Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

1963. december SÍ., kedd NÉPÜJSAO S Mákos-telep Tegnapi valóság, Iw ln a pi KEK. IAMEA A KÖDBEN gosan közlekedjenek a járatok A bérleügérnyekkel kapcso­latban, új bérletjegyeket csal az igazolványok kiállítási után tudunk kiadni, amikor t Finomszerelvénygyár munkás- ellátási osztálya által megál­lapított adatok szerint felmér­hetjük a helyi járatú gépko­csik férőhelyétől függően a ki­adható bérletek számát. Eger—Berva útvonalon több esetben kell a pótkocsis szerel­vény helyett két gépkocsit közlekedtetni részben azért, mert a hibás pótkocsi helyett tartalékot nem tudunk bizto­sítani, részben biztonsági okok miatt, mert a rendkívül csú­szós úton a pótkocsival való' közlekedés nem biztonságos Az a panasz, hogy ezeken a kocsikon nincs feltüntetve, hogy kisegítő járat, indokolt, s ezért intézkedtünk a helyes feliratok felrakásáról. A taxitarifa-határral kap­csolatos bejelentésre megje­gyezni kívánjuk, hogy a tarifa- határ nem a Felnémet—Felső- tárkányi elágazásnál van, ha­nem a gyártelepnél. Erre vo- »natkoző rendelkezésünket az J érdekelt gépkocsivezetőknek, £és forgalmi szakalkalmazottak­énak már a nyár folyamán ki- í adtuk. » A lakótelepieknek azt a ké- l rését, hogy a járatok minden ? esetben térjenek be a lakóte­lepre, nem tudjuk teljesíteni, »részben azért, mert ez a me- rnetidőt feleslegesen növelné, l részben mert a szerelvény »megfordulása a lakótelepi kis- » gyermekek részére veszélyes »lenne. A betérést a kis távol- Cság sem indokolja. í 4 Lájer De*#« utcai >lakosok panaszára ? Mér több esetben érkezett 5 bejelentés a szerkesztősége® ? keresztül is a Vízművekhez, ? hogy a Lájer Dezső utcában * > nyomócsővezetékből időnként »rozsdás víz folyik. c A panasz kivizsgálása során ? megállapítottuk, hogy a Lájer > Dezső utcai vízvezeték ugyan- »olyan végvezeték, amilyen a » városban több is van. Ezen a ? panaszon csak akkor tudunk ? segíteni, ha a kérdéses utcák­éban a körvezeték kiépül s an- » nak kiviteli munkáit a városi í tanács megrendeli. Ezen a kör- í nyéken a tanács csupán az Ady i Endre utcában rendelt háló- izat.bővítési munkákat. A háló­zatbővítési munkához termé­szetesen arra is szükség van, »hogy az ottani lakosok a föld- ? munkákat társadalmi munká­sban vállalják. Laszota Zoltán £ Heves megyei Vízmű Vállalat ‘ egri üzeme A bervai lakótelepen a la­kógyűlés alkalmával több pa­nasz hangzott el a 4. sz. AKÖV autóbuszjárataival kap­csolatban. A panaszokat a vál­lalat kivizsgálta, s a kivizsgá­lás eredményéről Z entai Mi­hály tájékoztatta szerkesztősé­günket: Az Eger vasútállomásról a Berváig közlekedő 17.10-es já­rat zsúfoltságának megszünte­tésére a vállalat már intézke­dést tett. Erre a járatra Fel­németig, szükség esetén a la­kótelepig kisegítő járatot biz­tosított Véleményünk szerint e kisegítő járat a karácsony előtti forgalomban volt indo­kolt, hétköznapi forgalomnál elég, ha Felnémetág közleke­dik. A pótkocsis szerelvények 5—10 perces késlekedésén se­gíteni nem tudunk, a jeges, síkos útviszonyok nem teszik lehetővé a pontos menetrend szerinti közlekedést, s válla­latunknál az az élv, inkább 10 perces késéssel, de biztomsá­Válaszol az illetékes A bervai lakótelepiek panaszára hogy évről évre, vagy ha ágy tetszik, új esztendőről új esz­tendőre, kevesebb a baj, a gond, több az öröm, a megelé­gedettség. Persze: a gondot, a bosszú­ságot, a bajt senki sem terve­zi, ezeket nem „vágyja” senki. De volt idő, amikor ebben az országban milliók, a város pe­remétől a falusi házakig, nyu­godtan megtervezhették a ma­guk nyomorúságát, s ebben a tervben aligha csalódtak volna. Tervek, vágyak nélkül nem élhet az ember, de nem élhet anélkül sem, hogy ezekből, ha nem is mind, de a legfontosabb meg is valósuljon. S ha élhet, az csak vegetálás és nem élest, az csak fáradt és kilátástalan küszködés, s nem emberi lét Ezt az emberi létet teremtet­tük meg, s ezt óvj uk-gyaraptt­juk tovább most, 1964-ben, 6 tesszük ezt most már mindig. Boldog új esztendőt? Nem! Tervektől és megvalósuló vá­gyaktól terhes új esztendőket! (gytirkó) kézzelfogható tényeit. E lap hasábjain, más helyütt, tervek­ről, elgondolásokról nyilatkoz­nak megkérdezettek, — őket és ennyit szólaltatott meg az újságíró. De megszólaltathatott volna egy egész megyét, egy egész országot, nem lett volna senki, nem is mindig szerény tervék és vágyak nélkül. De vajon akad-e egyetlen olyan józanul gondolkodó, becsületes ember, aki kételkedne abban, hogy ezek a — természetesen reális tervek — mind rendben, sorban valóra is válnak? Alig­ha! Hitele van a holnapoknak, s a hitelt a tegnapok terem­tették meg: a holnapi remé­nyeknek, a tegnapi valóságok adják meg reális köntösüket. Senki sem állítja, hogy nem lesznek nehézségeink, akad­nak majd még gondjaink bő­ven, hogy lesz még, sajnos, hi­ba, amiért mérgelődhetünk, olyan bosszúságunk, amiért éppen magunkat okolhatjuk. De az eltelt évek példázzák! —. Minden év végén, az új esz­tendő elején, összegez és új terveket készít az ember. Ösz- szegezd, hogy az óév régi-régi első napiának megformált ter­veiből mi valósult meg, s ezek alapján is, de új igényei, el­gondolásai alapján is, milyen terveket kell készítenie, mi­lyen vágyakkal várhat az új esztendőre. így haladunk elő­re a tervek messze nyúló út­jain, mögöttünk már szinte a történelembe vész az út eleje, s előttünk a végtelenbe nyúlik az évek kilométerkövei jelezte hónapok sora. Az idő méhében megért ter­vek, a néha bizony elvetélt ál­mok, mégis, összeségükben mégis nem csak új lapot jelen, tenek a naptárban, nem csak új számot a dátumok elején, de az utóbbi években egy 'e- zárt, kerek és tartalmában gaz­dag egészet: a továbblépés esz­tendejét. Valamikor az új év köszöntése, az új remények köszöntése és a meg nem való­sult álmok könnyes, fájdalmas búcsúztatása volt csak. Vala­mikor, ha fordult a Föld a ten­gelyén új esztendőt váltván, nem sok volt az, amiről érde­mes lett volna boldog emléket őrizgetni és reménytelen re­mény volt várni, hogy a Föld fordulásával egy ország, egy nép sorsa is fordul — jobbra, szebbre, gazdagabbra. Az eltelt évek, a nagy „for­dulás” évétől, 1945-től, ha nem is voltak a minden remények valóra váltói, ha nem is hord­ták tálcán, vállukon, nap­jainkba rejtve és átnyújtva a sikert, a gyarapodást, de soha­sem jöttek üres kézzel, soha­sem ítélték halálra az embe­rek összes reményét, vágyát, megtervezett terveit. Azóta minden esztendő hozott valami újat, valami többet, nemcsak a megvalósult tervekből, de a megtervezhető igényekből is. 1945 óta soha, egyetlen olyan esztendő nem volt, amikor nem lépett tovább és előbbre né­pünk, legfeljebb ezek a lépé­sek szaporábbak, vagy lassab­bak, nehezebbek, vagy köny- nyebbek voltak, de mindenkor a haladást, a feljebbjutást biz­tosították. Ma tervezni, álmodozni, nem a mesék álomvilágába való menekülést jelenti, hanem a legteljesebb realitást), a hétköz­napok igazságát, a valóság asztják a mentőt, ha szükség, van rá?! ' AZTÁN PEREGNEK a ne-' héz éjszakai órák. < Az MA 13-14-es Füzesabony-] bői szállít beteget. Leszedték a: vonatról, rosszul lett... ‘ — Sírok lakótelep, második, szülés. Vigyázzatok, rossz az! út! ... * — Gyógyszermérgezés... < — A lehető leggyorsabban!] Orrvérzéses kisgyerek! Sok« vért vesztett! ] — Coimlbcsont-törés... < — Bordatörés. .. Tamalelesz.] — Gerincsérülés — Noszvaj.] — Szülés — Poroszló. « — Egyéves kisfiú ... magas] láz, félrebeszél... 1 Már csak percekre ugranak] be melegedni... < ... lassan virrad. — A kö-1 döt nem tudja áttörni a nap.' Szürke, fáradt arcok, csak a] szemükben van élénkség. Bár-] melyik kész arra, hogy munka-* idején túl is induljon, segítsen.' ök nem mondják azt soha,« hogy „fáradt vagyok, nem in-] dúlok.” A mentősök az egyen-) ruhával magukra vették az] emberek megmentésének, se-< gtbősének nagy akarását. Vagy* bennük volt már mielőtt vál-] lalták? < AZT HISZEM, ez utóbbi az] igazság. Legalábbis erről győ-* zött meg az a 16 óra, amit az] egri mentősök nehéz megpró-« bál tatásakkal teli két éjszaké-] ján tapasztaltam. Ma, Szilvesz-* tér napján, — a mentősök] napján — gondoljunk rájuk,, akik talán ezekben az órákban! is az országutat járják, talán] éppen most teszik a 6216. út-< jukat, hogy életet mentsenek,] hogy segítsenek, hogy vigasz-« taló szavukkal, gyors, pontos] munkájukkal orvoshoz segít-« sék a rászorulókat... Cs. Ádám Éva < MIRE BEÉRTÜNK az állo­másba, mindenki ébren van. A másik kocsi is beteget szállí­tott. Élcelődnek, húzzák egy­mást, ugratják a „felnémetit”. Szó jön a disznóölésekről, az­tán előkerül az otthoni koszt, falatozni kezdenek. Nem aka- r ód zik újra puha álomba me­rülni, mert ki tudja, melyik pillanatban csendül a telefon. Nem sokáig várat magára. Az Ma 11—29-es kocsi személyze­te már várja az indítást — Makiár. Hasgőrcsös kis­lány. Szívesen írnám, hogyan „szá­guld” a kéklámpás mentőautó, de sajnos, 40 km-nél többet aligha lehet kihozni a csúszós, veszélyes úton. Újra köd ölel körül bennünket Néptelen, tel­jesen forgalommentes az út A gépkocsi vezetője már nem is vezet, talán a szíve is együtt dobog a rakoncátlan autó te­hetetlen motorjával; — Az unokám, kedves... az­tán félek, mert az anyja hagy­ta itt. Ha baja lenne...! Gyors vizsgálat a kórházban, néhány kérdés a nagymamá­hoz, kész a diagnózis : — Kedves nagymama! Vi­gyázni kell a krémessel, agye­reknek enyhe gyomorrontása van! Nyugodtan hazaviheti. — ??? — De hányszor kimennek fölöslegesen...! — néz rám az orvos és legyint. — Sántít a felvilágosító munka. Ugyan mi­kor érjük meg, hogy akkor ri­' ÉJSZAKA VAN. A szobában csajt az íróasztal-lámpa ég. Az emeletei ágyakon alszanak az , emberek. Milyen furcsa... i egyik hanyatt fekve, másik ar- ? cát is a durva pokrócba fúrva, » a- harmadik oldalára fordulva »szunnyad. Azt mondják, hogy £az ember halála napjáig úgy »alszik, ahogy babakorában az felső öntudatos éjszakán. Mo- 5 solyogni valóan furcsa, milyen ? édesdeden alszanak ezek a » meglett férfiak. » Nincs kedvem olvasni; Kü- 5 lenben is gyér a fény, meg az- >tán egy kicsit szégyenkezve ; gondolok saját „hősiességem- $ re” — már ami a virrasztást »jelenti —, hisz én csak egyet- »len alkalommal, de ők, a men- itősök, napról napra, évről év- í re ezt teszik. Most itt alusznak 5 az emeletes ágyakon. Csizrná- i ban, egyenruhában, hogy azon- Snal indulhassanak, ha hívja »őket a kötelesség. Aztán bun- í dát, sapkát, s máris neki a »mindig kiismerhetetlen éjsza- ? kának. A két telefon most né- 5 ma. 5 — Ügy látszik, nyugodt éj­\ szakánk lesz — mondja a szol­gálatvezető, s kényelmes pa­'s pucsra cseréli a csizmát. Tehe- » ti, hisz neki csak benn van dol- $ga, a mentőállomáson. — Már i három baleset érte a lábamat, £és éppen térdben. Fáj. — A »csizma nagyot koppan a pad­lón. Utánakap, de (már későn. ÍE. Miklós gépkocsivezető fel- S pattan. > _ Hová? — kérdi hunyo- »• rogva. > A válasz csak egy fél percet »késik, máris cseng a telefon. »Ketten is ugranak. 5 — Dormánd — mondja a j szolgálatvezető, miközben »gyorsan megírja a menetleve- ?let. — öregasszony. Tüdőgyul­ladás. » EGY PERC TELT EL csak azóta, hogy felvettem a kabá­tomat, az MA 06—73 kocsi már a Park Szálló előtt jár. — Kutya út lesz — nyug­tázza a gépkocsivezető. — Az... Hagyja rá az ápoló, azután beburkolózik a takaró­ba, ő még szundíthat egyet Dormándig. — Nem sokat Hátai — mon­dom —, meg eléggé bizonyta­lan ez az út is. — Sima­Nem szólok, félek, hogy za­varom. Nehéz ilyen időben, ilyen úton vezetni. Aztán ő maga kér. — Beszélgessünk. így nem álmosodom el. — Merre járt ma? — Ha jaj! A méreg esz, ha rágondolok! Keserves úton fel­vittünk egy ikerbabát meg a mamájukat Sírokba. Telefont menesztettek utánunk, hogy gyerünk Kálba, egy foghúzás után erősen vérző betegért. Csupa istenkísértés közepette bevonszoltuk magunkat, egy párszor azt hittem, hogy az árokban állunk meg, hét a „beteg” azt mondja nekem ott Kálban: „majd bemegyek a vonattal! Én ugyan nem reekírozok magukkal!” — Szóval, maguk „reddroz- hatnak”, ő nem. — Igen, ilyen is van. Milyen utca, Pista? — szól hátra az ápolónak. — Várnak a templomnál! Vártak. A nagybeteg, ap­rócska öregasszony egy óra múlva orvos kezébe® volt. Suha Feremcék megtalálták az iránytűt, amelynek mutatója a putrik sötétségéből az embe­ribb élet világosságába vezeti a családot: bemenni a faluba, dolgozni, tanulni, tisztán, ren­desen élni, nem dögökre, ala­mizsnára utalva. De nemcsak ők találták meg ezt az utat. Egy másik, alacsony házik«S- ban Suha János, az Űj Élet Tsz fogatosa invitált a tiszta, virágokkal díszített, rádiószó­tól hangos szobába. Az aszta­lon könyv; a Darutöllasok, Az­tán egy másik: Mátyás király tréfái. Az utóbbiból felesége olvas fel a mesére éhes gyere­keknek. Suháné rendszeres olvasója a könyvtárnak, s rajta kívül még nyolc fel­nőtt és tizenkét gyerek hordja rendszeresen a könyvet a Má­kos-telepre, főleg a mesét ked­velik. Balog Aladár a Csodafu­rulyát olvassa, Bari Géza, aki Pesten dolgozik, is a mesék bi­rodalma iránt érdeklődik. Nagy Endre alkalmi munkás az Aranyembert, az Álomlátó fiút vitte haza olvasni. S azt mondják a falu vezetői, hogy akik rendszeresen könyvet vesznek a kezükbe, azokkal könnyebb boldogulni, s nem­igen tudnák sokáig megmarad­ni a régi környezetben, a régi életformában. — Vannak már családok, amelyek még abbéi a fazékból se tu«inának enni, amelyikben valamikor dögöt főztek — mondja Suha Jánosné, túri szin­tén jó barátja a könyveknek, s ellensége a lealázé, koldulás­ra és dögökre alapozott élet- fenntartásnak. Ök is elkészülődnek innen. Eladják kis házukat, s a falu­ban laknak nemsokára. A Mákos-telep megmozdult. Halálra Ítéli lakóinak az a fel­ismerése, hogy ebben a kör­nyezetben nehéz más módon élni, de halálra ítéli ,a társa­dalom is, nagyon nagy segítő szándékkal, hogy lakói ember­hez méltóbb életet élhessenek. Kovács Endre bővebb hely lesz a vendégek fogadására, mert házat épít a faluban. — Ilyen kis kunyhóban nem lakhat az ember... — mu­tat körül bizonyságképpen és kinyújtott karjai szinte be­érik a két fal közötti távolsá­got. — Csak a kölcsönt megkap­hatnám — sóhajtja. — De ki lenne kezes egy cigánynak ...? Suha Ferencnek erre a kér­désére még senki sem felelt igennel. Az Üj Élet Tsz veze­tői sem, akikhez elsősorban fordult támogatásért, mivel hogy ennek a közös gazdaság­nak a kcx»isa. Hozzátehetjük: egyik legszorgalmasabb ko­csisa. — 420 munkaegységem van most is. Nem hiszem, hogy van még a termelőszövetke­zetben három ember, akinek többje lenne. Mégse érek meg egy aláírást... — panaszolja rosszallóan, de biztosít afelől, hogy a ház mégis meglesz, bent a faluban. Villany is lesz, betűkhöz való világosság. Ez annál is fontosabb, mert a Suha-család jó barátságban van már a betűkkel. — Második fiamnak ötöse van olvasásból — meséli büsz­kélkedve, aztán kiderül, hogy felesége egyike azoknak a ke­veseknek, akik elvégezték az általános iskola nyolc osztá­lyát, sőt a mezőgazdasági szak­iskolán is oklevelet szerzett. — Kitűnő magyaros voltam — kapcsolódik a beszélgetésbe a halk szavú asszonyka, de a tanító úr rábeszélte az apámat, hogy mégis mezőgazdasági is­kolába menjek. Jövőre már 6 is a tsz-ben akar dolgozni, de előre tart attól, hogy bár Átányban nem dúskálnak szakképzett növény- termesztőkben, — mégse igen gyümölcsöztetheti majd a ta­nultakat — De miért? — Ment azt tartják: egyik cigány olyan, mint a másik. Pedig nem olyan ... Ezt az ő családja is meggyő­zően példázza, hiszen a tanu­lási kedv a férjére is átragadt. Juhász Zoltán iskolaigazgató mesélte, hogy Suha Ferenc megállította a- minap, s azt fir­tatta, igazán jövőre kell-e csak menni az frást-olvasást tanító összejövetelekre, tényleg olyan hosszú lesz-e a karácsonyi szünet? Az átányi cigánytelep felé örtük a havat Gajdos József ’b-eLr.ökkel. S míg botorkáL unk a hóba süppedt apró há- ak felé, a környék cigányai- isk életéről szőttük a beszéd onalát, felidézve azokat a vi- ákat, jelentéseket, amelyekből jzinte kiáltott a sürgetés: ezek­nek az embereknek méltóbb Hetet kell biztosítani, bátorí­tani kell, segíteni azokat, akik szakítani akarnak régi élet­módjukkal, hiszen jó részük még primitív, emberhez nem méltó sorban éli világát Ezt mutatják a tanácsi jegyző- könyvi sorok is: „Petróleum­mal öntsék le az elhullott jó­szágokat, nehogy a cigányok megegyék’’ — javasolják a ta­nácstagok. Majd máshol... „Fertőtlenítsék gyakran a dög- temetőt, mert a cigányok és kutyáik széthordják a betegsé­get árasztó tetemeket.” Végül egy körzeti rendőri megbízott jelentéséből: kikerült meg­akadályoznom, hogy a cigá­nyok dögöt lopjanak.. Mindez nem a régmúltban történt, de 1963-ban, s ilyen előzmények után viszo- lyogva léptünk a Mákos­telepre, ahol 160 átányi cigány él. A jótékony hólepel most be­borítja a trágyadombokat, csak ttt-ott ütközik elő a szemét, a nemrég kidobott hulladék a hó fehérségéből. A házak — persze, ez a legmerészebb ki­fejezés az itt szégyenkező zsú- pos, nyomorult épületek egy részére —, mint megannyi kér­dőjel görbülnek elénk a fa­gyos délutánban. Mintha azt kérdeznék, meddig állunk még itt, a faluból kitagadva, alig- alig nyújtva védelmet a tél hi­dege ellen a bennük lakó nagy családoknak. — Jó évtized múltén nem marad ezekből a putrikból semmi. A mákos-telepiek is bejönnek lakni a faluba. Már megindult a népvándorlás a putrikból és újabb családok készülődnek, hogy tanácsi se­gítséggel házat vesznek vagy építenek a faluban — magya­rázza az elnök, s bizonygatja, mennyivel könnyebb kulturált, rendezett életre szoktatni a ci­gányokat, ha kikerülnek nyo­morúságos környezetükből. Benéztünk néhány épületbe, s mintha a tanácsnál olvasott jegyzőkönyvek sorai elevened­nének meg az áporodott falak között: „A lakások többségük­ben piszkosak, hidegek és túl­zsúfoltak. (A legutóbbi' nép- számláláskor egy szobában 20 lakót is találtak.) Nincs meg­felelő számú fekvőhely, s ha két gyerek elmegy az iskolá-] ba, a többi mezítláb, ruhátla­nul várja, hogy visszakaphass sa kölcsönadott holmijait...” , így élnek itt családok... né-] pes családok, mostoha életkö­rülmények között Pontosabban: így is. Ezt a" helyesbítést csak azután mer-! tem leírni, amikor az átányi* cigányok sorsát közelebbről is; megismertem, amikor láttam, vannak már közülük — nem is kevesen —, akik előtt világos, vagy legalábbis dereng az ősi elmaradottsá gból, szegénység­ből való kilábolás útja. Kezdtük a szélső házikónál. A fehérre meszelt, takaros, de csak . néhány lépésnyi épület előtt fehérneműek száradtak. A ház falához tetőcserepek halmaza lapult és mellette gondosan fedett szarufák. — A „koma” — így hívják Suha Ferencet a telepen — építkezni akar bent a faluban — világosít fel az építőanyag rendeltetéséről a tanácselnök. Belépve a házba, barátságos meleg fogadott A főzéstől ki­pirult apró termetű, friss moz­gású asszonyka talpraesetten sürgölődött az ágyon hancú- rozó gyerekek és a nokedli vi­zét buzogtató tűzhely között. A házigazda rés telikedve bi- ■onygatta: legközelebb már

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents