Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
4 NBHUSAQ 1963. december 1., vasárnap Mi van a nyugdíjkérelmek aktái mögött? Nap nap után találkozunk emberekkel, aikik nyugdíjazásuk kapcsán a munkaviszonyukra vonatkozó okmányok beszerzése ügyében lótnak-futnak, leveleznek. Hallunk esetekét, amikor hónapokba kerül, míg az SZTK határozatot hoz. Felkerestük tehát az SZTK egri alközpontjában Sinály Bélánét, a nyugdijosztály vezetőjét, hogy a dolgozók nyugdíj-megállapításának problémáiról tájékozódjunk. — A társadalombiztosítás szolgáltatásai közül az egyik legjelentősebb juttatás a nyugdíj — mondja az osztályvezetőnő. — hiszen míg a többi szolgáltatás általában csaili rövi- debb időre szól, addig a nyugdíj a dolgozót élete végéig megilleti. Éppen azért, hogy a nyugdíjigénylők a munkaviszony megszűnése után ne maradjanak sokáig ellátás nélkül, a szakszervezeti bizottságok nyugdíjelőkészítő albizottságokat szerveznek. Az albizottság aktivistái a munkaviszony megszűnése előtt beszerzik a szükséges igazolásokat, utánajárnak a problémáknak és előterjesztik a nyugdíjkérelmet is. Az albizottságok által kellően előkészített ügyek nyomán átlagban 10—16 nap alatt meghozza az alközpont a határozatot. Ahol ilyen albizottság nem működik, ott átlagban egy hónap után válható határozat. — Hol működnek Ilyen nyugdíjelőkészítő albizottságuk? — A megyénkben ma már 64 üzemben, társadalmi munkában tevékenyen dolgozó albizottság segíti a nyugdíj jogosultak és az SZTK gördülékeny munkáját. Jól dolgoznak az albizottságok a selypi és hatvani cukorgyárban, a Mátravidéki Erőműben, a Bélapátfalvi Cementgyárban, az Egercsehi Szénbányánál, az egri Finom- szerelvénygyárban, az ÉMÁSZ- nál, és a 4. sz. AKÖV-néi. — Mik a leggyakrabban előforduló problémák, amelyek jelentős mértékben nehezítik, hátráltatják a nyugdíjmegállapító határozat meghozatalát? — Bizony, első helyen kell megemlíteni — mondja a nyugdijosztály vezetőnője —, hogy nincsen kellően igazolva a szükséges munkaviszony. Sokszor maguk a dolgozók is bizonytalanok a különböző helységekben és különböző vállalatoknál, cégeknél, gazdaságoknál eltöltött munkaidő tekintetében. A legnehezebb ezen a téren a helyzet a mező- gazdasági munkásoknál, ha nincs meg a .,cseléd'könyv”-ük, illetve OMBI-könyvük. Sajnálatosan sok dolgozó károsodik amiatt, hogy egykori munkaadója nem jelentette be az OTI-nál. Sok mulasztás terheli az egykori háztartási alkalmazottak és nem egy kiskereskedő lelkiismeretét, a kötelező OTI-bejeien tés elmulasztása miatt, amit csak súlyosbít, hogy gyakran a korabeli okmányok, a cselédkönyvek, munkaigazolások is hiányoznak. Amikor néhány jellemző eset után érdeklődünk, Sinály Bé- láné három dossziét tesz elénk az asztalra. G. I. jelenleg egri lakos, teljes nyugdíj megállapítását kérte, de bizony csak úgynevezett résznyugdíjat tudott a nyilvántartás adatai alapján megállapítani az SZTK. Kiderült ugyanis, hogy 1947 május 1 és-november 30 között, egykori munkaadója, a hevesi dro- gériatulajdonos nem jelentette be az SZTK-nál, így azután ezzel az SZTK által nem igazolható idővel, 5 évnél hosz- szabb munkaidő megszakítással állunk szemben. Ennek azután az a súlyos következménye, hogy az azt megelőző 1929-ig visszanyúló munkaidő nem számítható be a nyugdíj- megállapításba! De bizony a háború előtti időszakban sem minden munkaadó jelentette be kellő időben G. I.-t Hevesen! Így tett egy odavaló bor- kereskedő cég és a dohány- nagyáruda tulajdonosnője is. Az utóbbi ugyan utólagosan, 1946-ban, igazolást adott arról, hogy 1930 január 1-től 1944 október 10-ig, egyévi kieséssel szolgálatában állott G. I., — viszont a társadalombiztosító intézetbe csak 1942 márciusában jelentette be! — A legsúlyosabb eset, amellyel eddig szembekerültünk, — emeli fel Sinály Bélá- né osztályvezetőnő a következő dossziét, — Kemer Hermán Eger-felnémeti lakosé. A 66 éves néninek, munkaadói lélki- ismeretlensége folytán nem tud nyugdíjat megállapítani az egri alközpont! — Mi történt Kerner nénivel? — ö, mint háztartási alkalmazott dolgozott, de egyetlen „gazdája” sem jelentette be a társadalombiztosító intézetnél! így járt el a szekszárdi plébános, így a mohácsi munkaadója, akit pedig 12 évig szolgált hűségesen s így a többi™ Ha meglenne a korabeli cselédkönyve Kemer Herminnek, akkor természetesen más lenne a helyzet, de sajnos, az évek során elkallódott. Vajon mi lesz a 66 éves munkában megtört felnémeti asz- szonnyal? Vajon gondolnak-e egykori munkaadóik soha jóvá nem tehető büntetlen mulasztásukra? ... A következő eset azért kerül említésre, mert ott a dolgozó hibájából nem állapítható meg nyugdíj. V. L. egri, volt kőműves munkás helyzetét súlyosbítja, hogy 67 százaléknál nagyobb fokú rokkantságban szenved! Tizenhárom év munkaidővel rendelkezik ugyan, de sajnos, 1954 július 31 és 1959 dec. 1-e között nem vállalt munkát, így a több, mint 5 év megszakítás révén olyan kevés a beszámítható munkaideje, hogy rokkantsága ellenére sem lehet részére nyugdíjat megállapítani. Megtudjuk, hogy V. L. az 5 évnél hosszabb megszakítást oly módon igyekezett „csökkenteni”, hogy arra hivatkozott, miszerint az Egri Finommechanikai Vállalattól nem 1954 július 31-én vált meg, hanem december 31-én. Ezt az állítását azonban semmi sem bizonyítja, mert mind munkakönyvé, mind SZTK- nyilvántartólapja szerint, munkaviszonya bizony 1954 július végén megszűnt. Ha 1959 július 31 és 1959 december 1 között valahol bármilyen munkát vállalt volna: nem lenne semmi akadálya annak, hogy nyugdíjat állapítson meg részére az SZTK egri alközpontja! — Befejezésül, milyen jó tanácsot tud adni a nyugdíjazás előtt álló dolgozóknak? _— A nyugdíjigény felvételére szükséges intézkedéseket az öregségi korhatár betöltése előtt legfeljebb 6 hónappal, ha külföldi munkaviszonya is volt, egy évvel előbb kell kezdeni. A munkaviszonyokra vonatkozó okmányokat, igazolásokat szerezzék be. A szakszervezeti bizottságok pedig minél több munkahelyen szervezzék meg a nyugdíjelőkészítő albizottságokat, amelyek működéséhez az SZTK minden segítséget megad! Az egri alközpont célja: a lehető legrövidebb idő alatt elintézni az egyes ügyeket és lerövidíteni a várakozási időt! Lefelé ballagva a lépcsőn, a látottak-hallottak alapján az az érzés érlelődött meg bennem, hogy az SZTK nyugdíj- osztályán az egyes aktákat nem holt papírként kezelik, de érzik, látják és nézik mögötte az embert A késedelmeskedésért, a nyugdíj-megállapítások körüli problémákért bizony vagy maga a biztosított, vagy egykori munkaadója a felelős. Sugár István ZÁRÓRA UTÁN Benn az üzletben pedig megkezdődik a rámolás. Varga néni asztalra rakja a székeket, nekifog az összes helyiségek takarításának. Délután fél háromkor kezdett, lesz XI óra, mire minden kész a reggeli nyitásra. . A PINCÉREK elszámolnak, ők végeznek leghamarabb, de dicséretükre legyen mondva, még egy-két ládát kihordanak, segítenek berakni a kocsonyát., hiszen a szakácsnő is és a belső pultos is nő, jólesik nekik a nehéz munkában a segítség. Gál Félixnének és a konyhán dolgozóknak van ilyenkor a legtöbb dolguk. — Még ma nem ettem, de már nem is lesz rá időm, nagyon későn van még így is — mondja, miközben a 150 tányér kocsonyát tálalja. Már párolog a hurka, számolják a töméntelen mennyiségű roston süli' halat, mindezt itt, este kell elkészíteni, mert a hajnalban nyitó italboltoknak, meg a piacnak innen viszik el. A mosogatóban edénytorony között, nagyon gyorsan dolgozik Puskás Lászlóné. Tányérok, tálak, nagy edények várják még szorgos kezét, hisz a késő este vacsorázok után még csak most kerülhet sor a „romeltakarításra”. Juhász Pál, az étterem vezetője, még ezekben a percekben — este fél 11 — fog hozzá az adminisztrációs munkához. Kiírja a másnapi, hajnali megrendeléseket, hogy azzal reggel ne legyen már baj. A külső, belső pultosok, pénztárosok számolását nem lehet zavarni, ezrekről van szó, sietnek is, hiszen már igen későre jár az idő. Sajnos, nem mindenki tud végesmi nyolcórai munkaidőben, s ennek egyik oka, hogy a vendégek nem akarják elismerni — értük van ugyan a vendéglátó vállalat, értük dolgoznak az éttermek, de azért a zárási időt, ezt a bizonyos „zárórát” be kell hogy tartsák ők is, különben nagyon visszavetik munkájukban az alkalmazottakat. MÁSNAP ESTE fél nyolc. Színhely ugyancsak Egerben* a városháza alatti önkiszolgáló üzlet Éppen zárnak. Még meg sem csikordul a zár, máris egy kérő hang az ajtóból. — Csak egy kiló lisztet tessék még kiadni! Jó. Kiadják. Mire azonban a boltvezető az ajtóhoz ér, egy kisgyerek várja majdnem sírva, — Édesanya zsírért küldött, kikapok, ha nem viszek! Neki is odaadják. Már csak gyerekszere tétből is. Pedig nagyon sok munka vár még a hét dolgozóra és az üzletvezetőre. Nem beszélve arról, hogy az é§z kiszolgáló pultrészt, a bolt egész területét ki kell takarítani, az önkiszolgáló boltban még ezerféle dolog vár az eladókra. Sós bácsi már a raktárban adagolja a lisztet. Török János is Lendvai Sándor a „kiszerelést”, árufeltöltést végzi, hisz a polcokról vészes gyorsasággal fogy az áru, másnap nem lehet üresen kezdeni. Breznai Beláné és Tancsa Ilona a pénztárt számolják el, s ha készen tesznek, még el kell vinni a postára ott az üzletben nem maradhat pénz. Terenyei József, az üzletnek mmáron 13 esztendeje vezetője — az adminisztrációt végzi. Azazhogy végezné, ha nem kellene folytan megfogni hol egy ádát, hol egy nehéz pultüveget, igyhogy az ő munkájára már itthon kerülhet sor. Nem ritka, íogy 9—10 ’órakor, ünnepek »étén éjfélkor kerülnek haza. 5ppen ezért, ha már egyszer dteszik a táblát: „ZÁRVA”, ikkor legjobb, ha azt mindenei tiszteletben tartja. VAN MÉG NYITVA később s bolt, de úgy is mondhatnánk, — egész nap igazán meg lehet ásárolni mindent a világon, lem fontos éppen záráskor zör- íetni az ajtón ... Cs. Adám Év» OLVASÄSI órán « r « « » •• • « Ml OKOZTA A NAGy LÉGI KATASZTRÓFÁKAT 17. A titokzatos vörös foltok 1954. március 23-án engedélyezték újra a Comet gépek forgalomba állítását és tizenhat nappal később, április 8- ón megismétlődött a Földközi- tenger fölött a titokzatos katasztrófa. A G—ALYY jelzésű Comet gép aznap estefelé, pontosan 18 óra 32 perckor, összesen 27 emberrel felszállt a Róma melletti Ciampino repülőtérről és Kairó felé vett irányt. Éppen úgy, mint három hónappal azelőtt, a pilóta ismételten közölte a repülőtér ellenőrző tornyával a gép irányát, sebességét és magasságát. 18 óra 57 perckor a pilóta azt jelentette, hogy Nápoly fölött repül és közölte, hogy 11 509 méter magasra emelkedik. 19 óra 5 perckor összeköttetésbe lépett a kairói repülőtérrel: . — Előreláthatóan két és fél óra múlva leszállók. Ez volt az utolsó hír a gépről. A pilóta többé nem jelentkezett. Az előírások szerint újra kellett volna jelentkeznie, amikor eléri az Olaszország déli csücskén levő Catanzaro ellenőrzőállomást. A catanza- rói állomás ügyeletes ellenőre hiába adta le többször egymás után a hívójelet, a Comet pilótája nem jelentkezett. Róma és Kairó is hiába keresett érintkezést az éteren keresztül a géppel. Röviddel később Róma, Kairó és Catanzaro vészjeleket adott le: SOS ... SOS ... A G— ALYY jelzésű Comet gép 19.05 órakor eltűnt, azóta nem jelentkezik. Hajók futottak ki a kikötőből, repülőgépek szálltak fel, hogy Nápoly közelében átkutassák a tengert. A brit haditengerészet Eagle nevű repülőgép-anyahajójá- nak felderítő gépei húszórás kutatás után, Nápoly tói 150 kilométerre délre megtalálták az eltűnt gép nyomát és röviddel később az anyahajon volt a gép számyfelületének egy része, néhány ülés és hat holttest ... Újra megállapították, hogy a holttesteken titokzatos vörös foltok vannak. És kettő teljesen ruhátlan volt. A gép roncsai egykilométe- res körzetben szétszóródtak és elmerültek a tengerben a többi áldozat tetemével együtt. A Földközi-tenger ezen a helyen több mint ezer méter mély, úgyhogy a roncsok kiemelésére gondolni sem lehetett. Szinte elképesztő, mekkora a hasonlatosság a két Comet- gép katasztrófája között. Mind a kettő kedvező időjárási viszonyokban szállt fel a ciampinoi repülőtéren. A katasztrófa pillanatában mind a kettő körülbelül egyforma ma(Kiss Béla felv.) gasságban volt és mind a két szerencsétlenség olyan villámgyorsan történt, hogy a pilótáknak már nem volt lehetőségük vészjelet leadni. Sir Miles Thomas, a BOAC vállalat vezérigazgatója, rögtön a szerencsétlenség után közölte, hogy mindaddig, amíg a repülőgépgyár szakértői nem tudják egyértelműen megállapítani a katasztrófa okát, a vállalat egyetlen utast sem szállít Comet-gépeken. Hangsúlyozta, hogy mielőtt forgalomba állították, a legalaposabban kipróbálták a Comet- gépeket, de a hórom lesújtó katasztrófa miatt a Comet-gé- pek egyelőre nem közlekednek. A katasztrófa-sorozat Sir Geoffrey de Havilland—et sújtotta le a legjobban. A 72 esztendős repülőgép-konstruktőr a repülés úttörője volt a szigetországban. Már 1909-ben egy ócska kocsiszínben megalkotta első repülőgépét. Első sikerei után néhány száz font alaptőkével gyárat alapított és az első világháborúban ő szállította az első gépeket a brit hedseregnek. A második világháborúban ő konstruálta a világ leggyorsabb bombavetőjét, a Mosquito típusú gépet. A léglökéses Comet utasszállitó gépet tekintette élete legnagyobb művének. — A szerencsétleségek folytán óriási anyagi kárt szenvedtünk — mondotta az újságíróknak —, de sokkal súlyosabb az erkölcsi kár. A Comet az egész nemzet büszkesége volt. Arnold Hall, a királyi légügyi intézet igazgatója utasítást kapott, hogy bármi áron is, derítse ki a szerencsétlenség okát A kormány magára vállalt minden költséget. Sok száz szakértőt mozgósítottak. Fambroughban felépítették a Comet pontos favázát. A tengerből kiemelt géprészeket pontosan a helyükre illesztették. Hetekig tartó ösz- szerakósdi után 70 százalékban rekonstruálták a repülőgépet. • Akkor váratlanul egy tányér nagyságú bádogdarab került elő, az egyik ablak borítólemezének egy része. A fémdarab rögtön felkeltette a szakértők érdeklődését, mert olyan nyomokat találtak rajta, amelyekből arra következtettek, hogy egy szögecs helyén szakadt fel a burkolólemez. A szakadás helye nem volt durva, recés, mint amilyen nyomok robbanás esetén keletkeznek a széttépett fémen, hanem sima és fényes. Ilyen nyomok keletkeznek altkor, ha egy fémlemezt sokáig ide-oda hajtogatnak, amíg végül is, az anyag elfáradása következtében eltörik. Anyagfáradtság okozta a katasztrófát? Következik: Egy kísérlet nyomra vezet. remben, akkor valahogy kénytelenek őt figyelmeztetni?! Mert a munka nem ér véget azzal, hogy kiszolgálják az utolsó vendéget. Amikor becsuk a bolt, az étterem, az alkalmazottak hozzáfognak a takarításhoz, leszámoláshoz, a másnapi előkészületekhez. Látogassunk el záróra után egy fűszerüzletbe és egy vendéglátó egységbe, s mivel éppen róluk van szó — a Bistróba. Pontosan tíz óra. A hideg esti csendben jól ide hallatszili a nagytemplom órájának kongása, márpedig Egerben ez a * * „Közép-Európa”. Hattagú társaság vitatkozik a pincérrel az ajtóban, nehezen értik meg, hogy éppen zárnak. Végre sikerül az egyezség, elmennek az Otthonba, ott éjfélig mulatozhatnak. — KÉPZELD: Olyan kellemetlen volt. Valamelyik nap az egyik étteremben ülök pesti vendégeimmel és közben elkezdik körülöttünk leszedni az asztalokról a térítőt, a hamutartókat, félig leoltották a villanyokat, egyszóval, nagyon szégyelltem magam — meséli valaki. — És hány óra volt ekkor? — Nem volt későn, úgy negyed tizenegy lehetett este. — Hol? — Az Egri Bistróban. Eddig a történet, s most hozzá egy kis kiegészítés, már csak azért is. hogy ismerősöm „kimentse magát” a pesti vendég előtt. Elöljáróban csak ennyit — az Egri Bistro este 10 órakor zár, s ha a kedves vendég nem veszi észre, hogy már csak ketten ülnek az étbe-
