Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

4 NÉPÚJSÁG) 1963. december 31., kedd EGY KÉRDÉS - NYOLC VÁLASZ Dr. Bakos József, tanszékvezető főiskolai tanár Sok mindent kaptam az 1963-as esztendőtől. Ebben az évben sikerült több olyan — évek során át folytatódó — ku­tatásomat befejezni és megje­lentetni, ami egyben azt is je­lenti, hogy egy hosszú munka­folyamat lezárult Csaknem minden jelentős magyar nyel­vészeti és filológiai folyóirat­ban jelentek meg e kutatások eredményei nyomán írásaim. Ebben az évben fejeztem be a tudományos fokozatra írt, kö­zel 600 oldalas tanulmányo­mat, amelynek „Coménius Tamás László, S megyei pártbizottság — Az 1963-as év, a nehézsé­gek ellenéne is, a megye ter­melőszövetkezetednek további gazdasági szilárdulását hozta. Sikerült megfelelően kihasz­nálni azokat az eszközöket, amelyeket a népgazdaság dol­gozó parasztságunk támogatá­sára, segítségére adott A megye közös gazdaságai­nak vagyona az idén elérte az 1,1 milliárd forintot, amelynek 69 százaléka tiszta, saját __ erő. Ez maga is nagy jelentőségű fejlődésről tanúskodik. A ter­melés és az árutermelés volu­mene 5—6 százalékkal haladja meg az 1962. évi szintet. Az idén a gyenge termelő­szövetkezetek száma is csök­kent, bár itt a jövő évben is sok lesz még a tennivalónk. Én az 1964-es esztendőtől mindenekelőtt békét várok. Ez az alapja a további munkánk­nak. Mezőgazdasági vonalon a ..gyorsan ható tényezők” (ösz­tönzés, legelőgazdálkodás, gé­pesítés, szuperszelektív vegy­szerek. stb.) úgy éreztessék majd hatásukat, hogy minden vonatkozásban a termelést és az árutermelést segítsék, azaz minél több árut, kenyeret, húst tehessünk a népgazdaság nyelvszemlélete” a címe. Úgy látszik, lassan érnek az évek gyümölcsei, mert ezek több te­kintélyes külföldi szaklapban már 1963-ban napvilágot lát­tak. Mint magánember, talán leg­nagyobb ajándéknak tartom 1963-tól, hogy hosszabb tanul­mányúton vehettem részt ba­ráti államokban, s tapasztala­taimat itthon jól hasznosítha­tom. 1964-ben, mint Gárdonyi- kutató, szeretném befejezni a nagy íróval kapcsolatos tudo­mányos munkámat, amelynek címe: Gárdonyi és a magyar nyelv, illetve Gárdonyi szókin­cse lesz. A most következő év­re vállaltam — mint az orszá­gos felsőoktatási kutatócsoport egyik tagja —, hogy befejezem az egyetemi és főiskolai elő­adások nyelvi és módszertani kérdéseivel kapcsolatos tanul­mányomat. Mint magánember, két dol­got szeretnék megérni 1984- ben. Az egyik, hogy a fiam szerencsésen elnyerje a villa­mosmérnöki diplomáját, a má­sik pedig, hogy végre én is la­káshoz jussak. Nem év végi mérleg ez, csupán egy perc, talán egy rövid pihenő a nagy hajrában, mégis, sűrítve van benne az év minden napja: mit adott az 1963-as esztendő és már ott rezeg benne a várakozás — vajon mit hoz az új, az 1964-es év? Egy kérdésre válaszolnak nyolcán. kere­osztály vezető je asztalára. Szeretném, ha 1964- ben a termelés és a munka- szervezés magasabb foka érvé­nyesülne mind a vezető szer­vekben, mind pedig a termelő- szövetkezetekben. Szeretném, ha az új módszereket, korsze­rű eljárásokat minden gazda­ságunkban kihasználnák. Vé­gül, de nem utolsósorban: csökkenjen tovább a gyenge termelőszövetkezetek száma és az egy tagra jutó jövedelem­ben érjük el megyei szinten ft 12 000 forintot. vágya: munkaalkalmat, Varga Ferenc, Eger város tanácsa 1963 legnagyobb eredménye számomra, hogy a nagyrédei tsz-ben a kiosztásra tervezett 16 millió forint helyett tizen­nyolc és fél millió forintot osztana^ a tagoknak, s hogy mind a 'beruházási, mind a gazdaság tervet teljesítettük. Ügy érzem, Nagyrédén biztosí­tottuk azt az anyagi alapot, amely megadja a további lehe­tőségeket a közös gazdaság fej­lesztéséhez. Mint magánember? Legtöb­bet jelentett számomra kis- unokám születése, a kis Stel­láé,- aki igazolva nevét, való­ban az egész család kis csilla­ga lett. A másik nagy öröm, hogy ismét útrakelhettem 1963- ban, s Angliától Ausztriáig egy sor nyugati állam társadalmi és gazdasági berendezésével ismerkedhettem meg. 1964-től elsősorban jó egész­séget várok, és azt szeretném, hogy miután megbízást kap­tam Eger város tanácsa végre­hajtó bizottsága ébkSki tiszté­nek ellátására, a város is bi­Dr. I*ső Andor, az Egri seti lehetőséget biztosítunk ré­szükre. Végre reménykedni le­het, hogy az új év megoldja a vállalat nyolcéves gondját — a profil kérdését. 1,964. második félében megkezdjük a háztar­tási hűtőgépekhez szükséges kompresszorok gyártását, ettől várjuk a fordulatot, a profilt! Kellemes családi eseménye­ket is tartogat számomra az új év: szeptemberben hatéves fiam először lépi át az iskola küszöbét, a lányom érettségi­zik, s egyetemre készül. S le­gyen jó nyarunk a családi, kö­zös tátrai utazáshoz. zetközi borversenyeken az Eg­ri bikavér, illetve a Leányka aranyérmet nyert. A sok ered­mény közül a legnagyobb az volt, hogy 1963-ban intézetünk kilépett szűk jellegéből, mert a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaság bázisgazdaságunk lett, ami azt jelenti, hogy egy- egy kísérletet ma már 100 hol­dakon tudunk elvégezni. A jövő évtől kísérleti ered­ményeink teljes elterjedését várjuk. Szeretnénk, ha jövőre realizálódna az a több éves munkánk is, amelyet a régi telepítésű szőlők gépi művelés­re való alkalmassá tételére folytatunk. A magam részéről szeretnék néhány .mezőgazda­sági kutatásban élen járó or­szágba ellátogatni, mert az a helyzet, hogy ide sok külföldi vendég jár, de mi nehezebben jutunk egy-egy ilyen úthoz... megbízott vb-eltiöke Máriássy József; az egri Gárdonyi Géza Színház művésze 1963 bőkezű " volt hozzám. Kaptam egy Jászai-díjat, egy tv-íesztivál-díjat és Győr—Sop­ron megye nívódíját. Hogy mint magánember mit kap­tam?! Hogyan lehet erre felel­ni? Nincs a színháztól függet­len magánélete a színésznek. Négy órát próbál, négyet ját­szik. A többi nem szabad idő, hiszen akkor tanul, aJdkor gon­dolkodik, akkor készül szere­pére, alakítására. Az 1964-es esztendőtől első­sorban jó idegrendszert várok. Hogy miért? Érdekes dolog ez. Nap nap után belső feszült­séggel játszani, illetve megját­szani „igazi” érzéseiket... Min- magamnak kívánok egy szín- den este, minden fellépés után amiben én játszom, * hagy valamit magából a szín­házban a színész. Ezért kívá­nok én magamnak jó idegrend­szert, hogy amit eddig csinál­kívánok magamnak közönsé­get, akiknek én játszom. . Szabadságom ideje alatt sze­retnék ellátogatni Ausztriába, zalmába fogadjon, hogy meg­válasszanak, s kialakuljon egy olyan légkör vezetők és a vá­lasztók között, amelyikben jól lehet dolgozni. Szeretném a most következő esztendőben megvalósítaná a lakosság segít­ségével mindazt, ami a várost széppé teszi, s a benne lakók­nak örömet jelent. Ez mint magánembernek is kívánságom 1964-től. tam, azt a jövő évben még s remélem, sikerül még „elcsíp- jobban csinálhassam. Egész rö- nem” a Burg Theater élőadár viden így foglalhatnám össze sait, hogy anyanyelvén hall- színész-óhajtásomat — Egernek hassam Schillert. Dr. Czirner József belgyógyász-főorvos Hanus József Szőlészeti Kutató Intézet vezetője — Kísérleti eredményeket hozott ez az esztendő. Olyan eredményeket, amelyeket szé­les körben, nyolcéves tapasz­talat alápján már a gyakorlat­ban is alkalmazni lehet Gon­dolok itt a lignitporral való trágyázásra, az egysíkú szőlő­művelési módok alkalmazásá­ra. örvendetes,; hogy tsz-eink 1963-ban szőlőtelepítéseinknél figyelembe vették már ezeket az új módszereket. Ezen kívül •az idén tovább öregbítettük az egri borok hírnevét is, hiszen a Csehszlovákiában és Jugosz- láviábán megrendezett nem­1963-ban lettem főorvos Eger­ben. TéLjesült az a vágyam, hogy saját elgondolásaimat valósítsam meg, s tapasztalata­imat felhasználhassam a bete­gek gyógyításéiban. Szép osz­tályt és gyönyörű munkaterü­letet kaptam. Sőt — oktatha­tom, taníthatom a fiatalabba­kat, s a nővéreket. Mint magánember? Lakást kaptam a Gólya utcai lakótele­pen. s így a csalódom is velem van augusztus óta. A vágyaim is összefüggnek munkámmal, családommal. Sze­retném, ha a betegellátás terü­letén, e a továbbképzés során még többet tudnék nyújtani azoknak, akik ezt várják tőlem, A magánember első számú vá­gya, hogy a nagyszülőket is el­hozhassuk Pécsről, itt ákarunk megtelepedni Egeiben, s ehhez ők is nagyon kellenek. Másik nagy várakozásom — ami re­mélem teljesülni fog — sze­retnék a feleségemmel elláto­gatni a szabadságunk ideje alatt a Tátrába, hogy végre iga­zán szabadság, kikapcsolódás legyen ez a néhány hét.-sééIÍ4 n i sí filTffl IEIWU Nekünk, az Egri Dózsa lab­darúgóinak, kedvező év volt) az 1963. Sikerült bentmaradnunk az NB II-ben (sőt, egy Ms sze­rencsével az NB X. B-be is bekerülhettünk volna) és szép küzdelemsorozat után, az egy­fordulós őszi bajnokság élén végeztünk. Ügy érzem, 1963-ban jól ösz- azekovácsolódott a gárda, de a Takács László, a Finomszerelvénygyár Csupa jót mondhatok: Nem­csak a népgazdasági, de a mű­szaki fejlesztési és önköltségi tervünket is teljesítettük. Az előzetes adatok alapján az iparág üzemeit tekintve gyá­runk az első három között szerepel. December 5-re ele­get tettünk exportkötelezettsé­geinknek, s terven felül 2 mil- milló 300 ezer forint értékű terméket készítettünk. Enyhí­tettünk a kerékpárosok gond­ján is. 200 000 garnitúra kerék­e&készítetje a nagy estély me-) »étrendjét. Ilonka néni ötíkca* érkezik. Kálmán kimegy elé­be, és legkésőbb háromnegyed hatig hazahozza. Pél 7-koí kezdenek sütni-főzni, majd megterítem. Nyolcra jöhet * vendég. — Mi lesz, ha betoppan Karola néni? — kiáltott fel Eszter. — Szerelmes isten — nyfr> gött fél Kálmán. — Imádkor zunk, Eszter, hátha eszünkbe jut valami. Egy perc gyötrelmes csend után Eszter sápadtsága szűnni kezdett. — Tudod, hogy Karola néni mennyire fél az influenzától. Bacilusok, bacilusok, tele van vele a világ. —■ Megvan! — emelkedett szólásra a teremtés koronája felvidultan. — Még ma kime­gyek hozzá és elmondom neki, hogy Icu milyen súlyos influ­enzába esett. Azt mondom majd, hogy az orvos piros cé­dulát is ragasztott az ajtóra. Ez a leleményesség meg­nyugtatta őket. Kálmán felöl­tözött, a sarki közértben vett 15 deka konyakos meggyet* Karola néni kedvenc csemegé­iét és elindult Hűvösvölgy fe­lé. — Miért jöttél? Mi ütött be­létek? — fogadta Kálmánt a megleoett Karola néni. — Belénk semmi sem ütött De Icú. Icu beteg. Súlyos, ra­gadós influenza. A piros cé­dula is kint van. — Persze, mert úgy menne® haza, mint a jószág. Se fertőt* nagy kosár kóstolót, amíg friss a hurka, meg a kolbász. Szer­dán délután érkezem az ötös vonattal. Eszter tapsolt, Kálmán kö­rültáncolta az asztalt. S még magasabbra hágott a kedvük, amikor Kálmánnak korszakal­kotó ötlete támadt: — Te Eszter, azt kérdi tő­lem a múltkor Fejes, a mű­helyvezető: no, te hajdani földbirtokos, mikor megyünk egy jó disznóölésre. Szívesen veled tartanék. — Fogd a szaván — kaca­gott fél Eszter. — Hívd meg Fejest feleségestül. Nem árt jóba lenni velük. A műhelyvezetőt fellelkesí­tette a meghívás. Megyek. Na­gyon szívesen. Elérkezett hát a nagy nap. A vendéglátás, az igazi nagy vacsora az új ott­honban. Eszter komolykodva hajolt meg Kálmán előtt: — A technikus elvtárs Öméltósága fogadást ad a mű­helyvezető elvtárs tiszteletére. Hölgyek nagyestélyiben, urak frakkban. Kacagva csókolták meg egy­mást, majd Eszter pontosan lók — mondogatta —, úgyis minden a tiétek lesz. Ilonka nénit szerették. Nemrégiben a következő tartalmú levelet kapták Ilonka nénitől: „Drá­gáim, szeretettel várunk a disznóölésre. Nélkületek . el sem tudjuk képzelni ezt a na­pot. Azonnal válaszoljatok, mikor érkeztek, vasárnap reg­gel, vagy már szombaton es­te.’! Eszter és Kálmán mindent maghányt-vetett, és elhatároz­ták, hogy szombaton utaznak, így legalább két napon át együtt lehetnék a drága jó né­nivel. Minden készen állott az utazáshoz, és pénteken Icu belázasodott. Eszter sírva fa­kadt, s az orvosért telefonált. Az orvos köhécselt, hümmö- gött a .kis beteg felett és némi vizsgálódás után kijelentette: „tüszős mandula”. Nem nagy dolog, de utazásról szó sem lehet. S ment a távirat Ilonka né­ninek: Nem mehetünk. Icu be­teg. Hétfőn megkapták a jó néni válaszát: Ha mér így van, felmegyek én hozzátok, úgyis régen készülődök. S viszek egy i Eszter és Kálmán a múlt 'évben kerültek Budapestre, ■amikor a fiatalember a napi munka mellett elvégezte a {technikumot. Kálmán egy gép­gyárban kapott állást, Eszter {egyelőre a kis lakást rendezi, és a lányukra, Icura vigyáz. 'Mikor otthagyták falusi ottho- jnukat, nem is sejtették, hogy ^egyszerre két nagy csapás zú- ;dul rájuk. Először is el kellett jválniok Ilonka nénitől, aki j Kálmánt felnevelte, s aki va­lósággal védőangyaluk volt. S {helyette megkapták a másik, a [budapesti nagynénit, Ilonka [néni húgát, a szömyegeteg Ka­iróiét, aki a család réme volt. i Lassan rájuk telepedett, {mint a köd. Mindent kifogá­solt. Baj volt, hogy nem mos- jnak elég gyakran kezet, rosz- szul nevelik leüt, Eszter her- [dál, sótlan a leves, Kálmán evés közben csörög a kanál­lal. Jaj volt nekik, ha egy jó [szót mondtak Ilonka néniről: A két testvér évek óta nem I beszélt egymással. Karola néni gyakran jött hozzájuk és ajándékot soha­sem hozott, majd ha mégha­szép eredmények elérésében talán mégis az bizonyult dön­tőnek, hogy a sportkör vezetői­vel történt „nyüt tárgyalás”.: után megszilárdult a csapat-{= ban a fegyelem, a játékosok o azóta — vélem együtt — ala-ö posabban, lelkiismeretesebben!! készültek a soron következő jj mérkőzésekre, átérezték, hogyjj nemcsak a BM, de Eger város,!! sőt, Heves megye labdarúgásét | is képviselik. Hogy mit várok az új esz-j; téridőtől? Egy sportembernek mindig = egy kicsit optimistának kell] lennie. Én is bízom tehát ab-ij ban, hogy az 1964. évi bajnok- Ságban további jó játékkal, tj eredményes szerepléssel ör-|j vendeztethetjük meg a labda-5 rúgás táborát. A gyönyörű eg- { ri stadionban 1965-től NB I/B-st> együtteseket szeretnénk vendé-1 gül látni. Persze, addig nagyon] sok akadályt kell leküzdenünk,| de ez miért ne sikerülne, haj Eger labdarúgó sportbarátai és ! a Dózsa vezetői továbbra is j mellettünk állnak...? 5 I fi fi igazgatója fi pár világítási berendezését! gyártottuk le. Mindent össze-!| vetve: két és fél éve vagyok a j gyár igazgatója, de csak 1963-1 ra mondhatom igazán és őszin- i. tén, hogy kellemes esztendő í volt. ü; Az új, 1964-es év, jelentős; határkő lesz a Finomszerei-j- vénygyár történetében. Terme-íj lési értéktervünk 33 százalék-2 kai magasabb, mint volt az ó- j évben. így teljesülhet majd: több száz egri nő régi óhaja,!

Next

/
Thumbnails
Contents