Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

1963. december 5., csütörtök Nírojsáo 8 Nem szépséghiba... VÁROSTERVEZŐK Formába önteni, halvány, áttetsző pauszpapírra rögzí­teni a jövőt — nehéz, Izgal­mas szépség. A Heves me­gyei Tervező Iroda, ahol író­asztalok és rajzállványok mellett szenvedélyes hivatá­sa tervezők, mérnökök, tech­puritán esztétikumával nz új« túlzás nélkül mondható — saa- cialis'a architektúra betörésé^, az új tartalmú és formájú épí­tőművészet térhód ilásánaJs kezdetét jelentette a túlzott ..mflemlékesítés” rúdjához kö­tözött, nyomtató lóként szédel­Idősebb parasztember jött a Szerkesztőségbe. — Az elnök ellen tennék pa­naszt — mondta határozottan és elkezdte mondófeáját. — Nem lenne rossz ember a mi elnökünk, csak éppen arról feledkezik el, hogy nem egye­dül van a szövetkezetben. Min­dent a maga szakállára csinál és ha mi, a tagok kifogáso­lunk valamit, ránt egyet a vál­lán: „Mit értenek maguk eh­hez!” Amikor az autót vették, ak­kor se szólt semmit, csak ké­sőbb jelentette be egy brigád­gyűlésen. A múltkor bemen­tem a szobájába és elmondtam azt, amit itt is mondani aka­rok. összezördültünk. — Ez a szövetkezeti demok­rácia, elnök elvtárs? — kér­deztem és farkasszemet néz­tünk egy ideig. — Én tudom, mi válik a szö­vetkezet hasznára — verte meg az asztalt. — Ha megválasz­tottak, csinálják azt, amit én mondok..i Néhány nappal később egy átányi asszony jött, aki szin­tén úgy vélte, hogy náluk a vezetők megszegik a szövetke­zeti demokráciát. Az ilyen és hasonló esetek szerencsére nem általánosak, mert a szövetkezeti vezetők többsége tudja, hogy a szövet­kezet a tagságé és ebben a kö­zösségben senki sem cseleked­het a saját szája íze szerint. Az is több éves tapasztalat már, hogy ahol tisztelik a vezetők a szövetkezeti demokráciát, min­den nagyobb ügyben kikérik a tagság véleményét, ott a tagok sajátjuknak érzik a szövetke­zetei és a vezetőség mellett áll­nak akkor is, amikor a mun­káról van szó. A szövetkezeti demokráciát azonban nemcsak a tsz-veze- tők sérthetik meg, de — bár­mennyire furcsán hangzik — a járási, vagy vállalati szakem­berek is. Csupán egyetlen pél­dát: a közelmúltban az egyik makiári tsz elnöke elpanaszol­ta, hogy több olyan intézkedés történt, ^melyről az elnök, a termelőszövetkezet felelős ve­zetője mit sem tudott. Meg­érkeztek hozzájuk a szőlőolt­ványok, de merőben más faj­ták, mint amilyeneket ők ren­deltek. Kezdődhet tehát a te­lepítés, a munka, csak éppen más fajtákkal, mint ahogyan ők tervezték... Az elnök egyik reggeli kőr­útján észrevette, hogy állítgat- ják a major környékén a vil­lanyoszlopokat. — Mit csinálnak itt? — kér­dezte a munkásokat. — Villamosítunk — vála­szolták azok. — Az elnököt meg se kere­sik? — Nekünk máshonnan pa­rancsolnak — hangzott a vá­lasz.' Javult az ellátás, kevesebb a panasz a menzákon Az idei tanév megkezdése előtt 14 millió forintot költöt­tek az egyetemi és főiskolai menzák felújítására, berende­zéseinek pótlására, illetve kor­szerűsítésére. Az elmúlt hetekben a KISZ Központi Bizottsága egyetemi ég főiskolai osztályának mun­katársai Budapesten, Miskol­con, Veszprémben, Szegeden, Debrecenben és Sopronban megnézték, hogyan kamatoz­nak gyakorlatban a milliók, s meghallgatták: mit mondanak a legilletékesebbek, a diákok. Azt tapasztalták, hogy a leg­több helyen javult a helyzet, kevesebb a panasz, s több a i,vendég” mint tavaly vagy ta­valyelőtt volt. A mintegy 45 000 egyetemista és főiskolás naponta 27 576 ebédet és több mint 31 000 reggelit, illetve va­csorát fogyaszt a menzákon. A felmérés ugyanakkor fel­hívta a figyelmet arra, hogy a menzabizottságok ma még nem töltik be hivatásukat. Egyrészt azért, mert az új tanévben a 80 felsőoktatási intézmény kö­zül mindössze 25-ben alakítot­ták meg a diákellenőröknek ezt a testületét, másrészt mert a meglévők is elég ötletszerű­en, bizonytalanul tevékeny­kednek. Én is izgatottan várom, hogy mit hoz nekem a Mikulás. Izé: a Télapó. Vagy hát hogy mégis a Mi­kulás, mert pont olyan külsőre, mint volt harminc eszten­deje, legfeljebb a ta­risznyája gazdagabb. De mégis inkább a Télapó, mert mit le­hessen tudni, hátha ez a Mikulás valami­féle retrográd erő, amelynek emlegeté­se, ugye, felidézi az átkos régi rendszert, amikor még nem volt Télapó, migmost-van lás... Az teljesen mind- egy, hogy Mikulásnak hívják az emberek a Télapóit, mert Tél­apót mondanak, ha hivatalos helyen „ mondják, bár az is igaz, hogy vannak olyanok, akik dacból hivatalos helyen Mi­kulást mondanak, bár otthon a Télapót várják... Most Mikulás, vagy Télapó? Felső döntést és elvi állásfoglalást követelek! (—6) Az 1500 fős Csákány utcai lakótelep makettje. nikusok és rajzolók dolgoz­nak — a nehéz, izgalmas szépség birodalma. Csöndes és mégis nagyon mozgalmas ez a birodalom: tervek tucat­jai készülnek itt: nagy és kis tervek, házak, falusi iskolák és kultúrotthonok tervei. És egész városnegyedeké. Hogyan élnek s milyen emberek, akik a jövendő va­lóság-álmait álmodják...? A mesében így írták: hol volt, hol nem volt, egy kis fa­luból elindult a messzi útra egy szegény legény. Ment, ment és egy nagy városba ért. Cso­dálatos dolgokat mívelt, sze­rette és tisztelte ezért minden­ki, különbül, mint egy királyt— A Gödöllő környéki Váltó­ról is így indult útnak Klein János, 1946-ban, amikor még a háború ütötte sebek rútítot- tak el mindent. Szerencsét próbálni indult. Kevés volt a ház, romok hevertek minden­felé — s ő építeni akart. Kőmí- vestanulónak szegődött Pestre. Kitanulta a mesterséget, aztán elvégezte a felsőépítőipari is­kolát. De nem elégedett meg csak ennyivel: diplomát szer­zett a műszaki egyetemen is. Meg sem száradt diplomáján a tinta, az IPARTERV-hez ke­rült. Először csak apróbb fel­adatokkal bízták meg, részlet­terveken dolgozott. Aztán ve­zető lett — irányító tervező. Mit tervezett? Az ő nevéhez fűződik a be- rentei szénosztályozó építészeti terve; de nem hiányzott a Bá­nyászati Kutató Intézet épüle­tének tervezői kollektívájából sem Klein János. Fiatal még, 37 éves. S keze töltött Koreában, s ez alatt három új ipartelep létesítésé­nek építészeti és tervezési mű­vezetését végezte Keszon és Szucson városokban. öt éve,' 1958. augusztusa óta él Egerben. Kevesen tudják, hogy ami szép és csodálni való akad itt s ami az utolsó fél év­gő — Egerben. Klein János tervezte társai­val a megyei tanács csupa üveg és beton új irodaházát} itt talált otthonra a két felső emeleten a tervező iroda is. De a kékesi tv-torony szomszéd­ságába: levő földszintes épület is az ő tervei alapján készült Fekete Miklós mérnök (balról) és Csizmadia Oszkár, az egri Vorosilov tér rendezési tervének makettjével. (Kiss Béla felvételei) tízed során épült, abban Klein János esze és szíve is benne van. A stadion mögötti textil- raktár építészeti terveit ő ké­szítette. Ez volt az első olyan építmény, amelyre mindenki egyszerre felfigyelt. Ez volt az első olyan épület, amely kor­szerű és modern vonalaival, A 25-ös kabátomban, s megjelenik ve­lem... na, a név itt* nem fon­tos, szóval, megjelenik egy overállos ember, krétával és centiméterrel. És mérni kez­dünk. És krétázni. Lassan, töprengve, szájat és ceruzát rágva, sokat jegyezve. A lé­nyeg, hogy nagyon megfontol­tan, sok krétahúzással menjen a dolog. A maszek néz a kira­katüvegen keresztül, aztán nem bírja tovább és kiáll az ajtó elé. Az emberem ekkor meg­szólal: — Mérnök elvtárs... a szint megfelel így? — Várjon csak — húzom Össze a szemem, s ránézek a papírra, hangosan mormolva — Sinus per tangens alfa. A maszek nem bírja tovább és odajön hozzám... — Mi készül itt mérnök elvtárs? — Föld alatti vécé — mon­dom udvariasan a papírba te­metkezve, miközben emberem vakbuzgalommal húzogatja a vonalat a krétával... — Vécét a cukrászdám elé? — Tanácsi döntés... Viszont­látásra — és eltűnök. Másnap ismét, de most már fejcsóvál­va, hogy valamit rosszul mér­tünk tegnap, újból megjele­nünk. Mert kell egy éjszaka, hogy felmérje, mit jelent szá­mára egy vécé, szemben a cukrászdával. Odalép _hoz­zám; — Nem lehetne másutt meg­építeni azt az izét... azt a vé­cét... — Tanácsi döntés — mon­dom zordonan. — Hát csak egy Hősivel odább, egy házzal, mit tud meg arról a tanács? — kap már rá a horogra. — Tegyük fel, hogy nem tud meg semmit. De. ha megtudja, fizethetem a tervezési költsé­get, büntetésből... — És mennyi egy ilyen vécé tervezési költsége... — Tízezer — vágom rá... Hát igen... Nagyszerű ötlet volt, csak az elvi megalapo­zottság hiányzott belőle, ezt most már be kell látnom... Már a tizedik maszeknál, azt hiszem cipész volt, történt a baj... A pénz a zsebben, ami­kor két nap múlva megjelen­nek a tanácstól és elkezdik méricskélni az aszfaltot. Azok tényleg vécét akartak építeni. Vita, felháborodás, s a marha berohan a tanácsra, hogy ő már fizetett tízezer forintot ebben az ügyben... Be mert menni a tanácsra. Hát nem egy marha? És most itt va­gyok. Uraim, a legszebb ter­vem dőlt dugába, mert az el­veket rosszul tisztáztam ma­gamban, vagy rosszul ismer­tem... Most ’ már mindegy. Lesz időm megtanulni — né­zett ki bána-tosan a rácsos ab­lakon, ahol már nem sütött be a késői őszi nap bágyadt fé­nye, Gyurkó Géza Tizenhét éve Váltóról in­dult el szerencsét próbálni Klein János. Gazdag életutat futott be s törvényszerű, hogy ez az út mindig felfelé ívelt A hajdani kőművestanuló most a Heves megyei Tervezőiroda igazgatója. ★ Fekete Miklós még fiatalabb* 28 éves. Komoly, megfontolt és körültekintő, egyszerű és tárgyilagos, amilyennek az ember a mérnököket képzeli. — A VÁTERV-néd dolgoz­tam Budapesten, onnan hívtak Egerbe — mondja. — Érdemes volt eljönni? Csak int jellegzetes köny­nyed mozdulattal s máris so­rolja eddigi munkáit, amit azóta végzett, hogy négy hó­napja, augusztus 5-én letele­pedett a város falai között. Elkészítette a Csákány utcai új lakónegyed rendezési ter­vét, szigorúan és pontosan Számba véve a tényezőket Aa 1500 fős lakótelep egységet al­kot majd a Hadnagy utcai ne­gyeddel; öt középmagas — 9 emeletes — házat és öt sávhá­zat építenek majd itt, külön üzletházzal — gyógyszertárral, kereskedelmi és szolgáltató egységekkel —, 40 fős bölcső­dével, és négy garázzsal. A gyalogos és a gépkocsiforgal­mat az áttervezéseknél már úgy vették figyelembe, hogy minden 10 emberre számítot­tak egy gépkocsit. A Vorosilov tér rendezési terve is sokat ígérő; körforgal­mú, modern autóbuszáüomás, hatemeletes banképület üveg­falú utcai homlokzattal, s Itt talál otthonra a képcsarnok in és a jelenlegi földszintes 8 la­kás helyén 64 új lakás két sár­házban. Valamennyi újdonsá­got fel sem sorolhatjuk. — Mi lesz a következő munka? — A Lenin út környékének rendezése, ahol az olajmunká- sok lakásai megépültek... Pataky Dezső Egy másik termelőszövetke­zetben kútfúrást végeztek anélkül, hogy az elnök, vagy a vezetőség tudta volna, miről is van tulajdonképpen szó. A kútfúrók dolgoztak, a szövet­kezetiek pedig nem tudták, nyugodtan örülhetnek-e an­nak, amit látnak és hogy ki az a jótét lélek, aki elküldte hoz­zájuk a kútfúró munkásokat. A termelőszövetkezetek meg­erősítéséért igen sokat tettek már eddig is a megyei, a járá­si dolgozók, az egyes vállala­tok munkásai, szakemberei. A gyakorlat Is azt mutatja, hogy a közöttük kialakult kapcsolat jó, sőt sok esetben baráti. A néhány kirívó példa azonban mégis figyelmeztet, hogy ezen a téren is van még javítani való. A járási, a megyei, a vál­lalati szakemberek ezért min­den esetben kérjék ki a tsz- vezetők véleményét és velük egyetértésben intézkedjenek. Ne feledjék, a termelőszövet­kezet a szövetkezeti tagoké, s nélkülük egyetlen őket érintő ügyben se lehet intézkedni. A termelőszövetkezetek véle­ményének figyelmen kívül ha­gyása nem szépséghiba, hanem olyan cselekedet, amely komo­lyan árt annak a jő viszony­nak, amely szocialista nagy­üzemeink, a szakemberek és a tanácsok között kialakult. Szalay István munkája, alkotó elméje nem­csak az ország 83 000 négyzet kilométerén ismeretes. Terv: i s ő maga is, túljutottak hatá­rainkon. Klein János tervei alapján építették meg a koreai magyar követség házát Phen- janban. Kerek egy esztendőt öltönyéről a Doktor úr. — A marhák, akikből kiveszett a bi­zalom, akik egyszerűen képte­lenek arra, hogy őszinte szív­vel és hittel viseltessenek em­bertársaik iránt. Pedig micso­da nagyszerű és vadóban hoz­zám illő ötlet volt. Finom, nagyvonalú, merész. Szóval, amilyen én vagyok — mélázott el egy pillanatra a figyelő sze­mek kereszttüzében. — Higgyétek el — folytatta rezignálton —, ebben az or­szágban jobb élni egy ostoba becsületesnek, mint egy nagy­vonalú fickónak. Mert azc el­ismeritek ti is, hogy a nagy­vonalúság' és én, az egyet je­lent a szakmában... Hogy min buktam le? Egy marha maszekon. Vagy valami má­son? Nem! Tudniillik, tervem kidolgozásánál abból a tényből indultam ki, hogy a szocializ­mus építésének jelenlegi idő­szakában a maszek és a tar nács, ha nem is áll egymással szemben, és ha a tanács nem is kerüli a maszek kisiparost, vagy kiskereskedőt, de a<z utóbbi annál jobban eme ál­lamhatalmi szervet. Elvi téte­lemet, hogy úgy mondjam, az élet és az a marha megcáfol­ta... — Köszönöm... Kint felej­tettem a cigarettám. Nos, az általam megjelölt cukrászda, vagy órás előtt egy reggel megjelenek én, az elegáns fél­A fent említett cella, amely kétségkívül nélkülözte a kul- túrember számára ma már nem luxusnak számító beren­dezést, s otthonosságához is bőven fért kétség, mégis kere­ken két év és hat hónapra nyújtott, ha kényelmesnek nem is, de biztosnak nevezhe­tő lakosztályt a Doktor úrnak. A Doktor úrnak, aki ugyan doktor sohasem volt, de ele­gáns fellépése, a paragrafusok gyakorlatban megtanult és el­sajátított ismerete, kétségtelen nagyvonalúsága következté­ben nyilvántartási lappal ren­delkező kartársai körében teljes joggal vívta ki azt a rangot, amelyért másnak hat évet kell ülnie a padsorokban. S ha hozzávesszük, hogy ő ponto­san nyolc esztendőt ült, még világosabb lehet mindenki előtt, hogy Szappanos Elek, aki mostani lebukásának tör­ténetét ecseteli cellatársai előtt,' méltán viseli eme címet. Mellőzzük most a Urai részt, hogyan és milyen szögben sü­tött be á bágyadt őszi nap su­gara a rácsokon, kerüljük el a cella berendezésének részletes leírását, amelyek mind csak arra lennének alkalmasak, hogy az olvasó olyan hellyel is­merkedjék meg, amelynek biztonságához kétség sem fér­het, s lám, mégse örvend meg­felelő népszerűségnek. — Mert a marhák keserítik meg az ember életét — csip­pentett le egy nem létező cér- naszálat kissé kemény szövé­sű, két és fél évig hordandó Bevallom, megdöbbenéssel hallgattam az elnök szavait, s igazat kellett adnom aggo­dalmának: „Higgyék el, nem­egyszer olyan érzésem van, mintha ez a szövetkezet nem is a miénk lenne” ... De férhet-e kétség a járás, a megye, vagy egyes vállalatok jó szándékához, segítőkészsé­géhez? Nem. Nincs erről szó s a fentihez hasonló esetek­ben .mégis azt kell mondani, ezek az emberek akarva, nem akarva, megsértették a szövet­kezeti demokráciát, a terme­lőszövetkezetek önállóságát. A szóbari forgó eset után kide­rült, hogy a tsz által igényelt szőlőfajtát tényleg nem lehe­tett Makiáron telepíteni, mert elütött volna a tájjellegtől, a megye szőlőtelepítési és re­konstrukciós terveibe sem il­lett bele. Ezt azonban megértették volna a makiáriak is, a mak­iári szövetkezeti tagok, ha ide­jében tájékoztatja őket valaki. Megértették volna és senkiben sem merül fel az a gondolat, hogy a megyei tanács mező- gazdasági osztálya, vagy bárki más, rájuk akarja erőszakolni a saját akaratát. Miután azon­ban senki sem magyarázta meg a makiáriaknak, hogy mi­ért nem megfelelőek az álta­luk igényelt oltványok, így nem lehet csodálkozni az el­nök panaszán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents