Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

1963. december 1„ vasárnap NBFCjSAO s Reflektorfényben a hibák Jót és korszerűt gyártsunk, olyat, c milyet magunk is szívesen megveszünk Takács László, az egri Fi­nomszerei vény gyár igazgatója állt az emelvényen. Vele szem­ben a nagy gyár egész „vezér­kara”, a központi iroda mér­nökei, az üzemek vezetői, tech­nikusok és meósok, alapszervi párttitkárok és művezetők. A termelés legfőbb mutatóival és a közelmúlt tapasztalataival bizonyította az igazgató, hogy a gyárban sok a hiba. — Gyorsabb, céltudatosabb fejlesztést követel a népgazda­ság. Nincsenek kihasználva a gépek, nincs lekötve a gyár kapacitása, rendeléshiánnyal küzködnek az üzemeik, — szin­te kíméletlen őszinteséggel koppantak a 6zavak. Miért nincs elegendő rende­lés, miért torpant meg az ex­port? D#ért más országok ipara is fejlődik, szűkül a piac, első. sorban a korszerűtlen termé­kek szorulnak ki. Ezt bizonyít­ja a Mopedek gyártása. Sokáig bajlódtak a konstrukcióval, de a gyártási technológia sem volt megfelelő. Azt mondják egyesek: nem cikk már a Mo­ped? De a Simsont és a kis Jawakat megrendeli a keres­kedelem és külföldön is kere­sik a vevők, mert azok jobbak, korszerűbbek. Hogyan állnak a Bervában az orvosi fecskendőkkel? A német és a svájci fecskendőket 200, sőt az angol gyártmányúa- kat 400 fokon lehet sterilizálni, a Finomszereivénygyár termé­két csak 100 fokon és a hasz­nálhatóság minőségi mutatói is kedvezőtlenebbek a külföldi gyártmányokénál. Az első pár száz villamos kürt átvétele után a meó jelezte, hogy le kell állni a gyártással. Azt nem lehet, gyártani kell, nem veszélyeztethetjük a Csepel gyár exportját — érveltek és vitatkoztak az emberek. Ter­ven felül Importanyagot kel­lett behozni. Kiszámították azta Finomszerelvénygyárban, hogy mibe került ez a népgazdaság­nak? Kerékpárdinamót is gyártottak, nem kis erőfeszí­téssel és a tervteljesítésben nem is találhatunk különösebb hibát. De a minőségben annál többet: sok a garanciális javí­tás. Az egri Finomsaerelvény­gyárban nem fejlődött a mű­szaki színvonal? De igen. Ked­vező a helyzet, ha az elmúlt évi termékekhez viszonyítjuk a gyártmányok minőségét és a korszerűséget, de lassú, nem kielégítő a fejlődés, ha a kö­vetelményekhez és a világszín­vonalhoz szabjuk a mércét. Vajon nem túlzott ez az igény? Nem! És ezt egyetlen adattal bizonyítjuk: 80 millió forintos a gyár éves exportterve Ho­gyan teljesíthetik ezt, ha nem törekszenek jobban a korsze­rűségre, ha nem javítják ered­ményesebben a minőséget? Vagy ami nem kell exportra, majd talán átveszi a belkeres­kedelem? De mit szólnak majd a Finomszerelvénygyár mun­kásai, ha az üzletekben drága pénzért az általuk gyártott se­lejt et varrják a nyakukba? Ezért azt kell mondanunk, hogy csak jót és korszerűt gyártsunk, olyat, amilyet ma­gunk is szívesen megveszünk. Más úton járhatnak, kisebb követ élmény eket szabhatnak-e maguk elé a Mátravidéki Fém­művek, vagy az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének munkásai? Ügy gondoljuk, hogy nem. Százmilliós export­ról, a magyar ipar hírnevéről van itt szó és ez nem lehet kö­zömbös egyetlen becsületes munkásnak sem. Vajon megvannák-e az anyagi és a személyi feltételei annak, hogy gyorsabban men­jünk előre, hogy maradéktala­nul megvalósítsuk a kohó- és gépiparra vonatkozó határo­zatokat? A szakembereik vizs­gálatai és a közelmúlt biztató jelei tanúsítják, hogy a feltéte­lek adottak. Hol kell kezdeni a munka javítását? Saját munkaterüle­tünkön. A kapun belül szá­moljuk fel a hibákat, teremt­sünk rendet előbb a belső kooperációban, aztán reális követelményeket szabhatunk és azt joggal meg is követel­hetjük a külső szállítóktól — állapította meg a Finomsze­relvénygyár nagyaktíva-ülése. Milyen módszerekkel, ho­gyan lehet a hibák kijavításá­hoz kezdeni? A kifogásoláso­kat, a mellébeszéléseket meg kell szüntetni. őszinteséget, elvtársi segítséget igényelje­nek a vezetők, de ebben első­sorban ők tanúsítsanak pél­dát. Tovább szélesítendő az üzemi demokrácia, de senki sem tehet engedményeket a fegyelem rovására. A terv tel­jesítése törvény, de a mennyi­ség és a minőség egysége is. Nélkülözhetetlen, hogy rendet teremtsenek a termelésben, az üzemek és az emberek kapcso­latában. A gyár, a népgazda­ság érdeke és a jövője köve­teli, hogy szigorítsák meg az átvételt, ne csak a meo-ig, ha­nem a fogyasztónál is kísérjék figyelemmel a termék sorsát. Egyre nélkülözhetetlenebb, hogy nagyobb gyáraink egy- egy termék gazdái legyenek (profilgazda), de ez a gyárt­mány- és gyártásfejlesztési tervek, az újítási és műszaki fejlesztési tevékenység szoro­sabb egységét és nagyobb len­dületét igényli. Az évről évre növekvő igények diktálják, hogy a vezetők rendszereseb­ben és elmélyültebben tanul­mányozzák a termelés adatait és az önköltség alakulását, az igazgatótól a művezetőkig ja­vítani kell a vezetés színvona­lát. Szükséges és érdemes is rendszeresen tanulni és dicsé­rendő az a kezdeményezés, hogy felülvizsgálják a bér- szabályzatot, 1664-re jobb, fej­lettebb anyagi ösztönzési rend­szert dolgoznak ki. Az új gyártmányok, a fokozódó ex­port- és hazai igén vek azt kö­vetelik, hogy minden dolgozó tudása legjavát adja. De nem­csak a munka és a követel­mény növekszik, hanem az al­kotás és az érvényesülés lehe­tősége is. Meggyőződésünk, hogy megyénk ipara nagy fej­lődés előtt áll, ez feltétlenül biztosítja a munkásság boldo­gulását és a legjobbak sikeréi. Dr. Fazekas László Nem kerülhet le a napirendről! A hajtóműgyári új csarnok ügye! Ax építésügyi minisxter első helyettesének válássá Dohányosok Simítózzák és csomózzák a dohányleveleket a hevesi Pe­tőn Termelőszövetkezetben, ahol hat pajtában, 13 600 kötélen szárad még az idei-termés. (Foto: Kiss) Három ízben foglalkoztunk ed­dig a Hajtőmügyár új csarnoká­nak problémáival; sürgettük az építési fogyatékosságok pótlását, a hibák kijavítását s mindazok .'lelősségre vonását, akik a hi­bás kivitelezésért felelősséggel tartoznak. „A hajtóműgyári ta­posómalom” című cikkünkre az építésügyi miniszter első helyet­tese, Kilián József, október 17-én részletes vizsgálatot rendelt el a csarnok ügyében; a vizsgálat eredményeiről levélben tájékoz­tatta lapunkat... A csarnok beázásának okait kutatva a vizsgálat megállapí­totta: a csarnok beázásáért a kivitelező ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalat, de a beru­házó és a tervező is felelős. A kiviteli tervek a „shedte- tők” nyílászáró szerkezeteinek magassági méretét — a két vasbetongerenda közötti nyílást — 1,90-re szabta meg, a laka- tos-munkaterven az ablakok magasságát már 1,87-ben jelöl­ték meg; kivitelezés után azon­ban a tervezett 1,90 méteres magasság 1,83 m-re csökkent, mert a nyílászáró szerkezet tokjának felső részéből egy da­rabot levágtak s a vasbeton­gerendát is kivésték a beton- vasig. A beruházó műszaki el­lenőre az ablakokat — tisztítási nehézségekre hivatkozva — a tervtől eltérően a kivitelezés során megfordíttatta; a ter­vező tetőnként 24 billemőablakot tervezett, de ebből csak 14 nyitható, mert a többi ablak­nál a fiókgerendák akadályoz­zák a forgást; a billenőablakok terve is hibás, az ablakok nem záródnak tökéletesen; s ugyan­akkor a vasibetongerenda és a felső ablaktok csatlakozásának kivitelezése sem megfelelő. A I csarnok tetőfedésénél a kivite- I lező a megadott terv szerint végezte el a munkát! A belső közlekedési utak idő­közben elkészültek, de kifogá­solható minőségben; a csarnok beton padozatén viszont meghi básodás nem észlelhető; a nyi­tott tároló is terv szerint ké­szült, de betonpadozata több helyen megsüllyedt. Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese a vizs­gálat során megállapított hiá­nyosságok megszüntetése és a mulasztó személyek felelős­ségre vonása érdedében hatá­rozott intézkedéseket tett: — utasította a kivitelező vál­lalatot, hogy a csarnok szellőz­tetésének biztosításához, a ven­tillátorok beszereléséhez szük­séges tervek szolgáltatása után haladéktalanul kezdje meg a javítási munkát, s azt úgy vé­gezze el november 20-ig, hogy a csarnok tökéletes zárása biz­tosítva legyen s ezáltal a be­ázás megszűnjék; — kötelezté a kivitelezőt, hogy a nyitott tároló beton- padlózatán a szükséges javítá­sokat november 30-ig végezze el s a belső közlekedési utak hibáit az átadás-átvételi jegy­zőkönyvben rögzített határ­időre javítsa ki; — figyelmeztette a kivitele­zőt, hogy a szociális részhez tartozó derítő munkáit a szer­ződésben megállapított deeem- bér 31-i határidőre — felelős­ségre vonás terhe mellett — végezze el; — Az Építésügyi Miniszté­rium Tervezési Főosztályát utasította, hogy vizsgálja meg a tervező IPARTERV felelős­ségét a bekövetkezett hibákért és a mulasztó személyeket vonja felelősségre. Az ÉM. Heves megyei Építő­ipari Vállalat igazgatóját iga­zoló jelentés megtételére s « hibás kivitelezésért felelős sze­mélyek elleni fegyelmi eljárás megindítására utasította Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese. Intézkedett to­vábbá aról, hogy az ÉM. Építő­ipari Főigazgatóság a Hajtó­mű- és Felvonógyár egri tele­pén bekövetkezett építési hibák kijavítását folyamatosan ellen- őrizze. Fö!dművesszöve*kezeti szocialista brigádvezetők tanácskozása Egerben A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottságának szerve­zésében megyei tanácskozást tartottak a földművesszövetke­zetek munka- és szocialista brigádjainak vezetői Egerben, hogy megismerjék és kicserél­jék az elmúlt időszak tapasz­talatait, majd megbeszéljék a további feladatokat. Részt vet­tek a tanácskozáson azoknak a földművesszövetkezeti egysé­geknek dolgozói is, ahol csak a negyedik negyedévi terme­lési tanácskozásokon alakítják meg a brigádokat Polgár József, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztá­lyának munkatársa tartott vi­taindító előadást, amelyben többek között elmondta, hogy az eltelt három év alatt a bri­gádok számszerű fejlődése mellett tartalmi munkájukban is javultak. A brigádok az el­sődleges vállalásért, a tervek teljesítéséért mindent elkövet­tek. Külünösen jelentősek vol­tak azok a kezdeményezések, amelyek az ügyrendi feladato­kon túlmenően az áruforgal­mi tervek teljesítése érdeké­ben különböző rendezvények, divatbemutatók és. vásárok rendezését tartották fontos nak. Jelentősek a tagszervezés és részjegyalap-növelési fel adatok teljesítésére, a bőitől csinosítására vonatkozó fel ajánlások. — Tapasztalataink szerint — hangoztatta az előadó : tertveljesítésben a szociálist: brigádok eredményei ténylege sen jobbak a többi dolgozóké nál. A hevesi konfekcióbolt i< a verpeléti áruház brigádja például több helyen vásári divatbemutatót tartottak. Az előadó hiányosságkén: megjegyezte, hogy a vezetői kevés gondot fordítanak abri gádmozgalom eredményeinek népszerűsítésére és a kezdemé­nyezések felkarolására, s ezer feltétlenül és mielőbb változ­tatni kell. A vitában több hozzászóló mondta el brigádjának ered­ményeit és problémáit, hasz­nos tanácsokkal segítették egy­más munkáját. Azzal az elha­tározással rekesztették be e tanácskozást, hogy mindent megtesznek a hármas jelszó megvalósítása érdekében: „Szocialista módon élni, dől» gozni és gondolkodni," Csörög, csattog a láncüzem, mintha fellázadtak volna az olajos, erős gépek, amelyek haragjukban” nem kénköves tűzcsóvát, de szépen illesztett, fényesen csillogó motorkerék­pár-láncokat „engednek ki" foguk alóL ösdi masinák. Van közte, amelyik még Weiss Manfrédot is szolgálta. Biztos lecserélik majd modemekre, újakra, bo­nyolult automatákra. S az új gépek nagyobb szakértelmet követelnek majd, magasabban képzett munkásokat, vezető­ket. Így hát szinte érzi az em­ber, az elavult gépek között a tanulás kényszerének” szel­lemét. De vajon észrevették-« Intő ujját ennek az új szel­lemnek a láncüzem munkásai, vezetői? A pártirodán hallott véle­mények cikáznak az ember fe­lében, tények, adatok arról, hogy a Mátravidéki Fémmű­vekben minden harmadik em­ber tanul >— szám 880-an — politikát, matemati kát, irodalmat, műszaki rajzot, kettős könyvelést, szerszámké- szítést. S még többen lennének, de ez már veszélyeztetné a folya­matos termelést, s így a gép­ipari technikumba jelentkezett 71 munkás és műszaki közül csak negyvenet vehettek fel, a közgazdasági tudományokat is csak fele annyian sajátíthatják el, mint ahányan erre szánták magukat. Valóságos tülekedés folyik egy-egy iskolapadért, legfő­képp a munkások részéről. Míg a műszaki középkáderek egy része — köztük a műveze­tők negyede — még min­dig nem szánta rá magáit a Lehúzhatják-e arról a „kék köpenyt“, aki nem tanul? — Ha elkezdtem... A vőle­gényem is biztat, meg szeret­nék többet tudni, mint ameny- nyi egy gépmunkásnak „kötele­ző”. Csak műszakot cserél­hetnék — mondja és siet a géphez, reménykedve, hátha most már segítenek panaszán. — Jó munkás, ez a „pechje”. Ha lógna, vagy orvosi papírt hozna, akkor lekerülhetne két műszakra, — így vélekednek felettesei és a törékeny, kar­csú lány továbbra is három műszakban dolgozik, s alig pi­henve ... tanul tovább. Mikor könnyítenek sorsán? Aligha előbb, mint ez a szem­lélet megváltozna. Marika szomszédja, Török József lakatos, tavaly végezte a hetedik általánost. — Most kellene nekirugasz­kodni a nyolcadiknak, de a há­rom műszak miatt nehezen megy. Borics Béla szegecselő laka­tos, mintha replikázna Török aggályaival. — Mint „öreg”, most járom a nyolcadikat. — Három műszak mellett? — Persze. A váltótársam meg technikumot kezdett. S előkerül a nyakig olajos Tóth László is, a technlkumo- sok egyike. A „szerencsés”, aki beülhetett az iskolapadba — mert a műhelyből majd min­den lakatos jelentkezett a gép­iparira. — Birkózgatimk... — mond­ja. — Ilyenkor év végén nehéz beleélnie magát az embernek a tanulásba. Hó végi hajrá ... túlóra... dupla műszak... vasárnapi munka... nehezebb, mint gondoltuk. — Visszalép? — Ah. Néhányan leléptek... de végig lehet hajtani azt a pár évet. Még a tévére, focira is jut idő. — Ha az asszony is segít. Most építkeztünk, gon­dolhatja, mennyi munka van a ház körül. — És ha technikus lesz? — Szeretem a szakmám, nem a „kék köpeny miatt” ta­nulok. A kék köpeny .. . Az éktelén lármájú üzem­ben nagy vihart kavart fel, hogy a technikumba nem vet­tek fel minden jelentkezőt. A legutóbbi termelési tanácsko­záson felzúdultak a munkások, hogy miért a „kék köpenyese­ket” (művezetőket) veszik fel, akik éppenséggel nem is any- nyira reszketnek a tanulásért. Nem volt könnyű megmagya­rázni, hogy a félvételnél mér­legelni kellett, hogy elsősor­ban azoknak biztosítanak he­lyet a technikumban, akiknek jelenlegi beosztása megköve­teli a felsőbb iskolai végzett­séget. Nehéz volt ezt megmagya­rázni, mert azok közül, akik­nek tanulniuk kellene sokan nem szívlelik az iskolapadot. — Itt mindenki technikus akar lenni! — fakad ki bosszú­san Örfi Béla, miután végig­jártuk vele a láncüzemett amelynek ő a művezetője. — Én legyek helyettük laka­tos? — kérdezte aztán a gon­dolatmenetét folytatva, kicsit epésen, mintegy „jó viccnek" szánva a kérdést. Pedig számára komoly is lehetne ez a meditáció. Mert bár képességeihez mérten igyekszik feladatát minél job­ban ellátni, beosztása megkö­veteli a technikumi képzettsé­get. De ezzel nem rendelkezik. — Tudom, nekem is kellene tanulni, de... — De...? — A házépítés ... A csa­lád... meg miegymás... Ta­valy jelentkeztem, de a há­rom műszak miatt sehogy se megy. — És most? — Nem is kezdtem el. Nézze; megmondom őszintén ... ezért a fizetésért nem is nagyon ér­demes. A lakatosok háromezer forintot is megkeresnek és még ők jönnek azzal, hogy „előbb-utóbb lehúzzák a ,kék köpenyt’ arról, aki nem ta­nul”. , Nem jutott eszembe semmi vigasztaló érv ezzel kapcsolat­ban, így csak annyit mondhat­tam, amit ott a gyárban is mondtak már Örsi Bélának: — Előfordulhat.. Kovács Endre 9 tanulásra, s a gyár 76 vezető­jéből is — akiknek beosztásá­hoz élőírták a technikumi, egyetemi képzettséget — eddig csak 50-en ültek iskolapadok­ba. De térjünk vissza a lánc­üzembe, az éktelen zajt árasz­tó gépek birodalmába, hogy valóságban vegyünk mintát a tanulási kedvből és a maga­sabb tudás megszerzésének „probléma-rengetegéből”. Tán Járőre Majdnem összeütköztünk Zvara János lakatossal az első emeleti üzemrész bejárójánál. — Tanulok-e? — fogadta a kérdést meghökkenve, amint Örfi Béla művezetővel néhány perces beszélgetésre megállí­tottuk. — Jelentkeztem a gépipari technikumba, de háromműsza­kos vagyok... nem engedték. Egyébként nemrég fejeztembe a hét-nyolcat. Talán jövőre... — Kértem, hogy két mű­szakba járhassak — kezdi megbántott hangon a beszél­getést Udvari Marika gép- rminkásnő. Képzelheti, így mi­lyen nehéz. Kaiba járok gim­náziumba. Délben elutazom Si- rokból az iskolába. Ott va­gyok estig. Visszajönni csak az éjszakás műszakra tudok. Egész éjszaka dolgozom... És másnap kezdődik elölről. — Mi adja ehhez az erőt?

Next

/
Thumbnails
Contents