Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1963. december 1„ vasárnap NBFCjSAO s Reflektorfényben a hibák Jót és korszerűt gyártsunk, olyat, c milyet magunk is szívesen megveszünk Takács László, az egri Finomszerei vény gyár igazgatója állt az emelvényen. Vele szemben a nagy gyár egész „vezérkara”, a központi iroda mérnökei, az üzemek vezetői, technikusok és meósok, alapszervi párttitkárok és művezetők. A termelés legfőbb mutatóival és a közelmúlt tapasztalataival bizonyította az igazgató, hogy a gyárban sok a hiba. — Gyorsabb, céltudatosabb fejlesztést követel a népgazdaság. Nincsenek kihasználva a gépek, nincs lekötve a gyár kapacitása, rendeléshiánnyal küzködnek az üzemeik, — szinte kíméletlen őszinteséggel koppantak a 6zavak. Miért nincs elegendő rendelés, miért torpant meg az export? D#ért más országok ipara is fejlődik, szűkül a piac, első. sorban a korszerűtlen termékek szorulnak ki. Ezt bizonyítja a Mopedek gyártása. Sokáig bajlódtak a konstrukcióval, de a gyártási technológia sem volt megfelelő. Azt mondják egyesek: nem cikk már a Moped? De a Simsont és a kis Jawakat megrendeli a kereskedelem és külföldön is keresik a vevők, mert azok jobbak, korszerűbbek. Hogyan állnak a Bervában az orvosi fecskendőkkel? A német és a svájci fecskendőket 200, sőt az angol gyártmányúa- kat 400 fokon lehet sterilizálni, a Finomszereivénygyár termékét csak 100 fokon és a használhatóság minőségi mutatói is kedvezőtlenebbek a külföldi gyártmányokénál. Az első pár száz villamos kürt átvétele után a meó jelezte, hogy le kell állni a gyártással. Azt nem lehet, gyártani kell, nem veszélyeztethetjük a Csepel gyár exportját — érveltek és vitatkoztak az emberek. Terven felül Importanyagot kellett behozni. Kiszámították azta Finomszerelvénygyárban, hogy mibe került ez a népgazdaságnak? Kerékpárdinamót is gyártottak, nem kis erőfeszítéssel és a tervteljesítésben nem is találhatunk különösebb hibát. De a minőségben annál többet: sok a garanciális javítás. Az egri Finomsaerelvénygyárban nem fejlődött a műszaki színvonal? De igen. Kedvező a helyzet, ha az elmúlt évi termékekhez viszonyítjuk a gyártmányok minőségét és a korszerűséget, de lassú, nem kielégítő a fejlődés, ha a követelményekhez és a világszínvonalhoz szabjuk a mércét. Vajon nem túlzott ez az igény? Nem! És ezt egyetlen adattal bizonyítjuk: 80 millió forintos a gyár éves exportterve Hogyan teljesíthetik ezt, ha nem törekszenek jobban a korszerűségre, ha nem javítják eredményesebben a minőséget? Vagy ami nem kell exportra, majd talán átveszi a belkereskedelem? De mit szólnak majd a Finomszerelvénygyár munkásai, ha az üzletekben drága pénzért az általuk gyártott selejt et varrják a nyakukba? Ezért azt kell mondanunk, hogy csak jót és korszerűt gyártsunk, olyat, amilyet magunk is szívesen megveszünk. Más úton járhatnak, kisebb követ élmény eket szabhatnak-e maguk elé a Mátravidéki Fémművek, vagy az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének munkásai? Ügy gondoljuk, hogy nem. Százmilliós exportról, a magyar ipar hírnevéről van itt szó és ez nem lehet közömbös egyetlen becsületes munkásnak sem. Vajon megvannák-e az anyagi és a személyi feltételei annak, hogy gyorsabban menjünk előre, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a kohó- és gépiparra vonatkozó határozatokat? A szakembereik vizsgálatai és a közelmúlt biztató jelei tanúsítják, hogy a feltételek adottak. Hol kell kezdeni a munka javítását? Saját munkaterületünkön. A kapun belül számoljuk fel a hibákat, teremtsünk rendet előbb a belső kooperációban, aztán reális követelményeket szabhatunk és azt joggal meg is követelhetjük a külső szállítóktól — állapította meg a Finomszerelvénygyár nagyaktíva-ülése. Milyen módszerekkel, hogyan lehet a hibák kijavításához kezdeni? A kifogásolásokat, a mellébeszéléseket meg kell szüntetni. őszinteséget, elvtársi segítséget igényeljenek a vezetők, de ebben elsősorban ők tanúsítsanak példát. Tovább szélesítendő az üzemi demokrácia, de senki sem tehet engedményeket a fegyelem rovására. A terv teljesítése törvény, de a mennyiség és a minőség egysége is. Nélkülözhetetlen, hogy rendet teremtsenek a termelésben, az üzemek és az emberek kapcsolatában. A gyár, a népgazdaság érdeke és a jövője követeli, hogy szigorítsák meg az átvételt, ne csak a meo-ig, hanem a fogyasztónál is kísérjék figyelemmel a termék sorsát. Egyre nélkülözhetetlenebb, hogy nagyobb gyáraink egy- egy termék gazdái legyenek (profilgazda), de ez a gyártmány- és gyártásfejlesztési tervek, az újítási és műszaki fejlesztési tevékenység szorosabb egységét és nagyobb lendületét igényli. Az évről évre növekvő igények diktálják, hogy a vezetők rendszeresebben és elmélyültebben tanulmányozzák a termelés adatait és az önköltség alakulását, az igazgatótól a művezetőkig javítani kell a vezetés színvonalát. Szükséges és érdemes is rendszeresen tanulni és dicsérendő az a kezdeményezés, hogy felülvizsgálják a bér- szabályzatot, 1664-re jobb, fejlettebb anyagi ösztönzési rendszert dolgoznak ki. Az új gyártmányok, a fokozódó export- és hazai igén vek azt követelik, hogy minden dolgozó tudása legjavát adja. De nemcsak a munka és a követelmény növekszik, hanem az alkotás és az érvényesülés lehetősége is. Meggyőződésünk, hogy megyénk ipara nagy fejlődés előtt áll, ez feltétlenül biztosítja a munkásság boldogulását és a legjobbak sikeréi. Dr. Fazekas László Nem kerülhet le a napirendről! A hajtóműgyári új csarnok ügye! Ax építésügyi minisxter első helyettesének válássá Dohányosok Simítózzák és csomózzák a dohányleveleket a hevesi Petőn Termelőszövetkezetben, ahol hat pajtában, 13 600 kötélen szárad még az idei-termés. (Foto: Kiss) Három ízben foglalkoztunk eddig a Hajtőmügyár új csarnokának problémáival; sürgettük az építési fogyatékosságok pótlását, a hibák kijavítását s mindazok .'lelősségre vonását, akik a hibás kivitelezésért felelősséggel tartoznak. „A hajtóműgyári taposómalom” című cikkünkre az építésügyi miniszter első helyettese, Kilián József, október 17-én részletes vizsgálatot rendelt el a csarnok ügyében; a vizsgálat eredményeiről levélben tájékoztatta lapunkat... A csarnok beázásának okait kutatva a vizsgálat megállapította: a csarnok beázásáért a kivitelező ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalat, de a beruházó és a tervező is felelős. A kiviteli tervek a „shedte- tők” nyílászáró szerkezeteinek magassági méretét — a két vasbetongerenda közötti nyílást — 1,90-re szabta meg, a laka- tos-munkaterven az ablakok magasságát már 1,87-ben jelölték meg; kivitelezés után azonban a tervezett 1,90 méteres magasság 1,83 m-re csökkent, mert a nyílászáró szerkezet tokjának felső részéből egy darabot levágtak s a vasbetongerendát is kivésték a beton- vasig. A beruházó műszaki ellenőre az ablakokat — tisztítási nehézségekre hivatkozva — a tervtől eltérően a kivitelezés során megfordíttatta; a tervező tetőnként 24 billemőablakot tervezett, de ebből csak 14 nyitható, mert a többi ablaknál a fiókgerendák akadályozzák a forgást; a billenőablakok terve is hibás, az ablakok nem záródnak tökéletesen; s ugyanakkor a vasibetongerenda és a felső ablaktok csatlakozásának kivitelezése sem megfelelő. A I csarnok tetőfedésénél a kivite- I lező a megadott terv szerint végezte el a munkát! A belső közlekedési utak időközben elkészültek, de kifogásolható minőségben; a csarnok beton padozatén viszont meghi básodás nem észlelhető; a nyitott tároló is terv szerint készült, de betonpadozata több helyen megsüllyedt. Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese a vizsgálat során megállapított hiányosságok megszüntetése és a mulasztó személyek felelősségre vonása érdedében határozott intézkedéseket tett: — utasította a kivitelező vállalatot, hogy a csarnok szellőztetésének biztosításához, a ventillátorok beszereléséhez szükséges tervek szolgáltatása után haladéktalanul kezdje meg a javítási munkát, s azt úgy végezze el november 20-ig, hogy a csarnok tökéletes zárása biztosítva legyen s ezáltal a beázás megszűnjék; — kötelezté a kivitelezőt, hogy a nyitott tároló beton- padlózatán a szükséges javításokat november 30-ig végezze el s a belső közlekedési utak hibáit az átadás-átvételi jegyzőkönyvben rögzített határidőre javítsa ki; — figyelmeztette a kivitelezőt, hogy a szociális részhez tartozó derítő munkáit a szerződésben megállapított deeem- bér 31-i határidőre — felelősségre vonás terhe mellett — végezze el; — Az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályát utasította, hogy vizsgálja meg a tervező IPARTERV felelősségét a bekövetkezett hibákért és a mulasztó személyeket vonja felelősségre. Az ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalat igazgatóját igazoló jelentés megtételére s « hibás kivitelezésért felelős személyek elleni fegyelmi eljárás megindítására utasította Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese. Intézkedett továbbá aról, hogy az ÉM. Építőipari Főigazgatóság a Hajtómű- és Felvonógyár egri telepén bekövetkezett építési hibák kijavítását folyamatosan ellen- őrizze. Fö!dművesszöve*kezeti szocialista brigádvezetők tanácskozása Egerben A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottságának szervezésében megyei tanácskozást tartottak a földművesszövetkezetek munka- és szocialista brigádjainak vezetői Egerben, hogy megismerjék és kicseréljék az elmúlt időszak tapasztalatait, majd megbeszéljék a további feladatokat. Részt vettek a tanácskozáson azoknak a földművesszövetkezeti egységeknek dolgozói is, ahol csak a negyedik negyedévi termelési tanácskozásokon alakítják meg a brigádokat Polgár József, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályának munkatársa tartott vitaindító előadást, amelyben többek között elmondta, hogy az eltelt három év alatt a brigádok számszerű fejlődése mellett tartalmi munkájukban is javultak. A brigádok az elsődleges vállalásért, a tervek teljesítéséért mindent elkövettek. Külünösen jelentősek voltak azok a kezdeményezések, amelyek az ügyrendi feladatokon túlmenően az áruforgalmi tervek teljesítése érdekében különböző rendezvények, divatbemutatók és. vásárok rendezését tartották fontos nak. Jelentősek a tagszervezés és részjegyalap-növelési fel adatok teljesítésére, a bőitől csinosítására vonatkozó fel ajánlások. — Tapasztalataink szerint — hangoztatta az előadó : tertveljesítésben a szociálist: brigádok eredményei ténylege sen jobbak a többi dolgozóké nál. A hevesi konfekcióbolt i< a verpeléti áruház brigádja például több helyen vásári divatbemutatót tartottak. Az előadó hiányosságkén: megjegyezte, hogy a vezetői kevés gondot fordítanak abri gádmozgalom eredményeinek népszerűsítésére és a kezdeményezések felkarolására, s ezer feltétlenül és mielőbb változtatni kell. A vitában több hozzászóló mondta el brigádjának eredményeit és problémáit, hasznos tanácsokkal segítették egymás munkáját. Azzal az elhatározással rekesztették be e tanácskozást, hogy mindent megtesznek a hármas jelszó megvalósítása érdekében: „Szocialista módon élni, dől» gozni és gondolkodni," Csörög, csattog a láncüzem, mintha fellázadtak volna az olajos, erős gépek, amelyek haragjukban” nem kénköves tűzcsóvát, de szépen illesztett, fényesen csillogó motorkerékpár-láncokat „engednek ki" foguk alóL ösdi masinák. Van közte, amelyik még Weiss Manfrédot is szolgálta. Biztos lecserélik majd modemekre, újakra, bonyolult automatákra. S az új gépek nagyobb szakértelmet követelnek majd, magasabban képzett munkásokat, vezetőket. Így hát szinte érzi az ember, az elavult gépek között a tanulás kényszerének” szellemét. De vajon észrevették-« Intő ujját ennek az új szellemnek a láncüzem munkásai, vezetői? A pártirodán hallott vélemények cikáznak az ember felében, tények, adatok arról, hogy a Mátravidéki Fémművekben minden harmadik ember tanul >— szám 880-an — politikát, matemati kát, irodalmat, műszaki rajzot, kettős könyvelést, szerszámké- szítést. S még többen lennének, de ez már veszélyeztetné a folyamatos termelést, s így a gépipari technikumba jelentkezett 71 munkás és műszaki közül csak negyvenet vehettek fel, a közgazdasági tudományokat is csak fele annyian sajátíthatják el, mint ahányan erre szánták magukat. Valóságos tülekedés folyik egy-egy iskolapadért, legfőképp a munkások részéről. Míg a műszaki középkáderek egy része — köztük a művezetők negyede — még mindig nem szánta rá magáit a Lehúzhatják-e arról a „kék köpenyt“, aki nem tanul? — Ha elkezdtem... A vőlegényem is biztat, meg szeretnék többet tudni, mint ameny- nyi egy gépmunkásnak „kötelező”. Csak műszakot cserélhetnék — mondja és siet a géphez, reménykedve, hátha most már segítenek panaszán. — Jó munkás, ez a „pechje”. Ha lógna, vagy orvosi papírt hozna, akkor lekerülhetne két műszakra, — így vélekednek felettesei és a törékeny, karcsú lány továbbra is három műszakban dolgozik, s alig pihenve ... tanul tovább. Mikor könnyítenek sorsán? Aligha előbb, mint ez a szemlélet megváltozna. Marika szomszédja, Török József lakatos, tavaly végezte a hetedik általánost. — Most kellene nekirugaszkodni a nyolcadiknak, de a három műszak miatt nehezen megy. Borics Béla szegecselő lakatos, mintha replikázna Török aggályaival. — Mint „öreg”, most járom a nyolcadikat. — Három műszak mellett? — Persze. A váltótársam meg technikumot kezdett. S előkerül a nyakig olajos Tóth László is, a technlkumo- sok egyike. A „szerencsés”, aki beülhetett az iskolapadba — mert a műhelyből majd minden lakatos jelentkezett a gépiparira. — Birkózgatimk... — mondja. — Ilyenkor év végén nehéz beleélnie magát az embernek a tanulásba. Hó végi hajrá ... túlóra... dupla műszak... vasárnapi munka... nehezebb, mint gondoltuk. — Visszalép? — Ah. Néhányan leléptek... de végig lehet hajtani azt a pár évet. Még a tévére, focira is jut idő. — Ha az asszony is segít. Most építkeztünk, gondolhatja, mennyi munka van a ház körül. — És ha technikus lesz? — Szeretem a szakmám, nem a „kék köpeny miatt” tanulok. A kék köpeny .. . Az éktelén lármájú üzemben nagy vihart kavart fel, hogy a technikumba nem vettek fel minden jelentkezőt. A legutóbbi termelési tanácskozáson felzúdultak a munkások, hogy miért a „kék köpenyeseket” (művezetőket) veszik fel, akik éppenséggel nem is any- nyira reszketnek a tanulásért. Nem volt könnyű megmagyarázni, hogy a félvételnél mérlegelni kellett, hogy elsősorban azoknak biztosítanak helyet a technikumban, akiknek jelenlegi beosztása megköveteli a felsőbb iskolai végzettséget. Nehéz volt ezt megmagyarázni, mert azok közül, akiknek tanulniuk kellene sokan nem szívlelik az iskolapadot. — Itt mindenki technikus akar lenni! — fakad ki bosszúsan Örfi Béla, miután végigjártuk vele a láncüzemett amelynek ő a művezetője. — Én legyek helyettük lakatos? — kérdezte aztán a gondolatmenetét folytatva, kicsit epésen, mintegy „jó viccnek" szánva a kérdést. Pedig számára komoly is lehetne ez a meditáció. Mert bár képességeihez mérten igyekszik feladatát minél jobban ellátni, beosztása megköveteli a technikumi képzettséget. De ezzel nem rendelkezik. — Tudom, nekem is kellene tanulni, de... — De...? — A házépítés ... A család... meg miegymás... Tavaly jelentkeztem, de a három műszak miatt sehogy se megy. — És most? — Nem is kezdtem el. Nézze; megmondom őszintén ... ezért a fizetésért nem is nagyon érdemes. A lakatosok háromezer forintot is megkeresnek és még ők jönnek azzal, hogy „előbb-utóbb lehúzzák a ,kék köpenyt’ arról, aki nem tanul”. , Nem jutott eszembe semmi vigasztaló érv ezzel kapcsolatban, így csak annyit mondhattam, amit ott a gyárban is mondtak már Örsi Bélának: — Előfordulhat.. Kovács Endre 9 tanulásra, s a gyár 76 vezetőjéből is — akiknek beosztásához élőírták a technikumi, egyetemi képzettséget — eddig csak 50-en ültek iskolapadokba. De térjünk vissza a láncüzembe, az éktelen zajt árasztó gépek birodalmába, hogy valóságban vegyünk mintát a tanulási kedvből és a magasabb tudás megszerzésének „probléma-rengetegéből”. Tán Járőre Majdnem összeütköztünk Zvara János lakatossal az első emeleti üzemrész bejárójánál. — Tanulok-e? — fogadta a kérdést meghökkenve, amint Örfi Béla művezetővel néhány perces beszélgetésre megállítottuk. — Jelentkeztem a gépipari technikumba, de háromműszakos vagyok... nem engedték. Egyébként nemrég fejeztembe a hét-nyolcat. Talán jövőre... — Kértem, hogy két műszakba járhassak — kezdi megbántott hangon a beszélgetést Udvari Marika gép- rminkásnő. Képzelheti, így milyen nehéz. Kaiba járok gimnáziumba. Délben elutazom Si- rokból az iskolába. Ott vagyok estig. Visszajönni csak az éjszakás műszakra tudok. Egész éjszaka dolgozom... És másnap kezdődik elölről. — Mi adja ehhez az erőt?