozó fiataloknak. Az egyik üzem „keretéből” telik arra is, 'hogy a műkedvelőiket üdülő- beutalóval jutalmazza, a másik még egy elismerő oklevelet sem tud adni nekik. S mindent összegezve, ha összeadnák a vá­rosban a kultúrára fordított pénzt és ért összevetnék azzal a szerény eredménnyel, ami megszületik, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem le­hetne-e megszervezni valaho­gyan a pénz' célszerűbb elosz­tását? Nem lehet-e ezekből az összegekből biztosítani azt, hogy mindenütt megfelelő kö­rülmények között, szakmailag képzett vezetők irányítása mellett készüljenek a produk­ciókra? Vitatkoztak erről a kulturá­lis bizottsági ülésen. Többen javasolták, hogy egy közös kasszába egyesítsék a vállala­tok kulturális kereteit. S a na­gyobb pénzből produkáljanak színvonalasabbat, többet. ,nr Ige®, de ennek akadályai vannak, mert a vállalatok kü­lönböző tárcákhoz tartoznak, s az igazgatók, a vezetők egyéb­ként sem mondanának le ar­ról. hogy teljes szuverenitás­sal maguk döntsenek a kultú­rára szánt pénzek sorsáról — vetették ellen többen is, s ez­zel meg is szakadt a „fonal”, mert a tárcák barikádja eddig a legtöbbször olyan erősnek bizonyult, hogy semmiképpen sem lehetett áttörni. De Gyöngyösön olyan érvek merültek fel, amelyek teljesen indokolatlanná teszik azt, hogy ezt a problémát egysze­rűen tárcakérdésként kezeljék. Egy nemrég tartott kulturális bemutatóin például az egyik táncoktató még arra sem ügyelt, hogy a népi táncos lá­nyok alsószoknyát vegyenek A világ felébredt és Kino is felkelt és elindult a fonott kunyhóba. Amint keresz­tül ment a kapun, Juana meg­állította a lángoló tűz vermé­nél. Coyotitót visszahelyezte a függő bölcsőjébe, megfésülte fekete haját, két fonatba össze­fonta és a végére vékony, zöld szalagot kötött. Kino a tűzve- rem mellett guggolt és össze- tékercselte a tésztát, valami szószt öntött rá és megette, és ivott rá egy kis gyümölcslevet és ez volt a reggeli. Amikor Kino befejezte, Juana vissza­tért a tűzhöz és ő is reggeli­zett. Csak egy szót szóltak, de beszédre nem is volt szüksé­gük, ez csak mindennapi szo­kás volt náluk. Kino elégedet­ten sóhajtott — ez volt a tár­salgásuk. A nap melegen sütött a fo­nott kunyhóra, a fény hosszú csíkokban tört át a hasadékon. És egy csík a függő bölcsőre hullott, amelyben Coyotito fe­küdt és a tartó zsinegre. Csak egy parányi ösztön volt, hogy szemük a függő bölcső felé for. dúlt. Kino és Juana mozdulat­lanná dermedt. A zsinegek alatt, amelyeken a gyermek bölcsője függött, a tetőgeren­dáról — lassan mászott egy skorpió. Szúró fullánkja egye­nesen állt mögötte és az idő töredéke alatt lecsaphatott ve­le. Kino lélegzete sípolva tört át fel, a másik csoport tagjai stí­lustalan, ízlésromboló öltözé­kükkel lepték meg a közönsé­get. De ugyanígy lehet kifogá­solni egy-két színjátszó cso­port jóindulatú rendezőjének hozzá nem értését, műsorpoli­tikai tájékozatlanságát is. Per­sze, ezen nemcsak közös kasz- szával lehetne változtatni, de ha jól koordinált, színvonalas kultúrmunkát akarunk végez­ni, feltétlenül az szükséges, hogy a szűkös erőforrásokkal úgy gazdálkodjunk, hogy a leg­többet lehessen belőlük profi­tálni. Mégis: hogyan leshetne el­érni azt, hogy a város kultu­rális életét támogassák az üze­mek, de a szakmai irányítás megfelelő kezekben legyen? Hogyan lehetne érvényesíteni egy egységes „kulturális aka­ratot”, amely többek között azt is meg tudná gátolni, hogy a legjobb csoportok az egri Gárdonyi Géza Színház „leve­tett ruhadarabjait” adják elő, a Nadrágot, meg a Karácsonyi vőlegényt. (Ezeket a vígjátéko­kat megnézhette a gyöngyösi és Gyöngyös környéki közön­ség is, miért tűzik újra 'mű­sorra őket? Maradjunk az első kérdés­nél. Túl lehet-e jutni „az én pénzem arra költőm, amire aka­rom” szemléleten? Lehet-e ér­vényesíteni a közérdeket — akár a tárcáit vélt érdekeinek rovására is. Nem lehet, — vonták le a konzekvenciát a bizottság tag­jai s „ejtették a témát”. Egyelőre csakugyan nem le­het, mert ezernyi az akadály. De konkréten milyen akadá­lyokról van szó? Mii yen ma­gas a tárcasovinizrrius fala? Hogyan lehetne átmászni rajta? Nem lehet-e az első kísérle­tet éppen Gyöngyösön elvé­gezni? Nem lehet-e éppen eb­ben a városban feltérképezni a helyzetet, kísérletet tenni a megoldásra, példát mutatva ezzel más városoknak is? A vizsgálat akkor is eredményes lenne, ha egyelőre az áthágha­tatlan akadályok földrajzi koordinátáit határozná meg: felderítené azokat a problé­mákat, amelyeket magasabb szinten, esetleg miniszteriális síkon lehetne megoldani. Mert eddig általánosságban latol­gatták a lehetőségeket, eddig nem azokról a nehézségekről beszéltek, amelyek tényleg megvannak, hanem azokról, amelyekről csak sejtették, hogy léteznek. És ha az aka­dályok végérvényesen legyőz- hetetlenek — ezt nem hisz- szük —, akkor is ideje lenne ezt konkrét, de azért általános érvényű tapasztalatokkal iga­zolni. Éppen azért szerintünk a kulturális bizottságnak nem kellene „ad akta” kezelnie ezt az ügyet. Keresni sem kellene méltóbb szervet, csoportosu­lást arra, amelyik ezt a kér­dést alaposan megvizsgálja. Akár „terven felül” is: tekin­tettel a vizsgálat időszerűsé­gére, és közérdekűségére. A bizottság tekintélyét is növel­né egy ilyen elemzés, s a nyo­mában készített tanulmány. S a bizottság presztízsét növel­nék azok a sikerek is, amelye­ket elérne a probléma megol­dása közben. — Bár a felmé­rés, a tájékozódás nem a leg­népszerűbb feladat ebben az esetben. Mert bizonyára akad néhány vállalat, ahol a vezetők már kezdetben is begombol­koznak, idegenkednek az öt­lettől. Bizonyára lesznek olyan műkedvelő csoportvezetők, akik személyeskedésből, sértő­döttségből nem támogatják majd az ilyen — mindenkép­pen időszerű — törekvéseket. De meg kell csinálni, itt az ideje és miért ne éppen ebben a városban kerüljön rá sor, ahol különös súllyal érzik a je­lenlegi helyzet tarthatatlansá­gát, ahol a kulturális vezetők meg vannak győződve arról, hogy a mostani állapotok gá­tolják a fejlődést?! Krajczár Imre Kijevben előkészületele foly­nak „Az Ukrán SZSZK váro­sainak és falvainák története” című, társadalmi alapon meg­írandó mű kiadására. A különféle foglalkozású emberek ezrei konkrét pél­dákkal számolnak majd be a szovjet hatalom éveiben Uk­rajnában végbement szocia­lista átalakulásról. A szovjet történetírásban ez lesz az első kísérlet sok kötetes mű társa­dalmi alapon való előkészíté­sére. Az Ukrán Tudományos Aka­démia Történeti Intézetében a szerzőknek nyújtandó szerve­zeti és tudományos-módszertani segítségre külön osztályt szer­veztek. A művet a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára jelentetik meg. Csak nők részére! • • Összkomfortos részleg — Huszonöt nő első munkaalkalma - Az akarat példája — Szándék és megvalósítás: egy hónap Az alt arat csodákra képes: szoktuk mondani. És tegyük még ehhez hozzá, hogy az ösz- szefogás ott is segíthet, ahol szinte kilátástalan a helyzet. Talán szólamnak tűnik a néhány kezdő gondolat, pedig most olyan gyakorlatot össze­gez, amelynek példája nem­csak Gyöngyösön tanulságos, hanem a megye többi részé­ben is. Éppen ezért foglalko­zunk vele. Játék és jövedelem Itt mindenkinek a játékból származik a jövedelme. A mindenki kifejezés most har­mincöt nőt. jelent. És a jövede­lem összege sem megvetendő: havonta ezerkétszáz forint. Igaz, ezért a pénzért nem ját- szaniok kell, hanem játékokat készíteniük. Szabó Mihályné naponta leg­alább hatszázszor „hintáztatja” meg magát a műanyag fröcs- csentő gép préskarján. A ró­zsaszín, kis műanyag babák aztán hosszú asztalra kerülnek, amely előtt négyen ülnek: ők az öltöztetők. Fejenként napon­ta százhúsz babát csinosítanak ki. A körhinta-játék befejezé­sén most hárman dolgoznak, de hogy a játék elkészüljön, ah­hoz még a fémrészek megmun­kálása és festése is elkerülhe­tetlen. Préselő és vágógépek, festőpisztolyok segítik ebben a szorgos női kezeket. Kezdhetjük a sort a festő­műhelyben, ahol Varró Lajosne cs Forró Antalné ugyancsak magukra szedtek minden meleg ruhadarabot, de még így is ké­nyelmetlen a munkájuk. Va-ss hászlóné, a betanító magyaráz­za, hogy a meleg levegőt fújó berendezést már felszerelték, de az elszívó cső miatt nem ér­zik a hatását. A végső, teljes műszaki megoldást még meg kell keresniök. A munkagépeik egy részét még most szerelik.. Nem vala­mi fiatal gépek ezek, de a kez­detnek megfelelnek. Ha már mindet tudják majd üzemeltet­Vasvirágok között Világhírű Cseh Sándor, a. 7 9 éves gyöngyösi ötvösművész. Réz, vas, ezüst és egyéb nyersanyagokból készít igazi ötvös- remeiteket. Képünkön: Sándor bácsi alkotásai között. (Foto: Kiss Béta) John Steinbeck A skorpió (Részlet a Nobel-díjas író Gyöngy című írásábó ni, itt, a részlegben készítenek el minden alkatrészt. Most még a fizikai munkára is szükség van. Különösen az iratrendezőt készítő tíz nő kényszerül na­gyobb erőkifejtésre. De senki sem panaszkodik, mindenki elégedett. És a kényelem? A kérdés — az előbbiek után — jogos. A felelet is egyszerű: ebben a részlegben gyermekes anyák dolgoznak. Egyik gond­juk az volt: mi legyen a gye­rekükkel addig, amíg ők a munkájukat végzik? Hol he­lyezzék el őket? Itt, helyben, a részleg terüle­tén. Ettől nagyobb kényelem már csakugyan nem kell. És megoldották a problémát. Van már tanulószoba a nagyobbak, és játékszoba a kisebbéit ré­szére. Üvegezett veranda és homokozásra alkalmas udvar egészíti ki a sort. Ebédelni pe­dig majd együtt fognak a gye­rekek a mamájukkal az étte­remben. A térítési összeg sem olyan, ami ne érné meg ezt a valódi kényelmet. A „csoda" magyarázata Néhány dolgot most már meg kell magyaráznunk. Kezdjük azzal, hogy a szóbanforgó já­tékkészítő részleg nemrég kezdte meg működését Gyön­gyösön. Szeptember végén szü­letett meg az elhatározás és no­vemberben már megkezdték a munkát a budapesti Technika Ktsz gyöngyösi egységében. Ho­gyan lehet ez? Most kell ismét az akaratra és az összefogásra hivatkoz­nunk. A KatonaféLeségék Tanácsa és a Fegyveres Erők Klubja se­gítséget kért a magasabb pa­rancsnokságtól, és Irányi János ezredes személyében megértő támogatóra találtak. Így indult a szervezés. Ezt követően pedig nemcsak szavak hangzottak él, hanem főként eredményeket szülő tették sora következett. Az eredmény pedig — ezt má* nem keil magyarázgatmmk. A továbbiakban Soós Sándorod részlegvezető kíséretében jártuk végig » munkahelyeket Aztán a jövő felől érdeklődtünk. — Hadd mondjak näiäny szót a jelenről — kérte Soós Sándomé. — Pillanatnyi lag harmincöt dolgozónk van. El­sősorban a többgyerekes anyá­kat vettük feL Mindenkivei személyesen beszélgettünk az adott munkakörülményekről és a lehetőségekről. Tudta tehát mindenki, hogy mire vállalko­zik, hogy mire számíthat Ha hozzáteszem, hogy huszonöt olyan dolgozónk van, akiknek most teremtettünk először munkaalkalmat, akkor érthető­vé válik a kijelentésem: min­denki elégedett nálunk. A jö­vőről pedig a ktsz elnökét kér­dezze meg. Pessek Endre, a Technika Ktsz elnöke kérdés nélkül is mondja: — Jövőre már ötmillió forin­tos évi tervvel dolgozik ez a részlegünk. Két új játékot is „leadunk”, de itt készítik majd az összehajtható úti kávédará­lót. Emelni fogjuk a dolgozók létszámát is. És nem feledke­zünk meg a gépi berendezés bővítéséről, valamint felújítá­sáról sem. ★ Tessék: a példa! Nem gyön­gyösi kiváltságról van szó, még akkor sem, ha a honvédség il­letékes szerveinek segítségére volt szükség ahhoz, hogy a részleg „letelepüljön” a fővá­rosból. A megye más területén, más intézményekben, üzemekben is van igény arra, hogy az asszo­nyok foglalkoztatását biztosít­suk valamilyen módon. Mi kell ehhez? Egy kis leleményesség, utánajárás, mert ktsz-t, házi­ipari szövetkezetét nem nehéz találni, amely szívesen adna munkaalkalmat. Hogy honnan vegyék a helyiséget? Minden nagyobb intézménynek, üzem­nek van példáid olyan nagyobb terme, amit egy évben alig né­hányszor használnak csak csu­pán. Például! G. Molnár Ferene Huszonhat kötetes mű — társadalmi alapon jäc, hogy először a duzzanás következik be és láz, és össze­szűkül a torok, aztán görcs a gyomorban és Coyotito meghal­hat, ha sok méreg kerül testé­be. Azonban a szúrás fájdal­ma elmúlik. Coyotito sírása halk nyöszörgéssé változott. Kino gyakran megcsodálta tö­rékeny asszonyának vas türel­mét. ö, aki szolgálatkész és tisztelettudó és bájos és türel­mes volt, keményen viselte a gyermek fájdalmát. Mindig job­ban bírta a fáradságot és az éhséget, mint Kino maga. A kenuban is olyan volt, mint az erős emberek. És most meg­lepő dolgot mondott: — A doktor... menjünk él doktorhoz! A szavak átszálltak a szom­szédok közé, akik összezsúfo­lódva álltak a kunyhó mellett néhány méternyire. És megis­mételték egymás között: „Jua- I na elmegy a doktorhoz. Ez csodálatos dolog, az orvoshoz menni. Nevezetes dolog ez. Az orvos sohasem jön el a fonott kunyhók falvába. Miért is ten. né, van elég gondja a gazdag emberekkel, akik kő- és va-1 költ házakban lóiknak a vá­rosban? „Nem jön el” — mondják az emberek a kapu­ban és ez gondolatba ejtette Kinot. — Nem jön el a doktor — szólt Kino Juanához... Fordította: Sényi Imre tóttá, és erősen szívta és nyá- lazta és szívta újra, bár Coyo­tito üvöltött. Kino habozott: ügyefogyott és bizonytalan lett. A csecsemő sírása áthatolt a szomszédokhoz. A kunyhójuk köré özönlöttek Kino rokonai, Juah Tomas, a bátyja, és kövér felesége, Apolónia és négy gyermekükkel egyetemben ott gyülekeztek a kapunál, elállták a bejáratot, mialatt... jöttek mások is, próbáltak benézni, egy sovány gyerek a lábuk közt furakodott előre, hogy láthas­son valamit. És akik elől vol­tak, hátra adták a szavakat: „Skorpió. Megszúrta a gyerme­ket.” Juana egy pillanatig abba­hagyta a szúrás helyének szí­vását. A kis mélyedés vala­mennyire megnedvesedett, pe­reme fehérlett a szívástól, de a vörös duzzanat körben terjedt tovább, kemény nyirok-hal- mazkává fejlődött. És ezek az emberek mind jól ismertélv a skorpiót. Egy felnőtt is súlyos beteg lehet a szúrástól, de egy csecsemő áldozata lehet, Tud­haHotfa az ellenség ördögi ze­néjét. Nem mozdulhatott, míg a skorpió mozgott, érezte a ha­lál leheletét, amely egyre kö­zeledett a gyermek felé. Kino nagyon lassan és nagyon si­mán felemelte karját. A ful­lánk tüskéje előrenyomult. És ebben a pillanatban a nevető Coyotito megrázta a kötelet és a Skorpió lehullt. Kino ugrott, hogy megragad­ja, de ujjai mellett leesett, a gyermek vállára hullott, meg­kapaszkodott és lecsapott. Az. után Kino fogcsikorgatva meg­ragadta, ujjaival megragadta és péppé dörzsölte kezével. Le­dobta és lábával beletaposta a kunyhó földjébe és Coyotítc fájdalmasan sírt bölcsőjében. Ám Kino zúzta-taposta az el­lenséget, míg teljesen elpor- lasztotta, míg el nem nyírko- sodott a helye a sárban. Csi­korgatta a fogát, a düh tüze égett szemében és az ellenség dala zakatolt fülében. Azonban Juana ismét karjá­ra vette a csecsemőt. Megtalál­ta a szúrást, már kezdett piro­sodni. Ajkát a szúrásra szorí­orrlyukán és kinyitotta a szá- ! ját, hogy megszüntesse. Teste : megmerevedett, szeme riadtan ; futkározott. Szívében új dal 1 kelt, az ördög dala, az ellenség : zenéje, a család valamilyen el- : lenfele, egy kegyetlen, titkos, : veszélyes melódia, és lent a ’ mélyről a család éneke sikol- i tott fel hamarosan. ' A skorpió kényesen mászott i a kötél alatt, a bölcső felé. Juana lélegzés közben egyre , ismételte az ősi varázsimát az i ilyen ördögök ellen. De Kino ! már mozgott. Teste hirtelen át­surrant a szobán, nesztelenül : és simán. Kezét maga elé tart- i va, tenyérrel lefelé, szemét i mereven a skorpióra szegezve. : Ezalatt Coyotito nevetett a : függő bölcsőben és feléje . nyújtotta karját. Már majdnem elérte, amikor Kino ösztöne ; veszélyt jelzett. A skorpió : megállt, piros fullánkja csak egy kis lökésnyire állt már és i a fullánk végén a görbe tüske . csillogott, Kino tökéletes csendben állt. Hallotta, ahogyan Juana ismét elmotyogja az ősd varázsiaéket, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents